Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

1963. MÁRCIUS 3. VASARNAP rr-srr *1 i.c '■ü/Círhm 3 Az ország legnagyobb konzervgyára Nagykőrösön 40Ű vagoncs ellenterv 170 vagonnal több gyümöfcsbefőtt Új gyártelepek Ahányban és Tiszakécskén E bét végén a Nagykőrösi Konzervgyárban fontos ese­mény történt, összeültek az üzem dolgozóinak legjobbjai s megvitatták a nagy alföldi üzem ez évi feladatait. Kovács Sándor igazgató szá­molt be a minisztériumi ter­vekről, s arról, mire képes az üzem. Ezek szerint a központi program 4600 vagon konzerváru elkészí­tését írja elő. Az üzem lehetőségei azonban ötezer vagon különböző tartó­sított áru legyártását biztosít­ják. Érdemes néhány, minden vásárló számára érdekes ada­tot leírni. Ezek szerint a gyü- mölcsbefőtt-program 347 va­gonról szólt, ezzel szemben ,519 vagon befőtt tartósítását vállalták. Jóval több vegyes ízt, zöldborsót, zöldbabot, álta­lában a tavalyinál több sava­nyúságot készítenek. A beszámolóból kiderült: a j Nagykőrösi Konzervgyár az ország legnagyobb üzemének I a rangjára emelkedett! Itt készül 1963-ban a leg­több konzerváru. Belföldre az idén több mint j 1800. külföldre közel kétezer- kéiszáz vagon konzerv készül. A nagy munka elvégzéséhez természetesen új épületek, új ] berendezések s még több munkáskéz szükséges. Az idén 250 munkáskézzel többet igé­nyel a nagy program. Az idén tehát mintegy háromezer em­ber dolgozik a Nagykőrösi Konzervgyár állományában. Érdekes adat, hogy amíg ta­valy egy-egy emberre 158 má­zsa készárut számítottak, az idén ez 20 tonnára emelkedik. Nem könnyű megfelelő, hoz­záértő munkáskezet találni. De még segédmunkás sincs elegendő. Hogy a munkaerő- hiány égető gondjain enyhít­senek, megállapodtak a törteli tanáccsal: napi háromfordulós autóbuszjárattal „kapcsolják” Nagykőröshöz a községet, s ez­zel 150—200 munkás rendsze­res bejárását biztosíthatják. A nagyobb gyártási program le­bonyolítását segíti, ' hogy Abonyban alapanyaggyártó, bab- és paprikatisztító telepet létesítenek, ugyancsak a ta­nács közreműködésével.. Ha­sonló telepet hoznak létre Ti- szakéc&kén is. Ezekről a he­lyekről már a félkész, végle­ges feldolgozás előtti stádium­ban érkezik a különböző gyü­mölcs- és zöldségféle. Harminchárommillió fo­rintot áldoz az állam a gyár műszaki fejlesztésére 1963-ban. Kozmetikai cikkek bemutatója XJj színű rúzsok, virágillat ú parfümök, tavaszi arcápoló- krémek mutatkoztak be a Lottó Áruház illatszer osztályán. A tavaszi kozmetikai cikkek bemutatója (MTI Foto. Kácsor félv.) Ez a vállalat fennállása óta a legnagyobb összeg, amelyet egy esztendő alatt kaptak. Uj épületeket, raktárhelyiséget, gépi berendezéseket állítanak fel, illetve építenek. A megbe­szélésen szó esett arról is, hogy a gyár termelési osztálya 1000 holddal növelte a terület nagyságát, ahonnan a gyü­mölcs- és zöldségfélék a szer­ződés szerint érkeznek. Legje­lentősebb a szerződéses terü­letnövekedés a zöldbabnál, uborkánál és a paprikánál. Ugrásszerűen megnő — a múlt évi 212 vagon zaküszkához mérve — a zöldségfélével töl­tött paradicsomos paprikának a gyártása is. Összesen 510 vagon készül az idén, s szovjet megren­delésre, exportáru iesz. A tanácskozáson még több, a gyár idei munkájával, s a dolgozók munkakörülményei­vel foglalkozó téma került szóba. Az eddigi kiváló mun­ka a biztosíték rá, hogy az ug­rásszerűen megnőtt feladatok­kal is eredményesen megbir­kóznak. i-éé-í* (t. gy.) Tulajdonképpen ús.y illett-----*------- — volna, hogy m indjárt a lényegre térjek, azzal a kétórás beszélgetéssel kezdjem, amelynek Tápióbics- kén voltam szem- és fültanú­ja — talán mondhatnám úgy is: részese — a háromhetes termelőszövetkezeti téli tan- l folyam egyik minap esti fog- j lalkozásán. Az itt elhangzott előadás és az azt követő vita, | jobban mondva annak néhány ! tanulsága az, ami papírra ki- ! vánkozák. J A kitérőt az a levél tette 1 szükségessé, amely közben ér- j kezett Tápióbiesküről. Az Áp- j rilis 4. Termelőszövetkezet „egyes dolgozói nevében” ír­ták — névtelenül. Panaszokat és kifogásokat sorakoztatnak j fel- benne a vezetésre! A leg- sűlypsabbnak ezek között azt tartják, hogy bár az elmúlt év \ elején harminc, forintos mun- j kaegységet „ígértek”, a zár- \ számadáskor mégis csak 24,52 \ forintot fizettek. „Segítsenek j igazságot tenni” — kérik a í szerkesztőséget és gyors vá­laszt várnak. Segíteni, igazságot tenni eb­ben az esetben nem tudunk. Nem tudjuk, mennyiben felel meg a valóságnak a levél tar­talma. Nem is vizsgáltuk. Névtelen levélről lévén szó, nem áll módunkban — mert nem lenne helyes — foglal­kozni vele. Hogy mégis helyet szente­lünk neki? Úgy gondolom, mindazt, amiről a következők­ben lesz szó, akár a levél kül­dőinek is címezhettük volna (ha nem lennének ismeretle­nek), s hogy a tanulságok egyike-másika válaszként is elfogadható. A szóbanfcirgó a ter­--------------------------melőszövet­k ezeti demokráciáról, a szö­vetkezeti tagok jogairól és kö­telezettségeiről tartott előadást Faludi Imre elvtárs. Történe­tesen aznap — éppen előtte — zajlott le az Április 4. Ter­melőszövetkezet zárszámadó közgyűlése. Nos, az előadás is­kolapéldája volt annak, ho­gyan kell adott esetben össze­kapcsolni az elméletet a gya­korlattal. S ez mindjárt az el­ső tanulság. Faludi élvtárs a közgyűlé­sen elhangzottakból, a terme­lőszövetkezeti életből vett konkrét példákból kiindulva beszélt a szövetkezeti demok­ráciáról, ismertette és elemez­te a tagság jogait, kötelessé­gét. Ennek megfelelően a vita is rendkívül aktív és gyakor­lati volt. Napirendre került itt lénye­gében az egész tavalyi eszten­dő, természetesen — a témá­nak megfelelően — a szövet­kezeti demokrácia tükrében. A vezetés és a munka, azok min- | den eredményével, hiányossá­gává.! és hibájával, s a hibák okaival. Megbeszélték azt is, hogyan kellett volna jól csi­nálni, s hogyan kell ezután csinálni. De hogy mindezt j kézzelfoghatóbbá tegyem, az í lesz a leghelyesebb, ha a le- 1 vél írók által is kifogásolt jö­vedelem körüli vitát veszem példának. Ez talán a második — s egyúttal válasznak is megfelelő — tanulság. Való igaz, e“y esztendővel -------------ezelőtt úgy ter­vezték, hogy a zárszámadás­kor 30 forintot fizetnek majd minden munkaegységre. Az is tény, hogy csak 24,52 forint jutott. Az oka? Egy percig sem vitás, hogy elsősorban a rendkívül szeszélyes és kedve­zőtlen időjárás, amire termé­szetesen nem számíthattak, s amiről nem tehetnek. V an azonban más is, olyas­mi, amivel részben ellensú­lyozni is lehetett volna az idő­járás hatását. Csak a paradi­csomból például 4400 mázsa ment veszendőbe, és ezzel 280 ezer forint■ kár érte a közöst. És ebben nemcsak a szélverés, a fagy meg a későd érés ját­szott közre. A termés egy ré­sze ugyanis kint pusztult a földön, mert nem volt, aki le­szedje. Ki ezért hibás? A vezető­ség is. a tagság is. A vezető­ség azért, mert nem szervezte meg jól a munkát, a tagság pedig? Nos. a termelőszövet­kezetnek 930 tagja van, közü­lük azonban 151 feléje sem nézett a közösnek, további 143 pedig csak úgynevezett esz­mei munkaegységet teljesített, vagyis magyarán szólva egész esztendőben mindössze néhány napot dolgozott. Ugyancsak tetemes összegű volt a kiesés kukoricából. Száznyolcvan holdat vegyszer­rel akartak gyomtalanítanj. a vegyszert azonban nem szerez­ték be időben, a kézi kapálás­hoz pedig nem volt elegendő ember. Megint tehát a szerve­zetlenség és a munkaerőhiány! Ha csupán ebben a két eset­ben megakadályozták volna a veszteséget, a munkaegység ér­téké máris jelentősen nőtt vol­na. s erősen megközelítené a tervezett 30 forintot. Pedig ha­sonló hibák má.« vonatkozás­ban is sűrűn előfordultak. Utolsónak hagytam a legfcm­--------------tosabb tanulságot. a mit a tanfolyam részvevőd az előadásból és a vitából leszűr­tek. Azt írják a névtelen levél­küldők: „Harminc forintot ígért a vezetőség, és mire el­jött a zárszámadás, 24.52 fo­rintra csökkentette le”. Furcsa csengése van ennek a mondat­nak. Ka egv kicsit belegondo­lunk. kitűnik belőle, hogy a levélírók — és a tsz-ben so­kan mások is — még nem ju­tottak el a ..miénk”-tői az .,cnyém”-ig. nincsenek tisztá­ban a termelőszövetkezeti de­mokráciával. A ml szövetkezeteinkben nem a vezetőség ígér. Ügy jó és akkor lesz jó. ha az egész tagság tervez. Tervez és végre is hajt. A tagság, amely gaz­dája a közösnek, és amelynek felelős az általa választott ve­zetőség. Ezt a vezetőséget azonban segíteni kell. Segíteni a veze­tésben hasznos javaslatokkal, véleménynyilvánítással, ellen­őrzéssel és okos, bátor bírálat­tal. nem utolsósorban pedig a jó gazda felelősségével végzett szorgalma* munkával. Egyszó­val élni leéli a jogokkal, ét teljesíteni a kötelezettsége 1;et, hiszen vezetőnek és vezeielt- nek azonos az érdeke, egy a célja: felvirágoztatni a közös gazdaságot, jólétet teremteni saját'magunknak és az egész országnak. A közös célért pe­dig közös kell. hogy legyen a felelősség is. mert ahogy ' jó irányítás nélkül meddő marad a szorgalma* munka, ugyan­úgy a legjobb vezetőség is csak a közösség támogatásával dol­gozhat eredményesen. A tanfolyam hallgatói megér­----------------- tették, a szövet­kezeti demokrácia lényegét. S ha csak fele olyan lelkesedés­sel és szenvedéllyel segítenek megmagyarázni a többieknek, tagtársaiknak is. mint ahogyan a vitában részt vettek, akkor a tápióbicskei Áprili* 4. Ter­melőszövetkezet már az idei esztendőben nagyot léphet elő­re a fejlődés útján. K ővári József ,a\\\Vv\Vv\\»XS'\\\N\\\S>^\\W\\\\N\\\\\\\\VJ\\\\\^^^ VASÁRNAPI POSTA. ÉDESSÉG = ERŐ EGÉSZSÉG í Sokasodó sorok — új emberek Már veget ért a megbeszé­lés. Sokaktól meleg kézfo­gással búcsút is vettünk. Éppen kabátom eltévedt ujja ^ után kaparásztam, amikor 2 mellém állt Búb őri Károly: ^ — De szeretnék belelátni az 2 elvtársnő jegyzetébe — mon- 2 öotta és tekintete rátapadt 2 a notesz fedelére. ^ — Megnézhetné — évődtem ^ vele, nem sejtve, hogy komoly 2 oka van kíváncsiságra. 2 — Jó lenne tudni, mint vé­2 lekedtek rólam — folytatta. 2 — Bizonyára elárulták a ve- 2 zetők, hogy részeges vagyok. 2 Kérdőn, várakozón, kissé 2 bizonytalanul nézett rám. 2 Szabadkoztam: valószínű nem | mondtak semmit — tagad- 2 tam, hogy valamire emlék­ezem. Azért lapoztam jegyze- 2 temben. Még semmire sem 2 mentem a keresgéléssel, 2 amikor Bubori Károly kicsit 2 kihúzta magát, kiegyenesí- 2 tette derekát és szinte gyer- 2 mekes örömmel kérkedett: 2 — Pedig már három hete 2 egy kortyot sem ittam. A 2 párttitkár pírongaíott meg — 2 azóta... 2 S milyen boldog volt, ami- 2 kor jegyzetemben rábukkan- 2 tam a nevére, ami mellé oda- 2 írtam: „Alakulnak az em- 2 berek! Bubori K. három 2 hete nem iszik”. És három 2 felkiáltójellel emlékeztettem 2 magam: milyen nagy válto- 2 zásként emlegették ezt a há­FOGYASSZON, AJÁNDÉKOZZON CUKORKÁTf S«« — 2 Jósolni nem szeretnék: ezentúl néz-e .még a pohár fenekére Bubori Károly, A FÓLDMŰVESSZOVETKEZETBOL! vagy egy életre szánta fér­fias elhatározását? Annyi bi­zonyos, az eltelt huszonegy nap az ő történetében már nagyon hosszú, biztató idő. ... Az 1-es számú Mély­építő Vállalat százhalombat­tai részlegénél hat kommu­nista ült együtt — taggyű­lést tartottak. Inkább azon­ban baráti beszélgetéshez ha­sonlított ez, mint hivatalos gyűléshez. Egymás szavához kapcsolódva hányták-vetették, miként oldhatnák meg a pos­ta helyzetét, mit árulhatna itt, a „prérin” a bolt, miért nem kaptak két hónapja szakszervezeti bélyeget, ho­gyan utazzanak haza a vá­lasztásikor ... A sok megol­datlan tennivaló emlegetése közben Baljós Istvánná is megszólalt: — Ide soha nem jut ki újság! Olyan imkok vagyunk nélküle! Mintha nem is e vi­lágon élnénk. Hát olyan nagy kívánság ez, amit nem lehet teljesíteni?! S úgy, mint Bubori Ká­roly szavait hallgatva, a szí­vem hirtelen most is a tor­komban dobogott. Néztem a kendő alól előrendetlenkedő, ősz fürtöket — ötvenhét esz­tendő festette fehérre ■ — az értelmes, barna szempárt, a kérges kezet, amely évek hosszú során munkálkodott az építkezéseken. Inkább vár­tam volna, hogy a szállást vagy legalábbis az ebédet ki­fogásolja. Az, hogy a betű, épp az írott szó hiányzik neki — lei gondolta volna? ... . A ceglédi Táncsics Tsz­ben negyvenötén zsúfolódtunk a teremben. Kértem, beszél­jenek magukról, a tsz gond­jairól, s már számítottam is a lavina megindulására: „ne­kem miért csak ennyi mun­kaegységet írtak jóvá, a a szomszédnak miért annyit?” Kész voltam gondolatban már a válasszál, ha a ház­táji takarmányt keveslik, ha a tervlemaradásért egyik vagy másik vezetőt, s ön­magukat egy világért sem okolják. Hiába vált meleg­gé, otthonossá a levegő a baráti beszélgetés közben: az „egyéni” panaszok elmarad­tak. — Jobb lenne, ha a ve­zetőség szigorúbban venné az igazolatlan mulasztásokat. — Aki beengedi a háztáji disz­naját a közösbe, azt ítéljék kétszeres kártérítésre. — Jó. ha ténylegesen dolgozni kezd már a fegyelmi bizottság! — A kertészetben helyes lenne— Beszéltek, beszéllek ... Egyszer, csak egyetlenegyszer szólt valaki egyéni panaszról, de akkor sem a sajátjáról. Egyik tagtársa felvételét kér­te a pártba, és elutasították — most' azt kifogásolta, mert szerinte a legjobb dolgozók közül való, miért ne lehet­ne párttag? Nem, nem akarom azt mondani, hogy bárhová ér­kezünk, mindenütt csak a megváltozott emberek hadá­val hoz össze bennünket a sors. Korántsem 'valamennyi tsz-ben élnek már valóban közösségi életet. Az sincs mindenütt, hogy a segéd­munkások szót emeljenek az újságért. S italozás is jócs­kán akad még. Miért hát a lelkesedés, az ujjongás' egy-két találkozá­son? Nem lakkozás-e, ha a sok, nagyszerű élményt egy­más mellé sorakoztatom? ítéljen az olvasó! Magam csak azt tudom, hogy ismét­lődő útjaimon gyűlnek a jegyzetek — lassan több kötetre való. Ezekben sora­koznak az apró megjegyzések: Gulyás Sándorról és tár­sairól. akik a Dunamenti Hőerőmű tartály- és tároló­építkezésénél dolgoznak. Azt mondják a vihar, de még az igazgató sem tudta hazapa­rancsolni őket az emberte­len fagyban ... Vagy arról az ötven esztendő felé hajló párt­titkárról, akj városiból ke­rült falura és beiratkozott a mezőgazdasági technikumba: mert nem akar „általában” párttitkár lenni... Azelőtt keresni kellett a történeteket az új ember formálódásáról. S hányszor volt a válasz: „hirtelen nem jut eszünkbe semmi”. Ma kér­dezni sem kell már, csak győzni papírral, kedvvel a jegyezgetést. És ki ne nyúl­na tolla uián, hogy króniká­sa lehessen az alakuló új­nak: ami néha a közösség dol­gai iránti aggódásban, a ba­ráti segítésben, tanulásban, a felbukkanó űj és új tár­sadalmi munkásokban jut kifejezésre. Olykor csupán abban, hogy valaki, aki gyakran lá­togatta a kocsmákat, ma már szégyellj az ilyen életet. S ha lassú is a változás, büszke a sikeres próbálkozásra, akár­csak Bubori Károly az első három győzelmes hetére. Sági Ajnes Tanulságok és válasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom