Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

1962. DECEMBER 4, KEDD rear Ml EGY Kl '&£h4aji 3 MONDJON VÉLEMÉNYT! Sok hibát kell kijavítani Olvastam a november 18-i számban A lakosság érdeké­ben című cikket. A szerkesz­tőség kéri, hagy a közös ügy­ről a lap olvasói mondjanak véleményt. Ennek azért is eleget kívánok tenni, mert ha egy kis remény van arra, hogy az általam leírtak kö­vetkeztében javul valamit a helyzet járásunkban, illetve megyénkben, akkor a járási pártbizottság és a tanács vég­rehajtó bizottságának eddigi fáradozásai sem voltak hiába- valóak. Járásunk kereskedelmi te­vékenységét jelenleg a föld­művesszövetkezeti hálózat bo­nyolítja le, 210 dolgozóval 124 kiskereskedelmi üzletben. Az üzletekben 1961-ben 214 millió forintot forgalmaztak. Ebből a. többi között 69 milli­ót költött a lakosság ruházat­ra, 60 milliót vegyes iparcikk­re és 74 milliót élelmiszerre. 1960-hoz arányítva, nőtt az élelmdszerfogyasztás. Húsból 5, vajból 31, cukorból 4 száza­lékkal adtak el többet. Jelentősen emelkedtek az igények a tartós fogyasztási cikkek iránt Községeink la­kosai 1961-ben 318 motorke­rékpárt. 1622 kerékpárt. 926 rádiót, 191 televíziókészüléket, 69 hűtőszekrényt vásároltak. Politikai, szak- és szépiro­dalmi könyveket egymillió fo­rint értékben adtak el földmű­vesszövetkezeti boltjaink. Ez tíz százalékkal több, mint 1960-ban! Az fmsz-'ek ellátták a tsz-eket és a háztáji gazda­ságokat növényvédelmi sze­rekkel is. A járásban négy kisipari ktsz működik, 213 taggal. Ezenkívül 282 kisiparos dolgo­zik. A két szektorban jelen­leg 134 ipari tanulót alkal­maznak. A tsz-ekben 182 ipa­ri dolgozó tevékenykedik. Az ipari tevékenységgel foglalko­zók többé-kevésbé megoldják a rájuk háruló feladatokat. ~ Gondatlanság, haszonféltés Sajnos, eredményeink dacá­ra, élég sok még a fogyatékos­ság. Sok a panasz a kenyér minőségére és a rossz szállí­tásra. A süteményválasizték sem kielégítő. Emiatt a felelős­ség részben a sütőipari válla­latra, másrészt a földműves- szövetkezeti boltvezetőkre há­rul. Főként szombatonként és ünnepek előtt, a sütőipar sü- letlen kenyeret szállít. Ilyen­kor ugyanis kétszeres meny- nyiséget kell megsütniök. A ■földművesszövetkézeti boltve-, zetők ritkán adiák vissza szál­lításkor a minőségileg kifogá­solható kenyeret. Arra hivat­koznak, hogy a vállalattal, il­letve a gyártó üzémmel fenn akarják tartani a jó viszonyt, így inkább a lakosságot káro­sítják meg. A földművesszövetkezetek elkészítik a szállítási szerző­dést és aláírás végett a sü­tőipari vállalathoz küldik. A vállalat aláírja, mégis sok esetben módosítja a szállí­tás / idejét. A lakosság igé­nyeit nem veszik eléggé fi­gyelembe. Van olyan üzlet, például Csemőn. ahol csak délután öt órakor kapnak kenyeret. A sütőipari válla­lat a kevés szállítási esz­közre. hivatkozik. Több helyen — így Abony- ban és Ceglédbercelen is— probléma van a rendeléssel. E községekből ugyanis so­kan beiámak Szolnokra il­letve Budapestre. A bejárók egyszer hazahoznak kenye­ret, máskor nem. A közsé­gekben nem alakult ki a rendes napi kenyérforgalom: egyik nap kevés, másik nan sok a kenyér. A boltvezető így csak óvatosan rendel, bár a kimaradt kenveret takar­mány céliára a Ceglédi Hús­ipari Vállalatnak átadhat­ná. A süteménnyel hasonló a helyzet. A kimaradt süte­ményt a sütőipari vállalat visszavenné és zsemlemor­zsát adna érte. A boltve­zetők azonban ettől húzó­doznak. mert ez számukra nem kifizetődő. A sütemé­nyek választékától a sütő­ipari vállalat nem zárkózik el. A boltvezetők azokban nem rendelnek kiflin és zsemlén kívül mást. mert félnek, hogy ha ottmarad, nem tudnak mit kezdeni vele. A kenyér minőségével két ok miatt van baj. Egyik a gondatlanság, a másik a nye­reségrészesedés féltése. Ha ugyanis jobban kisütik a ke­nyeret, a nyereségrészesedés rovására mehet — mondják. A lakosság rovására nyere­ségrészesedést elérni ' viszont elítélendő! A sütőipari vállalat Ígé­retet is tett a, gyökeres vál­tozásra. A boltvezetőknek azonban élniök kellene mi­nőségi kifogás esetében a ren­delkezésükre álló intézkedé­si jogkörrel. Semmi esetre se a lakOiSság rovására oldják meg a problémát! A megyei tanácsnak ugyanakkor segí­tenie kell szállítóeszközökkel a sütőipari vállalatot. A megmaradt kenyér és sü­temény hasznosítását a ki­adott rendelkezések szerint hatásosabban kellene ellen­őrizni. Az érdekeltség biz­tosítására elfogadható egyez­ség alapján tegyen a megyei tanács megfelelő intézkedé­seket. Úgy vélem, hogy a sütőipa­ri vállalat az egyezségnél elég rugalmas lesz. Erre Kocsé- ron már volt példa. A rosz- szul értelmezett takarékos­ság miatt először úgy ha­tároztak, hogy a heti kétsze­ri 'házi sütést megszüntetik. Ezt a döntést szerencsére ké­sőbb megváltoztatták, nagyon helyesen előbbre valónak tar­tották a lakosság érdekeit. Legyen zöldség falun is A zöldség-gyümölcs árusítás járásunkban sem kielégítő. Cegléden az ár magas és a minőség gyenge. Több köz­ségben pedig az árusítás is kifogásolható. A földműves­szövetkezet képtelen a problé­mát megoldani, a megyei fanSes-pedig egy belkereske­delmi miniszteri rendeletre hivatkozva, a tsz-nek csak akkor ad engedélyt, ha pia­ci standon árusít. Ceglédber­celen nincs piac, tehát en­gedélyt nem lehet kiadni. Ott, ahol hetenként kétszer van piac, hol árusítsanak a többi napokon?! Jászkara jenén a járási ve­zetés hozzájárult, hogy üz­lethelyiségben, engedély híján is árusítsanak. Erre a megyei tanács kereskedelmi osztá­lya bírsággá] kívánja sújtani a termelőszövetkezetet! A ceglédi ár- és minő- séggondon úgy kívánunk se­gíteni, hogy a járás ter­melőszövetkezetei jövőre már megjelennek a ceglédi piacon mint versenytársak. Iigy több és olcsóbb lesz az áru. A vásárlóközönség a nagyobb választékból a minőségileg jobbat választhatja, ami ser­kentőleg hat az eladókra, illetve a tsz-ekre is. Jó lenne, ha a megyei ta­nács engedélyezné a közsé­gekben is a tsz-eknek az üz­lethelyiségben árusítást. Tüzelő, szikvíz, jég A tüzelőellátásban is van hiba. A keverő szén és fa a vezető szénnel nem egyidő- ben érkezik. Törteire tavasz- szal annyi szenet küldtek, hogy a földművesszövetke­zetnek pénzügyi zavarokat okozott. Ezután megállt a szénszállítás. A rossz minő­ségű szenek következtében sok a szénpor, jelenleg a dán- szentmiklósi kis telepről hat vagon szénport szállítanak «1. Azt értjük, hogy a német bri­kettet elsősorban miért Bu­dapest és környéke kapja, de akkor a másfajta, jobb mi­nőségű szenekből szállítsa­nak megfelelő mennyiséget járásunkba is! Baj van a fuvarozással is. Sok bonyodalmat okoz a szén- szállítás. Célszerű lenne az albertirsaiak példáját követ­ni, ahol a két tsz szerződést kötött a TÜZÉP-teleppel, s az előre beadott igények alap­ján fogataival oldja meg a szállítást. Rossz a szódavízellátás is. Több helyen kellene szódavíz- lerakatot létesíteni. Idősebb, nyugdíjas emberektől nem kellene sajnálni azt a havi 2—300 forintot, amit ezzel ke­reshetnének. Sokkal többet érünk vele, mint ha a szóda­víz miatt két-három kilomé­tert gyalogolnak a dolgozók, Jelentős probléma volt ez évben is a jégellátás. A Ceg­lédi Húsipari Vállalat kapaci­tás hiányában szerződési kö­telezettséget nem vállalt. Abonyt Szolnok, Kőcsert Nagykőrös látta el. Albertir- sára Monoitól hozták a je­get, Ceglédbercelre Albertir- sáról motorkerékpárral hord­ták és így továbjx • Ügy vél­jük, ezt a gondot többnyin! helyben meg lehet oldani. Az elhanyagolt jégvermeket rend­be kellene hozni és a termé­szetes jég szedését és tárolá­sát megoldani. Sok a javítani való a ruhá­zati cikk ellátáson is. Kevés a jnűanyag kötöttáru, a gyer­mek-, s a falusi idős asszo­nyok által kedvelt afekete la­pos sarkú, széles orrú szan­dál. Szandálkészítéssel az ipar állítólag nem szívesen foglal­kozik, mert nem kifizetődő. Pedig, ha a lakosság igényli, szükség lenne a gyártására. Az ipari tevékenységben az említetteken kívül is vannak bajok. Ezek orvoslására az öt­éves helyi iparpolitikai tervek alapján történnek intézkedé­sek, s előreláthatólag azok megoldódnak. így például a mértékutáni ruhaipari szabó­ság megszervezése Kocséron, kerékpár és motorkerékpár javítása Albertirsa és Dán- szentmiklós községekben, tex­tilruházati' és kötszövőipari cikkek javítása Albertirsán és Ceglédbercelen, cipőjavítás Dánszentmiklós és Mikebuda községekben. Villanyszerelőre Albertirsán és Dánszentmik- lóson. Mikebudán van nagy szükség. A férfifodrászat Cse- mő és Mikebuda. a pői fodrá­szat Törtei és Kocsér közsé­gekben elengedhetetlen. Fényképészre szükség van Ceglédbercelen és Kocséron. Mosás, vegytisztítás és egyéb mosodai tevékenység.. folyta­tására a megyei tanács kíván vállalatot létrehozni. A na­gyobb községekben részlege­ket állítanak fel. a kisebbek­ben pedig a földművesszövet­kezetek átvevőhálózatot létesí­tenek. Ezek az elképzeléseink és javaslataink. E feladatok meg­valósítására kell az érdekelt szerveknek kellő gondossággal megfelelő intézkedéseket ten­niük, s a dolgozókban azt a helyes szemléletet kialakítani, hogy tevékenységük .célja nem lehet más, mint a lakosság igényeinek kielégítése. Babinszki Károly, a Ceglédi Járási Pártbi­zottság titkára Vízvezeték három és félmillióért Egy most lezajlott népfront­ülésről tájékoztat dr. Babura József, taksonyi elnök. A program szerint a politikai beszámolót a község legfőbb témájának vitája követte. A tét ez volt: — Sokat szóltunk róla, most végre a Részvevő 300 embertől kérdeztük meg, vállalják-e a vízvézetékhálózat lefektetését és ennek költségeit. — S a válasz? — Egyértelmű igen. El­mondtuk, hogy három-három és fél millió forintot kíván a nagy vállalkozás, amelynek eredményeként először 150 méterenként utcai csapokat állítunk fel. — Mekkora összeg terhel egy-egy családot? — Huszonöt forint havon­ként, tíz éven keresztül. — Ez így csakugyan nem nagy pénz. S mi következik ezután? — Azt kell mondanom előbb, hogy mindezt megelőzően mi a teendő? Meg is válaszolom: megvárni a tavaszi két kút­fúrás eredményét. Remél­jük, hogy ez meghozza a kí­vánt mennyiségű és minőségű vizet, s akkor a következő év végén elkezdhetjük a tizen­hétkilométeres hálózat lefek­tetését. — Mikor ér a víz az ottho­nokba? — Saját költségén már a cső lefektetésének időpontjában bekapcsoltathatja házába a vizet mindenki. De általában a víz házhozszállítása későbbi feladat, s akkor beszélünk ró­la többet, ha már elkészül­tünk mostani nagy progra­munkkal. (t gy.) Sarokban a lényeg Természetesen nem a nagy szerző közismert mű­véről van szó. A kiállításon még csak festményeket, szobrokat sem látni. Mégis az itteniek többféle arcula­tát, képét mutatják egyet­len eseménynek: vasárnap, kiállítás nyílt Szentendrén! Nem világra szóló, ámde minden környékbeli polgárt érintő kiállítás ez. A kis­ipari szövetkezetek javító­szolgáltató tevékenységét volt hivatva bemutatni. Az eseményt örömmel üdvözöl­jük. Ez a téma kivétel nél­kül mindannyiunkat érde­kel. Ám annál kevesebbet, sőt túlontúl keveset mutat a rendezvény másik arculata: nem láttuk, hogy tulajdon­képpen milyen módon és miben segíti a lakosság gondjait a sok szövetkezet, amelyik részvevője e kiállí­tásnak. Mit láttunk? És mit lát­hatnak egy hétig a szent­endrei lakosok? Szépek a női ruhák, jók a kabátok — sajnos már ke­vésbé szép elrendezésben — látható a vasasok sok szép kovácsoltvas munkája, amellyel a szentendrei Fő teret és a világító oszlopo­kat is díszítették. Itt talál­ható a műanyag szatyor, az új cipő, a ropogós szárú csizma és ki tudja mi min­den. Többségüket meg is csodáljuk, mint ahogy a szép új holmikat szokás. De- hát elegendő-e efölött ör­vendeznünk? A baj már ott kezdődik, hogy e kiállított holmikon sem árjelzés, sem — a ke­vésbé ismert cikkeknél — felhasználási útmutatás nin­csen. Már ez is zavarba ejt­heti a kívülálló érdeklődőt. Hiszen a kirakat előtt sem csak gyönyörködni, vagy vá­gyakozni áll meg az ember. Nézi az árakat, keresi az új cikkeket és így dönt afelől, hogyan, s mit vásá­rol. A legkellemetlenebb még­is az, hogy ebből a különben kevés pénzt emésztő kiállításból egyáltalán nem derül ki, hogy a derék és többnyire jól dolgozó külön­féle ktsz-ek hogyan szolgál­ják a lakosságot például ja­vítási munkálatokkal. S ezen már az az „ügyesen” sarok­ba rejtett, újjáalakított pu- fajka és az átelenben lát­ható, ágyból rekamiévá ala­kított fekhely bemutatása sem sokat változtat. Az első ilyen jellegű kiállításon, Vá­cott sokkal többet láttunk effélékből, a ktsz-ek megyei vezetősége mégis kevésnek tartotta. Nem csoda, ha most velünk együtt nem rangso­rolja valami előkelő helyre ezt a különben jelentősnek ígérkezett eseményt. Nem kutathatjuk a rész­leteket, sem azt, hogy a szentendreiek hogyan ren­dezték félre kiállításukat. Az azonban már nagyobb baj, hogy a hét többi napján ide benyitó lakosság körülnéz, s „üresen” távozik. Bizony nincs valami nagy propa- gandisztikus ereje az itt lá­tottaknak. Pedig nem árta­na egy-egy ilyen kiállításon nemcsak a javítás előtti és utáni holmikat felvonultat­ni, de helyszínen is vállalni bizonyos szolgáltatásokat* javításokat... A kiállítás képei ezeket mutatják. Nagy kár, hogy e rövid beszámoló nem festhet jobbat, szebbet és gyakorla­tibbat róla. Ám egy gyengén sikerült esemény is lehet ta­nulságos és ezt . nagyon- nagyon meg kell szívlelni a következő kisipari szövetke­zeti kiállításokon. \ Városfejlesztési mkét Szentendrén Tovább szépül, fejlődik megyénk „műemlékvárosa“ Még 1957 nyarán történt, hogy a város fejlődését, gond­jait szívükön viselő emberek egy csoportja Szentendre ba­ráti köre elnevezéssel moz­galmat indított el. A moz­gatom célja az volt, hogy a lakosság széles tömegei­vel tanácskozzák meg a város fejlesztésének irá­nyát és minél több városát szerető embert vonjanak be a tervek gyakorlati megvalósításába. Ezek az erőfeszítések ered­Az építőipari vállalatokon múlik... — Komor Béla beszél, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője. — Szeretnénk megtudni, év végéig milyen új üzletek meg­nyitását tervezi a kereskedel­mi osztály? — A kereskedelmi osztály tervez — az építőipari válla­lat végez: így summázhatnám tömören azt a sok bosszúsá­got, amit a peremboltok el­húzódó építkezése kelt ben­nünk. Elöljáróban elmondom, mik azok a peremboltok. Azo­kat az élelmiszerszaküzlete- ket nevezzük így. amelyek megyénk különböző községei­ben létesült új lakótelepeken biztosítják majd a lakosság ellátását. Ilyen új települések összesen 12 helyen vannak Pest megyében: Dunakeszin, Gödöllőn, Pomázon, Leányfa­lun, Szentistván-telepen. Rác­kevén. Vác-Deákváron. Vecsé- sen. Dunaharasztin. Szilasli- neten és Felsőgöd me.lett, Bőcsapusztán. Az építkezés beruházói a Nyugat-Pest me­gyei. a Vác és környéke, va­lamint a Cegléd és körnvéke élelmiszer kiskereskedelmi vállalatok. A kivitelezéssel pedig a Gödöllői Járási Ta­nács Építőipari Vállalata, a Budai Járási Tanács Éo'tő- ir>ari Vállalata és n Váci fní- tő és Tatarozó Vállalat lett megbízva. Sajnös, az eredeti határidőt — a karácsony előt­ti időszakot — már túllépték. A módosított határidő decem­ber 31-e, aminek betartása már csak azért is fontos, mert a beruházási keretet a jövő évre nem vihetjük át, új ke­retet pedig nem tudnánk biz­tosítani. De az sem közöm­bös, hogy a 12 üzlet megny i­tása mintegy negyven-ötven­ezer ember élelmiszerellátását jelenti! — Ha már ennél a témánál tartunk, szeretném még egy aggályunkat elmondani. Is­meretes. hogy Gödöllőn jelen­tős összegű beruházással bő­vítik, korszerűsítik a Pálma Eszpresszót. A járási építő­ipari vállalatnak november 25-én kellett volna átadnia a megszépült szórakozóheivet. de félő. hogy még a módosí­tott december 31-i határidőt is túllépi. Legalább is erre kö­vetkeztettünk legutóbbi kinn- jártunkkor abból a tényből, hogy rendkívül kislétszámű munkaerő „dolgozott” az épít­kezésen. Szeretnénk, ha az építőipari vállalat is hozzájá­rulna ahhoz, hogy a gödöllői­ek egy része kedvelt szórako­zóhelyén, a Pálma Eszpresz- szóban tölthesse a szilvesztert! ny. é. ménnyel jártak. Nemcsak a városban lakó, annak hétköz­napi életében részt vevő em­berek. de Szentendre más he­lyütt lakó barátai is csatasor­ba álltak e Duna menti város­ka fejlődéséért. E komoly tár­sadalmi összefogás látható je­leit — a város utóbbi 5 évé­nek történelmét — magukon viselik a műemlék épületek, a szűk kis utcácskák. falatnyi terek, megélénkülő idegen- forgalom. Az évről évre meg­ismétlődő alkotó tanácskozá­sok és a lehetőségek józan számbavétele nyomán, a régi városközpont kon­zerválásán kívül új léte­sítmények jöttek létre, melyek fokozzák e több ezer éves település váro- siasságát, megvetették a további fejlesz­tés alapjait. Ha csak a szent­endrei Papszigeten létesített I. osztályú campinget, a turis­taszállót ég az ugyanott terve­zett strandfürdőt említjük is meg, nyilvánvalóvá válik a város perspektívája. S ezért a perspektíváért céltudatos fej­lesztő munka folyik, amely a lakosság megértésével és elis­merésével találkozik. Ezzel az alapgondolattal ta­lálkoztunk a vasárnap meg­tartott és immáron évek óta megismétlődő városfejlesztési ankéten is. amelyet o városi tanács végrehajtó bizottsága rendezett a Hazafias Népfront városi elnökségével karöltve, Sziráki Ferenc, a városi ta­nács vb-elnöke számolt be a ielenlevők előtt az 1962. évi fejlesztési feladatok teljesíté­séről és körvonalazta az elkö­vetkező évek munkaprogram­ját. A legkisebb részletekre is kitérő beszámolót a rész­vevők nagy figyelemmel hallgatták. Nem légvárakat jelenített meg a tájékoztató, hanem nagyon is a realitás taiaján, a legköz­vetlenebb és a város további fejlesztése során nélkülözhe­tetlen feladatokat tűzte ki cé­lul. Ezek között utak, járdák kövezése, a közvilágítás kor­szerűsítése, további nagy ará­nyú parkosítás és nem utolsó­sorban a köztisztaság fokozá­sa képezte a terv magját. Ap­ró kis mozaikok mindezek, de mégis plasztikusan rajzoló­dott ki a hallgatóság előtt a kis város jövendő arculata. A beszámoló nem fukarkodott az elismerő szavakkal sem, hi­szen erre jogosított az a mint­egy 400 000 forint értékű társadalmi munka is, me­lyet az idei év folyamán teljesítettek. Köszönettel nyugtázták a helyőrség katonáinak segítsé­gét, akik közel 200 000 forint értékű társadalmi munkát vé­geztek kiképzési feladatok tel­jesítése során. De a szentend­rei üzemek dolgozói is kivet­ték részüket a városfejleszté­si tervekben. A tájékoztató után megin­dult vita és az elhangzott ja­vaslatok azon túl. hogv újabb konstruktív megoldásokra hívták fel a város vezetőinek figyelmét, elismerő szavaik­kal tovább erősítik a vezetők, a városfejlesztést irányító műszakiak lelkes aktivitását, hivatásszer etetőt. Budapestre érkezett a jugoszláv kulturális kapcsolatok bizottságának főtitkára A Kulturális Kapcsolatok Intézete meghívására Buda­pestre érkezett Drago Vucsi- nics, a jugoszláv kulturális kapcsolatok bizottsága főtit­kára. A vendéget a Keleti pá­lyaudvaron dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok In­tézete ügyvezető elnöke, a Külügvminisztérium és a bu­dapesti jugoszláv nagykövet­ség képviselői fogadták. (MTI) — Határidő előtt öt nappal hamarabb teljesítik ez évi tervüket a gödöllői Vas- és Faipari Ktsz dolgozói — a legutóbbi közgyűlések hatá­rozata értelmében. Elhatá­rozták továbbá, hogy január­ban építőipari részleggel bő­vítik szövetkezetüket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom