Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

\ 1963. JANUÁR 18, PÉNTEK riwrr megyei kSCíriciD MUNKA KÖZBEN JÖN MEG AZ ÉTVÁGY Tavaszodon, amikor meg­állt arrafelé menet egy kecs­kés ember és megcsóválta a fejét: — Ebből ugyan semmi se lesz. Lelegelik a libák ... Ám nemcsak a libák, a rossz talajviszony, a ked­vezőtlen időjárás, de még jósunk kecskéje ellenére is szép termést hozott a bur­gonya meg a kukorica. A gyömröi Ifjú Gárda Ifjúsági Szövetkezet nyolcadikosai büszkén gondolhatnak visz- sza az elmúlt évre. Az ad­dig terméketlen 1100 négy­szögöl nagyságú földön olyan eredményesen gazdálkodtak, hogy a tervezett 7000 forin­tos bevételből 13 060 forint lett Ebből az összegből a zárszámadó közgyűlésen szét­osztottak a tagok között 3610 forintot Szikszói Zoli pél­dául — 6 dolgozott a leg­szorgalmasabban — 41 órai munkájáért 352 forint 60 fillért kapott — Mire költötted a pénzt, Zoli? — Egy öltönyt vettem, ezt. ami rajtam van. — És ti, többiek? — Én hazaadtam! Én köny­veket küldtem szovjet ba­rátnőmnek! Én szüléimét ajándékoztam meg. Én meg betettem a bankba. Mivel magyarázható ez a szép eredmény? Borbás Ottó, a gyerekek vezetőtanára vá­laszol: — Ifjúsági szövetkezetünl» megalakulásáénak egyik leg­főbb célja a munka megsze­rettetése, a munkára nevelés volt. Ezt sikerült is elérni. Látni kellett volna őket. mi­lyen lelkesen, milyen jóked­vűen dolgoztak. Egyszer az egyik társuk elkésett, mire a többiek büntetésből elza­varták. A fiú sírva ment haza elpanaszolni nagy „sé­relmét”. A gyomrát szerető Benkő Józsi pedig, aki az iskolából hazaérve mindig nagy hangon sürgette az ebé­det — elszaladt egy zsíros kenyérrel is. Vagy például annyira megjött az érdeklő­désük a mezőgazdaság iránt, hogy nem sajnálva a 30 fo- . rintos útiköltséget, elutaztak Ceglédre, meglátogatni az ottani mezőgazdasági tech­nikumot. Hatan közülük oda is akarnak beiratkozni. De nemcsak megszerették a munkát, hanem megtanultak vetni, kapálni, beporozni... sőt, Szabó Sanyi még szán­tani is. Közben pedig egész­séges közösségi szellem fej­lődött ki. Bár a földet már hó borítja, még mindig szí­vesen emlegetik az élményeket. — Melyiket meséljük ei? — kérdezi a „tagokat” Bor­bás Ottó. — A böngészést! A dinnye- kuglizást!' A paradicsomo­sat! Amikor majdnem elkés­tem az állomásról! A nap­raforgósat! — Hű, ez egy kicsit sok lesz’ Mi is volt azzal ^„bön­gészéssel”? — Hát az úgy volt, hogy burgonyaszedés közben ame­lyikünk egy szép nagyot ta­lált, eldugta bokor tövébe, fa mögé. Igen ám, de észre­vette ezt a tanító bácsi is és amikor végeztünk a sze­déssel, cselt alkalmazott. Ki­hirdette, hogy aki még ez­után is össze tud gyűjteni egy vödörrel, az kap egy munkaegységet. Ugyanis, mint később kiderült, a tanító bá­csi kiszámolta, hogy a szö­vetkezet, ha az így utóbb összeböngészett burgonyát el­adja, még mindig több pénzt kap, mint amennyit kifi­zet nekünk munkaegységért. Mi pedig nekiláttunk a ke­resésnek, elővettük az eldu- gottakat is, úgy átkutattunk mindent, hogy nem maradt ott egy sem. — Én meg elmesélem a napraforgósat! Mentünk hazafelé, amikor útközben szép napraforgó­kat pillantottunk meg. Nosza, letépdestünk belőle, s csak aztán lettünk kiváncsiak, hogy kié lehetett. Hiába kér­dezgettük egymást, egyikünk se tudta. Végül megkérdez­tük a tanító bácsit is, nem tudja-e véletlenül? — Dehogyisnem — vála­szolta: — az enyém. Szívesen megírnám vala­mennyi élményüket, de íze­lítőnek ennyi is elég. In­kább végezetül hadd szúrjak egy is szócskát a sokszor el­hangzó mondatba: ilyenek is ezek a mai fiatalok. Szántó Péto? Harminc tonna ruhanemű - terven felül A Váci Kötöttárugyár már­kája sokfelé ismert a világ­ban. Kereskedelmi partnerei voltak már Dél-Ameri kának, az arab országoknak, Afriká­nak, de rendszeres megrende­lője Anglia is. Már ezért sem jelentéktelen, hanem nehéz devizaforintra átváltható, hogy rendes évi tervükön felül két­százalékos többletmunkával növelték az állami jövedel­met. Harminc tonna — ennyit je­lent a kötöttárugyár kétszáza­lékos túlteljesítése. Ebből tíz tonna az export. A magyar külkereskedelmi vállalat, a MODEX, nagy örömmel fo­gadta a többletet, mert piac, vásárló volt elegendő, külföl­dön is- ­Mit várhatunk ebben az év­ben a Váci Kötöttárugyártói? Ezerhétszáz tonna súlyú kö­töttáru készül el az üzemben. Jóval több. mint az el­múlt esztendőben. Előteremté­séhez új berendezést kellett volna üzembe állítani. Mégis megszületett egy olyan meg­oldás, amelynek segítségével feleslegessé vált egy import­gép beszerzése. Hogyan segítetten»- magukon a kötöttárugyárban? A körhurkoló üzemrész 24 gépét felgyorsították, ennek eredményeként emelkedett a percenkénti teljesítmény. Mint' egy 37 tonna kapacitásnöveke­dést jelent a kelmék előállítá­sánál a gyorsabb fordulat. Itt jegyezzük meg. hogy már az elmúlt év harmadik negyedére sikerült elérni, hogy az órán­kénti gépteljesítmény átlagban 1,76 kilogrammról 1,87 kilo­grammra nőtt- A gyár bővítése, korszerűsí­tése állandóan napirenden van, s ennek egyik eredménye, hogy megkezdték konfekciós üzemrészükben egy központi kellékraktár építését. Vala­mennyi munkás örömére, befe­jezik a gyár 850 személyes öltö­zőjének építését. Az öltöző fo- gasos, nyitott rendszerű lesz. A hozzátartozó mosdó- és für­dőhelyiségek januárban elké­szülnek. Lakodalomból a börtönbe Kinek, kinek más a szenve­délye. Vannak hasznos, ha­szontalan ég vannak egyene­sen káros szenvedélyek. Ez utóbbiak rabja volt Nagy József 24 éves villamosve­zető, isaszegi lakos. Szenve­délyesen szeretett motoroz­ni. Csakhogy ám nem volt mo­torja hozzá. Ügy segített ezen, hogy innen is, onnan is el­eiemen egy-egy motorkerék­párt, Azókkal azután addig furikázott, amíg tönkre nem tette őket, vagy egyszerűbb esetben: ki nem fogyott be­lőlük a benzin. Azt mondják viszont, hogy evés közben jön meg az étvágy. így volt ez Nagy Józsefnél is. Any- nyira belejött a motorozás­ba, hogy elhatározta: szerez magának valami jó kis mo­tort. Az elhatározást tett követte. Kiszemelte magá­nak a faluban Kovács József százhuszonötös Danuviá.ját, s „gondjaiba” vette. Mégpedig egyenest Kovácsék kamrá­jából. A szenvedélyes motoros egyébként lakodalomba volt hivatalos. Alighanem jól érezte magát, mert elfeledke­zett arról, hogy neki szol­gálatba kell állnia. Végül úgy segített magán, hogy fel­pattant a lopott motorra, s elkarikázott. Nem sokkal ké­sőbb viszont már túl akart adni a lopott jószágon. Ek­kor fülelték le. Most pedig a Gödöllői Bíróság Váli-ta- nácsa jogerősen egyévi bör­tönnel sújtotta. Cs. J: — Ötszáz hold gyenge ter- möképességű homokot javít meg tőzeges lápfölddel éven­te az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet. A hol- dankénti 200—300 mázsányi talajjavító anyagot saját te­rületről saját erővel termeli ki a kiválóan gazdálkodó közösség. A rádió és a televízió mai műsora KOSSUTH-RADIÖ 8.10: Népdalok. 8.35: Napirenden. 8.40: Elbeszélés. 8.50: Kórusok. 9.10: Rádióegyetem. 10.10: Az óvodások műsora. 10.30: Vendégszerkesztő: Kari Lorenz. 11.00: Komédia 12.15: Mindenki kedvére! 14.00: Részeg eső. Regény folytatásokban. 14.20: Népdalfeldolgozások. 14.45: Gazda­szemmel. 15.10: A gyermekrádió énekszakköre. 15.30: Elbeszélés. 15.45: Kamarazene. l€?25: R—63-as riporttekercs. 16.45: Szimfonikus zene. 17.15: ötórai tea. 17.40: Rá- dióiskola. 18.25: Mozart-áriák. 18.40: A felvégtől az alvégig. 19.00: Pén­teken este. 23.00: Beethoven: Krisz­tus az Olajfák hegyén — kantáta. PETÖFI-RADIÓ 14.20: Zenekari muzsika. 15.10: Elbeszélés. 15.30» Részletek daljá­tékokból. 16.05: Szív küldi. 16.45: 1000 szó franciául. 16.55: Muzsikáló fiatalok. 17.25: Ifjúsági őrjárat. 17.40: Nagy magyar operaénekesek. 18.10: Könnyűzene. 19.05: Kulturá­lis jegyzet. 19.10: Énekkarok. 19.28: Vidám félóra Zágon István írásai­ból. 19.58: Heti hangversenykalauz. 21.05: Sporthíradó. 21.20: Szimfoni­kus zene. 22.05: Reviczky Gyula verseiből. TELEVÍZIÓ 9.25: Tv-híradó (ism.). 9.44): Te­lesport (ism.). 9.55: Hogyan szüle­tett Robinson? Szatirikus műsor Hf—Petrov írásaiból (ism.). 11.35: Tele-jockey I. Zenés nyugatnémet film (ism.). 12.00: A jövő hét mű­sora, hírek. Nyolcvan forintos munkaegység Megtartotta zárszámadását a ráckevei Ács Károly Ifjú­sági Szövetkezet. A helybeli általános iskola VlII/b. fiú osztá­lyának tanulóiból alakult termelő közösség derekas munkát végzett tavaly, amit az egy munkaegységre jutó nyolcvan fo­rintos jövedelem bizonyít legjobban. A szövetkezet elnöke, ifjú Simsik György elmondotta, hogy a ráckevei Rákóczi Termelőszövetkezettől kaptak egy hold földet és azon gazdálkodtak. Húsz mázsa kukoricát ter­mesztettek a háromszor megkapált földön, amelytől Arvalin- nal tartották távol az állati kártevőket. Az ifjú szövetkezeti gazdák magúk szállították ki a kukoricát a piacra, ahol fel­nőttek módján értékesítették árujukat. A kukoricáért kapott pénzt takarékszövetkezetbe tették. Felhasználásáról úgy döntöttek, hogy egy részét az iskolai tab­ló elkészítésére, többit pedig közös kirándulás költségeinek fedezésére fordítják. mai nap 1963. január 18, péntek, Piroska napja. g A nap kél 7.26 órakor, nyugszik 16.24 órakor. A hold kél 0.17 órakor, nyugszik 11.35 órakor. Várható időjárás: Az erős hideg tovább tart. Jobbára derült idő, legfeljebb né­hány helyen jelentéktelen hószállingózás, mérsékelt, változó irányú szél. — Csehszlovák termelőszö­vetkezeti parasztok érkez­nek Ráckevéra február ele­jén. A tapasztalatcsere jel­legű látogatásra a rácke­vei Rákóczi Termelőszövet­kezet hasonló útjának vi­szonzásaként kerül sor. A húsz csehszlovák vendég részt vesz a Rákóczi Tsz zárszámadási közgyűlésén és az azt követő ünnepségen is, majd országjáró kirán­dulásra indul. — Felépült a Gödöllői Járás Termelőszövetkezetei­nek Állattenyésztési Vál­lalata által rendelt sertés­kombinát. A vállalat veze­tői kedd délelőtt tíz óra­kor tartották meg a hivata­los műszaki átvételt. — Katonák tisztították meg a hótól az Isaszeg—Nagy- tarcsa közötti makadámutat. A m-egjegesedett hótorlaszo­kat naigyerejű szovjet autó által vontatott hóekével há­rították el. — Január 24-én, délután tartja évi zárszámadási közgyűlését a taksonyi Egyesült Erő Termelőszö­vetkezet. A termelőszövet­kezet az aszály ellenére is jó termelési eredményekkel dicsekedhet, s a tagság jö­vedelemrészesedése eléri a munkaegységenkénti negy­venegy forintot. — A magyar irodalom nyelve címmel ismeretter­jesztő előadást rendeznek ja­nuár 25-én, Cegléden. A nagy érdeklődéssel várt elő­adásra a Kossuth Művelő­dési Házban kerül sor. — Szentmártonkátán ja­nuár 18-án este hét óra­kor a Tavaszi keringő cí­mű, háromfelvonásos ope­rettet mutatja be a Pest megyei Petőfi Színpad. — A váci Gépipari Tech­nikum ifjúsági akadémiájá­nak keretében január 23- án, este fél nyolc órai kez­dettel, ismeretterjesztő elő­adást tartanak. A techni­kum épületében sorra ke­rülő előadás címe: Amit a föld magában rejt. — A Pest megyei terme­lőszövetkezeti dolgozók biz­tosítási és önsegélyezési cso­portja január 25-én tartja meg soron levő ülését. Az ülés napirendjén az intéző bizottság elnökének és a számvizsgáló bizottság el­nökének beszámolója szere­pel. Exportcikk lett a magyar gyű fari m ke Er Alekszandr ii Naszibov: Rejtekhe!ym az Elbán az utcára és sietős léptekkel elindult abba az irányba, amerről jött. Estefelé kiment az állomás­ra. Egy jó óra múlva pedig egy kis állomáson szállt le a helyiérdekűről. Innen már csak hajításnyira volt a ten­gerparti falu, ahová igyeke­zett. — Hála neked mindenható! — suttogta magában, miköz­ben nyitotta a faluvégi há­zikó ajtaját. Bement, gondosan bezárta maga után kulcsra az ajtót, s egy megkönnyebbült, nagy sóhajtással vetette rá magát az ágyra. Enni kívánt, az éh­ség kínozta, de nem volt any- nyi ereje, hogy felkeljen, meg­gyújtsa a lámpát, teát főzzön, meg valami kis vacsorát ké­szítsen. Besötétedett. Feljött a hold. Az ablakból halvány, sárgás fénypászták vetődtek a pad­lóra. Az utcáról tehénbőgés, birkák és kecskék bégetése hallatszott be. Kapuk csapód­tak, s a zajba emberi hangok vegyültek. Az istállók» körül szorgoskodtak, a jószágot tet­ték rendbe éjszakára a falu­beliek. Minden háznak megvolt a maga öröme és bánata, dolga és reménye. Itt is, akárcsak másutt, az egész országban, a fronthírek lázában éltek az emberek. 1944 tavasza volt, s az szerint, ahogy a szovjet csapatok nyomultak mind messzibb előre, úgy fokozódott az emberekben a türelmetlen (4), Azizov bólintott. — És nem mentem oda hoz­zá. Aztán meg már jött is a villamos. Én természetesen az első ajtónál szálltam fel, a gyerek miatt. Végre elindul­tunk. Két megállóig csendben mentünk, de ahogy a harma­dikhoz közeledtünk, elkezdett lármázni, veszekedni. — Ugyanaz az öreg? — Ugyanaz. „Ellopták a tár­cámat” —, kiabálta. Nem is figyeltem volna oda. hiszen megesik az ilyesmi. De ami­kor tudom, hogy hazudik! — Honnan tudta, hogy ha­zudik? Magyarázza ezt meg kérem, részletesebben. Ez na­gyon fontos. — Azt kiabálta: „Ellopták a tárcámat, benne voltak az' élelmiszerjegyek is”. Én pe­dig nagyon jól tudom, hogy semmiféle jegy nem volt ab­ban. — Részletesebben, legyen szíves. — Az üzlet előtt teljesen ki­forgatta az öreg a levéltárcá­ját. A jegyeket kereste. Akkor nem voltak ott. Most meg hir­telen előkerültek ... Hát ki hiszi ezt el? Igazam van? — Folytassa, kérem — mondta Azizov, akit egyre Az ötéves dorogi Ki mit íyujt? klub már világhírű, Indiából, a Szovjetunióból, lanadából, Japánból és még 103 országból érkeznek a klubhoz levelek, illetve küldik in­nen ezekbe az országokba a címkéket,, szalvétákat. Eddig csak a klub több mint hat­ezer tagjának küldték el a dorogi klub által tervezett* íz ország életét ábrázoló „mi- íiatür plakátokat”: a gyufa- -imkéket. Most azonban az lletékes szervek a dorogi clubot bízták meg az export- szállítással is. Az első meg- endelő egy holland vállalat, ímely a többi között a Szov- etuniótól, Lengyelországtól és az NDK-tól is vásárol címkéket. A dorogi klub he- enként félmillió címkét szál­lt Amszterdamba. Egy nyu- jatnémet vállalat is felvette nár a kapcsolatot a doro­giakkal. (MTI) — A Csepel Autógyár mű­velődési otthonának ifjúsági akadémiája Hogyan visel­kedjünk címmel ismeretter­jesztő előadást szervez. A január 21-re tervezett ren­dezvény előadója dr. Majzik Lászlóné lesz, akinek beszé­dét vidám kultúrműsor kö­veti. — Ünnepélyes zárszám­adási közgyűlésre készül a pomázi Petőfi Termelőszö­vetkezet. A termelőszövet­kezet zárszámadási közgyű­léséről műsort készít a Ma­gyar Rádió olasz szekciója. — Húsz Pest megyei traktoros vesz részt az Örké­nyi mezőgazdasági szakis­kóla következő hathónapos tanfolyamán. A gépállomási, illetve termelőszövetkezeti traktorosok mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás vizs­gát tesznek a tanfolyam el­végzése után. — Majdnem negyedmillió (pontosan: 234 ezer) forintot fordítottak községfejlesztés­re tavaly Kosdon. A kosdd dolgozók aktív közreműkö­désére jellemző, hogy mint­egy húszezer forint értékű társadalmi munkával is hozzájárultak a község köz­művesítéséhez. várakozás: csak lenne mái vége a háborúnak, s újságol­hatnák egymásnak a győze­lem áhított hírét. Csak az öreg nem várta ezt Vagy harminc esztendővel ezelőtt volt egy kis kereske­dése. Aztán intézősködött t. dúsgazdag Tagiev egyil- olajtelepén. Később tagja let az ellenforradalmi Musava pártnak, s a törökökkel cim­boráit, amikor azok megszáll­ták Bakut. A forradalom után elcsen­desedett, meghúzta magát. így élte volna a névteler tisztviselő életét, ha nem ad­ja kártyának a fejét. Minden a kártyán kezdő­dött. Eleinte még igyekezet uralkodni magán, óvakodott í hazárdirozástól. De a játél heve csakhamar magával ra­gadta. Két hónap alatt el­vesztette minden megtakarí­tott pénzét, amelyet hosszt esztendőkön apránkint rakos­gatott össze. A pénzt köveit« az ingóság, amelyet az öcs- kásnak kótyavetyélt el fillé­rekért. Aztán, amikor mái semmi eladnivaló nem marad hozzányúlt a gyári kasszához amelyet mint pénztáros kezelt Abban reménykedett, hogy mellé szegődik majd a sze­rencse. De állandóan vesz­tett: nem vette észre, hogy partnerei hamiskártyások. '(Folytatjuk) jobban érdekelt az asszony minden egyes mondata. — Hát, ami utána történt, azt már ismerik ... Ja, igen! Amikor a' tolvajt a háztetőn elfogták, én is bementem oda a ház udvarára. Sok nép ösz- szeverődött ott. Szétnézek, hát látom, hogy az öreg áll mel­lettem. „Ej, te ilyen, olyan, —, mondom néki. — Miért feketítesz be egy embert ár­tatlanul? Hiszen a jegyek nem voltak nálad?” Ekkor mindenki felzúdult, mert a rendőr és a katonák előhoz­ták, akit elfogtak. Én is kí­váncsi voltam, hát elbámész­kodtam. Aztán, amikor szét­néztem, már csak hült helyét találtam az öregnek. A rendőr is kereste, de nem akadt rá. Én meg arra gondoltam, szól­ni kell a rendőrségen. Hiszen nem lehet egy embert áldat­lanul ... Különben miért tűnt volna el, igaz, parancsnok elvtárs? — Mindent elmondott? — kérdezte Azizov. — Amit tudtam, mindent elmondtam. — Még nem mindent. — Szemin egy tiszta lapot vett a kezébe. — Hogyan nézett ki ez az öreg? írja le az arcát, a ruháját, a sapkáját, I milyen magas, hány éves le­het körülbelül? Az asszony gondolkodott egy darabig, aztán viszonylag pontosan leírta az öreg külse­jét. Azizov Szeminhez hajolt, s halkan mondott neki egy-két szót. Utána Szemin kiment. Amikor visszajött, Orudzseva elé tett néhány fényképet. — Mondja, nincs véletlenül ezek között annak az öregnek a fényképe is? — Azizov kí­váncsian, várakozással nézett az asszonyra. Orudzseva végignézte vala­mennyi képet. — Nincs közte —, mondta határozottan. — Ezek mások. Egészen más emberek, pa­rancsnok elvtárs. — Köszönöm, Orudzseva elvtársnő. — Azizov felállt.. — Segített nekünk. Ha eszébe jut még valami, csak telefo­náljon. Ide írom, erre a pa­pírra a telefonszámot. Az asszony gondosan eltet­te a papírszeletet, karjára vette a gyereket és kiment. MÁSODIK FEJEZET 1. Miután meggyőződött, hogy a kertes házból kijött férfit letartóztatták, az öreg Kiment

Next

/
Oldalképek
Tartalom