Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-02 / 51. szám

fIST

KEGYEI

'^MtrleiD

■ i 1RCIXJS 2, SZOMBAT

CARAPKIN:

A részletkérdések mocsarába akarják fullasztani a leszerelési értekezletet a nyugati hatalmak

A jövő héten három plenáris ülésen folytatják a vitát az atomfegyver-kísérletek betiltásáról

Foster amerikai fődelegátus | elnökletével pénteken újabb; plenáris ülést tartott Genf ben a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülésen hat küldött szólalt fel; hárman a szocialista országok részéről, hárman pedig a nyugati hatalmak képviseletében.

Az elsőnek felszó'aló Karel Kurka csehszlovák külügyminiszter-helyettes sürgette, hó»’

mielőbb kössenek megállapodást az atomfegyverkísérletek betiltásáról!

Ezzel kapcsolatban rámutatott az atomfegyverek elterjedésének súlyos veszélyére és éles szavakkal megbélyegezte _ az Egyesült Ál1 amok politikáját.

Ezután Foster, az amerikai küldöttség vezetője szólalt fel. Bejelentette, hogy szombaton visszautazik Washingtonba és folytatja munkáját, mint a leszerelési és fegyverzetellenőr- eési hivatal vezetője. Ezután Foster megismételte a már sokszor hangoztatott szólamokat, amelyek szerint a Szovjet- | tmió állítólag „merev” magatartást tanúsít és nem hajlandó engedményekre. Ugyanakkor pedig félreérthetetlenül leszögezte, hogy kormánya to-\ vábbra is legalább hét ellenőr“ zést tart szükségesnek éven- kint. Utána ügyrendi javasla- j tott tett arra, hogy a plenáris • üléseken ne csak az atomfegy- j ver-kísérletek megszüntetésének két legfontosabb problémáját — a helyszíni nemzetközi ellenőrzések és az úgynevezett fekete dobozok számat — vitassák meg. hanem számos más, kisebb jelentőségű technikai kérdést is.

Tarabanov bolgár külügyminiszter-helyettes felszólalásában rámutatott, az atomfegyver-kísérleteit megszüntetésének kérdéséről üolytatott vitában

csak két kulcsfontosságú probléma van, az egyik a helyszíni nemzetközi ellenőrzések, a másik pedig az automatikus szeizmikus állomások — az úgynevezett fekete dobozok — száma.

Bums tábornok, a kanadai küldöttség vezetője Cavaletti olasz küldött legutóbbi felszólalásához hasonlóan javaslatot terjesztett elő arról, hogy milyen részletekbe menően vitassák meg az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének kérdését.

Az angol küldöttség nevében röviden felszólaló Godber külügyi államminiszter kifogásolta, hogy a szocialista országok képviselői csak az atomfegyver-kísérletek megszüntetése problémájának leglényegesebb mozzanatait óhajtják megvitatni.

Az ülésen utolsónak felszólaló Carapkin szovjet nagykövet hangsúlyozta:

a szovjet küldöttség nem járulhat hozzá ahhoz, hogy az atomfegyver-kísérletek megszüntetése kevéssé fontos mellékkörülményeinek megvitatásával a részletkérdések mocsarába ful- lasszák az értekezletet.

A részletekről felesleges addig tárgyalni, amíg nem tudtak megegyezni a két leglényegesebb problémában: a nemzetközi helyszíni ellenőrzések és a fekete dobozok számában — mondotta Carapkin.

A szovjet küldött végül megütközéssel és aggodalommal állapította meg, csökkent az esélye az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló megegyezésnek és rámutatott, hogy a Szovjetunió igen nagy politikai engedményt tett, amikor hozzájárult a helyszíni nemzetközi ellenőrzés elvéhez. A Nyugat azonban — mindenekelőtt az Egyesült Államok — állandóan csak növeli követeléseit.

Az ülés berekesztése előtt 2Z elnöklő Foster közölte, hogy a

jövő hét három plenáris ülésén folytatják a vitát az atomfegyver-kísérletek betiltásáról. A hétfői ülés azonban bizalmas jellegű lesz, amelyről nem adnak ki hivatalos tájékoztatót a sajtó képviselőinek.

A szovjet kormány fogadása Karjalainen tiszteletére

A szovjet kormány pénteken a nagy Kreml-palotá- ban fogadást adott Karjalainen finn miniszterelnök

tiszteletére.

A fogadáson megjelent Karjalainen és felesége, valamint Vanamo finn nagykövet és a miniszterelnök kíséretének tagjai. Szovjet, részről Nyi- ki.ta Hruscsov miniszterel- I nők és a szovjet kormány más vezetői, valamint a társadalmi szervezetek képviselői vettek részt a fogadáson. Jelen voltak a külföldi diplomaták is.

^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

I

7

Véget ért a KGST állandó szénbizottságának berlini ülése

A Kölcsönös Gazdasági Se- [ tudományos műszaki haladás gítség Tanácsa állandó szén- j alkalmazásánál szükséges ta- bizottságának 14. ülése Bér- ; pasztalatcsere megszervezélinben befejezte munkáját. j sét.

A tanácskozáson megvitat- A vita során hangsúlyozták, ták a szénipar 1980-ig szóló j hogy a szocialista országok fejlesztési terveinek össze han- ! közötti operatív együttműkö- golásat, a külszíni fejtés fel- ; dés elősegíti majd a fagy szerelési szükségleteire vonat- j okozta nehézségek leküzdését kozó tájékoztatást, valamint a I a széniparban.

Brazília a szocialista országokban keres piacot őstermékei számára

MA I K id ifi ENTAR

Tovább hullámzik a nyugati országok ellentéte az Európai Közös Piac megoldatlan kérdése miatt. Brüsszelben ugyanis arra készültek, hogy egyezményt írnak alá 18 afrikai állammal. Ezt az elképzelést különösen a franciák támogatták, mert Párizst szoros kapcsolatok fűzik azokhoz az afrikai országokhoz, amelyek azelőtt francia gyarmatok voltak.

Couve de MuruiUe francia külügyminiszter minden ékesszólását és valamennyi érvét latba vetette, hogy Brüsz- szelben megkössék az egyezményt. Fáradozása azonban zátonyra futott. Olaszország és Hollandia közölte, hogy nem hajlandó aláírni a megállapodást.

Párizst csak Belgium támogatta, de ez végül is kevésnek bizonyult. A tárgyalások Brüsszelben meghiúsultak és a feleik másban nem is állapodtak meg, csak abban, hogy áprilisban újra összeülnek.

Olaszország és Hollandia lényegében törleszteni szeretett volna Franciaországnak azért, mert a legutóbb meg- aikadályozta az angolok felvételét a Közös Piacba. A brüsszeli tárgyalások tehát még jobban megosszák a nyugati országokat és mélyítik az álláspontok közötti szakadékot. A belgák és a hollandok nem is titkolják, hogy neheztelnek a f ranciákra és nem rejtik véka alá a véleményüket, hogy az angolokkal való megegyezést fontosabbnak tartják, mint a 18 afrikai állammal kötendő egyezményt.

De Gaulle azonban rossz néven veszi, hogy nyugati szövetségesei elsősorban a hollandok és az olaszok most nem támogatták Brüsszelben és éppen ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben hajlandó lenne támogatni Anglia felvételét.

A legkedvezőtlenebb benyomást a 18 érdekelt afrikai állam fővárosában keltett a brüsszeli döntés. Ezzel kapcsolatosan még a nyugati lapok is elismerik, hogy a Közös Piac a brüsszeli döntéssel egyáltalán nem növelte népszerűségét Afrikában.

M. K.

A Scotsman dél-amerikai szakértője írja:

Brazília gazdasági problémáinak fő oka nem annyira az infláció, hanem őstermékei világpiaci árának zuhanása. E termékek pedig az ország hagyományos exportcikkeit és fő kereseti forrását jelentik. Brazília ezért reméli, hogy növelheti kereskedelmét a szocialista országokkal. A Szovjetuniótól

megkaphatja a megélhetéséhez nélkülözhetetlen búzát, cserében kávéért, kakaóért és növényolajokért.

Goulart brazil elnök hároméves gazdasági terve értelmében Brazília külkereskedelmének állandóan növekvő, aktív egyenlege lesz, feltéye, ha új piacokat talál, amelyek túlnyomó többségét szocialista országok alkotják majd.

'AXXO.'XXXXXXXXXXXXXXWOXXVvXXNVNÍWvXV^XXXNXXXXV.XWX'űOOX.'XVvXXV'XXXXVXXXXXXX'SXXXXXX

Vcs&clycs provokáció

A Pravda a jemeni angol agresszióról

*

Árvíz Jugoszláviában

Az iraki kurdok ragaszkodnak az önkormányzathoz

Szakszervezeti felhívás a „Szabad Irak rádióban

,

A Pravda Veszélyes provokáció címmel közli Prima- kovnak a Jemen ellen elkövetett közvetlen angol agresszióról szóló jegyzetét.

„A jemeni reakciós monarchia megdöntése óta — írja Primakov — a fiatal köztársaságot szakadatlanul érik az imperialista reakció támadásai.”

A gyarmatosítók először arra számítottak, hogy a legfőbb jemeni törzsek „felkelnek” majd az új rendszer ellen. A számítás nem vált valóra. A törzsek túlnyomó

récze a forradalmi kormányt támogatja.

Jemenben a forradalmi hatalom megszilárdulása —

folytatja a cikk szerzője —■ súlyos csapás a gyarmatosítókra. Különösen súlyosan

érinti ez a Whitehallt. „A Jemenből fújó friss szél megingatta az angol uralom alatt lévő, London teremtette mesterséges állam, a délarab szövetség kártyavárát.”

Primakov megjegyzi: London bizonyos ideig manőverezett, igyekezett olyan látszatot teremteni, mintha nem folytatna nyíltan ellenséges politikát Jemennel szemben.

Miután azonban a Szalalkormány kiutasította Jemenből az angol diplomáciai missziót és London számára alaposan összezsugorodott a manőverezés lehetősége, február 25-én közvetlen agresz- sziót követtek el Jemen ellen. Ezt az agressziót — írja befejezésül a cikk szerzője — csírájában fel kell számolni.

Tömegtüntetés Delhiben a semlegesség politika mellett

Pénteken Delhiben az össz- indiai szakszervezeti kongresszus felhívására többezres tömeg tüntetett a béke és a katonai tömbökön való kívül- maradás politikája mellett. A tüntetők transzparensein a következő jelszavak szerepeltek: „Támogatjuk az agresszív katonai tömbökön való kívülma- radás politikájátr’ „Nemet

mondunk a katonai szövetségeknek!” „Nem tűrünk imperialista katonai támaszpontokat indiai földön!” „Legyünk éberek — a reakció mozgolódik r

nsr* i * * * * * 7 Rejtekhely m Elbán

— Akkor tehát tegnap óta maga nem is volt ott?

— Nem lehet odamennem.

— Aszker megértette, hogy teljesen őszintének kell lennie Staleckerhez. — Nem lehet, Stalecker elvtárs, mert ebben az ütközetben Lange... valóban nyomtalanul eltűnt. S most, amikor már halott, félő hogy sok minden nagyon hamar napvilágra kerül.

— Attól tartok, hogy valamit máris szimatolnak — mondta alig hallhatóan, szinte csak maga elé a műszerész.

— Miből gondolja?

— Ott volt a rendőrség. Aztán valami katonafélék. Igen különös módon viselkedtek ...

— Stalecker nem folytatta tovább, másról kezdett beszélni: — Igen . .. Mire van szüksége Herbert lakásán?

Aszker elmondta, hogy a konyhában elrejtettek egy dobozt.

— A dobozban rádióleadó van, Ezt nem hallgathatom el maga előtt. Tudnia kell, hogy milyen kockázatra vállalkozik.

— Tudom, mivel járhat... De bocsásson meg, hol volt tegnap este? Hol töltötte az éjszakát?

— Valami ház romjai között ...

— És természetesen egy falatot sem evett, gondolom.

Aszker nem válaszolt.

Stalecker felállt.

— Menjünk.

Kimentek az utcára, s hamarosan a virágoskerttel körülvett ismerős kis házat pillantotta meg Aszker. Staleoker kinyitotta az ajtót, s előre engedte Aszkert. Bertha már jött is eiébük. Stalecker bemutatta neki a vendéget.

— Bertha — mondta Stalecker a feleségének —, most veled. kettesben elmegyünk Li- zielhez. A vendégünk addig itt marad.

— Először talán meg kellene ebédelni, nem? Bizonyosan a vendég is megéhezett már.

— Nem. — Stalecker pillantást váltott Aszkerral. — Majd utána ebédelünk. Míg él nem felejtem, hozz magaddal egy nagyobb táskát. Veszünk valamit útközben.

Bertha indult öltözködni.

— Frau Lizelnek — szólt AszkeJ — semmit sem szabad tudni/ erről a rádióadóról.

— Értem... De magának át kell öltöznie. Ahogy nézem, a termetünk egyforma, csak én valamivel testesebb vagyok. Mindjárt hozok valamit.

Stalecker kiment, s csakhamar egy barna öltönnyel és egy inggel jött vissza. Aztán megint elment, s használt cipőt hozott.

— Ez az egész készlet — mondta. — Az egyenruhát pedig gyorsan vesse le és dugja a dívány alá. Ha visszajöttünk megsemmisítjük.

Otto és Bertha ekner.t. Aszker sietve átöltözött, 9 a tükörhöz lépett. Egy viseltes ruhájú, fáradt, megtört arcú férfi nézett rá onnan, akin rendkívül esetlenül állt a bő. lötyögős ruha.

— Jó ez — mondta magában. Átrakta a zakó és a nadrág zsebeibe az igazolványait, a pisztolyát, a cigarettát, a gyufát, 9 kiment.

Staleckerék már az utca végén jártak. Aszker a látótávolságban követte őket.

Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor látta, hogy Bertha és Otto betér Lange házába. Az ellenőrzés sikeres volt. Staleckerék senkivel sem beszéltek az úton, nem mentek oda az útközben elhagyott megannyi telefonfülke közül egyetlen egyhez sem.

Amikor Staleckerék eltűntek Lange házának kapuja mögött. Aszker visszaindult. Nem sietett, alaposan saem- ügyre vett mindent, amit az utcám látott. Helyesen tette-e, hogy Ostburgban maradt? Herbert halála után, úgy látszott, minden oka megvan már, hogy átmenjen a szomszéd városba, arra. az ottani címre, amely a végszükségre szóit. Ám, ha elutazik, magát ugyan megmenti. de a feladat teljesítése elhúzódik. Itt íredig még volt

egy utolsó remény

__És nem

c

salódott. Sikerült elérnie a leefontosabbat: kapcsolatot talált StalMckerrei!

(Folytatjuk)

Több folyó kilépett medréből, a Morava is több házat elöntött. Képünkön Cuprijában a jugoszláv katonaság csónakkal menti a víz alá került házakból a lakosságot

j tatárát erőszakoljanak rájuk” I — állapítja meg a kiáltvány.

'AVWXX\WX\WXWVVVVNXWVV\XVWV\WWVWWV\

Bagdad

Dzsalal Talabani kurd vezető az iraki kormány képvise-, lőivel folytatott titkos tárgya-j lásokat követően csütörtökökn í kijelentette: „Továbbra is ra-\ gaszkodunk Kurdisztán önkor- ■ mányzatához. Amennyiben a ] tárgyalások nem vezetnek\ eredményre, minden bizonnyal1 folytatjuk harcunkat. Csak fel-: függesztettük forradalmunkat,: de nem állítottuk le’”.

Az iraki kordok követeié- ] seiről Talabani elmondotta, ] hogy önkormányzatot akarnak, j de közös államfőjük, hadsere- ] gük és külpolitikájuk lenne] Irakkal, más kérdésekben a] kurdok és arabok választott] képviselői döntenének.

Beirut

A „Szabad Irak” rádióállo-] más csütörtökön felolvasta az] iraki általános szakszervezeti: szövetségnek az iraki néphez,: a Szakszervezeti Világszövet-; séghez és a világ valamennyi: szakszervezetéhez intézett fel- ] hívását, amely megállapítja, i hogy „ez az államcsíny mindenekelőtt a reakció és a feudalizmus erőire támaszkodik,] és a demokrácia, az ország i nemzeti függetlensége ellen \ irányul’.

Az iraki demokratikus erők elnyomása csupán az imperialisták érdekeit szolgálja, akik Irakot szeretnék bevonni katonai tömbjeikbe, és így veszélyeztetik a Közén-Kelet és az egész világ békéjét.

„Az iraki munkások és a széles néni tömegek nem azért küzdöttek Kasszem személyi diktatúrája ellen, hogy demokratikus rendszer létrehozása helyett sötét fasiszta dik(41)

— Egyszerűen. Tudtam, höl dolgozik, megvártam a gyár előtt. Befejeződött a műszak, az emberek szállingózni kezdtek kifelé. Odamentem az egyik munkáshoz, s megkérdeztem. hogyan találhatnám meg Staleoker műszerészt. És | magára mutattak. Én pedig, ] ismétlem, nagyon sokat tudok i magáról. Herbert mindent elmondott nekem: hogyan talál- i kozott vele először a hamburi gi Iákötőben azon az éjszakai ; gyűlésen, amikor Berlinben ] égett a Reichstag, s hogyan ] leckéztette meg utána egy ] korsó sör mellett ülve... Tu- ]dok a testvéréről, akit a ná- ]cik gyilkoltak meg. sőt, a fe- ] leségéről is, aki szintén volt a ! kezűik között.

] — Az ördögbe! — szaladt ki

ÍStalecker száján önkéntelenül. ] — De ez még nem minden.

•Nekünk egyenesen magukhoz ] ke1 lett volna mennünk. Azon ] a reggelen azonban egy kato- ]nai autó állt a házuk előtt. És ] mi nem kockáztattunk...

] — ön azt mondja, hogy komSmunísta? — kérdezte hirtelen ] Stalecker.

] — Igen.

] — Német kommunista?

! Aszker beszédtársára nézett, 's határozottan bólintott.

— Nem puszta kíváncsiságból tettem fel ezt a kérdést — : mondta Stalecker. — A helyzet úgy áll, hogy Herbert Lan- • geról az a hír jött: elesett. Hősi halált halt, most meg ; váratlanul megjelent. ;

— Amint látja, ez a jelen- , tés hibás volt. — Aszker le- ! gyintett: — Hiszen tudja, : megesik az ilyesmi.

— Csakhogy ez nem jelen- 1 tésben volt — ingatta a fejét Stalecker. — Az egyik katona i írta ezt nekem, abból az ezredből, amelyikhez Herbert is tartozott. Ö maga látta, amint i a szovjet tankok betörtek Lange zászlóaljának állásaiba. Onnan kevesen kerültek ki élve. 1 S Herbert nem volt közöttük... 1

Aszker nem felelt. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült a helyén, a söröskorsó fölé ha- ; jolva. majd kiegyenesedett és ( Stalecker szemébe nézett.

— Kommunista vagyok — ' mondta halkan. — S ez az ősz- ' szes, amit most közölhetek magamról.

Stalecker gondolataiba mé- J lyedt. .

— Miben segíthetek magának? — mondta kis Sizünet ] után. 1

— Mindenekelőtt el kell <

mennie Lange házába. Én magam nem mehetek... ;