Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

2 "XtfírltiD 1963. JANUÁR 17, CSÜTÖRTÖK HRUSCSOV NAGY JELENTŐSÉGŰ BESZÉDE BERLINBEN (Folytatás az 1. oldalról) uniónak, a Német Demok­ratikus Köztársaságnak és a többi szocialista ország­nak, mind a semleges or­szágoknak, mind az impe­rialista tábor tagjainak, vagyis a kapitalista orszá­goknak, amelyek a fasisz­ta Németország ellen har­coltak — feltéve, ha a bé­kés együttélés álláspontját vallják és nem akarnak egy új világháborút kirob­bantani. Egyes nyugati politikusok megkísérelnek arról meggyőz­ni bennünket, mintha túlságo­san felnagyítanánk a német xevansisták és militaristák ré­széről a békét fenyegető ve­szélyt. Csakhogy ezek a politikusok rosszul látnak és nagyon rö­vid az emlékezőtehetségük. Nyugat-Németország egész po­litikai életét revansista szel­lem hatja át. Nyugat-Németor- szágban, akárcsak Hitler ide­jén, számtalan könyvet, folyó­iratot és újságot adnak ki, amely megpróbálja indokolni Nyugat-Németországnák ide­gen területekre támasztott igé­nyeit. Magában Nyugat-Németor- szágban is gyarapodnak az erők. amelyek nem törődnek bele az ú.i háború előkészíté­sének pusztító politikájába, hanem egyre tevékenyebben szembefordulnak azzal- Hinni akarjuk, hogy a munkásosztály, amely az NSZK lakosságának nagy részét teszi ki, elég erős és összeforrott ahhoz, hogy visszaverje Hitler örökö­seit és ne engedje az esz­telen hitleri politika meg­ismétlődését. Üdvözöljük a nyugatnémet kommunistáknak és mindazon haladó erőknek hősi harcát, amelyek önfeláldozóan védel­mezik a német nép valódi ér­dekeit. a béke és a társadalmi haladás igaz ügyét. Nyugat-Beriin legyen a béke hídja A békeszerződés aláírása — ez az az út, amely az európai légkör egészségessé tételéhez, a második világháború marad­ványainak elhárításához, a bé­kés együttélés szilárdabb alap­jainak megteremtéséhez vezet. Ez teszi lehetővé, hogy meg­szűnjék, vagy megoldódjék az a csomó, amely akadályozza más kérdések megoldását. Ezért mindenki, akinek drága a béke és a népek biztonságá­nak erősítése, velünk együtt törekszik a békés rendezésre Németországgal. Nézzünk meg egy ilyen fontos kérdést, mint a leszerelés. Amíg nem kötik meg ' a német békeszerződést, addig nyilvánvalóan nehéz ar­ra számítani, hogy komoly ha­ladás mutatkozzék a leszerelé­si szerződés megkötésében. Ez a két kérdés jogilag nincs kapcsolatban egymással. Ezek önálló kérdések­Egyszóval a német kérdés olyan probléma, amely nö­veli a feszültséget és fo­kozza a két világ — a szo­cializmus és a kapitaliz­mus világa — összeütközé­sének veszélyét. A német békeszerződés hiánya nagy károkat okoz valameny- nyi népnek, így a nyugati or­szágok népeinek is. Mi tudjuk, hogy ezeknek az országoknak a népei szintén békét akar­nak. Ezért fel kell emelniük szavukat, bátraknak keli len­niük és arra kell ösztönözniük kormányaikat, hogy a második világháború maradványai fel­számolásának útjára lépjenek az államok és a népek közötti nagyobb bizalom kialakítása végett. És ezen az alapon ké­szítsék elő a fegyverkezési haj­sza megszüntetésének és a le­szerelésről kötendő egyezmény" nek a feltételeit. Nyugat-Berlinre nincs szükségük a szocialista országoknak. Ezek az országok nagyszerűen boldogulnak nélküle. De nem kell a nyugat; hatalmaknak sem. Nyugat-Beriin a béke hídjává, a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés együttélésének mintaké­pévé válhatna. Az imperialista államok mégis egyre azt erősítgetik. hegy nekik kötelességük meg­védeni Nyugat-Beriin ..szabad­ságát”. Ez a nyilvánva’óan ki­talált formula nem bír el semmilyen kritikát. Egyetlen dolog húzódik mögötte: az az óhaj, hogy bármibe kerüljön is, megmaradjon a nemzetkö­zi feszültség, amely mint gyűjtőpontban, a jelenlegi ren­dezetlen nyugat-berlini hely­zetben koncentrálódik. A szocialista országok egyet­értenek azzal, hogy a béke- szerződést mindkét német ál­lammal, vagy ezek egyikével meg kell kötni. A szocialista országok azt javasolják, hogy a békés rendezéssel Nyugat-Ber- linnek a szabad város stá­tusát kell biztosítani. A szocialista országok készek arra, hogy e szabad városnak a legmegbízhatóbb garanciá­kat nyújtsák az ügyeibe való be nem avatkozást illetően, ké­szek biztosítékokat nyújtani arra nézve, hogy Nyugat-Ber- linben meghatározott időtar­tamra külföldi csapatok tar­tózkodjanak az ENSZ zászlaja alatt. Megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok Az Egyesült Államok ma egy­re jobban sárbatiporja ezt az alkotmányt, s a dolgozók ele­mi demokratikus jogait és sza­badságát. Börtönbeveti és a legkülön­bözőbb módszerrel üldözi a kommunistákat politikai, rríeg- győződésükért. eszméikért. Az amerikai hatóságok, hogy va­lamiképpen magyarázatot ad­janak szégyenteljes rendőri te­vékenységükért, azt a legendát találták ki, hogy az Egyesült Államok kommunistái állító­lag „Moszkva ügynökei”. De a minden rendű és rangú reak­ciósokon semmi sem segít, a kommunista eszmék győzel­mes előrehaladását nem tud­ják meggátolni. A szovjet kormányfő ezután részletesen beszélt az erővi­szonyok megváltozásáról a szocialista országok javára és az imperialista tábor kárára. Az imperializmus egyre nö­vekvő gyengeségéről tanúsko­dik az a tény is, hogy az im­perialista országok, uralkodó körei az utóbbi időben egyre gyakrabban folyamodnak sa­ját országaikban a haladó, de­mokratikus erők üldözéséhez,, egyre inkább megpróbálják terrormódszerekkel elnyomni ezeket az erőket. Elmúlt az az idő, amikor az Amerikai Egyesült Ál­lamok azzal dicsekedhe­tett, hogy alkotmánya a legdemokratikusabb a vi­lágon. Az Egyesült Államok sebezhetővé vált A két világrendszer harca az erőviszonyoknak az utóbbi időben a nemzetközi küzdőté­ren végbement megváltozása eredményeként újabb szakasz­ba lépett. Az imperialisták visszavonhatatlanul elvesztet­ték monopolhelyzetüket a nukleáris fegyverek célbajut- tatási eszközeinek tekinteté­ben. Az Egyesült Államok — az imperialista világ ve­zető nagyhatalma — el­vesztette a földrajzi hely­zetével kapcsolatos elő­nyét, elérhetővé, sebezhe­tővé lett á visszacsapás szempontjából. Az új erőviszonyok kedvez­nek a békeharcosok össze­fogásának, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlő­désének, és józanítóán hat­nak az imperialista országok uralkodó osztályainak bizo­nyos köreire is. A nyugati ál­lamok legjózanabb képvise­lői, akik reálisan ítélik meg az erőviszonyokat, egyre gyakrabban kénytelenek elis­merni, hogy a vitás kérdé­A szocialista országok gyorsabban fejlődnek, mint a kapitalista világ ! sefkef a szocialista őrs zúgok- j kai nem háború, hanem tár- ! gyalások útján kell rendezni. Ez vitathatatlanul új irányzat. ^ Természetesen egy pillanatra sem szabad azonban elfelejte­ni, hogy mindenütt műkö­désben vannak a reakció és ’a háború erői, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet, eszte­len terveket szőnek a termo- j nukleáris világháború kirob- | hántására. Tovább tart, sőt i fokozódik a fegyverkezési haj­sza. Mindez a szocialista or­szágok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a fiatal felszabadult államok és az összes békeszerető erők szorosabb tömörülését köve­teli abban a harcban, amely a termonukleáris világháború megakadályozásáért, a béke megszilárdításáért folyik. Ami a szocialista világrend- szert illeti, mi kiálltunk és kiállunk a békés együttélés megszilárdításáért, a két rendszer békés gazdasági ver­senyéért, a vitás kérdések tár­gyalások útján történő ren­dezéséért. A szocialista országok gaz­dasága nő és erősödik, fej­lődésének ütemében messze megelőzi a kapitalista ’ vilá­got. A szocialista országok ipari össztermelése 1962-ben az 1957-eshez hasonlítva, mintegy hetven százalékkal növekedett. A kapitalista vi­lág ebben az időszakban mind­össze 25 százalékos növeke­dést ért el. A szocialista országok ipari termelése je­lenleg a gazdaságilag fejlett l tonai tömb, amely a szo­cialista országokat fenye­geti. A szocialista államok nem mehettek el a biztonságukat nagyon is fenyegető veszély meliett, kénytelenek voltak megteremteni saját katonai szervezetüket, kénytelenek voltak tömöríteni gazdasági és katonai erőiket a dolgo­zók forradalmi vívmányainak védelmére. Helyénvaló megemlítenünk, hogy a1 varsói szerződés szer­1 vezetének megalakítása után a szocialista országok azon­nal kinyilvánították, hogy mint korábban, továbbra is valamennyi katonai tömb megszüntetése mellett van­nak és készek azonnal fel­számolni a varsói szerző­dést, ha az imperialista or­szágok beleegyeznek saját katonai csoportosulásaik meg­szüntetésébe. Többször meg­ismételtük ezt és ma is ezen az állásponton vagyunk. '■ kényszerítettük az Egyesült I Államokat annak kijelenté­sére, hogy tartózkodik a Ku­ba elleni fegyveres támadás­tól. Azt mondhatnák nekünk, hogy az amerikai imperialis­ták a leigzabolátlanabb kö­rök befolyására, nem fog­ják teljesíteni ígéretüket, és újból Kubára szegezik fegy­verüket. De hisz léteznek és napról napra mind hatal­masabbá válnak azok az erők, amelyek megvé­delmezték Kubát. A kubai ügy tanulsága A béke éi a szocializmus erőinek megnövekedett befő- j lyása, békeszerető külpoliti­kánk eredményessége, külö­nös erővel nyilvánult meg a ! Karib-tenger térségében be- i következett válság időszaka- ! ban. Hruscsov ezután ismertet­te a kubai ügy részleteit, majd így folytatta: Akadnak olyanok, akik azt i állítják, hogy a Karib-térség- j ben kialakult konfliktusban 1 Kuba és a Szovjetunió vere- ■ séget szenvedett. Furcsa logi- j kát követnek ezek az ernbe- j rek: hogyan lehetséges, hogy a forradalmi Kuba létezik j és erősödik, mi pedig veresé get szenvedtünk? Ugyan ki hátrált meg valójában, s ki nyert eb­ben a konfliktusban? fegyveres akcióhoz, alkalmaz­hatnak más módszereket is. A gazdasági verseny szintén olyan harci eszköz, amelynek révén egyik rendszer szeretné legyőzni a másikat. Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is fenyegeti Kubát Az Amerikai Egyesült Ál­lamok nem állt el attól a szándékától, hogy Kybában felszámolja a szocialista vív­mányokat. Ám az a lényeg, ! hogy mi Kubával együtt rá­Nem arról van szó, hogy hol lesznek a rakéták: Kubában vagy másutt. E rakéták min­denképpen ugyanilyen siker­rel felhasználhatók bármely agresszióval szemben. Ismétlem, rakétáinkat Ku­bába szállítva, mi nem akar­tuk közelebb hozni a szo­cialista országok és az impe­rializmus közti háború kirob­bantásának idejét. Más célt követtünk, mégpedig azt, hogy ne engedjük meg az imperialisták Kuba elleni in­vázióját, hogy ne engedjük meg az új világháború ki- robbantását. Ha erről áz ál­láspontról közelítjük meg az események értékelését, akkor mi nyertünk. Ez a béke erői­nek, a szocializmus erőinek, a kommunizmust építő erőknek a nyeresége. Szidalmaktól nem gyengül az imperializmus Vizsgáljuk meg még egyszer, milyen célokat tűzött ki a felek mindegyike. A forradalom végrehajtása után a kubai nép célul tűzte ki hazájában a szocializmus építését. Az Egyesült Államok agresszív körei kijelentették, hogy nem tűrnek meg szocia­lista országot a nyugati félte­kén és minden erejüket latba- vetik a forradalmi kubai kor~ mány megdöntése, az ameri­kai monopóliumok hatalmának visszaállítása céljából- Lám, ez volt a helyzet. A szovjet kor­mány és Kuba kormánya át­gondolta, mit lehet tenni, mérlegelte a különböző válto­zatokat. Éreztetni akartak az ame­rikai imperializmussal, hogy ha agresszív táma­dásra szánja rá magát Ku­ba ellen, akkor számolnia kell a termonukleáris visz- sza vágás lehetőségeivel. Ez az általunk tett kényszerű intézkedés. valóban sokkot váltott ki az imperialistáknál. Ám csakis ilyen intézkedések vehették rá az Egyesült Álla­mok államférfiait a reális helyzet józanabb megítélésére. Mint ismeretes, az Egyesült Államok elnöke a szovjet kor­mányhoz intézett üzenetében az egész világ előtt kötelezett­séget vállalt, hogy az Egyesült Államok nem fogja Kubát megtámadni és ettől szövetségeseit is visszatartja. Ezzel az Egyesült Államok kormánya voltaképpen arra kényszerült, hogy lemondjon a Kubai Köztársaság elleni fegyveres intervencióról. Ez a legagresszívább impe­rialista körök politikájának kudarca és a bélcés egymás mellett élés. az imperializmus elleni harc politikájának győ­zelme. az ellenforradalom ex- \ portjának elhárítására irányu­ló politika diadala volt. í Ezt mondják nekünk: önök ; kivonták rakétáikat Kubából, j tehát meghátráltak■ így azon- j ban csupán olyan emberek | vélekednek, akik nem értik meg a napjainkban folyó, ru­galmasságot. manőverezési készséget megkövetelő politi­kai harc szövevényességét. Igen, ez a mi engedményünk volt. a másik fél engedményé­re. ez kölcsönös engedmény volt. Az imperialisták rákény­szerültek. hogy engedményt tegyenek és lemondjanaka Ku­ba elleni invázióról. Mi pedig éppen ezért állítottuk fel ra­kétáinkat, hogy megóvjuk Ku­bát az imperialisták támadá­sától. Rakétáink tehát betol~ tötték szerepüket. Persze, az amerikai impe­rialisták, az egész imperialis­ta táborhoz hasonlóan, nem álltak attól a szándékuktól el, hogy harcoljanak a szo­cialista országok ellen. Eb­ben a harcban különböző eszr j közöket vethetnek be, fo- i lyamodhatnak a közvetlen Egyes, magukat marxisták­nak valló emberek így véle­kednek: az imperializmus el­leni harc nem abból áll, hogy elsősorban a szocialista or­szágok gazdasági erejét növel­jük — ez olyan reális eszköz, amellyel ellenségeink szá­molnak — hanem abból, hogy kigondoljuk e harc valamifé­le új, legolcsóbb módszerét. Ez a módszer lám, nem függ az ország gazdasági fejlődé­sétől, nem függ a fegyverzet minőségétől és mennyiségétől, ez a módszer: a szidalmazás. Ezek az emberek úgy vélik, hogy ha nyakló nélkül szidal­mazzák az imperializmust, ez­zel megteszik azt, ami első­sorban segít a szocialista or­szágoknak. így a sámánok és a kuruzs- lók jártak el. Ám a sámánko­dásban a tudatlan emberek hittek, akik együgyűen fel­tételezték, hogy az átkoknak erejük van. De minden vala- j medyest is képzett marxista ! előtt világos, hogy bármi­lyen harsogok is legyenek az átkok és szidalmak, ettől az imperializmus nem gyengül meg. Az imperialisták mester­kedéseit természetesen Te kell leplezni. Ez harcra mozgósítja a töme­geket a kizsákmányolok ellen, elősegít, hogy a tömegek megértsék az imperializmus vadállati mivoltát. Elvtársak! — mondotta ez­után a szovjet kormányfő — engedjék meg, hogy a kom­munista világmozgalom né­hány fontos és időszerű kér­désével foglalkozzam. Minde­nekelőtt szólni szeretnék a békéért, a békés egymás mel­lett élésért, folyó harc, vala­mint a munkásosztály által, minden dolgozó által a szo­cializmus világméretű győzel­méért vívott forradalmi hare összefüggéséről. Napjainkban az a helyzet, hogy a békeharc a szocializmu­sért vívott harc legfonto­sabb feltétele lett. Éppen ebben rejlik a kom­munista világmozgalom tak­tikája szempontjából az a fontos tanulság, amelyet a Karib-tenger térségében leját­szódott legutóbbi események­ből le kell vonni. Az élet igazolta a marxista-leninista tanítás helyességét Hruscsov ezután adatok so­rán keresztül igazolta: sok történelmi tény tanúskodik ál­ról, hogy Marx. Lenin és kö­vetőik fáradhatatlanul harcol­tak a hódító igazságtalan há­borúk ellen, és e háborúelle­nes álláspont köré tömöritet­ték a nagy néptömegeket. Mostanában magukat mar­xistáknak valló egyes embe­rek kijelentik. hogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc ellentmond a marxizmus—leninizmus szel­lemének és akadályozza a for­radalmi mozgalom fejlődését. A tudományos szocializ­mus Marx és Engels által megteremtett elmélete ab­ból indul ki, hogy a kapi­talizmus — fejlődése so­rán, a társadalom mélyén keletkező és kiéleződő an- tagonisztikus ellentmon­dások eredményeként -#■ elkerülhetetlenül elpusz­tul. Az élet teljesen igazolta a marxista—leninista tanítás he­lyességét. A munkásosztály ennek a tanításnak megfele­lően nem az államok közötti háborúk kirobbantásával, ha­nem a kizsákmányolok elleni osztályharcban törekszik a ka­pitalizmus feletti győzelemre. Lenin tanítása a háború elhárításáról A történelem úgy alakult, hogy az orosz proletariátus az első világháborúban vitte győ­zelemre a forradalmat. A má­sodik világháború után szá­mos szocialista állam jött lét­re. Ha az imperialista orszá­gok háborút kezdenek egy­mással. éleződnek az imperia­lizmus összes belső és külső ellentmondásai, lazul a bur- zsoá államapparátus, kedvező helyzet jön létre a munkás- osztály győzelméhez, főkép­pen a háborúban vesztes or­szágokban. Lenin az első világháború elején e sajátosságok figye­lembevételével vetette fel tör­ténelmi tézisét az imperialis­ta háború polgárháborúvá va­ló változtatásáról. Ezt tették az orosz bolsevikek. Oroszor­szág munkásosztálya. Ez azonban korántsem je­lenti azt. hogy a bolsevikek, élükön Le­ninnel, robbantották ki a háborút az államok kö­zött, mégpedig azzal a céllal hogy győzelemre vigyék a forradalmat. Ellenkezőleg. Lenin és a bol­sevikek mindent elkövettek, hogy elhárítsák a háborút, de mivel ehhez nem volt elég erejük, kitűzték o feladatot: az imperialista háborút pol­gárháborúvá kell változtatni. Ez egyáltalán nem az. amit azok az újdonsült teoretikusok akarnak, akik kísérletet tesz­nek egy ..elmélet” kialakítá­sára, mely szerint az út a szocializmus győzelméhez az államok közötti háborún, romboláson, embermilliók vé­(Folytatás a 3. oldalon) Kapitalista országok termete­sének mintegy 64 százalékát teszi ki. Az imperialisták nem kis erőfeszítéseket tesznek arra, hogy aláássák a ka­tonai tömbökön való kí- vülmaradás politikáját, amelyet a független álla­mok magukénak valla­nak: megkísérlik letérí­teni ezeket a helyes út­ról, meghamisítják an­nak a fejlődési folyamat­nak értelmét cs lényegét, amely az emberi társa­dalomban végbemegy. Ezzel kapcsolatban N. Sz. Hruscsov megemlítette, hogy az önálló fejlődés útjára lé­pett országok egyes állami vezetői nem mindig helye­sen ítélik meg korunk egyik vagy másik jelenségét. Ez megnyilvánul a katonai töm­bök kérdésében. A katonai tömbök jelenleg nagyon kü­lönböznek egymástól, céljaikat és természetüket tekintve: Az imperialisták katonai-politikai csoportosulásait nem lehet összetéveszteni a varsói szer­ződés szervezetével. Milyen célokból alakították meg az imperialista államok a ma­guk katonai jellegű tömb­jeit? Az imperialisták fenn akarják tartani a még gyarmati sorban élő né­pek kizsákmányolásának feltételeit. A gyarmati iga alól felsza­badult népekkel szemben pe­dig erőpolitikát akarnak al­kalmazni, rájuk akarják kény­szeríteni feltételeiket és nyo­mást akarnak gyakorolni bel­ső fejlődésükre, hogy a kapi­talista útra kényszerítsék ezeket az országokat. A poli­tikai és gazdasági nyomás minden lehetséges módsze­rét bevetik ebből a célból, s nagyon gyakran, mint pél- I dóul Dél-Koreában, Dél- Vietnamban és Kongóban, nyílt katonai beavatkozáshoz folyamodnak. Az amerikai imperialisták háborúval fe­nyegetik Kubát és más or­szágokat. A legkülönfélébb katonai tömbök megteremtését — amely ellen a szocialista or­szágok mindig küzdöttek és küzdenek — az imperialista államok kezdeményezték. A varsói szerződést az­után hozták létre, miután megalakult a NATO ka-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom