Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-10 / 58. szám

1963. MÁRCIUS 10, VASÁRNAP

ru>

JfEC)

''■zJ&rkm

A könyvtárak és művelődési otthonok kapcsolata a tanácsokkal

Popp László:

Búcsúzó öreg munkás

Mióta eszemet tudom, korán kelek és dolgozom.

De most eljött a pillanat

leteszem szerszámaimat.

Búcsúzom, esztergapadok, nagy szabadságra indulok.

Elvtárs, talán nem is hiszed itt nyűtt közben az életem. —

Észre vettem — nem volt nehéz — hogy valamit arcomra vés

egy szigorú vidia-kés ...

•Hihetetlen, hogy vége van ... Örülj, — vigasztalom magam —

Vár a kiskert, az ulti és a komákkal a sörözés.

Az asztalon bor és virág, engem búcsúztat a brigád.

Lohad a tűz, lealkonyul, egy munkás nyugdíjba vonul.

4

1

Vártam, s rettegtem e napot, ff

szomorú és boldog vagyok... í

'// ?

? XXX»VÄXNiSNXXX»XXV,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXÄXXXXXXXXXXXX'XiNX'^XVvXXXXXXXXXXXX\>XXJkV«ÄXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXX>WX«'XXX <

SZEBERENYI LEHEL:

O+L + A+J

a szenvedéstől való félelem, így volt ez, mondom én neked, így.

Az idegen levette a karját a katona válláról, és mintha a fejét rázta volna, aztán szinte maga elé nevetett halk, hangtalan, egyhangú nevetéssel.

— Te talán jobban tudnád? — kérdezte a katona tüzesen. De erre nem kapott választ,, csak egy kurta kérdést:

— És a harmadik?

Most aztán a katona már megelégelte, fogytán ^ volt a türelme, ilyen aggályos kíváncsiság! És kelletlenül ezt felelte:

— A harmadik nyilván a fáradtság lehetett, a negyedik a fogság, az ötödik meg talán a szomjúság, ha mindent ilyen pontosan tudni akarsz. De azt se bánom, ha összecseréled a sorrendet, mert akkor is egyre megy.

A kérdező egy időre hallgatásba burkolózott, s közben mentek át egyazon ütemben a mind jobban éjszakába váltó estén. Végül aztán így szólt alamuszi, fojtott és mégis nagy türelmetlenségről árulkodó hangján:

— És a halál?

— A halál? — ismételte meg elnyújtva a katona. — Vagy úgy, a halál...? — És vállat vont.

— Azt mesélik — folytatta az idegen —, ti megvetettétek a halált.

— Mégpedig jogosan — válaszolta a katona.

— Tehát azoknak a pártján, vagy akik szelídnek és kedvesnek képzelik a halált, vigasztalónak és jámbor megváltónak? Vagy pedig azok közé tartozol, akik semmibe veszik, ha a becsület, szégyen vagy efféle forog kockán?

— Azt nem — felelte a katona. — Ilyesmihez mi nem értünk.

— És mégis megvetettétek?

— kérdezte makacsul az idegen.

— Igen — mondta a katona.

— Túl sokáig feküdt 1 mellettünk a mocsokban. Még tisztelettel is adózzunk neki?

halkan fütty enAZ IDEGEN

tett:

— Ti hát, ahogy mondani szokás, bátrak voltatok? — mondta gúnyosan.

— Igen, ahogy mondani szokás — felelte, találva érezve magát a katona, jobb Válasz nem jutott eszébe. Akkor aztán hallgattak megint. Feltűnt a hold. Egészen. keskeny volt és nem adott fényt. Most még ez a cserjés, aztán ott a falú. És a falu fontosabb volt, mint ez a beszélgetés.

— Akkor hát azt sem tudjátok — kérdezte az idegen felindultan és alig hallhatóan —, milyen nagy a halál hatalma?

— Az ördög vigye azt a nagy hatalmát! — felelte dühösen a katona. — Azt a bizonyos hatalmat, amit mi ^oda- kin.t tapasztaltunk, azt” mi adtuk neki. Mi adtuk a kezébe, ahogy a hadvezér a császár kezéből kapja a mar- sallbotot. És egy szép napon vissza kellett adnia.

— Ez nem igaz — beszélt rekedten az idegen. — Időnként kitépi kezetekből ezt a hatalmat. És soha még, amióta világ a világ, nem mondhattatok nemet neki.

— Jól van na, bánom is én... hárította el a katona, aki megpillantva a szülőfaluját,

Nagy sikerrel játsszák a Tarka Színpadon a Tarka farsang című vidám, zenés revüműsort

nagyon-nagyom béfkülékemy lett. — Amott, nézd, az a falum. Látod azt a hatalmas hársfát? Sötétebb még az éjszakánál is. Hazatértem tiszteletére a hársfa alatt csapunk majd ünnepséget, és táncolunk, iszunk, elfelejtjük a halált.

Áthaladtak a hársfa alatt. A katona, aki kicsit előre sietett, ekkor mintha azt látta volna, hogy az idegen mindkét karjával a magasba nyúl és az egyik alacsony ágiba kapaszkodva, akár egy tannász, a fára lendül. Mire a katona megfordult, kísérője már eltűnt. Elcsodálkozva bá- • mult a magasba, de tekintete nem tudott áthatolni a lombkorona sötétjén, hangot pedig nem hallott. Sokkal nagyobb izgalom fogta most el. semhogy azon csodálkozzék, hová is tűnhetett az útitársa. A házát kereste, meg is találta, elmerült a viszontlátás örömében, és nagy volt ez áz öröm, nagy volt, akár a szív fájdalma. így múlt el az éjszaka és a másnap reggel, délben ünnepségre készülődött már az egész falu. Volt sör és kalács, legszebb ruhájába öltözött mindenki, fáklyákat és lámpásokat készítettek estére. Kicsit túl a falun, lövészünnepre gyűltek egybe a férfiak, vidáman pukkantak a puskák, a falu nagy hársfája alatt, a térségen pedig megkezdődött a tánc.

Táncoltak, asszonyok és férfiak, táncoltak velük a gyerekek, főleg a gyerekek, néha táncra perdült még egy aggastyán, öregasszony is. Fülledt volt a levegő, a látóhatár szélére ereszkedett a nap, mozdulatlanul, kövéren állt néhány felhő. Szüntelenül

szólt a zene, úgy táncolt mindenki, hogy még lélegzethez sem jutott. És táncolt köztük egy kislány is, tizenkét éves kislány, törékenyebb és bajosabb nem volt nála. Kicsi, kerek arcán még nem: sejlett fel végzete, ezért volt; olyan szép és vidám. A ha- i ja szalmaszőke, rövid az or-; roeskája: ha nevetett, egyí lyuk villant a fogai között: j térde szélesebb még mint a j lábikrája, és . éppen befeje- j zetlensége volt aranyos.

ODAFÖNT A HARSON

ágon ülve, megbújt valaki, majd behunyta a szemét — és lepottyant. 'Nem keresett! ki senkit, nem volt -rá j szüksége. Nyílegyenest hullott le, ráesett arra a kis- j lányra, és magával rántotta; a földre. Aztán a gyengéd,! mozdulatlan testre telepedett,! köpenye elröppent, útisapká-! ja félrecsúszott, meztelen; volt és nem takarta el ma-í gát, olyan volt most, ahogy! ősidőktől fogva képzeli a! nép. Iszonyodva hátráltak! valamennyien, körbe vették! a halált és áldozatát. A halál! pedig szétnézett, csontos ar-; cában iszonyú nevetésnek tűn- < tek a fogak, és felkiáltott: j

— Van-e még közietek, akii azt állítaná, nem félelme- \ tes a halál? — Megdermedtek; mindahányan, még a kezüket j sem tudták mozdítaná. —! Van-e még köztetek, aki i azt mondaná, nem félelme-! tes a halál? — vicsorogta. í

És még egyszer belé visított ; a hallgatásba:

— Hol a költő, aki még; dicsőíti a halált? Hol a; katona, aki még megveti? í

És nem felelt senki. í

Thurzó Gábor fordítása í

ajtó mögött, vasházban őrizték, melynek még ablaka sem volt. Emőkének se nyílott ablaka a külvilágra, annyira nem nyitott, hogy már maga se igényelte, eszébe se jutott a vaspántos ajtót feszegetni, de az is lehet, hogy egyszerűen csak apja természetét örökölte.

Történt azonban, hogy az iskolában, hová Emőke járt, és ahol apja is tanított, farsangi bált rendeztek. Ez alól pedig nem volt kibúvó. Móré tanár kézenfogta hát Emőke lányát, s kivezette a négy fái közül — a bálba. ti anem még ilyen lányt TI ki látott? Ez bizony nem táncolt az égadta világon senkivel. Csak ült az apja nadrágja mellett, feszesen, a rakott szojcnyácskában, és csattal a nyakig érő hajában.

Igaz, a fiúk se igen mertek- odajönni, hogy felkérjék. Már maga a tanár papa is riasztóan hatott» mintha madár- ijesztőnek szúrták volna a féltett kukoricacső mellé, mely aranysárgán virít rá a Szemtelen madarakra.

Egy csőnadrágos emberke mégis kísérletet tett. Amolyan rockisan odacsellengett, s a lány felé hajította a kezét.

— Csao! — vihogott; az egészséges fogazatát, melynek sűrű bokrában úgy lehet, még tej fogak is kerülköztek, mind kiterítette a leányra.

S Emőke — apja nagy rőkönyödtére — amolyan bu- gi-vugis közönnyel végigmérte a legénykét, mutatóujjával blúzocskája anyagát vakarhatva a válla táján, mint ki azt a portól tisztogatja, ekként szólt cseresznye szájának csücskéből:

— Kopj le.

Majd, hogy.a legény ke még tétovázott a vigyori fogazatával, tett egy elbocsátó legyintést is, e szó kíséretében:

— Olaj.

A fiú távozott, s az apa. él ott ült, mint egy össze- tzaladt harmonika. <

csendes gyerek. S az erkölcseivel se lesz baj, rá se néz a fiúkra. Mindez pedig — folytatta a gondolatot — annak az eredménye, hogy a holmi ,ártatlan apróságokban’’ sem engedtem a hetvennyolcból! Hogy az én házamban se szia, se csaó nem megy, de még hula-hula se.

T/ aló igaz, Emőke még bar rátnőkhöz se járt. Ha leckéjét elvégezte, kézimunkazott, komoly könyvelcet olvasott, vagy édesanyja körül sürgött: eltörölgette a konyhaedényeket, a szobában letörölte a port, zongorázott. A tanárnő, ki tanította, házhoz járt. A kis Emőkének csak két útja vezetett a házon kívül: az egyik iskolába, másik a templomba, hol a kórusnak tagja volt. De egyik útja után se maradt el soha. A fiúkat szinte hideglelősen zavarta el magától, s csak a felnőttek társaságát kedvelte.

Így nevelték Emőkét négy tömör fal között, légmentesen elzárva a külvilágtól, mint ama egyszerű szülők, kiket a, példabeszédből ismerünk, és akik a jóslattól rettegvén, hogy leányukat virágjában magához veszi az Ur, vas\\\\\\\\VR\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W.\\XXXWX,

J 11 őré tanár büszke volt a % Ifi maganevelte' fácskára. \ Most már kezdett a kis jelle- j me is lombot hajtani. Móré 'j tanárnak kedvére való lom- j bocskát. A kislány egy ál ta- '} Ián nem hasonlított a mai íifjoncokra, kis kortársaira, az japró huligánokra. Nem hiá- j ba, Móré tanár hermetiku- j san elzárta öt a korszellemétől, melytől mint kétségbe- 5 ejtőtői, . valósággal reszketett. í Be nem engedett a házba í, semmi olyat, amin csak a í szaga is érzett a mai hóbor- j toknak. Fél tőle, mint ördög í a szentelt víztől. Ártatlan 5 semmiségnek látszó dolgok Í nyomában — akár egy diva- $ tos szájbiggyesztés, nem is í szólva holmi köszöntésformu- j Iákról — a romlás egész fel- Íí hői tódulhatnak be a ház í résein és lyukain. Haldsznad- irág és hugi- frizura — huh. f. Ezek még csak az ész ágá- l ba se tehették be a lábukat, j A kis Emőke, a hatodik álíj tálános színjeles és példás é magaviseletű tanulója, rakott szoknyácskát és tisztességes, j nyakig érő hajat hordott, j csattal.

y

j Lám — mondta magában % Móré tanár elégedetten — ‘j most mutatkozik meg peda- $ gógiai módszerem helyessé- j ge. Itt van ez a leány. Pél- j dás jellem, kötelességtudó, í szorgalmas, jó magaviseletű,

|

Változatos program í

í A Csepel Autógyár művelő- : dési házának vezetősége már- í cüus hónapra is érdekes prog- i raxnot állított össze. Ez idő ; alatt két színházi előadásra ! kerül sor. Március 17-én a Jó- í kai Színház művészei vendég- j szerepelnek. Berkesi András: j A kör bezárul című háromfei- ! vonásos színművét mutatják ! be. Egy héttel később, márci- í us 23-án Dunai Ferenc: Nad- ! rág című zenés vígjátékával ! az Állami Déryné Színház ; művészei szerepelnek a műve- í iődési ház színpadán. Sor ke- - rül még ebben a hónapban az ; Egressy Klub vendégszereplé- \ sere is. A Vidám, zenés ka- / lend ári um című műsort mu- \ tátják be. Gordon Zsuzsa, Mi- 5 kés Lilla, Gena Prus és Bild- í esi Tivadar közreműködésé- l vei. Március 16-án vidám bált \ rendeznek, a házaspárok ré- $ szere.

j Jelentős eseménye tesz a j művelődési háznak a társa- í dalmi vezetőség újjáválasztá- j sa, amelyre március 12-én ke- rül sor. Utána vidám műsort ■! rendeznek.

j Ebben a hónapban két kiál- j látást tekinthetnek meg a mű- í velődésd ház látogatói. A Pe- í tőfi és a szabadságharc című j kiállítás már most megteklot- í hető, míg a SZOT vándorkí- | állítása, amely a szocialista 3 brigádok életét mutatja be, i március 18-án nyílik.

1 Az akadémiai előadások ke- | rétében öt érdekes előadásra «kerül sor március hónapban.

tó, és kétségtelen, hogy a múzeumi anyag megtekintése a látogatóban érdeklődést kelt annak irodalma iránt is. A művelődési otthonok igazgatói hasonlóképpen tájékoztassák munkájukról és a művelődési otthonok törekvéseiről az állandó bizottságok tagjait, különös tekintettel a népművelés és a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének szoros kapcsolatára.

A körlevél végül arra hívja fel a könyvtárosok és a művelődési otthonok igazgatóinak figyelmét, hogy propagandájukhoz is vegyék igénybe a KISZ-szervezetek segítségét, hiszen a fiatalság lelkesedése és tettrekészsége igen termékeny támogatást jelent.

körlevelében azt ajánlja, hogy a könyvtáros szólaljon fel az alakuló tanácsülésen, kérje az új tanácstól a könyvtár támogatását és hívja meg a művelődési és a mezőgazdasági állandó bizottságok tagjait a könyvtár helyiségébe. A látogatás alkalmával mutassa aztán be a könyvtár állományát, ismertesse munkáját, tárja föl a nehézségeket, a fejlesztés, a könyvbeszerzés problémáit. Az állandó bizottságok tagjai így közvetlenül megismerhetik a könyvtár életét, tisztába jöhetnek rendeltetésével és azzal a fontos szerepével, amelyet a műveltség terjesztése mellett a szakmai ismeretek fejlesztésével a termelőszövetkezeti, a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztése terén kell betöltenie. A könyvtárosok f

ugyanakkor tájékoztathatják^ az állandó bizottságok tagjait;! a könyvbarátmozgalomról. Tö-2 rekedniük kell arra, hogy a í vezetők is állandó olvasói le-!; gyenek a könyvtárnak, példa-^ adásukkal ugyanis megköny- j nyílik a további olvasótobor- j zást. Kívánatos lenne, ha ezek j az állandó bizottságok leg-^ alább negyedévenként egyszer^ ülésüket a könyvtárban tarta- j nák meg, így állandóan fi gye- j lemmel kísérhetnék a könyv-^ tár munkáját és annak ered- j ményeit. ;!

A könyvtárosok olvasóik^ számának emelése céljából j szorgalmazzák a múzeumok Jj látogatását is, hiszen a könyv- j tár és a múzeum munka terű- j lete nagyjából azonos, a mú-{ zeum anyagának irodalma a könyvtár polcain megtalálha-í

A Gödöllői Járási Tanács végrehajtó bizottságának művelődési osztálya körlevelet intézett a járás területén működő könyvtárosokhoz és a művelődési otthonok igazgatóihoz. Fölhívta • figyelmüket arra, hogy a tanácstörvény értelmében a választás után megtartandó első tanácsülésen minden tanácsnak meg kell alakítania az állandó bizottságokat, így a művelődési és a mezőgazdasági állandó bizottságot is. Ezt az alkalmat lehet és kell felhasználni arra, hogy az állandó bizottságok tagjaival, valamint az új tanácstagokkal megismertessék a könyvtár és a művelődési otthon munkáját, szerepét és feladatait. »

Hangsúlyozza a körlevél, hogy eddig a könyvtárosnak és a művelődési otthon Igazgatójának legfeljebb látszat kapcsolata volt a tanáccsal, így nem is kaphatták meg azt a támogatást, amelyre a vezetésükkel működő kultúrintéz- ménynék múlhatatlanul szüksége lenne. Az állandó bizottságok tagjaival pedig a legtöbb helyen semmiféle kapcsolatuk nem volt, a legtöbb helyen azt sem tudták, kik a bizottságok tagjai. Ez volt az oka annak, hogy a tanácsüléseken, amikor a népművelési kérdések kerültek napirendre, nagyfokú közömbösséggel ta- . lálkoztak. Az újonnan választott tanácsok első ülése ad most lehetőséget arra, hogy az állandó bizottságok tagjaival közvetlen kapcsolatot teremtsenek.

A járási művelődési osztály