Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

1962. DECEMBER 2, VASÄRNAP r**r HEGYEI Az ígéret csak ígéret marad ? >4 könyvbaráfmozgalom döccenői Abonyban Abonyban szeretnek ol­vasni az emberek. Külön nem kérdeztük _ meg, mennyi az eladottt új könyvelt, az is­kolai, üzemi és tsz-könyvtá- rakból kölcsönzött kötetek száma, mert a fenti megálla­pítás igazolására elegendő­nek látszik a községi könyv­tár múlt havi, 4000 kötetes forgalma. Ha figyelembe vesszük, hogy a 16 ezer lelket számláló nagyközség lakóinak jelentős hányada — gondolunk a tsz-ekben, a me­zőgazdaságban dolgozókra — főképpen csak a késő őszi, téli hónapokban jut hozzá az olvasáshoz, akkor még nagyobb szorgalomra, illetve érdeklődésre számíthatunk. Hiszen már eddig is, a ta­valyi harmincegy százalékhoz képest, a művelődési ház­ban tartott könyvanké tok, ol­vasó—író-találkozók és a he­lyi irodalmi színpad előadá­sainak hatására az . idén negyvenöt százalékra nőtt a könyvtár paraszti olvasóinak az aránya­A növekvő érdeklődést azonban az abonyi könyvtár jelenleg csak részben képes kielégíteni: ugyanis összesen 7200 kötettel rendelkezik. E Szerint tehát minden abonyi lakosra nem egésizen. — értsd és mondd — fél kötet .jut a község könyvtárában. A hét­ezerkétszáz kötet megoszlása azonban tovább csökkenti ezt az arányt, mert a könyvek 54 százaléka szépirodalmi, 25 százaléka ifjúsági mű, a töb­bi pedig politikai és szakiro­dalom. Az utóbbiakra termé­szetesen négy szükség van, de tény, hogy e műfajok olva­sóközönsége lényegesen ki­sebb, mint a szórakoztató könyveket, regényeket kedve­lők tábora. Kevés a könyv, az olvas­nivaló Abónyfoan. Az elmúlt évek során megnövekedett ■ művelődési, olvasási igénye­ket nem követte a könyvtár, mondhatjuk úgy is, hogy le-1 maradt a fejlődésben. Ez a megállapítás nem új, ( felismerték a helyzetet már helyben is: ezért többek kö­zött az év elején, a Haza­fias Népfront kezdeményezé- , sere létrehozták a könyvbarát- : mozgalmat. Több megbeszé­lést, tanácskozást is tartot­tak a községi könyvtár bőví­tésé érdekében. Úgy látszott, igen örvendetes előrehaladás indul meg e téren. Elhatároz-j ták, hogy 1965-ig fokozatosan', meg!tétszer ezik a könyvtár ál-'; lományát. Mivel a tanács ; költségvetésében szereplő évi j 15 ezer forint nem elegendő e < szép terv megvalósításához, a : könyvbarát-mozgalom kere-\ tén beiül a helyi népfronttá-; zottság különböző szerveket,: vállalatokat hívott segítse-; gül. így születtek meg az: egyetértő és támogató igére- j tek: a tanács a községi ejlesz- \ tési alapból ötezer, a Jöldmű- \ vesszövetkezet kilencezer, a \ négy tsz a kulturális alapból \ egyenként négyezer forintot j ajánlott fel a könyvtár bő-; ví lésére. Ezenkívül a szövet- j kezetek vezetői arra is igére- ! tét tettek: hozzájárulnak j könyvtáraik, s a községi \ könyvtár egyesítéséhez. A: Lenin Tsz-ben levő ezer kö-i tét, a Kossuth Tsz 400, a! József Attila Tsz 150 és az; ( i ÄXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ; HOLNAP FOLYTATJUK Dobozy Imre színmüvének bemutatója bér szellemi és érzelmi vilá­gát, a régi keretek felbomlá­sát és az új kialakulását most már nem egyszerűen társadal­mi, hanem mélyebben erköl­csi síkon is és gondolati mély­ségében ábrázolni lehessen, szakítani kell a hagyományos dráma jellemekre és jelle­mekből fakadó konfliktusokra építésével, szakítani kell ez­zel együtt a — sajnos, szín­padjainkon még ma is vissza- viszatérő — naturalista drá­matechnikával, s az ebből fa­kadó színpadi rendezési és já- tékmegoldásokkal is. Az utóbbi évéli néhány ma­gyar drámája és azok szín­padra állítása biztató jele volt annak, hogy a dráma ügye ná­lunk fellendülőben van. Do­bozy drámája bizonyíték ar­ra, hogy ha a drámaíró és a rendező a fenti elvek értel­mében nyúl mai valóságunk­hoz, akkor magas feszültségi fokon meg tudja valósítani az élettel komgeniális drámai művet. Rosszul közeledne bárki is Do­bozy alkotásához, ha abban szimplán csak annyit látna, Decemberben a megye négy mozijában: Nagykőrösön, Eudakalászon, Vecsésen és Budakeszin mutatják be a Pes­ten már nagy sikerrel játszott Malachias csodája című nyugatnémet filmet — Ez igaz. De a felkészü­lés fáradságos... — Hajszában nem születik maradandó élmény. Ö átrasimítja haját. Szeret­ném látni, amint nevet. Azt mondják: a mosolya árul­kodik leginkább hamisitat­a forgatások mindig elhúzód­nak. Tudja, milyen fárasztó filmezni? — Nem vágyik színházba? — Próbáltam. Shakespeare: A velencei Icalmár-jában ala­kítottam eddigi egyetlen szín­padi szerepemet. Dél-Fran- ciaországban turnéztunk. — Ismét lassabbra fogja a sza­vát. — A színház más. Nehe­zebb. Szokatlanabb. A ka­mera előtt már otthon ér­zem magamat. Nem tudnám elképzelni az életemet filme­zés nélkül. — Mi a véleménye az „új hullámról"? ,— Megbukott. Azazhogy: soha nem is létezett. Csak beszéltek, vitatkoztak róla. Az „új hullám” jegyében ké­szült filmeket kifütyülte a közönség. Nem minden mo­dern, ami annak tűnik... A film válságából csak az iga­zi művészi eszközök tudatos allcalmazásával lehet kiutat találni. Nem véletlen, hogy az igazán elismert rendezők és színészek — Lizzani, Lat- tuada, Allegret, Mastroianni, Municelli, Belmondo, Deloin, Riva és a többiek — nem ad­ták oda nevüket az ilyen ké­tes értékű törekvéseknek. Hirtelen elneveti magát. Mosolyog a szeme is. Kis­fiúsán, kedvesen. Széttárja karját, szinte bocsánatltérőn. — Ugye, nem tart szakállas professzornak? — Mulatja is rögtön, milyennek. — Ne ve­gye kinyilatkoztatásnak, de elmondhatom: mi, fiatal szí­nészek, jó néhányon, Euró­pában és az USA-ban, ér­tetlenül álltunk a különféle próbálkozások előtt. Igazán nem vádolhat minket senki vaskalapossággal, de ne­künk a művészetről másfajta elképzeléseink vannak. Elis­merjük az új kifejezési for­mákat, hívei vagyunk minden­nek, ami modern, de a mű­vészettől elsősorban azt kér­jük számon, amivel rászolgál a rangjára: a művészi eleme­ket. Ha még ehhez, a hitvallás­nak is beillő véleményhez hozzáfűzzük, hogy Jean So­réi ráérő idejében a Bizo­mányi Áruház boltjait búj­ja antik vázák és évszáza­dos csecsebecsék után — ez talán az egyetlen hobbym, — vallja be csendesen — és a Fény Városától, Párizstól félszáz kilométerre, vidéken építette fel házát, akkor ta­lán kerekké, teljessé válik a; róla alkotott kép. r\j e tévesszen meg senkit a \ t » külszín. Szürke pulóver-, ben és hányaveti zakóban,; borbélyt rég látott frizura-'; val most éppen Zola hőse,': Etienne. De különben: Jean\ Soréi, a művész. Filmszínész,' ami a nagy madridi, londoni hollywoodi, római és párizsij filmgyárak világában nem-! csak foglalkozás, hanem rang\ is. % Gyapay Dénes lan párizsi charm-járól. De úgy látszik, nem érzi fesz­telennek a társalgást. Tán a jegyzetfüzet zavarja. Leteszem a ceruzát, félretolom a jegy­zetet. — Sokat dolgozik? Szemével a távolba mered. Mintha nem értené a kérdést. — Attól függ, mi a sok. — Megfontoltan, lassan ejti a szavakat. Halk pianóban, ami még inlcább illik a dallamos olasz nyelvhez. Aztán gyor­sít. — Két film egy évben, ez a tervem. Nem több, mert REFLEKTORFÉNYBEN: JEAN SOREL Uj Világ kétszáz könyve így az egész község számára hoz­záférhetővé válna. De az egye­süléssel a tsz-ek tagsága is jól jár: a kihelyezendő és rendszeres időközben cserél- i hetö fiókkönyvtárakon ke-; resztül több könyvhöz jutna és i válogathatna a legújabb ki-; adások között is. Ez az el-; gondolás feltétlenül helyes, j ésszerű és előnyös mindenki : számára. Ez történt Abonyban az: idén, tavasszal az egységes,: választékát bővíteni akaróí könyvtár ügyében. Azóta több ! mint fél év telt el. És bár « szaporodott a könyvtár álló-: mánya, megközelítően sem: sikerült biztosítani azt a fej- í lesztést és helyes átszervezés t,; amelyet lelkesen, elterveztek.; Mégpedig azért nem, mert az', elhangzott, szép ígéretek! többnyire ígéretek is marad- ! tok, nem váltották valóra í őket Az még érthető, hogy { a tanács nem várt kiadásokra % hivatkozva jövő évre ha-! hasztotta hozzájárulását, úgy, \ hogy egy összegben ad tíz- jj ezer forintot a községfej- £ lesztési alapból. De igen fúr- £ csa a termelőszövetkezetek ^ vezetőinek az ügyhöz való j; megváltozott „hozzáállása”, j A Lenin Tsz-ben és a Kos- suth Tsz-ben egyáltalán 'í nem mutatnak hajlandóságot í; a könyvtár-egyesítésre, a pénz- ^ beli hozzájárulást pedig —? a József Attila Tsz által 1 eddig juttatott ezer forinton 2 kívül — egyik tsz sem fi- 'j zette meg. ^ Nem tudjuk, milyen okok £ késztetik ígéretük s tárnoga- j tó beleegyezésük megváitoz- tátására az említetteket, de az bizonyos, hogy maga tar- tásukkal az egész közösség,^ tehát Abony termelőszövet- í kezeti parasztságának érdekei ^ ellen is vétenek. j Ez az esztendő még nem \ múlt el, van még mód az ^ , ígéretek betartására. Azok- ^ kai az abonyiakkal, akiknek ^ valóban, őszintén szívügye a ^ dolgozók műveltségének eme- ■: lése, együtt örülnénk mi is/j ha megvalósulna a községig könyvtár fejlesztésének iga- ^ zán minimális, de nagyon is^ szükséges programja. í Hctesi Ferenc Pál é \ Történelmi értelemben talán í csak ma kezdődött, kezdődhe- l tett az a beszélgetés, amit ; majd holnap folytatunk, foíy- ; tatnak Dobozy darabjának hő- ; sei. Nem írói bátorság hiánya, ; de az érlelő idő á döntő ab- ; ban, hogy ez a beszélgetés ; csak 1962-ben, tizenhét évvel : a felszabadulás után kezdőd- : hetett. A drámák hősei szá- : mára ma már a választás kér- : dése politikai értelemben lé- ! nyegében eldőlt. A ma drámai : hősének választása erkölcsi : probléma. Az új, szocialista ! életforma erkölcsiségének ; problémája annak kérdése, ; hogy milyen emberi tartalom- ; mai töltjük ki új életkerete- i inket, milyen kapcsolatokat i hozunk létre emberekkel és ! feladatokkal. A valóban mai, valóban korszerű drámák ebből az alaptételből indulnak ki és kell kiindulniok ahhoz, hogy telítve legyenek azzal az in­tellektuális feszültséggel, ame­lyik életünk egészének min­den kérdésében, de azok va­lósághű ábrázolásában is rej­lik. Ahhoz, hogy az új szo­cialista társadalmat építő em­hogy egy régi értelmiségi ho­gyan találhatja meg a helyét, teljes értékű elismertetését a mi mai társadalmunkban. A tör­ténet felszínesen talán ezt mu­tathatná. Ágass főmérnök, egy háborús bűnt, talán inkább vétket hordoz magában. Mint tiszt és parancsnok nem elég eréllyel tiltakozik két, a né­metek által neki átadott par­tizán kivégzése ellen. Beosz­tottja az egyiket valóban ki- végezteti, a másiknak sikerül megszöknie. Ágass a kiváló magfizikus társadalmunktól minden elismerést megkap, a kutatóintézet legfontosabb munkatársa, bizonyos, a cse­lekmény időpontjában zajló kísérletek nélküle megoldha- tatlanok. Az az emlék és be­lőle fakadó problémacsomó, amelyet a háború óta hurcol magával, most ért meg any- nyira, hogy „vallomását” egy magnotekercsen átnyújtja az intézet vezetőinek. A dráma akkor forr fel, amikor kide­rül, már a vallomás átnyújtá- sa után. hogy az intézet új ellenőrző munkatársa az élet- benmaradt partizán, s amikor Ágass fia is szembefordul ap­jával. " Ágass problémája lélektani és erkölcsi pontokon sűrűsö­dik össze, A tizenhétévi hall­gatás után sok mindennek kellett történnie, hogy „elszé­gyelljem magam a hallgatá­som miatt”. Ez a szégyenkezés az elindítója annak a drámai vívódásnak, amelyet némelyik pillanatában még maga a fő­hős is vásári komédiázásnak érez. A döntő motívuma az egyértelműen lenne jó élni gondolata és igénye, és az a vágy, hogy „hozzátok akarok tartozni, mert köztetek lenni és hozzátok tartozni nem ugyanaz”. Ennek a gondolat­nak azonban nemcsak a főhős számára van konzekvenciája, hanem a társadalom, azok számára is, akikhez Ágass tar­tozni akar. A dráma ezt így fogalmazza meg: Ágass val­lott és ezzel kérdezett is — mit ftiondunk neki, igen, vagy nem? Nyilvánvaló, hogy Dobozy drámája, a drámai alapkér­désnek ez a magas gondolati SXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­síkon való megfogalmazása valódi megoldásokat kíván, s hogy a valódi megoldás még korántsem meglevő, teljes ér­tékű és azonnali lehetőség, azt nemcsak Cserepes igazgató félmegoldás! kísérletei, vagy Ágass menyasszonyának még oly érzelmi alapon nyugvó megalkuvása bizonyítja csak* hanem az a konklúzió is, amit a dráma címe és befejezése hirdet: holnap folytatjuk, foly­tatnunk kell. A fent vázolt és csak na­gyon vázlatosan érintett prob­lémákat Dobozy kitűnő drá­mai érzékkel úgy állítja szín­padra, hogy a színpadi dráma hitelt nyer életünk mai való­ságából. A színmű két rész­ben játszódik, szakít a natura­lista dráma hagyományos szín­padi megoldásaival, mindvé­gig ugyanazon a nézőtérre előrehozott hármas osztású egy színpadon játszódik. Az első rész rendkívül tömören állítja elénk a dráma valódi konfliktusait, kitűnően expo­nált, sűrű légkörű, tömény helyzetekben. A bemutató elő­adás feszült légköre, a ritkám de döntő helyen felcsattanó taps is azt bizonyította, hogy a nézők, valódi problémát, va­lódi drámai helyzetet éreznek a színpadom A második rész tovább eme­li a feszültséget, a dráma sű­rített atmoszféráját, egészen a megoldást hozó, erős tölté­sű dialógusig. Egyetlen vitat­ható, és valamivel gyengébb pontja, a második rész harma­dik harmadának van, ahol Ágass és Barla, a volt parti­zán, nagy párbeszéde egy pon­ton a bőbeszédűség felé haj­lik. A közönség tapsai itt ugyan sűrűsödnek, amikor Ágass és Barla az egymás fe­lé közeledés közben kemény^ de úgy érezzük, nagyon a pilr lanathoz kötött aktualitások­ból bíráló megjegyzéseket vág­nak egymás fejéhez. Ennek a nagyon igényes, nagyon gon­dolati drámának nincs szüksége ezekre a pillanat szülte sikerekre, s remélhető, hogyha kissé elkésve is, író és dramaturg a bemutatót köve­tő előadások folyamán segíte­nek ezen a hibán, mert né­hány jól csáttanó „bemondás” elhagyásával Dobozy drámája saját rangjához méltóan és feszültségben is csak nyerni fog. A drámának lényegében két negatívabb figurája van, mert Bertókot, a volt beosztottat, ebből a szempontból nyugod­tan mellőzhetjük — Cserepes igazgató és Mária, a menyasz- szony. Ha lehet így mondani, nagyon valóságos és árnyalt negatív szerepük jó ellensúly ahhoz, nehogy a dráma a túl optimista romantikus pátosz léggömbjévé szabaduljon. Martól Endre rendezése való­ban rendezés és valóban a rendezés, a színpadkép, a sze­replőmozgatás minden eszkö­zével a drámai gondolatot szolgálja. Olyan ritka egység­ben, amit mindenképp öröm­mel kell köszönteni. Hasonló­an, nagyon egyértelműen kell beszélnünk a szereplőkről. Számukra talán az a legfon­tosabb és egyben nevek nél­kül is legdicsérőbb elismerés, hogy valóban együttessé vál­tak ebben a színműben, ahol • ha annyit mondunk, hogy Básti Lajos élete egyik legje­lentősebb alakítását produkál­ta, nem minőségi megkülön­böztetés. mert véleményünk szerint a nemrég Szolnokról felkerült Tyll Attila a drá­mában számára jelölt helyen az együttes szempontjából, ha- son’ó értékű játékot nyújtott. A fiút játszó Fülöv Zsigmcnd mai fiatalja hiteles, s ez elég nagy d'cséret. Kálmán György önmagában is ellentmondásos figuráiéban mé'ven átértett alakításit nvújtott. hason’óan Bessenyei Ferenchez. Zolnay Zsuzsához és a legtöbb ve­szélyt. színészi iáték szem- aontjábó1 veszélyt ielen+ő fi­iura alakftóia. Suka Sándor s. Varna Mátyás díszleteiről :sak annyit mondunk, boev :elies értékűen ..iátszoH’" a Iramában. Cs. O. | 4 hogy jön le ■ a lépcsőn: ! A mintha a párizsi Quartier ! Latin — a diáknegyed füttyös ! kedvű, vidám egyetemistája t közelegne. Arca lányos. Kéz- \ fogása férfiasán kemény. Vi- : selkedése magabiztos. Egysze- tű pulóverben, hányaveti za- \ hójában is elegáns. Figye- \ lem: köröskörül az asztalok- \ nál, lopva, frizurájukat igazít­• jak a nők. Az idősebbek mér- \ gesen teszik el a pradertartót. i (Hja, a tükröket nem lehet be- \ csapni!...) A fiatalabbak ide- \ gesebben fészkelődnek a szé- i ken. Legalább egy pillantá- \ sót szeretnék elkapni. \ Ám hasztalan a fáradozás. ■ Jean Soréi nem olyasféle \ sztár, aki hírnevét a zajos í „publicity”-nek, síppal-dob- ; bal verbuvált nyilvánosság­• nak köszönheti. Pillantásai­• val éppoly fukar, mint sza- \ vával. Nem cseveg és nem \ lelkesedik. Ha hinni lehet a : felületes benyomásoknak: zár- ; kozott ember. Tízegynéhány l f ilmmel a háta mögött, a fia- \ tál f rancia müvészgeneráció \ tagja. A Germinalban Etienne l szerepét alakítja. ; — Ez valami új számomra. í Más, mint a Pillantás a híd­■ ról Rodolfőja. örülök enne ’< j a szerepnek. < — Gyakran formál a filmen ; munkásfigurát? ; — Mindent játszom. Nem ; szeretném, ha beskatulyázná- nak. A színész halála az ál- ! landóan azonos szerepkör. Jó !, forgatókönyv, biztos kezű ! rendező, elmélyült szerep- / elemzés — és a korábban vi- í lágfit alakító színész éppoly í emlékezeteset nyújthat egy í földhözragadt paraszt vagy \ egy szürke kisember szerepé- j ben. December 4-én lenne negyven esztendős Gerard Fhilipe, a világszerte ismert és népszerű francia filmszínész, aki há­rom évvel ezelőtt, november 25-én halt inerr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom