Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-27 / 72. szám

rr,sr »IEGVEI 1003. MÁRCIUS n, SZERDA AZ ORSZÁGGYŰLÉS KEDDI ÜLÉSE Enyhül a mezőgazdasági szakemberhiány Az első felszólaló dr. Baskay Tóth Bertalan Pest megyei képviselő a mezőgazdasági szakemberképzéssel foglalko­zott. Államunk — mondotta — minden lehetőséget felhasz­nálva igyekszik enyhíteni a szakemberhiányt. Az ország 21 mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolájában csaknem tizenegyezren, a felnőttek tan­folyamain több mint hetven­ötezren tanulnak. Ebben az évijén mintegy húszezer ter­melőszövetkezeti tag, állami gazdasági dolgozó és mező- gazdasági gépész tesz szak­munkás vizsgát. A 40 mező- gazdasági jellegű technikum­ban több mint 23 000-ren ta­nulnak, a húsz felsőfokú tech­nikumnak pedig több mint 4200 hallgatója van. Az agrár­egyetemek és főiskolák diák­jainak száma meghaladja a 7600-at. Ilymódon a szakem­berhiány — ha nem is oldó­dik meg máról-holnapra — rövidesen enyhülni fog. A képviselő javasolta, hogy a jól működő, szervezett állami formákon kívül használják fel a társadalmi összefogáson ala­puló lehetőségeket is a mező- gazdasági szakemberek tovább­képzésére. Erre nézete szerint kitűnően alkalmas a magyar agrártudományi egyesület, amely megfelelő anyagi támo­gatással sokat tehet a szak­képzés színvonalának emelé­séért, a legújabb mezőgazda- sági ismeretek, módszerek el­terjesztéséért. Mokri Pál Komárom megyei képviselő egyebek között a la­kásépítkezéseknél tapasztal­ható hibákat, fogyatékosságo­kat tette szóvá. Nem ritka. szerint, olyan felelős műszaki szervet kellene életre hívni, amely döntene arról, hogy egy-egy ipari újdonságunkat idehaza hol helyezzék üzembe. Úgy gondolom, általában bő­ségesen megtérülne ez a be­fektetés — mondotta többek között a képviselő. Fordítsunk nagy gondot a mezőgazdasági szakkáderképzésre Dr. Bélák Sándor Veszp-1 rém megyei képviselő elmon- I dotta, hogy a kemény tél, j s a kései kitavaszodás elle­nére. jó munkaszervezéssel í teljesíthetjük a mezőgazda- ! ság idei termelési elöiránvza- j tait. A tervek teljesítéséhez \ nagyban hozzájárulhat a gyen-1 gén dolgozó termelőszövetke- ! zetek megerősítése. Meg kell ] szilárdítani a közös gazdasá­gok vezetését. A képviselő szó­vá tette, hogy a gyenge szö­vetkezetekben helyenként túl gyakran változtatják a veze­tőket, az irányító megyei és járási szervek türelmetlenek, holott nagyobb bizalommal, tapintattal könnyen átsegít­hetik az elnököket, agronó- musokat a kezdeti nehézsé­geken. Dr. Bélák Sándor java­solta: fordítsanak nagyobb gondot az agrárszakemberek ; helyes elosztására, ne fordul­jon elő, hogy mezőgazdasá- ! gi mérnököket olyan munka- j körben foglalkoztatnak, ame- j Iveket egy technikus is el tud látni. A továbbiakban kérte: a népgazdaság erőfor­rásainak megfelelően a jö­vőben biztosítsanak nagyobb összegeket a mezőgazdasági szakoktatásra. Javasolta: ad-1 jón a kormányzat nagyobb hangsúlyt a közgazdasági munkának, a szakigazgatási szervek tudományos módsze­rekkel vizsgálják a mező- gazdasági üzemek termelésé­nek alakulását, a beruházá­sok hatékonyságát és meg­felelő, a tudományos elem­zésen alapuló javaslatokkal segítsék a munka megjaví­tását. Több képviselő nem jelent­kezett hozzászólásra, ezért az elnöklő Vass Istvánná lezár­ta a vitát, s megadta a szót Tímár Mátyás pénzügymi­niszternek. A pénzügyminisz­ter részletesen válaszolt a hozzászólásokra, s hangsú­lyozta: a képviselők észre­vételeit, indítványait a Pénz­ügyminisztérium szakembe­rei és az illetékes főhatósá­gok gondosan tanulmányoz­zák, s figyelembe veszik a költségvetés végrehajtásakor. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. Az országgyűlés az 1963. évi állami költség- vetésről szóló törvényjavasla­tot általánosságban és részle­teiben az eredetileg beter­jesztett összegekkel egyhangú­lag elfogadta. KZlltCLTL flZ O l'nit sí y ii lÁcv&st ­zennégy darabból álló Han­gulat bútorgarnitúra, s a legújabb bolgár rádiók mel­lett természetesen a magyar bútor- és textilüzemek is képviseltették magukat gyárt­mányaikkal. Agócs Dezső, a Pest me­gyei Tanács V. B. kereske­delmi osztályának munkatár­sa megnyitó beszédében el­mondta: a kiállításnak nem­csak az a célja, hogy bemu­tassák a kiskereskedelem gazdag árukészletét, egyben felmérjék a jelentkező igé­nyeket, hanem meg akarják győzni a váci és környékbeli vásárlókat arról, hogy felesleges Budapestre utazniuk, ma már a me­gyei kereskedelmi háló­zat biztosítja távol fek­vő városok, községek la­kóinak is a fővárosi szín­vonalú áruféleségeket. A kiállítást már a kora délutáni órákban több száza n megtekintették. p. r. költözés után néhány nappal már rosszak a vízcsapok, el­romlanák a villanykapcsolók, hibásak a zárak. A jövőben az ilyesféle szerelőmunkákra az eddiginél gondosabban kell ügyelni, hiszen egyre kulturál­tabb, jobban felszerelt laká­sok épülnek, s nő a szakipari munkák jelentősége. Hogy a tanyasi gyerekek is megállják helyüket Váci Mihály Szabolcs-Szat- már megyei képviselő arról beszélt, hogyan könnyíthet- nénk meg a tanyai és a falusi gyermekek továbbtanulását. — A VIII. pártkongresszus — mondotta többek között — döntő változást jelentett isko­lapolitikánkban. Kimondotta, hogy az egyetemi felvételek­nél eltörlik a származás sze­rinti megkülönböztetést. Ez nagyon helyes, s ennek szív­ből örülünk. Ugyanakkor azon­ban gondoskodnunk kell ar­ról, hogy azok a tanyai és fa­lusi gyerekek, £e maradjanak hátrányos helyzetben, akik ma még nagy nehézségek árán, hosszú utazásikkal jut­hatnak csak el a középiskolá­ba vagy más oktatási intéz­ményekbe. — Ügy gondolom, hogy ad­dig is, amíg eltűnnek a ta­nyáit, amíg Üjfehértón is, Csengerben is és a többi me­zővárosban is kitűnő gimná­ziumaink lesznek, nekünk se­gítenünk kell ezeket, a paraszt­gyerekeket abban, hogy majd az egyetemi felvételi vizsgá­kon fel tudják venni a ver­senyt társaikkal. Meg kellene nézni: nem lehetne-e nagyobb összegeket fordítani arra, hogy amíg ez az átmenet, végbe­megy, tanyai kollégiumokat szervezzünk, olyan mezőváro­sok gimnáziumai mellett, ahol a tehetséges tanyasi gyereke­ket taníttathatnánk, korrepe- táltathatnánk, s előkészíthet­nénk arra, hogy kitűnően érettségizzenek. Ilyen intéz­ményeket a Szovjetunióban már életrehívtak, s a kormány nálunk is megtette az első lépéseket. Üjfehértón és több más községben, illetve kisvá­rosban már vannak olyan kol­légiumaink, amelyekben ta­nyai gyerekek laknak és bent­lakásos oktatásban részesül­nek. A nagyrédei termelőszö­vetkezet például elhatározta, hogy saját költségén hoz lét­re ilyen kollégiumokat, s oda küldi a legtehetségesebb gye­rekeket. Ügy gondolom, hogy ez a kezdeményezés mozga­lommá nőhetne —, mondotta ezután a képviselő, majd ja­vasolta: — Vizsgálják meg/ hogy a társadalmi ösztöndíjakat, ame­lyeket a termelőszövetkezetek és az üzemek az egyetemis­ták számára folyósítanak, nem lehetne-e már a gimnáziumi tanulmányok idejére kiter­jeszteni. Hasznos lenne, ha ezeket a kérdéseket a Művelő­désügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és az egyéb társadalmi szervek ala­posan megvizsgálnák, s továb­bi hasznos javaslatokat dol­goznának ki. Javítsunk külkereskedelmünkön kell válaszolnunk, hogy Olasz­országban vagy éppenséggel Dél-Amerikában. Véleményem Okulva a történtekből Kartal tanácsa a vizlevezelés biztosításáért 400 eszközhordozó kerti traktort kapnak a termelőszövetkezeti kertészetek Feltűnően nagy érdeklődés tapasztalható a közös gazdasá­gok körében a nagyobb befek­tetést igénylő belterjes gazda­sági ágak iránt. Különösen a kertészeti termelést fejlesztik az öntözőhálózat bővítésével és a munkafolyamatok mind teljesebb gépesítésével. A ter­melési profil kialakulásával most legfőbb törekvésük a ter­melőszövetkezeti kertészeknek, hogy szabadföldi termesztés­ből minél korábban nagy tö­megű zöldségárut vihessenek piacra, s így megnöveljék a területegységre jutó jövedel­met. A kiültetést — a fagyve­szély miatt — nem lehet nagy tömegben előrehozni, ezért a palánták előnevelésével igyek­szenek időt nyerni. A Földművelésügyi Minisz­térium szakemberei nemrég kidolgozták, s most a termelő­szövetkezetek rendelkezésére bocsátják a nagyüzemi palán­tanevelő épületek és berende­zések típusterveit. Egy-egy pa­lántanevelő 100 hold zöldség­termő terület palántaigényét elégíti majd ki. A palántane­velésnek egyes munkafolyama­tait így már gépesíteni lehet. A közös gazdaságok a palánta­nevelők építéséhez hosszúlejá­ratú hitelt kaphatnak, sőt. a 3004 '5-ös kormányrendeletben megszabott feltételek mellett, az építtető szövetkezetek hi­telelengedésben is részesülnek. Ugyancsak a nagyüzemi zöldségtermesztés kialakítását, illetve bővítését szolgálják a korszerű öntözőhálózatok ki­építéséivel. A gépesítés ütemére jellem­ző. hogy ez évben 400 darab RS—09-es eszközhordozó kerti traktort kapnak a közös gaz­daságok, a hozzá való munka­gépekkel. A jól bevált, hazai gyártmányú palántaültető gé­pekből az idén a kereskede­lem már minden igényt ki tud elégíteni. (MTI) Hat napig kavargóit a sá­ros, megvadult víz Kartal határában, öntötte el a föl- I deket. Végül nem elégedett meg a pusztítással, amit ott vitt véghez, hanem betört a falu utcáiba is. Az Emse-pa­tak, a termelőszövetkezeti, állami gazdasági földekről le­zúduló víz a faluszéli utcák­ban adott egymásnak találko­zót. 1940-ben volt hasonló a helyzet, de az akkori ára­dás nem érte el a mostani mértékét. Amint azonban Sőregi Já­nos tanácselnök önkritiku­san megállapította, most is kisebb lett volna a baj, ha a tanács és a lakosság jobban felkészül. Mivel az utóbbi húsz évben nagyobb áradás, belvíz nem volt tájékukon, nem is tartották különö­sen fontosnak az ár­kok, csatornák, hidak ügyét. Az igazság az, hogy vízleve­zetés céljából régebben a kerteken keresztül húzódott a gyűjtőcsatorna, amely a Galgéba, a Zagyvába hordta azt a felesleget, amit már a föld nem tudott elszívni. Most ezekkel az árkokkal nem törődött senki. Kényel­metlen volt miattuk a szán­tás, pallót kellett volna ét­fektetni rajtuk, hogy azon át lehessen közlekedni, így aztán a legtöbben elhanya- • golták, nem bánták, hogy betemetődött. A házak előtti árkoknál is eldugultak az átereszek, emiatt a bezúduló víz nagy része átcsapott az útra. Különösen az aszódi újtelep, a Rákóczi, Bartók Béla, Mátyás és Béke ut­cákról mondható el mindez. Az így kialakult helyzet máris rendkívüli feladattal látta el az újjáválasztott ta­nácstestületet. Elhatározták, „vízleveze­tő” állandó bizottságot hoznak létre, amelynek feladata lesz felmérni az összes teendőket, hol kell árkot ásni, szélesí­teni a hidak átmérőjét, s el­lenőrizni, hogy a kerteken átívelő vízlevezető főárkot saját szakaszán mindenki mélyítse ki. hozza rendbe. A legközelebbi tanácsülésnek ez lesz az egyetlen napiren­di pontja. Ezenkívül kérés­sel fordultak a közúti igaz­gatósághoz, hogy az aszódi« újtelep szakaszon építsenek hidat. Az egyre szaporodó új házak tetőzete mind több esőt gyűjt össze és zúdítja csatornáiból a vizet a ta­lajra, amit már egy-egy ki- adósabb esőzés idején sem tud elnyelni — közúti csa­torna hiányában. így a víz az úttesten hömpölyög. Ha a szükséges hidat állami be­ruházásból megépítik, a la­kosság a csatornát hozza létre. (k. m.) = Alekszandr = Naszibov: litzer. — Képzelem, mi min­den lehet ott elraktározva. — Vétkeznék, ha panasz­kodnék. — Krebs ravaszkásan elmosolyodott. — Takarékos vagyok és zsugori, mint Gob­seck. Ezért aztán minden van. ami csak kell. — Hohó. maga dicsekszik, barátom! Lefogadom. hogy minden azért nincs. — Ám legyen! Lássuk' Mondjon valamit és én hár­mat teszek egy ellen, hogy melléfog. Három korsó sör egy ellen, 'hogy feltétlenül elve­szíti a fogadást! — Állom! — Aszker gon­dolkozott egy ideig, aztán megszólalt: — Az én Bui- ckomhoz való akkumulátorok va'őszínűleg nincsenek. Krebs felnevetett. — Három is van! A jó ég tudja. hogyan is tettem rájuk szert. De ez már más kérdés. Most pedig hozathatja azt a söröcskét! — De én még nem akarom abbahagyni. Hiszen a vesztes­nek joga van a revansra. — Legyen igaza! Jogos a revans. De bármit mond. azt is elveszti. Gyerünk a kérdés­sel! — Meggyőződésem, hogy ihe­gesztopisztoly nincs a raktá­rában. Krebs abbahagyta a neve­tést. Csodálkozva húzta el a száját. — Ördöge van! — mormol­ta. — Eltalálta, barátom. Ami igaz, az igaz. Hegesztőpiszto­lyom nincs. — Visszanyertem a sört! — kiáltott fel Aszker önfeledten. — De hogyan lehet meg egy raktár hegesztőpisztoly nél­kül? — Volt az! Több mint egy évig hányódott ott kettő is. A kutya se használta őket. és én rengeteg időt vesztegettem rá, hogy megóvjam a szennye­ződéstől. tisztán tartsam, gon­dozzam a kaucsukkábelét. — Mi lett velük? Krebs vállat rántott, s a sö­röskorsóért nyúlt. — Elvitték tőlem, Gube. Ha akarja, még azt is megmond­hatom, hogy ki. Valami kato­naemberek. Éjszaka íöt-tek, a főmérnök papírját mutogat­ták. Még most is nálam van az írás. Odaadtam nekik mind a két hegesztőpisztolyt, az apparátokkal együtt. Elvitték és vissza se hozták. — A lelke rajta! — nevette el magát Aszker. — Legalább egyszer és mindenkorra meg­szabadult tőlük. . . Késő este búcsúztak el egymástól. Krebs bement a gyárba, s Aszker is hazafelé indult. Útközben azon gondol­kozott, mit sikerült megtud­nia ezen a délutánon. Amit maga elé tűzött, azt tehát el­érte. Megismerkedett a raktá­rossal, s meggyőződött róla, hogy az öreg azon a bizonyos éjjelen válóban adott ki he- gesztőapparátot valami kato- naemfcereknek. Minden egy­beesett azzal, amit Homann közölt az átszökése után. Mindebből egyetlen követ­keztetést lehetett levonni: Wiesbach nem hazudott Ho- mann-nak. amikor felfedte az Ostburg közelében levő rej­tekhely titkát. Ha ez így van, akkoi pedig Wiesbachnak hin­ni lehet ! ... Aszker maga előtt látta Max Wiesbach okos, figyelmes két szemét, őszülő bozontos szemöldökét, szép szabályos arcát, intelligenciát eláruló magas homlokát. Max Wiesbach hegesztő! Aszkernek most őhozzá kellett elmennie, hogy végérvényesen biztos tu­domást szerezzen a titkos ira­tokat őrző rejtekhelyről. 3. Nem sokkal a műszak be­fejezése előtt, a műhelykül­dönc ment oda Otto Slalecker munkahelyéhez, s a telefonhoz hívta a műszerészt. A tele­fonbeszélgetés meglehetősen rövid volt. Néhány, a beava- tatlan fül számára az égvilá­gon semmit sem jelentő mon­datból állt csupán. (Folytatjuk) (Tudósítónk telefonjelenté- > se.) A váci Vak Bottyán Mú­zeum termei megfiatalodtak a hét elején. Az ókor és középkor patinás emlékei né­hány helyiséggel beljebb ke­rültek, hogy helyet adjanak a merész vonalú, modem bú­toroknak és a színes textil- féleségek sokaságának. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat és ! a Pest megyei Iparcikk Kis- I kereskedelmi Vállalat dicsé- j retet érdemlő összefogását j nak eredményeként kedd i reggelre helyén volt sok I száz bútordarab és textilfé-1 leség. Valóságos nemzetközi ta­lálkozó volt a múzeum négy nagy terme. A csehszlovák dióhálóval be­rendezett szoba ablakain az NDK-ból érkezett függönyö­ket láttunk, s a falat szovjet, gépi hímzésű perzsaszőnyeg borította. Színpompás cseh­szlovák gyapjútakarók, a ti­Kedden délelőtt megnyílt Vácott a tíznapos bútor- és textilkiállítás Dr. Kulcsár Gyula Komá­rom megyei képviselő, a sok tapasztalattal rendelkező ipari szakember nyelvén szólott a. költségvetés tervezetéhez. El- j mondotta: az elmúlt éveikben’ tanácsadóként, vagy szakértő­ként több mint tíz alkalom­mal járt külföldön, mint a magyar ipar követe. Helyen-, ként azt látta, hogy eléggé ne-í hézkes a magyar külkereske-; delem szervezete. 4 — Előfordult — mondotta« többek között —, hogy külföl-; di cégek felfigyeltek újdonsá-; gaánikra, s részletesebb infor-; mációkat kértek. lehetőleg; gyorsan, általában nyolc na-; pan belül. Dolgozóink nagy« része azonban elsősorban ke-; reskedő és nem műszaki szak-; ember, tehát itthonról kértek« felvilágosításokat. A levélvál- j tás hosszú ideig tartott, bizony ■ arra is akadt példa, hogy két ■ vagy három hónap múlva tud- j tak csak válaszolni az érdek-j lődésre. A késedelem pedig; nemegyszer a megrendelés« elvesztését jelentette, kínála- ■ tunk komolytalannak tűnt. ■ Dr. Kulcsár Gyula a továb-: biakban elmondotta: — Csak olyan berendezé­sekkel törhetünk be a vi'ág-i piacra, amelyek alapelveikben: és megoldásaikban újat hoz-! nak. amelyekre éppen abban az időpontban szükség van. ,Gondolnunk kell arra is, hogy a külföldi cégek üzem közben is látni akarják újdonságain­kat, Nálunk pedig gyakran az a helyzet, hogy egyetlen min­tapéldányt sem szerelünk fel. Arra a kérdésre: hol működik a berendezés, nemegyszer azt ^ 60) í j — Egészén el vagyok ra- ^ gadtatva magától, barátom! % — lelkendezett Asz&er. — És ha bármikor szüksége lenne ^ a Buickomra ... ^ — Én nem tudom a kedves­f ségét hasonlóval viszonozni — í felelte Krebs. — Nekem nincs ’í kocsim. A raktár pedig olyan. <; mint a többi hasonló intéz­ik meny: a küszöbét élő lélek át £nem lépheti. Kivéve termé- szetesen engemet. Én éjjel­f’ nappal ott vagyok. / 2 — Ugv beszél, mintha ott is < éjszakázna, abban a raktár- f szentélyben — nevette el ma- ^ gát Aszker. ^ — Ha ott nem is éjszaká­^ zom, de mindenesetre a köze- ^ lében tartózkodom. Hiszen én í a gyárban lakom. j — A gyárban lakik? Ho- ' gyan értelmezzem ezt? — Szó szerint úgy, ahogy mondom — gesztikulált a ke- zével Krebs. — így alakult. A ^ múlt évben lebombázták a házamat. Még az a szeren- ^ csém, hogy egyedül élék, és ^ nem .kell siratnom a családo- mat, amely bizonyosan ott pusztult volna. Hogy fedél nélkül maradtam, sokáig ke­resgéltem lakást. De mind­egyik vagy túlságosan drága volt, vagy az isten háta mö­gött, messze a gyártól. Nekem pedig elég körülményes kilo­métereken át utazni. — Természetesen — felelte Aszker. — Már éppen készülődtem, hogy átmegyek a másik gyár­hoz dolgozni, mert ott meg­ígérték hogv lakáshoz segíte-’ nek. De Khümetz igazgató közben intézkedett, hogy ürít­sék ki nekem azt a kis kam­rát. amelyik közvetlenül a raktár épülete mellett van. — És most abban lakik? — Mi mást tehetnék? Igaz. kicsi a szobácska, de hát nem is kell a magamfajta aggle­génynek valami díszes, nagy kastély. — Még egyet — intett Asz­ker a pincérnek, majd oda­ment a wurlitzerhez és egy pénzdarabot dobott be. A régi tiroli valcer hangjai töltötték be a mulató termét. Krebs énekelni kezdett, s utá­na Aszker is. — Gondolom, a különböző szerszámok és anyagok egész ármádiája van abban a ma­ga raktárában —• szólalt meg Aszker, amikor lejárt a wur­Rejtekhely az Elbán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom