Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

rtfiY MECVZt 1963. MÁRCIUS 24, VASÄRNAP Az elmúlt másfél évtized­ben könyvkiadásunk olyan óriási méreteket öltött, hogy. a felszabadulás előtti adatok a mai adatok mellett elenyé- szőek. A magyar és a világ- irodalom legszebb, legmara- dandóbb alkotásai jutnak el az olvasóhoz nagy példány- számban, s viszonylag ol­csón. Az Olcsó Könyvtár sorozatban pedig, amely igen népszerű lett ' az elmúlt években, szinte fillérekért kapja még az ember a klasszikusok zömét. Évenként. százmillió forin­tokat ad ki az ország lakos­sága könyvre, de * emellett milliók élnek a közkönyvtá­rak által nyújtott lehetősé­gekkel is. Széles néprétegek­ben ébredt fel a kulturáló­dási, ezen, belül az olvasási igény. Az évről évre emel­kedő statisztikai adatok bi­zonyítják ezt, S ha a száraz, s avatatlannak holtnak tű­nő számok mögé nézünk, a kulturális forradalom lépés­ről lépésre aratott győzelmét olvashatjuk ki a statisztiká­ból. Felemelő érzés ezeket aZ „élettelen’’, számokat ele­mezni mindenkinek, akipek köze van a könyvbarátok táborának növeléséhez, legyen az illető pedagógus, könyv­kereskedő, könyvtáros vagy akár egyszerű olvasó, olyan olvasó, aid kedvenc könyvét kezébe adja barátjának, is­merősének, ■ családtagjának. Mert a könyv így is hódít. Amikor maradandó élménj’t ad az olvasónak, s vándor­útra indul, a baráti körben, meleg ajánló szavak kísére­tében. * Napjainkban, csupán Pest megyében hetven háromezer olyan olvasót tartanak nyíl-- ván kartotékjaikon a könyv­tárak, akik rendszeresen ol­vasnak és szívesen, öröm­mel olyasnak. S hogy a hi­vatalosan nyilvántartottakon kívül egy-egy családban még hányán olvassák el a család könyvtári tagja által haza­vitt könyveket, azt már sem­miféle statisztika nem tud­ja kimutatni, de _ hatását érezhetjük a nagy' tömege­ket megmozgató író—olvasó­találkozókon, kulturális ren­dezvényeken, s lemérhetjük az emberek egyre növekvő ta­nulási és könyvvásárlási vá­gyán. A hetven háromezer ember, ha a megye nyolc- százezer - lélekszámát tekint­jük, nem sok. Ha az elmúlt évek számát vizsgáljuk, még­is szépnek tekinthetjük ezt az eredményt. Négy évvel ez­előtt, 1958-ban, alig több mint negyvenkétezer olva­sónk volt. Azóta évről évre egyre emelkedik ez a szám, s csupán az elmúlt esztendő­ben tizenháromezer új tag­gal nőtt a könyvtári olvasók száma. A négy év távlatá­ban pedig harmincezer a kü­lönbség. A korábbi években az ol­vasók zömét a’ fiatalok, és­pedig a 14 éven aluli álta­lános iskolás fiatalok adták. Az idősebb korosztályok, akik a felszabadulás előtt ritkán, vagy egyáltalán nem jutot­tak könyvhöz. lassabban mordultak meg. örvendetes azonban, hogy az olvasók számának növekedésén belül, éppen az idősebbek aránya javult, A négy év előtti huszonkétezerrői negyven­ezerre. A könyvtárak hatásfoká­nak egyik mércéje, hogy a lakosságnak hány százaléka tagja a könyvtáraknak. Bár Jó eredménnyel zártak a falusi ifjúsági szövetkezetek Tízezer forint táborozásra — Má'nateíepítcs és faiskola SessüietboEf számait összeadva látjuk csak, hogy még gazdasági szempont­ból is milyen jelentős mozga­lomról van szó. Fel nem oszt­ható közös alapjuk közel négy- százezer forint, amelyből a birtokukban levő állóeszközök értéke csaknem 110 ezer fo­rint. Fel nem osztható közös alapjuk értékét egyetlen év alatt, az elmúlt évben, több mint 133 ezer forinttal növel­ték. Erejükből még szabályszerű beruházásokra is futja. Ezek összege a múlt évben megha­ladta a 77 ezer forintot. Az abonyi gimnáziumban működő ifjúsági szövetkezet például hat hollandi ágyat létesített, ezenkívül motoros szivattyú munkába állításával gépesített öntözésre rendezkedett be. Az Érd-Űfaluban működő, Vak Bottyán nevét viselő szövetke­zet tágjai pedig fél katasztrá- Zis holdon faiskolát létesítet­ték, őszibarack-csemeték ne­velésére. A Budapest II. kerü­letben működő középiskolai Ságvári Endre szövetkezet tag­jai saját erőből két katasztrá- lis hold málnát telepítettek. Bár a gyerekek szempontjá­ból igen lelkesítő hatása van a jövedelemnek, örömet ad az alkotás, az új érték teremtésé­nek és a saját pénzbeli bevé­teli lehetőségnek tudata, nem \w\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v, elsődleges náluk a nyereség. Abonyban például az önzetlen­ség szép példáját tapasztalhat­juk. A Ságvári Endre általános ifjúsági szövetkezet, úgyneve­zett kollektív célok megvalósí­tására — ami többek között nyári táborozást jelent — öt­öt ezer forintot adott a 11. Rá- kóczi Ferenc és az Ady Endre úttörőcsapatnak. De ..saját kol­lektív céljaik” esetében sem voltak szűkmarkúak: kirándu­lást szerveztek Budapestre, amelyre ötezer-kétszáz forin­tot fordítottak. Nyilvánvalóan kitűnik a ta­pasztalatokból, hogy a falusi ifjúsági szövetkezetek műkö­dése kedvezően befolyásolja tagjaik tanulmányi előmenete­lét, mert szövetkezeti tagnak lenni kitüntetést jelent, s ezen­kívül ez a szervezeti forma több vonatkozásban is segíti a pedagógiai célkitűzések meg­valósítását. A szövetkezeteket vezető tanároknak az az egy­öntetű véleménye, hogy a gye­rekek bevonása a vezetésbe, gazdasági tervezésbe, a mun­kaszervezésbe, valamint az el­lenőrzésbe, nagymértékben nö­veli felelősségérzetüket, akti­vitásukat, öntevékenységüket. S ezzel együtt természetesen közösségi szellemüket is. Igen jól működnek és jó nevelő ha­tással vannak a több helyen szervezett becsületboltok is. Az ifjúsági szövetkezeteknek j van még egy pozitív hatásuk, 1 amelyeknek ugyan még csak kezdeti eredményeit láthatjuk, ■, de megfelelő módon serkent- j hetjük. Ez pedig a mezőgazda- íj sági munka, a kulturáltabb kö- rülmények között, nagyüzemi íj formák keretében végzett me- íj zőgazdasági munka megszeret- í, tetőse. Több ifjúsági szövetke- 'íj zetből jelentkeztek már a j, nyolcadik általánost elvégzett j gyerekek mezőgazdasági tanu- íj lónak a helyi termelőszövetke- j! zetbe. Abonyban például az el­lj múlt évben tizenöten! Ismerve í, a' falu, ezen belül a termelő- $ szövetkezeti tagság elöregedé- íj sévek problémáját, az ifjúsági szövetkezetek működésének j! ilyen jellegű kihatásához nem íj is kell kommentárt fűznünk, í T. M. ww^vvwwww^ WlxwwwwwWWWWWWW' Áprilisban Gödöllőn, Vecsésen és Budakeszin játsszák Cartouche című színes francia filmet j Mint ismeretes, megyénk sok í általános iskolájában működik \ falusi if júsági szövetkezet, í amelyeket az iskolás gyerekek \ alakítottak meg. Ezek a kis ; gyerekszövetkezetek az Üttö- ; röszövetsiég és a Szövetkeze- ! tek Országos Központja közös ! felügyelje alatt, tanárvezetés- ! sél működnek, de széles körű ; önrendelkezést és kezdeménye- í zési lehetőséget biztosítanak a \ gyerekek köréből kikerült ve­\ zetöknek s az egész tagságnak. • I Működésük célja azonban \ nem a pénzszerzés, hanem | a kollektív szellem kialakítá- \ sának segítése, a mezögazda- \ sági gyakorlati munka megis- \ mertetése. a mezőgazdasági i munka megszerettetése. \ A falusi ifjúsági szövetkeze- : tek — a termelöszövetkezetek- : hez hasonlóan — a naptári év \ végével zárják az esztendőt, s i teszik mérlegre az elmúlt 12 : hónap tevékenységét. Zárszám- ; adó közgyűlésüket tehát ezek a szövetkezetek is az elmúlt napokban, hetekben tartották. Öröm végiglapozni, tanulmá­nyozni közgyűlési jelentései­ket, jegyzőkönyveiket. Nyolcvanhárom falusi ifjú­sági szövetkezet készített most a mi megyénkben zárszám­adást. Számuk több, már közel száz, de tizenhárom szövetke­zetét csak az elmúlt év őszén alakítottak, s nekik még nincs mit „zárni”, és nincs miről „számot adni”. A 83 jelentés vező talajt teremtenek az ag­rártudományok gyorsabb tér­hódításának. Példájukat ter­mészetesen. sokan követik, olyanok, alak, ha a múlt év­ben, vagy azelőtt még nem is jelentkeztek szakmunkás­tanfolyamra, de már érdek­lődnek, járják a könyvtára­kat, s majd szakmunkások kí­vánnak lepni jövőre vagy azután. Ezeknek az emberek­nek az érdeklődését jelzik a forgalmi adatok. Négy évvel ezelőtt 4200 esetben vfettek ki közművelődési könyvtárból mezőgazdasági szakkönyvet megyénk parasztjai. Kétség- beejtpen kicsi volt ez a szám, hiszen megyénk nagy­részt még ma is mezőgazda­sági jellegű. S a megye lé- lékszáma, mint már írtuk, közel 800 000!... Az elmúlt évben már kö­zel 24 000 esetben kölcsönöz­tek ki , mezőgazdasági szak­könyvet. Még ez sem kielégí­tő, de kétségtelenül nagyon figyelemre méltó eredmény. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a falusi emberek zöme nemcsak könyvekből szerez új ismereteket, hanem más mó­dokon is, akkor tovább ja­vul a kép. Mik ezek a más módok? Egyrészt az új körülmények között végzett gyakorlati munka, másrészt a sok-sok szakelőadás. Az el­múlt évben például a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat agronómiái szak­osztályának tagjai 215 elő­adást tartottak a megye falvaiban, több mint tízezer hallgató előtt. A további tennivaló nyil­vánvalóan nem lehet más, mint még jobbá, színvonala­sabbá tenni a könyvtárosok: munkáját, növelni a könyvtári kötetek számát, s széleskörű fiókkönyvtár-hálózat kiépí- j tésével közelebb vinni a! könyvet az emberekhez, s erre fel is hívni figyelmű-; két, a jó értelemben vett, nemes szándékú reklámozás­sal. Természetesen ez nem lehet csak a könyvtárak és a könyvtárosok feladata. Mint ahogy az eddigi eredmé­nyek egyik tényezője éppen a különböző szervek összefo­gása volt, a jövőben sem dolgozhatunk másként, csak úgy, ha társadalmi ügynek tekintjük az olvasómozgalmat, a könyv megszerettetését. Tenkely Miklós eredményeink itt is szeré­nyek, az állandó fejlődés kétségtelen. Négy évvel ez-, előtt a megye lakosságának 5,9 százaléka, most pedig 9,3 százaléka kölcsönöz rendsze­resen könyvet a közművelő­dési könyvtárakból. (Az orszá­gos átlag: közel tizenhat szá­zalék.) Érdemes megvizsgálni a kölcsönzések alakulását is, mert a növekedés egyszerű tényén túl ezek a számok több vonatkozásban is mesz- szemenő következtetésekre adnak lehetőséget. Négy évvel ezelőtl 434000 kötetet kölcsönzött ki me­gyénk lakossága. A múlt év­ben pedig jóval több mint másfélmillió volt a kölcsön­zések száma. (A statisztikai adatszolgáltatásra nem köte­lezett könyvkölcsönzők adatai­val együtt 1 641.000 a megyei összforgalom.) Az egymilliósnál is na­gyobb emelkedésen beiül meg­nőtt az érdeklődés vala­mennyi témakörben, néme­lyikben több száz százalék­kal is. A társadalomtudo­mányi művek kölcsönzése a négy év alatt így válto­zott: 1958-ban 6752, 1962­ben pedig 29 676 darab. Mű­száki könyvek: 5602 négy év előtti kölcsönzéssel szemben közel húszezer. Az „egyéb“ ismeretterjesztő művek for­galma így alakult: 19 321— 108 581. Ilyen ugrásszerű fej­lődés esetében már termé­szetesnek tűnik, hogy a nem „száraz” ismeretterjesztő mű­vek forgalma, tehát a szép- irodalmi művek forgalma is több száz százalékkal meg­nőtt. A négy év előtti 240 ezer kötetről 730 ezer kö­tetre. Hasonló a helyzet az ifjúsági regényeknél. 157 000- ről 616 000-re nőtt a köl­csönzések száma. Szándékosan maradt ki az eddigi felsorolásból a mező- gazdasági szakkönyvek for­galma, amelynek növekedése híven tükrözi a magyar fa­luban éppen az elmúlt négy évben végbement vál- tozásoikat, s a mezőgazda- sági nagyüzemek létrejöttét kísérő, megnövekedett tanu­lási vágyat, vagy ha úgy tetszik: szükségességet. Ma már nem is lehet vita tár­gya, hogy a nagyüzem több. tudást, és feltétlen szakosítást kíván. Az a parasztember, aki korábban univerzális szak­ember volt a kisgazdaság kö­vetelményének szintjén, s J most gyülmölcstermelő, állat- íj tenyésztő, kertész, avagy nö-J vényvédelmi megbízott lett, j kénytelen tanulni, hogy ele- í get tehessen a megnövekedett; követelményeknek. S ezt \ nem csupán a helyzet adta £ kényszerből teszi, hanem J azért, mert akar is többet £ tudni, ideje is több jut rá, í s becsületkérdésnek tartja, | hogy senki meg ne szólhassa^ munkája szakértelme miatt.; Ez a felfogás ösztönözte azt; a több ezer termelőszövetke-; zeti tagot is, aki az egy-; szerű olvasgatás, otthoni ta-í nulgatás mellett rendszeres;! magasabb követelményű ok- ! tatásra, a hároméves szak- \ munkásképző tanfolyamra je- ■ lentkezett. Közülük nagyon: sokan éppen ezekben a he- i tekben vizsgáztak és vizsgáz-: nak. szerzik meg a szak­munkás-bizonyítványt, ad­nak számot felkészültségükről, a hivatalos vizsgabizottság színe előtt. Elsősorban ők azok, akik megindították az erjedési folyamatot, s ked­Ki olvas? — Mit olvas? — Hová mennénk? Mivel mennénk? Mennénk mi. de nincs nálunk erő, nincs kitar­tás. Nincs nekünk tizenöt na­pi kitartásunk és ha a cigány beteg, két hét után mindenhol kirakják ... Nem látnak ben­nünk embert a faluban ... — Van-e itt olyan, alá még nem volt börtönben? — Szép kevés... Ügy lesz teljes a kép me­gyénknek , e „fehér foltjá­ról”, ha még megírom, hogy félezer ember tengődik itt, de nincs egyetlen illemhelyük sem. Lesik, várják „ sötétsé­get, hogv ki merre lát, köny- nyíthessen magán. Besietünk a tanácshoz, megkérdezzük: nem félnek-e attól, hogy ez tavasszal dög­vészt hoz a községre? Földváry György tanácstit­kár válaszol: — A tervünkben szerepelt, hosy építünk a cigánytelepen nyilvános vécét. Harmincöt- ezret szántunk rá. De nem ta­láltunk olyan állami, vagy szövetkezeti vállalatot, amely elvállalta volna. Ezért enge­délyt kellett kérni a megyei tanács elnökétől, hogv magán kismarossal építtethessük meg. Akkor pedig korán beállt. a tél ... — Mi volt a tervben a ha­táridő? — 1962 vége... — S van-e tervük a cigány­telep fekélyeinek végleges megoldására? _— Harmincöt telket parcel­láztunk a Rákóczi telepen, a kistó’ résben Százötven öle­sek. Az OTP áráin négyezer— hétezer forint lenne egy-eg'y telek. De még fent van ármeg­állapításon a járási tanácsnál. Nem akarok beleszólni, hogy ezt a Cirka Panna utcában jóllehet egyetlen cigány sem tudná megváltani, s hogy ez így nem megoldás. De a terv­nyegeti ez a veszély. Legfel­jebb ha a föld omlik rájuk. Mert ezek földbe vájt gödrök­ben laknak, felettük faágak­ból eszkábált tetővel, rajta sárral, agyaggal tapasztott földdel, A gödrökben gyermekek — három, öt, néhol nyolc. Egy­más hegyén-hátán hemzseg­nek. mint kosárban a kölyök­kutyák. Csak ezek itt meztele­nek, piszkosak, ótvarosak. Nem tudni, hány évesek. Is­kolába nem járnak. És két­százötven-háromszáz gyerek nyüzsög ezen a kőhaj ításnyi telken. Nines ember, aki pon­tosan megmondaná, hogy mennyien vannak. Az egyik félmeztelen prű­dét megszólítom. Raffael Pé­ternek hívják, .-tizenhárom éves lesz májusban. Nyolc-kilenc- nek véltem, oly vézna, csene- vész. Tisztelettudóan, de még­is némi fintorral válaszolgat. — Jársz-e iskolába? — Már jártam. — Hány osztályt? — Egyet. — 3 aztán? — Aztán kiiratkoztam ... Az egyik asszonyhoz fordu­lok. — Törődik-e itt magukkal valaki? — Csak a rendőr. A'z gyak­ran kijön és jó szóval van hozzánk. Oktat minket, hogy mit nem szabad. Meg néha a tisztiorvos is jön. Mondja, hogy mosakodjunk ... — És a tanácstól? — Könyörgünk eey kis bon­tott anyagért, de ott nem iffen állnak szóba mi velünk. Min­dig csak a^t hányják, hogy mpp-’pR'V r>r>l.g,07^5 — És rryér' nem mennek? Csak úgy dőlnek a sirámok. Az élet palettáján nemcsak a szivárvány színei ragyognak. Ott van köztük, sajnos, a fekete is. És ez a fekete valóban ko­romfekete, amikor köröskörül villódzó fényben játszanák a színek, csak épp a fekete foltra még visszfény sem jut. Aki nem hiszi ezt, az menjen el a cigánytelepekre és tér­jen be a putrikba, hiszen emberek élnek ott is. Ott jártam a minap a rendőrség embereivel. A főkapi­tányság szakelőadóival, egy őrnaggyal és egy századossal. Nem bűnügyi, társadalmi razzián. Nem bűnözőket kerestünk, hanem az emberi lelkiismeretnek próbáltunk nyomára bukkanni. Nem sikerült. Amit láttam, megdöbbenti az embert. Riportom hát a lelkiismerethez, az emberi és társadalmi lelkiismerethez szól. Monor, Cinka Panna utca nőst. A putriban összesen hú­szán laknak. De ez még való­ságos palota! Palota, vagy mint mondtam — kulissza. Kulissza, nyilván a falu számára, . amely szé­gyell! — vagy talán nem is szégyellj? — a vajda háza mögött búvó telepet. A ház belső, napsütötte oldalán, már a telep zavartalanságának ol­talmában, mint a napsugárra mászó bogarak a hosszú tél után, szutyoktól csillogó pur- dék melegednek. Ruhátlanul, legfeljebb rongyokban. A put­rik között asszony-zsinat. Pil­lanatok alatt körülvesznek. Nem szégyellősek, nem kell faggatni őket. Szájukból', ömlik a rimánkodás: — Az isten áldja meg ma­gukat, de jó.. hogy eljöttek, segítsenek már rajtunk, csi­náljanak már valamit. .. Végigmegyünk a telepen. Először a pusztulás ragad meg. Február márciusban ide még a fagyok idején!) hat vi- tyilló dőlt össze. Azóta, a víz­től, ki tudja mennyi! Rá a családra, a nyolc-tíz gyerekre. Többségüket azonban nem íe­; Az elnevezés romantikus. : Első pillantásra, mondjuk i autóból, a kép is. Mert az ut- j ca két oldalán színes, érdekes j vályogházak állnak. Mint kí- ; sérőrn, a rendőrőrnagy monu- {ja, az egyik oldalon zenész és ; kupec cigányok laknak. Emez ! oldalon nincs nyomor. Hanem ! a másikon! Itt, balkéz felé, ; csak kulissza az első sorban 5 álló fehér ház. Vidák János ; vándoriparos, a telep vajdája ; lakik benne. Kívül belül tisz- ; ta. S bár berendezésében tel- ; jesen elüt a parasztházaktól, a ! falon lógó sok szentkép kö- ! zött ,az a néhány lenyomat a ! mai életről beszél. Arról, ! amelyhez annyira szeretnének í hasonulni .. . Aztán itt van a ; másik szélső ház — az is szin- ;.te palota! — abban Kolompá- ; rék laknak. Amikor belépünk, < a negyedikes Kati iskolai el- ! lenőrző könyve fekszik az asz- ! talon. Benne a rublikák arról' • beszélnek, hogy a kislány tisz- ; ta 4-es. csak a magyar nyelv- : bői van 2-ese. Az asztal mel- í lett bátyja — TÜZÉP-Iehordó. ■ húsz év körüli fiú — tanul. • Most végzi a második általa­Riport a lelkiism

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom