Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-13 / 291. szám

FB9T

megyei

'zKiritm

1962, DECEMBER 13, CSÜTÖRTÖK

Hruscsov beszámolója a Legfelsőbb fanács ülésén

(Folytatás az 1. oldalról)

megvalósítására, a német békeszerződés megkötésére és ezen az alapon a nyugat-berlini kérdés megoldására, a világháborúba való átnövás rendkívüli veszélyét magukban hordó háborús tűzfészkek kiküszöbölésére.

Mi minden eszközzel hozzájárulunk a független ázsiai, afrikai és latinamerikai országok megerősítéséhez,

lelkesen, testvéri módra támogatjuk a hatalmas nemzeti felszabadító mozgalmat. Nem sajnáljuk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy végérvényesen megszűnjék a szégyenletes gyarmati rendszer.

— A Szovjetuniónak és a többi szocialista 'országnak a békés együttélésre és a nemzetközi problémák békés megoldására irányuló politikájával sze mben áll egy másik

irányzat: az imperializmus agresszív köreinek a hidegháború fenntartását és a nemzetközi feszültség fokozását célzó politikája.

— Az ő bűnük, hogy olyan válságok keletkeznek, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet és a világháború szaka- déka felé taszítják az emberiséget.

— Az imperializmus legag- res-szívabb kalandor körei oly módon igyekeznek kiutat találni a kialakult helyzetből,

hogy

tovább fokozzák a fegyverkezési versenyt és agresszív háborút készítenek elő

a szocialista országok, valamint Ázsia, Afrika és Latin- Amerika fiatal szuverén államai ellen.

— Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialisták teremtette agressziós fészkek olyan szikrákat rejtenek magukban, amelyek felgyújthatják az általános rakéta-nukleáris háború lángját.

A NATO — közvetlen közelről

„képernyőjén”: Dulles régimódi fekete ruhájában inkább method] sta prédikátornak tűnt, mint a hidegháború és a „kiszámított kockázat’’ doktrínája megalapítójának — a kopasz, kövérkés, alacsony Spaak maga volt a megtestesült jo- vialitás, sőt: valósággal bohém külsőt kölcsönzött neki, hogy örökké pettyes csokornyakkendőt hordott, — Norstad tábornok filmszínészként hatott: kékesszürke egyenruhájában remekül festett karcsú, kisportolt alakjával, deresedé halántéka pedig még vonzóbbá tette a NATO női alkalmazottainak szemében ...

Az egyenruhák tarka színfoltja az, amely először tűnik fel a párizsi NATO-pa- lotában. 15 ország hadseregének tábornokai, vezérkari tisztjei sietnek végig az előcsarnokon. A tömérdek kitüntetés, váilrojt, vörös sáv láttán a nézőben megerősödik az érzés: ezeknek a tiszteknek létszükségletük a NATO, nélküle, az atlanti államok fegyverkezési hajszája nélkül nem teremne számukra sem babér, sem főúri megélhetés. A tábornok jelenléte pedig súllyal esik latba a politikusok tanácskozásain is.

A „szakértők” csoportjaiban már nehezebb felismerni azokat, akiknek épp ily létérdekük a fegyverkezés: a fegyvergyárosok nyílt, vagy titkos megbízottait. Nem titok. hogy a NATO-n belüli viták pay részét a fegyver- gyárosok marakodása idézi elő. Azért esik például anynyi szó a NATO-fegyverzet szabványosításáról, vagy a NATO-haderök egybeolvasztásáról. ún. integrációjáról, mert a nagyhatalmak fegyvergyárosai ebben az országban is, abban is, maguknak akarják megkaparintani az egyesítésből adódó óriási megrendeléseket, lefölözni a hasznot. S nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a nukleáris fegyverek vagy a hagyományos fegyverzet fejlesztésének „dilemmáját” is a különböző gyárosok érdekellentéte idézte elő.

A NATO mostani, csütörtöktől szombatig tartó párizsi minisztertanácsi ülésén újból sok szó esik erről: fokozzák-e az atlanti haderőknek hagyományos fegyverekkel felszerelt hadosztályainak szaporítását, vagy inkább a rakétafegyver- kezés és a nukleáris bombák gyártása legyen-e az elsődleges cél? Nyilvánvaló, hogy a puskák, géppisztolyok, gépfegyverek. ágyúk elavultak, amikor soha nem sejtett pusztító erejű nukleáris bombák állnak a nagyhatalmak rendelkezésére. A jelek szerint a klasszikus fegyvereket előállító gyárosok érdekeinek megóvása végett a NATO minisztertanácsa mégis amellett fog állást foglalni, hogv igenis, növelni kell a NATO-hadosz- tályok számát, tehát még több puskát kell rendelni... Persze, a nukleáris fegyverkezésben érdekelt cégekre is tekintettel vannak, s a várható eredmény? Az Egyesült Államok fokozza e téren is a fegyverkezést (magyarán: újabb megrendeléseket ad...) és egyelőre tisztázatlan körülmények között beleszólást ígér a nukleáris fegyverek fölötti

parancsnokiás jogába más NATO-szövetségeseinek is, amelyek hajlandók részt vállalni a megnövekedő hadikiadások fedezéséből. Elsősorban Nyugat-Németország az, amelyet nagyobb áldozatvállalásra így akarnak szorítani az amerikaiak.

Amíg a Bois de Boulogne szélén a csupa beton-, csupa üvegpalotában 15 ország miniszterei fegyverkezésről beszélnek, amíg agresszív terveiket a nyugati világ közvéleményével valamilyen állítólagos „szovjet veszély” ürügyén akarják elfogadtatni, addig éppen ez az „atlanti közvélemény” egyre kevésbé látja megalapozottnak a csillagászat-, számokban kifejezhető fegyverkezési kiadásokat, sőt egyre jobban kétségbe vonja a NATO létjogosultságát is.

A kubai válság lefolyása, s nevezetesen a Szovjetunió békepolitikájának kézzelfogható megnyilvánulása meggyőzte a tömegeket arról, hogy csak a hidegháborús demagógia hazugsága az, amikor támadó szándékokat tulajdonítanak a szocialista tábornak, a Szovjetuniónak. Milliók és milliók tudatában erősödik a meggyőződés. hogy a kapitalizmussal békés versengésbe kezdett szocialista tábor alapvető célja a béke fenntartása. S ha ez így van — tűnődik el a francia, az olasz, az angol polgár —, akkor mi szükség arra, hogy a Nyugat naponta milliárd dollárokat dobjon ki az ablakon felesleges, káros és veszélyes fegyverkezésre?

A vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján Való rendezésének. a leszerelés szükségességének gondolata egvre jobban tért hódít a nyugati világban. Akarva-akarat- lan a párizsi NATO-palotában is számot kell vetni ezzel.

Pálfy József

i

i

kezőleg megakadályozni a katonai összecsapást. Sikerült úrrá lenni a válságon, amely általános termonukleáris háborúval fenyegetett.

— Másodszor: az Amerikai Egyesült Államok az egész világ színe előtt nyilvánosan kötelezettséget vállalt arra, hogy nem támadja meg a Kubai Köztársaságot és szövetségeseit is visszatartja ilyen támadástól.

— Harmadszor: a legfékté- lenebb imperialisták, akik arra számítottak, hogy Kuba miatt termonukleáris világháborút indíthatnak, ezt nem tudták megtenni.

A Szovjetunió, a béke és a szocializmus erői bebizonyították. hogy a háború híveire rá tudjuk kény- szerítehi a békét.

— Melyik fél győzött, ki nyert? Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy győzött a józan ész, győzött a népek békéjének és biztonságának ügye. Az érdekelt felek józanul ítélték meg a helyzetet és számításba vették, hogy ha nem kerül sor olyan lépésekre, amelyek segítenek úrrá lenni az események veszélyes alakulásán, kirobbanhat a harmadik világháború. Kölcsönös engedmények és kompromisszum eredményeként megállapodás jötf létre, amely lehetőséget adott a veszedelmes feszültség megszüntetésére, a helyzet rendezésére.

Hruscsov ezután elmondotta, hogy az Egyesült Államok uralkodó köreiben vannak olyan politikusok, akik most is ragaszkodnak ahhoz, hogy minél előbb kirobbantsák a háborút a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen.

— Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok vezető köreiben vannak olyan emberek is, akiik józanul ítélik meg a helyzetet és a nemzetközi küzdőtéren fennálló erőviszonyokból kiindulva tisztában vannak azzal, hogy egy háború kirobbantásával az Egyesült Államok nem nyerhet és nem érheti el céljait.

— Ünnepélyesen kijelentjük, hogy

a Szovjetunió a forradalmi Kuba mellett volt és marad.

A jövőben is segíteni fogjuk

t >^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXVvXXXVXXXX\X

német kérdés békés rendezését sem.

I Ezeket meg kell oldani, bár j önök szemmel láthatóan el I akarják temetni ezeket a ' kérdéseket, s egyúttal ben- j nünket is el akarnak temetni.

Ha rálépünk a vitás kérdé- j sek erőszakos megoldásának ; útjára, akkor ez valóban ka- í tasztrófális világháborút idézhet elő. Ezt kell számításba venniük a nyugati ál- i lamférfiaknak.

— Meg kell emlékezni ar- : ról, hogy a Karib-tenger I körzetében kitört válság bé- | kés rendezésének idején elégedetlen kiabálás hallatszott a másik sarokból is,

olyan emberek részéről, akik méghozzá marxista—leninis- í Iáknak nevezik magukat,

holott cselekedeteiknek semmi köze sincs a marxizmus—leninizmushoz. Gondolok többek között az albán vezetőkre. A bírálatuk, amelyet a Szovjetunió címére intéztek, lényegében csatlakozott a legreakciósabb nyugati köröktől kiinduló kritikához.

— Mit akarnak ezek a magukat marxistáknak—leninistáknak nevező emberek? Miért törekszenek lényegében ugyanarra, mint Adenauer, vagyis miért akarják a világot a konfliktusok, a I kiélezett nemzetközi helyzet felé tuszkolni? Igaza van j annak a mondásnak, hogy ha ! balra indulsz, jobbra érke- ; zel. Ha ugyanis tárgyilagosan nézzük a dolgokat, ezek | az emberek a kubai válság

a prímet Adenauer és a hozzá hasonlók viszik.

a kubai népet, hogy felépíthesse ragyogó jövőjét.

— A szovjet kormány reméli, hogy az Egyesült Államok szigorúan megtartja Ku] bával kapcsolatban vállalt

i kötelezettségeit, j — Nem csodálkozunk azon,

| hogy a „kemény kéz politi- I kája” szószólóinak összej vissza kórusában

— Mégis, meg kell mondanom a „hidegháború kancellárjának”, hogy hiába örI vendezett a nyugat „szilárd! ságán”, amely, úgymond, bennünket arra kényszerí- tett, hogy kivonjuk a rakétákat Kubából. Bátor vagyok biztosítani önt, kancellár úr, hogy amikor úgy határoztunk, hogy negyven rakétát Kubában helyezzünk el, akkor is érintetlenül megtartottuk az ön — hogy úgy mondjam — „részét" arra az esetre, ha ön agressziót indítana el Európában. Most pedig, amikor az ön „megelégedésére” rakétáink visz- szatértek Kubából, ezeket is hozzácsatoltuk azokhoz a védelmi eszközökhöz, amelyek nyugati határainkat biztosítják.

— Felmerül a jogos kérdés: meg tudtuk akadályozni a háború kirobbanásét Kuba esetében, ésszerű kompromisz- szum segítségévéi, pedig a világ a szó szoros értelmében közvetlenül a háború küszöbén állott, de vajon lesz-e lehetőség akárcsak enyhíteni is a háború veszélyén, ha az imperialisták újabb válságot

i idéznek elő? Ebben nem le- ; hét bízni.

— Valóban, képzeljék csak el egy percre, hogy bonyolódik

a helyzet Európában, mond- : juk, a német békeszerződés ! megkötésének kérdése körül. És képzeljük el, hogy az amerikai militaristák és Ade- i nauer-féle- sugalmazóik azt fogják állítani, hogy — úgymond — „a kemény kéz po- j litikája” a Nyugatnak kifize- ! tődik, tehát még hajthatatla- ; nabb magatartást kell tanúsítaniuk.

— Ezeknek az uraknak azt mondhatjuk: talán csak nem gondolják, hogy az önök nyomására kötelezzük magun; kát arra, hogy kivonjuk a rakétákat a Szovjetunió területéről vagy azt, hogy megijedünk, ha bombázással fenyegetnek bennünket? Megmondom nyíltan,

uraim, ha politikájukat ilyen számításokra építik fel, akkor csúnyán elszámítják magukat!

— Ilyen fogásokkal nem tudják levenni a napirendről a megoldásra váró nemzetközi kérdéseket, köztük a

idején pontosan úgy jártak el, mint akik konfliktust kívánnak felidézni.

— Össze akarták ugrasztani a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat. Érdekes lenne tudni, hc^jyan viselkednének ők maguk egy háborúban? Nem hiszem, hogy részt kívánnának venni benne.

— Az albán vezetők — szavaikból ítélve — szemmellát- hatóan elégedetlenek a kubai válság megoldásával. Egyesek közülük az elért megoldást meghátrálásnak nevezik, mások még olyasmit is mondanak, hogy a Szovjetunió kapitulált, behódolt az imperializmusnak. Felmerül a kérdés: mennyiben hátráltunk hát meg?

— A szocialista Kuba létezik,

Kuba továbbra is marxista—leninista eszmék világítótornya a nyugati féltekén.

Forradalmi példamutatásának ereje tovább növekszik. Az Egyesült Államok kormánya, országa nevében kötelezettséget vállalt, hogy nem hatol be Kubába. A termonukleáris háború veszedelme elhárult. Ez volna a mi meghátrálásunk?

Hruscsov a továbbiakban arról beszélt, hogy a nemzetközi politikában igen óvatosnak kell lenni és nem szabad felelőtlen vádakat hangoztatni. Ez elsősorban az albán vezetőkre vonatkozik.

— Nincs szükségünk háborúra. A szovjet nép, amely magasra emelte a szocializmusért folytatott harc zászlaját. és amelynek az a megtiszteltetés jutott, hogy küzdhet a kommunizmus felépítéséért, békét akar.

Mi bízunk igazságunkban ~ és erőnkben.

Hruscsov beszéde további részében a szocialista országok egységének hatalmas erejét méltatta, majd hangsúlyozta, hogy a világ népei őszinte ro- konszenwel támogatják a Szovjetunió békepolitikáját.

(A beszéd befejező részéről lapzártáig nem érkezett jelentés.)

: Eveken át abban a kivé- i teles „szerencsében” volt ré- ; szem, hogy ott lehettem — í egyetlen, akkreditált magyar ! újságíróként — a NATO pá- ! rizsi székházában, amikor í ott minden decemberben ösz- ! szeült az Atlanti Tanács. Előbb a Chaillot-palota rozo- ! ga toldaléképületében, majd ; a Bois de Boulogne szélén j emelt ultramodern palotá- ! ban közvetlen közelről lát- ; Itattam a miniszterek, a dip- ! lomaták, a tábornokok. a \ szakértők hadát. Az új, hat- j emeletes NATO-székháznak ; természetesen csak a föld- ; szintjére engedtek be ben- í nünket, itt vannak a tár- ; salgók, a büfé és a sajtó- konferenciák terme. A fel- 5 sőbb régiókba már nem le- \ hetett eljutnunk: sötétkék í egyenruhás NATO-rendörök í vigyáztak arra, hogy illeték- £ télén be ne tehesse a lá- £ bát a hatpecsétes katonai í titkok birodalmába ... í A külügy-, hadügy- és {pénzügyminiszterek, a tábor- f nokok, a szakértők viszont ^ le-leereszkedtek hozzánk: £ időnként elvegyültek az új- £ ságírók tömegében, hol csak £ önreklámozás céljából, hol ^ azért, hogy megsúgjanak egy ^ bizalmas hírt ..házi újság- ^ írójuknak”. Itt láthattam én í is néhai Dullest és az azóta

y

£ felakasztott török külügymi£ niszter. Zorlüt, vagy főtití kár korában a mai belga

^ külügyminisztert. Spaak-ot és

í a NATO euróoai haderőinek /

£ amerikai főparancsnokát.

£ Norstad tábornokot. Egy-egy ^szavas jellemzés róluk, aho- ^ gyan alakjuk most ismét * megjelenik emlékezetem

A Karib-tenger térségében előállt válság leküzdése a békepolitika nagy győzelme

további segítséget kért a szovjet kormánytól.

— Megállapodás jött létre számos új rendszabályról, köztük arról, hogy

Kubában több szovjet középhatósugarú ballisztikus rakétát helyeznek el. Ennek a fegyvernek a szovjet katonák kezében kellett maradnia.

— Mi volt a célja ennek az elhatározásnak? Természetesen sem mi, sem kubai barátaink nem gondoltunk arra, hogy a Kubába küldött kis számú középhatósugarú rakétát az Egyesült Államok, vagy bármely más ország megtámadására fogják felhasználni.

— Nekünk csupán Kuba győzelme volt a célunk. Nem maradhatunk közömbös szemlélők. Elhatároztuk hogy segítő kezet nyújtunk Kubának. Mi megtettük azt a lépést. amit a súlyosan kiéleződött helyzet megkövetelt. Bizonyosak voltunk abban, hogy

ez a lépés észheztéríti az agresszorokat,

s megértvén, hogy Kuba nem védtelen, az amerikai impe-; rializmus pedig nem mindenható, kénytelenek lesznek megváltoztatni terveiket. Ebben az esetben természetesen a rakéták Kubában való tartása is feleslegessé válik.

— Valóban, ha korábban bizonyosak lettünk volna afelől, hogy az Egyesült Államok nem fog behatolni Kubába, s ettől szövetségeseit

■ is visszatartja, ha az Egyesült Államok ezt a politikát j követi, akkor nem lett volna j szükség rakétáink feláüítá- I sara Kubában.

I Hruscsov a továbbiakban ! részletesen elemezte a Karib- i tepgeri válság kialakulásának eseményeit, majd így folytatta:

— Most kedvező feltételek ! alakultak ki a Karib-tenger | térségében keletkezett veszé- I lyes válság felszámolására.

Most be kell fejezni a tárgyalásokat, rögzíteni kell a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya közti üzenetváltások eredményeként elért megegyezést és azt az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyével kell alátámasztani.

— A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy

nem szolgálja a béke érdekeit a Karib-tenger térségében kirobbant válság teljes rendezésének halogatása.

i Reméljük, hogy ezt megérti az Egyesült Államok kormánya is.

Néhány tanulság és következtetés

— Az elmondottakból nyilvánvalóan kitűnik, a Kubí körül kialakult helyzet megindult rendezésének töbt eredménye.

— Először: sikerült elhá rítani az inváziót, amely min dennap fenyegette a Kuba Köztársaságot, s ebből követ

— Mi idézte elő ezt a válságot? Hogyan robbant ki? Milyen tanulságokat kell levonnunk belőle? E kérdések tüzetes elemzést tesznek szükségessé, amely segít a békeszerető erőknek abban, hogy jobban kiismerjék magukat a kialakult helyzetben és meg tudják határozni feladataikat a béke további megőrzéséért és megszilárdításáért folyó haroban.

— Mielőtt azonban rátérnék erre az elemzésre, szeretnék emlékeztetni rá. hogyan bontakozott ki a kubai forradalom és hogyan alakult a Szovjetunió és Kuba viszonya.

A kubai forradalom a dol- ( gőzök forradalma volt, a dolgozók érdekében.

A Kubai Köztársaság a szocializmus alapjait lerakó demokratikus állammá vált. S amikor a függetlenségét kivívó kubai népre imperialista szomszédja gazdasági, majd katonai nyomást gyakorolt, a szocialista orszárok. elsősorban a Szovjetunió természetesen Kuba segítségére siettek.

— Mi nem tehettük meg, hogy ne nyújtsunk segítő kezet a kubai népnek, dolgozó- és osztálytestvéreinknek.

— Az imperialisták nem akarnak belenyugodni abba, hogy a kis Kuba önállóan, népe óhajának megfelelően merészeljen élni és fejlődni, s nem úgy. mint ahogyan az amerikai monopóliumok szeretnék. De hiszen az a kérdés, hogyan éljenek az emberek, milyen úton haladjanak — minden népnek belügye!

— Az Egyesült Államok reakciós erői a nemzetközi kapcsolatok általánosan elismert szabályait lábbal tiporva, a kubai forradalom győzelmének első napjától kezdve

mindent megtettek annak érdekében. hogy Kuba forradalmi kormányát

megdöntsék é« visszaállítsák uralmukat.

_ Az amerikai reakció, agresszív akcióinak igazolására, azt állítia. hogy a Karib-tenger térségében a válságot maga Kuba idézte elő. hozzátéve. hogv a Szovjetunió is felelős, mert rakétákat és ..IL— ' 28” bombavetőket szállított

o

da.

— De vajon így van-e? Igaz, mi a kubai kormány kérésére vittünk oda fegyvereket. Dd milyen indítékok vezettek, amikor ezt 0 kérést teljesítettük? Kizárólag humánus indítékok: Kubának szüksége volt fegyverre, mint az agresszorol* megfékezésének eszközére de nem mint a támadás eszközére. Hiszen Kubát a területére való behatolás reális veszélye fenyegette.

— A forradalmi Kuba honvédelmének megerősítési érdekében kénytelen vol minden szükséges intézke dést megtenni. A Szovjetunit segített Kubának egy. í népe vívmányai felett őrködő erős hadsereg megte remté'ében. Mivel az Egye sült Államok részéről foko zódott a fenyegetés, a ku bai kormány ez év nyarai