Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

1963. FEBRUAR 1, PÉNTEK ”tM£Hod Tárnokon előre léptek Hogyan szüntették meg a mérleghiányt? helytelen magatartását. Kü­lönösen Nász Sándor brigád­vezető magatartását illették sók bíráló szóval, aki durva és igazságtalan volt a tagok egy részével szemben. Néhá- nyan kardoskodtak is amel­lett, hogy váltsák le beosztá­sából Nász Sándort, de a többség egyelőre és feltétele­sen bizalmat szavazott neki. Figyelembe vették rendkívüli odaadását a közösség ügyei iránt, és azt az éberséget, amellyel a közös vagyont óv­ja. Mindemellett elvárják tő­le, hogy tisztességtudóbban bánjon beosztottjaival. A közgyűlés után kiosztot­ták a tagoknak a még hátra­lékos járandóságukat. Min­denki jókedvűen írta alá az átvételi elismervényt, hi­szen a természetbenin és az előlegen kívül egyesek nyolc­kilencezer forintot is kaptak. S mégsem ez volt a tagság jókedvének egyedüli oka a közgyűlést követő vidám ün­nepségen, hanem hozzájá­rult ahhoz az a bizakodás, amellyel az adósság nélküli évet kezdik. Nagymiklós István Műanyag meszelő, PVC mosókefe A Monori Kefegyár az idén huszonötmillió forint érté­kű áru előállítására vállal­kozik. Ez hárommillióval na­gyobb tétel, mint amilyet sikerrel teljesítettek az el­múlt esztendőben. Mivel jelentkeznek a pia­con? Az igények gyors változása, korszerűsödése a monoriakat is arra késztette, hogy új és modernebb gyárt­mányok piacra hozásá­val kísérletezzenek. Most próbálkoznak műanyag meszelő előállításával, s nem sokkal később a gyártásával is. Igen érdekes és prakti­kus a zippzáras kefék minta- példánya. A különböző nagy­ságú és finomságú kefék fafoglalatára zippzáras bőr­tokot rögzítenek. Ezekbe — annak megfelelően, milyen célra készül — manikűrkész­letet, borotválkozó garnitú­rát, cipőkenő holmikat lehet elhelyezni. Az érdeklődés máris nagy. Elsősorban kül­földi piacokon szeretnék el­helyezni. Uj gyártmány a PVC mosó­kefe. Ennek foglalata fából készül, de a szála finom műanyag, úgy hogy kényes fehérne­műk, nylonok mosására *1, korszerű gyártmányok — Sikeres terv- teljesítés — Egyenesben a logarléeüzem Hírek a Monori Kefegyárból kiválóan alkalmas. A kereskedelem előrejelzése szerint nincs az a mennyiség, amit át ne vennének. Egyet­len gond, hogy megfelelő menyiségű, a kefegyártáshoz szükséges műanyagszálat tud­janak biztosítani külföldről. A hideg megbénította vol­na a Monori Kefegyár mun­káját, ha jó előre nem gondoskodnak nagyobb kész­letek tartalékolásáról. Szá­mítva a tartós télre, annyi faanyagot szereztek be, hogy március, áprilisig akkor is elegendő, ha közben nem Az 1962-es évben az itt gyártott áruk 90 százalé­ka első osztályú áru volt, másodosztályúnál rosz- szabbat nem találtak a MEO-sok. Tavaly 147 százalékos terv­teljesítéssel egyetlen fillér mi­nőségi és késedelmi kötbér nélkül végezték él feladatu­kat a most jó körülmények között, és igen eredménye­sen dolgozó logarüzemiek. Ez év második negyedében már csinos poliészter tokokban hozzák forgalomba a végre KULTURÁLIS HÍRADÓ Szakmunkásvizsga Nagykátán Érdekes és eleven vitától pezsgő zárszámadási közgyű­lést tartottak 'január 29-én a tárnoki mozi épületében. A helybeli Lenin Termelőszövet­kezet tagjai, számszerint több mint kétszázan gyűltek egybe, hogy meghallgassák a terme­lőszövetkezet vezetőségének és ellenőrző bizottságának beszá­molóját. A közgyűlésen részt vett a járási pártbizottság, a járási tanács és az Érdi Gép­állomás képviselője is. A tárnoki Lenin Termelő- szövetkezet 1961-ben 1 238 000 forintos mérleghiánnyal zárta a gazdálkodási évet. Ez a mérleghiány több volt, mint a budai járás többi gyenge termelőszövetkezetének mérleghiánya együttvéve. A veszteséges gazdálkodás ked­vét szegte a tagságnak, és at­tól kellett tartani, hogy az 1962-es évben is rosszul megy a munka. Abban az időben a járási pártbizottság és a járá­si tanács is számolt ezzel, A járási és a helyi kommu­nisták biztató szavára újult erővel látott munkához a tag­ság, amelynek élére új vezető­ség került. A vezetőségi beszá­moló tanúsága szerint nem volt hiábavaló a tagság kitar­tása és az új vezetőség is be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. A tények és adatok így beszélnek erről: — Termelőszövetkezetünk tavalyi bruttó jövedelme — mondotta Tóth Gábor elnök — 3 243 999 forint lett. Az egy szántóegységre számított jöve­delem összege csaknem dup­lája az előző évinek, azaz 1413,80 forint, a tavalyi 787 forinttal szemben. Ez a nagy­arányú fejlődés tette le~ hetővé, hogy a tiszta vagyo­nunk is növekedjék 1 315 000 forinttal és 581 000 forintos sa­ját erős beruházást hajthas­sunk végre. — Munkánk eredményessé- géiiék megfelelőén növekedett a tagság jövedelme is tavaly. A tagoknak szétosz­tott jövedelem értéke 2 074 335 forint volt. Ebből 1 307 275 fo­rintot munkaegységenként, a többit pedig eredményességi alapon osztottuk szét. Az egy tagra jutó átlagos évi jövede­lem 11 237 forint lett, az 1961. évi 6558 forinttal szemben. Az egy munkaegységre jutó jöve­delem értéke 30,45 forint’. Ha ezekhez a számokhoz^ az aszályon kívül a tavalyelőtti mérleghiányt is figyelembe vesszük, fogalmat alkotha­tunk a tsz gyors ütemű fej­lődéséről. A Lenin Tsz ve­zetői és tagjai ugyanis le­mondtak a felajánlott ál­lami hitelről, így egy eszten­dő alatt kellett pótolniuk a több mint egymilliós mér­leghiányt. A közgyűlésen derűt, örö­met és bizakodást keltett a számok és tények ismerteté­se. Akadt jófejű, gyorsan számoló dolgozó, aki kiszámí­totta, hogy ha nem kellett volna megtéríteni a tavaly- előtti mérleghiányt, hatvan­hat forintra emelkedett vol­na a munkaegység értéke. Ez azt jelenti tehát, hogy a ta­valyi, aszályos évben is úgy gazdálkodtak a Lenin Terme­lőszövetkezet tagjai, hogy an­nak eredményessége a legibi- zakodóbb várakozást is fe­lülmúlta. Hogy ez mennyire így van, azt a járási pártbizottság kép­viselőjének, Tuza Sándomé felszólalása is bizonyítja. El­mondotta Tuza elvtársnő, hogy még a járási pártbi­zottságot is meglepetésként érte a Lenin Termelőszö­vetkezet kiváló eredménye. Hasonló értelemben fejezte ki elismerését a tagságnak Fe­hér Aladár is, a járási ta­nács mezőgazdásza. Noha a tagság teljes meg­elégedését fejezte ki a tava­lyi gazdálkodás általános me­netét illetően, mégsem fu­karkodott a bíráló megjegyzésekkel. Bátran és keményen bírálták a vezetésben néha előforduló kapkodást és egyes vezetők Szerencsés megye vagyunk! A címbeli megállapítás ak­kor érlelődött meg bennem, amikor Nagy Bélánéval, a Bu- da pestvidéki Postaigazgatóság vezetőjével beszéltem telefo­non. Érdekelt, hogy a szokat­lan hideg, a szél és a havazás milyen károkat okozott a hír­közlésben, a hírközlési beren­dezésekben, mennyire hátrál­tatta a posta munkáját, s ek­kor kaptam meg a címbeli ál­lításomat alátámasztó adato­kat — Igazgatóságunkhoz négy megye tartozik: Pest-, Fejér-, Komárom- és Nógrád megye. Komárom megyében például egész oszlopsorokat döntött ki a szél, hosszú kilométereken szakadtak le a hó súlya alatt a hideg következtében teljesen összehúzódott távíró- és tele­fonvezetékek. Fejér- és Nógrád megyében is elég sok rendkí­vüli esemény történt. Pest me­gyében viszont csak Szob és Vác környékén keletkeztek je­lentősebb károk. A váci kiren­deltség dicsérendő munkát végzett, a vonalfelvigyázók és a távirdamunkások a der­mesztő hidegben becsülettel, erejüket megfeszítve dolgoz­tak. Sokszor még az étkezésre vitt. táskájukba bebugyolált kenyér is megfagyott a hideg­ben! Naponta kétszer meleg teával kerestük fel a vonala­kon dolgozó postásokat, s mi­vel egyelőre még van sze­nünk, valamennyi postahivatal jól fűtött helyiséggel várta a szabadban dolgozókat. Ennek, és az utóbbi napok „csöndes” időjárásának köszönhetjük, hogy a posta frontján Pest megyében pillanatnyilag sem­miféle fennakadás nincs. — És a kézbesítés? — Az autóbuszokat és a vo­natokat sokszor késleltette a szokatlanul zord tél. \m ahol nincs vasút, és a busz sem köz­lekedhet, oda lovasszánokkal szállítjuk a küldemény eket. Pest megyében például Perő- csény és Szob környékén hasz­náljuk ezeket a posta hősko­rára emlékeztető, de még min­dig nagyon célszerű és hasz­nos „szerszámokat”. (m. j.) Szerdán a nagykátai Magyar —Koreai Barátság Termelő- szövetkezetben huszonkét ter­melőszövetkezeti dolgozó tett szakmunkásvizsgát szarvas­marhatenyésztésből. A hallga­tók a vizsga előtt négyhetes bentlakásos tanfolyamon vet­tek részt, amelyet a járási »ta­nács mezőgazdasági osztálya rendezett, míg az elhelyezést és az ellátást a Magyar—Ko­reai Barátság Termelőszövet­kezet vezetősége biztosította a hallgatóknak, akik RőzuT négy a helyi tsz, a többi pedig a já­rás más tsz-einek dolgozója. A vizsgázott hallgatók szak­munkásoklevelet kaptak. Tsz-klub alakult Ráckevén Az elmúlt napokban terme­lőszövetkezeti dolgozók klubja alakult a ráckevei járási mű- j velődési házban. Az új klub J vezetőségének megválasztásá­ra február első hetében kerül" sor. Egyetemisták falun Február 18-án százhuszon­nyolc egyetemista megy tíz­napos gyakorlati munkára Pest, Fehér, Nógrád és Bor­sod megye falvaiba. A hallga­tók a helyi művelődési házak­ban tevékenykednek majd, se­[ gítve ezzel a falusi népműve­I lók munkáját. Tapasztalatcsere borsodi népművelőkkel Tegnap, január 31-én há­romnapos tapasztalatcserére Borsod megyébe utaztak a Pest megyei Tanács művelő­désügyi osztályának szakrefe­rensei és előadói. A tapaszta­latcsere célja: tanulmányozni Borsod megye múzeumi, kép­zőművészeti és néprajzi tevé­kenységét. Felnőnek a gyerekek A ráckevei Ady Endre gim­názium színjátszó csoportja szombaton este mutatja be Rozov: Felnőnek a gyerekek című háromfelvonásos vígjáté­kát a helyi művelődési otthon­ban. A megyei TIT munkája — számokban A TIT Pest megyei szerve­zete 1962-ben 3515 előadást tartott 196 891 hallgató előtt 1962 második felében 33 mun­kásakadémia kezdte meg mű­ködését 47 tagozattal, vala­mint 45 termelőszövetkezeti akadémia, 40 nők akadémiá­ja, 27 ifjúsági akadémia, 23 szülők akadémiája, 14 ülnök akadémia és 33 kereskedelmi akadémia. Ez Is műanyagszálas áru. Sokáig tart, nehezen kopik és mosható. (Gábor felv.) kapnak utánpótlást. Ennek el­lenére az üzem vezetője há­romnapos dunántúli körúton több erdőgazdaságot látoga­tott meg, s ezek, mihelyt jobbra fordul az idő, azon­nal küldenek a munkához szükséges faanyagot. Sok gond, gyötrődés, rá­fizetés jellemezte az itt haj­lékot kapott logarlécüzemet. Mit jelenthetünk az el­múlt esztendőről? igazán pontos monori logar­léceket. Remélhetőleg még az idén megkezdhetik a műanyag lo­garlécek előállítását is. Most kísérleteznek olyan anyaggal* amely jól megmunkálható, nem deformálódik, s a hő­mérsékletváltozásra nem rea­gál érzékenyen, mert ez meghamisítaná a logarlécen leolvasható eredményeket. t. gy. Programja: segíteni az embereknek Vázlat egy új tanácstagjelöltről Elöljáróban meg kell mon­danom: olyan ember bemuta­tására vállalkozom, akit im­már több mint húsz esztende­je ismerek. Igaz, utoljára vagy öt éve találkoztam vele, s csak a napokban hallottam róla, egy értekezleten. Az új ta­nácstagjelöltek között említet­ték a nevét, hozzátéve, büsz­kék, hogy a jelölőlistára ke­rült, hisz a múlt évben a já­rási kultúrotthon átalakítá­sán kerek harminckét nap társadalmi munkát végzett. Melegen ajánlotta a helyi tanács elnöknője is, írjak csak róla, sokat köszön­hetnek neki a helybeliek, megérdemli, hogy a falu hatá­rain kívül is minél többen megismerjék. így kopogtattam hát be Sá­rospataki Lajos szobafestő és mázoló kisiparos gyömrői lakására. A régi ismerős vi­szontlátása mindig valamilyen emléket idéz az emberben. Amint megpillantottam a hatvan felé közeledő r— már deresedő hajú szobafestőt •— Lajos bácsit — mert szinte az egész falu most is így hívja őt, a front alatti napok jutot­tak eszembe. A németek még javában lőtték Gyömrő házait, a lakosság pincék, bunkerek mélyén várta, hogy elcsituljon a gépágyúk zaja, Sárospataki Lajos vállalva a kockázatot, gránáttűzben, szervezte a köz­ellátást. — Elszaladt az idő •— mondja, amikor a duruzsoló kályha mellé telepedve la­pozgatjuk a tíz-tizenöt évvel ezelőtt készült fényképeket. Mennyi terv, lelkesedés, vil­lan elénk a sárgult képekről. — Voltak nehezebb évek is — folytatja aztán —, annyi adót nyomtak rám, hogy be •kellett adnom az ipart. De, mint ez a további be­szélgetésből is kiderül, Sáros­pataki Lajos akkor sem for­dult el az emberektől, a kö­zösségtől. Vallotta, most is bizonyítja, akkor érzi jól ma­gát, ha tehet valamit az em­berekért, segíthet másokon. Tudom, ismerem Sárospataki Lajost, nem frázis ez nála, hisz sok-sok példával bizo­nyíthatnám, hány emberen segített, mit tett a községért. Ismerek hasonló képességű kisiparost, akinek autója, vil­lája van már. Neki sem kel­lett volna magát megerőltet­ni, hogy gépkocsi álljon az udvarában. De Lajos bácsi még arra sem áldozott, hogy a bútorát kicserélje. Mások a szabad idejüket pihenésre, szórakozásra fordítják, ő még a vasárnapjait is a köznek ál­dozza. Faggatom, hogyan is volt az a harminckét napos társadal­mi munka. — Inkább azt írja meg — mondja —, hogy az építőipari ktsz-ből 22 festő ipari tanulói sikerült megnyerni a társa­dalmi munkához, s négy va­sárnapot dolgoztak az épülő kul t úrottlhonon. Arról hallgat, hogy a 70 000 forintos munkát, arrrt elvál­lalt, végül is 9000 forintért végezte el. Frissebb példa is akad. A környékben bedőlt egy özvegyasszony házának a teteje. Elsőként vitt át geren­dát, építőanyagot, hogy minél előbb helyrehozhassák az épü­letet. Sárospataki Lajos közéleti ember Gyömrőn. Dolgozik a népfront-, illetve a községfej­lesztési állandó bizottságban. Részt vesz a helyi KIOSZ- csoport munkájában, s mind­emellett társadalmi ellenőr. Szabad idejében járja az üzle­teket, ellenőrzi a vendéglőket, a piacot. Vigyáz arra, hogy ne károsítsák meg a vásárlókat, kifogástalan, jó minőségű árut kapjanak a vevők. Bárki üsrves-bajos dolgával* hozzá fordulhat, mindenkinek önzet­lenül segít. Ezek után nincs mit csodál­kozni azon, hogy a körzetében élő választók őt tartották leg­alkalmasabbnak tanácstagjuk­nak. Egyhangúlag foglaltak mellette állást. — Milyen érzés tudni, hogy az emberek bíznak bennem, számítanak rém? Nagyon jó, megtisztelő érzés. Uisjy gondo­lom, még sokat tudok tenni, nemcsak a szűkebb körzete­mért, a Malom utca, a Mun­kás utca és a Jókai utca egy részének lakóiért, hanem a község fejlesztéséért is. Idáig, amit elhatároztam, azt keresz­tül is vittem. A programom, ha szabad így nevezni, segíte­ni szeretnék az embereknek.­Mindezt kissé elérzékeny­kedve, halkan mondja. Aztán hirtelen határozottá, férfiassá érdesül a hangja és már so­rolja is, mit szeretne megva­lósítani, összefogva a körzeté­hez tartozó utcák lakóival, az elkövetkezendő négy év alatt. G yömrőnek nagyszerű adottságai vannak. Például a strandfürdő, amelyet ha to­vább feí'esztenek. idegenfor­galmi központtá varázsolhatja ezt a tízezer lakosú községet. Sárospataki Lajos már el is határozta, hogy a tavasszal hol kezdik maid a járdaépí­tést, először a Munkás utcát hozzák helyre, szépítik, mert az vezet a strandfürdőhöz. Az idén nésv és fél kilométernyi járdaépítés szeren»] a község­fejlesztési tervekben, amint mondja Lajos bácsi, mindent »'követ ho"v megmozgassa az embereket s a hat kilomé­tert el tudják érni. Búcsúzáskor csak ennyit mond: — az az ina ' öröm, ha mindannyian bóH» ülünk. S. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom