Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

rrsr HKC.Y Kl 1963. JANUÁR 18, PÉNTEK. Pályázat a Derkovits-ösztöndíjakra A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Képzőművészek Szövetsége pályázatot hir­det a Derkovits-ösztöndíj el­nyerésére. A pályázatot a | művészek munkássága, mű­vészi, emberi' magatartásuk és az ösztöndíj időtartamára megjelölt művészi céljaik alapján bírálják el. Az ösz­töndíj összeg háromévi idő­tartamra havi 3000 forint. Korhatár a 35. életév. A pályázók kérelmüket a Művelődésügyi Minisztérium képzőművészeti osztályára (Budapest, V; kerület, Sza- lay utca 10—14., IV. eme­let 35.), február 16-ig nyújt­sák be. A kérelemhez csa­tolni kell: 1. a pályázó ed­digi művészi munkájának részletes ismertetését; 2. a további munka tervét, s cél­jait az ösztöndíj idejére; 3. két példányban önéletraj­zot; 4. főiskolai végzettség esetén az erről szóló okle­vél hiteles másolatát; 5. a művészi munkát bemutató műveket február 15-én és 16-án kell beküldeniük a Mű­csarnokba (Budapest, XIV. kerület, Dózsa György út 37.) A rómaiak erődrendszere a Dunakanyarban A Dunakanyart akár vízi- útón, akár országúton meg­közelítő kirándulók szinte lépten-nyomon a rómaiak csaknem kétezer éves határ­menti erődrendszerének, egyik vagy másik katonai épít­ményének romjaira bukkan­nak. A Duna jobb part­ján, de a Szén ten drei-szige­ten, sőt a bal parton is, alig akad olyan község, amely­nek határában egy-két őr­torony, esetleg egy tábor romjai ne kerültek volna elő. Sok helyen a vízpar­ton a jégártól megrongált fa­lak, másutt szakszerűen fel­tárt és konzervált romok, míg a legtöbb helyen a szán­tóföldek mélyén, csak a szak­emberek előtt ismert helye­ken felkutatott építmények jelzik, hogy több évszázadig a római Danuvius, a mi Dunánk volt a világbirodalom határa. — A Pest megyei Petőfi Színpad Tápiószelén tartja meg Pataki Pál „Idézés válóperben’1 című színmű­vének ősbemutatóját. Az előadásra január 18-án este hét órakor kerül sor. A Nagy-Britannia partjai­tól a Rajna és a Duna folya­mok mentén a Fekete-tenge­rig, majd a Közel-Keleten keresztül és Észak-Afrika földjén át vissza az Atlanti­óceánig húzódó erődrendszer a világtörténelem egyik leg­nagyobb szabású katonai védműve volt. őrtornyok és I táborok százai és ezrei vi- i gyáztak a világbirodalom ha­tárára. A hatalmas erőd- í rendszernek, amelyet a ró- I maiak limesnek neveztek, fontos szakasza volt a Du­nakanyar területe, különö­sen a IV. század folyamán. A limes kiépítését vidé­künkön az I. századiban kezdték meg, s végső for­máját már a római uralom Újabb árufélék vásárolhatók részletre Egyszerűsítették a hiteligénylést a bútort, s a boltvezető az OTP-lapon nyilatkozik, bogy a bútort mikor tudja részére biztosítani. Az OTP a szak­boltok láttamozása nélkül nem ad bútorra hitellevelet. Amennyiben a bolt negyed­éves hitelkerete kimerült, a következő negyedév kezdete előtt két héttel fogad el is­mét előjegyzést. A kölcsön törlesztési ide­je, 5000 forint alatti vá­sárlásnál legfeljebb 12, 5000 forintnál magasabb vásárlásnál pedig legfel­jebb 18 hónap. A hitelakciós bútorértéke­sítés újabb szabályozásának életbeléptetésével a SZOT a jövőben utalványt már nem ad ki, a múlt évben általa kiadott hitellevelekre a bútorokat 1963. március 31- ig lehet megvásárolni. (MTI) utolsó évtizedeiben, a IV. század második felében nyerte el. Az erődrendszer a bal parton lakó barbár né­pek támadásai ellen védte a birodalmat, és a IV. szá­zad második felében, amikor a népvándorlás korának egyik legfélelmetesebb népe, a hu­nok jelentek meg a Kárpát­medencében, különösen nagy jelentőségű volt a birodalom számára ennek a szakasznak a védelme. Hiába volt azon­ban éppen ak^or a legerő­sebb az erődrendszer, a 2—3 méter vastag e^ődfalak se tudták megakadályozni, hogy a bomlófélben levő világ- birodalomnak ezt a terüle­tét az V. század első évtize­dében a hunok el ne foglal­ják. A felgyújtott és rész­ben lerombolt erődök lassan az enyészet martalékai let­tek, romjai között néhol a népvándorlás korának népei kerestek menedéket, később pedig, különösén a török hó­dítás utáni újjáépítéskor, a lakosság kőbányaként aknáz­ta ki a romokat. Az erődrendszer vidé­künkön katonai táborokból és őrtornyokból állt. A Duna­kanyar területén a táborok átlag 10 kilométerenként he­lyezkedtek el. Egy-egy tábor­ban 500—1000 főnyi katona­ság állomásozott. A táboro­kat tornyokkal megerősített, vastag falak, a falakon kí­vül pedig sáncrendszer vet­te körül. A falon belül kőházak: parancsnoksági épü­let, laktanyák, raktárak, szentélyek és egyéb épüle­tek álltak. A táborkapukat — egy vagy négy kapuja volt a táboroknak — tor­nyok védték. Aquincumtól, ahol a tartomány védelmi központja volt, Esztergomig hat római tábor romjait is­merjük. Ilyen Szentendrén az Ulcisia castra, Dunabog- dányban a Váradok dűlő­ben Cirpi tábora, Visegrádon a Sibrik dombi, Pílismaró- ton a Kishegyen a Castra ad Herculera, továbbá Eszter­gomban Hideglelőskereszten és a Várdombon találunk táborromokat. A régészek kutatásai alap­ján ma már eléggé ismertek ezek a romok, hiszen a1 leg­több helyen kisebb-nagyobb ásatások folytak az elmúlt években. Római kori írásos em­lékek. feljegyzések tudósíta­nak a táborok életéről, törté­netéről. Ismerjük a legtöbb tábor római kori helyőrségét is. Ezek a csapatok némely esetben a római birodalom messzi tartományaiból kerül­tek vidékünkre, magukkal hozva régi hazájpk szokásait. Így például Esztergomban egy maurus (mór), Szentendrén pe­dig egy Szíriában toborzott íjász alakulat, míg Dunabog- dányban az Alpesek vidékéről származó csapattest állomáso­zott. Különösen érdekes a Szentendrén állomásozó ala­kulat, amelynek katonái a Szí­riái Antiochia városából ke­rültek a Duna-vidékre. A táborok közötti összeköt­tetést gondosan megépített ha­diutak biztosították, háborúk, ellenséges betörések alkalmá­val ezeken az utakon vezé­nyelték az egyes csapatteste­ket a veszélyeztetett pontok­ra. A táborok között a straté­giai helyzetnek megfelelő sű­rűségben őrtoronyláncolat húzódott végig a part mentén. A veszélyeztetettebb szakaszo­kon néhol fél, másutt egy-há- rom kilométerenként négy- szögletes, 10x10 m-es, 6—8 mé­ter magas megfigyelőtornyo­kat építettek. Az őrtornyok több mint egy méter vastag falaikkal kisebb ostromokat is kibírtak. Ellenséges támadás esetén nappal füst- éjjel pe­dig fényjelzéssel továbbították a betörés hí*ét a legközelebbi katonai parancsnokságnak. Az őrtornyok helyőrsége tulajdon­képpen határőri szolgálatot lá­tott el. A fontosabb dunai át­kelőhelyeken hídfőállások biz­tosították az átkelést a túlsó oldalra. Ilyen átkelőhelyet, ellenerődöt találunk Horány és Dunakeszi, Nógrádverőce, valamint Szob területén. Ezek az ellenerődök igen masszív építmények voltak, két és fél méter vastag falaikkal szinte bevehetetlen várként tartották szemmel a balparton élő bar­bárokat. Ezeken a helyeken ponton- és cölöphidakon kel­tek át a római csapatok, hogy megtorolják a barbárok egy- egy rabló vállalkozását, amely­nek során a rontalak területé­re betörve raboltak és pusztí­tottak. Aquincum és Esztergom között, a Dunakanyar területén eddig már több mint 40 római őrto­ronynak a helyét sikerült tisz- táznlok a régészeknek. Leg­utóbb Leányfalu területén, az autóparkirozó építése során kerültek elő az egyik kis erőd falmaradványai. Néhány ilyen őrtornyot már feltártak a Du­nakanyar területén, s néme­lyik, mint a visegrádi, vagy a nógrádverőcei őrtorony, rom­kertté alakítva, konzerválva és parkosítva járul hozzá a Dunakanyar történeti emlékeit felkereső kirándulók ismere­teinek bővítéséhez. Az elkö­vetkezendő években újabb em­lékek, így a visegrádi és a Szentendre; táborok részbeni feltárásával fokozzák a terü­let történeti emlékekben való gazdagságát és látványosságát. Soproni Sándor Néhány érdekesség a Zrínyi Kiadó 1963. évi tervéből A Zrínyi Kiadó 1963-ban több érdekes ismeretterjesztő és szépirodalmi mű kiadását tervezi. Az általános érdeklődésre számottartó ismeretterjesztő könyvek közül meg kell em­líteni Az ókori hadtudomány klasszikusai című művet. A könyv azoknak az ókori szövegeknek á gyűjteménye, amelyek a legjellegzetesebben mutatják be az ókori rabszol­gatartó államok hadművésze­tének társadalmi alapját, el­méletét és gyakorlatát. A kö­tet felöleli az ókori Kelet (Egyiptom, Mezopotámia. Szí­ria, India, Kína), Görögország és a római birodalom hadá­szatával, harcászatával, had- szervezés; problémáival, az ókori haditechnikával, a had­műveletek lefolyásával, had­ügy jogi kérdéseivel kapcsola­tos legfontosabb forrásmunká­kat. Magyar szerzői munkaközös­ség munkája; Az egyetemes hadtudomány művelői a feu­dalizmus és a klasszikus ka­pitalizmus loorában című könyv. Mint általános érdeklődésre számottartó könyvről lehet beszélni Razin professzor mun­kájáról, A hadművészet törté­nete című mű III. kötetéről. Hans Herlin: Mit tettél Káin? című könyve a Hirosi­ma és Nagaszaki ellen elköve­tett atomtámadás előkészíté­sének és lefolytatásának hite­les története. Tanstoll: Koreában harcol­tam. A szégyenletes koreai in­tervenció napjai elevenednek meg a könyvben egy angol közkatona emlékein keresztül. Schreyer: Loy kapitány ál­ma. Wolfgang Sohreyer kelet­német író Loy kapitány izgal­mas, érdekes történetén ke­resztül mutatja be a nyugati hidegháborús politika egyénre és társadalomra egyformán romboló hatását. Szaburov kétkötetes parti­zánregénye a brijanszki erdő­ben alakult partizáncsoport — amely később partizánhadse­reggé válik — harcait, küzdel­meit festi az olvasók elé. A mű első kötete A front mö­gött, a második kötet A titok­zatos kapitány címmel kerül az olvasóközönség elé. Az imperialistáknak a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok ellen folytatott titkos háborúját leplezi le Minajev: Fény derül a titokra című re­gényében. Kémek, diverzánsok ter­roristák tettein keresztül mu­tatja be,- milyen eszközökkel és módszerekkel igyekeznek kémadatok birtokába jutni és a haladó erők győzelmét gá­tolni és gyilkosságtól a kárte­vés legbrutálisabb eszközétől sem riadva Vissza. Novák—Komjáth: Mata Ha- ritól -— Powersig. A könyv, a nagyközönség számára eddig ismeretlen részleteket közöl a kémkedés történetéből, első­sorban a hazánk ellen irá­nyuló nyugati aknamunkáról. Eredeti fényképek és doku­mentumok teszik hitelessé ezt az izgalmas, kalandos riport­könyvet. Szűcs Miklós: Végeztem, hadnagy úr! A szerző, aki a néphadsereg tartalékos ezre­dese. 1939-től 1945-lg szolgált a Horthy-hadseregben, mint ludovikás, majd mint hivatá­sos tiszt. Könyvében a Horthy- hadseregben töltött katonai szolgálatának emlékeit eleve­níti fel. Szűcs Miklós vissza­emlékezése valóságos panopti­kum a Horthy-hadseregről. Emlékirataiban feltárul e had­sereg tiszti karának népelle- nessége, butasága, karrieriz­musa, erkölcsi és politikai rot­hadtsága. AZ ELSŐ KORLEVÉL MISIKÉ Valaki azt mondja csönde­sen a már zakatoló vonaton, hogy neki, a kisfiúnak így nem is hiányzik a látás. A vi­lágot olyannak tudja, ami­lyennek ép szerveivel érzéke­li, keménynek, puhának, me­legnek, hidegnek, csöndesnek, hangosnaki Ahogyan a fülé­vel és az ujjaival „látja”. — Annál keservesebb lehet szegény szüleinek — súgja az egyik szomszédom. Kinyílnak az útitáskák, az egyikből cukorka kerül elő, a másikból karácsonyra szánt sütemény, kalács, narancs. A kis Misi apró keze mipdig megtelik ezekkel a finomsá­gokkal. A jóság úgy bebugyolálja kis társaságunkat, mint vala­mi meleg suba. Egybeforraszt bennünket a kis vak fiú sze- retetében. A gyorsvonat is szelíden suhan az acélsíneken, alig zörög, mintha ö is Misire ügyelne. Már közeledünk Kecskemét felé. Anyuka leemeli az úti­táskát a polcról. Misi olt ül előttem és édes, gyerekhan­gon mesél, kérdez, magya­ráz. Előrehajolva fogom két csöppnyi kezét. — Nemsokára Kecskemétre érkezünk — mondom neki és valami ! komisz ördögfióka pajkoskodhat velem, mert így folytatom: — Kecskeméten anyuka le­száll a vonatról, de téged itt­— Már hároméves korában tudta — dicsekedett vei? az anyja. Énékelt is. Apró gyereknó­tákat. Az „intézet”-ben ta­nulta, amelynek ősz óta bennlakó növendéke. A vak gyerekek intézetének. — Az első hónapokban na­gyon rossz volt, szegénykém­nek — mesélte az asszony —, egészen lefogyott, csont és bőr volt, annyira jött volna ha­za. De lassanként megszokta, megszerette új helyét. Vala­micskét már vissza is hízott. Most viszem haza először, ka­rácsonyra. Kecskemét közelében lak­nak. Egyetlen gyerekük. Sze- mükfénye. Mindenük. Külö­nösen az apjának, aki már bizonyára türelmetlenül várja a vonat érkezését a kecske­méti állomáson. — így született szegény — meséli tovább az asszony —, az orvosok máig sem tudták megállapítani, hogy mi vak­sága oka. Mert a szeme kü­lönben ép. Gyönyörű, mélytüzű szeme van Misinek. Szinte el sem hiszi az ember, hogy nem lát. Hagy sohasem látott. Hogy el­képzelése sem lehet a rózsa pirosságáról, a vizi fények tündér játékáról, az ég kéksé­géről, az anyja mosolyáról. hagy nekem, fiz én kisfiam leszel, magammal viszlek Sze­gedre, aztán Pestre. Csak akkor rettenek meg a magam oktalanságától, ami­kor érzem, hogy a gyerek las­san kihúzza kezét az enyém­ből, halottfehérre sáppad és egészen hátradől az ülésen. Néhány pillanatig kiszolgálta­tottan, tehetetlenül dermed maga elé, aztán alig hallha­tóan csak ennyit suttog: — Istenem ... istenem ... Mit tettem, jaj, mit tettem! — üt szíven az önvád, ami­kor áttöri tréfálkozó kedve­met a gyereksóhajtás igazi értelme. Misit már az anyja öleli magához. Kétségbeesetten bú­jik hozzá a gyerek. Én meg vigasztalni kezdem, hogy csak buta tréfa volt, dehogy­is venném el az anyjától, az apjától, de ők sem adnák ne­kem a világ minden kincsé­ért, ezért az egész világért sem. Vigasztalgatásában se­gítségemre van az egész tár­saság, sőt a cukorkáé bácsi is, aki végszóra tartja elénk ko­sarát. A legnagyobb tábla csoko­ládét veszem ki belőle és adom Misinek, aki fürge, okos ujjacskáival tapogatni kezdi és boldogan mondja: — Tibi... Anyukám ... Ti­bit adott nekem a bácsi.. Magyar László — Jaj, leesúszok — riado- zott halkan a hangja. — Dehogyis csúszol le — Simítottam meg az arcát —, hiszen szorosan foglak. Az anyja közel hajolt hoz­zám és a fülembe súgta: — Szegényké,m vak, már születése óta. Halálos, döbbent csendet szült a szó. Mintha a mozdo­nyok is abbahagyták volna prüszkölő dobogásukat a csar­nokban. Közvetlen utitársaim mozdulatlanul meredtek fe­lérik. Valamennyien meghal­lották a halkan kimondott szót. A szemek elkomorodtak, majd a szánalom selyemfátyla ereszkedett rájuk. Aztán moz­gás támadt a padokon. Ho­gyan, hogyan nem, hirtelen lett helye a gyereknek is, mellette az anyjának is. A kisfiú, Misiké, éppen szembe került velem. Ahá- nyan voltunk a szakaszban, valamennyien vele foglalkoz­tunk. Tréfálkoztunk, simogat­tuk, kérdezgettük erről is, ar­ról is, mintha minden erővel jóvá eltartunk volna tenni valami jóvátehetetlen ször­nyűséget. Misi édes, jókedvű utitársnak bizonyult. Édesanyja bíztatá­sára hibátlanul elmondta ele­jétől végig Az anyám tyúk­ját. ff Boldogan és büszkén tér- ? peszkedtem el az ülésen, mert ff fürge voltam és a szerelvény ff meg sem állt még, amikor ff sikerült felkapaszkodnom a ff kocsi lépcsőjén, hogy annál % kényelmesebben szánakoz- ff hassak a kevésbé szerencsé- ff seken. A kocsi pillanatok ff alatt heringdobozzá sűrűsö- ff dött, és ebbe a szorító sűrű- ff ségbe furakodott be nagyne- £ hezen egy fiatalasszony, ma- % ga után vonszolva kisfiát, öt- f éves forma takaros legénykét. ff Szép, tisztaarcú, sötétszemű, ff szőkehajú kisfiú. Szorosan ff fogta édesanyja kezét, mint ff aki fél, hogy az emberáradat ff elszakítja tőle. ff — Gyere csak kisöreg — ff húztam az ölembe a gyereket ff —, majd elleszünk így is. ff Bevallom, némi számításnak 'f is volt szerepe ebben a gye- ff rekbarát műveletben. Az il- lendöség ugyanis azt kívánta f volna, hogy átengedjem helye- ff met a gyermekkel utazó ma- ff mának, de arra gondoltam, ff hogy a gyereket az ölembe f, veszem, aztán útközben a ma- ff májával felváltva birtokoljuk f, az ülőhelyet. ff A gyerek furcsán fészkelő- ff dött a térdemen. Kapaszko- ff dott kis kezével jobbra, bai- i ^ ra, pedig szorosan fogtam i jj magamhoz. A belkereskedelmi minisz­ter utasítást adott ki az áruvásárlási kölcsön kiter­jesztéséről. Eszerint január 14-től a követke­ző áruk vásárolhatók hi­tellevél ellenében rész­letre: az AR—612-es Pacsirta rá­diók kivételével minden tí­pusú rádiókészülék és ze­neszekrény, minden 17 col­los, kis képernyős televízió­vevőkészülék, minden bel­földi típusú magnetofon és lemezjátszó — a hitellevélre vásárolt lemezjátszóval együtt 300 forint feletti értékben hanglemez is vásárolható részletre — a hazai gyártmá­nyú varrógépek, a 125 köb­centis Danuvia, a 250 köb­centis Pannónia és minden típusú 350 köbcentiméteres csónakmotor, a 70 5 literes kivételével minden belföldi típusú hűtőszekrény, minden típusú elektromos padlókefé­lő, villanybojler és villany- tűzhely, az MO—4/A típu­sú centrifuga, olajfűtésű für­dőszobakályha (alsó rész kü­lön is), gyermekkocsi, a sportkocsik kivételével, min­den 100Í) forintnál drágább fényképezőgép tokkal, Vilux hálózati örökvaku, minden fényképezőgéphez alkalmas objektív, „Kis labor” fényké­pész felszerelés, minden tí­pusú, 2000 forintnál drá­gább csónak és vitorlás, 3850 és 4800 forintos camping- felszerelések, két- és négy­személyes sátrak, minden tí­pusú gitár, cselló, bőgő, szárnykürt, dzsesszpiszton és trombita, pianínó és 1000 forintnál drágább tangóhar- monüka. A miniszteri utasítás kü­lön szabályozza az áru- vásárlási kölcsön kere­tében lebonyolításra ke­rülő bútorértékesítés mód­ját. Ez szerint 1963. január 14- től — egyelőre még korláto­zott kereten bélül — az Ideál és a Típus rekamié kivételé­vel — minden bútorfajta vásárolható részletre. A rész­letre vásárolt bútorok ér­tékének azonban konyhabe­rendezés és csőbútor esetén legalább 2000, egyéb bútor­nál pedig legalább 5000 fo­rintot el kell érnie. A bútor részletre való vásárlása oly módon történik, hogy a vevő először a boltban kiválasztja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom