Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-07 / 286. szám
ÁRA 50 IILLÉR 1962. DECEMBER 7, PÉNTEK VI. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJÉTEK? A mai nap a magyar sajtó immár hagyományos ünnepe. Ezen a napon mi magunk is ünnepeltek vagyunk, mi, a sajtó munkásai: újságírók, nyomdászok, a lap technikai személyzete és az újság fáradhatatlan terjesztői. Ez az alkalom jogosít vagy bátorít fel bennünket arra, hogy hivatásunkról szólhassunk a nagy nyilvánosság előtt, számot adjunk végzett és elvégzendő, kifogyhatatlan tennivalónkról. Tiszta szívvel, emelt fővel állhatunk-e az ünnepi dobogóra, vagy megannyi tartozás nyomja lelkiismeretünket — döntsék el az erre legilletékesebbek: olvasóink. Ám akár elismerés, akár elmarasztalás lesz is osztályrészünk, megbízható mérlegük serpenyőjében kapjanak helyet makulátlan szándékaink, védelmünkre, igazolásunkra. Tréfásan, nem ritkán komolyan is elhangzik az a szólásmondás: a sajtó nagyhatalom. Vajon igaz-e, van-e alapja ennek a szállóigének? Hatalom, s főként nagyhatalom-e a mi sajtónk az első pillanatban hízelgőén hangzó, bár inkább kétes értékű szó valódi jelentése szerint? Nem, a mi sajtónk, nem az, s nem is tart igényt efféle elismerésre. Éppen ezért példabeszédünk serpenyőjében kapjon helyet ennek egyenes cáfolata is. Sajtónk, tehát a leírt és széles körben terjesztett betű, nem a hatalom megnyilatkozása, hanem a mindenkori jó ügy hivatásszerű szolgálata. De hogyan is lehetne ez másként, hiszen az országot egy magasabbrendű társadalomba vezető párt — szóban és tettben egyaránt — maga is a dolgozó nép szolgálatát írta zászlajára. A mi sajtónk — legyén bár közvetlen, vagy közvetett szócsöve a pártnak — része ennek a népért való szolgálatnak. És ha hatalomnak nem nevezhető is, mégis erős eszköz, ha úgy tetszik, jó fegyver a szépért, a nemesért, a haladásért vívott harcokban. Erejét a szocializmusba és az emberbe vetett rendíthetetlen hit és az a támogatás, bátorítás táplálja, amelyet az olvasók tízezreitől, százezreitől, millióitól nyerünk. Nem szeretnénk az önelégültség bűnébe esni, ezért nem is állítjuk, hogy ez a szócső mindig hibátlanul tolmácsolja pártunk és kormányunk politikáját, nem állítjuk természetesen azt sem, hogy mindenkor hű visszhangzói vagyunk a dolgozók szóban vagy írásban kifejezett véleményének, óhajainak. Noha múltunkat, hagyományainkat tekintve (hiszen a kommunista sajtóról beszélünk) már kinőttünk a kamaszkorból, olykor-olykor még mutál a hangunk, megesik az is, hogy egyszer-más- szor ágyúval lövünk a verebekre, és persze az sem ritka, hogy nem találunk a célba. Restelljük nagyon, jóvá is tesszük gyakran, ám nem tartjuk igazságtalannak, ha botlásaink feljegyeztetnek számlánk ..tartozik” oldalára. Mentségül mégis: újságot írni, nyomtatott betűvel szolgálni a közérdeket nem lehet másként, csak pártosan, szenvedélyesen. Aki puszta állásnak, puszta kenyérkeresetnek tekinti mesterségét, méltatlan és alkalmatlan a sajtó munkása nevére, jobban teszi, ha más vizekre evez. Vállaltuk, s ezután is vállaljuk hibáink, tévedéseink ódiumát, de szenvedélyes pártosságunk forrását nem hagyjuk betemetni a praktikus óvatosság, a megalkuvó és kényelmes közöny sarával. Mesterségünkhöz híven feladatunknak valljuk a megye, az ország, a nagyvilág dolgairól, eseményeiről szóló pontos tudósítást, törekszünk arra is, hogy információink színesebbek, változatosabbak, tehát érdekesebbek legyenek, mint az eddigiek voltak, de a közlés súlyánál, terjedelménél eztán sem a burzsoá sajtó mércéjét alkalmazzuk. Pártosan és szenvedélyesen fogunk tollat, és nem fukarkodunk a terjedelemmel, ha szocialista erkölcsbe ütköző hibával találkozunk, ha védelmet nyújthatunk törvénysértés kárvalott- jának, ha békénk, szocialista vívmányaink, szocialista rendünk új hajtásai kívánnak oltalmat, ha rideg közöny, avagy alantas szándék veszélyezteti gazdasági létünk forrását, a társadalmi tulajdont. Nem leszünk a jövőben sem kíméletesek a bürokratákkal, a karrieristákkal és talpnyalök- kal, a bírálat elfojtói és megtorlóival szemben. Leleplezésükhöz — bizton tudjuk — eztán is segítőkre lelünk hűséges olvasóinkban, levelezőinkben, tudósítóinkban. Mindehhez még annyit: mély meggyőződéssel valljuk pártunk tanítását, hogy nem az ember, hanem hibái ellen küzdünk. Ez a humánum ad biztonságot ítéletünknek, ez lesz ezután is a mérce eszmei fegyvereink, s a megfelelő harcmodor alkalmazásánál. Sajtónk figyelme azonban nemcsak és nem elsősorban a visszahúzó erőkre irányul. A szocialista újságnak nem kevésbé fontos hivatása, hogy reflektorfénybe állítsa az élet pozitív jelenségeit, kutassa fel és lelkesítőén népszerűsítse az új embertípust, segítse öt jobbért folytatott harcálban. Nem szorul bizonyításra, hogy a közösségi tudatra emelkedett termelőszövetkezeti gazda, vagy az új módon dolgozó szocialista brigádtag megyénk bármelyik üzemében, egy a falujáért, városáért fáradozó tanácstag bemutatása van olyan „érdekes” olvasmány, mint valamikor a felső tízezer valamely tagja társasági életének publikálása volt. Egészen bizonyosak vagyunk abban is, hogy a termelőmunkáról szóló cikkeink csak akkor érdektelenek, ha szakmailag rosszul, sablonosán írjuk meg azokat. Ám mindig átforrósodik az írás — és ez nem ritka — hogyha a termelést nem egyszerűen mechanikai és közgazdasági tevékenységként, hanem észszel és szívvel végzett, emberi erőfeszítésként ábrázoljuk. Számvetésről lévén szó, hadd mondjuk el azt is, hogy a közvélemény szolgálata nem korlátozódhat csupán az események korrekt tudósítására, hírek, információk közlésére. Ezt a luxust a burzsoá újságok sem engedhetik meg maguknak, hiszen létérdeke a kapitalizmusnak — még az ellenzéki sajtóorgánumoknak is —, hogy a maguk etikája és világnézete szerint kommentálják a világ eseményeit. Mennyivel inkább kötelességünk élni e lehetőséggel, amikor szándékaink és tetteink propagálásához sem ködösítésre, sem hazugságra nincs szükségünk. Valaki egy társaságban, nem is olyan régen, a mi sajtónkkal szemben, elégedetlenkedve megjegyezte: a nyugati országok belpolitikai viszályai és külpolitikájuk kulisszatitkainak nyilvánosságra hozatala olyan szenzáció, amivel a szocialista sajtó nem kelhet versenyre. Vajon igazat mondott-e az illető? De még mennyire. És ezt készséggel, irigykedés nélkül elismerjük. Sajtóink helyzetét és etikáját tekintve, azt a felfogást valljuk: épérzékű ember szívesebbén olvas el hétköznapi tudósítást egy gyermekjátszótér avatásáról, mint színesen megírt helyszíni riportot egy gyermekgyilkossági tárgyalásról. Kertelés nélkül kimondjuk: sajtónk minden tekintetben mérhetetlenül igazabb, magasabb rendűbb a polgári sajtónál. De ha csupán az úgynevezett szenzáció megítélésében különböznénk is tőle, talán nem szerénytelenség tőlünk, hogy a sajtó ünnepe alkalmából nyilvános számvetést és meditációt végeztünk. Véget ért a magyar kormánydelegáció guineai látogatása Közös nyilatkozatot írtak alá — Sekou Touré Magyarországra jön Kalmár György, az MTI tudósítója jelenti: Guineai tartózkodásának utolsó napján a magyar küldöttség, amely Kállai Gyula miniszterelnök-helyettes vezetésével december 2-án érkezett Conakryba, szerdán Kassa szigetére látogatott el és találkozott az egy éve államosított bauxitbánya guineai és magyar vezetőivel, szakértőivel és munkásaival. A küldöttség a szigetre vezető utat azoknak a magyar vízibuszoknak egyikén tette meg, amelyek menetrendszerű forgalmat bonyolítanak le Conakry és a közeli szigetek között. A felobogózott kikötőben guineai úttörők üdvözölték, s a magyar szakértők gyermekei várták a küldöttséget és partraszállásukkor táncjátékot adtak elő. A sziget köziigazgatási vezetője, Guinest Demokrata Pártjának helyi titkára és az üzem guineai és magyar műszaki igazgatója fogadta Kállai Gyulát és a küldöttség tagjait. A bányatelep központjában gyűlést tartottak, amelyen a sziget közigazgatási vezetője kijelentette: a guineai nép hálás a magyar kormánynak azokért a szakemberekért, amelyeket rendelkezésére bocsátott, és megköszönte megértésünket és együttműködésünket. A magyar szakértők — mondotta — segítségünkre vannak abban, hogy lehetőségeinket egész népünk érdekében tárjuk fel és használjuk ki. Kállai Gyula válaszbeszédében kijelentette: „a mi népünk példája is bizonyítja: az a nép, amely kivívta a szabadságot, nem kell. hogy továbbra is szegénységben éljen. Biztosítani kell országaink függetlenségét és akkor szorgalmas munkával meg lehet teremteni a dolgozó nép jólétét”. A gyűlés után, amely ősi zeneszerszámok kíséretében tánccal fejeződött be, a magyar delegáció Beavogui külügyminiszter és Alioune bár nya- és iparügyi miniszter kíséretében meglátogatta az üzemet, majd ebéden vett részt. A. közös nyilatkozat Szerdán este a magyar küldöttség, amely Kállai Gyula vezetésével Guineába érkezett, Conakryban a Guineai Köztársaság delegációjával közös nyilatkozatot írt alá. Kongresszusi munkaverseny: Új felajánlások Gödöllőn Jelentős eredmények Diósdon A gödöllői Ganz Árammérőgyárban dolgozók igen sok felajánlást tettek a pártikongresszus tiszteletére indított mumkaversenybem. A felajánlások nagy részénél tekintettel voltak arra, hogy azok lehetőleg a kongresszus ülésének napjaiban valósuljanak meg. így az év végéig tartó verseny új feladatokat, új vállalásokat kívánt. Azokban a műhelyekben, üzemrészekben, ahol még a vállalások teljesítéséért, az éves terv sikeres és eredményes végrehajtásáért harcolnak, nincs probléma. Ott azonban, ahogy „kifogytak" a felajánlásokból, a kongresszus után tartott termelési röpgyűléseken újakat tettek, amelyek az éves terv jobb, eredményesebb, termelékenyebb befejezését célozzák. A műszerészműhelyben három szocialista brigád, a Kossuth, a Petőfi és a Mező Imre, új vállalásait jegyezhették fel, míg a próbateremben a Május 1 és a November 7 szocialista brigád vállaltak újabb, jelentős feladatokat. Dobos János, a gyár szak- szervezeti bizottságának titkára, azt is elmondotta, hogy ezen a héten már foglalkoznak a szocialista munkaverseny aktuális, időszakos értékelésével. A szakszervezet termelési bizottsága és a vállalat munkaügyi osztálya már az értékelés előkészítésén dolgozik. összesítik és rendszerezik az üzemekből és műhelyekből érkezett adatokat, teljesítményeket. A jövő héten kerül sor az eredmények nyilvánosság előtti ismertetésére. Ez igen fontos, azért is, mert a gyár valamennyi dolgozója részletesen tájékozódhat az elért eredményekről, valamint a sürgős feladatokról, ebben a rendkívül felelősségteljes időszakban, az éves terv befejezésének napjaiban. Az értékeléssel kapcsolatban a szakszervezeti bizottság titkára még elmondta, hogy az 1962-es, éves munkaversenyt a jövő esztendő első két hetében értékelik, és azután hozzák nyilvánosságra az eredményeket. Az éves versenyértékelésen belül külön foglalkoznak a kongresszusi felajánlásokkal, amelyek jutalmazására ugyancsak akkor, a többi jutalom kiosztásával együtt kerül sor. A Diósdi Csapágygyár dolgozói a kongre&zusi műszakra tett felajánlásukban vállalták 729 000 forint értékű csapágy terven felüli elkészítését. Ebben a munkában szerepet vállalt több mint hatvan, a versenyben résztvevő brigád, közel ötszáz taggal, de rajtuk kívül a gyár valameny- nyi dolgozója is részese a jelentős felajánlás sikeres megi valósításának, amely nemcsak a mennyiség növelését, hanem a minőség javítását is célul tűzte. Ugyancsak a jelentős felajánlások közé tartozik a csapágygyárban az üzemrészeknek a selejt csökkentésére irányuló vállalása, amelyben szintén részt vesz a gyár valamennyi részlege és munkájuk eredményeként népgazdaságunk jelentős megtakarítással gyarapodik. A felsoroltak mellett a gyár műszaki és fizikai dolgozóinak még arra is jutott ideje és energiája, hogy a köszörűüzemben az eddiginél finomabb és munkaigényesebb eljárást vezessenek be. Itt alkalmazták először és használják igen jó eredménnyel a rendkívül finom felületet biztosító, úgynevezett szférikus köszörillési eljárást. Említést érdemel az is, hogy ezt az igényesebb, és nagyobb körültekintést kívánó feladatot anélkül hajtották végre, hogy a munkára fordított idő növekedett volna. A gödöllői Ganz Árammérőgyárban, a Diósdi Csapágygyárban, de bátran mondhatjuk, hogy megyénk valamennyi üzemében ezekben a napokban arra törekednek, hogy a kongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat a lehető legjobban valósítsák meg és éves tervüket határidőre, az előírásoknak megfelelően teljesítsék. T. T. A nyilatkozatban a két küldöttség örömmel állapítja meg, hogy nézeteik korunk alapvető kérdéseiben azonosak. Mindkét fél egyetértett abban, hogy haladéktalanul véget kell vetni a nukleáris kísérleteknek, valamint abban, hogy a német kérdést a világbéke érdekében mielőbb rendezni kell. A két fél kijelentette: minden országnak joga van arra, hogy maga válassza meg barátját, akik erősebb hatalmak esetleges fenyegetésével szemben segítik megvédeni területe sérthetetlenségét. Fegyveres nyomás, provokációs lépések csak zsákutcába vezethetnek. Mind a guineai, mind a magyar fél elítélte a más államokkal szembeni megkülönböztető politikán alapuló gazdasági csoportosulásokat és leszögezte, hogy kívánatosnak tartja a világkereskedelmi kapcsolatokat rendező nemzetközi értekezlet összehívását. A két tárgyaló fél — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — megvizsgálta a két ország kö(Folytatás a 2. oldalon) A termelőszövetkezetek segítik a könyvtárakat — Megyei tanács művelődésügyi osztálya? — Igen. — Tóth Ferenc elvtárssal, a könyvtári előadóval szeretnénk beszélni. — Én vagyak, tessék? ... — Sokat beszéltünk és írtunk arról, milyen nagy segítséget tudnának nyújtani a megye termelőszövetkezetei a községi könyvtáraknak. Közeledik az év vége, kiváncsiak lennénk, mi újság van ilyen szempontból? — A könyvbarátmozgalom keretében valóban számítottunk már eleve a termelőszövetkezetek anyagi támogatá, sara, hiszen tagjaiknak is érdekük, hogy a községi könyvtárakban még több, s még jobb könyv legyen, hogy a könyvtárak minden igényt ki tudjanak elégíteni. A termelőszövetkezetek közül igen sok megértette, hogy összefogás nélkül, az erők egyesítése nélkül nem érhetünk célt. — Mennyit adtak eddig a a termelőszövetkezetek? — Az átutalások még csak most folynak, de figyelemre méltó a felajánlott összeg. Eddig mintegy ötvenezer forintot ajánlottak tel a közös gazdíR súgok. Különösen nagy megértésre talált a könyvbarácmoz- gaiom a dabasi járásban, ahol szinte valamennyi szövetkezet adott anyagi segítséget. Például az inárcsi Március 21. Termelőszövetkezet ötezer forintot ajánlott fel. A kisebb lehetőségekkel rendelkező hernádi Március 15 Termelő- szövetkezet is háromezer forintot kíván adni. — Mit kapnak viszonzásul a termelőszövetkezetek? — Az egész község jobb könyvellátásán kívül a könyvtárak állományának gyarapodásával és a könyvtárak erősödésével az eddigieknél is nagyobb súlyt helyezünk a fiókkönyvtár-hálózat szervezésére. s ez az akció elsősorban a termelőszövetkezeteket érinti. T, M, Számvetés és meditáció
