Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-16 / 294. szám

«»T MfCHI v/fiflm) 1962. DECEMBER 16, VASÁRNAP Biztos jelen Gondolnak az öregekre is- sokat ígérő jövő A szentlörinckátai gazdák három évvel ez­előtt választották a Szövetkezeti utat. Nem hosszú idő ez az ember életében, kevés ahhoz is, hogy az emberek tudata teljesen átformá­lódjon. A szentlörinckátai szövetkezeti gazdák azonban gyorsan haladnak ezen az úton. Erőiket egyesítve kiváló eredményeket ér­tek el a szövetkezet fellendítésében, a terme­lés növelésében. A szövetkezeti gazdák több­ségében a szorgalom ma már nemcsak annak felismeréséből fakad, aki nem dolgozik, ne is várjon jövedelmet, hanem sokan látják már — mert meggyőződtek róla —, hogy a nagy­Nem számoltuk össze, hány idős tagja van a ter­melőszövetkezet­nek, tény az, hogy szép számmal akadnak, akik már nem tud­nak a közös munkákban részt venni. Róluk sem feledkezik meg a szövet­kezet vezetősége. Segéllyel, ter­mészetbeni já­randósággá l segí­ti a rászorultakat. Most, hogy a hi­deg idők bekö- szöntöttek, galy- lyat szállítanak, meg tüzelőt ad­nak az idős tagok­nak. Az idén egyébként har­mincnyolc alka­lommal folyósí­tott nagyobb ösz- szeget a terme­lőszövetkezet azoknak a szö­vetkezeti csalá­doknak, ahol haláleset történt. Mit mutat a „kis mérleg"? A termelőszövetkezet tagjai hetek óta élénk érdeklődéssel várták a híreket, vajon eléri-e a tervezettet, azaz a negyven forintot a munkaegység. A vezetőség egész évben figye­lemmel kísérte, hogyan ala­kul a szövetkezet bevétele, így különösebb meglepetéssel nem kellett számolndok, de mégis kíváncsiak voltak ők is, mire számíthatnak. Ahogvan Vaszil elvtárs, a tsz elnöke mondja, ezért „kis mérleget” készítettek, amely teljes mér­tékben a szövetkezet vezetőit igazolta. — Teljes bizonysággal mondhatjuk, hogy a terve­zett negyven forintot kifizetjük az év végén — mondja a tsz elnöke, amint az irodában be­szélgetünk. — A szövetkezeti tagok jövedelme nagyobb lesz a tervezettnél. A nagyobb jö­vedelem nem a munkaegység értékének növekedéséből szár­mazik, hanem abból, hogy a tervezettnél mintegy hétezer munkaegységgel többet telje­sítettek. Mielőtt közbeszólnánk, meg is magyarázza, hogy a szövet­kezetben a több munkaegység nem csökkenti az egy-egy munkaegységre jutó jövedel­met. Nem csökkenti mégpedig azért, mert mind a növényter­mesztésben, mind pedig az ál­lattenyésztésben eredményes­ségi jövedelemelosztást alkal­maznak. — Igaz, hogy több a mun­kaegység a tervezettnél, de minden munkaegység mögött termelés is van. Bevételi ter­vünket mintegy háromszáz- háromszázhúszezer forinttal teljesítjük túl — folytatja Va- szil elvtárs. — Ezek szerint az aszályos időjárás nem okozott kárt a szövetkeze tben ? — Sajnos, ezt nem mond­hatjuk. Nálunk is van termés- kiesés, annak ellenére, hogy mindegyik üzemágunk teljesí­tette bevételi tervét. Mi azon­ban évről évre egymillió forint előretartással dolgozunk — válaszolja. Megkérjük, magyarázza meg, mit jelent az előretar- tás. — Már az első esztendőber megígértük a tagoknak, hogy Hivatalosan negyvennyolc ta- Igot számlál az Új Világ Ter­melőszövetkezet KlSZ-szerve- zete, ám ha egy-egy nagyobb- | méretű társadalmi munkára, I megfhozdulásra, vagy klubest­re kerül sor, háromszor ery- ' nyi fiatal is összejön. A tsz vezetői szerint jól dolgozik a KISZ-szervezet, a fiatalokra a legnagyobb munkák idején is ; mindif lehet számítani. Ugyanezt vallja — anélkül, hogy öndicséretként hatna — 1 Kocsis Sándor, a KISZ-titkár. A nyáron például az ifjú ku- ; koricatermesztők országos ver- i senyébe is beneveztek a szent- í lőrinckátai fiatalok, s elég jó eredménnyel szerepeltek. (Ta­valy ugyanebben a verseny- í ben az országos második he­lyet szerezték meg!) Bekapcso­lódtak a fiatalok a szövetke­zetben kibontakozott munka- í versenybe is. Sipos Sándor if­júsági brigádja — traktorosok a tagjai — a megtisztelő szo- j cialista címért küzd; Na és a társadalmi munkák. Segítettek ; a fiatalok és még segítenek is, az új istálló építkezésén. Ta­valy kezdték a községi labda­rúgó-pálya megépítését, nem­sokára éppen a KISZ-esek se­gítsége nyomán, átadhatják azt rendeltetésének. Aztán amikor a munka es­ténként véget ér, összegyűlnek a fiatalok, van saját zeneka­ruk is. többen bekapcsolódtak a színjátszó együttesbe. A helybeli pedagógusokkal kar­öltve, most a Néma levente előadására készülnek. A dara­bot karácsonyra szándékoznak bemutatni a község lakóinak. A további tervek? Amint a KISZ-titkár mondja, a sport­életet szeretnék fellendíteni. Újjászervezik a labdarúgó- és a kézilabda-szakosztályt, be­vonják a sportba azokat a fia­talokat is, akik még távoltart­ják magukat a közösségi élet­től. Végezetül hadd említsük mag a legjobban dolgozó évről évre egymillió forinttal növeljük a szövetkezet bevé­telét. Az első esztendőben öt­milliónégyszázezer forint be­vételt terveztünk, ezzel szem­ben hatmilliónégyszázezer fo­rintot vettünk be. A második évben ezt az összeget tervez­tük be. A jövedelem ekkor hétmillióháromszázezer forint lett. Az idei év bevételi terve hétmilliókétszázezer forint, s ezt csak háromszázezer fo­rinttal teljesítjük túl. Számí­tásaink szerint az aszály okozta kár hétszázezer forint. Meg kell állapítani, hogy nem is olyan njssz dolog ez az előretartás. Ennek, no meg a tagság becsületes munkájá­nak köszönhető, hogy Szentlő- rinckátán valóra váltak a re­mények és jó hangulatban zajlik majd le a zárszámadás. Megkérjük Vaszil elvtársat, hogy ismertesse a termelőszö­vetkezet jövő évi terveit. — Minden erőnkkel a bel- , terjesség irányába akarjuk fejleszteni gazdaságunkat. Ez i számunkra kötelesség is. Szö­vetkezetünkben ugyanis mint­egy három hold szántóterület jut egy-egy-tagra. «Ezen a te­rületen kell a tagság megél­hetését biztosítani — Hallhatnánk részleteket az elképzelésekről? — Mi a belterjességet nem csupán a kertészet növelésén értjük. Azért mondom ezt, mert amikor szóba kerül a szövetkezet gazdálkodása, a kívülállók azt mondják, „ja, könnyű nektek, mert nálatok a kertészet kisegít bennete­ket”. Ez nem így van. Mint­egy háromszáz hold kertésze­tünk van és igaz, hogy jó eredményeket érünk el, de jók az eredmények a növény- termesztésben és az állatte­nyésztésben is. Az idén száz- kilencven mázsás cukorrépa- termést értünk el, hízott mar­háink mind exportra mentek, kétszázzal több sertést hizlal­tunk meg, mint amennyit ter­veztünk. Mi nem arra törek­szünk, hogy egy üzemágban érjünk el eredményt, mert ak­kor könnyen csalódás érhet bennünket. A gazdálkodás minden ágában a belterjességre törekszünk — mondja Vaszil elvtárs, majd így folytatja. — A növénytermesztésben nagymértékben fejlesztjük az öntözést. A takarmányt öntö­zéses módon termeljük. Ne­künk ugyanis sok takarmány kell, mert állatállományunkat is fejleszteni akarjuk. A ker­tészeti területet nem növel­jük, ellenben igyekszünk jól kihasználni a kertészeti te­rületeket. Nagy terveink vannak a szőlő- és gyümölcs- termelés fejlesztésére. A köz­ségben eddig nem termeltek szőlőt, most négyszáz holdat telepítünk, a gyümölcsös te­rülete kétszáz hold lesz. Te­lepítettünk spárgát is. Arra törekszünk, hogy ne két-há- romezer forint értékű takar­mányt adjanak földjeink, ha­nem nyolc-tízezer forint ér­tékűt. Az elnök szavaiból kitűnik: három esztendő alatt virágzó nagyüzemet teremtettek a szentlőrinckátai szövetkezeti gazdák, de a jövő még több örömet ígér. KISZ-esek közül Horváth Sán­dor, Németh Pál, Horváth Márton, Serfőző István, Szabó Erzsébet és Kákái Margit ne­vét. Mindannyian megérdem­lik a dicséretet. Lehet tőlük tanulni Mostanában gyakran felke­resik a szentlörinckátai ter­melőszövetkezetet a szomszé­dos közös gazdaságokból. Az­nap, hogy kintj ártunk az Űj Világ Tsz-ben. éppen a tápió- bicskei' Április 4 Termelőszö­vetkezet küldöttsége — bri­gádvezetők. munkacsapatve­zetők, tagok — ismerkedtek a gazdasággal. — Mi tagadás — összegezte a látogatás tanulságait Hu- nyák László, a tápióbicskeiek főagronómusa —, csak elisme­réssel szólhatunk a látottak­ról. Megnéztük az állatállo­mányt, tetszett a kertészet is, s különösen megragadta a fi­gyelmünket az itt uralkodó példás rend. Sokat tanultunk ebből a látogatásból, s csak azt mondhatom, mi is szeret­nénk felzárkózni a szentlörinc- kátaiak mögé. Osztják az előleget Ködös, hideg, vigasztalan odakint a decemberi délelőtt. Idebenn az irodaház folyosó­Pestre mentek. Ilyenkor is az átlag előleg elérj az 1200—1300 forintot. Nem csoda hát, ha Horváth József tehenész, csupán előlegként ezerkétszáz forintot vesz át Oroszi Gyula pénztárostól Gyarapszik a közös - boldogulnak a tagok Átlagosan egy-egy tagra 20 000 forint évi jövedelem jut a szentlőrinckátai ter­melőszövetkezetben. Persze, szép számmal akadnak, akik­nek ennél jóval nagyobb jö­vedelmük van. Nemcsak a tagok jövedelme gyarapszik itt évről évre, hanem a közös vagyon is. Az első évben másfél millió forint sa­ját erő beruházást hajtott vég­re a szövetkezet, az idén ugyancsak meghaladja az egymillió forintot a saját erőből történő beruházás. Nemrégiben megvásárolták az ötödik Utos-traktort, az idén is vettek jó néhány munkagépet. Villamosították a régi kertészetet, s fölépítet­tek egy nagy istállót. Azelőtt bizony a kisparaszti élet ebben a faluban is lényegében tét­lenségre kárhoz­tatta a gazdá­kat a téli hónapok alatt. A terme­lőszövetkezet ve­zetői most mór mind több gondot fordítanak arra, hogy akiknek nincs állandó el­foglaltságuk a gazdaságban, ezekben a he­tekben is mun­kát biztosítson. Rövidesen meg­kezdődik a nád- vágás, ami több hétig eltart. So- ' kan részt vehet­nek majd a tuskó- kiszedésben, s jó néhány embert foglalkoztat majd a fakitermelés is.-karácsonyra, újévre KOLDJON KÉPESLAPOT! Nagy választékban —,40 forinttól 2,30 forintig kaphatók a papírüzletekben ÉS DOHÁNYBOLTOKBAN Marci, a hrigádvezető ÍTégi ismerőssel találkoztam a szövetkezet­ben, Kókai Márton szőlészeti brigádvezetővel. Igaz, amikor megismerkedtünk, nem volt még az. sőt nem is gondolt arra, hogy valaha ve­zető ember lesz a szövetkezetben. Nem is gon­dolhatott, mert nagyon nehéz idők jártak ak­kor Szentlőrinckátán. Ezerkilencszázötvenkilenc őszén Baráth elv­társsal, az akkori járási párttitkárral jártuk a lőrinckátai határt. A község parasztjai még tavasszal aláírták a belépési nyilatkozatot, ahogyan akkor mondták, őszi kezdésre. Az idő ugyancsak közeledett ahhoz, hogy megkezd­jék a szántást-vetést. A munka azonban se­hogyan sem akart megindulni. Azok a parasz­tok. akik tavasszal lelkesedéssel és meggyő­ződéssel írták alá a belépési nyilatkozatot, „meggondolták” magukat. Az Igazsághoz tar­tozik, hogy a község átszervezése után a nép­nevelők magukra hagyták a szövetkezeti gaz­dákat. Kókai Márton édesapjával földjükön dolgo­zott. Az apja kiváló gazda hírében állott, és a harminc év körüli fiatalember is úgy indult, hogy apja nyomdokaiba lép. A járási párttit­kár kíváncsi volt az idős és ifjú Kókai véle­ményére. Talán nem sértem meg őket. ha most élmondom, hogy bizony nem nagyon „lelkesedtek” a szövetkezeti gazdálkodásért. A rengeteg nehézség láttán ők is visszavonultak, de különösen az idősebb Kókai. — Ha a többiek mennek, akkor én is — hajtogatta akkurátosan az apa. — De hát ki kezdje, ha nem maguk, a leg­jobb gazdák — érvelt a párttitkár. Áz órákig tartó vita végén Marci — mert mindenki így hívja a faluban — engedéke­nyebb lett. ö elmondotta, hogy jó lenne a szö­vetkezet, de újra meg kellene győzni az em­bereket, ugyanúgy, mint a szervezés idején. De sietni kell ezzel, mert hamar kifutnak az időből. Ha késön kerül földbe a mag, és emiatt rossz lesz a termés, mindenki a szövetkezetei okolja majd. Szentlőrinckátán idejében elvetettek azon az őszön. A Kókai-család kitűnt szorgalmá­val. Különösen Marci tett ki magáért. Nem ismert fáradságot, ha a szövetkezet ügyeiben kellett tevékenykedni, pedig ez nem volt va­lami népszerű. A tagság nem maradt hálát­lan, később szőlészeti brigádvezetőnek válasz­totta. Kókai Mártonról ma úgy beszél Vaszil elv­társ, mint az egyik legtevékenyebb, legmeg­bízhatóbb ''rigádvezetöről. Nyolcvan család irányítását bízták rá. s az egykori középpa­raszt fiú kiérdemelte a bizalmat. Elég talán, ha csak annyit mondok, hogy az irányítása alatt gazdálkodó szőlőiskola egymillió forint jövedelmet hozott az idén. Minden bizonnyal ö lesz majd a vezetője a közeljövőben telepí­tésre kerülő négyszáz holdas nagyüzemi sző­lőnek is. 0 fel is készül erre, mert az idén beiratkozott a mezőgazdasági technikumba, s ott a legjobb tanuló. Amikor emlékeztetem régi ismeretségünkre, széles mosolyra derül az arca, barátságosan átölel: — Ja, nehéz idők voltak azok! Mi is be­szélgetünk néha róla, és jókat nevetünk egy­máson, hogy mennyire tudatlanok is voltunk akkor... — Hogyan megy a munka? — Nincs azzal semmi baj. Jól dolgoznak az emberek. Nem mondanák azonban igazat, ha azt állítanám, hogy már mindenki igaz hive a szövetkezetnek, mert akad olyan, aki még emlegeti a múltat. De egyre kevesebb az ilyen ember. Ez nem is csoda, hiszen mindössze három év telt el. Igen, mindössze három év telt el! egyre többen jönnek vissza az üzemiek közül, sajnos, most már nem tudjuk őket foglal­koztatni. Nyáron egyébként magasabb az átlag előleg. Föllapozza az előlegköhy- vet, s onnét sorolja a neve­ket. Balázs Kálmán, volt kö­zépparaszt például júliusban 2750 forintot vitt haza előleg címén. Józsa Sándor tehenész 1755 forintot kapott abban a hónapban, Balázs Imre meg 2875 forintot vett fel __ D élutánra egyébként befeje­zik az előlegelosztást; ezen a napon közel félmillió forintot kaptak előlegként a szentlő- rinckátai tsz-parasztok. „HELYREIGAZÍTÁS" Kissé kényelmetlen, valójá­ban mégis öröm teljes köteles­ségünknek teszünk most ele­get. Szeptember végén ugyan­is egyik tudósításunkban azt írtuk a szomszédos állami gaz­daságról. hogy a földjein már zöldell a vetés. Az őszi árpa csakugyan kikelt már akkor, az állami gazdaság központja mellett, de a szentlörinckátai Űj Világ Tsz tábláin. Az oldalt írta és összeállí­totta: Mihók Sándor és Súlyán Pál. Ajándékot papírboltból fotóalbumok 46,— Pt-tól 106,— Ft-ig emlékkönyvek 25,— Ft-tól 40,50 Ft-ig műanyag díszblokkok 16,50 Ft-tól 38,50 Ft-ig úti írómappák 75,— Ft-tól 145,— Ft-ig kaphatók a papíriizlelekben Rájuk is lehet számítani! üzemi gazdálkodás fejlettebb, mint az egyéni gazdaság. A szentlőrinckátai szövetkezeti gazdák szép példáját adták más községek szövetkezeti pa­rasztsága megbecsülésének, és jól vizsgáztak segítőkészségből is. Ügy határoztak, hogy se­gítik a szomszédos Káka község parasztságát. Vaszil László, a szövetkezet kiváló elnöke el­vállalta a kókai szövetkezet vezetését is. E községből indult útjára a „Segítse az erősebb a gyengét’’ immár országossá vált mozgalom. Ezúttal a szentlőrinckátai szövetkezeti gazdák dolgos hétköznapjairól, kiváló eredményeiről számolunk be. Télen is lesz munka ján annál derűsebb a hangú- I lat. Szövetkezeti gazdák vára- 1 koznak, viccelődve, a pénztár- szoba ajtajánál. Azt már mind­annyian sejtik, mennyi pénzt kapnak, s tálán ezért is a jó­kedv. Oroszi Károly vadonat­új százasokkal lép ki az aj­tón, s a bankókat kacsintva süllyeszti zsebre. Szeméből látszik, hogy elégedett. Hor­váth Józsefet már bent a pénztár asztala előtt kapjuk lencsevégre. A fiatal tehenész csupán előlegként 1200 forin­tot vesz át. Vincze Kálmán bácsj 900 forintot. — Minden munkaegységre pontosan a hónap 10-én ki­osztjuk a 25 forintot — mond­ja Oroszt Gyula munkaügyi előadó, aki most éppen itt dol­gozik a pénztárban. — Tagjaink azért olyan jó kedvűek, mert minálunk csu­pán előlegként többet vesznek föl a gazdák azoknak a fize­tésénél, akik annak idején

Next

/
Oldalképek
Tartalom