Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
«ST literei ívlati 1982. DECEMBER 24, HÉTFŐ Az utolsó beszámoló Csiba József — mindnyájunk kedves Jósikája — szóke hajával, kerek, mosolygós arcával, ismét megjelent a szerkesztőségiben. Vasiutas egyenruhában volt — értekezletről jött éppen — és szokásához híven nemcsak benézett, de cikket, híreket hozott. Körülfogtuk, ugrattuk, ám Jóslta vitézül állta a sarat, elnyűhetetien jó- kedélyéből egyre-másra bugy- gyantak elő a tréfák, visszavágások. S amikor szétoszlott a társaság, Jóska, piros képén egy bumfordi kamasz örömével, elújságolta, tanácstagi beszámolót tart, amelyre nemcsak a választókat, de Szabó Gusztáv országgyűlési képviselőt is időben „beszervezte'’. S míg a körzetét dicsérte, hogy ilyen alkalmakkor „a nép kinyitja a száját”, nem hallgat el semmit, ami a szívét nyomja, azon gondolkodtam, hogy jószemű, fürge és rendszeresen író gödöllői tudósítónkat jóformán alig ismerem. Tudom, hogy műszaki főellenőr, vagy prózaiakban szólva: lakatos a gödöllői állomáson, tudom, hogy harmonikus családi életet él, három gyermek apja, tudom, hogy párttitkár, szto-elnök, tagja egy tucatnyi bizottságnak, meg azt, hogy örökmozgó — de ezek csak adatok: mint emberről, nagyon keveset tudok. Most megragadom az alkalmat — zártam le a gondolatsort — s megállapodtam Jóskával, kimegyek Gödöllőre. Amikor eljött az ideje, felültem a HÉV-re. Jóska megvárt az állomáson, s együtt vágtunk neki a sötét gödöllői utcáknak. Néhány megjegyzést tettem, miire megnyugtatott: a sötétség végleg elűzettetik innen, ostomye- les, meg egyéb lámpákkal. Nézzem csak ezt a feltúrt. Pestet idéző járdát, itt már a kábelt fektetik. De nemcsak a világítás, és hosszas magyaxázásba kezdett, hogy ez az egyetemi falu ... köszönitek neki. köszönt, aztán leállt néhány szóra, köszönt, megint leállt és közben magyarázott ... hogy ez az egyetemi falu ezt építi, azt csinálja, és hogy „komám, ha tudnád, mi minden kellene még ahhoz, hogy végre már város legyen.” Elmond- [ ta: ez idén két és fél millió- I val gyarapodott a köiség, ebből 300 000 volt a társadalmi munka. Jövőre: Patyolat, járdák, víz, lakások, új orvos, aztán: bővül az egyetem, két új gyár létesül — egyszóval: városiasodás, több munkaalkalom. Úgy beszélt a meglevő és a születendő objektumokról, mint karácsonykor a gyerek, aki az új játékait mutogatja és köztük a rádióját, amelyet maga fabrikált. ★ Emlékeztetőül indulót harsog egy hangszóró: megérkeztünk a színhelyre. Mozgolódik az öreghegy, főleg az öregek jönnek, a Mátyás király utcai iskola egyik termének apróra méretezett padjai megtelhet; választókkal. De nemcsak a padok kicsik, a nagy terem is egyre kisebb lesz: ülőkék, emberek, aztán csak emberek, , néhány an be sem fémek. Együtt a vezérkar is — az öreghegyi csoport tanácstagjai: Lázár József, Kodó Sándor. Tamási Mátyás és a vb-titkár, Berze János, a célszerűség kedvéért együtt tartanák beszámolót —, itt van Szabó Gusztáv ország- gyűlési képviselő, Bernáth Józsefné megyei és özv. Szilágyi Dánielné járási tanácstag is. Zsibong a másfélszáz választó, közben Csiba József büszkén közli: ,.A másik képviselőnk. Baskay Tóth Bertalan professzor is gyakori vendég nálunk”. Aztán vizet iszik, feláll, megnyitja az ülést, megadja a szót magénak és rögtön beszélni kezd. ★ — Lejárt a mandátum — azt mondja —, ez az utolsó tanácstagi beszámoló. Tizenkét éve tanácstag — a huszonnegyedik beszámoló. Köszönjük a bizalmukat, elbúcsúzunk önöktől. Az új választást csak februárban tartják, de ha valami baj lenne, tisztelt választó polgárok, addig is forduljanak hozzánk. Szépen beszélt Csiba József. Okosan, természetesen, derűvel fűszerezetten. Látszik, ez az örökmozgó, paraszti ősű lakatos a 42 évével, amelyből tizenkettőt nemcsak a körzete, hanem egész Gödöllő szolgálatában is töltött, megtanulta a politizálást. Közvetlen hangú előadását mindenki figyelemmel hallgatja. Taps — és Szabó képviselő húsba vágó kérdéseket érint. A javító-szolgáltató ellátást, s ennek megjavítását, majd néhány bonyolult nemzetközi kérdést, amelyeket érzékletesen megmagyaráz. Aztán röviden beszámol még a megyei, s a járási tanácstag is és Csiba — már papír van előtte — elégedetten súgja: „Által Imre bácsi, figyeld meg. j hogy beolvas.” Az öreg valóban „beolvas”. Csiba József szorgalmasan jegyez: „Hideg az orvosi rendelő. Szakosították a boltokat, most sokat kell gyalogol- i ni petróleumért. A HÉV-től 6—8 kilométeres gyaloglás — busiz kell az öreghegyre! Az egyetemről viszik a kultúrát külföldre, s az egyetem mellett az állomás romos. Zöldsógüzlet!” Uj sorban: „Takács György: panasz a 20-as Népboltra (sokan panaszkodnak az üzletre). Használják ki végire a szabadtéri színpadot!” Uj sor: „Ben- kó István: TÜZÉP-telep — telefon (a TÜZÉP-pamaszok is folyton visszatérnek).” „Har- math Pálné: Látszerészt a 20 000 lakosú községbe!” „Nyilas Lajos: A kenyérellátás rossz!” Csiba Jóska — beszólt erről — szeret jókat enni. (Ennyi szaladgáláshoz kell is a „fűtőanyag”.) Jó kondícióiban van, a testsúlya nem ingadozik, de most, itt az asztalnál, szinte állandóan hízik. Folyvást rámkacsint, sugdos és fürgén jár a golyóstolla. „Húsellátás! Utcajavítás! Közvilágítás!” Egyéni sérelmek, javaslatok, aztán az egyik választó, Maurer Antal, arról beszél: „Emberek, valóban sok a gondunk, de amin Márványtábla helyett segíteni tudunk, segítsünk önerőből.” Csiba is erről beszél. S mint népi politikushoz illik, közvetlenül, barátian és ötletesen, okosan válaszol a kérdésekre. Elmondja, milyen ügyiben ígérhet azonnali megoldást, s aztán elmondja azt, hogy minek kell utánajárnia. „Akiknek nem válaszoltam most, majd írásban válaszolok. Ne féljenek, nem húzom el, hamar megkapják a választ.” Utolsó búcsúzkodás, s a fülledt levegőjű teremből (amelyet furcsa villamossággal töltötték meg a bent ülők) indulnak haza az emberek. Néhányuk hátbaveri Csibét, a többség a kezét szorongatja. Pintér Mihályné, aki elég kardosán a szemétszállító autó hiányát reklamálta, most mosolyogva mondja az immár mandátum nélküli embernek: „te, Jóska, csak nem haragszol? Aztán jövőre nehogy kitilts a beszámolódról! ’ Megyünk a sötét utcákon. Csiba az estét idézi, alig fér ! a bőrébe. „Huszonnégy hozzá- j szóló” — ez minden máso- : dák szava. Murányi József Nagykovácsin mesélték: eleinte nem tudták társadalmi munkára ösztönözni a lakosságot. Az emberek megszokták, hogy úgy jó, ahogy van. Vagy ha nem, akkor intézkedjen a tanács! A tanács, ami tőle telt, mindig megtette A keret azonban szűk volt. Ha valamivel megtoldhatnánk erőnket, máris többre juthatnánk — mondották. Mégis, amikor a tanácsülésen valaki megemlítette: társadalmi munkával építhetnénk meg a járdát — leintették. Nálunk úgysem megy az ilyesmi, vetették el a javaslatot. S maradt minden a régiben. Egyszer a község vezetői elhatározták, hogy áttörik t frontot. Szombat délutánra tűzték ki a támadást. Ásóval, lapáttal indultak rohamra. A fő utca végén egyengetni kezdték a talajt. A kapuk m'ögül mind több nézőjük akadt. Másnapra, a következő vasárnapra azonban megsokszorozódott a kis csapat, S hogy megismerték a közös munkát, azóta ebben a községben is egyik társadalmi megmozdulás követi a másikat. Valahogy A nagymama Több mint fél évszázada dolgozik, öt gyermeket nevelt fel, s életének 76. évében sem fogy ki a munka özv. Ragács Já- nosné isaszegi nagymama kezéből. Katika és nagymamája (MTI Foto, Bajkor felv.) így kezdődött másutt is. Előbb nem hittek az emberek saját erejükben, azután már nem volt megállás. A járda építése után az iskolát hozták rendbe. Az első öntevékeny kultúrműsor ösz- szeállítását követte az irodalmi est. Ma már ki tudna pontosan számot adni: az évek során hányán és milyen értékű társadalmi munkát végeztek? Hány villanypózna került társadalmi munkával földbe? Hány előadást tartottak estét vagy ünnep délutánt áldozva szabad idejükből? Hányán tanítanak népi táncot, vezényelnek kis énekkart vagy magyarázzák az előadóművészet szabályait? Hányán érzik azt, amit egyik pedagógusunk vallott gondolatairól hozzánk intézett levelében: . Tevékenységünkkel azt szeretnénk elérni, hogy az emberekben szunnyadó kulturális igényt felébresszük. Azt szeretnénk, ha az emberek többet kívánnának önmaguktól is! Ne elégítse ki őket az italbolt füstös levegője, hanem okosan gaz- | dálkodjanak szabad idejükkel. I Tanulják meg élvezni sokszínű, új életünk minden örömét, hasznos dolgait.. Az előbbi levelet a budai járásban keltezték. A következő sorokat pedig Kartalon rótták papírra: „Mi, fiatalok nem sajnálnánk feláldozni szabad időnket, csak. egyszer hozzákezdhessünk a piszkos és zsúfolt talponálló helyett egy korszerű szórakozóhely felépítéséhez!” A napokban tudtuk meg: ebben az esztendőben november 7-ig csaknem 13 millió forint értékű• társadalmi munkát végeztek megyénkben. A idei községfejlesztési terv 16,2 százaléka valósult meg társadalmi munkával. Egy felnőttre majdnem 25 forint jut! A monori járás dolgozói megelőzték a dabasiakat és a da- basiak a budai járást. A városok között Szentendréé a pálma. Diósd, Ócsa, Péteri pedig a községek között vezet. S évekre visszatekintve hány önkéntes munkásra emlékezhetünk? A vácrátótiak, akik felépítették az orvos lakását? Az aszódi egészségház építőire? Azokra, akik a bagi művelődési háznál segédkeztek? A dömsödi, a mendei, a valkól társadalmi munkásokra? Mert nem csupán az új járda, a művelődési vagy az egészségház, a napközi otthon vagy a „plusz” két tanterem a fontos. Sok forintot érnek, de még ennél is többet jelent az akarat! Az üZ akarat, ami az embereket községükért vagy városuk szépítéséért hajtja. Valaki nem régen azt mondta: tengerben egy csepp, amit a társadalmi munka jelent. Milliárdos értékű gyárakat, lakótelepeket emelünk. Uj városok nőnek ki a földből egyik évről a másikra. Mi ezekhez képest az új járda vagy a játszótér? De éppen ez az! A tengerben a csepp! Ezektől a csép- pektől patakok duzzadnak, s nőnek folyókká. És a folyók táplálják a tengert! Ezek a .folyók szépítik a tájat és teszik termővé a földet... Nagy-nagy szükség van rájuk. Nélkülük szegényebbek lennénk! Nélkülük nehezeb- ben gyűrkőznénk a régivel, a maradival. Talán nincs megyénknek egyetlen olyan kis faluja sem, ahol ne lenne már „múltja” a társadalmi munkának, ahol ne hivatkozhatnának arra a lakosok: „Ezt saját erőből csináltuk!” Karsay Zsigmond festőművész, a péceli művelődési ház vezetője kísérelte meg szavakba foglalni azt, ami Pécelen történt: — Alig érkeztek haza a munkások a budapesti gyárakból, már munkához láttak. Éjszaka reflektorfény mellett dolgoztak. Valami egészen különös volt! Mennyi önzetlen, nagyszerű ember él nálunk! Fel kellene jegyezni nevüket! Márványba kell vésni. De hol az a márványtábla? Ki tudna olyan nagy falat varázsolni a tanácsházának, amelyre tíz- és százezrek nevét véshetnénk fel? Amelyen minden, a közért fáradozó embernek emléket állíthatnánk? Ki alkotna egy végeérhetetlen márvány táblát? Hiszen a nevek évről évre gyarapodnak. És a márvány merev anyag, hogyan követhetné az életet? A mi teremtő életünket? S. Á. ^\\\\\\\\\\S\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\V\\\\\\\\W^^ választás II Lj. legfelsőbb hon-ú __' védtörvényszék, B udapest, Horthy Miklós u. 26. sz. P. I. 49/27—3. szám. A m. kir. honvédtörvényszék a KBTK 419. §-ába ütköző emberölés bűntette, s más bűn- cselekmények miatt gyanúsított Romhányi András és Nagypál Imre, a balassagyarmati m. kir. csendőrosztály állományába tartozó csendőrök bűnügyében a budapesti m. kir. I. sz. csendőrkerület parancsnokának 1927. január 11-én U. 324/ 26—81. szám alatt" kelt, s a feljelentés félretételét elrendelő határozata ellen Baksza István, özv. Halász József né, Szlovák Mihály, Gulyás Mihály és Bo- r/ gyánszky János vácrátóti ^ sértettek által használt fel- ^ folyamodások tárgyában 1927. f, május 20. napján tartott ^ zárt ülésében a honvéd-ko- 4, ronaügyész helyettesének ^ meghallgatása után a követ- ^ kező végzést hozta. A m. ^ kir. legfelsőbb honvédtör- ^ vényszék a felfolyamodás- nak, mint alaptalannak helyt á nem ad.” y ^ Sárguló papírról, Vácrátó- ton olvasom ezeket a soro- ^ kát Baksza István házában. ^ Idestova négy évtizede lesz, hogy 1926. december 8-án, szeplőtlen fogantatás nap- 2 ján szülő édesanyját a szeme láttára agyonlőtték. Kakastollas csendőrök, az első gazda feleségét. Választás volt akkor , Magyarországon. Bakszáné élni akart szavazati jogával, ezért kellett meghalnia. A csendőrök fegyverhasználata jogos volt — olvasom tovább a sárgult papírlap gyászfekete betűiből a m. kir. legfőbb honvédtörvényszék végzésének indokolását. Saját maguk vallották, megtámadták őket. A kihallgatott sértettek és tanúk különbözőképpen adták elő a történteket, úgy, hogy a tényállás1 vallomásukból nem volt teljes mértékben tisztázható Ennyit azért elismer az indoklás. — Nem bántotta a csendőröket senki — sóhajtja könnyező szemekkel a régen megölt asszony gyermeke. Ma jóval Idősebb mint azon a gyászos napon az édesanyja volt, betöltötte hatvanhatodik esztendejét. Bakszánét negyvenkilenc éves korában érte a halálos lövés. — Nem bántotta a csendőröket senki — hangoztatják a sortűz tanúi. Ki gyerek volt még közülük abban az időben, ki meg már meglett ember, szavazó polgár. De mindegyik úgy emlékezik arra a napra, mintha csak AM01926 tegnap lett volna. A csendőrök belelőtitek a népbe. Két halott, három sebesült esett. Ki hol, s hogyan ros- kadt a földre, ma is pontosan tudják. Azt viszont, hogy miért éppen náluk történt ez a dolog, annál kevésbé. Két gróf ádáz haragja miatt hullott Rátóton a paraszti vér, tudják meg végre most. Elmondom. Bethlen István ™i-------------------mszter elnök és Andrássy Gyula gróf a második kirélypuccs, 1922 óta váltak ellenségekké. Előbb mindkettő a király hívének vallotta magát, amikor azonban IV. Károly másodszor, éspedig ezúttal fegyverrel próbálta elfoglalni trónját, csak Andrássy állott melléje, ott volt vele a budaörsi csatában. Bethlen pedig a király ellen harcoló kormány élén, Horthy kormányzó mellett a Várban. Bethlen kormánya börtönbe zárta Andréssyt, az meg azután az ellenzék oldalára szegődött és onnan szórta tüzes nyilait régi barátja felé. Amikor pedig 1926 telén kiírták az új választásokat és Andrássy a váci választókerületben jelöltette magát, Bethlen kiadta a parancsot: többé semmiképpen sem kerülhet be a parlamentbe. December 8. azidőtájt munkaszüneti nap volt, szerdára esett a választás. Sza- bóky Alajos pénzügyminiszteri államtitkár, a kormánypárt jelöltje állt And- rássyval szemben. Támogatására már napokkal előbb sóik csendőr érkezett a kis faluba, s ha már ott voltak, nem is tétlenkedtek. — Háromszor is felvertek a szavazás előtti éjszaka, pus- katussa] verdesték a kaput — emlékezik vissza Gálái Jánosné. — Az uramat keresték, de nem volt itthon. Kinyitották a szekrényt, benéztek az ágy alá, felmennek a padlásra. szerteszórtak mindent. nem hitték, hogy nincs idehaza. — Bementem este Vácra, onnan csak reggel jöttem vissza. Sok volt a csendőr, gondoltam lesz valami. Én erősen az ellenzéki jelölt mellett voltam. De azt támogatta majdnem az egész falu — így beszél Gáldi János. — Vajon miért álltak gróf Andrássy mellé? Talán királypártiak voltak maguk? — Nem mondhatnám, csakhogy az emberek azt mondták, a kormány eddig nem törődött velünk, miért törődnénk most mi vele. Hát ezért akartunk ellenzéki képviselőt. — Ha meg elmentek a háztól a csendőrök — folytatja Gáldiné —, más asszonyok jöttek a férjüket keresni. Azok sem voltak otthon, titokban Vácott jártak és őket is hajkurászták a csendőrök. El akarták vinni a férjeinket Bácsik János bi^üa volt----------------az Andrassyp ártnak. Vácott járt kedden, hogy átvegye az instrukciókat. Visszajövet, amikor leszállt az állomáson, csendőrök fogták közre letartóztatták, visszakísérték Vácra. Délután a felesége jött meg a gödöllői piacról a HÉV-vel. Akkor még villamos járt Vác és Gödöllő között. Leszállt az asszony a rátóti állomáson. de" nem jutott haza, s szuronyos csendőrök a községházára kísérték. Ott megmotozták, estig fogva tartották. Akkor az asszony Vácra akart menni, hogy megtudja, mi történt a férjével. Nyáry István HÉV-állomásfőnök nem adott neki jegyet, mehetett gvalog. Mégis bement a városba, egyenest a főszolgabíró Ságra. Ott aztán Veliacho szolgabíró megmondta neki, letartóztatták a férjét „hatóság elleni kihágás” miatt, de hogy ezt a bűnt mi által követte el, azt már elhallgatta. Nehezen is tudta volna megmondani. Efféle kihágást semmiféle paragrafus nem ismert. Amikor reggel nyolc órakor megkezdődött a szavazás, Bácsik János mindenesetre nem foglalhatta el a helyét a szavazatszedő küldöttségben. Az ellenzéki je-
