Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
»B3. MÁRCIUS 3, VASARNAP wrsr MEGYEI r^£íi4tm Andrej Voznyeszenszkij Szibériai gőzfürdő Durr az ajtó! Góz szakad, A havon pár nő-alak. Ki a hőből, be a hóba, hogy szaladt! Renoir erre gyönge volna, bő szibériai akt. Nincs Madonna, szebb! A hóban égnek, izzanak felém vállak, hátak, mint kohóban fém, ha öntik, tiszta fém. Ki-be futnak. Hó-sikálta forró formák rengenek. E pucér hús tisztasága — tiszta tűz? Hó? Egyremegy. Négy legény, állunk, bekecsben, a hideg süt, mint a vas. Süt a vérünk, nyirfa reccsen lesz itt mindjárt nemulass! Szörnyű pánik! Vissza! Bármit lelkeszakadva magárakapna: — Juj!... De az egyik visszatorpan, s egy legény nyakába nyomban, viszonzásképp, arra jó, csattan egy vad hógolyó. (Tóth Judit fordítása) Az ezerarcú művész Csortos Gyula nyolcvanadik születésnapján KÖNYVESPOLC Szemérem John Morisson: Fekete fuvar \\\\\\\\\\w\\\\' Töröcsik Mari cs Avar István az Isten őszi csillaga című új magyar film egyik jelenetében | OTAR KUXURIDZE 5C_ | hogy se talált megfelelő szí- \ nésznöt új filmje főszerepére. \ — Legyen tűzrőlpattant, kar- ■ csú, mint a nyárfa, a hangja í ezüstcsengő, a szeme szikrázó ! gyémánt, és ezen felül remek l lovas is — hangoztatta. \ Egy nap megszólal a telefon. \ — Halló... — jelentkezett ! Otar — tessék... Jónapot ! Szamszon Karpovics. — Már ; hallotta? ... Szép az illető? ... I Az unokahuga? ... Hát kérem, ' sok a jelentkező, de majd meg- ; nézzük. j Este Otar Szamszon Karpo- í vicsnál teázott. Bejött a lány. ; — Ez itt a mi Juliskánk — $ mutatta he a házigazda. — Na, í mit szól hozzá? ; Otarnak torlcán akadt a tea. 5 — Kérem, majd meglátjuk í — dadogta —, nem egyedül J döntök, én személy szerint semmit sem tehetek. '<•, — Sajnos, én se tehetek ÍJ semmit a maga lakásügyében — felelte rá, savanyúan Szam- ;5 szón Karpovics. — Telefonál- • tam mindenfelé, de egyelőre f semmi eredmény... íj — Ami engem illet, nekem % nagyon tetszik, ahogy a teás- ^ csészét tartja — visszakozott ' Otar. — Micsoda elegancia! Micsoda grácia! Holnap gyere be a stúdióba, Juliska. MASNAP otar bemutatta Juliskát a munkatársainak. Es volt mit hallania. — Űristen, hisz" ez egy j szörnyszülött! — Halszemű! I — Rikácsol, mint egy kócsag, i — Flegmatikus, akár egy te- i 1 hén. ; — Az ember nem tudja, sír-e, vagy nevet. — Ez a szerencsétlen izéken ■ se tud ülni, nemhogy lovon. i — Elég! — intette le a kriti- zálókat a rendező. — A mai film csodákra képes. Majd kombinált felvételeket készítünk. — Mit csinálsz az alakjával? — Fűzőt adok rá. — Alig látszik ki a földből. — Majd messzire állítom a partnereit. • — Mit kezdesz a szemével? — Premier plánban más színésznő szemét vesszük fel. — A hangjával? — Operaénekesnőt szerződtetünk. — A nevetésével? * — Drámai színésznőt szerződtetünk ... Lóra majd■ az artistanő ül, táncolni balerina fog helyette. S ezzel a főrendező lezárta a vitát. PÁR HÓNAP MÚLVA, ű2 üj íüm premierje után a kritikusok ritlca egyetértésben állapították meg: „Óriási hatást tett a I közönségre a főszerepet látszó fiatal színésznő. Éneke, tánca, lovasbravúrjai felülmúlhatatlanok. Bátran állíthatjuk: ez - az alakítás a mai film csodája". pedett, egyik első intézkedésével eltávolította a Nemzeti Színház éléről Hevesi Sándort, és egy, akkor alig ismert nevű, fiatal rendezőt* a hitleri Berlin Collégium Hungaricumának buzgó növendékét nevezte kj helyére. Csortos Gyula nem vette tudomásul az új igazgató kinevezését. Visszavonult otthonába, és feléje sem nézett a színháznak. Az új igazgató műsortervének pedig egyik fontos bázisa lett volna, de hiába szólítgatták föl, hogy jelentkezzék új szerepeiért, nem is válaszolt. Az igazgató végül Liszt Nándorral* a színház titkárával küldte el hozzá egyik szerepét. Liszt* aki különben elég jó viszonyban volt Csortossal, föl is kereste a művészt, becsöngetett hozzá. Csortos nem nyitott ajtót, csak a kis ablakot nyitotta föl résnyire, és úgy kémlelt látogatójára, mintha életében akkor látná először. — Mi tetszik, kérem? — kérdezte nyersen. — Az igazgató úr küldte ezt a szerepet. — Miféle igazgató úr? — Németh igazgató úr. — Én, kérem; ismertem Ambrus igazgató urat, ismerek Hevesi igazgató urat, de semmiféle Németh igazgató urat nem ismerek. Engem* kérem, a csodagyerekek és a Hóman-görlök nem érdekelnek. Kérem! És becsapta a kisablákot. A szerepet most sem vette át. Ozeged magasra ívelő szí- nészi pályájának második állomása volt. (Debrecenben kezdte.) Mindig szívesen vállalt a nagymúltú szegedi színházban vendég- szereplést, mert szerette a város meghitt csöndjét, az öreg Kass szálló barátságos szobáját, a zamatos szegedi halpaprikást és a hangulatos cigánymuzsikát..,.. Talán azt élvezte a legjobban, hogy a Tisza partján olyan zavartalanul lehet egyedül. Történt, hogy egy alkalommal ismét vendégszereplésre hívták. A színház igazgatója egyik segédtitkárát küldte ki a vasútra, hogy fogadja a művész urat, foglalja le számára a legnagyobb és legszebb taxit, és vigye be a színházhoz. • A titkár, buzigó fiatalember, lázasan sürgött-forgott a pesti gyors egyik elsőosztályú kocsijából kilépő művész körül, és egyre hadarta mon- dókáját.. Csortos szó nélkül lépkedett a kijárat felé* majd le a lépcsőn, aztán széles mozdulattal beült a tágas autóba. Amikor a titkár is mellé akart telepedni, jobb ■ karjával szelídén, de igen í határozottan visszatolta, j — Megtelt,, kérem... — ! mondta, és behúzta a kocsi ; ajtaját. ; Nekem is volt kalandom ! vele. Amikor először alakí- ; tóttá Lucifert, a szabadtéri ; Tragédiában, nem tetszett az ; alakítása. Az egyik pesti • lapnak küldött kritikámban ; azt írtam, hogy rosszul fogta : föl szerepét, mert Lucifer- í bői kedélyes apát formált, j aki jóindulatú derűvel íi- ( gyeii Ádám tragikus bukdá- j csolását. Csortos nagyon fel- ! bőszülhetett kritikámon, igen í gorombán nyilatkozott róla • az égjük színházi lapban. A • következő évben ismét ő volt ; Lucifer, de most már pon- ! tosan olyan, amilyennek len- í nie kellett: démoni, aki min- ; den idegszálával harcol ar, j Ur ellen, és akj nem is szerep ; lője, de valóságos látékmes- jtere a drámai költeménynek. : Ugyanabban a lapban most ! ezt írtam meg róla. Néhány í hónappal később Pesten ta- ; lálkoztunk. Csak annyit mon- : dott: : — Tavaly igaza volt, ké; rém ... í TI át ilyesféle volt Csortos ! ' ■ Gyula, az ezerarcú mű-. ; vész. akiről hűséges portrét ; talán nem is lehet rajzolni, ; de karikatúra* annál inkább. Magyar László Színház színészbejárója előtt álló két pad egyikén Csortos, a próbák szünetében egymaga üldögélt, ugyanakkor a másik pádon el sem fértek a többiek. Melléje mégsem tolakodott senki. Pedig jó kolléga volt, szerette, becsülte kartársait, csak a tehetségteleneket utálta. Különösen azokat, akik stréberkedéssel kívánták ellensúlyozni tehet- ségtelenségüket. Amikor a harmincas évek végén hozott faji törvények alapján fölállították a színészkamarát, véleményét ebben a tömör mondatban fejezte ki. — Tehetségtelen kóristák lázadása ... Persze, őt is felszólították, hogy kérje felvételét a kamarába, és csatolja az árja- ságát igazoló okmányokat, tehát szülei és nagyszülei keresztlevelét. Csortos borítékba zárta névjegyét, amelyen nevén kívül semmi sem volt, és felvételi kérelemként . azt küldte el, egyetlen melléklet nélkül. Szó nélkül felvették. Megkérdezték egyszer tőle, hogy miért más lett a kamara elnöke? Mélységes megvetéssel rekedtes hangjában, csak ennyit mondott: — Mert én nem vállaltam volna, a kis Rótt pedig származása miatt nem lehetett. Ki is kell itt egészítenem egyik korábban idézett mondását. Amikor azt mondta, hogy nincsenek barátai, csak ismerősei vannak, hozzátette azt is, hogy csak egyetlen barátja van, a „kis Rótt”. (Rótt Sándor a legjobb magyar komikusok egyike volt, aki Steinhardt Gézával megteremtette a trágárságoktól megtisztított magyar varietét.) /~tsortos valóban rátarti, vj igen bátor és sokszor a nyerseségig őszinte ember volt, aki fejet csak az igazi nagyság előtt hajtott. Amikor az ország hajóját már a jobboldali szélsőség vizeire sodorták a fasiszta szeleik, és a kultuszminisztérium bársonyszékébe Hóman Bálint teleY annak emberek, akiknek — nincsen életkoruk. Csortos Gyula is ilyen volt. Amikor most, születésének nyolcvanadik évfordulóján, idézgetjük emlékét, elcsodálkozva állapítjuk meg, hogy el sem tudjuk képzelni nyolcvanéves aggastyánnak. De húszéves ifjúnak sem. Úgy él emlékezetünkben, amilyennek a Liliomban láttuk, de úgy is, mint amilyen Hyppolit volt, a lakáj, vagy Lucifer. Egyéniség. Mindig megtelt vele a színpad, és eleven valósággá vált a játék. Nagy kultúrájú, ösztönös színész, méltó örököse a leghemesebb magyar színészhagyományoknak. Halálával máig betöltetlen űr maradt színházi világunkban. Annyira sajátosan egyéni, hogy a legköny- nyebben utánozható és — bármennyire paradoxonnak hangzik — éppen ezért utánozhatatlan. Ez pedig azért nem paradoxon, mert utánzása legfeljebb jól sikerült imitáció lehet, de egy hajszállal sem több sikerült kópiánál. Az is furcsa, hogy emlékezetünkben igencsak valamelyik parádés szerepében jelentkezik, mint az Oroszország Pál cárja, Volpone, Liliom, Shylock. Alakító művészete különben minden szerepét parádés szereppé varázsolta, pedig a legszélesebb skálájú színészek közé tartozott. Szerepvilága a legmélyebb tragikumtól az operett és burleszk legtávolabbi határáig kiterjedt. Minden szerepében felejthetetlen. A z ilyen tarka szereprenge- t eg Ben a legnagyobb színész egyéni arca is nagyon könnyen láthatatlanná halványodik. Csortos itt "is kivétel, mert legnagyobb és legmélyebben átélt szerepe végül is: önmaga volt. Sokan talán magának való különcnek ; vélték. Az biztos, hogy nem volt barátkozó természet. — Nekem nincsenek barátaim — mondotta egyszer —, I nekem csak ismerőseim van- ; nak. Akik hallották ezt a megnyilatkozását, vagy gőgöt éreztek benne, vagy valami titkolt fájdalmat sejtettek j mögötte. I Az bizonyos, hogy büszke | természet szorult bele, ne- ! hezen engedett magához túl | közel valakit. Legszívesebben magányosan járt-kelt, szemlélődött a kavargó világban. I Kollégái tiszteletben tartották ! magányosságát. Sokszor meg- ’ történt, hogy a Nemzeti 4 Amerikában filmet készítettek j y j! ^ Molnár Ferenc OlympiájábóL J •á Címszereplője: Sophia Loren ferdekes és nagyon élvezetes t-j kis kötetet adott olvasói kezébe az Európa Könyvkiadó: John Morrison Fekete fuvar című elbeszéléskötetét. A könyvecslze öt elbeszélést és egy. már kisregény terjedelmét elérő novellát tartalmaz. Témaválasztása és bizonyos fokig stílusa, valamint írás- szerkesztése .Jack, Londonra effíléft^leíl tfz emSeri. Írásaiban az ' elét ’árnyefcos felén tengődő embereket állítja az érdeklődés középpontjába. s nagy szeretettel, megértéssel, együttérzéssel ír róluk, hiszen maga is közéjük tartozott, s lélekben ' még tartozik ma is, ahogy ezt az író leglényegesebb megnyilvánulása, az írás mutatja. A Krisztus, az Ördög és a Bolond című írása például megdöbbentő erővel és lenyűgöző erővel boncolgatja a szegényemberek nagyon lényeges kérdését: érdemes-e becsületesnek lenni és nyomorogni. míg mások munka nélkül dúskálnak a földi javakban? S egyáltalán mi a becsület? Hol van a határ a vagyonos osztályok által megszabott törvény és az általánoi erkölcs között? Találkozhat-e fedheti-e egymást a kizsákmányoló társadalomban a törvény és az erkölcs? Mármint a dolgozó, nyomorgó tömegek erkölcse. A kötet cimadó írása, a Fekete fuvar az ausztráliai szak- szervezeti mozgalom életéből, a baloldali és a jobboldali op- ■ portunisták örökös viaskodásá- ról ad képet úgy, hogy egyben belehelyezi történetét a nemzeti munkásmozgalom eseményeibe, érzékeltetve az összefogás alapvető szükségességé 1 a baloldali szakszervezeti mozgalomban. Ezt az első pillantásra talán száraznak tűnő témát is olyan élvezetesen tel. hogy az olvasó nem tud hatása alól szabadulni. nem tudja a kötetet letenni. Jó lenne John Morrison több könyvével. írásával is megismerkedni. (Európa Könyvkiadó, Szinnai Tivadar fordítása. A nagyon ízléses és modern borító Pap Klára alkotása.) Mihail badoveanu: Kisvárosi csendélet tiszte szerelmet is. Mert nem a szemelem a fontos, hanem a jó parti, a vagyon, a látszat kifelé. S hogy belül lelki nyomor. tengődés. tragikus vergődés húzódik meg? Kit érdekel az? Igyekszik mindenki jó arcot vágni, a boldog, megelégedett ember látszatát kelteni. (Európa Könyvkiadó, Domokos János fordítása. A kitűnő borítólap Würlz Ádám munkája.) (tm) A II1U11 végi I tAlllctniai kisváros életéről ír nagyon szemléletesen, nagyon élvezetesen a kiváló román író. A mai olvasó a könyvet azzal az érzéssel teszi le. hogy ígv élni rosszabb volt ,a pokolnál. A kisvárosi kicsinyesség, unalom pletyka. penzhaj- hásrat áporodott levegője sorvadásra {tél minden eredeti gondolatot, de sorvadásra ítéli a nemes érzéseket. így a C. MET REV EU: Csodálatos alakítás
