Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-21 / 298. szám

rí***»-*­IMI DBCEMBER 21, PBNTEK I Ki sbír óból doctor juris Harmadéves joghallgató ko­rában ismerkedtem meg vele. Lapozgattam az indexében. Jó, jeles váltogatta benne egy­mást. De belenéztem népisko­lai értesítőjébe is. 1932-ben kelt és a rétsági római katoli­kus elemi népiskola által ki­állított VI. osztályos bizonyít­ványát érdemes kivonatosan idemásolnom. Magaviseleté dicséretes, meg a szorgalma is. A többi tiszta kitűnő, kivé­ve az olyan főtantárgyakat, mint amilyen a rajz, az ének, a testgyakorlás, meg a kézi­munka, amiből csupán jelest adott neki a tanító úr, noha, ami a kézimunkát illeti, hát ahhok ez a tizenkétéves fiú már kitűnően érthetett hato­dikos korára. Hiszen negy­venfilléres napszámért a har­madik elemiből is, hogy úgy mondjam politechnikára járt a Herczfeld uraság földjére hol borsót, hol meg répaboga- rat szedni. Ami viszont test- gyakorlásban is igen járatossá tehette. Ugyanazon Herczfeld ura­ság kétezer holdas uradalmá­ban cselédkedett az apja. dolga. Kézbesített, kidobolta, amit kellett, elvégezte kör­jegyzőéknél az udvarost teen­dőket és ezenfelül még az író­asztalnál is dolgozhatott. Ezt már akkor sem bánta, később meg egyenesen sok hasznát vette. Mert .amikor 45-ben ha­zatért a háborúból és vissza­ment a körjegyzői hivatalba, többé nem a kisbíró tisztét töltötte be, adóügyi és közel­látási kisegítő lett. amolyan segédhivatalnok. Feleségével együtt 1946-ban lépett be a kommunista párt­ba. Nem, addig egyáltalán nem politizált, habár el­elgondolkozott a világ fo­lyásán, a maga, meg a hoz­zá hasonló, hányt-vetett éle­tű szegényemberek sorsán. Csakhogy akkor még nem tudta, hogy már ez is poli­tika. — A tanulás vágya örökké égett bennem — mondja ezekről a régi időkről. Nos, ezt a sóvárgását most azután kielégíthette. Jegyzői tanfo­Középen áll és a pacdumra tett kézzel doktori esküt tesz a volt kisbíró Akármilyen jól is tanult te­hát az iskolában, a hatodikból egyenesen az életbe kellett lépnie és lett belőle először is kanászbojtár az uradalomban. Rangja azonban hamarosan emelkedett, a juh- nyájat őrizgette később. Fel­vitte aztán a kiskocsisságig, sőt mielőtt végleg búcsút mondott volna az uradalom­nak, kisbéres is volt egy da­rabig. 1920-ban született a Nógrád megyei Tolmács köz­ségben, 1938-ban, tehát 18 éves korában közigazgatási pályára lépett, beállott negy­ven pengő havi bérért szegőd- ményes kisbírónak a rétsági körjegyzőségre. Hivatali köte­lessége a különböző hirdetmé­nyek élőszóval való közhúré tétele, meg a kézbesítés volt. Ez utóbbi feladatát leginkább csak kora reggel, meg este vé­gezhette eV, lévén napközben sok más elfoglaltsága. Például fát vágott, fürdővizet hordoz- gatott a körjegyzőéknek, el­látta a disznaikat. Nyáron azonban a körjegyző a Bala­tonra ment a családjával, s ezalatt a kisbíró megtanulta a gépírást. A leleményes segéd­jegyző meg látva ügyességét, úgy csökkentette a maga sok dolgát, hogy a tanulékony, ér­telmes kisbírót befogta hiva­tali munkára. Segített hát a segédjegyzőnek adót kivetni, de még a főkönyv lezárásának bonyolult műveletében is. Té­len ezáltal még több lett a lyamra küldték. Községi, majd vármegyei jegyző lett belőle. Volt pártiskolán két­szer is. Megalakultak a ta­nácsok. Előbb Tinnyén, majd Budakalászon választot­ták meg tanácselnöknek. Az­tán 1957 őszétől a tanács- akadémián tanult, jeles ered­ménnyel be is végezte. 1958 óta tanácselnök Budaörsön. És abban az évben iratkozott be az egyetem jogi karára. Két félévet az akadémia eredményes elvégzése fejében elengedtek neki. Most két he­te, december hatodikén, le is tette az utolsó egyetemi vizsgáját. — Bizony, nagyon nehéz volt tanulni, és ugyanakkor egy nagy, tizenháromezer la­kosú község ügyeit is in­tézni — mondja elgondol­kozva. — Feleségem biztatá­sa, gyengéd gondoskodása nélkül talán sohasem sike­rült volna befejeznem tanul­mányaimat. Éjjel-nappal dol­goztam és tanultam, négy éven át. Ezalatt egyszer vol­tam moziban, lemondtam min­den pihenésről, szórakozás­ról. Vasárnap otthon járt szü­lőfalujában, Tolmácson, het­venkét éves rokkant édesap­jánál. hatvankét éves édes­anyjánál. Legalább az any­ja, ha eljönne az avatásra. De nem jöhet, nem hagy­hatja magára a férjét. Ha azt szeretné, hogy karácsonyra szánt postacsomagját időben megkapják, adja fel még ma! Otthon járt és végigtekin­tett a legelőkön, ahol nyo­morúságos gyermekkorában disznókat, juhokat terelt a koldusszegény, mezítlábas cselédfiú. Bepillantott a rétsági tanácsházára, az ud­varra, ahová a vézna kis­bíró kihordta a jegyzőék szennyes fürdővizét. — Nem lehet mélyebbről jönni, mint ahonnan én jöt­tem — mondja, de nem vád­ló és nem is panaszos, in­kább tárgyilagos a hangja. Ezekkel a szavakkal csak éppen leszögezi a tényékét. Vasárnap tehát otthon járt, csütörtök délben pedig itt áll az egyetem központi épületében, a díszteremben, koros és kevésbé koros, har­minckét végzett jogász, a le­velező tagozat hallgatói kö­zött, megkopaszodva. meg- testesedve, negyvenkét éve­sen. Az egyetemi templom tornyában éppen utolsót kon- dul a déli harangszó. Bevo­nul mellét verő, nagy nyak­lánccal, dr. Nagy Károly, a jogi kar dékánja, és még három professzor. Kilép a sorból, eléjük áll, és társai nevében kéri a doktori titu­lust. Az avatandók esküt tesznek, aztán sorban, a professzorok elé járulnak. — Doktorrá fogadom — így szólnak mindegyikükhöz a tu­dós professzorok és kezet fognak velük, az egyetemek ősi törvénye szerint Dobsonyi Jani, egykori rétsági kisbíró ma reggel leül az íróasztalához a bu­daörsi tanács elnöki szobájá­ban, és aláírja az első ak­tát, életében először így: dr. Dobsonyi János. Szokoly Endre A közös munka - közös eredmény Tsa-bekötóuíak — Tarlati renflcscsi tervek - Jogi tanács­adás — Békéltető bizottságok - Jól kamatozik a társadalom rétegeinek ősszelogása a népfrontban­A népfront különböző ezin- •tű irányító testületéiben és a sokféle akcióbizottságban tö­mörült — hozzávetőleges szá­mítások szerint — mintegy 300 000 ember között ott talál­hatjuk a társadalom minden rétegének képviselőit. Munká­sok, dolgozó parasztok, értel­miségiek, egyszerű háziasszo­nyok és nagyhírű tudósok, fia­talok és idősebbek fognak össze, hogy napi feladataik megoldá­sán kívül is kivegyék ré­szüket a közösség dolgai­nak intézéséből, 3 tsz-ek megerősítésének, a • falvak, városok szépítésének nagy munkájából. Fáradozá­suk nagyon hasznos a népgaz­daság számára. Évente tíz- és tízmilliókkal toldja meg az állam gondoskodását, lehető­vé teszi sok fontos célnak a tervezettnél gyorsabb ütemű elérését. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének napjaiban, amikor százával alakultak új közös gazdaságok, országszer­te nagy gondot okozott a megfelelő bekötő utak hiánya. Ekkor a megyék nagy részé­ben egész sor felajánlás szüle­tett: helyi erőből elvégzik a talaj egyengetését, az alapo­zást, stb. Az útépítést azonban mégsem kezdhették meg, mert nem voltak meg a szükséges tervrajzok. Az illetékes ter­vezőirodák munkarendjébe már nem fért be soron kívül az új feladat. Többéves határ­idők kerültek szóba, s úgy látszott, hogy kárba vész a lakosság segíteni akarása. Vé­gül a népfront műszaki akció­bizottságainak több ezer mér­nök és technikus tagja segí­tett. Szabad idejükben, „rá­adásként'’ elkészítették a szükséges tervrajzokat, a hely­színen pedig tanácsokat adtak a kivitelezéshez. A parasztem­berek és a műszakiak társa­dalmi munkájának eredmé­nyeként végül is több mint 150 ki­lométernyi tsz-bekötőút létesült. Hasonló, jól időzített nép- frontafcció volt a falvak táv­lati rendezési tervének ki­dolgozása. A statisztikai ada­tok tanúsága szerint a fel­szabadulás óta számos kis- és középközség érte el a váro­sias jellegű települések szín­vonalát. Jelenleg már mint­egy ötmillió ember él eze­ken a helyeken. A gyors üte­mű fejlődés hibái — a rossz helyre telepített utcasorok, házcsoportok — azonban felhívták a szakemberék fi­gyelmét az egységes szempon­túkat érvényesítő, előrelátó tervek kidolgozásának szük­ségességére. At. Építésügyi Minisztérium vezetőinek kez­deményezésére népfrontakti­visták segítségével oldották meg a nagy feladatot. Az eredmény: évekkel az elő­zetesen számított határidő előtt a községi tanácsok ve­zetőinek rendelkezésére bocsá­tották az értékes útmutatá­sokat tartalmazó okmányo­kat, nem sokkal később pe­dig megalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak várospolitikai akcióbi­zottsága, Ennek tagjai — egyetemi tanárok, gyakorlati szakemberek, tanácsi vezetők és a mozgalom irányító testü­letéinek képviselői — azon munkálkodnak, hogy 7 az ország városait és községeit az új típusú, Érden tizenhattantermes gimnázium Nagykátán százszemélyes diákotthon Dabason járási tanácsháza Monoron korszerű sütőüzem Pest megye területén szá­mos kisebb-nagyobb arányú építkezés kezdődött meg az idén, az év negyedik negye­dében. Ezeknek a munká­latoknak legnagyobb része áthúzódik a jövő évre is, de olyan is van köztük, amely­nek befejezésére csak 1964- ben kerül sor. A megyei ta­nács tervosztályán a jelentő­sebb, új építkezésekről ezeket tudtuk meg: Az egyik legnagyobb ará­nyú építkezés színhelye, a megye legnagyobb községe, Érd, ahol a napokban kezd­ték meg egy korszerű, tizen­hat tantermes gimnázium épí­tését. A 25. sz. Építőipari Vállalat megbízást kapott a közel kilencmillió forintos munka elvégzésére. A felvonulás a napokban megtörtént, és megkezd­ték az alapozási mun­kálatokat. Még ebben a hónapban, te­hát az év végéig félmillió forint értékű munkát vé­geznek itt, a jövő évben négymillió forint értékű munka elvégzését írták elő, így 1964-re körülbelül négy és fél millió forint marad. Ha minden jól megy. az érdi diákok az 1964/65. évi tanévet már ebben a szép, új gimnáziumban kezdhetik meg. A legutóbbi években épí­tett, új vagykátai gimnázium­hoz egy száz diák elhelye­zésére alkalmas diákotthon építését kezdték meg az idén. A munka gyors ütemben ha­lad, a diákotthon a jövő évben kerül tető alá és le­hetőséget nyújt Nagykátán a MONDJON VÉLEMÉNYT! Fokhagyma ügyben apellálok Mi, budakeszi lakosok már megszoktuk: ha valamire szükségünk van, felülünk az autóbuszra és beutazunk Bu­dapestre a Moszkva téri piac­ra. Ott dúsan válogathatunk a zöldség- és húsfélékben. Erről nem is akarok részletesebben írni. Külön szeretnék azon­ban említést tenni a fokhagy­mácskáról. Ez a kis, igénytelennek lát­szó hiánycikk nagyon sok bosszúságot okoz valamennyi­ünknek. Még hébe-hóba sem szállítanak belőle Budakeszi­re. Én úgy vagyok ezzel a kü­lönös hagymácskával — lehet, mások is —, hogy egy kicsit kellemetlen illatú, mégis na­gyon szeretem. Kivált disznó­öléskor, a kolbászok készítése­kor hiányzik nekünk. Gerjesz- tőleg hatott azelőtt az étvágy­ra a bablevesbe főzve is. A valódi kocsonyácskának is kü­lönös jó ízt adott, s még sok mindent tudnék felsorolni, ami fontossá tenné, hogy töb­bet termeljünk belőle. Ma primadonna a fokhagy­ma. Még a piacon is sokáig kell kutatni, amíg rábukkan az ember. Sem a termelőszö­vetkezetek, sem a zöldségáru­sok bódéiban nem tudjuk fel­fedezni. Annál több van a ma­gánárusoknál, akik kihasznál­va a helyzetet, méregdrágán árusítják. Ok a feketézőre, a búsás haszonlesésre! Néha elgondolkodom: ho­gyan juthat az árdrágító a fokhagymához és miért nincs az állami üzleteknél? Azt ja­vasolom: termeljünk ebből is többet és kedvezőbb árat te­remtsünk a termelés ösztönzé­sére. így biztosíthatnánk, hogy a vásárló több és ol­csóbb fokhagymához jusson. Jó lenne, ha eltűnnének a spe­kulánsok. A spekulációnak pedig csak a nagyobb terme­lés veheti elejét. Végh Géza Budakeszi Vöröshadsereg útja 25. gimnáziumi oktatás egyik igen súlyos nehézségének ki­küszöbölésére. A gimnázium növendékeinek jelentős része ugyanis bejáró diák, aki a járás különböző községeiből jár be napról napra vona­ton vagy autóbuszon Nagy- kátára, ami igen megnehezíti az eredményes tanulást, mert a fiaitalok sok idejét rabolja el. Ha elkészül a diákott­hon, a bejáró, tanulók nagy része ebben kap helyet és így megszabadul a bejárás időt rabló kényelmetlenségétől, te­hát több ideje marad a ta­nulásra, a szórakozásra is. Dabason, a dabasi járás székhelyén, új járási tanács­háza építését kezdték meg. A járási tanács hivatalai­nak jelenlegi elhelyezése, sok panaszra adott okot. Egy részük a régi, szűk és korszerűtlen főszolgabírói hi­vatal egykori épületében szo­rong, egyes hivataloknak azonban ebben az épület­ben már nem jutott hely, így a községben szétszórva, különböző, leginkább laká­sokból átalakított helyiségek­ben végzik munkájukat. Az új tanácsháza; amely a jö­vő év végére készül el, hat­millió forint költséggel egy csapásra megoldja a kérdést. Az építkezés egyik ugyancsak fontos következménye lesz az is, hogy számos lakás felszabadul, és így némileg enyhül a dabasi lakásínség. Monoron a kenyér- és pék­áruszükséglet kielégítésének sokat panaszolt nehézségeit számolják föd a régi, elavult sütőüzem nagyszabású, kibő­vítésével és rekonstrukciójá­val. Az igények az utóbbi időben ezen a téren is je­lentősen megnőttek, és a ré­gi pékműhely már képtelen volt feladatával megbirkózni. Az átalakítási munkálatok már régen megindultak, az idén nyolcszázezer forintot fordítanak rá, a jövő évben fejezik be és adják át a kibővített és korszerűsített sütőüzemet rendel totósének. (m. 1.) szocialista várospolitika szellemében fejlesszék. Részt vállalnak a különbö­ző településtípusok jellegze­tes egyéni problémáinak meg­oldásából és segítenek töb­bek között a helyi adottsá­gok, erőforrások kiaknázá­sában. Napirendre tűzték például a hőforrások vizének eddiginél jobb hasznosítását, a lakásépítkezések meggyor­sítását, a városok és kör­nyékük kapcsolatának meg­javítását stb. A népfrontmozgalom segítő­társai ezenkívül sok más területen is tevékenykednek. A, városok és a községek népfrontbizottságainak kezde­ményezésére például jogá­szok százai vállalták: segí­tenek a tsz-ek vezetőinek, tagjainak, hogy eligazodja­nak a paragrafusok között. Előadásokat tartottak, taná­csokat adták az ügyes-bajos dolgok elintézéséhez, az új mun­karend kialakításához, a ter­melőszövetkezeti demokrácia betartásához, s nemegyszer társadalmi munkában elvállalták a közös gazdaságok jogi képviseletét. * Az ország különböző részei­ből érkező jelentésekből ki­tűnik, hogy bevonták a mun­kába az értelmiség egyéb ré­tegeit is. Az orvosok, a gyógyszerészek például egész­ségügyi kérdésekről beszél­getnek a falvak népével. Többek között elmondták, mit jelent a tsz-tagok szá­mára a társadalombiztosí­tás kiterjesztése, hogyan él­hetnek a lehetőségekkel. Az orvosok a népfront támoga­tásával több helyütt társadalmi összefogást in­dítványoztak, illetve szer- . veztek új rendelők és orvosi lakások építésére., ’t" A münkáprógraiíibah' bőven találhatnák tennivalót a pe­dagógusok is. A mozgalom védnökséget vállalt például a mezőgazdasági üzemi szak­körök és a mezőgazdasági szakmunkásképzés felett. Ki­váló szakemberek összefogá­sával úgyszólván az ország minden részében megalapoz­ták ‘ és lehetővé tették a mezőgazdasági üzemi szak­körök eredményes munkáját. Ennek is köszönhető, hogy ma már a korszerű agrotech­nika leglelkesebb barátai, hí­vei találkoznak ezekben a csoportosulásokban — olyan tsz-vezetők és tagok, akik a gyakorlatban rendre kipró­bálják a kutatók új eljárá­sait, s mindent megtesznek azok meghonosításéért. A népfront „szaktudással a több termésért” akcióbizottságai pedig jelentős eredményeket ér­tek el a mezőgazdasági szakmunkásképzés fellen­dítésében, támogatták és támogatják az úgynevezett kihelyezett tech­nikumi osztályok munkáját, gazdatalálfeozókat rendeznek stb. Felfigyeltek arra, hogy az összes büntetőügyek fele a szocialista együttélés szabá­lyainak megsértéséből szár­mazik. Felfigyeltek arra a tényre is, hogy a tárgyalást megelőző hivatalos bírói be­szélgetéseken a pereskedők 40—45 százaléka kibékül egy­mással. Ez adta a gondola­tot, hogy az apró, helyi jelentő­ségű viszálykodásokban társadalmi, úgynevezett békéltető bizottságok hoz­nak megfelelő határoza­tokat. A kísérletképpen megalakí­tott ilyen testületekben jo­gászok és a környék lakói­nak képviselői foglalnak he­lyet, és nem felelősségre vonó jelleggel, hanem nevelő hatású, nyugodt, meggyőző szóval tesznek igazságot. Ed­digi tevékenységük tapaszta­latai biztatónak látszanak, s szó van arról, hogv meg­honosítják a békéltető bi­zottságokat. (MTI) ÉPÍTÉSÉT KEZOTÉTiBí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom