Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

I \ 4 0 ”\LfCíritm 1962. DECEMBER 8, SZOMBAT / A veresegyházi fa faragó a Néprajzi Múzeumban van. Határán áll Am, mint fafaragó nemhiába dolgozott egy életen át Blandl József. Alkotásai, mint határesetek, méltán kerül­nek a Néprajzi Múzeumba (Koppány felv.) E levél nyomában indul­tunk, s így szerettünk volna könnyíteni lelkiismeretűnkön, hogy az egy élet nyomorán keresztülvergődő házaspár ál­mait, talán utolsó vágyait ne mi romboljuk szét az igazsággal. A Népművészeti Intézet munkatársai, Cseri Lajos és Varga Mariann, amikor meg­Hogy miképpen került Ve- reseigyfházra? Mái, mikor pró­bálkozott a munkával, a sza- dai Szalai néni kérdezte a gyárban, melyikük akarna Ve- resegyházon telket vásárolni, olcsón kapható, lefizetésre. Blandl József akart, s a te­lekre sajátkezűleg építette fel kis házikóját. A huszas évek elejétől a szerszám azonban már sehogy sem állt a kezében, de csodá­latosan a fafaragó kés, igen. Alkalmi munkák és fába ál­modott szobrok, botok, képek évtizedei következtek. Elisme­rést nemigen kapott, de egy élet munkáját a veresegyházi gyógyszertárban, s a község né­hány más épületében elhelye­zett faragásai jelzik. Nagy­HUSZONÖT ÉVI „ A jugoszláviai Bjelusa falu­ban él egy hetvenéves öreg paraszt a feleségével. Ötven éve házasok, de már huszonöt éve egyetlen szót sem váltot­tak egymással. A belgrádi a népművészetnek, s alkotásai, mint ilyenek, mél­tán kerülnek a Néprajzi Mú­zeum gyűjteményébe/ Valamikor fiatal korában repülni akart Blandl József. Saját maga eszkábálta repülő­gépének roncsai ma is meg­találhatók háza padlásán. Re­pülni akart, s becsapták, ócs­kavasat adtak el neki motor- alkatrészek gyanánt. S életé­nek tragédiája, hogy bármimt szeretne „repülni”, öreg korá­ban is, midőn hősi elszántság­gal, reszkető kézzel ecsetet fog kezébe, hogy az erejét meghaladó faragás helyett fes­sen. E téren népművésszé már nem válhat. Egy azonban bizonyos.;. A veresegyházi öreg házaspár nyomorán valamilyen formá­ban a megyei tanács művelő­désügyi osztályának segíteni kellene. Ennyit megérdemel, ennyit mindenképpen ér Blandl József művészete. Alacs B. Tamás NÉMA“ HÁZASSÁG „Politika” tudósítása szerint, senki sem tudja már a falu­ban, talán ők maguk sem, hogy eredetileg min vesztek össze. tudták, mi járatban vagyok, ugyanazt érezték, mint én. A hetvenhét éves hadirokkant „hősies” munkája, a freskók a ház falán, bizony giccsek. Menthetetlenül azok. De va­jon ki érti meg, hogy mind­ezt megmondani mily ne­héz!? A művészet „kegyet­len”, hisz semmi körülmé­nyek között sem lehet fi­gyelemmel az alkotó szemé­lyére, körülményeire, tragé­diájára, csak a műalkotást nézheti, s csak így ítélkezhet. A Népművelési Intézet munkatársad szintén sajnál­ják Blandl Józsi bácsit, sze- retnének rajta segíteni, de nem tagadhatják meg hiva­tásukat, nem mondhatják a fehérre azt, hogy fekete. Ám ekkor eszembe jutott, hogy Blandl József emlí­tést tett arról, hogy pár faragott képe Ez, sajnos, giccs. sage. Életükről hosszasan be­széltek. A férfi 75 százalékos hadirokkant, 77 éves. reszke­tő kezű, fáradt beszédű, de az életet még ma is igen-igen szerető öreg. A feleség kis zsámolyon ül, a betegség oda­szögezte. Blandl Józse»' Baranya me­gyében született, innen került fel Pestre, mint épületlakatos, majd jött a háború, a rokkant­ság, s hiába volt szakma a ke­zében — a nyomor. Blandl József veresegyházi népművész” harmadik díjat nyert. Ám a díj nem sokat se­gített rajta, hisz mint mond­ja, csak oklevél volt, anyagi támogatást nem jelentett. Az idén határozta el, hogy kifesti házát. Reszkető keze a faragökést már nem tudja forgatni, de az ecsetet még igen. S tájképet „álmodott” az épület homlokzatára, hi­szi és reméli, hogy nagyot I alkotott. A Népművelési Inté­zethez fordult levélben, hogy jöjjenek ki, nézzék meg, s is­merjék el művészetét. S hogy meglátogattam a múzeum „fafaragás szakér­tőjét”, dr. Hofer Tamást, csak annyit kellett monda­nom, hogy az elmúlt napok­ban Veresegy házon jártam, s ő máris közbevágott: — Csalt nem Blandl József­nél? Az öreg öt faragott képet juttatott el a Néprajzi Mú­zeumba, ez évben. S a szak­értői vélemény szerint ezek, ha nem is népművészeti re­meitek, de súrolj,ák a nép- művészeti alkotás határát. Miről van szó? Hivatalosan népművészeti alkotásnak csu­pán az tekinthető, amelyik egy tájegység zárt keretén be­lül élő közösség egységes ha­gyományán épül. A XX. szá­zadban a „hagyományos rend” megbomlott, a városi, kispol- ! gári behatások a zárt közös­ségi életet megszüntették, s a hagyományokra épülő, hagyo­mányokból élő népművészeti alkotások csak mintegy em­lékként születnek. Nyugat-Európában jelenleg tulajdonképpen nincsenek is népművészek, a kultúrbehatás már oly erősnek bizonyult. Nálunk még található, de egyre kevesbednek. Amit Blandl József csinál, az „ösztönös” művészet, min­den tájegységi hagyomány nélkül. Nyugaton is csupán ilyen művészek élnek. Tehát ebből a szempontból nézve, a veresegyházi fafaragó: népmű­vésznek tekinthető. Érdekesség, hogy a Néprajzi Múzeumhoz eljuttatott, a fa­faragó művészetben egyedül­állónak nevezhető faragott dombormű faliképéi közül nem egynek kétségtelenül ér­téke van, s a Néprajzi Mú­zeum meg is vásárolja a szebb alkotásokat Blandl József, amikor ma­gáról megfeledkezve, ösztönö­sen farag, művészit alkot. Azt mesélték, hogy Veres­egyházon befejezte háza festé­sét az öreg Blandl Józsi bá­csi, s „freskóinak“ csodájára járnak a faluban. Tanítóik ve­zetésével általános iskolások látogatják a falu végén, a Cso­konai utcában levő kis házi­kót. A vasútvonal mellett, a malomtól jobbra a szürke köd­ben már messziről rikított a nyers-piros, kék, zöld színek kavarodása. A kis konyhában fogadott bennünket Józsi bácsi és fele­urak köszönő sorait mutatja, s a munkáért kapott pár kraj­cárról mesél. A felszabadulás már élete alkonyán érte utol Józsi bá­csit. Most sem nagyon válto­zott sora; 180 forint hadirok­kant, s legújabban 300 forint szociális segély a járástól. Pár éve művészete ugyan némileg elismerést nyert, hisz 1960-ban a felszabadulási kul­turális szemle keretében nyílt váci kiállítás alkalmából „pompás fafaragásaival VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Bundabemutató A Bőripari Tudományos Egyesület péntek délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Kultúrhá- zában bemutatta az 1933. év­ben gyártásra kerülő bunda- modelleket. Fél-irhabunda. A szép szürke színű, magas fehér szőrme- gallérral készült sportfazonú bunda a szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat gyárt­mánya A különleges füstszürke csí- kozású fehér panofix bunda méltán megnyeri majd a vá- I sárlók tetszését. A Pannónia ! Szőrmekészítő és Szőrmekon- fekció Vállalat terméke (Koppány felv.) Budapesti kirándulás A napokban budapesti ki­ránduláson vettek részt a Ru­haipari Vállalat ceglédi mun­kásakadémiájának hallgatói. Első útjuk a Május 1 Ruha­gyárba vezetett, ahol megte­kintették az üzemet és elbe­szélgettek a gyár dolgozóival. A gyárlátogatás után este színházban voltak a ceglé­diek. Magyar borral koccintanak öt tartálykocsi áll a MON- IMPEX ceglédi lerakata előtt. Csattognak a motorok, szu­szognak a szivattyúk, a tartá­lyok bendője lassan megtelik borral. Az egyik kocsi svájci, a másik osztrák. Svájcba bur­gundi indul Ceglédről. De in­nen, Ceglédről kerül külföld­re a Balaton melléki, a tokaji, sőt az egri és a villányi bor is. Ez ugyanis az ország leg­nagyobb exportgyűjtő pincéje, amely megfelelő technikai felszereléssel rendelkezik. Sokfelé a világon szilveszter­kor Ceglédről szállított ma­gyar borral koccintanak majd az újévre. Egészségügyi vizsgálat a boltokban és vendéglőkben Öttagú bizottság ellenőrizte i a napokban: vajon a ceglédi boltok és vendéglátó egységek tisztasága kifogástalan-e. Az ellenőrök figyelme kiterjedt a legapróbb részletre is. Több helyen találtak füstös konyhá­kat, sőt olyan vendéglátóipa­ri egységben is jártak, ahol a tejméréshez használt finnérce rendkívül piszkos volt. Az egyik étterem pincéjében megengedhetetlen körülmé­nyekre derült fény. Ott tárol­ják a palackozott borokat és edényeket, pedig befolyik a pincébe a szennyvíztároló bű­zös tartalma. Megvizsgálták az egyik vendéglátóipari egy­ség dolgozóinak egészségi könyvét is. Kiderült, hogy ti­zennyolc alkalmazott közül csak egynek volt rendben az ellenőrző könyve. Az ellenőr­zés tapasztalatairól értesítet­ték az illetékes vállalatokat, illetve a földművesszövetkeze­teket. MDWDR © VIDÉfijg Külföldi vendégek Az NDK ismeretterjesztő társulatának hazánkban tar­tózkodó küldöttsége ellátoga­tott a TIT gnonori járási szer­vezetéhez. A német vendégeli elsősorban az előadások tar­talma és az előadók felkészí­tése felől tájékozódtak. A ta­pasztalatcsere végén elhatá­rozták hogy egyelőre levél­ben cserélik ki rendszeresen észrevételeiket, később pedig a két társulat előadói kölcsö­nösen meglátogatják egymást. A megbeszélés után a német vendégek megtekintették a he­lyi József Attila gimnáziumot. KÖRSÉTA ÜLLŐN Az üllői 6. számú önkiszol­gáló boltban is készülnek az ünnepekre. A polcokon sok­sok doboz, tele szaloncukorral és édességgel. A TÜZÉP-tele­ven is hatalmas a forgalom. Egyesek már kora hajnalban ott állnak, ugyanis kevés a szén. A telep vezetői mindent megtesznek, hogy az átmeneti zavart újabb rendelésekkel át­hidalják. Megszépült az üllői főtér. Az éjjeli kivilágítás fo­kozására erősebb égőket sze­reltek fel. Fajankó kalandjai Tegnap kedves élményben volt részük a nagykőrösi gye­rekeknek. A Budapesti Álla­mi Bábszínház társulata láto­gatott el a városba és két elő­adáson bemutatták a „Fajan­kó kalandjai” című műsoru­kat. A fővárosi színház ven­dégszereplése nagy sikert ara­tott Nagykőrösön. Képszerű a sakk és a televízió A nagykőrösi fiúkolléigium- ban megalakult a labdarúgó­csapat. Legutóbb a Kinizsi ifijeivel mérkőztek, és értékes, 2:1 arányú győzőimet árattak. A modellezők is rendszeresen megtartják foglalkozásaikat. Ezenkívül rendkívül népszerű a kollégiumban a sakkozás. Szabad időben bizony vala­mennyi tábla „foglalt”. A diá­kok nagy része beiratkozott a városi könyvtárba. De nem­csak a jó olvasnivaló vonzza a kollégistákat, hanem a tele­vízió is a legnépszerűbb szó­rakozások közé tartozik. Es­ténként körbeülik a készülé­ket, és nem mulasztanak el egyetlen színházi előadást, tarka műsort, vagy filmet sem. A tervezettnél egy évvel korábban A tervek szerint márciusban megkezdi a termelést a Dunai Cement- és Mészmü első kemencéje — A KISZ-fiatalok a gyár építésénél A Dunai Cement- és Mész- mű építőinek felajánlása sze­rint jövő év végére — a ter­vezettnél egy évvel korábban — teljesen elkészül a gyár- óriás, az első kemenceegység pedig már a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának legközeleb­bi évfordulóján, március 21-én megkezdi a termelést. A munka most érkezett legfontosbb szakaszába. Szerelőmunkások serege dol­gozik a funkciópróbák előké­szítésén. Ez a rövidesen meg­kezdődő üzempróba lesz a gyárépítők első vizsgája, s ezekben a hetekben az eddigi­nél is nagyobb igyekezettel szerelik valamennyi üzemrész­ben a belső berendezéseket. A határidők megrövidítésé­ben, a munkalendületben dön­tő szerepe van a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, amely­nek védnökségével készül az utóbbi évek egyik legnagyobb építkezése. A KISZ a gyárak legjobb, munkában és maga­tartásban egyaránt példamu­tató ifjúmunkásai közül 400-al küldött KlSZ-megbizatás- sal a váci építkezésre. Ezenkívül 18 000 fiatalt mozgósítottak hétvégi és nyári társadalmi munká­ra. A KISZ-tagok eddig több mint félmillió órát dolgoztak önkéntes társadalmi munká­ban. Többek között 40 090 köbméter földet mozgattak meg a különböző munkáknál, 11 kilométer csatornázás túl­nyomó többségét végezték el, több mint félmillió téglát ra­kodtak. A KISZ sok nehézséget ol­dott meg azzal is, hogy meg­szervezte a gyárépítésben részvevő 120 vállalat ifjúság, szervezeteinek együttműködé­sét. így az előforduló gyártási problémák, szállítási késleke­dések alkalmával gyorsan mozgósítani tudták a különbö­ző vállalatok fiataljait. Ezzel a tevékenységükkel sokszor közelebb hozták a különböző berendezések, felszerelések elkészítésének határidejét. Legutóbb például a transzfor­mátorokhoz szükséges expan­ziós kapcsolók beszerzése okozott nehézséget. Ezt eddig Magyarországon nem gvártot- ták, külföldi cégektől pedis csak a jövő évben lehetett vol­na beszerezni. Végül a Villa­mosgép- és Kábelgyár fiatal szakembereinek kezdeménye­zése vezetett eredményre. Elkészítették a kapcsoló­kat, amelyeket így idejé­ben fel tudnnk szerelni. Hasonlóan határidő előtt ké­szítettek el 4000 négyzetmé­ter drótüvegtáblát a Miskolci Üveggyár fiataljai, miután a gyár csak hosszabb határidő­re tudta vállalni annak szál­lítását. A KISZ állandó kapcsolatot tart fenn az NDK ifjúsági szö­vetségével is, amely ugyan­csak külön bizottságot alakí­tott a DCM építésének támo­gatására. így a KISZ kérésé­re a német fiatalok is sok be­rendezés szállítási határidejét rövidítették meg. Nagy gondot fordít a KISZ a gyár leendő szak­munkásgárdájának neve­lésére is. A megbízásból dolgozó fiata­lok nagy része időközben úgy határozott, hogv véglegesen az új gyár állományában i#irad. Raituk kívül i.« sok fiatal kér­te felvéte’ét a végleges gyári munkásé árd ába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom