Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

1963. FEBRÜÄR 21, CSÜTÖRTÖK ‘"zJűriaD 3 Egy esztendeje éppen, hogy a mesye vezetői találko­zóra hívták meg a Pest me­gyei írók és költők új antoló­giájának szerzőit. A találko­zón a költőkön és írókon kí­vül ott volt több vezető tiszt­viselő is és közülük néhányan felszólaltak. Amikor Kun Fe- rencné jelentkezett szólásra, kissé idegenkedve figyeltek föl rá azok, akik tudták róla, hogy a megyei tanács pénz­ügyi osztályának vezetője, munkaköre tehát a rideg szá­mok birodalmához tartozik, ahol a költségvetés és a zár­számadás készül. — Most jönnek a pénzügyi aggodalmak — gondoltam magam is — a ..fedezet”, a ,,deficit”, az „egyensúly”, meg a többi „finánc-műfaj”. Kun Ferencné pedig asszo­nyos, meleg hangon beszélni kezdett. Beszéde szelíd hitval­lás volt az irodalom mellett. Szavait az őszinte öröm fű­tötte át. A lelkesedés, ami eltöltötte, amikor kezébe ke­rült az antológia, megyéje íróinak és költőinek ígérete­sen szép kollektív jelentke­zése. Már akkor elhatároztam, hogy fölkeresem hivatalában. A látogatásra csak most ke­rült sor, nem sokkal azután, hogy Abony egyhangú lelke­sedéssel immár harmadszor jelölte a megyei tanács tag­jává. Előbb persze nyomoztam kicsit utána. Kíváncsi vol­tam, honnan indult és hogyan ' jutott el a megyei tanács egyik komoly hivatala, a j pénzügyi osztály élére. Mint' utólag kiderült, ez az előze- f tes nyomozás igen okos csele­kedet volt. Amikor ugyanis beszélgetésünk során föltet­tem néhány olyan kérdést, amely „előéletére” vonatko­zott, következetesen azzal tért! ki a válasz elől. hogy ma már semmi jelentősége nincs an­nak, honnan indult valaki, ma már végre csak az a fon­tos, hogyan látja el munka­körét. Nem az, hogy apja me­zőgazdasági cseléd, anyja napszámosasszony volt Ko­márom megyében, ő maga az almásfüzitői Vacuum olajmű­veknél munkásnőként kezdte „pályafutását”. Az sem. hogy a felszabadulás után a do­hánygyártói pari központ sze­mélyzeti osztályának vezetője lett Budán, aztán a Pénzügy­minisztérium személyzeti osz­tályának főosztályához ke­rült. De az már inkább, hogy rengeteget tanult. Elvégezte a gazdasági és műszaki akadé­miát, 1957-ben beiratkozott a közgazdasági egyetemre, ahol tavaly kapta meg diplomáját. Utolsó egyetemi évében már állami ösztöndíjas volt, amit | kitűnő eredménnyel letett I vizsgáinak köszönhetett. Az akadémia és az egyetem kö­zötti időben pénzügyi szak­vizsgát is tett, a megyénél pe­dig. ahová tizenhárom évvel ezelőtt került, mint a pénz­Kibontakozóban a megyei balesetelhárítás ügyi osztály vezetője, 1956-ig ő vezette a politikai gazda­ságiam, majd a filozófiai konferenciákat. Most annyit elárult, hogy szakmáját, a pénzügyet, tulaj­donképpen csak mostani munkakörében, a megyénél szerette meg, mert a gyakor­lat bizonyította be számára, hogy a számok mögött isko­lák, utak, hidak, kórházak, kultúrotthonok vannak. — Egyszóval emberek. Ma­ga az élet — teszi hozzá. — És az irodalom? — Most már bevallhatom, hogy nagyon sokáig a tanári pályáról ábrándoztam. Ügy éreztem, hogy nagyon jó lenne továbbadni másoknak azt. amit megtanulhattam. Aztán meg. magam sem tu­dom miért. végtelenül sze­retem az irodalmat. Szinte a legfőbb jónak érzem az élet­ben. Ez késztetett arra, hogy egyéb tanulmányaim mellett, egészen titokban, lehallgattam közben a két­éves magyar és a három­éves világirodalmi tanfolya­mot is. Szinte diplomáim­nál . is többet jelent számom­ra a bizonyítvány, amely szerint „kiváló szorgalom­mal” látogattam ezeket a tanfolyamokat. Minden sza­bad időm — sajnos, elég ke­vés van belőle — olvasás­sal telik el. Hatszázan egy esküvőn A szobi járás­ban, de talán az egész megyében eddig még se­hol sem nyilvá­nult meg akkora érdeklődés társa­dalmi esküvő iránt, mint az el­múlt héten Vá- mosmikolán, ahol Tenczel Béla helybeli tsz-tag és felesége, a já­rási Hazafias Népfront-bizott­ság titkárának Éva lánya, az OTP vámosmiko- lai fiókjának tisztviselője fo­gadott örök hű­séget Bocskói Gá­bornak, a nép­hadsereg hadna­gyának. A községi mű­velődési ház szín­háztermében tar­tották meg ezt a szocialista csalá-■ di ünnepséget, mert számítottak rá, hogy sokan kívánnak tanúi lenni, amikor menyasszony és vőlegény ' az anyakönywezetö előtt kimondja a boldogító igent. Arra azonban senki sem gon­dolt, annyian jön­nek el, hogy a terem szűknek bi­zonyul, és az ün­nepség résztvevői közül sokan az utcán rekednek. Vagy hatszázan jöttek el ugyanis erre a társadal­mi esküvőre, ennyi ember szá­mára pedig nincs hely a teremben. Valaki meg is je­gyezte, ez a tár­sadalmi esküvő valóságos társa­dalmi esemény, megmozgatta jó­formán egész Mi- kóla társadalmát. Az ünnepség fényét emelte az is. hogy az anya­könyvvezető tisz­tét ez alkalommal Bartha Antal já­rási tanácselnök vállalta el. és szép beszéddel üdvözölte a fia­tal párt. A há­zasságkötés után az új házasok tiszteletére vacso­rát rendeztek az örömszülök. Két­száznál nem ke­vesebb meghí­vott vendég vett részt az estebé­den. A kitűnő vacsora után táncra perdült a lakodalmas nép apraja-nagyja, és másnapig ropta a táncot. Nagy jelentőségű termelési tanácskozás a DCM-ben Tegnap délután a Dunai Cement- és Mészműben ter­melési értekezletet tartottak. Az értekezlet nagy jelentősé­gű, tekintettel a mű közeli indulására. A termelési ér­tekezleten a DCM igazga­tója, Mikó Balázs tartott be­számolót, amelyet négy fő kérdés köré csoportosított: Az 1962-ben végzett munka értékelése; a jelenlegi hely­zet felmérése, próbaüzemre való áttérés; ez évi felada­tok. beruházási, termelési tervek; általános. aktuális kérdések. Sziveden doíaozom vá laSztóimért Igazán örömmel olvastuk tegnapi lapunkban, hogy Pest megyében a közlekedési bal­esetek számát ábrázoló görbe — hosszú idő után először — végre lefelé mutat. A tavaly januári 66 balesettel szemben a múlt hónapban csak 45 bal­eset történt, s a tavalyi 377 ezer forinttal szemben mind- • össze 103 ezer forint kár kelet­kezett. Ám még talán ennél is! nagyobb örömünkre szolgálhat! az a tény, hogy a megyei bal- \ esetelhárítási tanács a hosszú és bizonytalan ú tkeresés után I végre magára talált. A hétfő \ délutáni ülés azt a reményt ébreszti, hogy a megye társa­dalma most már céltudatosan, ésszerűen és frontálisan veszi fel a harcot az emberi életek­be, családi sorsokba gázoló, ostoba balesetek ellen. Nem csupán szavakról, | vagy szép tervekről, hanem kézzelfogható tettekről van szó. Hadd említsünk kö' zülük csak néhányat. Április­ban, a Természettudományi Is­meretterjesztő Társulat rende­zésében kétszer négyórás tan­folyam indul az új közlekedé­si szabályokról a gépkocsive­zetők részére. A tanfolyam si­keres elvégzését betétlapszerű igazolvánnyal tanúsítják majd. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának fennhatósága alatt április 1-től június 1-ig a megye összes iskoláiban köz- j lekedési balesetei hárító ver-1 senyt indítanak a gyerekek [ részvételével. A versenyt iárá- ] sónként értékelik, s a győzte­seket jutalmazzák. Ugyancsak: az iskolákban ezentúl az ősz- j tílyfönöki órák keretében, tanmenet szerinti előadásokat < tartanak a közlekedésről. A járási művelődési csoportok is­mertető előadásokat, fiimvetí-: tűseket rendeznek. Talán még; a sok jó intézkedés közül is • kimagaslik az a feladat, ame- 1 lyet a balesetelhárítási tanács a megyei nőtanácsnak szánt: városonként, esetleg falsan­ként, a helyi rendőrség bevo­násával, „apák ankétját” ren­deznének, továbbá a szülői munkaközösségek segítségével kiterjesztenék védő karulcat a gyermekek fölé, akik közül oly sok ártatlan áldozatot szed az egyre növekvő gépjárműfor­galom. Segítségükkel bizonyá­ra eljut majd valamennyi 1 édesanyához és édesapához az | intő szó: óvjátok meg gyei- j maketeket az utakon és utcá- I kon rájuk leselkedő halálos ! veszedelemtől! A gépállomások és az állami j gazdaságok, még a tavaszi 1 munka előtt ellenőrzik, hogy gépkocsivezetőik, traktorosaik j ismerik-e az új KKESZ-t? Az ! Állami Biztosító röplapokkal járul hozzá a nagy kampány­hoz. A rendőrség elhatározta, hogy szaporítja az úttörő köz­lekedési őrsök számát, s ne­mes feladatukra kiképzik, meg­tanítják őket. A megye jelen­tős vállalatainál versenyt szer­veznek a balesetmentes veze­tésért. Rendkívül érdekes javaslat- | tol állt elő a MEDOSZ képvi­selője. Bejelentette, hogy fo­lyamatban van a munkásvédelmi betétlap­rendszer kidolgozása. A tervek szerint a hatáskörükbe tartozó gépkocsi- és vontatóvezetők három be­tétlapot kapnának. E betétla­pokat mindazoktól bevonnák, akiket rajtacsípnek a közleke­dési szabályok durva megsér­tésén. A betétlapok elveszte- j se viszont fegyelmi követhez- ' menyekkel járna, sőt esetleg \ azzal is, hogy az illetőknek [ le kellene szállnia hosszabb- rövidebb időre a volán mellől, a traktor nyergéből. Figyelemre méltó vita ala­kult ki a MÁVAUT. a megyei íianács építési és közlekedési osztályának képviselője, vala- j mint a többi jelenlevő között, j A MÁVAU.T--íziüúöt-te~~ ei-pana* szólta, hogy az immár jéggé fagyott havon szinte sin-! szerű vályúban haladnak az autóbuszok, ami a vezetést abszolút bizonytalanná teszi, [ a vezetők elvesztik uralmu- \ kát a kocsi felett, amely nem \ engedelmeskedik a kormány­keréknek, hanem a mélyre \ vájt „jégsínek”-ben csúszik, I fáról. Emiatt már baleset is történt. Szintén szóvá tette, hogy a szürke autóbuszok megállójának elhelyezése, megépítése nem egy helyen baleseteket idéz, vagy idézhet elő, s általában bajok vannak a megálló-járdaszigetekkel. A megyei tanács építési és köz­lekedési osztályának képvise­lője pedig azt hangoztatta, hogy a balesetelhárítási ta­nácsnak az új utak építésénél, a régiek átépítésénél hallainia és érvényesítenie kell szavát megkövetelve, mindenkor le­gyenek tekintettel a megelő­zés szempontjaira. A MÁ­VAUT képviselője kapott a szón, s elmondotta, hogy az ötletet örömmel üdvözli, csak az a baj, hogy az útépítések előtti helyszíni bejárásokon az osztály képviselőivel ed- digelé nem lehetett találkozni. Bekapcsolódott a vitába a gépállomások küldötte és azt javasolta, hogy tegyenek kí­sérletet: fel lehetne-e lazítani a jéggé taposott havat a köz­utakon traktorokhoz kötött tárcsákkal? Itt lenne az idő ennek kipróbálására, mert a hóeltakarításnak ezt a részét eddig egyáltalán nem tudták gépesíteni. Szó került az új KRESZ áital megkövetelt új közlekedési táblákról, amelyek megyeszerte a leg­több útvonalon mée mindig hiányoznak. Az ügyészség képviselője emiatt bírálta a *‘tané<*sbT?öfi ~ éi -a' VéndSrséget. Megemlítette, hogy Vácott már történt baleset, mert a gépkocsivezetőt az adott he­lyen semmiféle tábla nem fi­gyelmeztette a veszélyre. Nyomatékosan javasolta, hogy a balesetelhárítási tanács sür­gősen tegye meg a szükséges lépéseket. A felszólalás után kialakult vitából kiderült, hogy a megyei tanács nem­rég kapta meg az új táblák elkészítéséhez szükséges 400 000 forintot s hosszabb időbe telt, amíg találtak egy üzemet, amely az útjelző táb­lák elkészítését elvállalta. A balesetelhárítás me­gyénkben tehát kezd valósá­gos testet ölteni. A fentebb említettek is ezt bizonyítják, ámbár arra szintén utalnak, hogy harc nélkül ezen a vo­nalon sem lehet célhoz érni. A balesetelhárítási tanács tegnapelőtti ülése rendkívül értékes volt, s annál inkább sajnálatos, hogy az ülésről új­fent távolmaradtak olyan fon­tos társadalmi szervezetek képviselői, mint a Hazafias Népfrontnak, a megyei nőta­nácsnak és a KISZ-nek a ta­nácsba delegált funkcionáriu­sai. Szólnunk kell azonban más hibákról is. Fény derült az ülésen arra, hogy egyes helye­ken nem veszik komolyan a balesetek elleni védekezést. A megyében mindenütt megala­kultak a helyi balesetelhárí­tási bizottságok, kivéve a bu­dai és a nagykátai járást, va­lamint Cegléd és Nagykörös városát. Náluk talán nincse­nek közlekedési balesetek? Ezt alig hinnénk, hiszen pél­dául éppen a budai járás az, amely évek óta vezet a szo­morú statisztikában! Az említett hibáktól elte­kintve a kezdet tehát, bíztató. Joggal bízunk benne, hogy Pest megyében most már gyorsan kibontakozik, társa­dalmi üggyé válik minden járásban, városban és község­ben. a művelődési házakban, az iskolákban, az üzemeknél, a termelőszövetkezetekben, a hivataloknál, de a kis családi otthonokban is az oly sok szörnyű bajt, tragédiát okozó balesetek megelőzése, elhárí­tása. Firom András Új elgondolások, éles bírálatok Óvjuk a gyermekeket - Akik úgy érzik, hogy náluk semmi hiba Javult a tankötelezettség betartása a megyében mint egy harmada középisko­lában tanul tovább, egyhar- mada szakmunkástanulóként képezi magát, 10 százaléka pedig egyéb foglalkozást vá­lasztott. Az el nem helyez­kedett fiatalok többsége to­vábbképző iskolákba jár, ahol elsősorban mezőgazdasági foglalkozásokra készítik elő őket. A szülői munkaközössé­gek, tantestületek, a nőtaná­csok együttes erőfeszítésének eredménye, hogy például olyan népes mezővárosban, mint Nagykőrös, a beiratko­zott tanulók közül mindössze egyetlenegy nem végezte el a nyolcadik osztályt. Az elmúlt tanévben az előzőhöz képest több ezerrel csökkent az iga­zolatlan mulasztások száma. Ez főképpen a 10 éves tankö­telezettség bevezetésének kö­szönhető. mert éppen a kor­határ felemelése kényszerí- tett sok tanulót az iskolában maradásra és annak elvégzé­sére. (MTI) Magyar artisták utaztak külföldre A magyar cirkuszművészek produkciói iránt világszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. A Nemzetközi Artista Szövetség Oscar-öíja, ame­lyet a közelmúltban adtak át a Magyar Cirkusz- és Va­rieté -Vállalatnak, még to­vább növelte a cirkuszmű­vészek hírnevét, s több or­szágból kaptak meghívást. Az idei első nagyobb küh földi turnéra február- 22-én indul a 42 tagú „távol-keleti társulat”. Pest megyében még a leg- ] utóbbi években is problémát okozott, hogy számos falusi ; gyermek nem végezte el az ! általános iskola nyolcadik osztályát: különböző okok mi­att nem voltak osztályozha- tóak, vagy túlkorosság miatt kimaradtak az iskolából. Pest megye tanácsszervei a közelmúltban széleskörű vizs­gálaton ellenőrizték a tankö­telezettségi törvény végrehaj­tását. A vizsgálat jelentékeny javulásról adott számot. Az iskoláztatás megyeszerte tár­sadalmi üggyé vált. Az el­múlt évben 11 380 tanuló vé­gezte el a nyolcadik osztályt, s mindössze 43 gyermek volt osztályozhatatlan, vagy osz­tályismétlésre utasított. A végzett tanulóknak több Valóban nem lehet sok szabad ideje a pénzügyi osz­tály vezetőjének és Abony képviselőjének a megyei ta­nácsban. Igen nagy elfoglalt­ságot jelent mind a két funk­ció. Az első tanácsi ciklusban még a megyei listán jutott tanácstagi mandátumhoz, te­hát külön választókerülete nem volt. De 1954 óta már Abony tanácstagja. — Kilenc év óta dolgo­zom az abonyiakkal — mond­ja. — A legnagyobb baj az, hogy ennek a nagy község­nek nincs gyáripara, pedig a huszonháromezer holdnyi határú és közel tizennyolc- ezer lakosú községnek, amely két gyorsan fejlődő és ipa­rosodó város, Cegléd és Szolnok közé szorult, igen nagy szüksége lenne gyár­iparra. A négy erős abo- nyi termelőszövetkezetben a lakosság zöme megtalálja ugyan a jövőjét, de azért nagyon sok abonyi dolgozik szerte az országban. A régi abonvi kubikosok leszárma­zottai mindenütt megtalál­hatók. ahol nagyobb szabá­sú földmunkára kerül sor. Mezőgazdasági üzemekre len­ne szükség Abonyban, hogy | az abonyiak ne kényszerüí- i jenek távoli munkahelyek- i re. Egészen föllelkesedve be­I szól arról, hogy Abony ! népe milyen szívesen járja a kulturális haladás útját. Az j abonyi zeneiskolában pél­dául több száz gyerek ta­nul, akiknek száma igen gyorsan megduplázódna, ha kibővítenék a már régóta kinőtt zeneiskolát. | — Abony fejlődni akar és : igen nagy erőfeszítést fejt I ki, hogy fejlődhessék. Nem í annyira állami segítségből, ! mint inkább saját erejéből j az elmúlt tíz-tizenöt év alatt j elég sokat fejlődött. meg- i építette gyönyörű strandiét. | gimnáziumát, most készül ; a kádfürdője, rengeteg új betonjárdát épített, fejlesz­tette közvilágítási hálózatát. Egyszerre persze minden nem lehet me?, még jó néhány ciklusra lesz szükség, amíg megvalósulhatnak a legfonto­sabb tervek. Nagyon szíve­sen dolgozom választóimért, Abonyért, mert az abonyiak­kal jó és érdemes együtt dol­gozni. — Nagyszerű iskola szá­momra a vb is — mondja —, mert annak ülésein is­merhetem meg alaposabban a pénzügyi reszorton kívül eső problémákat is. Beszélgetésünket végül abban summázzuk, hogy az élet nagyon szép, ha tar­talom telíti, és ha ez a tar­talom összhangban van a céllal. Magyar László — Útirajzaiból rendez kiállítást a Kulturális Kap­csolatok Intézetének kiál­lítótermében Koszta Rozá­lia festómű vésznő február 22-én, pénteken délután hat órakor. Megnyitó beszé­det mond dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom