Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
1963. JANUÁR 17, CSÜTÖRTÖK rBJnr megyei HRUSCSOV NAGY JELENTŐSÉGŰ BESZÉDE BERLINBEN (Folytatás a 2. oldalról) rév, és haldián keresztül vezet. Ha a kommunisták ilyen „elmélethez” igazodnának, ezzel nem vonzanak, hanem taszítanák maguktól a néptömegeket. Különösen taszító az ilyen ^elmélet” ami atomrakéta századunkban. A marxisták és leninisták mindig nagy figyelmet fordítottak a háború és a béke kérdéseire és ezeket a kérdéseket mindig konkrét történelmi szempontból vizsgálták. Nem lehet dönteni a háború és a béke kérdésében a reális helyzet számbavétele nélkül. Legyen bátorságunk józanul szembenézni a valódi tényekkel és tudományos pontossággal mérlegelni, mihez vezetne egy modern háború, ha azt nem sikerülne elhárítani. Külföldi tudóst* és katonai szakértők számítása szerint az Egyesült Államok körülbelül negyvenezer atombombával és robbanóanyagtöltettel rendelkezik. Mi tudjuk, a Szovjetuniónak is van bőven ezekből a „javakból". Mi történne, ha ezek az atomfegyverek az emberek fejére zúdulnának? A tudósok kiszámították, hogy csupán az első csapás következtében 706—800 millió ember pusztulna eL Eltűnne a föld színéről és romfoadőlne nemcsak a két vezető atomhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem Franciaország, Anglia, Németország, Olaszország, Kína és Japán és a világ sok más országának összes nagyvárosa. Egy atom-ts hidrogén- háború következményei több nemzedék egész életére hatással lennének, betegségeket, halált idézve elő, az emberiség elkorcsosulásához vezetnének. Kétségtelen, ha az imperializmus megszállottái termonukleáris világháborút robbantanának ki, az a háborúirat szülő kapitalista rendszer elkerülhetetlen pusztulásához vezetne. S vajon a szocialista országok, a vi lágszoc i alizmusért folyó harc ügye nyeme-e a termonukleáris világkatasztrófán? Csak azok az emberek gondolkodhatnak így, akik tudatosan szemethunynak a tényekre. Ami a marxistákat és leninistákat illeti, nem gondolhatnák kommunista civilizáció megteremtésére a világkultúra központjainak romjain, a termonukleáris csapadéktól elpusztított és megfertőzött földön. Nem is szólva arról, hogy igen sok nép számára teljesen megszűnne a szocializmus problémája, mivel ezek a népek fizikailag eltűnnének földünk színéről. Növekedett a békés egymás mellett élés jelentősége Amint mondják, balga az, aki a háborúról fecseg, s nem tudja, miiről fecseg. Az albán vezetők sokat fecsegnek a rakéta-nukleáris háborúról, ám ez senkit sem aggaszt. Mindenki tudja, hogy csak fecsegnek, nem kell őket komolyan venni, semmiféle reális lehetőséggel nem rendelkeznek. Amint látják, nálunk ezekben a kérdésekben különböző a helyzet és különböző a felelősség. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által meghirdetett elvét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. Ebinek az elvnek a jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok egész gyakorlata igazolta és igazolja. A békés egymás mellett élés fokozott jelentőségűvé vált a mai viszonyok között. Az albán vezetők azt állítják, hogy az SZKP egyedül a békés út mellett lép fel és kizárja a fegyveres harc útját. Szabad legyen megkér- deznem az albán ‘vezetőktől: meg tudnának-e nevezni egyetlen kommunista pártot is, amely úgy vélné, hogy hazájában forradalmi helyzet alakult ki és az ország kommunistái felkelést kívánnak szervezni, az SZKP pedig fellépett a fegyveres harc módszerének alkalmazása ellen? Talán az albánok tudnak ilyen példát? Bizony hogy nem, mert ilyen példa nincs! Az albán vezetők úgy vélik, hogy tetszésük szerint bármikor előidézhető a forradalom, hogy a forradalom végrehajtásához nincs szükség megfelelő objektív és szubjektív feltételekre. Az 5 „elméletük” szerint minden igen egyszerű: megjelennek a hősök, jönnek és felkelést szerveznek. A történelemben azonban ilyen esetek nem voltak és nem is lesznek. Az ilyen — bocsánat a kifejezésért — „elméletnek” semmi köze a marxizmushoz. kell felépítenünk a szocialista társadalom épületét. Nincs bonyolultabb kérdés a nemzetek közötti viszony kérdésénél. A kizsákmányoló országok uralmának évszázadai és évezredei annyi bizalmatlanságot, annyi gyűlöletet és türelmetlenséget, annyi bánatot és keserűséget vittek ezekbe a viszonyokba, hogy való- | ban gigantikus erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy lépésről lépésre, türelmesen és szívósan kioldozzuk a nemzetközi kapcsolatok bonyolult csomóit és elősegítsük a népek egyetlen testvéri családba való összeforrását. Nem kétséges, óriási sikereket értek el a szocialista országok ezen a téren, különösen az SZKP XXII. kongresszusát követően, a Szovjetunió kezdeményezésére, pártunk megszüntette a szocialista országok viszonyában Sztálin idején előfordult hibákat. Sztálin hibáit kijavítottuk a nemzeti kérdésben is Sikereink előfeltétele a kommunista világmozgalom egysége Elvtársak! — folytatta beszédét a szovjet kormányfő — a békéért ós a szocializmusért az egész világon folytatott harcunk sikereinek fontos feltétele a kommunista világ- mozgalom egységének erősítése. Minden kommunistának világosan látnia kell, mennyire fontos, hogy a forradalmi erők nemzetközi méretekben egyesüljenek, s összefogjon mozgalmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmus—leninizmus, egységünk alapját a proletár internacionalizmus elvei képezik. A fő dolog, ami egybeforraszt bennünket, az, hogy a világproletariátus osztályérdekei, minden dolgozó érdekei közösek. A fő dolog — a munkásosztály nemzetközi feladatainak helyes, marxista— leninista felfogása. A fő dolog, hogy mélyen higgyünk nagy ügyünk igazában. A fő dolog, hogy kikerülhetetlen a szocializmus világméretű győzelme. Az a kötelességünk, hogy egybeforrasszuk az ösz- szes forradalmi erőt, megeddzüfc és eszmeileg felvértezzük a kommunista mozgalmat. A Szovjetunió Kommunista Pártja rendíthetetlenül tartja magát a kommunista világmozgalom összehangolt, közös irányvonalához: a marxista—leninista pártok képviselőinek 1957. és 1960. évi tanácskozásain kidolgozott platformon állt és továbbra is ezen a platformon marad. Természetesen, nincs kizárva, hogy különböző országok kommunistái eltérően értelmeznek egyes,, esetleg igen fontos kérdéseket. Az emberiség egyharmada számára a népek életében érvényesülő gyakorlattá vált a marxista—leninista tanítás. Több mint egymilliárd ember új életet épít, s kimagasló eredményeket ér el a szocializmus építésében. A szocialista világrendszer országai az új társadalom építésének különböző szakaszaiban tartanak. A külvilággal való kapcsolataik fej lesztésének tapasztalatai sem teljesen egyformák. Ebből kifolyólag lehetséges, hogy egyes problémákat eltérően közelítenek meg. Ha ez nem is a legkellemesebb jelenség, mindenesetre reális tény, amellyel számolni kell. Ezért, ha nézeteltérések keletkeznek, nem szabad szabadjára engedni a szenvedélyeket. Ilyenkor türelemre van szűk- j ség, ahogy mondani szokták, a | dolog gyökeréig kell hatolni, j meg kell látni a leglényege- j sebbet. Márpedig a testvér- pártok számára, s főleg a szocialista országok pártjai j számára a leglényegesebb az a közös ügy, amelyért harcol- \ nak — a szocializmus és a | kommunizmus felépítése. A szocialista országok példája alapján az egész világ munkásosztálya meggyőződ- \ hét arról, milyen sikereket érhetnek el a dolgozók, ha országukban megdöntik a ki- zsálcmányolókat és megteremtik a munka hatalmát. A szocializmus és a kommunizmus építésének útján sikeresen előrehaladva közelebb hozzuk, meggyorsítjuk a kizsákmányolok ellen harcoló nemzetközi munkásosztály végleges győzelmét. Mindezt helyesen kell értelmeznünk s nem szabad szubjektiveknek lennünk, ha nézeteltérések támadnak fel valamilyen kérdésben. Ha támadtak is nézeteltéréseink különféle ideológiai kérdésekben, sőt talán elég fontos kérdésekben, e kérdések helyes értelmezésére kell törekednünk. Amellett nem szabad végletekbe esnünk és szubjektivizmust tanúsítanunk valamely ország általános helyzetének felmérésében. Nem szabad például egyik vagy másik szocialista ország politikai jellegét csupán azon téves nézetek alapján meghatározni, amelyeket egy időben az ottani vezetők, vallottak. A fő mutatók ne a szubjektív, hanem az objektív tényezők legyenek. S itt elsősorban arról van szó, kinek a tulajdonában vannak a termelési eszközök, kinek a kezében van a hatalom, milyen úton megy végbe az állam fejlődése. Ha valamely kérdésekben nézeteltéréseink támadtak, ha vitába szálltunk egymással és nyomban ezután kijelentenénk, hogy az a szocialista ország, amelynek vezetői valamiben nem értenek egyet velünk, nem szocialista ország, ez merő szubjektivizmus lenne. Ugyanúgy járnánk el, mint egyházi körökben: ha valaki nem tartja meg többé az egyházi előírásokat ós szertartásokat, akkor kiközösítik őt az egyházból és kiátkozzák. Nem illik hozzánk, hogy klerikálisok módjára járjunk el, hogy a szocializmusból való „kiközösítéssel” foglalkozzunk. Nézeteltéréseink vannak például Jugoszláviával, néhány ideológiai jellegű kérdésben, ám csupán ezen az alapon nem lehet azt állítani, hogy ez az ország nem szocialista. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert az objektív mutatók szerint az ottani rendszer szocialista. Jugoszláviában a termelési eszközök és az ország népeinek hősi harcával kivívott hatalom a dolgozók kezében vant nincsenek nagybirtokosok, bankárok, kapitalisták. Jugoszlávia népei harcolnak a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért. Milyen alapion „közösíthetnénk ki” Jugoszláviát a szocializmusból, milyen alapion zárhatnánk ki a szocialista államok sorából? Nézeteltérés Albániával Nekünk komoly nézeteltéréseink vannak az Albán Munkapárt vezetőivel. Nos, szubjektív elképzelésektől vezettetve, jelentsük ki, hogy Albánia nem szocialista ország? Ez helytelen, szubjektív eljárás lenne. Bár az albán vezetőség egész sor igen fontos kérdésben meg nem értést tanúsít, s mi harcolunk e meg nem értés ellen, mégis úgy véljük, hogy Albánia szocialista ország, hogy népe igazi hősiességet tanúsított a szocializmus győzelméért vívott harcbanNekünk nem előre elkészített építkezési területen, hanem a kizsákmányolok által beszennyezett és limlommal eltorlaszolt talajon Sztálin nemcsak az orszá- [ gon belül, hanem a népi demokratikus országokkal való i viszónybán is súlyos hibákat I követett el a nemzeti kérdésben. Pártunk, akárcsak a többi . marxista—leninista párt, ke- j ményen megbírálta Sztálin | személyi kultuszát, helyrehozta az általa elkövetett hibákat. Ennek eredményeként a szocialista közösségen belül a pjolitikai légkör megtisztult. A szocialista országok érdekeit érintő ikérdések kölcsönös eszmecsere alapján, a demokrácia és a proletárinternaciona- lizmus széliemében oldódnak meg. Mindenki előtt ismeretes, mennyi türelmet és önuralmat tanúsítóit pártunk az Albán Munkapárt vezetőivel való kapcsolatában■ Tekintet nélkül arra. hogy az albán vezetők a nézeteltérések megjelenésének legkezdetétől fogva, nyíltan ellenséges álláspontra | helyezkedtek az SZKP-val I szemben, mi több ízben kez- deményezőek voltunk, tárgya- ! Sásokat javasoltunk a vitás kérdések rendezésére, az albán vezetők azonban valamennyi javaslatunSkat visszautasították. Egyre távolabb és távolabb jutottak a marxizmus—Icni- nizmvstól, a proletár internacionalizmus elveitől való elpártolás útján, a kommunista világmozgalomtól való elsza- kadásvtkban. Mégis, ma is készek vagyunk megismételni azokat a szavakat, amelyek a- SZKP XXII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában elhangzottak: ha az albán vezetőknek fontosak saját népük érdekei és a szocializmus albániai építésének ügye. ha ők barátságot akarnak a Szovjetunió Kommunista Pártjával és az összes testvérpártokkal, akkor el kell veíniök hibás nézeteiket és vissza kell térniük a szocialista közösség testvéri családja egységének és szoros együttműködésének útjára, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal való egység útjára. A Szovjetunió Kommunista j Pártja követi Lenin végakaratát. A kommunista mozgalom elméletére és taktikájára vonatkozó elvi kérdésekben kérlelhetetlen maradt, ugyanakkor mindent megtett és a jövőben is megtesz azért, hogy meggyőzze azokat, akik hibá- I kát követtek el. vagy nem lát- | ják világosan a perspektívát, j nem értik teljesen a jelenle- j gi helyzetben folytatandó harc feladatait. A világkommunizmus sorainak egysége a marxizmus —leninizmus alapján — ez mindennél szentebb pártunk számára és nem sajnáljuk az erőt ennek az egységnek az erősítéséért. A kommunista pártok viszonyában türelmet kell tanúsítani, nem szabad szubjekti- vistának lenni az események megítélésében, nem szabad az egymásközötti vitával örömet okozni osztályellenségeinknek. Különösen óvatosaknak kell lenniük a vitákban az olyan országok pártjainak, ahol a népek már a szocializmust, a kommunizmust építik. rí Közös kötelesséshink. hogy az imperialista táborral szemben- állva ne osszuk meg erőinket, ellenkezőleg. mindenképpen növeljük ezeket az erőket az egész arcvonalon: gazdaságilag. katonailag, ideológiailag és politikailag. Türelem és önuralom szükséges a vitáknál A gyakorlat megmutatta, : hogy időnkint olyan nézetek keletkeznek, amelyek eltérően magyarázzák egy ország belső fejlődésének kérdéseit. E tekintetben az utóbbi évek folyamán többé-kevésbé helyes magatartás alakult ki nálunk egymás iránt, türelmesek voltunk és tartózkodtunk attól, hogy kioktassunk másokat és méginkább. hogy beavatkozzunk egymás országainak ügyeibe. Külpolitikai kérdésekben, a munkás és kommunista világmozgalomra vonatkozó kérdésekben szintén jelentkezik az néha, hogy különbözőképpen közelítik meg és eltérő módon értelmezik az eseményeket. Ilyenkor természetesen lehetségesek különböző álláspontok. előfordulnak viták, amelyek arra irányulnak, hogy helyes, összeegyeztetett irányvonal alakuljon ki. E tekintetben különösen szükség pan a türelemre és önuralomra. Pártunk Központi Bizottsága hasznosnak tartaná, ha megszüntetnénk a kommunista pártok között jelenleg folyó vitát. egymás pártjainak bírálását és bizonyos időt adnánk arra, hogy — mint mondani szokták — a szenvedélyek elüljenek. Egyes elvtársak úgy vetik fel a kérdést, hogy össze kell hívni valamennyi testvérpárt tanácskozásó,t a megérett problémák megvitatására. A mi pártunk mindig kiállt az ilyen tanácskozások mellett. Ez esetben mégis úgy véljük hogy ha azonnal összeülne egy ilyen értekezlet, valószínűleg kevés remény lenne a fennálló nézeteltérések sikeres elhárítására. Egy ilyen tanácskozás most nem az ellentétek nyugodt és ésszerű leküzdéséhez, hanem azok kiéleződéséhez vezetne és a szakadással fenyegetne. Nem szabad elfelejteni, hogy a harcnak megvan a maga logikája, izzanak a politikai szenvedélyek. A szovjet kommunisták valamennyi kommunista és munkáspárt egységének hű és határozott hívei, közös erőink marxi—lenini tömörülésének hívei. Éppen ezért úgy véljük, hogy a munkásosztály, jövőnk érdekében ésszerűbb lenne, ha most a sajtóban beszüntetnék a polemizálást a vitás kérdésekben. Hagyjuk az időt dolgozni, az majd tisztázza, kinek van igaza és ki tévelyeg. Elz alatt az idő alatt el kell távolítani minden hordalékot, mindent, amit az alkalom vetett fel. Akkor sikeresebben megegyezhetünk, összegezhetjük eredményeinket és kidolgozhatjuk azokat az általános tételeket, amelyek talajából kialakul majd az egységes nézet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének alapvető kérdéseiben. A világ kommunistái és munkáspártjai jól tudják, milyen óriási a felelősségük, hogy a nemzetközi szocializmus sorsáért, az emberiség sorsáért, nem kímélik erejüket, hogy mindent elseperjenek az útból, ami akadályozza soraink marxista—leninista egységének és felzárkózásának szilárdítását. Kedves elvtársak! Jólesik megemlíteni, hogy pártjaink — a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Német Szocialista Egységpárt — között minden elvi kérdésben teljesen egységes nézet uralkodik. Nagy megelégedéssel jelenthetjük ki azt is, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság vezetői és személyesen a szovjet vezetők és Walter Ulbricht, Otto Grotewohl elvtársak, valamint az NDK más vezetői között baráti. valóban testvéri viszony alakult ki. Közöttünk mindig teljes volt a kölcsönös megértés az országaink közötti viszonyban felmerülő kérdésekben, valamint a nemzetközi helyzet kérdéseiben. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk mindent elkövetni azért, hogy még jobban megszilárdítsuk barátságunkat — pártjaink, népeink barátságát, minden szocialista ország népiének barátságát! — mondotta végül Hruscsov, majd felolvasta az SZKP Központi Bizottságának üdvözletét az NSZEP kongresszusához. A Közös Piac országai támogatják Anglia csatlakozását Nyugati hírügynökségek közlése szerint a belga fővárosban Angliának és a Közös Piac tagállamainak képviselői folytatták megbeszélésüket. Kétórás ülést tartottak, ezen az angol csatlakozással összefüggő mezőgazdasági problémákat vitattak meg, ezt követően a tagállamok képviselői külön ülést tartottak, megtárgyalták a mezőgazda- sági bizottság jelentését. Valamennyi hírügynökség rámutat arra, hogy a tanácskozások színhelyén nagy megütközést keltettek De Gaulle francia elnök kijelentései, és Franciaország partnerei valamennyien Anglia csatlakozása mellett foglaltak állást. Edward Heath lordpiecsétőr az angol küldöttség vezetője kijelentette, továbbra Is törekszik a tárgyalások folytatására. Spaak belga külügyminiszter azt hangoztatta, hogy kormánya nem ért egyet De Gaulle tábornok nyilatkozatával, s magát a nyilatkozatot „zavart keltőnek" tekinti. Hozzáfűzte, tudomása szerint a holland kormány osztozik a belgák nézetében. Duns holland külügyminiszter, a flamand televíziónak adott nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy De Gaulle csak Franciaország nevében beszélt. A brüsszeli nyugatnémet konzulátuson Hans Joachim Hille, a nyugatnémet küldöttség hivatalos szóvivője, hangoztatta, hazája azt kívánja, hogy Anglia a Közös Piac teljes jogú tagjává váljék. Az olasz küldöttség szóvivője is kijelentette, hogy a tárgyalásoknak folytatódniuk kéll, semmi sem változott. A francia elnök televíziós nyilatkozata nem a Közös Piac országainak döntése. Fanfani megkezdte tárgyalásait Kennedy elnökkel Fanfani olasz miniszterelnök washingtoni idő szerint, szerdán délelőtt megkezdte tárgyalásait Kennedy elnökkel. Az első tárgyalás mintegy másfél óráig tartott. Utána az Egyesült Államok elnöke ebédet adott az olasz miniszterelnök tiszteletére. Csütörtökön Fanfani másodszor találkozik Kennedy elnökkel és ezután adják ki a közös közleményt.
