Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

/ 1963. MÁRCIUS 24, VASÄRNAP rr*r MM. zMírkm hi egyetemi jelentkezésről A felsőoktatási intézmények nappali tagozatára jelentkező fiatalok jelentkezési kérelmét május 10-ig kötelesek a kö­zépiskolák elfogadni. Az e cél­ra rendszeresített új nyomtat­ványok április második felé­ben szerezhetők be. (MTI) KETTŐS MŰSZAKOT! — Méhészeti világkong­resszus lesz augusztusban, Prágában. Március ulólját mutatja a naptár — s az idő még min­dig nagyon télies. Napsütés helyett fagyos hajnalokat jó­sol a meteorológia, havas j esők. áztatják az amúgy is nedves határt. Traktorosaink ! a mezőgazdaság többi mur,- j kásával együtt, türelmetlenül I várják a pillanatot, amikor í végre teljes erővel hozzálát- j hatnak a tavaszi szántás-ve- | téshez. V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^ Gyártják a Duna menti Hőerőmű segédberendezéseit Az Április 4 Gépgyár dolgozói az elmúl években minden épülő erőmüvünknél dolgoztak. Ok készítették ugyanis az erő­müvek segédberendezéseit. Jelenleg a Duna-menti Hőerőmű részére készítenek 'különböző alkatrészeket — segédberendezé­seket. 'Ezzel egy időben a gyár szerelői a Kőbányai Hőerőműnél is tevékenykednek. Az idén 20 brigád tűzte célúd, hogy elnyeri a „szocialista brigád” címet. A gyár öntödéje készíti a berendezésekhez az öntött alkatrészeket. Arról híresek, hogy a műhely selejtszázaléka jóval az országos szint alatt van (MTI Foto, Kácsor felv.) ! Tavaly ilyenkorra már több j mint ötvenezer holdat fel­szántottak megyénk traktoro- j ! sai, százezer holdra a mű- , trágyát is kiszórták. Emellett ! i sok olyan munkát elvégeztek, \ I amihez most meg a kései kitavaszodás miatt jóformám ( ; hozzá sem foghattak. A négy j ! hónapig tartó, kemény tél | i után az idén. alig pár száz j holdat tudtak c$ak felszánta- j ni, elmaradtak a gépi fejtrá- I gyázással is. Ha összemérjük a kora ; tavaszi tennivalóikat a ren­delkezésre álló rövid és to- j vábbra is zsugorodó idővel, I nem nehéz megállapítanunk: nagy erőfeszítéseket kíván az összetorlódott munkák idő­beni elvégzése. Több mint 140 ezer holdat kell felszán­tani huszonöt-harminc nap leforgása alatt. Hozzájön eh­hez a szőlő- és gyümölcste­lepítés alá a tavaszi forga­tás és az egyéb mezőgazda- sági gépi munka. Feltételezve a március végi végleges kitavaszodást — ahhoz, 'hogy a vetéseik alá szükséges tálajmünkát opti­mális időben elő lehessen készíteni, naponta legalább 5800 holdat kell felszántaniuk a gépállomási és a termelő­szövetkezeti traktorosoknak. Ezt pedig csak nagyfokú szervezettség mellett, a ren­delkezésre álló gépek, esz­közök és fogatok teljes igény- bevételével, a traktorosok odaadó munkájával lehet megvalósítani. Normális idő­járás mellett általában nincs szükség a kora tavaszi talaj­munkák két műszakban tör­ténő elvégzésére. Most vi­szont már a rendelkezésre ál­ló gépek kétműszakos üze­meltetése nélkül el sem kép­zelhető az összetorlódott feladatok sikeres elvégzése, Igenem _ érvelnék a gépállo­mási vezetőik — könnyű el­rendelni a két műszakot, de hogyan teremtsünk vala­mennyi erőgéphez megfelelő traktorost, amikor nincs ele­gendő em bérünk.—-Kétségkí­vül megnehezíti a kétttffiáaa- kos munkaszervezést: é ’ he­lyenként mutatkozó trakto­roshiány, de kellő körülte­kintéssel ezt a problémát is meg lehet oldani. A termelő­szövetkezetekben sok olyan tag dolgozik, aki ért a trak­torvezetéshez. Kutassák fel ezeket az embereket a tsz-eik és a gépállomások vezetői. El kell érni, hogy a napokban megkezdődő tavaszi talaj mun­kákban valamennyi traklor- hoz értő, jelenleg más mun­kakörben dolgozó emiber is részt Vegyen. Szó van ar­ról, hogy az üzemiben dol­gozó, volt traktorosok, mint a múlt év őszén, most is segítenek a mezőgazdaságnak az összetorlódott kora tavaszi tála.imumkák gyorsabb elvég­zésében. A trakioroshiány tehát nem lehet akadálya a kétműszakos szántásnak. Ugyanakkor akadnak gép­állomási igazgatók, akik azt, vallják, náluk különösebb erőfeszítés nélkül teljesítik a tavaszi dekádtervet, s így fölösleges valamennyi erő­gépet két műszakra beosz­tani. Egyrészt a túlzott derű­látás diktálja ezt, másrészt a pillanatnyi kényelemszeretet. Arra már nem gondolnak, hogy ha a saját területükön különösebb erőfeszítés nél­kül megbirkóznak is a ta­vaszi munkákkal, a szomszéd járásban esetlég géphiány miatt nem tudják elvégez­ni a szántás-vetést. Márpe­dig a gépállomások megyei igazgatósága arra is számít, hogy ahol „szorít a cipő”, ott gépátcsoportosítással se­gíti a munka meggyorsítását. Gépállomásainkon lezajlot­tak a gépszemlék, ahol szük­séges volt, a pótszemléket is lebonyolították. Most már elmondhatjuk, hogy néhány traktort kivéve az erőigé­pek készenlétben várják a szántás-vetés megkezdését. A termelőszövetkezetek gép­parkjait ugyancsak felül­vizsgálták a járási szemlebi-' zottsógok, s azóta azokban a termelőszövetkezetekben is kijavították a gépeket, ahol esetleg hiányosságot talál­tak. Ezeket a gépelhet is két műszakban kell üzemeltetni. Rendkívül fontos, hogy a gépállomási és a termelőszö­vetkezeti traktorosok meg­felelő együttműködésben dol­gozzanak, munkájukat az il­letékesek összehangolják. S#k helyütt már kivonultak a traktorosbrigódok, s ahol az idő engedte, már meg­kezdték a szántást. A gépál­Negyvenöt esztendeje A magyar munkásmozgalom történetének eddig kevésbé is­mert dátuma 1918. március 24., % az első magyar kommunista szervezet megalakulásának napja. A negyvenötödik évfor­dulón a forradalmi munkás- mozgalom úttörőire, a magyar kommunisták pártja megala- kítóira emlékezünk. A magyar hadifoglyok kö­zött már 1917 októbere előtt alakultak n bolsevikokkal kap­csolatban álló forradalmi sej­tek. Az októberi forradalom­ban részt vettek a magyar ha. difoglyok kisebb csoportjai is. A felkelés győzelme után a bolsevik párt. n szovjet kor­mány támogatásával, a na­gyobb hadifogolytáborokban megalakultak a magyar hadi­foglyok legális forradalmi, szo­cialista szervezetei. Ezek a tíz- és tízezreket felölelő for. radalmi, szervezetek, a Vörös Gárdába és a Vörös Hadsereg­be belépő magyar hadifogoly munkások és parasztok töme­gei s a szervezetlen, minden­áron hazafelé törekvő, de az orosz forradalommal rokon­szenvező százezrek voltak az oroszországi magyar kommu­nista mozaalom megindulásá­nak és tevékenységének bázi­sai. < A kialakuló szervezetek élén a háború előtti magyar mun­kásmozgalom aktív részvevői, a többi között Kun Béla, Ka­rikás Frigyes, Kellner Sándor. Sugár Jenő. Szamuely Tibor, Vántus Károly, valamint for­radalmi szellemű értelmisé­giek és mások állottak. ök alakították meg a hadi­foglyok internacionalista moz­galmának szervezett vezetése, a lenini eszmék terjesztése vé­gett Kun Béla, Szamuely Ti- ■bor és Pór Ernő kezdeményét, zésére — Lenin és Szverdlov közreműködésével — Moszk­vában 1918. március 24-én az OK/b/P magyar csoportját, az első magyar kommunista szer­vezetet. A magyar hadifoglyok for­radalmi mozgalmának vezető­je, a magvar kommunista cso­port elnöke Kun Béla lett, aki maga is fegyverrel védte a szovjet hatalmat. Közvetlen kapcsolatban állt Leninnel, aki nagyra értékelte tevékenysé­gét. A magyar kommunista ha­difoglyok nem kis szerepet játszottak abban, hogy már 1918-ban több tízezer, a pol­gárháború idején íredig össze­sen százezer magyar munkás és paraszt küzdött a Vörös Hadsereg oldalán. A csöpp rí szervező és nevelőmunkájá­nak eredményeként néhány hónapon belül a nagy városok egész sorában a katonai egy­ségekben megalakultak a kom­munista sejtek, amelyek ma­gyar nyelvű lapokat és ideoló­giai műveket is kiadtak. A történelmi helyzet, a ma­gyarországi szocialista forra­dalom érlelődésének következ­tében a magyar kommunista csoport 1918. november 4-z& határozatot hozott a csoport vezetőinek és tagijainak ma­gyarországi hazatérésére vo­natkozóan. Ezzel a magyar kommunista mozgalom előtör­ténetének hősi szakasza lezá­rult. hogy azután 1918. novem­ber 20-val a KMP magyaror­szági megalakulásával „ kom­munista mozgalom új, dicső­séges fejezetet nyisson hazánk történetében. Dr. Vígh Károly lomások vezetőinek egyik legfontosabb feladata most, ahol erről megfeledkeztek, haladéktalanul szervezzék meg a kettps műszakot. Az idő sürget, nincs helye a huzavonának! Erre az esz­tendőre népgazdasági ter­vünk 12—14 százalékos ter­mésnövekedést ír elő. Ez a célkitűzés még a kései kita­vaszodás ellenére sem ir­reális. Természetesen csak akkor vídósífha'tó meg, ha a mezőgazdasági dolgozók, de különösen a traktorosok két műszakban minden rendel­kezésre álló időt kihasznál­nak. Súlyán Pál VASÁRNAPI POSTA Kik előtt nyissunk kaput? K. 1‘crenc a egyik osz­lopa. Hajnalban kezdi a mun­kát, igazolatlanul soha nem hiányzik, az elmúlt esz­tendőben munkaegysége is gyorsan szaporodott, becsü­letből pedig mindig jeles­re vizsgázott. így, amikor nem régen tagjelöltfelvéteiét kérte a pártba — az alap­szervezet tagsága egyhangú­an meg is szavazta azt. A felsőbb pártszervtől azonban papír érkezett: nem járulnak hozzá K. Ferenc felvételéhez, mert évekkel ezelőtt a tsz ellen beszélt, s úgy tudják: valamikor ki­zárták a pártból. Szavaiból az is kiderült: előnyt akart szerezni párttagságával. K. Ferencnek — bár férfi­ember és a férfiak nem sír­nak — kibuggyant a könnye, amikor meghallotta a rossz hírt. Magába zárkózott, nem is fellebbezett: öt soha ki nem zárták a pártból, annyi igaz az egészből, hogy 1956- bán kimaradt, de ezt senki előtt el nem hallgatta. Mun­kája azonban azóta sóm szenvedett törést. Épp úgy hajnaliban kezd, és meg le­het nézni ma is, amit csi­nál. Ugyanennél a pártbizottság­nál utasították el M. Ká­roly tsz-tag felvételi kérel­mét is. M, Károlyról társai azt mondják: sokszor két ember terhét viseli magán, s nem tudnak tőle olyan mun­kát kívánni, amit nyomban el ne végezne, öt azzal uta­sította el a járási pártbi­zottság, hogy beszélgetésük közben M. Károly őszintén bevallotta: bár ő nem val­lásos, néhány hónap múlva születő gyermekét a család kívánságára megkeresztelte ti. Az illetékes járási párt­bizottságon heves vita ala­kult ki, amikor valaki szó­vá tette: nem volt igazságos egyik döntésük sem. S nem­csak ezen a járási pártbi­zottságon, de máshol is ta­pasztaljuk, olykor — min­den jó szándék, emberszere­tet mellett valamilyen bi­zonytalanság, tétovázás, néha bizalmatlanság akadályozza a pártépítést. A járási párt­bizottságok arra törekednek: a legjobbakat, a legképzet­tebbeket vegyék fel soraink­ba, vigyázzák a párt tiszta­ságát — s ez így helyes/ De olykor a nemes cél mégvalósulását a merevség, az írott elv és a ma adta gondok közötti el nem iga­zodás akadályozza. Nem kü- lön-külön boncolgatják a dol­gozók tulajdonságait, nem egyenként mérlegelik, ki előtt nyithatnak kaput, hanem az elvekhez igazítják az emjbert: rendelkezik-e az adott pil­lanatban valamennyi olyan tulajdonsággal, amelyek kri­tériumai a párttagságnak. Kérdik: hogyan egyeztethe­tő össze / a párttagsággal, ha valaki, párttag létére val­lásos? Milyen párttag lehet az — mint M. Károly ese­tében is —, aki, ha nem is járt a templomba, de a gye­rekét megkeresztelt éti? Ho­gyan harcolhat a párt néze­teiért olyan ember, aki nem képes becsukni fülét a falu hengoskodása elől és a meg­győződése ellenére is, fejet hajt ma még a maradi szo­kások előtt? K. Ferenc ügyében pedig így érvelnek: nem volt hí­ve a tsZ-mozgalómnak. s nemcsak, hogy híve néni volt, még ellene is beszélt! A vita közben azt kérdezték a járási elvtársak: vajon ezentúl minden, vallásos embert vegyenek fel a párt­ba?! Ezentúl ne nézzék, hagy, valaki tagja volt-e már a pártnak vagy sem? Válo­gatás, körültekintés nélkül nyissák meg a kapukat? S a kérdés jogos. Lehet-e azt kívánni a pártszerveze­tektől, hogy vallásos em­berekkel gyarapítsák sorai­kat? Vágj" jó lenne, ha minden hibát, tévedést szó nélkül elnéznének csupán azért, hogy többen legyünk a pártban? Általában tehát azoknak van igazuk, akik megkívánják: csak szilárd marxista gondolkodású em­berek kerüljenek a pártba. Ha azonban valaki felvéte­lét kéri — azt nem „ál­talában” vesszük fel, nem „általában” bíráljuk el, ha­nem egész életét munkáját mérlegire tesszük. Másképpen döntünk, ha egy tanult, egyetemet végzett, sokoldalúan művelt ember­ről tudjuk: — vallásos. Hisz ő már olvashatta, tanulmá­nyozhatta a marxizmust! Értelmével eldönthette, mi­előtt tagsági felvételét kér­te — bőven volt rá alkalma is — melyik világnézetet vallja magáénak. Attól már megkívánhatjuk, hogy ha a marxizmust követi, ne bér- máltassa, kereszteltesse gyer­mekét, hanem materialista módon kezdjen neveléséhez is. Hasonlóan szigorúbb néze­tekkel mérjük a mi isko­láinkban tanult fiatalság esz­mei érettségét. És milyen „előnyöket” remélhet K. Fe­renc tsz-tag? Jelenleg bri­gádvezető, derekasan dolgo­zik, a tsz-nek pedig jó ve­zetői vannak. ' Mire pályáz­hat, milyen érdek hajtaná a párthoz? Hihető-e, hogy va­lamilyen anyagi érdeke vagy előléptetése fűződik párt­tagságához? Kivált most, amikor bármilyen funkciót amúgy is betölthet pártonkí- viili? Értelmezhetjük-e hát a marxizmust másként a vá­rosban és másként falun? Ne­vetséges még a gondolat is. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy a falu lakóinak többsége ma még ideológiai fejlettségben, műveltségben messzebb áll a várostól. Formálódásukat akadályozta eddig a kisüzemi gazdálko­dás, a kapitalizmus falusi maradványa, az évszázados elmaradás, a kevés iskola,' a műveltség alacsony foka. Mondanánk le a szocializ­mus építéséről falun mind­addig, amíg műveltségben be nem érik a várost? Amíg meg nem tanítanánk az embereket minden tekintetben marxista módon gondolkod­ni? Elképzelni is lehetet­len. Termelőszövetkezeteink jó része virágzásnak indult már. Sok helyen fizettek szépen a munkaegységek után. . Ezek­ben a termelőszövetkezetek­ben töbibé-kevésbé már a szárnyukat bontogató párt- szervezetek is sokat segítet­tek. De ezek a szervezetek akkor válnának igazán élővé, erőssé, ha soraikba több pa­raszt párttagot is felvennének. Egy időben a párt soron kívül lehetővé tette, hogy dérék gazdák, akik főként a tsz. átszervezésekor szereztek érdemeket, tagjelöltségi idő nélkül jöhessenek a pártba, csakhogy elősegítsük a falu­si pártszervezetek fejlődését. Ezt épp a párt érdeke kívánta így! Pedig közöttük is akad­tak olyanok, akik nem min­den tekintetben láttak tisztán. De reméltük — és legtöbb esetben sikerült is — a pár­ton belül meggyorsítani tisztánlátásukat. Ma is sok. nagyon sok olyan pártonkívüli tsz-tag van, aki már gondolkodás­ban is szakított a kisgazda­ságokkal, aki nemcsak el­végzi a közösben kötelező feladatát, hanem mérgelő­dik, ha valami hibát lát, javaslatok tucatjait teszi a bajok orvoslására, hű segítő­je a tsz-vezetőségnek. Hát nem az a célunk, hogy az ilyenekkel erősítsük a párt­tagságot? Nem azt kíván­juk, hogy az ilyen példamu­tató emberekkel erősítsük a tsz-pártszervezeteket? Hiszen ki tud leginkább szószólója lenni a munkafegyelem meg­javításának, ki tud sza­vával hatni az emberekre: védjék a közös tulajdont, vagy hagyjanak fel a- kö­zös herdálásával — ha nem az, aki maga is. példájával jár elöl? Igaz, sokszor ma még az ilyen példamutató, jól dolgo­zó sem lát mindenben tisztán. Sokszor még régi szokások, hagyományok keresztezik hoz­zánk vezető útját. A falusi szokásokat nem tudják má­ról holnapra elfelejteni... A mi feladatunk, hogy mielőbb ráébresszük: az idealista vi­lágnézet valamennyi marad­ványával a ' múlt tudatlansá­ga, nyomora felé húzza vi?z- sza. Hiba lenne azonban úgy képzelnünk, hogy ezt máról holnapra könnyűszer­rel megértetjük. Hosszú, tü­relmes, okos munkával ju­tunk csak célhoz. Addig azonban nem állít­hatunk tilos jelzőt a hoz­zánk tiszta szívvel, jó szán­dékkal közeledők elé. A fa­lusi emberek többségének nem volt módja még az írott marxizmussal úgy ismerked­ni, mint ahogy mi szeret­nénk. Talán ma még sok­szor hiába is tennénk eléjük f Marx, Engels vagy Lenin műveit — a tudományos szót nem értenék. Csak a szelle­mét. Azt, ahogyan mi élünk, dolgozunk. Ez tetszett meg sokuknak, ezért kívánnak kö­zénk jönni. Ök is többet akarnak tenni a szocializ­mus építéséért, ami jelen pillanatban falun nem más, mint a tsz megszilárdítá­sa. A párttagsággal együtt akarnak küzdeni, részt kí­vánnak vállalni a munka ne­hezebbjéből. S nekünk pe­dig az a cél úrik. hogy közü­lük a legkiválóbbak jöjjenek és segítsenek, miközben min­dent elkövetünk, hogy ne csak szeressék, de valameny- nyi tanítását megértsék a marxizmus—leninizmusn&k. A pártszervezetek el-ösö. dósén múlik egyrészt a tsz megszilárdítása — annak pe­dig feltétele, hogy minél több paraszt párttaggal gya­rapodjunk. Elsősorban olya­nokkal, akik máris bizony­ságot tettek munkájukkal, szorgalmukkal meggyőződé­sükről, arról, hogy alakítói az új életnek. S miközben egy percre sem mondunk le a marxizmus— leninizmus eszméinek terjesz­téséről; tanításainak gyakor­lattá válásáról, az idealista nézetek mielőbbi legyőzésé­ről falun is — a mércével mégis okosan bánunk, anél­kül, hogy feladnánk egy cseppet is elméleti szilárdsá­gunkból. Amikor a párt így cselek­szik, nem a hígítás, a párt eszmei tisztaságának feladá­sa vezeti, hanem az, hogy a falusi emberek legjobbjai, a tsz-mozgalom hű követői — nemcsak szavakkal, de tet­tekkel támogatói — közül válasszák ki a pártot fris­sítő, új erőket. Elsősorban olyanokból,- mint K: Fe­renc vagy M. Károly. Sági Agnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom