Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-08 / 5. szám
4 BW ME evei 1963. JANUAR 8, KEDD AZ ELMARADOTTSÁGTÓL A FELVIRÁGZÁSIG Néhány szó Baskiria múltjáról Baskiria. Amikor ' ezt a szót kiejtem, ieílrémlenek előttem a beláthatatlan sztyeppék, a csodálatos erdők, a hegyek és hegyvonulatok kékje, a mi számunkra kedves folyók ezüstös szalagjai, a tavak méltóságteljes nyugalma, a termékeny szántóföldek és a kövér legelők, és természetesen a haza, az én hazám barátságos, jólelkű és nagyon szorgalmas, munkaszerető népe. Szovjet Baskiria területe több mint 148 ezer négyzet- kilométer. Magában foglalja az Ural hegység melletti nagy síkságot, a gigantikus hegyvonulat gendás hírű nemzeti hősük, Jemelján Pugacsov harcostársa lankáit és az Urálon túli terület egy részét. Köztársaságunk több mint egyhar- madát erdő és gazdag fauna borítja. Baskiria földjének méhe gazdag olaj- és gáz- lelőhelyeket, vasérctelepeket, bauxitbányákat, arany-, ezüst- és különféle fontos építőanyag-lelőhelyeket rejt magában, nem is beszélve sok más, fontos termékről. Az 1917-es októberi szocialista forradalomig az ország minden gazdagsága, a föld méhének kincsei a kapitalisták, a földbirtokosok, a múllak, a nagygazdák, a hitbizományosok kezében volt. A városi és a falusi dolgozó emberek a legkíméletlenebb elnyomás alatt ékek. Arról, hogy milyen szörnyű viszonyok között tengették életüket, hogy mennyire nem voltaik jogaik a politikai élethez, a művelődéshez, egészen a forradalomig, ékesszólóan tanúskodnak a régi mondák, népmesék, a nép ajkán született és formálódott dalok. Ezekben a sötét évszázadokban született például az a már nagyon is türelmetlen hangulatú baskír szólás-mondás, hogy: Élünk a földön, de nincs földünk, vannak folyóink, de még sincs italunk, s bár aratunk, nem eszünk kenyeret. S valóban, a baákir népnek a maga gazdag földjén nem volt joga fát vágni a melegedéshez, halat fogni a folyókban és gyümölcsöt enni a fáról. A cári hivatalnokok által behajtott különféle adók, büntetéspénzek nehéz teherként nyomták a szegények vállát. A munkások és a parasztok szüntelenül a kapitalisták. a földesurak és a nagygazdák zsebére dolgoztak, maguk meg éheztek, rongyosak voltak. A cári és személyes jóbarátja, Sza- lovata Jugaly vezetésével a baskír dolgozók szétzúzták a cári csapatokat az orenbur- gi síkságon, az egész Dél- Ural vidékén és a Volga vidékén. A XX. század elején Baskiria a kapitalista-földesúri rendszer elleni harc egyik legjelentősebb részévé vált. A baskiriai forradalmi harc viharos fejlődése szorosan összefügg a nagy Lenin nevével és tevékenységével. V. I. 'Lenin 1901—1902-ben kétszer is ellátogatott Uzdebe. ahol N K. Krupszkája az időben tartózkodott és ahol az egész Ural-vidék legtekintélyesebb szociáldemokrata csoportja működött. Amikor csak Uzdeben időzött Lenin, behatóan érdeklődött a szociáldemokrata mozgalom helyi csoportja iránt, amely már abban az időben szilárdan a marxizmus talaján állt, hosszasan elbeszélgetett a csoport tagjaival és nagyon fontos útmutatásokat. tanácsokat adott, amelyek megkönnyítették a bolsevikok forradalmi harcát. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Uzde az 1905— 1907-es első orosz forradalom egyik legfőbb támaszpontja volt. Uzdeban, mint Oroszország más nagy ipari központjaiban, már akkor létrejött a dolgozók küldötteinek tanácsa, amely a bolsevik szerveamelyeket a bolsevikok vezettek. Baskiria pártszervezete, benne a legtapasztaltabb bolsevikok (Izgoruno, Brgohja- nov, Kagppcev és mások) már az első időben nagyon sokat tettek azért, hogy a forradalom célkitűzéseit megvalósítsák: azt tartották legfontosabb dolguknak, hogy ellássák a proletárközpontokat élelemmel és fegyverrel. A külföldi katonai intervenció és a belső ellenforradalmi támadás időszakában egész Baskiria területén kiterjedt, elkeseredett polgárháborús harc folyt. Az egész dolgozó nép harcba szállt a szabadságért, a szovjet hatalom végső győzelméért. A burzsoá-nacio- nalisták és ‘ a feketeszázak együttes fellépése eredményeként az ellenforradalmi erők időlegesen sikereket is arattak. A külföldi csapatok, az intert’enciósok Kolcsak ellen- forradalmi bandáinak segítségével még egy ideig rabolták, szipolyozták, pusztították népünket. Ám a dolgozó nép még nagyobb erővel, még nagyobb aktivitással harcolt a restauráció erői ellen. Már 1919 nyarán megtisztították egész Baskiriát a kölcsakisfáktól és az intervenciósoktól. 1919. június 9-én a dicsőséges fiatal vöröshadsereg Frunze, Csapajev, Furmanov vezetésével, a dolgozó nép aktív támogatásával felszabadította Uzdet és a távoli vidékekre, Szibériába űzte a kolcsakis- ta csapatokat. Uzde volt az intervenciósok és a velük szövetkezett ellenforradalmárok utolsó mentsvára. Nagy örömmel írhatom meg, hogy a Baskiria felszabadításáért vívott harcokban, a főváros visszaszerzéséért folyt küzdelemben dicsőségesen küldött VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^fllődi/fíriajr^? JÓ ÜTEMBEN HALAD A ZÁRSZÁMADÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE a magyar nép sok hős, zet vezetésével nagyszerű forradalmi tevékenységet folytatott. Az emberek tízezreit ragadta magával a forradalmi harc. Különösen a vasutasműhelyek munkásai, az egykori Putman-gyár, a belorecki fémmű és más nagyüzemek dolgozói voltak áthatva forradalmi lendülettel, a szabadság és a szociaT*»mus ügye iránti odaadó hűséggel. Baskiria, különösen pedig UzdAjnunkásosztá 1 ya, a bolsevikok még nagyobb szervezet tséggei és még nagyobb öntudattal vétették bele magukat a februári burzsoá-de- mokratikus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomba. Közvetlenül azután, hogy Pet- rográdban, Moszkvában és más nagy ipari városokban győzött a forradalom, Uzdeben és az ország más jelentős kerületeiben is átment a hatalom a tanácsok kefébe, Péntek délelőtt tartotta a Ceglédi Járási Tanács végrehajtó bizottsága az 1963. évi első ülését. Az első napirend keretében megvitatták a termelőszövetkezeti zárszámadások előkészítéséről szóló jelentést. Megállapították hogy a zárszámadások előkészítése jó ütemben halad. A leltározás rövidesen befejeződik. Felhívták a zárszámadás készítésében közreműködő szervek figyelmét a határidők pontos betartására, hogy sí közös gazdaságokban mielőbb sor kerülhessen a közgyűlésökre. A továbbiakban a járási tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a panaszügyek intézését és a tsz-ek 1963. évi jövedelemelosztási formáiról szóló javaslatot. ! rakományt — mintegy hatvan- i öt-hetven vagont — zúdítottak az állami gazdaságra, hogy azt lehetetlen volt időben elszállítani onnan. Szinte felmérhe- | tetlen a kár és a sok fekbér i költség. Vajon ki a felelős | mindezért? — teszik fel a kér- í dést az arra járók. Joggal, mert ilyen hanyagságnak nem szabadna előfordulni. Felavatták a Kutyakaparó csárdát Csúcsforgalom a monori postán Űj köntösben, korszerűsített formában nyitották meg a közelmúltban Kocsér határában a nevezetes Kutyakaparó csárdát. Ősszel a külsejét hozták rendbe, most pedig a berendezését újította fel a helyi földművesszövetkezet. Az avatás első napján a Petőfi Tsz zöldségtermelő szakcsoportja a gazdaság vadászaival közösen nyúlvacsorát rendezett. A vacsora' rendkívül jó hangú latban másnapra is áthúzódott. Aítnap a gazdaság állattenyésztő brigádja birkapörkölt vacsorára invitálta meg vendégeit. Ez sem ért véget a reggeli órák előtt, és a harmadik napra ismét esett összejövetel. Így aztán három nap. három éjjel tartott a vigalom, a csárda ismételt avatása. Az ünnepek előtti forgalom nemcsak a kereskedelemre, hanem a postára is hatalmas feladatokat hárított. Monoron decemberben a napi levélforgalom 13—14 ezer volt. Decemberben 870 táviratot kézbesítettek és 7700 forint értékű képeslapot adtak el. Ehhez hozzá kell tenni, hogy „csendes” hónapokban mindössze kétszáz- háromszáz forint értékű képeslap fogy Monoron. A feladott csomagok száma decemberben meghaladta a kilencszázat, a kézbesített csomagoké pedig az 1200-at. A helyi telefonbeszélgetések száma hatezerrel szárnyalta túl a november 'hónapit. A posta dolgozói megnöve- ked-tt feladataikat sikerrel, közmegelégedésre ellátták. Felszámolják a cigánytelepet MOMQROVlBCgE nagy tetteket véghezvivő fia, akiknek emlékét nagy szeretettel őrzik honfitársaim. 1919. március 23-án V. I. Lenin aláírta a Baskír Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaság megalapításáról sz°l° történelmi dekrétumot. Büszkék vagyunk arra, hogy Baskiria volt az első autonóm köztársaság az Orosz Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaságban. A kommunista párt, annak központi bizottsága, nagy vezérünk és tanítónk, V. I. Lenin mindig és nagy figyelemmel kísérte a fiatal baskír köztársaság életét, fejlődését, minden lehetséges segítséget megadtak számára, amelynek eredményeként népünknek viszonylag gyorsan sikerült -rátalálni az alkotó munka útjára, helyreállítani a háborús évek alatt tönkrement gazdasági életet és szocialista fejlődés útjára lépni. x. V. Ki a felelős ? A járókelő végigmegy a monori vasútállomással szemköz- ; ti oldalon, az egyik vágány melleit hatalmas cukorrépaszelet hegyet lát a földön és a sínen tárolva. Az értékes ta- j karmány hosszabb ideje ott j hever a földön, kitéve a fagy- j nak és az esőnek. A Monori Állami Gazdaság minden igye- í kezete kudarcot vall, hogy a hegyet mielőbb eltüntesse. Egyszerűen nem győzik a szállítást. A cukorgyárból olyan 1 mennyiségű cukorrépaszelct Az MSZMP nagykőrösi városi bizottságának és a városi tanács végrehajtó bizottságának közös határozata értelmében nyárra felszámolják a város határában húzódó cigánytelepet. A tanács hitelt nyújt a cigányoknak, hogy azok megf elelő lakóhelyhez juthassanak. Ezen túlmenően felmerült egy másik gondolat is. A nagykőrösi gyárak, intézmények. vállalatok, tsz- ek, az állami gazdaság, a nötanács és egyéb szervek elvállalnák egy-két cigány- család patronálásít. Állandóan figyelemmel kísérnék életkörülményeiket, tálcásukat és munkalehetőségeiket. A cigányok Ígéretet tettek, hogy családonként három- négyezer vályogot készítenek, így aztán a tanács támogatásával nyárra már felépülhetnek az új otthonok. Jt megzavart ózertartdó Birkapaprikás!... A falusi embernek összefut a nyála erre a szóra, mert nincs ennél ünnepibb, igazibb étel. Persze nem úgy, ahogy a városiak csinálják, Icát kiló húsból, a gázláng fölött, hanem úgy, ahogy a tágas portákon szokás: egész birkából, bográcsban, lassú tűzön ...- Asszony ne is fogjon hozzá! Rideg pusztai ember érti ennek a módját, ezt a magasztos szertartást, aki a tilos grófi jószágot csenve főzte a fasorban, vagy ott leste el a soha senkinek ki nem adott receptet. Minden faluban megvan ennek a szertartásnak az egyedüli főpapja, ponti fex maxi- musa. Ó öli le az áldozati állatot, ő trancsírozza a húst. s maga teszi a bográcsba is szigorú rend szerint, nehogy ösz- szekeveredjen az oldalas a zsigerrel, s a comb a nyakassal. Sőt, paprikát, hagymát maga hint rá, ő rakja a sohasem lángoló, de mindig eleven parázzsal izzó tüzet, s a forgatást se bízza másra. Akkurátusán terpeszt csinál a tűz fölött, két kézzel marokra kapja a bogrács fülét és ügyesen kanyarint vele háromszor jobbra. Egy szem hús sem pályázik el eközben a másik mellől, csak éppen kavarodik kicsit a bográcsban. V ~ mány. Ha nem erős és nem tűzpiros, mint a templomi kis- kancsóban, a jó szakács rá se teszí a húsra. így aztán rendszerint köze van a borvásór- hoz is. A faluban, ahol a zárszámadás ért, Pipás Miska ennek a mestere. Kis töves ember, s szájában tényleg mindig ott tüzesedik a cseréppipa, akkor is, mikor a bográcsot forgatja. Egyszer csak megesett vele, hogy ilyen művelet közben rákiáltott a nászuramra a Gera Panni lakodalmán — mert ott okvetetlenkedett a bogrács körül — és a bagó a husiba poty- tyant, de hiába csúfolták vele, csak nem hagyta el a pipát ilyenkor sem. Már csak azért sem, mert ezután sem csappant meg a falu bizalma — májusi majálison, ünnepi banketten, lakodalomban —, mindig őt kérték a bogrács mellé. így csöppent j^e a téesz mulatságára is, pedig se kutyája, se macskája a közösködőknek. Az elnök üzent neki, beígért egy pár liter bort, meg egy tál paprikást a családnak, ez is kitesz annyit, mint egy napszám, s ráadásul azt is meglátja, milyen vígan lesznek a téeszesek: hány munkaegységnyi futja nekik az evésre-ivásra. Látta. h^tgy magas vendégek is vannak, s jobban ügyelt a bográcsra: hadd menjen híre a tudományának. Bent a nagyteremben már folyt a -poharazás, de nem úgy, mint szokott. Éppenhogy csak nyalogatták az emberek a pohár szélét, az asszonyok meg rá se igen néztek. Mindenki a vacsorát várta, mert arra lehet inni. annak minden falatjára. Pipás könnyebben volt, mert egy-egy darab félfővés- ben levő húst megmártogatott a csöndesen rotyogó lében, azonmód melegen bekapta, s nagyot húzott rá a demdzson- ból, ami kettős célt szolgált a bogrács mellett. Egyszer fűszer volt, másodszor meg ven- dégkínálgató. Mert amikor a hús szaga hosszúra nyúlik, és fölszippantják az emberek, jön ám a kóstolgató deputá- ció! Először az elnök fordult be a féltetejű szín alá, de éppen jókór, mert Pipást el kellett igazítani a fa dolgában. Indult is mindjárt, hogy markoljon egy hónalj akáctuskót. Maga az elnök maradt addig a bogrács őrzője. Kóstolgatta, kóstolgatta a párolgó húst, s úgy találta paraszti nyelvével, hogy kevés benne a bor. Nem szólt Pipásnak. mert tudta, hogy ebben nincs alku, hanem fort a a nagy üveget, és jó liter erejéig belekötnyeles- kedett a szertartásba. Aztán a bogrács fölötti gőzben összedörzsölte a két tenyerét, a csizmája sarkát is összekoccantotta, s a közeledő Pipásnak így tett: — Ez még jobb lesz. mint amit a novemberi ünnepre főzött. Pipás nem szólt rá semmit, csak a tűzre rakott nagy gonddal, s hagyta, hogy menjen az elnök. Biztos volt » dolgában, esküdött rá. Hamar híre ment a füstön- fült teremben, hogy odakint már nemcsak a hosszú szag, hanem a csiklandós is vígan bugygog, s a kéttucatnyi társaságból többen nem bírták ülve kivárni a tálalást. Különösen a virgoncabb fiatalok settenkedtek ki egyenként vagy párosával a tűz mellé, azzal a kettős szándékkal, amivel már előbb ott járt az elnök. Annyit mindenki tud a nagy szertartásból, hogy boron fő a jó birka-paprikás, s ők úgy is voltak vele: ha a bor is meg a paprikás is igenigen jó külön-külön. micsoda szentséges lehet az együtt! Az egyik kis csapat valami lányüggyel traktálta Pipást, hogy félrevonja figyelmét, amíg egyikük kotnyeleskedik a borral, a másik meg egy marék cigarettával bolondította • el. Aztán a magas vendégek akartak ismerkedni a szertartás főpapjával, s aki eddig őrizte a bográcsot, ugyancsak engedett a csábításnak, mert az úgy lesz jó... És jött az ünnepélyes pillanat ... Pl pás előtt, a bogrács körül, három fehérkötényes lány sorakozott nagy porce- lántálakkal. Térültek-fordul- tak, s a hosszú asztalon mindenki elől magas gőzoszlop szállt fel a dúsan rakott tányérokról. Beszéd alig volt, mindenkit lefoglalt a csodálatos élvezet, a nagyszerű ízkeresés. Újra meg újra fordultak a lányok. Elhangzott az első felhívás is — az első közös pohárra. Ahogy fogyott a szaftos hús, úgy engedtek fel lassan a nyelvek. Mindenki Pipást dicsérte, aki ugyancsak jó étvággyal kanalazott egy tálból. Szemmel látha- tóan nemigen érdekelte a kollektív vállveregetés, inkább azon volt, hogy idejében hazaérjen a paprikással meg a borral a családhoz. Az evéssel azért nem kergette magát, szedett háromszor is, mert úgy érezte, mintha tényleg önmagát múlta volna felül ezzel á birkával. Ha azt mondták, igyék, ivott is, egészségeset szuszogott utána, s várta a jussát. Észrevette az elnök, s emelkedett volna az asztaltól, de hirtelen érdekes zsibongást érzett a lábában. azt a bort, amit kikészítettem, meg a tál paprikást a lányoktól. Menni akar ... Valamelyik asszony közbei arról beszélt, hogy mám. még akarta tréfálni emberét túl akart rajta inni, de olyar ez a bor, hogy már a sza.gí is megzsibongatja az em bért. Itt van ni, alig ivott. d< máris olyan táncolhatnék]! van ... Lett IS hamar olyan vigalom, mintha tíz menyasz- szonyt kellett volna az új- asszony-szoknyába rázni, pedig a bor alig fogyott. A vendégek is elcsodálkoztak, hogy micsoda varázslatos étel ez a falusi birkapaprikás .;; Pipás közben a kerítés mögül elő-előugró csahoso- kat kergette végig a falu hosszú országútján, és zsibongó fejjel tisztázta magában, hogy közelebbi útra hol is szokott befordulni. Az utcájuk végén már a pipát is kivette a szájából és nótáz- ni kezdett. Hirtelen jött melegségéből csak az asszony hangja hütötte le a gangon. — Ejnye, csak nem tán? — villant át barna homlokán a magát vádló kérdés. — Hiszen még alig ittam... Aztán hirtelen az jutott eszébe, hogy nem is illik a vendégeket magukra hagyni, s intett a brigádvezetönek. — Add már oda Pipásnak — Harminc éve, sose jött kend nótázva ebbe a házba! Tán csak nem babonáziták meg!? — Ugyan no, hát alig ittam. — Akkor bizony az a nagy hírű paprikás keverte meg biztosan — csattant rá in gerkedve. S nem is sejtette, hogy milyen igazat mondott. Sz. Simon István népelnyomó rendszer és kiszolgálóinak gyarmatosító politikája következményeképpen ugyanakkor majdnem az egész lakosság analfabéta maradt. A tüdőbaj és más népbetegségek az emberek százezreit ragadták el, s a trachoma sorvasztotta a baskír nép többségének szemét. Az egyik régi kormányzó, [ amikor a felsőbb hatóság ; egy körlevélben azt kérdezte tőle, hogy mi növekszik leg- , inkább Baskiriában, nem minden él nélkül, lakonikusan, ennyit válaszolt: Náilunk mindenek fölött a temetők növekednek! S ez valóban így is volt. A kapitalizmus ! korszakában nálunk minden jel a baskír nép teljes kipusztulására mutatott. Szabadságszerető népünk azonban a sok mepróbáltatás, a nyomor közepette sem haj- I tóttá igába a fejét. Hányszor, de hányszor felemelte a nemzeti szabadság zászlaját, ám lehetőségei, a körülmények. saját ereje kevésnek bizonyult a kapitalizmussal összefonódott feudális elmaradottság elleni sikeres harchoz. Négyszázhat esztendővel ezelőtt, 1557-ben a baskírok önkéntesen csatlakoztak — más népek közül elsőként — az orosz államhoz. Ezt a szövetséget népünk nem a cárizmussal kötötte, hanem az orosz néppel, amely ugyancsak nem tudta már elviselni, s gyűlölte az önkényuralmat és minden erejét összefogva harcot is indított ellene. Ettől az időtől a baskír nép harca mindig céltudatos, aktív jellegű nemzeti felszabadító küzdelem. A történelem azóta nem egy hatalmas, sok em- j bért megmozgató baskír fel- ! kelésről tud, amelyet e nép : szabadságáért, a kenyérért, a kizsákmányolás és a szegénység ellen folytatott. Az orosz nép történelmé- | nek egyik legragyogóbb lap- ! ja, mint az közismert, a | Pugacsov felkelés volt, | amely magával ragadta csak- ! nem az egész országot, s amely megrendítette a cári | hatalmat. Ebben a hatalmas népi mozgalomban, amelyet Jemelján Pugacsov vezetett, I a baskirok voltak a legaktívabb résztvevők. Nagy. le-
