Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

nav nrr.rrt i'/uVífflP 1963. FEBRUAR 1. PÉNTEK Holnap nyílik az újjáalakított Pálma Gödöllőn Zenés étterem létesül Nagymaroson - Kisvendéglőket, eszpresszót nyit a VVV ezentúl éjjel kettőig tart nyitva. így kerül sor többek között Dunakeszin a kultúrotthonban levő kisvendéglő átalakítására. Ugyancsak Dunakeszin a Sza- lai-féle vendéglő helyén mo­dern, zenés eszpresszót létesí­tenek. A főútvonal mentén pe­dig ugyancsak modern italbol­tot hoznak létre. Megoldódik az aszódiak régi problémája is. Jóllehet, az itt levő kisven­déglő az elmúlt néhány hónap során nagyon sokat fejlődött, kulturáltabb lett a vendéglá­tás. Hogy méginkább kielégít­hessék a helybeliek igényeit, egy modern. melegkonyhás italboltot is létrehoznak. (s. p.) LEHEL KÜRTJE BUDAPESTEN A Nemzeti Múzeumban meg­kezdték a Magyar nép élete a honifoglalástól 1848-ig című ki­állítás felújításának előikészü- leteft. A Történeti Múzeum rés t ;su rá t or m űh e 1 yében kiállí­tásra készítik elő az új lele­teket. Az immár 10 éve fenn­álló kiállítás anyagát most olyan tárgyakkal egészítik ki, amelyek az elmúlt esztendők ásatásainál kerülték felszínre. A kiállítás felújításának kü­lön érdekessége, hogy ebből az alkalomból Jászberényből Bu­dapestre hozták Lehel kürtjét is. A számos legendával öve­zett kürtöt egy hónapra „köl­csönözték”. A múzeumban ez idő alatt elkészítik a tökéletes mását, s azt láthatja majd a budapesti közönség. Aligha lesz még egyszer hiszékeny Ötszázezer új biztosított, több mint fél milliárd forint kártérítés egy év alatt Csütörtök délelőtt a Magyar Sajtó Házában tartotta szoká­sos évi sajtótájékoztatóját az Állami Biztosító. Fehér Sán­dor vezérigazgató ismertette a népszerű intézet tevékenysé­gét, eredményes munkáját. Az elmúlt évben félmillió­val gyarapodott a biztosí­tottak tábora, s számuk már majdnem négy­millióra tehető. A kártéríté­sek összegét tekintve, s a munkanapokat számítva, át­lagosan 1,6 millió forintot fi­zet naponta a biztosító. Ta­valy 470 000 kárbejelentésre több mint félmilliárd forint kártérítést fizettek ki. Vidéken igen népszerű a termelőszövetkezeti tagok sok­féle kockázatra kiterjedő ház­táji általános biztosítása, amellyel jelenleg mintegy 350 000 tsz-család rendelke­zik. Ugyancsak kedvelt forma a biztosítási és önsegélyezési csoport, s ezek már 306 000 tsz-tagot számlálnak. A ter­melőszövetkezetek általános vagyonbiztosítása — tsz-ek 95 százaléka kötött ilyet — mint­egy 30 milliárd forint értékű közös vagyont véd. A múlt évben a termelő­szövetkezeteknek összesen .300 millió forintot fizet­tek ki jórészt állatkárok­ra. az emlékezetes jégverések után pedig csupán Borsod, He­ves és Csongrád megyeben több mint 50 millió forintot kaptak a kárvallott szövetke­zetek. Üzemi balesetbiztosítása' — mintegy 700 000 dolgozónak van. A múlt évben 40 000 esetben, összesen 34 millió fo­rint kártérítést fizettek ki üze­mi balesetekre. Az altalános háztartási biztosítás is egyre jobban terjed, s ma már 200 000 városi lakást biztosíta­nak ily módon. A vezérigazgató végül a kárrendezésről beszélt. (MTI) Szentmárt&nkátán vasárnap ismeretlen nő kopogtatott Tóth Istvánná lakásának ajta­ján. Azzal mutatkozott be, hogy ő Tóthné leányának jó barátnője. Kérte a háziasz- szonyt: engedné meg. hogy ott a lakásban megvárhassa ba­rátnőjét, mert szeretne vele beszélni. Teltek-múltak az órák, el­jött az este, de Tóthné leánya nem érkezett meg a vonattal. Az ismeretlen nő erre azt leér­te, hogy hadd aludhasson olt, mert feltétlenül beszélnie kell a leánnyal, viszont a faluban nincs hol aludnia. Tóthné ele­get tett a kérésnek. Másnap reggel Tóthné fel­kelt, s miközben az ismeret­len nő még az ágyban feküdt, elment bevásárolni az üzletbe. Mire hazaért, otthon jókora meglepetés várta. Az ismeret­len nőnek hült helye volt, s vele együtt eltűnt a lakásból leányának télikabátja, néhány frotfírtörülköző, egy lepedő és Tóthné .személyi igazolvá­nya. A hiszékeny asszony azon­nal megtette a feljelentést a rendőrségen, amely azóta is keresi az ismeretlen szélhá­mosnőt. Karóval és ólmos kötéllel Vasárnap Jenei Mihály 28 éves budapesti lakos S. János 16 éves fiatalemberrel együtt kiment budaörsi gyümölcsösé­be. Ott kint bezörgették a szomszédban Perity Pálhoz, akivel Jenei régóta haragos viszonyban áll. Perityt nem. találták otthon, ezért bemen­tek a telkére és szőlőkaróval elkezdtek beverni Perityék há- j záriak ablakait. Már csaknem két tucat — j pontosan huszonhárom — ab­lakot bevertek, amikor a nagy \ csörömpölésre odasietett a kö- I zelből Párkányi Ferenc. Kér-| dóré akarta vonni a két van­dál rombolót, de azok Párká­nyi láttára kereket oldottak. Párkányi som volt rest. utá­nuk szaladt. Amikor utolérte őket, Jenei szembefordult ve­le, ólmos kötelet szedett elő, s azzal kezdte ütni Párkányi Ferencet. A rendőrség a két garázda ember ellen bűnvádi eljárást indít. Vak dühükért a bíróság előtt kell felelniük. — A gondos áruraktáro­zás következtében csökkent a leltárhiány a jelentős for­galmat lebonyolító Nagykő­rösi Föidművesszövetkezet üzleteiben. Míg az fmsz- ben 1961-ben 20 alkalommal észleltek az ellenőrzések so­rán leltárihiányt, addig 1962-ben hét üzlet volt lel­tárhiányos. A leltárhiány pénzértéke is 60 százalék­kal csökkent egy eszten­dő alatt. A központi kerületi bíróság csütörtökön délután hirdetett ítéletet a Nyugati pályaudva­ron ősszel történt vasúti sze­rencsétlenség ügyében. Stef- kovics Mihály 47 éves tolatás- vezető, Balek Károly 31 éves kocsirendező és Födi István 33 éves kocsirendező sorozatos mulasztásokat követett el egy szerelvény összeállításánál. Úgy tolatták be a csarnokba, hogy tíz kocsi nem volt össze­kapcsolva a mozdony utáni szolgálati kocsival. Az utolsó kocsi áttörte a vágányzáró ba­kot, majd a csarnok üvegfalát, s kifutott a Körútra, közben egy asszonyt súlyosan megse­besített. A keletkezett kár több mint 450 000 forint. A bíróság mindhárom vád­lottat bűnösnek mondta ki foglalkozás közben elkövetett, súlyos testi sértést okozó gon­datlan veszélyeztetés bűntetté­ben és különösen nagy kárt okozó, társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntettében, s ezért Stefkovics Mihályt egy évi szabadságvesztésre, Balek Károlyt két évi szabad­ságvesztésre ítélte és tíz évre eltiltotta a kocsiren­dezői foglalkozástól. Födi István nyolchónapi sza­badságvesztés büntetést kapott, amelynek végre­hajtását háromévi próba­időre feltételesen felfüg­gesztették. Ugyancsak csütörtökön dél­után hirdetett ítéletet a bíró­ság a rákosszentmihályi vas­útállomáson november 11-ére virradó éjszaka bekövetkezett összeütközés ügyében. Alá. csony Tibor, 29 éves forgalmi szolgálattevő átadta a szolgá­latot Garamszegi Tibor 27 éves távirásznak, aki nem rendel­kezett szolgálattevői képesítés­sel. A szolgálatátadásnak az lett a következménye, hogy olyan vágányra futott be egy gyors tehervon at, amelyen egy másik szerelvény állt. A te­hervonat vezetője és fűtője könnyebben megsérült. A tör­téntekért felelőssé tették Ve- réb Sándor 54 éves váltókeze­lőt és Garamszegi István 43 éves váltókezelőt is, akik a kötelező ellenőrzést elmulasz­tották és Garamszegi Tibortól utasítást elfogadtak Az össze­ütközés következtében több mint 200 000 forint kár kelet­kezett. A bíróság mind a négy vádlottat foglalkozás kö­rében elkövetett gondat­lan veszélyeztetés és tár­sadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett gondatlan vagyonrongálás bűntetté­ben mondta ki bűnösnek, és ezért Alacsony Tibort két­évi, Garamszegi Tibort egy­évi és nyolchónapi, Veréb Sándort egyévi felfüggesztett, Garamszeg Istvánt tÍ2fhónapi felfüggesztett szabadságvesz­tés büntetésre ítélte és rész­kártérítésre kötelezte. (MTI) Közös összefogással bölcsőde épül Törökbálinton Még néhány évve] ezelőtt is, ha a fiatal mama dolgozni ment, nem volt nehéz gyerme­két a bölcsödébe felvétetni® Törökbálinton. Azóta azonban megváltozott a helyzet. A ré­gi bölcsőde — akármilyen ru­galmasan kezelték is a létszá­mot — mindenképpen kicsiny­nek bizonyult. Egészen szerény számítások alapján is legalább negyven kisbaba „igényjogo­sult” most az ottani őrzésre. A tanácselnöknő — Kraj- csovitsné — maga is fiatal- asszony, ezért különösen szí­vén viselte a nők gondját. Ta­valy aztán, amikor a megyei tanács körlevele felszó1’'*"“- a községeket, kinek van sége és ki tud 1963-ban ségfejlesztésből hozzáján bölcsőde-óvodaépítéshez, rökbálintiak azonnal keztek. A tavasszal a szérűskertben, a község közepén kezdik meg az új, negyvenszemélyes böl­csőde építését. A telek a köz­ség tulajdona Készpénzben 200 000 forintot ajánlottak fel a községfejlesztési alapból, de hosszúlejáratú OTP-hitelt is felvesznek. Az Egészségügyi Minisztérium a tervezett lét­szám szerint fejenként kétezer forintot, valamint berende­zést. felszerelést biztosít az építkezőknek. A típustervet is ők bocsátják a tanács rendel­kezésére. Az építkezés hírére máris megindult a társadalmi munkára jelentkezés. Felaján­lotta közreműködését a ter­melőszövetkezet. a szanató­rium, a téglagyár és a házi­ipari szövetkezet. A kisiparo­sok szakmájukba vágó munkát vállaltak. Az új bölcsőde felépítése a gondot megoldja, de sajnos, még mindig nyitott kérdés ma­rad, mi legyen a napközis gyerekekkel, őket ugyan ho­vá tegyék? A régi bölcsőde je­lenleg az iskolában működik, s ott is marad még jó ideig. Így viszont nem tudják a nyolcvanszemélyes napközit megnagyobbítani, amire pedig szintén nagy szükség lenne, lé­vén kilencszáznyolcvan gyer­mek a községben, akiknek na­gyobb része általános iskolás. Marad bőven tehát tennivaló­ja a megválasztandó új ta­nácstestületnek is! Tajga-vidéki hattyú a Duna mellett Nem mindennapos ven lé­gek érkeztek a napokbar Duna hazai felső szakas; r. Ásványrárónál és a Kis-Duna kunszigeti szakaszán f . hattyúk tűntek fel, s G-nr melletti Ikrényben is fogtak egy fehér hattyút. A szak m- berek véleménye szerint a nálunk csak nagy ritkán rn , forduló madarak a tajgaroi jöttek. Valószínűleg az ottani nagy hideg késztette őket ilyen nagy távolság átrepülé- sére. (MTI) MM PALACKBÓL SZABADULT ÓRIÁS... Mielőtt behúzták maguk mögött az ajtót, kórusban ki­áltották utánam: — A vágyakról ne írjon! — De hiszen éppen ezért jöttem ...! — És csak mond­tam a magamét, de aztán már nem hallották a lányok. Vi­dám nevetéssel bújtak vissza a szobájukba. Aztán elcsende­sedett a folyósó. Lépteimet visszhangozva verték vissza a faiak. Az üres kongás mintha a lányok szavait ismételné: ...a vágyakról ne írjon! A csalódás mindig fáj... A főiskolán is próbálgat­ták a tanítóskodást, de az iga­zival Dunakeszin, a gyártelepi általános iskolában találkoz­tak. Amikor egy órával ezelőtt benyitottam vendéglátóim szo­bájába, Farkas Kati ágyán ki­nyitott óravázlatfüzet feküdt. Az utolsó sorokat rótta benne. Szakértelemmel magyarázta, hogyan kell felkészülni az órá­ra. — Osztályonként van egy vezető pedagógus, melléjük osztottak be — tájékoztat Ka­ti. — Gondosan ellenőrzik az óravázlatainkat. Már az elsőt elégedetten fogadták mindnyá­junktól, mégis olyan érzéssel léptünk az osztályba, mintha vizsgabizottság ült volna ott. Megvallom, nekem a torkom­ban dobogott a szívem. A gye­rekek nem vették észre, jól ^szerepeltem”. — Mi a sikeres tanítás tit­ka? — Tán vizsgakérdésnek is beillene, a lányok mégis némák maradnak. Felelet he­lyett kitárul a szekrényajtó. Ennyi szemléltető eszközt már dásunk... Nagyon jó érzés volt. Azóta már szinte meg­szoktuk az ilyen „csalódáso­kat" itt az iskolában. Új családtagok — közös kassza A gyakorlósoknak, illetve, az új kollégáknak az egyik nélkülözhető szertárat rendez­ték be szállásnak. Igazi leányszállás: végtelen egysze­rűségét éppen az teszi megka- póvá, hogy mindenhol ízléses kézimunkák díszelegtek. — És a lakbér, világítás, fűtés, mosatás? — Ez volt a legnagyobb meglepetés — csillog Dömötör Mari szeme. Oly lelkesen ma­gyaráz, hogy a többiek is tűz­be jönnek. — Nekem még udvarlóm sincs, mégis kísértésbe hoztak a lányok. Engedtem az „erő­szaknak”, én is hozzákezdtem a gyűjtéshez, egyszer csak szükség lesz rá. — Nagyot ne­vet Dömcsi, tudja: ezzel a többiek érzékenyére tapintott. — És miből telt a vásárlás­ra? Hiszen a 600 forint ösztön­díj sok mindenre kell. — Nekünk csak a kosztolá­sunkra van gemdunk, azt a »cözös kasszából fedezzük, a , többiről a szállásadók gondos­kodnak. Ügy lakunk itt, mint családtagok. Fehér folt a térképen Sarkig tárul az ajtó, Kovács Kati nagy hévvel robban be a szobába. — Családlátogatáson vol­tam az osztályvezető kartárs- nővel, nem is „akárhol” — meséli izgatottan Kati. Szája széle kék, lila színeket játszik, egész teste még remeg a fá- zástól. — Velünk szembe, a korányi szigeten van a víz­müveknek egy kis települése, öt család lakja. A gyerekek ide járnak hozzánk iskolába, alsósok. Most aztán megismer­hettük a tíz kilométert, amit ezek a kis apróságok naponta gyalog megtesznek. Nem szól­va arról, míg a Dunán a tér­nek a komppal, az isten hi­degje is kileli őket. Mert nyá­ron még hagyján, de ahogy beáll a rossz idő, esőben, sár­ban, szélben végigutazni azt az utat,.. Csodálom, hogy nem érté még őket valami baj. Négy szemtanú mesélte: amikor a délutáni tanításról mennek haza, a szigeten, a sö­tét erdőben fogják egymás ke­zét. minden kis zörgéstől ösz- szerezzennek, csak baktatnak, íélősen, a három kilométeres úton. Amikor fütyül a hideg szél, vinnyognak az esti ma­darak, még a felnőttnek is borsódzik a háta. — És télen, amikor beáU a Duna, hogyan jönnek iskolá­ba a szigeti gyerekeik? — Sehogy — szól Kati, s megtörli a szemét. — A víz­művek irodájában telefonon veszik át a leckét, aztán ahogy tudnak, tanulnak otthon. Búcsú az iskolától — és azután ? A négy bőrönd katonás rendben sorakozik a szekrény tetején, de már nem üresen, 9 mire a riport az olvasóhoz jut, a négy gyakorlós ismét a fő­Itélét a Nyugati pályaudvari vasúti szerencsétlenség és a rákos- szentmihályi vonatösszeütközés ügyében régen láttam egy csomóban. Ez a magyarázata annak, hogy esténként miért világos oly sokáig a „tanító nénik” szállásának ablaka. De van még egy titka a lányok sike­res munkájának, és talán ez a legfőbb. Az első „csalódás“ — Szorongó érzéssel léptük át a gyártelepi iskola küszöbét, a tanítási év kezdetén —, me­sélik nevetve a lányok. — Eszünkbe jutottak a szavak, amelyekkel a főiskoláról útra- bocsátottak bennünket: *csak így tovább, lányok, jó munká­nak nagyobb megbecsülés a jutalma". — Néhány pillanatra letet­tük a bőröndöt a folyósón, vártuk, majd csak kinyílik va­lamelyik ajtó — veszi át a szót Dömcsi, (mert így hívják maguk között a lányok Dömö­tör Marit). — Az egyik ajtón olvastuk: Igazgató. Darabig néztük a feliratot, aztán ... ej, lányok...! Ismeritek a jel­szót...! Gyerünk, lesz ami lesz...! Már nem is tudom, melyikönk nyomta le a kilin­cset, de egyszerre csak az irodában voltunk. Keresztes igazgató úr úgy fogadott ben­nünket, mint a saját lányait. — Kellemes csalódást vái-. tott ki bennünk a bemutatko­zás. A meglepődéstől jóformán szóhoz sem jutottunk, őszin­tén szólva, mást vártunk: azt, hogy gyakorlatban zöldfülűek­nek tekintenek majd bennün­* két. Igaz, lányok? — kacsint a többiekre Farkas Kati. — Hát ez volt az első nagy csaló­iskola padjaiban ül. És ad­dig? — A neveléstörténetet gyúr­juk —, jegyzi meg Erzsi. — A szakdolgozat anyaga is együtt van, minket már nem érhet meglepetés. — És az államvizsga után? A lányok arca megváltozik. Mint palackból szabadult óriás, úgy törnek elő a meg­megújuló vágyak. Ók már a főiskolán eltervelték: ha vé­geznek, vidékre kérik magu­kat; falusi tanítók lesznek. Az álmok meg akkor szépek iga­zán. ha teljesülnek is. ök oe- dig már úgy beleképzelték ma­gukat a vágyaikba, hogy máris ott érzik magukat a hepehu­pás padiós falusi iskolában, a bozontos kis fejek, copfos- masnis Julikák, Bözsikék Te- ri kék között. A négy tanítójelölt eddig sem ment. a szomszédba a jó osztályzatért, derekasan áll­tak helyt a főiskolán, s bár a júniusi államvizsgáig még sok víz lefo yik a Dunán, de ha a riporter a maga módján ad­hat osztályzatot, nyugodt >el- kiismerettel írhatja be: iskolai gyakorlatból jeles. Dömötör Mária, Farkas Ka­talin, Ro:snyai Erzsébet és Kovács Kaiul in még csak az út elején tartanak, de most, amikoi először úgy igazán ma­gukba szippantották a peda­gógus élet levegőjét, ismét megszó'alt bennük valami, ami akkor jelentkezett náluk először, amikor erre a pályára szánták magukat. Az érzés tudattá vált bennük, egy élet­re eljegyezték magukat veie, hűségei esküdtek neki, mély tisztelettel ejtik ki: hivatás! Várkúti Miklós A jó idők beálltával egyébként) helyrehozzák az eszpresszó előtt levő teraszt is, amely j már a nyár elején 150 vendég j j befogadását biztosítja. Még ebben a negyedévben | hozzáfognak egy zenés étterem j és eszpresszó berendezéséhez,1 í a Magyar Tudományos Aka- , j démia nagymarosi üdülőjében. Jövőre ugyanezt az üzemegv- j séget, közel másfélmillió fo- I rintos beruházásból továbbfej- ! lesztik. A közelmúltban fejezték be a váci Pokol-csárda további korszerűsítését, elkészült a villanyhálózat és a fűtőberen­dezés. Ily módon a jóbírű ven­déglő egész télen át a vendé- j gek rendelkezésére áll. A nyá­ron a kerthelyiség 500 személy befogadását biztosítja. A Váci Vendéglátóipari i Vállalat vezetőit elsősorban I továbbra is a vendéglátás korszerűsí­tése foglalkoztatja. Sok százezer forintot áldo­zott az elmúlt évben a meg­levő kis vendéglők., eszpresszód felújítására és új egységek lé­tesítésére a Váci Vendéglátó- ipari Vállalat. Az idén tovább folytatódik a hálózat korsze­rűsítése, a Dunakanyar községein kívül más tájegységek vendéglátóipari gondjain is segítenek. Amint Pollák Béla igazgató tájékoztatójában elmondotta, éppen holnap kerül sor az új­jáalakított modem zenés eszp­resszó, a Pálma átadására Gö­döllőn. A népszerű eszpresszó már nem tudott eleget tenni a növekvő forgalomnak, igé­nyeknek, ezért került sor az átalakításra. Nemcsak új be­rendezést kapott, hanem a be­fogadóképessége is növekedett. Az új Pálma 80—100 személy befogadására alkalmas. Kétta­gú tánczenekar biztosítja a jó hangulatot. Módosították a ze­nés eszpresszó nyitvatartási idejét is. Tekintettel arra, hogy forgalmas főútvonal mentén fekszik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom