Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f PEST MEGYEI VII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM ára 7» fiiü.kii 1963. FEBRUÁR 10, VASÁRNAP A tanácstag fő funkciója a tanácstagság legyen! A népeknek békére van szükségük Hruscsov és Malinovszkij nyilatkozata a francia televízió számára A szovjet nép és sok más ország népei a napokban megemlékeztek a szovjet hadsereg­nek a történelmi jelentőségű volgai csatában aratott győzelme huszadik évfordulójáról. A nevezetes évfordulóval kapcsolatban a fran­cia rádió és televízió vezérigazgatósága azzal a kéréssel fordult Hruscsov szovjet kormány, főhöz, aki részt vett a volgai csatában, hogy mondja el visszaemlékezéseit a nagy küzde­lemről. Hasonló kéréssel fordultak Mali. novszkij marsall, szovjet honvédelmi minisz­terhez is. A két szovjet államférfi örömmel fogadta a kérést. Ügy látszik, a nyilatkozat nem volt ínyére a francia kormány jelenlegi barátainak, a bonni revansistáknak. Nyugat­német szövetségeseik kedvéért a francia ha­tóságok megtiltották Hruscsov és Málinovsz- kij nyilatkozatának közvetítését. Az aláb­biakban ismertetjük Hruscsovnak, illetve Ma- linovszkijnak, a francia televízió számára adott nyilatkozatát. Hruscsov nyilatkozata Az írógépben papír, rajta — egyelőre — csupán a cím: A tanácstagok fő funkciója a ta­nácstagság legyen! Miközben mondanivalómat rendezgetem, nyílik az ajtó, belép egy jó ismerős. Meglát­ja a címet, s legyint: — Jó lenne, — de a való­ságban nem így van! Nekem például, ha jól összeszámolom, van vagy tizenkét társadalmi funkcióm. Jóformán nincs olyan napom, amire ne esne egy-két értekezlet, vezetőségi ülés. Sokszor egyikről a má­sikra rohanok. Egyiknek el­mulasztom a végét — a hatá­rozathozatalt — a másiknak lekésem az elejét: a vita alán­jául szolgáló beszámolót. ..Közreműködésem” tehát itt is, ott is — formális ... Elgondolkozva, ' nagyon őszintén folytatja: — Más baj is van: a túlter­helt ember elmarad a tovább­képzésben. Vegyük az én pél­dámat. Fizikai munkás va­gyok, négy polgárim és szak­munkás bizonyítványom van. Munkatársaim, akikkel vala­mikor egy színvonalon kezd­tük, szaktudásban, általános műveltségben azóta messze megelőztek. Míg én egyik gyű­lésről a másikra jártam, addig ők elvégezték a technikumot, sőt — sokan — az egyetemet, főiskolát is. Azt jelentené ez, hogy a tár­sadalmi munka összeegyeztet­hetetlen a tanulással? Párt­munkások, gazdasági vezetők ezreinek esete bizonyítja, hogy nem így van. De a tiszt­ségek túlhalmozása feltétlenül megnehezíti a tanulást. Meg kell találnunk az ésszerű ará­nyokat! A túlterhelt emberek megbízatásainak egy részét adtuk át olyanoknak, akiknek eddig — ilyen vagy olyan ok­kal — nem jutott. Talán eleinte nem csinálják olyan rutinnal, mint a rési. tapasz­talt aktivisták, s többet kell foglalkozni velük — de meg­éri. Úgy osszuk el a társadalmi megbízatásokat, ahogy pár­tunknak a szocialista demok­ratizmus szélesítésére irányu­ló politikája előírja. Minél több szakembert, fiatalt, ki­váló dolgozót, minél több köz- tiszteletben álló kommunistát és pártonkivülit vonjunk be a közügyekbe, a tanácsok és más tömegszervezetek munká­jába, irányításába. Szakítsunk végleg azzal a — sok helyütt még meglevő — gyakorlattal, hogy a tanácstestülettől a népfrontbizottságig a vezetés szinte ugyanazok kezében összpontosul! Mindannyiunk érdeke, hogy minél több becsületes, ráter­mett embert aktivizáljunk, hi­szen tíz-tizenkét funkciónak A japán közlekedésügyi minisztérium tiltakozást je­lentett be az Egyesült Ál­lamok tokiói nagykövetségén a washingtoni kormánynak azzal a beje’entésével kap­csolatban, hogy azok a kül­földi hajók, amelyek bármi­féle rakományt szállítottak, Vagy szállítanak Kubába, nem kapnak többé az amerikai senki sem tud eleget tenni. A címek halmozása, a formális közéleti szereplés nem viszi előbbre a közösség ügyét. Nem vitte előbbre a múlt­ban sem, s még kevésbé vi­szi előbbre a jövőben. Az előt­tünk álló gazdasági és kultu­rális feladatok magas színvo­nalú vezetést igényelnek mind a népgazdaságban, mind pedig az államigazgatásban. Tanács­tagnak lenni nem formális feladat: megkívánja az igazga­tási munkában való jártassá­got, a rendeletek ismeretét! Tíz-tizenkét társadalmi funk­ció mellett azonban a rende­letek tanulmányozására, a kü­lönböző állandó bizottságok­ban való hasznos, tevékeny részvételre — nincs lehetőség. Mi a megoldás? öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyere­ket? A tanácstagokat váltsuk le minden egyéb funkciójuk­ból? Mérlegeljünk! Vannak olyan megbízatások, amelyek nemhogy zavarnák, de segítik a tanácstag munkáját, tájéko­zódását. Az a községi orvos például, aki — mint tanács­tag — részt vesz a .hetyi Vö­röskereszt-szervezet ‘munkájá­ban is, mindkét tisztségében közös célt: az egészségügyet szolgálja. De ugyanezt az or­vost ráadásul beválasztani a vízügyi társulatba, a boltellen­őrző brigádba, meg az állami ünnepeket előkészítő operatív bizottságokba — sok a jóból! Az sem mindegy, hogy a funkciók elosztása segíti-e, vagy gyengíti az ellenőrzést?! Lehet-e az oktatási állandó bizottság elnökének elfogulat­lan véleménye az iskolaigaz­gató és a művelődésiház-igaz- gató munkájáról akkor, ha a három — egy személy? Ha szokatlanul hangzik is — a példát az életből vettük! Ismerek olyan községi ta­nácstagot, aki „mellesleg” ter­melőszövetkezeti brigódveze- tő, vezetőségi tag. a fegyelmi bizottság tagia, a tsz nőbizott­ságának elnöke, tagja a köz­ségi földművesszövetkezet igazgatóságának, a földmű­vesszövetkezet járási választ­mányának tagja, és a szülői munkaközösség elnöke. Ki hi­szi el, hogy az egész község­ben nem akadna más, aki be- tölthetné — például — a szü­lői munkaközösség elnöki tisztségét?! S ki hiszi, hogy ennyi funkcióval a vállán mindegyiknek lelkiismerete­sen eleget tud tenni? Aki nincs ellenünk, az ve­lünk van. Aki pedig velünk van, attól ne féltsük közös ügyeinket, Osszuk meg vele gondjainkat, feladatainkat — együtt jobban is győzzük, alaposabban is! kormánytól szállítási megbí­zatásokat. — A hajózás szabadságának elvéből kiindulva — mutat rá a minisztérium tiltakozá­sa — nem tartjuk kívánatos­nak, hogy egyoldalú megkü­lönböztető intézkedéseket hoz­zanak a békés szállításokkal foglalkozó hajóstársaságokkal 1 szemben. — Nemcsak mi, akik részt vettünk ebben a csatában. — mondotta Hruscsov — hanem kortársaink és utódaink is újra meg újra meg fognak emlékezni a történelem leg­nagyobb csatájáról. E csa­ta hőseinek dicsősége örök­ké élni fog. — Abban, az időben a sztá­lingrádi arcvonal katona­tanácsának tagja voQitam, a frontparancsnok pedig Jer- jomenko tábornok, aki most a Szovjetunió marsallja. A hadsereget, amely magáiban a városban harcolt, Csujkov tábornok vezette, aki jelen­leg a Szovjetunió marsall- ja, a honvédelmi miniszter helyettese. A hitleri hadsereg válo­gatott egységei több mint fél éven át próbálták megtörni csapataink ellen­állását. Éjjel-nappal folytak a ke­mény harcok. A szovjet nép ezt a megbízást adta fiainak: „tartsatok ki mindhalálig — ök nemcsak kitartottak, hanem megsemmisítő vere­séget mértek az ellenségre. A volgai győzelem döntő változást hozott a szovjet nép nagy, honvédő háború­ja, az egész világháború me­netében. A csata eredmé­nyét az emberiség úgy fo­gadta, hogy ezzel felkelt a fasizmus fölötti győzelem napja. — A volgai csatáiban a szovjet emberek nem­csak szocialista álla­munk létét védelmezték, hanem minden ncp füg­getlenségét, a világ sza­badságának és haladásá­nak ügyét is. — Franciaország sok ezer kilométerre fekszik a Volga menti hős várostól. Mégis, a szovjet fegyverek győzel­mes sortüzeit Franciaország­ban is meghallották. A győ­zelmes szovjet fegyvertények bátor harcra lelkesítették a francia hazafiakat, a hitleri önkényuralom ellen. Az el­lenállás harcosai sok dicső hőstettet vittek véghez a hit­leri területrablók elleni küz­delemben. A továbbiakban Hruscsov méltatta a népek fasizmus el­leni összefogásának nagy je­lentőségét, majd így foly­tatta nyilatkozatát: — A szovjet nép most békés építőmunkával foglalkozik. Rendkívül fontos feladatot tűztünk magunk elé, annak a társadalomnak a felépítését, amely ezen elv alapján él: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei sze­rint. E nagy cél eléréséhez bé­kére van szükségünk, nem há­borúra. A kommunizmus, amelyet országunkban építünk, a béke. a munka, a szabad­ság, az egyenlőség, a test­vériség és a boldogság társadalma minden ember számára. Nemcsak nekünk van szüksé­günk békére, hanem a föld minden becsületes, egyszerű emberének is. Béke kell a Szovjetunióban, Franciaor­szágban és minden más or- ságban élő anyáknak is, hogy félelem nélkül nevelhessék fel gyermekeiket. Nem halálra és pusztításra, hanem életre és építőmunkára van szüksége az egész emberiségnek, az egész világ népeinek. — Egy út vezet ehhez: a különböző rendszerű államok békés együttélése. A szovjet­unió a békés együttélés elvé­ért száll síkra. Állhatatosan harcolunk a szigorúan ellenőrzött álta­lános és teljes leszerelé­sért. A béke fenntartásához és megszilárdításához, a fegyver­kezési hajsza beszüntetéséhez, a termonukleáris háború meg­akadályozásához, az összes bé­Tausz János, belkereske­delmi miniszter, Pest megye országgyűlési képviselője­löltje pénteken délután Cser- venlca Ferencivé, a Pest me­gyei Pártbizottság első tit­kára kíséretében látogatást tett Monoron. A látogatás bevezetéseként Tausz János eszmecserét folytatott a járás vezetőivel a pártbizottság épületében. A járási vezetők igen sok problémát érintet­tek. Tausz elvtárs kérdésről kér­désre haladva adta meg a választ az érintett problé­mákra. Válaszait az őszinte­ség, a megfontoltság, a se- gítőkészség jellemezte. Tausz János többek között beszélt a tüzelőellátás kér­déseiről, s arról, hogy a kor­mány közelmúltban történt intézkedései nyomán jelen­tős javulás várható, bár ter­mészetes, hogy egy csapásra nem oldódik meg a probléma. Gál János, a községi pártbi­zottság titkára szóvá tette a külső területek és új tele­pülések kereskedelmi ellá­tottságának hiányait. Tausz elv társ válaszában arról be­szélt, hogy a kérdés orszá­gos szintű probléma, s ennek részbenl megoldását céloz­za, hogy sok helyen egyszerű kivitelű perem­boltokat építenek, szá­mítva a helyi tanács és az érintett lakosság ak­tív közreműködésére. kés erők együttes energikus erőfeszítéseire van szükség. — Nálunk a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a szovjet és a francia nép barátságának. Erre a barát­ságra egyaránt szükségük van önöknek és nekünk, a Szov­jetuniónak ugyanúgy, mint Franciaországnak. Sokban függ e barátságtól az európai béke fenntar­tása. Amikor 1960-ban látogatást J tettem Franciaországban, is­mét meggyőződtem a francia nép békés törekvéseiről, arról, J hogy a francia nép a béke hí­ve, s gyűlöli a fasizmust. — Országaink népeinek alapvető nemzeti érdekei nem ellenkeznek egymással, sőt egyenesen megkövetelik a széles körű gazdasági és kulturális kapcsolatok ki- fejlesztését. Franciaország­nak nem kevésbé érdeke, mint a Szovjetuniónak az elmúlt háború maradványai­nak felszámolása és az eu­rópai helyzet rendezése. Ezt szolgálná a német béke- szerződés alóArása. Megígérte: megvizsgálják, van-e erre lehetőség Mono­ron is. a kenyér minősége és szállítása körüli problé­mákat Csorba Antalné és Jakab Sándor említették. Tausz elvtárs mellett a kér­désre reagált Cservenka elv­társnő is. Elmondotta: az egész megyében megvizsgál­ták ezt a kérdést és megfelelő javaslatokat terjesztenek a kormány elé a mielőbbi meg­oldás érdekében. Több észrevétel hangzott el a kereskedelmi egységek kor­szerűtlenségéről. Tausz János elismerte, hogy e téren sok még a tennivaló. Elmondotta, hogy Monoron az idén három élelmiszerboltot korszerűsíte­nek, mintegy kétszázezer fo­rintos költséggel- Háromszáz- ezer forintot fordítanak ven­dég! átóipari egységek korsze­rűsítésére felújítják a Vigadó söntését. a cukrászdát, a 37 és 40. számú vendéglőket. • Guba Pál, a járási pártbi­zottság titkára, a háztartási gépkölcsönzés mielőbbi meg­oldását sürgette. Tausz Jánoc válaszában hangoztatta: amennyiben a tanács he­lyiséget biztosít, semmi akadálya a háztartási kis­gépkölcsönzés bevezetésé­nek Monoron. Szijjártó Lajos, a járási ta­nács vb-elnöke, a szállodakér­dést említette. A miniszter vá- 'aszában hangsúlyozta, amerty- I nyiben n Vigadó emeletén fel­szabadulnak az erre alkalmas — Baráti kapcsolatokat kí­vánunk kifejleszteni Fran­ciaországgal és a többi or­szág népeivel. Ez előmozdítaná Európa és az egész világ béké­jének megszilárdulását. — Egészen természetes, hogy bókeszerető országunk fellép az olyan szerződések ellen, amelyek elősegítik a régi háborús veszélygócok feléledését. Európa népei­nek sok millió fia pusztult el a múltban az ilyen szer­ződések politikája miatt. E politika napjainkban külö­nösen veszélyes. Aki való­ban békét akar Európában, annak nem szabad közre­működnie abban, hogy a revansvágy és az agresszió erői termonukleáris fegy­verhez jussanak. Európának és a többi vi­lágrésznek nem a hábo­rús veszélygócok feltá­masztására van szüksége, hanem azok megszünteté­sére. Nem újabb katonai csopor­tosulások alakítására van szükség, hanem az összes országok barátságának, és bé­kés együttműködésének erő­sítésére. — Felhasználom az alkal­mat, hogy békét és virág­zó életet kívánjak francia hallgatóimnak, az egész fran­cia népnek. Húsz évvel ez­előtt országaink népei együtt harcoltak a békéért és a sza­badságért. Legyenek együtt helyiségek, a minisztérium öi szállodai szoba berendezését biztosítja. Több más kérdésben is se­gítséget ígért, ugyanakkor rá­mutatott, hogy vannak olyan problémák, amelyeket most az adott körülmények között nem lehet megoldani. Ilyen például a gázfogyasztók számának nö­velése. Megköszönte azokat az észrevételeket, amelyek a gyer­mekruhák és cipők árára, il- 'etve minőségére vonatkoztak. Az észrevételeket a készülő korm á n yi n t ézk e dé s ek nél fi gye- lembe fogják venni — mon­dotta­A baráti, segítőkész eszme­csere után a vendégek rövid látogatást tettek a vas-műsza­kig boltban, a ruházati kisáru- házban. a méteráruboltban, a fi. számú önkiszolgáló bolt­ban. maid a Vigadóban. Tausz János és Cservenlia Ferencné mindenütt barátságosan elbe- szé’ce^eti- az üzletek dolgozói­val. érdek’ődtek prob'émáik felől, s a miniszter több áru- el’átási kérdésben gyors segít­5,gcí0f i?órt A látogatás az állami gazda­ságban fejeződött be. Tausz János sninál kozását fejezte ki amiatt, hogy szervezési hiba folytán csak délután jutott ki Monorra. s így több olyan helyre, ahol várták őt. nem ért el. Megígérte: a mulasztotta­kat pótolni, még ebben az esztendőben ismét ellátogat Monorra. R. F. Nyíri Éva Japán tiltakozás az Egyesült Államoknál (Folytatás a 9. oldalon) Baráti, segítőkész eszmecsere Tausz dtin tus elv társ látogatása JYlonoroti

Next

/
Oldalképek
Tartalom