Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

“"éJCírlan 1963. FEBRUÁR 21, CSÜTÖRTÖK Ellopták a hóekét VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Az őrház előtt elrobog a vonat, de nemsokára megáll százhalombattai új pályaudvaron — A gazdát. — A főnököt? Ha lép egy párat, megtalálja az ajtót — í s a barakk folyosójára int a i fejével. Meglep, hogy férfi helyett j asszonyt találok odabenn. A helyettest. Még ezen a posz­ton sem mindennapos a női kormányzás. — Érdekel az olaj város. Gyarapszik-e februárban? Rágyújt, kínál, az ablak­hoz áll a füstölgő cigarettával, a havas tájat nézi: — Kevés emberünk van itt — mondja Százúj Jolán. — Nagyon kevés. Átfagyott a föld vagy egy méterig. Két hét tizenöt fokos meleg kell hozzá, hogy felengedjen. Igv sem tudom, hogyan vonul le a sok víz ... Szivattyúkat kértem... Az idei tál megrabolja az álmainkat. Várni kell, vár­ni, várni. Majd tavasszal... — Nagy kár lehet. retem az érzelgős riportokat. Egyáltalán nem vagyok híve a nagy nyilvánosságnak. — Ez azt jelenti, hogy nem válaszol? — Azt azért nem. Ha na­gyon muszáj, hát beszélek. — Mióta tart a barátság? — Az iparral? ötven óta va­gyok a szakmában. — Előtte? — Három és fél év után ab­bahagytam az egyetemet. Ál­talános mérnökit jártam. Építettem Barcikán és Oroszlányban. Talán sor kerül rá, hogy most megemész- szem a hátralevő egy-két évet az egyetemből. Ha csak nem az emészt engem. Ámbár nem hinném . .. — Hogy érzi magát itt? Megint kinéz az ablakon, j Lehet, hogy ketten egyet gon­dolunk, de az is lehet, hogy csak én gondolok rá: itt a szél­járta Duna mentén sok ember, mutatja, hogy nem vagyok az. Nem is arra gondolok, hogy a jószerencse egy lakást utaltat a számomra. Gyűjtöm rá a pénzt. Emberek jönnek-mennek, kérnek néhány eligazító szót. Mindannyian nagy respektus- sal beszélnek vele. Egy kelle­metlen eset is szóba jött. Két festő több „kalóriát” vett ma­gához, mint amennyi a hideg­ben dukál, s úgy látszik, igen erősnek érezték magukat. Valami nem stimmelt az ajtó körül és nekiestek dön­getni, hogy kiütik. Soká nem tartott az egész, két-három mondatos intézkedés, s már helyreállt a rend. De nem folytatás nélkül. Az építésve­zető asszonyhelyettesének az is gondja, hogy felelősségre vonja majd a két magáról megfeledkezett embert. Látom, szaporodik a gond­ja, s van, mit tenni. Elköszö­nök hát, hogy szabad legyen: — Szép tavaszt, jó időt mi­előbb. S ha megengedi, né­hány szót mégiscsak írnék az olajfinomító egyik asszonyá­ról. Nem válaszol, csak nevetve megvonja a vállát. Ha el nem kerülheti, hát legyen. Nagy léptekkel indul dolga után. Odakint a vágányokon újra mozdony zakatol, de most már délről igyekszik Budapest fe­lé. Mögötte gomolyogva száll a gőzös füst. Tóth György Két hete, a déli órákban, sű­rű hóesésben még látták a szobi Duna-parton pihenő köz­ségi hóekét Amikor azonban kora délután a tsz egyik foga­ta odakocogott, hogy Szob ut­cáin végig vontass a. már nem volt sehol. Azóta is hiába ke­resik. nincs mivel elkotorni a kocsiutakról a havat. Akadtak, akik a jelzett idő­ben egy teherautóhoz kötve látták a hóekét. Nem is sej­tették, hogy a község tulajdo­nát hurcolja az autó. Amikor később a hóeke keresésére in­dultak, egy darabon követhet­ték is nyomát a hóban, de az országúton a jövő-menő autók kereke már teljesen eltüntet­te. Nyoma veszett, még most se tudja senki, hová lett Szob község egyetlen hóekéje. Igaz, nem állítottak őrt mel­léje, de ugyan ki is gondol­hatta volna, hogy lábakéi. Ki­nek kellett a lófogatú hóeke? Akik elvitték, talán viccből tették, vagy ócskavasként el akarják adni a MÉH-nek? Akármi vezette is a tolvajokat, jól tennék, ha vissrzavinnék, mert társadalmi tulajdonról van szó, és ez nem tréfado­log. Ha kinyomozzák a tettese­ket és bíróság elé kerülnek, lesújt rájuk a törvény szigora, annál is inkább, mert tolvaj!á- sukkal egy község belső köz­lekedését veszélyeztetik . . . Q'íiIédi^Trlair^? Az új agronómus Kigyulladt a baromfinevelő Hétfőn este tizenegy órakor tűz ütött ki a szigetbecsai Új Elet Termelőszövetkezet ki­rályréti üzemegységében. A tűz a baromfinevelő épületben ke­letkezett és mintegy harminc­ezer forintos kárt okozott. A megyei rendőrkapitányságtól az alábbi információt kaptuk: A termelőszövetkezet két éj­jeliőrt alkalmaz a Királyrét tanyán, akiknek éjfélkor kell váltaniuk egymást, hogy köny- nyebben ébren maradhassanak. E két éijeliőr feladata az is, hogy a baromfinevelőt fűtse, illetve annak tűzrendjére vi­gyázzon. A tűzeset alkalmával Nagy Sándor éjjeliőr volt szol­gálatban, aki elaludt. Közben a fűtőkályhából kipattant szik­ra meggyújtotta a baromfine­velő alomszalmáját. Az Országos Békstanács tervei a nemzetközi kapcsolatok bővítésére Afrikában A háttérben a félig kész irodaépület, amely az épülő olaj­finomító vezetőinek és adminisztrátorainak ad szállást. A daru már a műhelyépület nehézkes vasbeton elemet rakja fel — Eléggé. Mégsem kétség- I beejtő. 1 800 000 érték volt eddigi tervünk. 1 200 000-et j mégis ledolgoztunk belőle. I — Ebben a nagy mozdulat- ! lanságban? — Olajvezeték helyett az új állomás vasúti váltóit építettük. Már csak be kell ; kötni. Más munka, igaz, de [ munka, s erre is szükség van. , — Utána? — Több emberrel kezdünk, J mint ahogy eredetileg gon- j dőltük. így majd valahogy versenyt futunk az idővel. I s gép között mégis csak egye­dül van nő. — Hogy érzem magam? Jól, nagyon jól. (Elneveti magát). Itt érzi, látja is az ember, hogy csinál valamit. — Almai? — Mondom, hogy szörnyen reális ember vagyok. — Akkor terve, vagy kíván­sága —, hogyan fogalmazzam? — Egy lakást szeretnék Pes­ten, most albérlő vagyok. — Hohó! Mondom, hogy ál­modozó! — A takarékbetét-könyvem Az Országos Béketanács ide munkaprogramjában a legfon­tosabb tennivalók közö>tt sze­repel a nemzetközi kapcsola­tok fejle3z,ése. Felfigyeltek ar­ra, hogy jó'.lehet békemozgal- mumk irányítói már több mint ötven ország békeharcosaival folytatnak rendszeres levele­zést, kiadvány- és tapasztalat­cserét. s erősítik személyes találko­zókkal is az együttműkö­dést, mindeddig „fehér faltnak” számít Afrika. A múltban elsősorban Európa, Amerika és Ázsia békemozgal­maival sikerült rendszeres kapcsolatot kiépíteni. Az Országos Béketanácsnál most formálják a további ter­veket. Számbaveszik az afri­kai bákemozgalmaknsk azon személyiségeit, akiknek első lépésként baráti jobbot kíván­nak nyújtani. Ezenkívül úgy gondolják, hogy hasznos lesz, ha sági tő társakat toboroznak a hazánkban tanuló afrikai diá­kok köréből. Felkérik majd őket arra, hogy vegyék ki ré­szüket abból a munkából, amelynek legfontosabb célja: népünk ismerje meg jobban, közelebbről, az egykori fekete kontinens lakóinak életét, je­lenét, jövőjét. Ennek a gondo­latnak jegyében egyébként azt is tervbe vették, hogy Afrika a függetlenség út­ján címmel nagyszabású kiállítást rendezzenek Bu­dapesten, s a gyűjteményt bemutassák több vidéki városban, így Sze­geden, Pécsett, Debrecenben és Miskolcon is. A dokumen­tumok, fényképek szemléltet­nék. hogyan formálják korunk­ban az afrikai népek a törté­nelmet, miként szállnak szem­be mind sikeresebben a gyar­matosítókkal, küzdenek a füg­getlenség megőrzéséért, a jobb, emberibb életért. Az előzetes megbeszéléseken szóba került, hogy az Országos Béketanács gondozásában adjanak ki egy füzetet Afrikaiak Magyaror­szágon — magyarok Afriká­ban címmel. Az ebben közölt cikkek, riportok arról számol­nának be, hogy a magyar ipar, i! s hazánk szakemberei miként -1 segítik a fiatal afrikai orszá­gokat. foglalkoznak a Magyar- országon tanuló afrikai diákok és sz akmunkás jel o! tek éleíé­I vei. Lesz elegendő munkaalkalom Cegléden és a járásban sok­felé máris érdeklődnek az em­berek: tű rosszal vajon hol vál­lalhatnak munkát? A mező­gazdaság és az építőipar már­ciustól szívesen alkalmazza a szakmunkásokat éppúgy, mint a segédmunkásokat. Március elején a 25. számú Építőipari Vállalat nagyarányú munká­hoz lát Cegléden. Kőművese­ket és ácsokat keres, de kubi­kosokra és segédmunkásokra is szüksége van. Valamennyi állami gazdaság kitárta kapuit újabb dolgozók előtt. A Nyárs­apáti Állami Gazdaság példá­ul jól fizető szőlőmunkára szerződtet új munkavállalókat. Jobban is sikerülhetett volna A jászkarajenői Űj Barázda Tsz zárszámadása után általá­ban az volt a tagság vélemé­nye. hogy az elmúlt esztendőt sikeresebben is zárhatták vol­na, egyszóval jobban is sike­rülhetett volna. A tervek reá­lisaknak bizonyultak, az idő­járás azonban keresztülhúzta a számításokat. Miután a kö­zös gazdaság két tsz egyesülé­séből jött létre, a tagság, saj­nos, nem értette meg egymást és gyakori súrlódások akadá­lyozták az eigyenletes, tervsze­rű és fegyelmezett munkát. Egy munkaegységre az idén 20,15 forintot fizettek a ter­melőszövetkezetben. A most következő gazdasági évben na­gyobb területen vezetik be az öntözést és mindent elkövet­nek. hogy a munkafegyelmet j megjavítsák, a tagság részese- I dését jelentősen növeljék. HANGULATOSABB LETT A „HANGULAT“ Ünnepélyes keretek között nyitották meg a múlt hét vé- í gén a monori főtéren a Han­gulat eszpresszót. Az átalakí-1 tott helyiséget nagy örömmelj vette birtokába a törzsközön-1 ség. A ceglédi Vendéglátóipa-1 ri Vállalat nyolcvan üzeme közül ez lett a legmodernebb.1 Február 1 óta új mezőgazdá­sza van az ecseri Törekvő Tsz- nek. Máté Attila fiatal agrár­mérnök vállalta magára ezt a szép, de egyben igen nehéz feladatot. Tervei között szere- j pel az állatállomány fejlesz- ! tése. Sajnálattal állapítja meg, hogy a tsz-ben vontatottan ba­ladnak a vállalások. Pedig len­re bőven tennivaló, akad munka minden tagnak. Száz- husszonnyo’.e hold kertészet, 435 hold kalászos és 90 hold kukorica kapott helyet a ter­vekben. Az épülő kutak és a korszerű öntözőberendezések segítségével ötven holdon ve­zetik be az öntözéses kertész­kedést. A takarékos diákok Rendkívül eredményes volt a múlt esztendő a monori Kossuth iskola tanulói köré­ben: soha még ennyit nem takarítottak meg. Közel 23 ezer forint értékű takarékbé­lyeget vásároltak, ami a já­rásban ugyancsak példás eredménynek számít. Csecsemők a nézőtéren Nagykőrösön is megalakult a társadalmi szervek össze­fogásával az ifjúságvédelmi bizottság. Feladata rendkívül sokoldalú: a többi között el­lenőrzik a 18 éven felülieknek szóló filmek előadásait és időnként ellátogatnak az ét­termekbe és a cukrászdába is. Tapasztalataikat megbeszélik az illetékes szervekkel. Sajnos gyakran kisebb-nagyobb visz- szaélésre derül fény munká­juk nyomán. Előfordul, hogy 18 éven aluliak látogatnak nem nekik való' filmeket, de arra is van példa, hogy a korlátozás alá nem eső mozi­előadásokon csecsemők teszik elviselhetetlenné a felnőttek, a közönség' szórakozását. A 14—16 éves korosztály való­sággal felnőttnek érzi magát. Jó lenne, ha az üzemek KISZ- szervezetei nagyobb figyel­met szentelnének az jlyen ko­rú munkavállalókra, és az sem ártana, ha megfelelő, ko­rukhoz illő szórakozási lehe­tőségekről gondoskodnának. Egy túlóraügy tanulságai A .v2«fe.vo<<rrí'Sf*l kösbotéprtt — A réjifsrtt munkáért pénz, jár Döntött «I területi egyeztető kisett.vág Manapsag nüir természe­tes, hogy nyolcórás a mun­kaidő. Az is természetes, hogy a munkaidő további csök­kentésére törekszünk. Az egészségre legártalmasabb munkahelyeken ezt már meg is valósítottuk. Olykor különböző okokból azonban meg kell nyújtani a munka­időt, de természetes, a túl­órát kifizetik. A dolgozó nem járhat rosszul. Vagy mégis? A Biatortoágyi Földműves- szövetkezet cukrász termelő üzemében ketten dolgoznál?. Vágvölgyi Ignác, a terme­lőüzem vezetője és Brego- vits Imréné, mint kézilány. Mindketten szeretik és értik munkájukat. Terveiket és kötelességeiket is ismerik. Azt is tudják, hogy tervük a nyolcórás munkaidő betar­tásával teljesíthetetlen. Ép­pen ezért Vágvölgyi Ignác tavaly októberben és novem­berben 61,5 túlórát dolgo­zott. Ugyanebben az időben Bregovitsné túlóráinak szá­ma 48. Mindezt a jelenléti ívék, ellenőrzések és nem utolsósorban a végzett mun­ka igazolja. Természetesnek látszik tehát, hogy munká­jukért megkapják az őket megillető bért. Nem így történt azonban. A KPVDSZ megyei bi­zottságának munkatársai vizs­gálatot tartottak, és ennek eredményeként feljegyzést ké­szítettek, amelyben javasol­ják: a vállalat egyeztető bi­zottsága vizsgálja meg az ügyet és a két dolgozónak fi­zessék ki az őket megillető munkabért. Az egyeztető bizottság 1963. január 14-én megtartotta ülését. Itt a vállalat igazga­tó elnöke, Mikó István, ki­jelentette, hogy a túlórázás­ra írásbeli engedélyt nem adott, azt önkényesen végez­ték. A bizottság elutasító ha­tározatot hozott, tehát a túlóráért járó bárt nem fi­zették ki. * Es most következik, ami eddig az egyeztető bizottsá­gok gyakorlatában igen rit­kán fordult elő. Legalábbis a Pest megyei Területi Egyez­tető Bizottság elnöke, dr. Nagy József, úgy nyilatko­zott, hogy amióta ő áll a TEB élén, soha nem for­dult elő, hogy a szakszerve­zet fellebbezett volna a dol­gozót ért sérelem miatt. Itt pedig ez történt. Bodnár Miklós, a KPVDSZ Pest megyei bizottságának titkára fellebbezését a Bia- torbágyi Földművesszövetke- | zet elnökének címezte, és kér­te, hogy továbbítsa azt a I TÉB-hez. Fellebbezése indo­kolásában hivatkozott a Leg­felsőbb bíróság 298/19. számú I állásfoglalására: „Amennyi­ben a gazdasági vezető részé- \ röl törvénytelenül, illetve j nem leit elrendelve túlóra, azonban a dolgozók mégis, a termelés érdekében túlórát I végeznek, és ezt bebizonyít­ják. a túlóratérítés még ak­kor is megilleti őket. ha nem a fennálló rendelkezé­seknek megfelelőien lett az elrendelve.’ A területi egyeztető bi­zottság február 6-i ülésén foglalkozott az üggyel, ha­tározatot azonban nem hoz­tak, hanem úgy döntöttek, hogy helyszíni vizsgálatot tar­tanak, amelyre február 11-én sor került. A TEB elnöke a helyszínen beszélt a föld­művesszövetkezet vezetőivel, meghallgatta a panaszosokat is, és ezekről a beszé’geté- sekről jegyzőkönyveket ké­szített. Ezek a jegyzőkönyvek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy túlóra nél­kül tervüket nem tudták vol­na tcVesiieni. Az egyik be­szélgetésen az is kiderül*, hegv ha az igazgató nem is adott Írásbeli engedélyt a túlórák­ra, azokról tudnia kellett és hallgafó!agosan tudomást is vett róluk. A területi egyeztető bizo't- ság február 13-án új abc ül's: tartott, amelyen olyan értel­mű határozatot hoztak, hogv a vállalat köteles Vágvölgyi Ignácnak és Bregovits 1 m- rénének a tavaly októberben és novemberben végzett túl­órákért járó bért kifizetni. A fenii e£g( említésre mél­tó, elsősorban azért. mert a szakszervezet hivatása ma­gaslatán állt. Figyelemre méltó azonban azért is, mert minden gazdasági vezetőnek kötelessége gondoskodni arról, hogy dolgozói számára a mun­kájukért járó bért biztosít­sák. Ha túlórára pénzt nem kap, akkor tervmódosítást kell kérnie, de ingye»' mun­kát senki nem kötele« végez­ni. T. T. Az okiváros asszonya Álmodozás helyett a realitás szépsége Lakásra gyűlik a pénz — Tavaszvárás ezernyi gonddal — Megengedi, hogy most magáról érdeklődjem? Nem válaszol azonnal, be- j leszív a cigarettába, aztán j rámnéz, s egy kicsit fürké- szőn pillant rám. — Nem vagyok álmodozó ember, s mindig kerültem az újságírókat. Nem nagyon sze­A vonat dohogva elzakatol. Az országúton járók csak a felgomo’.yigó füstöt és gőzt lát­ják, s érzik a dübörgést. Magas falú földbevágás mélyén, csat­tog végig a vonat Dunaúj­város felé. Mostanában csak el-elhúz a teher és a személy, de nem kell hozzá két esz­tendő, hogy itt is megálljon a vonat. | A kis, százhalombattai ál­lomás szomszédságában épül j az új megálló. Már amennyit látni enged belőle a hó. Ez j lesz az olajfinomító kis pá- j lyaudvara. Keres valakit? — kérdi egy pufajkás férfi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom