Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
PEST MECVEI Z'/fírlap 1982. DECEMBER Z, VASÄRNAP Városi életmód - tanyai műveltség Csuka Zoltán: A munka vérkeringésében De jó is benned élni, lüktető keringés, sodródni véled együtt, drága nép, és tudni azt: átgondolt terv, körültekintés számítja már ki cseppjeid helyét. Ha jő a műszak perce mint a vérerekben, gyalog, biciklin, szét az utakon vonul a nép, ezernyi, hullámzó seregben, busszal, vonattal száz kis motoron. Ha kél napunk a fény s a nép közös dagálya duzzadva ömlik, árad szerteszét, a munka indul akkor gyárkürtök szavára, s akár a kórus, zeng ezernyi gép. * Vagy délután, ha összecsap apály dagállyal, és egymást váltva rendben elhalad, tudom, hogy benn a forrva zúgó gyárban a gépcsoport simán tovább szalad. I Csak csepp vagyok, csak egy e forgó áramlásban, s oly jól esik kopogni gépemen, sort sorra róni télben avagy forró nyárban, és tudni: végre megleltem helyeim. Láng Etelka: SZERELEM Lehajtja fejét a táj, Sírni kész a kert. A gyanakvó szélnek is megered szava. Szürke, kék gomolyból szétrepül az ősz ködhaja» Mégis mellém szegődnek, fények, illatok és az égen rezedacsillagok remegnek.1 V államig érnek égő tulipánok, — szeretlek! \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v, Fagyosszentek című új magyar filmet december 6-án játsszák a ceglédi moziban Lassan derült az ég. S jött az alkony. A rőt lombú gesztenyefák alatt, rosszul kövezett, még nedves úton előttem ment a lány. Utolértem. Lassan szürkülni kezd. Leszállt a na, Szőke haja derékig leomlik, szürke szemében kislányos tűz ég. Valamit mesél. Hagyom, csevegjen. S vidám, halk beszédemre figyelve, néha reám nevet. Ö, könnyűség! Egy új kedves Éva. Oly bohó még, mint bölcs bátyja mellett, úgy jön velem. S engem, ifjú és magányos férfit az ölelés, csók vágya szorongat. De, csitt, hadd érjen még a szerelem. Számon ezer csaeskaság. Ne tudja, hogy még sajog bennem egy vágy nyila, hogy árnyékból jövök s fényre vágyom. Könnyű kedvét egy szavam letörné. Az idill vonz, nem a tragédia. Kopog fipőnk a rossz kövű járdán, megyünk derűs szóval és céltalan. Felénk dereng pislogón a villany, és hull elénk, egyre hull útunkra gesztenyefákról a sötét arany ... Az utolsó találkozás------------------------ »««»xwwwwwwvwwvtt — Ne haragudj — hebegtem —, sietnem kell, mert itt hagy a vonat. Hamarosan újból Pestre jövök, akkor majd kibeszélgethetjük magunkat. Szomorúan nézett rám. S oha többet nem láttam, de fájdalmas tekintete még most is égeti az arcomat, éppen olyan kegyetlenül, mint néhány hónappal később, azon az irtóztató debreceni napon, amikor utolért a balatonszár- szói tragédia hire. Valahányszor eszembe jut ez a kávéházi találkozás — pedig gyakran gondolok rá —, mindig meggyötör az a soha meg nem válaszolható kérdés: mit mondott volna József Attila, ha akkor odaülök mellé, a Japán kávéház asztalához, 1937 nyarán. Folyton keresem a választ rá és néha azt hiszem, hogy egyik-másik versében nyomára akadok. Olykor úgy érzem, hogy engem, engem is vádol legutolsó versének ez a szakasza: Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna év. boldogan... Így fájdult föl 1937 decemberének legelején.1 szinte a szárszói sínek között. Magyar László szegedi egyetem filozopter- költője. T étovázásomra panaszos hangon, megdöbbenve kérdezte: — Hát nem ismersz meg? Ennyire leromlottam? Megfogta karomat és húzott volna az Andrássy útra néző ablak felé, ahol egy nő várt rá, a kis márványasztalnál. — Ügy szeretnék kicsit beszélgetni veled — tette még hozzá. Magam is nagyon megörültem a találkozásnak, de a kávéház mélyén vártak rám. Azzal váltam el tőle, hogy ha végzek, hozzájuk ülök. A kalitkában terpeszkedő törzsasztalnál megindult a szóáradat. Szép, lázas tervekről diskuraltunk, a harcról is, amelyet a lenézett vidék indított a fővárosi bástyák ellen, hogy helyet szorítson magának az irodalmi és a művészeti életben. Könyvekről, színházról, darabokról. Gyorsan