Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-05 / 3. szám
I 1963. JANUAR 5, SZOMBAT rrsr megvki •í-PCtrim) 3 Magyarul is megjelenik a Lengyelország című folyóirat A magyar—lengyel kulturális együttműködés érdekében ez év januárjától Varsóban magyarul is megjelentetik a „Lengyelország” című, eddig négy nyelven kiadott és a vilátg számos országában rendkívül népszerű folyóiratot. Érdemes megemlíteni, hogy Varsóban csak egy sokszorosított, lengyel nyelvű, magyar tájékoztató kiadvány jelenik meg „Mi újság Magyarországon?“ címmel. (MTI) Eredeti magyar ételek Ausztráliában és Kanadában Újabban nemcsak Európa országaiban, hanem a tengeren. túlra is elkerülnek az eredeti magyar ételek 1962- ben nagyobb mennyiséget szállított konizerveinkből a TERIMPEX külkereskedelmi vállalat Kanadáiba, és első alkalommal érkezett rendelés Ausztráliáiból E két, távoli országban főleg az oda került magyarok, vásárolják konzerv jeinket, akik bármilyen jól ismerik is a hazai recepteket, az ottani hozzávalókkal nem tudnak ízletes magyar ételeket ' készíteni így azonban — bár konzerv formájában — mégis valódi csikósgulyást, székely- gulyást, töltött káposztát, kolozsvári rakott káposztát, füstölt marhaszeggyel főtt sóletot vagy marhapörköltet fo- gyaszthatnak( MTI) Könyvvásár a tsz-ben A falusi könyvhét sikere az inárcsi Március 21 Tsz-ben Régen túl vagyunk már azon, hogy elcsodálkoznánk egy-egy könyvvásárló paraszt láttán. Hiszen már 1960-ban százharmincmillió forint értékben vásároltak könyvet falvainkban. A könyvállvány, meg a könyv- szekrény nem egy paraszti otthonban már kiegészítő része a lakás bútorzatának. Azon azonban már Móricz Zsigmond igazán elcsodálkozna, ha élne, hogy 1962-ben „politikai könyvek hetét” is rendeztünk falvainkban. Hogyne, mikor az ő idejében a falvak egész sorában parasztságunk nagy tömegei még csak nem is hallottak könyvkiadásról. Ám ez a mostani, ez a „politikai könyvhét” nem egyszerűen a gazdasági megerősödés nyomában természetszerűleg jelentkező kulturális igény jele. Az a tény, hogy parasztjaink közül már sokan pénzt adnak ki — tudva-tudván — politikai jellegű könyvekért, tovább mutat a pusztán kulturális igénynél. Ám, ne vonjunk le túlzott következtetéseket. hiszen még csak a folyamat kezdeténél tartunk. Az iTiárcsi Március 21 Tsz-ben megrendezett könyvhét sikerét is ilyen kezdeti eredménynek tekinthetjük. összehasonlító adatok híján — talán Pest megyei szinten sem — a legjobbnak, mindenesetre jó eredménynek fogadhatjuk el. Egy kis statisztika A Kossuth Könyvkiadótól, a szervezés során, ötezer forint értékű könyvet igényeltek. Nem volt ez túlzott igény — bár más tsz- eket már ebben is megelőztek a járásban — hiszen a 614 tagra fejenként mindösz- sze nyolc forintnyi könyvvásárlás jutott. Nem minden tag vásárol azonban még könyvet az inárcsi Március 21- ben sem. A leönyvhét hivatalos befejezésének időpontjáig mintegy 120-an 2500 forint értékű könyvet vásároltak meg, így egy-egy vásárlóra 20 forint érték jutott. A könyvhét hivatalosan lezárult ugyan, de a könyvvásárlási lehetőség idejét a vezetőség január 29, ig meghosszabbította. Ugyanis a decemberi munkaegység kifizetése idején, a zárszámadást előkészítő munkálatok miatt, kevés idő jutott könyvárusításra. Sokan jelezték könyvvételi igényüket, de nem jutottak hozzá a könyvekhez. Az eddigi 50 százalékos könyveladás tehát csaiknem minden szervezés nélkül történt, csupán az ünnepélyes könyvheti megnyitón elhangzott felhíÚjabb kedvezmé biztonságosabb mezőgazdasági termelés Kibővítik a termelőszövetkezetek általános vagyonbiztosítását Termelőszövetkezeteink több éves kívánságának megfelelően — a reálisabb tervezés és a szilárdabb pénzgazdálkodás elősegítéséhez, további kedvezményeket léptet életbe 1963 elejétől az Állami Biztosító. A Pénzügyminisztérium kolégiuma és a Gazdasági Bizottság a közelmúltban foglalkozott a mezőgazdasági biztosítás kiterjesztésének feladataival, s eLvi álláspontként szögezte le, hogy az Állami Biztosító a jövőben a mezőgazdasági kárbiztosítást fokozatosan tervbiztosítássá alakítsa át. Ez azt jelenti, hogy amíg jelenleg a biztosítás ösz- 6zegét a kár százalék szerinti megállapítása szabja meg, a jövőben egyre inkább arra törekednek, hogy a tervezett és a tényleges hozamok közötti kiesés kerüljön megtérítésre. E célkitűzés megvalósításához már megtették az első lépést, egyes növényfajokra bevezette az Állami Biztosító a fagykárbiztosítást. Ehhez hasonlóan január 1-től kezdve a termelőszövetkézetek általános vagyonbiztosítása keretében több új kedvezményt léptetnek életbe. így például bevezették a szőlőgyökereztető és oltványiskolák jégbiztosítását. Jelentékeny segítséget jelent termelőszövetkezeteinknek az állatbiztosításnál bevezetésre kerülő könnyítés. Ha például a termelőszövetkezet valamely más termelőszövetkezettől vásárol állatot, az eddigi 15 napos várakozási idő helyett a biztosítás azonnal érvénybe lép. A sertések biztosítási díjának ötszázalékos csökkentésié, valamint az a körülmény, hogy kényszervágás esetén kilónként három forinttal magasabb kártérítést nyújt a biztosító, mint az elhullásoknál, a tsz-eknek szintén tetemes előnyt biztosít A nagyüzemi baromfitenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetek tetszés szerint dönthetnek arról, hogy az eddiginél alacsonyabb díj ellenében — az általános vagyonbiztosítás keretében megkötik-e a baromfibiztosítást, vagy sem. Természetesen az öhkéntes baromfibiztosítás csak a betegség következtében történő elhullásokra terjed ki, nem jár kártérítés abban az esetben, ha ez elhullás zoo- technikai hiba miatt történt. Rendkívül előnyös a termelőszövetkezetek számára az is, hOigy eltörölték a felső korhatárt az állatbiztosításnál (lovaknál, öszvéreknél és szamaraknál továbbra is érvényben marad a 14 éves korhatár). Ugyancsak a termelőszövetkezetek érdekeit veszi figyelembe az a változás, hogy a hizlalásra lekötött szarvasmarhákért abban az esetben is kártérítést fizet az Állami Biztosító, ha az Állatforgalmi Vállalat az állat vételárát visz- szaköveteli, mert kiderül, vás alapján. Ezen azonban nem volt jelen az egész tagság. Annál értékesebb az eddigi eredmény, mert a vásárlók túlnyomó többsége — mintegy kilencven százaléka — a tsz fizikai dolgozóiból tevődik össze. A szakvezetők és az adminisztrációs dolgozók vásárlása hátra van még, s nem sok szervezés kell — mint ahogy Helik János párttitkár és az eladással megbízott Koste- leczk í János főraktárom mondja —, s az egész ötezer forint értékű könyv elkel január 20-ig. A legkelendőbb könyvek A választékban természetesen nem kizárólagosan politikai kiadványok szerepeitek. A vásárlás — egyes könyvekre jutó — arányát a rendelkezésre álló péíddnyszám is meghatározta. Másrészt — ilyen szándék és lehetőség ennél a könyvhétnél nem is volt — hiányzott az árusításnál a tanácsadó, afci a könyvek ismeretében tehetett volna ajánlásokat a vevőiknek. Ennélfogva vagy az író nevének vonzása, vagy a könyv forintértéke volt a csaknem kizárólagos ajánló. A legtöbb példányban így a szépirodalmi jellegű művek találtaik gazdára. Tíz példány- nyál Móra Aranykoporsója vezet- Jókai Kárpáthy Zoltánja nyolc, Anna Seghers Hetedik keresztje hét, a Forró mezők hét. Mesterházi Pár lépés a határja hat, Solohov Uj barázdát szánt az eke című műve és Mikszáth Fekete városa öt-öt példányban kelt el. Mindkét példányban megvették Hruscsov Fegyver és háború nélküli világot című könyvét- Ugyancsak elkelt Dobi: Vallomás és történelem című könyve, s a Közgazdasági Kislexikon. Néhány példányt vetlek ■Andrej Gidiaski Kémelhárítás, WilliavT du Bois: A fekete láng, Jésus Dara Rósz algák, V. G. Jan Batu Khán című könyvéből. Elkelt Marx Értéktöbblet-elméletek című könyve s az ugyancsak egyetlen példányban kiküldött A marxizmus—leninizmus alapjai című mű is. Keveseljük viszont — többek között — Az SZKP XXII. kongresszusa eddigi forgalmát. Végeredményben az inárcsi Március 21. Tsz politikai könyvhetének eddigi eredményéből elsősorban azt állapíthatjuk meg, hogy tsz-paraszt- ságunkfcól sokan tudatosan fordulnak a szocialista élet- eszményt sugárzó könyvek felé. Ezt az igényt — a későbbiek során megrendezendő politikai könyvheteknél — alaposabb központi és helyi szervezéssel kell kielégítenünk- Feremcz Lajos Rovarvadászat- FÉNYCSAPDÁKKAL A Magyar Nemzeti Múzeumba naponta sok ezer postai küldemény érkezik. Az ország különböző vidékén elhelyezett fénycsapdákkal gyűjtik az állattár számára a lepkéket és a rovarokat. A beküldött anyagot rendszerezik és feldolgozzák a múzeum munkatársai, és az adatokat többek között a növényvédő állomások rendelkezésére bocsátják. Az automatikus tömeggyűjtő módszer jól bevált, az elmúlt esztendőben mintegy kétmillió rovar adatait dolgozták fel. A nagytétényi fénycsapda gyűjtött AZ ÜJ ÉV ELSŐ BEMUTATÓI Folynak a próbák a Petőfi Színpadon tatott a postás a rubrikás könyvben egy helyet, s végighúzta ujját a vonalon. Aláírni? Ö bizony nem írja alá. Mit tudja ő, mi minden van abban a könyvben, aztán még ő is odaírja a nevét? Nem és nem. Neki volt baja életében eleget már a hivatalos írásokkal. Tizenhétben a háborúban a disznójukat vitték el. Adtak róla egy írást, egyet meg neki kellett aláírni. Az ura jól összeszidta, amikor hazajött. Éppen csak, hogy el nem kergette a disznó után. Negyvenháromban meg a búzát rekvirálták el. Azt is vele íratták alá. Negyvennégyben a lovakat vitték el a nyilasok, ök is aláírást követettek — legyen ott a kend írása is, hogy a haza védelmére önként adózik — mondták neki. Hiába tiltakozott ő. Puska is volt náluk. Negyvenöt után megint jött az írás, hogy parlagon hever a föld- Írja alá, hogy megmunkálja. Dehát kivel. A fiúkat is elvitte a háború. Minek sorolja mindezt a postásnak. Az úgyse tudja, milyen érzés, mikor az embertől elviszik a keservesen megszerzettet, aztán még a nevit is követelik, hogy ott legyen a papíron. — De Mikó néni, én nem vinni akarok. Én most hoztam, értse meg. — Jól ran lelkem, ha hozta, hagyja itt. Ha rossz helyre hozta, majd visszaviszi. Így folyt a vita, míg a postásnak elfogyott a türelme és nagy káromkodással bevágta maga után a kaput. Elmondta őt mindenféle nyakas, értelmetlen öregasszonynak. Még azt is megkérdezte: hogy lehet a mai világban így élni? Amikor a gyerekeknek, meg az unokáknak elmesélte, azok kinevették. — Nahát, ides, magának még a jó se kell — mondták és Pali fia a tsz-irodában egy hét múlva felvette a pénzt. Hát ez már régen volt. Három évvel ezelőtt. Most már ő sem küldi el a postást. Legutóbb az unoka is ott volt, amikor az hozta a pénzt. Nem is hagyta szó nélkül a dolgot. — Hiába, dédike, mégiscsak fejlődőképes maga — mondotta kaján vigyorgás közben. — Hallgass te! — dorgálta meg öreg Mikóné —, majd ha már annyi kenyeret ettél, mint én, akkor jártasd a szádat. Még hogy fejlődőképes, vagy mifene — dünnyögte, aztán megszámolta a pénzt, megvan-e pontosan és eltette a ruhásládába, a többihez. Marsi Erzsébet hogy az állat fertőzött volt. — r Az általános vagyonbiztosítás alapján a jövőben külön díj felszámítása nélkül fizetnek kártérítést az alagút rendszerű műanyagfóliás blokkban keletkezett kertészeti viharkárokért. Ugyancsak külön díj felszámítása nélkül érvényes a jövőben az általános vagyonbiztosítás a kalászos növényeknél learatott állapotban bekövetkezett jégkár esetére is, attól függetlenül, hogy az aratás gépi erővel, vagy kézzel történik. A borsó és a repce learatott állapotban bekövetkezett jégkára csekély pótdíj ellenében szintén megtérül. Mindezek az intézkedések a biztonságosabb mezőgazdasági termelés elősegítését célozzák. (s. p.) Mostanában öreg Mikó- né sokszor elgondolkozik az élet rendjéről. Az ember egész életében gürcölt a családjával együtt, világra hozott tizennégy gyereket, vitte a tejet, túrót a piacra — legtöbbször gyalog — nyolc kilométer járásra, Ha ő felsorolná, mi mindent dolgozott életében, talán el se hinnék neiki. Ha úgy hozta a sors, még szántott is. ; És mi haszna a nagy gürcölésének? Ami földet két kezük ; munkájával összedolgoztak. ; azt most elvették. De ha fenn- ; hangon mondja ezt, a déduno- \ kaja rögtön rászól: ! — Ugyan, ugyan dédike, : magától nem elvették, maga '. aláírta a belépést. i — Muszájból lelkem, mu- : szájból — szokta ilyenkor \ mondani. \ Az unoka meg csak folytatója: • — Ugyan, ugyan, dédike, !honnan lenne magának nyug- ! dija, ha nem lépett volna be la tsz-be? * ! Az ám, a nyugdíj! A régi vi- j tágban aki nyugdíjas volt, az ! már úrnak számított — szoknia mondani az unokájának. {Igaz, bárhogy visszaemléke- ; zik, nyudíjas parasztról életé- ben nem hallott. Ismert jegy- '{zőt, szolgabírót, postást, vas- kutast, akik nyugdíjat kaptak \— de hogy egy paraszt? •.— '•ilyen nem volt. Amikor az agitálok nála jártak, és a belépést forszírozták, azok mondogatták: ne féljen maga, Mikó néni az öregségtől, a tsz gondoskodik magáról, még nyugdíjat is ad. — Ugyan már, mit beszélnek itt össze-vissza — intette le őket mérgesen. — Nem elég, hogy ilyesmibe beleviszik az öreget, még gúnyolódnak is velei Nem is gondolt később már a nyugdíjra. Dolgozott otthon éppen úgy, mint an- nakelőtte. Egyik nap éppen a csirkék Hatóját tisztította, amikor Duró, a postás a kerítésen át odakiabált: Mikó néni, pénze van. — A fene a jó dógát, még kedve van viccelődni — adta tússzá a szót. — Nem vicc ez, Mikó néni — mondta Duró. Itt az írás róla. 280 forint havi nyugdíjat folyósít magának ezentúl mindig a Zöldmező Tsz. Nyugdíjat neki? Hát mégiscsak igaz lenne, amit beszéltek az emberek? Bár még mindig hihetetlennek tűnt előtte az egész, de ha már így van, hát adja oda azt a pénzt. — Itt tessék aláírni — mitA NYUGDÍJ
