Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

4 ""^/Círleip 1963. JANUAR 5. SZOMBAT BÁRÁNY TAMÁS: KIVERT KUTYA Exportáló iparággá vált a nyomdaipar A nyomdaipar felzárkózott az exportra termelő gyártási ágak közé. Tavaly például több mint 3000 tonna nyomtat­ványt adtak át a nyomdák a külkereskedelemnek, s ennek tekintélyes része könyv. A közvetlen exportra kerülő nyomdatermékek értéke 1962- ben 135 millió devizaforint volt. Az export kétharmad ré­sze a baráti országokba, egy- harmad része tőkésországokba irányul. A nyomtatványokon kívül nagy mennyiségben ké­szülnek külföldi cégek számá­ra nyomdafestékek is. (MTI) KODÁLY MŰVEI LENGYELORSZÁGBAN Liszt és Bartók mellett Ko­dály Zoltán a legnépszerűbb magyar zeneszerző Lengyelor­szágban. Kodály művei a len­gyel szimfonikus zenekarok műsorában vezető helyet fog­lalnak el. Kodály Zoltán 80. születés­napja alkalmából a lengyel rádió két ünnepi műsort is su­gárzott a zeneszerző művei­ből. — AZ UJ ÉV első órái­ban egy franciaországi ma­gánvillából ellopták Picasso egyik 500 obo frank értékű festményét — jelentette a rendőrség. A tudományos kutatók évről évre számos új növényfajtát nemesítenek, és új módszert dolgoznak ki a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében. A kutatási eredmények azon­ban viszonylag lassan terjed­nek el a gyakorlatban, egy ré­szüket a mezőgazdasági üze­mek alig ismerik. Ezen kíván­nak segíteni azzal a most megjelent könyvvel, amely a Földművelésügyi Minisztéri­um és a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá tar­tozó 22 mezőgazdasági kutató intézet egy esztendő alatt el­ért eredményeit ismerteti. A kötet csaknem 200 új nö­vénytermesztési, állattenyész­A dunai halászati egyez­mény vegyesbizottságának szófiai ülésén felvett jegyző­könyvet a kormány megtár­gyalta és elfogadta'. Eszerint a vegyesbizottság következő ülé­sét 1963 áprilisában Budapes­ten tartják meg, amelyen a Szovjetunió, Bulgária. Romá­nia, Jugoszlávia és Magyaror­szág küldöttei megtárgyalják A ház lakói ^ reggel harsány kutyaugatásra ébred­tek. Szokatlan volt ez, megfog hatatlan. A házban senki sem tartott kutyát, va­lami kóbor ebtől kellett hát tartani, amely még este be­vette magát a háziba, s most a zárt kapuk előtt vesztett szabadságáért vonít. Ám mégse kóbor eb volt, délelőtt kiderült minden. Gyorsan kö­rüljárt a hír a házban, hogy Kerekes Domokosé, a nyugal­mazott pénzügyigazgatósági irodaigazgatóé a kutya, teg­nap este hozta magával szokásos délutáni sétájáról. Hogy a hír nem koholmány, bárki meggyőződhetett róla: a kutya egész délelőtt kint napozott a folyosón, új gaz­dája ajtaja előtt. Az egész ház csodájára járt. Nagy, borzas szőrű, sárga kutya volt. Nyakörv és lánc nélkül hevert az ajtó előtt, s a homlokába hulló gubancok alól, fényes, fekete szemé­vel békésen bámult vissza a bámészkodókra. Találgatták, milyen fajta, de nem tud­tak megegyezni. Az eb korcs lehetett, még Pojánovics, a házmester sem tudta volna előszámlálni megtévedt szü­leit, pedig Pojánovics igazán értett hozzá, hiszen fiatalabb koráiban gyepmester volt, va­lahol Vecsés környékén. A hír délutánra a szomszé­dos házakban is elterjedt. Nem is csoda: a dolog ese­ménynek számított. Kerekes tési és üzemszervezési mód­szer rövid leírását tartalmaz­za. Ezek felét a kutatók már széles körű nagyüzemi beve­zetésre javasolják az állami gazdaságoknak és a termelő- szövetkezeteknek, a többinél pedig még nagyüzemi kísérle­tekre van szükség. Az új el­járások kiterjednek a mező- gazdasági termelés és a gaz­dálkodás valamennyi fontos területére. Különösen sok új kutatási eredmény segítia mezőgazdaság olyan viszony­lag új feladatainak megoldá­sát, mint az öntözéses gazdál­kodás, a nagyüzemi növényvé­delem, valamint a nagyüzemi gyümölcsösök és szőlők telepí­tése. (MTI) a Pannon-medence Duna-sza- kaszának halászati szabályza­tát. Az új halászati szabályzat tervezetén jelenleg magyar és jugoszláv szakemberek dol­goznak. A tervezet készítői a halállomány fokozott védel­mére és a halászat nagyará­nyú fejlesztésére dolgoznak ki gyakorlati javaslatokat, (MTI) Domokost mindenki ismerte a környékein, három éve költö­zött ide, amikor nyugalomba vonult. Azóta naponta lát­hatták, amint délelőtt elsiet hazulról, kosárral a karján, bevásárolni, s délután, amint elballag, kényelmes léptek­kel, elefántcsont fejik botjá- j ra támaszkodva, sétálni. Ele­inte csodálkoztak, hogy fér- | fi létére maga foglalkozik háztartásával, maga főz, de aztán megszokták. Tudomásul vették, hogy Kerekes Domo­kos akkora agglegény, aki még házvezetőnőt sem tűr meg a házában. Megszokták, hoigy magános és zárkózott, a boltosokkal nem szeret tré­fálkozni, s nem ismerkedik senkivel a háziban. Nem ha­ragudtak rá, elfogadták olyan­nak, amilyen. Végre is — ez volt a ház általános véle­ménye róla — mindenki úgy rendezi be életét, ahogyan neki tetszik. A házbeli jól értesültek ugyan suttogtak ró­la, hogy Kerekes valamikor nős voilt, s hogy felesége elhagyta — de miről nem suttognak a hózibeld jól ér­tesültek? A környék lassanként hoz­zászokott az új látványhoz: Kerekeshez és a kutyához. Az irodaigazgató délelőttönként továbbra is egyedül végezte a bevásárlásait, s amíg oda volt, a kutya hűségesen őriz­te a házat. Délután aztán jött a közös séta. Kerekes fürge léptekkel szaladt le a három emelet — máskor oly hosszú­nak tűnő — megszámlálhatat­lan lépcsőfokán, s alig várta már, hogy az utcán legyen. A kutya, persze, fürgébb volt nála, s mire ő leért, az már ott várta farkcsóvál­va a kapu előtt. Elindultak. Rendszerint nagy csapat gyé­reik. követte őket. Szólongat- ták a kutyát, labdát dobtak feléje, játszani hívták. Kere­kes azonban nem engedte el maga mellől. Inliálbb a gyere­keket hívta közelebb. S ilyen­kor aztán megtörtént, ami eddig még soha: az öregúr szóbaelegyedett a gyerekek­kel, s néha még barátságosan el is beszélgetett velük. Mikor ennek is híre ment, a házban nem tudtak hová lenni a cso­dálkozástól. Megváltozott az öreg Kerekes — mondogat­ták. — Megváltoztatta a ku­tyája. Még maga az irodaigazgató is észrevette, hogy valahogy más lett a világ körülötte. Az emberek eddig — úgy tapasz­talta — kedvetlenek, kelletle­nek voltak vele szemben; most azonban barátságos, mo­solygós arcok tekingettek rá mindenünnen. Nem törődött vele, hogyan történt mindez, csak elfogadta. Lassan kez­dett felmelegedni a környeze­te iránt, s az is iránta. Élet — gondolta néha. S szeretettel nézte a sárga kutyát, amely álmos, nagy fejét olyan határ­talan - bizalommal tudta az ölébe ejteni. Minden rendben lett volna, ha a kutya kicsit több s szi­gorúbb nevelést kap annak idején. Hanem ezt előző gaz­dái elmulasztották, s Kerekes most úgy érezte, neki köteles­sége pótolni a hiányokat4 Az első hetekben nagy fáradság­gal sikerült rászoktatnia a szobatisztaságra. Az ered­ménynek nagyon örült. A ku­tya rendkívül tanulékonynak bizonyult, csak kicsit csökö­nyös volt. Majd leszoktatlak róla, ne félj! — fenyegette meg néha gyöngéden — várj csak! A kutya Mert azért engedelmes kutya volt. A szobatisztasági dresszúra után talán két hónap is eltelt, amikor Kerekes úgy gondolta, eljött az ideje, hogy a kutya megtanuljon rendesen enni. Mert rettenetesen evett. Hab­zsolt, lefetyelt, zabálta az ételt, úgy viselkedett, mint egy kó­bor eb, amely hetek óta nem látott mór rendes táplálékot s most kárpótolni akarja ma­gát a mulasztottakért. Pedig ekkor már három hónapja volt Kerekesnél. Mégis min­dig úgy esett az ételnek, oly türelmetlenül, vadul, hogy sokszor majdnem feldöntötte gazdáját. Azt sem akarta megvárni, amíg Kerekes meg­tölti a tányérját. Csak meg­érezte az ételszagot, már ug­rott, rohant a tálnak. Az iro­daigazgató úgy érezte, ezen változtatni kell. Körülményes módszert dol­gozott ki a kutya betanításá­ra. Leültette a sarokba, a tűz­hely mellé, eléje tolta a kony­haasztalt, s így bekalitkázva kellett néznie az állatnak, amíg ő elkészíti az eledelét. Szörnyű volt hallgatni, hogy mit művelt ezalatt az áldo­zat. Vonított, nyüszített, szin­te fuldokolt, a kíntól... Mi­kor aztán néhány perc múlva Kerekes eltolta az asztalt, ro­hant az ételhez. De csak az első napokban! Lassanként sikerült ránevelni, hogy vár­ja meg, amíg gazdája elébe teszi a tálat. Később már az asztalt sem kellett eléje tolni, várt szépen a sorára anélkül is. Kerekest boldoggá tette az ^eredmény. Úgy érezte, hogy most már tovább is mehet: s tervszerűen kezdte éheztetni j az állatot, fél, sőt sokszor egy egész órán át is várakoztatva az evésre. A kutya szépen haladt. Kerekes örömmel új­ságolta a jó hírt, új ismerő­seinek, akikkel igen össze- j melegedett. Egyik nap sikerült borjú­húst szereznie. Miután meg­ebédelt, hozzákezdett a kutya j etetéséhez. Az állat megérez­hette a gyönge hús szagát, mert már gazdája ebédje alatt is rendkívül nyugtalanul vi­selkedett. Mikor azután arra került a sor, hogy ő is meg­kapja a tál ételét, megint nem bírt magával. Elfeledett min­dent, amit az utóbbi hetekben tanult. Morgott, szűkölt. Kerekes eléje tette a tálat. — Nem szabad! ,— mondo­gatta. — Vár a jó kutya! Vár! A kutya azonban nem várt. Nekiugrott a tálnak. Kerekes dühbe jött. • — Várni! — kiáltotta. A kutya rá sem hederített. Kerekes ekkor a botját kap­ta elő, s feléje sújtott. Az ele­fántcsont vége keményen top­pant az állat koponyáján. Meg­foghatatlan volt, ami ezután történt. A kutya egyszerűen megőrült. Otthagyta az ételt, amely eddig mindennél fonto­sabb volt néki, s gazdájára vetette magát. Kerekes megíán tryodo11, és nekiesett a falnak. Kezéből, amelyben a botot tartotta, dőlt a vér. Rámeredt a sebre, pár pillanatig szinte bénán állott, mintha nem értené, ami tör­tént. Aztán elordította magát: — Te dög! — üvöltötte, hogy elsötétült előtte a világ —, te dög! Az ajtóhoz tántorgott, ki­tárta. — Eridj! — lihegte, s kife­lé intett a kezével. Egész tes­te felkiáltó jellé merevedett, j úgy állott az ajtónál, mint az ; angyal a paradicsom kapujá­ban. Csak a kezéből hiányzott a tüzes kard. — Eridj! — Kotródj a szemem elől! A kutya kisompolygott a szobából. Kerekes bevágta utána az ajtót. — Pusztítson el a sintér! — hajította még rá az átkot, az­tán kulcsra zárta az ajtót. Másnap barátságtalan arc- lcal mordult az ismerősökre, akik bekötött kezére kérde- | zősködtek. Pár nap múlva le- j szokott a köszönésről is. A gyerekekre, eddigi kis pajtá­saira rá sem nézett többé. Senki nem értette a dolgot. Múltak a napok. Kerekes igyekezett elfeledni a kutyát, de nemigen sikerült. Félfülleí hallotta, hogy a háziban vala­ki magához vette. S amikor egyik nap meglátta, a házmes- terlakiás nyitott ajtaján át, he­vesebben vert a szíve. Aztán hirtelen valami nagy, mélyrpl jövő harag vett erőt rajta. Be­kopogtatott, s kérte Pojánovi- csot, dobja ki az ebet. A ház­mester tiltakozott. Kerekes ekkor megfenyegette, hogy fél­mondat neki. El is járt az ügyben, de a házkezelőség is a házmester pártját fogta. Ügy tűnt fel, hogy az egész világ összefogott ellene. Elcserélte hát a lakást, s nemsokára el­költözött a házból. Azóta sen­ki nem látta a környéken. HÉV helyett villamos A Móricz Zsigmond körtér és a Budaörs—Budafok között közlekedő HÉV-vonalakat kivonták a forgalomból, s helyet­tük január 1-től a Fővárosi Villamosvasút 43, 43A és 47, 47A jelzésű villamosai közlekednek. (MTI Foto, Lajos felv.) A tudomány segítsége a gyakorlatnak Egy év alatt 200 új kutatási eredményt adott át az agráitudomány a mezőgazdasági gyakorlatnak Kidolgozzák a Pannon-medence Duna-szakaszának új halászati szabályzatát VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK EÍMlfódíJSrlapt? itiiiwiawnrrHBKaautwggBl Tíz liúnapi börtön­liiintetcs csalásért Ügy látszik, igaz a közmon­dás: a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta' kutyát. Telek Bálint abonyi lakos is ráfizetett arra, hogy becstelen módon próbált pénzt szerez­ni. Naiv embereknek elmond­ta: olcsó áron terményt kínál eladásra. A rendőrség azon­ban lefülelte, és nem sokkal később a Ceglédi Járásbíróság büntető tanácsa előtt felelt őzeiméiért. A tárgyalás után néhány perccel már betért egy ceglédi termelői borkimérésbe. Megismerkedett Hartyányi Já­nossal, és rászedte a> hiszé­keny embert, hogy 25 mázsa kukoricát rendkívül méltá­nyos áron elad neki. Az üzle­tet nyomban meg is kötötték, és Telek Bálint felvett ezer fo­rint foglalót. A póruljárt vevő azonban másnap hiába foga­dott fuvarost: a megvásárolt | tengerinek hűlt helyét találta. A dologkerülő, csaló kubikost a Ceglédi'Járásbíróság bünte­tő tanácsa jogerősen tíz hóna­pi börtönbüntetésre ítélte. MaNORovrofige Téli körséta Bényén Kezdjük a körsétát az önki- szolgáló boltban. A déli órák­ban éppen kenyérre várnak a vevők. A kenyeret Pilisről szállítják, és a csúszós út bi­zony minden menetrendet fel­borít. Az üzletben egyébként naponta hét-nyolc ezer forint forgalom bonyolódik le, ami a falu lakosainak számához | képest elég tetemes összeg. — A földművesszövetkezet irodá­jában Botlik János igazgatósá­gi elnök tájékoztatta az újság­írót. Elmondta, hogy az üzle­tek mindenből megfelelő, kész­lettel rendelkeznek, csak néha a kenyérrel van egy kis fenn­akadás. A földművesszövetke­zet egyébként éves tervét de­cember 15-ig, nyereségtervét már szeptember 30-ig teljesí­tette. — A Népfront Tsz iro­dájában Fülöp Tibor könyvelő beszámolt arról, hogy 1962-ben jelentős haladást értek el az előző évekhez viszonyítva. A munkákat általában időben elvégezték, és szépen gyarapo­dott állatállományuk. Dicséret illeti a tsz tagságát, mert az előző éveknél lényegesen szor­galmasabban dolgoztak. — Ve- gül néhány számadat Bényé- ről. A faluba 15 Szabad Föld jár, és hetenként 120 Rádióúj­ság fogy el. Sokan vásárolják a Nők lapját, a legkeresettebb azonban a Népszabadság és a Pest megyei Hírlap. A HIVATALSEGÉD BÚCSÚJA Boda János, a sülyi tanács hivatalsegédje lassacskán a 70. életévéhez közeledik. Hosszú szolgálat után most vonul nyu­galomba. Ilyenkor bizony úgy illene, hogy munkásságáról né­hány elismerő szóval emlékez­zenek meg. Ehelyett azonban az illetékesek kénytelenek őt elítélni. Boda bácsi ugyanis munkáját az utóbbi időben egyre lelkiismeretlenebből lát­ta el. Legutóbb például egye­nesen megtagadta, hogy egy fontos közleményt a faluban kidoboljon. Igaz, elég mélyen nézett a pohár fenekére. Elgon­dolkoztató, hogy valaki becsü­letes, lelkiismeretes munkájá­ra vajon miért tesz ilyen „ko­ronát". Ki a legműveltebb? A nagykőrösi gimnázium önképzőköre szellemi vetélke­dőt rendezett, amelyen eldön­tötték, hogy ki a gimnázium legműveltebb diákja, ötféle kérdésre kellett a részvevők­nek azonnal megfelelni: poli­tikai, technikai, irodalmi, tör­ténelmi és sport témakörök­ből állították össze a kérdése­ket. Az érdekes és izgalmas vetélkedőn végül is Zsuzsán- dór Gyula IV/b. osztályos ta­nuló végzett az első helyen. Tízmillió forint — gépekre A Nagykőrösi Konzervgyár számára 1962. nehéz esztendő volt. A rossz időjárás bizony alapos próbára tette a gyár szakembereit, akik ennek el­lenére mindent elkövettek, hogy a terveket a lehetőség­hez képest teljesítsék. A zöld­borsó- és zöldbabtervet az üzem túlteljesítette, uborka- és paprikatervének pedig ele­get tett. Önköltségcsökkentési és termelékenységnövelési ter­vét is túlteljesítette a gyár. Több jelentős beruházás való­sult meg a múlt esztendőben: új raktárak, göngyölegtelep létesült, megindult a hűtöttTé- tároló építése, és betonozták a belső közlekedési utakat, vala­mint közel tízmillió forintot költöttek gépekre és gépi be­rendezésekre. Az új esztendő számos új feladatot hoz. A gyár termelése 60 millió fo­rinttal növekszik, 1963-ban el­éri, sőt, meghaladja az ötezer vagon konzervet. Ezzel Nagy­kőrös a magyarországi kon­zervgyárak között a gyártott mennyiséget tekintve első helyre került. Elsősorban gyü- mölcskonzerveket és savanyú­ságot, valamint zöldbabot gyártanak többet, mint az el­múlt években. Az önköltség­csökkentési feladat hétmillió forintos önköltségcsökkentést irányoz elő. A létszám télen sem csökken 2600 fő alá. Az új teendők szükségessé teszik külön autóbuszjáratok létesí­tését, hogy a környék falvai­bái a munkaerő-tartalékot be­vonhassák a gyár termelésébe. Különösen a fő szezonban ez nélkülözhetetlen. Fonalfehérítés ultrahanggal A lenvászon tartósságál növelő' új módszeri vezetnek he a Budakalászi Textilművekben Több bonyolult fehérítési el­járás után válik a lengyel ab­rosz vagy a lenvászon lepedő hófehérré. Először a motrin­golt fonalat fehérítik, majd be­lőle kivágják azt a részt, ame­lyet nem találnak elég tisztá­nak, később a szövés után is­mét fehérítésre kerül sor. A textilipar szakemberei a fehé­rítés munkafolyamatát több­ször próbálták már egyszerű­síteni, de hosszas kísérletezés után ez most először Kozma Lászlónak, a Könnyűipari Mi­nisztérium mérnökének sike­rült. Kozma László a vegy­szert ultrahanggal juttatja \be a len rostjaiba, mégpedig ak­kor, amikor már a textil tel­jesen kész. Ily módon egysze­ri fehérítés után teljesen el­tűnik minden szennyezettség az anyagból. Az újításként elfogadott új fehérítési módszert a Budaka­lászi Textilművekben próbál ták ki, és azt nagyüzemi mé­retekben most* ott is vezetik be. Miután a vegyszer keve­sebbszer kerül az anyaghoz, a rost kevésbé rongálódik,, és szakítószilárdsága jobb. Az eddigi mérések szerint az ult­rahangos fehérítéssel legalább 25 százalékkal nő a lenvászon tartóssága. Ezenkívül az eljá­rás nagy előnye az is. hogy a legszennyezettebb ]enrostból is kifogástalan fehér vásznat gyárthatnak. Az újító most azzal foglal­kozik, hogy a polyamid és viszkóz kevérésű szövetekbe került olajszennyeződést szin­tén ultrahanggal lehessen el­távolítani. Ezzel kapcsolatos első kísérletei is jó eredmé­nyekkel kees gtetnek. (MTI) — TIZENKETTEDIK napja tart hatvanezer kikötőmun- kás sztrájkja, amely Maine- államtól Texasig leállította a kikötők forgalmát. Az egyeztető tárgyalások csü­törtökön is sikertelenek ma­radtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom