Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-27 / 72. szám
PEST MEGYEI VII. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA 50 FILLÉR 1963. MÁRCIUS 27, SZERDA Arab egység: jelszó vagy valóság? Egy hónap leforgása alatt két arab országban hajtottak végre államcsínyt. Irakban is, Szíriában is az arab egység gondolatát zászlajára tűző, szélsőséges nacionalista politikai párt, a Baath — hivatalos nevén az „arab újjászületés szocialista pártja” — került a hatalomra. A sikeres puccsok után a két állam új vezetői Kairóba küldték megbízottaikat, hogy egyiptomi—szíriai—iraki tárgyalásokon kíséreljék megvetni egy arab államszövetség alapjait. Köztudomású, hogy Nasszer egyiptomi elnök is híve az egységgondolat- nak, 1958-ban ő egyesítette Egyiptomot és Szíriát az Egyesült Arab Köztársaság keretében. (Az unió akkor nem mutatkozott hosszú életűnek, 1961 szeptemberében a Nasszer-ellenes szíriai katonatisztek puccs a véget vetett az Egyiptommal való egyesülésnek. Ugyanezek a tisztek mo6t kikerültek a hadseregből a legújabb tisztogatás során.) Az arab egységről sok szó esett az elmúlt két évtizedben, azóta, hogy az Arab Liga az első kapcsolatot létrehozta az arab országok között. Ha rátekintünk a térképre, nyomban kiviláglik, mekkora az arab egység tétje: az önálló arab államok 6000 kilométer hosszú láncolata húzódik az Arab- tengertől a Földközi-tenger termékeny partvidékén át, egészen az Atlanti-óceánig, Iraktól Marokkóig. A gyarmati, félgyarmati sorban levő szultánságok, sejkségek egészítik ki az „arab világot”, amelynek területe megközelíti a kilencmillió négyzetkilométert, lakossága pedig a 70 millió főt. E sok arab ország, egységbe tömörülve, valóban óriási politikai, stratégiai erötényező lenne! Egy ilyen államszövetség gazdasági alapja is meglenne, hiszen a világ kőolajának egyötödét ma is az arab föld adja, egyetlen arab ország: Szaud-Arábia olajmezöi pedig egymagukban akkora olajtartalékot tartogatnak (több mint hatmilliárd tonnát!), ami a tőkés világ tartalékának egynegyede... A különböző arab államok összefogásának alapját a közös vallásban és a közös nyelvben látják a pánarab mozgalom hívei. Érdemes megemlíteni, hogy például az algériai arab valóban meg tudja értetni magát akár az irakival, akár a jemenivel — noha ezek több ezer kilométer távolságban élnek — de csak akkor, ha az irodalmi arab nyelven, a korán nyelvén szólnak egymáshoz. (Egyébként az észak-afrikai, az egyiptomi, a dél- és az észak-arab tájnyelv, azaz az iskolázatlan „fellah”-ok nyelve már különbözik egymástól.) Politikai téren korántsincs meg az egység. Az imperialista hatalmak ügyeltek arra. hogy az első világháború után mesterségesen kialakított arab királyságokban az „oszd meg és uralkodjál” elve alapján egymás ellen ug- rasszák e népeket. Ellentétek forrása lett az is, hogy a különböző arab államok másmás nagyhatalom érdekövezetébe kerültek Eszak-Afrika a franciák, a közel-keleti országok (Szíria és Libanon kivételével) az angolok „védett vadászterületének" számítottak, a második világháborút követően aztán az amerikaiak is megvetették a lábukat itt és ott... (mint például Szaud-Arábiában). Az arab egység útjának így elsősorban az antiimperializ- mus vonalán kell haladnia s valóban: az 50-es években a függetlenségért folyó küzdelem erősen imperialistaeUe- nes jelleget öltött. Az angol uralom ellen az egyiptomi nép, a francia ellen a tunéziai s még inkább az algériai nép hősi harcot vívott. A felszabadulás után azonban nem egy új országban az addigi politikai vonalukat nem vitték tovább a vezetők. Nem fordultak végleg szembe az Imperialistákkal, akik a sok évtizedes rablógazdálkodás idején kizsákmányolták ez országokat, népeiket pedig nyomorban, írástudatlanságban hagyták. A meglevő gazdasági nehézsé- j gekre külföldi — jórészt amerikai, angol, francia, sőt nyugatnémet — segélyekben, a fe- ! szült belpolitikai helyzetre pe- dig az „arab szocializmusban” j keresnek gyógyírt egyes új í arab államok vezetői. Erre hivatkoznak még Irak és Szíria ! kommunistaüldöző politikusai is, de miféle „szocializmus” az, amelyet a kommunisták ellenére terveznek megvalósítani? Csak a szocializmussal való visszaélés ez. Pedig éppen az a lelkesedés, amely- lyel az arab népek a szocializmus szót köszöntik, mutatja, mennyire él a vágy az arab tömegekben a változás, az emberibb élet után — a szocializmus igaz formájában va- j lóban ezt adná meg nekik! A személyi ellentéteik ugyancsak útját állják az egység megteremtésének. Az arab egység kinek a személyi vezetésével, mely állam vezető szerepével jöjjön létre? A szíriai és az Iraki Baath párt valamilyen kollektív szervet l képzel a leendő államszövetség élére, szemben Nasszer elgondolásával. A kairói tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemények csupán ezt mondják: „a három ország közti, az egyenjogúságon alapuló föderális unió megteremtésének megvannak az objektív feltételei”. Az arab világ helyzetének zavarosában a jelek szerint még mindig az imperialisták halászhatnak. Ügy tűnik, hogy az USA két vasat tart a tűzben: támogatja a legreakció- sabb uralkodókat, a szaud-ará- biai Ibn Szaudot s a jordániai Husszeint, ám ugyanekkor szívesen látja a szíriai, iraki politikai alakulást is, mert ennek segítségével még inkább kitúrhatja korábbi pozícióikból az angolokat és a franciákat. Az Egyesült Államok bizonyos körei a jelek szerint támogatták az iraki és a szíriai puccsot. Ezt abból a megfon- j tolásból is tehették, hogy megfélemlítsék azokat az arab kormányokat, amelyek antiim- perialista külpolitikát folytatnak. Mindezek alapján megjósolhatjuk: a valóságos arab egység addig nem valósulhat meg, amíg az egységről szónoklók belpolitikájukban a kommu- nistaellenesség, külpolitikájukban pedig az imperialistákkal kacérkodás „elvi alapján” állanak. Mi több: az arab egység gondolatát is lejáratják az arab tömegek előtt. Viszont az igazán szocialista utat választó arab országok mihamar megtalálnák a tartós és eredményes, az arab népek felemelkedését biztosító egység útját is. Pálfy József Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Elfogadták a költségvetést Az országgyűlés keddi ülésén folytatta az 1963. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a kormány tagjai. Az ülésen megjelentek — Leontin Salajan hadseregtábornok, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek minisztere vezetésével — a román néphadsereg küldöttségének tagjai is. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A napirend tárgyalása előtt az elnöklő Vass Istvánná köszöntötte a román néphadsereg küldöttségét. Felelősen használják fel mindenütt a rendelkezésre álló összegeket A keddi vitában elsőnek Pataki Mihály Baranya megyei képviselő szólalt fel. A nehézipari tárca költségvetési előirányzatával foglalkozott, s részletesen szólt Baranya megye iparának fejlődéséről, eredményeiről. A képviselő ezután beszámolt arról, hogy a Baranya megyei üzemek dolgozói helyeslik, mélységesen egyetértenek az amnesztiában kifejezésre jutó humánus gesztussal. Péti János Tolna megyei képviselő a falusi emberek életének változásairól és a mindennapok gondjairól beszélt és mondanivalóját sok j példával illusztrálta. A fel-! szólaló elégedetten nyugtázta, I hogy a költségvetésben súlyú- \ nak megfelelő helyet kapott a | mezőgazdaság. Elmondotta, j hogy Tolna megye például az 1 idén több mint 150 millió fo- I rint értékű mezőgazdasági beruházással gazdagodik. — Amennyire örvendetes az állami gondoskodás — hangsúlyozta a képviselő — annyira felháborító, hogy egyes helyeken felelőtlenül használják fel a rendelkezésre álló összegeket. Ezután rámutatott, hogy még mindig sok olyan gépet gyártanak nálunk, amelyek a gyakorlatban nem válnak be. A továbbiakban arról beszélt, hogy az eddiginél szélesebb körben kellene megvalósítani a szomszédos termelőszövetkezetek összefogását egy-egy nagyobb belvízberendezési, talajvédelmi, stb. feladat megoldására. Nálunk például több mint tíz közös gazdaság részvételével szabályozták a Kop- pány-csatornát, s ennek köszönhető, hogy a tél végi árhullám jelentősebb károk nélkül, három nap alatt levonult. Az emberek életkörülményeinek megváltozása Placskó Józsefné Zala megyei képviselő felszólalásában az olajbányászok munkájával, életkörülményeivel foglalkozott. A képviselőnő felhívta a figyelmet arra, hogy felkutatott földgázkészleteinket még nem aknázzák ki megfelelő mértékben. Elmondotta, hogyan változtak meg az olajbányászok fel- szabadulás előtti nyomorúságos életkörülményei. A barakkok helyett egészséges lakóházak, szociális intézmények, munkásszállások épültek. A képviselőnő javasolta, hogy a dolgozók saját erőforrásaihoz társuló állami segítséggel építsenek központi lakótelepeket a munkahelyüktől távol lakó fúrómunkások számára. Vida Miklós budapesti képviselő több figyelemre méltó észrevételt tett a kommunális szolgáltatások színvonalának emelésére. Fontos feladatként jelölte meg, hogy elavult, elhasználódott közüzemeinket mielőbb az igényeknek megfelelően fejlesszük. A képviselő részletesen beszélt a gázszolgáltatás fejlesztésének lehetőségeiről. Tugyi István Hajdú-Bihar megyei képviselő a költségvetés ipari vonatkozásaival foglalkozott. Beszámolt Hajdú- Bihar megye dolgozóinak múlt évi eredményeiről: arról, hogy a termelés színvonala náluk a múlt évben 13.3 százalékkal volt magasabb, mint 1961-ben, s a termelés emelkedésének 51 százalékát a termelékenység növelésével érték el. Tugyi István a továbbiakban beszámolt arról, hogy április elsején debreceni központtal megalakítják a Magyar Gördülőcsapágy Műveket, amely magában foglalja majd az iparág valamennyi magyar- országi üzemét. Szólott a szakemberképzés, a lakásépítkezések problémájáról. Javasolta, hogy a minisztériumok az ipar telepítésével párhuzamosan fordítsanak nagyobb gondot a járulékos beruházásokra, s a községi tanácsokkal együtt bővítsék az üzlethálózatot, s gondoskodjanak a szükséges egészségügyi és kulturális intézményekről is. A szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott a tanácskozás. Mielőbb érjük el a világszínvonalat Éljünk a KGST kínálta lehetőségekkel jellemző reprodukáló tevékenységet, vagyis a máshol már elért eredményeknek nagy költséggel és sok idővel járó hazai kutatásokkal való „elérését”. Ehelyett arra kell törekednünk, hogy a baráti országoktól a KGST keretében kapott dokumentációk révén vagy licenciavásárlások útján bevezetésre készen vehes- sük át ezeket az eredményeket. A kutatási és fejlesztési tevékenységet a KGST keretében is koncentrálhatjuk és szakosíthatjuk, s ezáltal a munkák együttes hatékonysága is növekszik. Ez az együttműködés azonban nemcsak segít, hanem kötelez is: nemcsak részesülhetünk a közös kutatási, fejlesztési tevékenységből, hanem a reánk eső területeken nagymértékben hozzá is keil járulnunk ahhoz. Az előadó a továbbiakban arról szólott, hogy egész népgazdaságunk és iparunk szakemberellátását hosszabb távlatokra kell megalapoznunk, Ezt a munkát fejlesztési tevékenységünkké! összhangban kell végeznünk. A képviselő ezután hangoztatta, hogy anyagi ösztönzési rendszerünk nem támogatja a műszaki fejlesztést. Előfordul, hogy szakmájuk, vállalatuk fejlődéséért lelkesen dolgozó igazgatók, főmérnökök és mérnökkollektívák — saját anyagi érdekeik ellenére — szakmai szerétéiből végzik a féj- lesztési tevékenységet, amely prémium, vagy egyéb tekintetben hátrányos helyzetbe hozza őket. A továbbiakban arról beszélt, hogy a túlságosan az önköltségre alapított, a használhatóságot, a termékek hasznos tulajdonságait nem súlyúknak megfele’ően mérlegelő árrendszerünk súlyos ösz- szeütközéselcet hoz létre gyártók és felhasználók között, csökkenti az új, fejlettebb termék iránti igenyeltet, sérti a gazdaságos sorozatgyártás előnyeit. Fel kell tárni az e területen jelentkező ellentmondáKiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Szolnok megyei képviselő volt a következő felszólaló. — Az előttünk fekvő költség- vetés számos tétele, illetőleg a mögöttük levő anyagi tartalom nagy érdeklődést vált ki a közvélemény legszélesebb rétegeiben, — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy tartós és megalapozott gazdasági eredmények elérése, az életszínvonal állandó és távlatokban mind nagyobb mértékű emelése csak akkor lehetséges, ha fokozódó mértékben növekszik az ipari és a mezőgazdasági termelés technikai színvonala is. Tudományos kutatásra a költségvetés 1.1 milliárd forintot irányoz elő. Ezen az összegen felül az ipari termelés és az ipari termékek műszaki fejlesztését az a 2.2 milliárd forintos műszaki fejlesztési alap is szolgálja, amelyet a termelő vállalatok termelésük értéke arányában képeznek. Ezen az összegen belül is az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik a vegyipar és a gépipar műszaki fejlesztési [ alapja. A továbbiakban a tu- ‘ dományos kutatásra fordított összegek, valamint a műszaki fejlesztési alap felhasználásának néhány tapasztalatával, az elért eredményekkel és a hasznosítható tanulságokkal foglalkozott. A többi között kijelentette: Pártunk nyolcadik kongresz- szusa végleg szakított azzal a szemlélettel, hogy gazdasági életünk fejlődését saját korábbi színvonalunkhoz kell mérni. A szocialista és a kapitalista világrendszer közötti békés verseny gazdasági szektorában reánk eső feladatok megkövetelik, hogy az iparnak mindazokban az ágazataiban, amelyekben termelési lehetőségeink, tapasztalataink, tradícióink ezt lehetővé teszik, a lehető legrövidebb idő alatt érjük el a világszínvonalat. A technikai világszínvonal természetesen nem statikus valami, és rohamos fejlődése többek között éppen azokban az ágazatokban — híradástechnikában, műszeriparban — tapasztalható. amelyekben a világszínvonal elérését és túlha- 1 adását reálisnak és szükségesnek tartjuk. A világszínvonal elérése — ezeknek az ágazatoknak rendkívül gyors fejlődése miatt — még inkább szükségessé teszi azt, hogy a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló erőforrásainkat a legfontosabb területekre koncentráljuk. El kell kerülni az 1950—1960-as évek között a kutatómunkát Vegyék figyelembe a Dr. Donhoffer Szilárd Baranya megyei képviselő többek között elmondotta: megváltozott hazánkban a politikai légkör és megváltoznak az emberek. A helyes politika a magyar történelemben példa nélkül álló széles népi egységnek vetette meg alapját. Dapsi Károly budapesti képviselő hozzászólásában iparpolitikánk egyik fontos kérdésével, a vállalatok átszervezésével foglalkozott. Beszámolt arról, hogy a termelőerőik koncentrálása. a vállalatok összevonása, a Ganz-MÁVAG-gyár kollektívájának tapasztalatai szerint, eredményes útja a termelés növelésének, a műszaki színvonal emelésének. Katona Sándor, Csongrád megyei képviselő, elöljáróban arról beszélt, hogy a beterjesztett költségvetés szocialista társadalmunk magasrendű humanizmusát tükrözi. Üdvösokat és a fejlődést akadályozó, ma már idejétmúlt intézkedéseket és azokat olyanokkal kell felváltanunk, amelyek elősegítik a haladást, a műszaki fejlődést. megyék sajátosságait zölte, hogy a költségvetési törvényjavaslatban nyolc és fél milliárdos összeggel szerepel a mezőgazdaság. Kérte, hogy az Országos Tervhivatal, valamint egyéb illetékes szervek, az eddiginél is jobban vegyék figyelembe a megyék sajátosságait, táj jellegzetességeit. Katona Sándor ezután bejelentette: a Csongrád megyei képviselőcsoport csatlakozik1 Gosztonyi János Vas megyei képviselő hétfőn előterjesztett javaslatához, hogy az ország- gyűlés egy későbbi ülésszakán, alapos előkészítés után, tárgyalják meg a vidéki ipartelepítés helyzetét. Az elnöklő Pólyák János ezután szünetet rendelt el. Az országgyűlés délutá,n Vass Istvánné elnökletévé1 folytatta munkáját. (Folytatást a 2. oldalon)
