Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
1 rear HICYKI sMdap 1963. MÁRCIUS 3, VASARNAP Gondolatok gimnáziumig galten Falu Tamás: Előszobák Keskenyek ők és árnyasak, Belőlük ajtók, szárnyasak Nyílnak arany kilinccsel. Besüt néha a hold, a nap, S a kulcslyukon át néhanap Szél fú be, s dalt csilingel. Itt várni, várni, várni kell. Bent van a boldogság siker, S várnak hányán, de hányán. Kopognak, de hang nem felel, S az életük itt ledben el A bús előszobában. Őket innen is temetik. A virágot, mely jár nekik. A gyász rájuk dobálja És bevonulnak boldogan, Mert a halál ajtótalan És nincs előszobája. HÉTSZÁZMILLIÓ ANALFABÉTA A világon még mindig hét- ^ százmillió felnőtt írástudatlan f} él, tehát a föld minden öt lakosa közül kettő analfabéta. f} Túlnyomórészük 97 ázsiai, af- ^ rikai és latin-amerikai állam- ^ ban él. Ezekben az országok- } ban a gyermekek 50 százale- ^ kának nyílik csak lehetősége ^ rendszeres iskolalátogatásra. | ROBOT DOLGOZATJAVÍTÓ } ^ Az amerikai tanítóktól a kö- j zeljövőben robotember veszi jS át az iskolai dolgozatok javí- - ^ fásának gondját. Az eiektro- ^ nikus készülék óránként 1200 ^ írásbeli dolgozatot vizsgál át, í illetve javít ki f \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vw\\\\\\\\\\\\\\\^^^ £ Marx — filmen '} Jean Gabin és Nadja Tiller Az éjszaka leple alatt című filmben Jevgenyij Vinokurov: Már elfeledtük TARKABARKA k\\\\\\\\\\\\\\\V Már elfeledtük rég a lányokat, kikkel kószáltunk, vállukat ölelve, s lódítottunk históriát olyat, hogy különb annál tőlünk ma se telne. Holdfény, meleg. Ráérős éjszaka. S mi — néhány nagyhangú és zöld legényke — hittük, hogy ami bennünk van:' maga a szerelem sokszálú bölcsesége. A kedves lányok egyszerű-meleg szerelnie nem sokat nyomott a latban. Nevettünk rajta. S hittük, gőgösek: jön majd a szenvedély, a halhatatlan. Az évek mentek. Éltünk eleget. S most fáj. hogy vártunk, és hiába vártunk. Ott, a régi lányok közt lehetett az is... az is, kit végül sem találtunk.- (Rab Zsuzsa fordítása) Chevalier és a női divat ^ Maurice Chevalier, a világ- j hírű francia színész és sanzonjénekes mondta a női divatról: } — Borzalmasak a mai láJ nyok! Három számmal kisebb | pulóvert és négy számmal } nagyobb kivágást viselnek, 2 mint kellene. ’rína Petrcscu Az orvos felesége című román film címszereplője-lá-fíuTk valamit. A vállalat egy messzi alegységéhez helyeztettem magam. Júliával szenvedélyes hangú leveleket váltottunk. „Soha el nem hagylak téged." IlyeMfchéle Mercier a Tisztességes fiatalember című francia film egyik szereplője PANTOM1MISKOLA Marcel Marceau, a neves francia pantomimművész, elhatározta, hogy május folyamán Párizsban iskolát nyit pantomimszínészek számára. A kiképzési programban a pantomimoktatáson kívül akrobatikát, vívást, valamint színháztörténetet adnak elő. neket és hasonlókat írtunk. $ Lassan az én fejem fölött % is kisütött a nap. • Végre én 4 lettem a vállalat egyik 4 prágai fiókjának a vezető-% je. Mesés hangulatban vo-$ natra szállók. Lelki szemem- /> mel látom: ott állok egy'/, ajtó előtt, a kezemben ki-% lines, a fejemben álmok est ábrándok. A nagyteremben^ hallom az anyakönyvvezető '} hangját, s köröskörül a hí-$ zelgö muzsikát és nem so-% kára egy gyengéd „igent”. $ De örömöm korai volt. t. Befut a vonatom Frágá-% ba. Ugyanabban az időben'} jövendő apósomat kiteszik % az igazgatói állásból. Nem y vált be szegény és most '} újra egyszerű munkásként } dolgozik. | tó des kis Júliám, oíj ■Lj sors micsoda akadd-1 lyokat gördít elénk! Én ? most egy alattomos igazga- \ tója vagyok, és komoly } kilátásom van rá, hogy f} még följebb is emelkedhe- tr, tem. Ilyen körülmények t között megengedhetem ma-% gamnak azt. hogy apósom '} egy kis munkás legyen? f} Csak Júliáért fáj a szí- f} vem. Szegény, oly türel- 1} mesen várt rám, és mégf. sok könnyet fog ontani í miattam. Igazán jobb sor-'} sót érdemelt volna. /. nálunk. Te pedig ne bőgj. Ezzel az én drága Júliámra mutatott. Alit is tehettem volna? Irl Ennek a fölfújt hólyagnak be kellett bizonyítanom, hogy én is érek | /ireg barátommal, Ferdi• 1/ nánddal találkoztam. I — Milyen régen nem láti tűk egymást! — kiáltotta : felém, minthogyha ezzel ; valami újdonságot mondott ; volna/ ■ Valójában, ő engem pont '■ olyan régen nem látott, mint ; én őt. í Pillantásában észrevettem ; a melankóliát. Komoran \ nyújtotta felém a kezét, • olyan mosollyal, amely en■ gém kissé a keserű man- ; dalára emlékeztetett. — \ Szerencsétlen ember vagyok ; — mondotta bizalmasan.. — ■ Beleszerettem valakibe, de í a sors olyan akadályokat j gördít elém, hogy ezek ■ láttára talán még Romeo \ is megrendülne. \ Elvtársi összejövetelen ta■ lálkoztunk először. Hogy rövid legyek és velős: első : pillantásra megszerettük : egymást... De hát, mi következett ezután? Az apa ; kézzel-lábbal ellenezte a há- zasságunlcat. Tudniillik ő a ■ mi igazgatónk és mem va- l lami nagyon tetszett neki, : hogy a lánya egy kis mun- ; káshoz menjen feleségül. • — Először legyen belőled : valaki. Ne próbálj te há- : zassággal karriert csinálni. \ Ha majd vitted valamire, i akkor újra bekopogtathatsz v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\>A\\\\XV\VA\\VV\\\\\\\\\\>\^^^ $ Karel Beran: I REMÉNYTELEN ESET ; Grigorij Rosálj rendező : nemsokára filmet készít Marx ; Károlyról, Galina Szeret) jaJko- \ va szovjet írónő regénye alap- j ján. Ez lesz az első hangos- : film-, amelyben megjelenik i Marx alakja ArUSZK filmmüvészstének válsága A nyugatnémet filmművészet immár éveik óta hanyatlóban van. Az ország városaiban . csaknem konganak az ürességtől a mozik, valahányszor nyugatnémet filmet vetítenek. Ezért a filmszínházak tulajdonosai előnyben részesítik a külföldi filmeket. Az NSZK-ban bemutatott filmek számát tekintve, a nyugatnémet produkciók a harmadik helyre szorultak. 1982-ben Nyugat-Németor- szágban 122 amerikai, 54 francia—olasz koprodukciós és 52 nyugatnémet filmet mutattak be. \\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\V,\ szén a mi korunk, a technik; kora egyre több és több szak embert igényel. Az egységes gimnázium csal akkor érheti el célját, ha ke rétén belül lehetőséget terem tünk valamiféle specializáló■ dúsra. Például: az elkövetkezí években mind több, nyelveke jól értő emberre van szüksé günk. Az egyetemek ennek < megnövekedett igényeknél nem tudnak eleget tenni Szükséges tehát, hogy már i gimnáziumokból olyan fiatalok kerüljenek ki, akik jó beszélik, értik valamely mái nép nyelvét. Hogyan lehetséges ez? Csal úgy, ha egyes gimnáziumokban valamely nyelvvel, vagi akár nyelvekkel behatóan foglalkozó osztályokat hozunl létre. Ugyanez a helyzet a matematikus, fizikus, kémikus éi biológus utánpótlást illetően Létre lehetne hozni az egységes gimnázium keretén belül olyan osztályokat is, amelyekben csak matematikai vagi csak fizikai (kémiai, biológiai) érdeklődési körű fiatalok , tanulnak, a-kiket képességük és elhivatottságuk alkalmassá tesz arra, hogy az átlagosnál magasabb szinten sajátítsák el valamely szakterület anyagát, A mi korunk már nem a polihisztorok kora. Az a kívánság, hogy mindenki mindenhez egyformán értsen — nem általában, hanem konkrét formában — egyenlő a lehetetlennel. Természetes, egy bizonyos fajta általános ismeretre minden tudományágból szükség van (például a kibernetikus i s tudja, ha társaságban Goethere, vagy Balzacra kerül a szó, mely korba tegye, milyen művészeti irányzat képviselői közé sorolja, melyek legjelentősebb alkotásai, de hogy ismerje egész életművét, pályafutását, életének fontosabb állomásait — ezt senki nem kívánhatja el tőle), de legalább olyan szükség van arra is, hogy mindenki az átlagosnál jelentősen többet tudjon a maga választotta szakterület tudományából, amelyet élethivatásául tűzött maga elé. Mindez persze néhány gondolat csupán, amely sokunkban felvetődött az újólag fellángolt gimnáziumi viták során. Egy biztos: most kell beszélni róla — még akkor is, ha egyes terveket újra kell készíteni! —, mielőtt még az elképzelések és tervek valósággá realizálódnak. Prukner Pál A humán tagozat megadja mindazt az általános műveltséget, amire szüksége van egy művelt embernek ahhoz, hogy eligazodjon az élet legkülönbözőbb területein, a művészetben éppen úgy, mint mondjuk a technikában. De vajon a modern technika rohamos fejlődése mellett — amikor már a háziasszonynak is bizonyos fokú technikai ismeretekre van szüksége ahhoz, hogy szakszerűen kezelje a sokféle háztartási gépet — elégséges-e a ma emberének egy ilyen, mindenre kiterjedő, de alaposabb képzettséget semmihez sem nyújtó tudás? (Nem is szólva a korszerű gépeken dolgozó munkásról, vagy a parasztemberről, akinek ma már szintén egyre több, nem egyszer bonyolult géppel akad dolga.) Igaz, hogy a néhány esztendővel ezelőtt bevezetett, s azóta már jelentősen erősödött gyakorlati oktatás sok segítséget nyújt a holnap felnőttjeinek nemcsak a munka megszerettetésében, hanem bizonyos gyakorlati alapismeretek elsajátításában is. Természetesen túlzott reményeket táplálni a gyakorlati oktatást illetően — a jelenlegi formájában — hiba lennie. Mert mi a helyzet ma? A gimnáziumok többségében, épületen belül — kevés a tanműhely, gyakorlókért — ma még nem megoldható a foglalkozásnak ez a formája. Vagyis: ma még a diákok a legtöbb helyen elutazgatják nem egyszer — gyárakba, termelőszövetkezetekbe — a gyakorlati foglalkozásra szánt órák felét. Marad tehát két és fél-három óra hetenként, s valljuk be őszintén, olykor még azt sem használják fel a legcélszerűbben — nem egyszer objektív okok következtében. Mindennek ellenére fő tantárgy ként kezelik a politecfuíikai oktatási. Ez. semmiképpen sem jó dolog, hiszen tudásban közel sem nyújt ma még annyit, mint bármely más tantárgy. A reálgimnáziumokban tanuló diákok kétségkívül reálisabb tudás birtokába jutnak, mint a humán tagozatú tanulók. A latin helyett (amelynek gyakorlati haszna ma már csak néhány szakterületre korlátozódott) élő nyelvet és ábrázoló geometriát tanulnak, ugyanakkor több a matematika és a fizika órák száma is. Mégis, a gimnáziumok általános jellegéből fakadóan ez az iskolatípus sem ad — még egy-egy szaktárgyból sem — elmélyült, alapos tudást, éppen az óriásivá duzzadt tananyag következtében. | Akik az egységes gimnázium ^ mellett foglalnak állást —■, vé-$ leményem szerint — azok kö-j zelíük meg leginkább a mai í kor emberéhez legközelebb J álló, leghasznosabb oktatási formát, amelyben egyesítik ^ mindazt a jót, amit a humán, ^ illetve a reál tagozatban meg- ^ található. A kettő szerencsés^ ötvözete csak haszonnal jáx-J hat De... az egységes gimiiá- ií zium önmagában még nem % oldhat meg minden problé- / mát. Annál is inkább nem, hi-{ í Tizenkét esztendeje hagytam magam mögött a gimnázium öreg épületét. Szép nap volt. Telve reménykedéssel, bizakodással, álmokkal, tervekkel. Mi vált belőlük valóra, s mi r.em, most nem lényeges. Többé-ke- vésbé elértem azt, amiről akkor még csali álmodoztam. De vajon mit nyújtott nekem ehhez az iskola, pontosabban fogalmazva: az általános gimnázium? Odahaza, a szekrény mélyén alussza álmát érettségi "bizonyítványom. Amióta megkaptam, csupán egyszer voll szükségem rá, de akkor sem érdemjegyéi. után érdeklődtek az illetékes hivatalban, csyik a száma volt a fontos. Érthető tehát, ha olykor, baráti társaságban akaratlanul is azt a gondolatot feszegettem: mi szükségem volt nekem az érettségire? Nem ‘tette volna meg ugyanezt a szolgálatot az osztálybizonyítvány? Hiszen az elmúlt ti zenikét esztendő alatt senki sem kérdezte meg, hogy kitűnőt, vagy csupán elégségest írtak az érettségimet bizonyítani hivatott lapra. Természetesein a gimnáziumban megszerzett tudás feltétlenül hasznos volt, igaz, hogy nem maradéktalanul. Többek között azóta sem volt szükségem a differenciál, vagy az integrálszámításra, a gömb- metszetre, vagy éppen az algák életére. És sorolhatnám még hosszan mindazt a megszerzett tudást, ami azóta holt matéria csupán bennem, Természetes viszont,* hogy azt a tudást, amit én, az újságíró nem hasznosíthattam a gyakorlati életben, arra építhet egy leendő mérnök, technikus,- vagy az, aki éppen a biológiának kívánta szentelni életét. Miért jutott most mindez az eszembe? 'Az ötletet a ginmá- . ziüm — míht tanulási forma — fölött újra kirobbant vita adta: milyen legyen a jövő gimnáziuma, humán, vagy reál? A diákok elsősoi-ban általános műveltséget kapjanak a gimnáziumban, vagy , pedig valamelyik reális tárgy megismerését, tudását erősítsük bennük ez alatt a négy esztendő alatt? Pedagógusok százai, ezrei vitatkoznak ezen a fővárosban éppen úgy, mint Cegléden vagy Nagykőrösön, Vácott vagy Szentendrén és a megye többi gimnáziumában. Ugyanakikor — párhuzamosan ezzel a kérdésfölvetéssel — egyre többen beszélnek arról, hogy a jövő útja feltétlenül az egységes gimnáziumi oktatás. Nos, mi legyen hát? Humán-, reál-, vagy egységes gimnázium? Melyikre 'van nagyobb szüksége a holnap emberének? Ebben a kérdésben már holnap vagy holnapután — természetesen nem szó szerinti értelemben — dönteni kellene, histzen a távlati — és nem is olyan megfoghatatlan távlati! _ tervek szerint az elkövetkező tíz esztendőn belül valósággá leéli váltani a kötelező középiskolai oktatást! V együk sorra mindhárom gimnáziumformát!