elinalt az idő. Már alig maradt belőle néhány perc a szegedi gyors indulásáig. Rohannom kellett. A nagy igyekezetemben József Attiláról megfeledkeztem. Riadtan ugrott az ajtónál elém. hezen ismertem rá, hiszen akkor már hosszú éveken át nem láttam József Attilát. Emlékezetemben úgy élt, amilyennek vagy tizenöt évvel előbb, 1922-ben Makón megismertem: bozontos üstökű, kerekarcú, izzó szemű diákként, amilyen a rákövetkező néhány esztendőben is volt, mint a \ lyjapsugaras nyár eleji dél- % li után volt. A csenevész pesti fák talán éppen ezekben í a pillanatokban diadalmas- 'tt kodiak a város csinált kőpom- %pája fölött. Friss lombjuk í szinte indulókat harsogott az f/lndrássy úti paloták szénfüs- % tös falai elé, amelydifi restellj kedve bújtak el a zöld tün- ^ döklésben. A nyár diadalát csak úgy mellékesen élvez- tem, amint szapora léptekkel ^ igyekeztem a Japán kávéház- ba. Néhány pesti ismerősöm-. 1, mel volt itt előre megbeszélt $ találkozóm, írókkal, színészek- £ kel. Sietnem kellett. Estére % visszavárt a szegedi redakció. $ A délutáni gyorsvonatot tehát ^mindenképpen el kellett érit nem. y £ A kávéház sűrű füstködében £ az első pillanatokban alig lát- fj tam valamit, annyira elvakí- $ tott odakinn a nyári ragyogás. £ Szinte botorkálva indultam az $ apró márványasztalok között ff a hátsó kalitkák felé. Hirtelen | utamat állta egy feltűnően sá- £ padt arcú, sovány férfi, sűrű, $ sötét bajusszal. Rekedtes han- '' gon e nevemen szólított. Nettem ilyen szép. Mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy megyénk lakossága közel 800 ezer ember. Ha ezt a számot kezdjük osztani a statisztika adataival, akkor koránt sem olyan kedvező a kép. Nem, mert az elmúlt három évet tekintve — pedig ebben az időszakiban a vásárlási kedv különböző okok miatt ugrásszerűen nőtt — körülbelül hetven-nyolcvan lakosra jutott egy új rádió . és minden háromszáznyolcván- négyszáz lakosra egy új televízió. Könyvtárainknak pedig csak a megye lakosságának hat és fél százaléka volt év elején beiratkozott tagja, s a múlt évben még — durván számolva — három lakosra jutott egy könyvtári könyv. S még valami: nagyon szép eredményeket hoztak a múlt évben is az őszi falusi könyvhetek. Ennek során azonban alig egy forintnyi könyvvásárlás jutott egy-egy lakosra. Az idei eredmény talán valamivel jobb lesz. Érdemes tovább idézjpi és boncolni a számokat. Megyénk felnőtt, kereső ipari munkásainak több mint tizenöt százaléka még a hal általános iskolai végzettséget sem szerezte meg. A mezőgazdasági lakosságnak pedig közel egy- harmada csupán az általános iskola I—V. osztályát végezte el. Sajnos, jócskán akadnak még ími-olvasni nem tudók is. Megyénkben viszonylag sok az úgynevezett külterület, tanyai település. A külterületen élők száma meghaladja a ki- lencvenezret. Kétségtelen, hogy rajtuk kívül álló okok miatt elsősorban ők jutották hozzá legkevésbé a művelődési lehetőségekhez. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a művelődési statisztika kedvezőtlen számait csak ők testesítik meg. Még a kitűnő mű- 5 velődési statisztikával ren-: delkezó nagyközségeikben is! jócskán akad fehér folt, pasz- \ szív réteg. Javítja az összképet a me-; zőgazdasági szakmunkás-; képző ezüstkalászos tanfolya- ; mok több ezres hallgatósága; és a termelőszövetkezeti aka-; démiák tagsága Az érem mindkét oldalát \ reálisan vizsgálva, mi a teen-í dó? ; A végső cél egy; külön-kü-; lön keil beszélni az oktatás és : a népművelés dolgáról. Ami j az esti általános iskolai fel-; nőttoktatást illeti, elég jó az; érdeklődés. A múlt évben több; mint ötezer, az idén közel tíz- ! ezer ember határozta el, hogy ,! folytatja és befejezi az általa-! nos iskolai tanulmányokat. ! Különösen azok határoztakS így, akiknek munkahelyi be- ! osztása is megkívánja a nyolc S általános elvégzését. S miután í éppen ez a fő ösztönző erő, ‘ ezzel mindjárt együtt jár egy \ súlyos jelenség: az esti áitalá-; nos iskolák hallgatóinak dön-í tő többsége a VII—VIII. osz-< tályt végzi. Tapasztalataink ! szerint az I—V. osztályok; iránt jóval kisebb az érdeklő- 5 dés, pedig nagypn is jelentős^ számban vannak olyan embe-í rek, akik még ezeket az al- ; sóbb osztályokat sem végezték 2 el. S abban, hogy az arány ja-: vuljon, elsősorban a falusi; pedagógusok tehetnek sokat.: Az idei tanévben már ér- j vényben van a rendelet, amely; könnyebbé teszi a pedagógusok; helyzetét, s megakadályozza,j hogy hivatásuktól, mukakö-; rüktől távoleső feladatokra * vegyék igénybe őket. Ez ai könnyebbség lehetővé teszi,; hogy a pedagógusok elsősor- í ban a népművelésben vegyék- ki részüket, s ne csak a kátéd- í rán, az iskolán belül, hanem! az iskola falain kívül is. ! Érdemes lenne azon is el-! gondolkozni, hogy az áitalá-! nos iskolai felnőttoktatás je-! lenlegi felépítése, szerkezete, i megfelelő-e. Nem lehetne a\ szükségletektől függően, eset-! leg az általános iskolai fel-j nőtt oktatásban is kihelyezett! osztályokat szervezni? Az esti! oktatás mellett kisebb szám-: ban működik levelező tagozat: is. de úgy tűnik, hogy a kihe-; lyezett osztályok szervezése: hasznos lenne. A tanyákra ki- i iáró pedagógusok fokozott j anyagi ösztönzését is napi-‘‘ •..Társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk. amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele, a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása.” (Kádár János konsresszu- si beszédéből) Az elmúlt év őszén, riport- utamon egy Cegléd melletti tanyán hallgattam meg a rádió azesti műsorát. A család már végzett a kiinti munkával, rendbe tették a jószágot, előkészítették a hajnali elesé- get, s a korai sötétedéssel a házba szorult a família apra- japnagyja. Ültünk az asztalnál, poharaztunk, beszélgettünk, s közben egész este szóit a rádió. S ez már természetes volt számukra is, számomra is. Mert ma már tanyán sem ritka a rádió. Vendéglátóérnnak a rádión kívül Pannónia motorjuk és mosógépük is van. Az egyik sarokban pedig, szemben az «ősöktől örökölt, magasra veÍ tett ágyakkal, egy Varia garnitúrából való modern rekamé állít. De könyv és újság — egy ‘se! Már akkor elgondolkoztam ezen és úgy fogalmaztam meg •magamban, hogy az élet, az emberi törekvés a városi élet- . mód felé halad, de a műveltség — a rádió ellenére is — jórészt tanyai maradt. Megerősítette tapasztalataimat több, sok tanyával rendelkező, szétszórt településben épült község példája is. Felsőpakonyban pedig, közvetlenül itt Budapest tövében, még érdekesebb a helyzet. A régi szétszórt tanyákról sokan behúzódnak a vasút közelébe, új, nagy házakat építenek, amikben — ha nincs is még berendezve — fürdőszoba is kap ; helyet. A parasztok jó része megunta a tanyát, kényelmesebben. városiasabban akar élni. De a községi könyvtár (vagyona alig volt több ottjár- t fámkor, mint négyszáz kötet. S a kölcsönzési forgalom is i csak mérsékeltnek volt mönd- ‘hátö. A kényelmesebb, a városiasabb életmódra való törekvés a termelőszövetkezeti gazdálkodás általános bevezetése után természetes lett. Megszűnt a földszerzésért, a vagyon gyarapításáért folytatott embertelen hajsza, a parasztember többet költ magára, házára, kényelmére. S ha valamikor a tehetős gazda értékmérője a szép pár ló volt, akkor most a motoros szivaty- tyű, a vízvezeték, a fürdőszoba az! Megyénk lakossága az elmúlt két és fél, három eszten- • dobén több, mint kétszáztíz millió forint értékben vásárolt csupán a földművesszövetkezeti boltokban úgynevezett tartós fogyasztási cikket. Ebben a címszóban benne fog- :■ laltatik minden ,.nagyobb darab” áru, a motorkerékpártól a fürdőszoba-berendezésen . keresztül a lemezjátszóig, ör- ; vendetes, hogy ebben azidő- . szakban gazdára talált csaknem tízezer darab rádió és több mint kétezeregyszáz televíziókészülék is. Miután ezek az adatok csak föidmű- vesszövetkezetiek, bizonyított- nak tekinthetjük, hegy a vásárlók döntő zöme falusi, ezen belül is — paraszti foglalkozású. Teljes persze csak akkor lenne a kép, ha ismernénk a fővárosi üzletekből Pest megyébe áramló árumennyiség adatait is. Ez azonban, sajnos. megfoghatatlan. Ismervén azonban a Pesten vásárlás varázsát, biztosra vehetjük, hogy ez az összeg sem kicsi. Ezek mellett a pozitív számok mellett további örvendetes tényként ott szerepel még a könyvvásárlás több millió forintos összege, a könyvtarak hatvanezres olvasótábora, az ismeretterjesztői előadások múlt évi 160 ezres hallgatósága, az esti általános iskolák évenkénti 5—6 ezer főnyi tanulója. valamint a művelődési házak forgalmi statisztikája. A számok, jelentések _ nagyon szépek és első .látásra azt a gondolatot ébresztik, hogy minden rendben van, városiasodnak az emberek, s ezzel együtt rohamtempóban ■haladnak a kultúrforrad^l'>m t útján is. Nos, a való helyzet rendre kellene tűzni. Ez serkentően hatna a kihelyezett osztályok szervezésére. Itt vetődik fel a gondolat: nem adhatnának a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok ehhez több segítséget? A termelőszövetkezetek kezében sok tanya és tanyaközpont van. Az ottani lakosság továbbtanulásához és ismeret- szerzéséhez a termelőszövetkezetek nem mindig célszerűen használt kulturális és szociális alapjából lehetne többet áldozni. Nem egyszer gondot okoz a pedagógusok és a TIT-előadök közlekedése is. Például a jóval kedvezőbb körülmények között levő DCM-bem is működik kihelyezett általános iskolai osztály. Az odautazó pedagógus 12 forintot kap egy órára, de utazási költsége négy forint! A népművelésről szólva le kell szögeznünk, hogy a népművelés elsődleges feladata az alacsony iskolai végzettségű néptömegek ismereteinek bővítése. Érdemes lenne vizsgálat tárgyává tenni, hogy a járási és a községi művelődési házak ezt a fő célt mennyire tartják szem előtt napi részfeladataik megoldása köbén. A tapasztalat szerint, a művelődési házak „saját” munkájának tekintélyes részét olyan rendezvények és ■ állandó foglalkoztatások töltik ki, amelyek ha folyamatosan is, de viszonylag kevés embert érintenek. A nagyobb tömegeknek szóló ismeretterjesztési előadásokon pedig jórészt ugyanaz a már aktív közönség jelenik meg alkalomról alkalomra, s viszonylag kevés az új arc. Ez van a községekben. S a tanyákon? Parlagon maradó hosszú esték mindaddig, amíg a járási és községi művelődési házak műkedvelő együttesei nagyobb kedvet nem kapnak a „tájolásához. Követendő a dabasi járási művelődési ház példája: a hét kilométerre levő Dabasszőlőn helyi klubot rendezett be és nyitott meg. Máshol nem lenne erre lehetőség? A népművelésen belül, különös figyelmet kívánnak a könyvtárak. A községekben levő és a különböző szervek kezében működő könyvtárak központosítását, a könyvállomány erőteljesebb növelését, a fiókkönyvtár-hálózat szervezé- sét és a tanyai lakosság jobb, rendszeresebb könyv- és film- : ellátását elsőrendű kultúrpoli-; tikai feladatként kell kezel-: nünk. Ami a tanyai lakossá-: got illeti: kétségtelen, hogy a; tanyai életmód jórészt már a ] múlté. De a tanyai lakossági faluba, városba költözését a \ művelődési igények felkeltése j is gyorsítja, s nem mindegy, í hogy erre most, vagy tíz év \ múlva kerül sor... Tartalmasabb, céltudatosabb,; d iff erenci áltabb munkára,: újabb módszerek és formák: bevezetésére van tehát szűk- \ ség. A hiányosságokat pedig \ — amelyek végeredményben \ rajtunk kívül álló okok miatt i vannak, s a gyászos múltbeli j „népművelés” hagyatéka — j elhallgatni, eltitkolni bűn • lenne. Sok évi népművelési te- ; vékenységünlk kétségtelenülj óriási eredményei mellett be-j szelnünk kell ezekről is. A; kényes kérdések megkerülése; helyett próbáljuk megkeres- j ni az útját annak, hogy a vá- \ rosias életmódra való törek- \ véssél, és annak gyorsításával: párhuzamosan, felkeltsük a: városias művelődésre való 1 igényt is. Amíg ezt a munkát: el nem végezzük, addig nem: tekinthetjük befejezettnek a j kultúrforradalmat. \ Tenkely Miklós j Hegedűs László: ESTI SÉTA
