Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

1963. MÁRCIUS 34, VASÁRNAP DANKÓ PISTA Árvíz — 125 évvel ezelőtt H a tvan esztendővel ezelőtt', 1903. március 29-én tört el a hegedű, amelynek húrjai halhatatlan dallamokkal zeng­ték tele o. magyar életet: Dan­ko Pista, a legdúsabban termő magyar „Nótafa” • hegedűje. Halála óta a maga nemében páratlan alkotó-zsenijének ra­jongó hívei állandóan gyűjtö­getik szerteszét dalait.' Eddig már több mint hatszáz olyan nóta ikerült a gyűjteménybe, amelyről teljes bizonyossággal megállapíthatták, hogy Dan- kó-szerzemény, de a szakértők szerint még több száz vár ag- noszkálásra. Ezeknek jelentős része ismeretlen szerzőjű nép­dalként él az ország különbö­ző részein. Valószínűleg nem túloznak azok, akik Dankó Pista szerzeményeinek számát ezernél is többre becsülik. „Dankó az első alkotó és az első igazi nótakőltő cigánya a magyar művészetnek — írja róla Juhász Gyula —, mert hiszen Bihari János palotás és toborzó táncokat szerzett, La- votta az úri rendhez tartozott, Csernák germán határra kom­ponált ... Ez a tanulatlan népzenész onnan merített, ahol az ősi, örök szépségek forrása fakad: az alföldi ma­gyarság leikéből.. Móra Ferenc pedig így ítél róla: „A nagy zenetörténet úgy könyvelte el Dankó Pis­tát, hogy ... annyi tempera­mentumot, olyan eredetiséget Senki sem vitt dalköltésze­tünkbe, mint ez az impresszio­nista cigány, akinek mindön­kinél több adatott a néplél&k }wwwwwwwwwwwwwwwwwwvwwwwwwwwwww\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w erejéből és bájából...” g H ányatott, keserves volt az ff élete, mégis gyönyörűsé- ff ges. A szegedi cigánysoron, a ff felsővárosi Hangász utcában ff, született, éppen tíz esztendővel ff a forradalom után, 1858-ban. ff Apja tüdőbajos segédprímás ff volt egy kis bandában, anyja ff pedig meszelőkészítő cigány- £ asszony. Korán elvesztette ap- ff ját, a tüdőbajon kívül csak£ egy értékes hegedűt örököli, ‘ff de nagy gyerekkori nyomorít ságában — amikor hol vályo- jJ got vetett, hol kis malacban- ff dóban cincogott össze néhány garast — potom pénzért elzá- logosította egy lelketlen kocs-£ marosnál, akitől egy még lel-fi ketlenebb fiskális konfiskálta'í el. Asápadtképű cigánygyerek' kis rajkóbandát szervezett és azzal járta a nyári hónapoll­y ne% ha-i A megyei mozik áprilisi műsorában szerepei a Séta a nárciszok között című derűs angol film HETEKIG aggódva figyeltük az árvízvédelmit szervek je­lentéseit. Szóbnál magam is láttam, amint a fél méter­nél is vastagabb bukdácsoló, torlódó jégsziklák útjában ropogva törtek derékba su­gár növésű, araszos derekú fák. Majd amikor a hatal­mas jégtömbök elvonulása után egy-egy felegyenese- désre törekvő fa a szsny- nyes áradatból félig még :fel tudott emelkedni: ágas- bogas fejéből, koronájából semmi sem maradt; héjától is megfosztott, leberetvált fe­hér csonk meredt csak ki a víziből. Csakhamar ezt is maga alá gyűrte az újaibb jégár. A part közelében per­cek alatt eltűnt a kis sziget egész erdősége. A Duna jeges áradata most már akadálytalanul vonul el — jelentik a vízügyi szervek. A Duna mentén nagyobb baj nem történt. így a mából most már visszatekinthetünk, a múltba és a dunai árvi­zek krónikájából felidézhet­jük a legnevezetesebbet. A LEGNAGYOBB, az j838. évi árvíz éppen öt negyedszá­zaddal ezelőtt pusztította el Pestet. Az időjárási viszo­nyok akkor is ilyenek lehet­tek, a tavasz időszakába nyúlt át a tél, március kö­zepén jött' a jeges ,.víz­özön”. A pesti árvíz és hő­sei a történelemben, az iro­dalomban élnek. E nevezetes árvízről azon­ban most nem a pesti ese­mények, hanem a kevésbé is­mert irodalmi megnyilatko­zás, Petőfi ' költeményének egyik sora alapján emléke­zünk: „Házát a Dunának habjai vitték el...” — írta a költő. A jó öreg ltocsmá- ros című versében. Ez volt az a „vész”, amely családja „régi lombos fáját” is ki­döntötte, szétszaggatta. Ez űzte ki őt is 16 éves korá­ban. a nagyvilágba, adta ke­zébe a. „koldusbotot”, A Petőfi-életrajzok azt köz­ük, hogy a Szabadszállásig elhatolt árvíz miatt „a ta­lajvizek magasra emelked­tek”, tehát a talajvíz dön­tötte romba a házukat. A vei más baj is van. Megkérde­zem hát: — S az ott, a Rákóczi-tele- pen, újább cigánytelepülés lenne? Megint el lennének különítve? Sajnálkozó mosoly, majd pedig egy hivatalos irat a vá­lasz. Az a lényege, hogy — felsőbb határozat ide, vagy oda — a járási tanács nem intézkedett megfelelően a ci­gányoknak a község lakossá­ga közé való vegyítéséről. Ha­nem hogyan? Az ügyiratban, egy január 5-i előterjesztésben, Sima István elnökhelyettes költő viszont a Duna hab­jait említi. Kutatásaim so­rán az 1838. évi árvíznek az akkori Kiskunság felső já­rásában okozott pusztításá­ról talált egykorú leírások Petőfi kifejezésiének valósá-. gát igazolják. Az árvíz sza­badszállási pusztításáról a nádori főkapitánynak kül­dött hivatalos jelentés töb­bek közt ezt írta: ,,Foljó Martins Hónap 17- én érkezvén meg hozzánk a’ borzasztó jég halmokat lé­lek rázó Morajjal toló Ár­víznek Pasid ja, egyszerre oly hirtelenséggel töltötte el Vá­rosunkat körül ölelő víz fogó laposainkat, hogy már a Nap estvején, a’ Városba leendő becsapéstiU keleti borzadva tartanunk; a mit azomba még, a’ 24 órák alatti folyvást tar­tó Sánczolás által annyira tartoztattunk, hogy a’ követ­kező nap estveli 7. óra tája lett reánk nézve az a’. sze- rentsétlen pillanat, amelybe Városunkba az iszonyú Viz özön több felől betörvén, az addig munkára intő lárma harangozást a’ lakhelyekből kiszorult ’s halál veszélyével küzdő szenetsétlen Polgá­rainknak eget verdeső jajj- gafásaival, váltotta fel...” Már ez a márc. 25-én kelt jelentés is közölte, hogy mintegy 400 lakóház, a vá­ros házainak egyharmada pusztult eL A „borzasztó Vízözön” el­ső, megrázó leírását követő kárjelentésék pontos képet adnak a pusztulásról. Sza­badszálláson 319 lakóház dőlt össze és 75 megrongá­lódott; 402 kamra és istálló rosibadt le, 514 különféle háziállat pusztult el; az ár­víz elragadta a takarmányt, elmosta az utakat, hidakat. „.. .a mostani Tavaszon volt hallatlan Ár viz által Lakos- saink nagy része csaknem vég ínségre juttatott” — írták a négy felső kun köz­ség közös folyamodva nvá-ban, a pusztítás miatt hatévi adó- mentességért könyörögve. Még a földjük is tönkrement. mert az árvíz miatt „részint a föld felső része elhorda- tott — részint fövennyel el lemeltetett.” PETŐFI ATYJANAK ingatlanok­ban — a házán kívül egy kamrája és két istállója is ledőlt — és „Házi eszkörök- ben” esett kárát összesen 440 forintban állapították meg. Egyike volt a legsúlyosabb kárt szenvedőknek. Még se­gélyt is kapott az országosan folyt gyűjtés eredményéből: 33 forintot! Mit használt ez neki, mikor hamarosan meg­rohanták a hitelezői, s a „hi­tetlen emberek” elvitték a pénzét. Az árvíz súlyos kö­vetkezménye a költő család­jára nézve tulajdonképpen abban állt, hogy Petrovits István vagyoni hitelét ren­dítette meg. Értékét vesz­tett földjét sem tudta meg­felelő áron eladni. Két évig még húzta, halasztotta, do vé­gül nem tudta elkerülni a minden ingatlan és ingó vagyonára elrendelt végre­hajtást. Szabadszálláson kívül a többi három felső kiskun helység: Kiskunlacháza, Kun- szentmiklós és Fülöpszállás is nagy kárt szenvedett az 1838. évi árvíz idején, a legsúlyosabb azonban a sza­badszállási pusztítás volt. Itt bosszulta meg magát leg­inkább az a nemtörődömség és hanyagság, hogy az árvíz előtt nyolc évvel a szabad- szállási tanács visszautasítot­ta ,,A’ Dunai Töltéseket re- gulázó Tekintetes Pesth Vár­megyei Deputationak’’ azt a felhívását, hogy a Duna töl­téseinek „tsinálásában Con- currályanak”. Még ma is belvizek terjengnek a kiskun városok határában, ahol ré­gi térképek Szittyó, Nyárs­ér, Bak-ér, Kigyós, Kis­ér, Farkas-ér, Csín tó né­ven jelölik a laposok­ban szövevényesen kanyar­gó, egykor az árvizeket táp­láló vízhálózatot. Bent Sza­badszállás községben pedig az egykori Farkasérhát szé- rűskertjén épült Petrovits- ház puszta telke sarkán a költő szobrával, ma is far­kasszemet néz a lapos ut­cákon egészen idáig, az izsá- ki országúiig belopakodott, 125 évvel ezelőtt azonban jeges áradatként fellépő, há­zakat romboló vadvízzel. Dr. Mezősi Károly Nagykőrös, Homolytálya A kilátástalan monori láto­gatás után Nagykőrösre indu­lunk. A nagykőrösi cigányte­lep képe is lehangoló. Mély a nyomor, súlyos a helyzet. De Nagykőrösön van kiút a sú­lyos helyzetből, mert Nagy­kőrösön vannak, akik keresik a kiutat. Homolytálya, a cigányne- gyea messze van a várostól, a puszta szélén. Míg Monoron csupa asszony és leány tétlen­kedett a putrik között, itt fel­tűnően sok férfit látunk. Ször­nyűséges viszonyok közt él­nek. A viskók előtt lépten- nyomon dögök, húsdarabok. Sokfelé' vékony húscafatok függnek madzagon, így szám­iak őket. S mit esznek még? Egy asszony mutatja a kosa­rában, ma kéregette: néhány szem krumpli. közvetlenül mellette szilvalekvárban két tojás fehérük ... Árnyékszék itt sincs sehol, de itt van hely, kijárni a me­zőre. A telep közepén pocso- lyás kút. Mondják, hogy hét évig nem volt kávája. Míg csak bele nem fulladt egy hat­éves kislány. „. JeótóL 1menyei? Bejtvényverseny eredményhirdetése A Festők — Festmények című rejtvényverseny második fordulójának helyes megfejtése: Van Gogh — Arlesi Kávéház éjjel, Ék Sándor — Bem és Petőfi, Czóbel Béla — Paraszt- lány, Derkovits Gyula — Híd télen, Ferenczy Károly — Októ­beri napsütés, Barcsay Jenő — Kubikosok, Kcrnstock Károly — Adám és Éva, Szönyi István — Poharazók, Egri József — Delelés, Georges Braque — Csendélet gitárral. A két forduló helyes megfejtői közül eredeti képzőművé­szeti alkotást nyertek: Galambos Ferenc (Vác, Mátyás u. 3.), Szakács Szabolcs (Kisnémedi, Fő u. 1.) és Szabó László (Duna­keszi, Somogyi Béla u. 11,). A képeket a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya postán juttatja el a nyerteseknek. XrvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVC Annette Síroyberg. a tehetséges fiatal francia filmszínésznő új filmjének egyik jelenetében És mit tesz itt, Nagykőrö­sön a tanács? Mindent, ami csak az erejé­ből telik. Reszeli Soós Amb­russal, a tanács titkárával be­szélgetünk erről. — Elhatároztuk a tanács­ülésen, hogy 1964. végére, ha törik ha szakad, a cigánytele­pet felszámoljuk — mondja. — Segélyeket is osztunk. A nőtanács az ősszel gyűjtést is rendezett, ruhát, szappant, la­vórt, evőeszközt kértek a cigá­nyok számára. A homolytályi iskolában külön osztályt is rendeztünk be — kísérletkép­pen — a cigánygyerekek szá­mára. A Dózsa Tsz főagronó- musa pedig megszervezte, hogy az iskolába jó ruhában menjenek. De jól tudjuk, hogy mindez még nagyon kevés. Nem jótékonykodással aka­runk egyhíteni kínjaikon, ha­nem egyszer s mindenkorra meg akarjuk oldani a cigány- kérdést Nagykőrösön. Iratokat vesz elő, úgy ma­gyarázza tovább. . ■— A legnehezebb az elhe­lyezésük és a munkábaálliíá- suk. Amíg ez nincs rendben, nevelésről szó sem lehet. Mi szét telepítjük őket a város­ban. Ügy véljük, ha a városi lakosság közé kerülnek, itt a városban laknak, gyorsabban megváltoznak. — Van-e már ilyen példá­juk? — Van — hangzik az ener­gikus válasz. — A Motor- és Gépjavító Ktsz a Batthyányi utcában egy cigánycsaládnak felépített egy házat. Meg le­het nézni, milyen rendesen él­nek! Csak persze ehhez a programhoz rengeteg pénz kellene. Mert a városban har­mincnégy cigánycsaládot tar­tunk nyilván, amióta felmér­tük a helyzetet. Nagykőrösön ugyanis ilyen helyzetfelmérés is volt már. Azóta pedig a párt, a tanács, a rendőrség állandóan patro­nálja őket. — Mit tartanak most a leg­sürgősebbnek? — Az előítéletek legyőzé­sét. A napokban történt pél­dául, hogy egy cigánylegény elment köszönteni á főnökét, annak névnapján, a lakására. Semmi rossz szándékkal nem volt, mégis ráeresztették a ku­tyát. Gsúnyi szitkozódásban tört erre ki. Pár nap múlva kidobták az állásából... De úgyszintén közbe kellett lép­nünk a MÉK-nél, ahol nem akartak cigányokat alkalmaz­ni. Tizenöt esetben az állami gazdaságnál és a tsz-'eknél is. — A tanácsban nincs ellen­állás a cigányok felkarolásá­val szemben? — Előfordul. De a tanács­üléseken hosszú pénzügyi vi­ták után végül. is megérttet­tük, hogy városunk, rendünk, társadalmunk érdeke kívánja a kérdés rendezését. — S hogy megy a munkába állításuk ? — Üj megoldással kísérlete­zünk. Balassa doktor, az egész­ségügyi osztály nevében elő­terjesztést tett nemrégiben. Azt javasolta, hogy a város üzemei és intézményei — okosan és tervszerűen — vál­laljanak patronálást cigány- családok felett. Így a Kon­zervgyár nyolc családot, a*Lá- dagyár hármat, az Állami Gazdaság négyet, a Községgaz­dálkodási Vállalat és a Faárú Vállalat egy-egy családot ka­rolna fel. Ami annyit jelent, hogy a családfőt munkába fo­gadja, szemmel kíséri, segít­ségére van, átsegíti a kezdeti nehézségeken, vigyáz arra, hogy megembereljék magukat, s természetesen — neveli is őket. Maga a tanács már vett fel egy-két cigányt, hogy pél­dát mutasson. Ezek az embe-i rek igazán megbecsülik magú-; kát. Nagyhajú Károlvnak épp; a napokban írtunk alá kezes-; séget hatezer foriptról... A tanácstitkár magabizto-: san búcsúzik tőlünk: — Mi hiszünk az akció sike-i rében. Hiszünk . benne, s tud-1 juk, ezzel egy évezredes pert; zárunk le. Csak attól tartunk,; hogy ha más községek és vá-| rosok cigányai látják az itte- • niek boldogulását, ideteleped-; nak, s rövidesen kétszerany-l nyian lesznek, mint jelenleg.: Akkor mi lesz? Valahogy or-: ■szásósán kellene rendezni ezt: a dolgot... i * A kép tehat egyelőre még sötét. De segíteni kell és lehet f is. Sőt segíteni muszáj, mert ezek a szerencsétlenek képtele- \ nek a maguk bajainak a megoldására. Pedig ők is em-f berek és — hazánk polgárai... íj Hadd ismételjem meg még egyszer: riportomat a lelkiisme- ff rethez. oz emberek, a társadalom lelkiismeretéhez szántam ff juttatni... 'f Firon András f szignójával, a javaslat így hangzik: „Az olcsóbb telkekből a pol­gári lakosság részére is kíván telket adni az arra rászorulók­nak a községi vb. Jutányos telek juttatására csak a ci­gánylakosságot lehet megjelöl­ni vb-határozatban”. Látszatra mintha a cigá­nyok érdekében szólna* az irat, valójában pedig arra jó, hogy továbbra is fenntartsa az el­különítést. Hát így bizony Mo­noron nem fogják egyhamar meggyógyítani ezt a fájó ke- levényt... termettek a nóták, de mintha minden akkordjukkal beteg tüdejének egy-egy darabja is kiszakadt volna a nótaköltő melléből. Az utolsó nótával aztán elszállt az élete is. Bu­dapesten halt meg, de >kíván­sága szerint, Szegeden temet­ték el. L elkes társszerzője, Pósa Lajos indított országos mozgalmat, hogy méltó sírem­léket, majd szobrot kapjon. Morgó Ede faragta rózsaszínű márványba törékeny alakját, de a szobor helyének megvá­lasztása körül szégyenletes vi­ták keletkeztek. A város ne­ble s magisztrátusa semmikép­pen sem akarta megengedni, hogy a Tisza-parti ligetben állítsák fel, a belváros szívé­ben, mert hát mit keres egy cigány ott, ahol egy királyné szobra áll. Végül mégis Pósa győzött és a szobor a Tisza partjára került. Aztán az ut­caelnevezés sem ment simán. Az utca lakói méltatlankodva tiltakoztak az ellen, hogy ut­cájukat egy cigányról nevez­zék el, de ha már mindenkép­pen ezt teszik, legalább ne Dankó Pista utca legyen, ha­nem Dankó István utca. Ezek az apró akadékosko­dások a letűnt ikorszakot és korhadt rendszerét jellemzik. Emlékük is mélyen elsüllyedt már, de annál diadalmasab­ban élnek tovább a szívsímo- gató, kristálytiszta Dankó-dal- larnok. Magyar László ban a szegedi tanyákat, lako­dalmakon és keresztelőkön muzsikált, húzta hol a duhaj­kodó urak, hol a falusi bálok táncoló fiatalságának. Aztán egy szép ndpon megszületett az első nóta hitvány hegedű­jén. Néhányan fölfigyeltek rá. A jó szerencse hamar össze­mentette a szegedi lilerátorok- kal, ai'dk között akkor már rangja volt Gárdonyi Gézának és Pósa Lajosnak, de fölbuk­kant már köztük a másik két Pista, Tömörkény és Békefi is. Közben megszöktette egy elkallódott uri-piktor, Joó Fe­renc kislányát, Ilonkát, aki­ben haláláig hűséges társát lelte meg a ráváró sok szen­vedéshez és ritka örömhöz. Százával pengette ki hegedű­jének húrjain az örök életre támadt dallamokat Pósa és Gárdonyi verseihez, de nótát fogott hegedűjén Petőfi szá­mos Verse is. Legtöbb dala ma is eleve­nen él. Hogy csak néhányat említsünk: „Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagy harangja”, „Egy cica, két . cica, száz cica”, „Eltörött a hegedűm”, „Madár vígan dalolgat lombos ágon”, „Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány”, „Vásárhelyi sé­tatéren”, „Most van a nap le­menőben”, „Nem jó mindig, minden este a fonóba”, „Sző­ke kislány csitt, csitt, csitt”, „Nagybercsényi Miklós sírdo- gál magában .. .” Elképzelhetetlen bőséggel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom