Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

PEST MEGYEI _____ ▲ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL/fTEK t x JCirlan A Z M S Z M P PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM ÁRA 50 FI MLÉR 1962. NOVEMBER 23, PÉNTEK Tanácskozik az MSZMP Vili. kongresszusa További testvérpártok üdvözölték a kongresszust - A szocialista országok közötti együttműködésről beszéltek a felszólalók A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa csütörtökön az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta tanácskozását. Az ülésen Erdei Lászlóné elnökölt. ' Szeretettel üdvözölte Maurice Camara nagykövetet, a Guineái Demokrata Párt képviselőjét. A tanácskozás rész­vevői nagy tapssal köszöntötték az újonnan érkezett vendéget. Ezután folytatódtak a hozzászólások, Johann Kople- nig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke lépett a mikro­fonhoz. Johann Koplenig felszólalása Bevezetőben az Osztrák j Kommunista Párt szívből j jövő, forró üdvözletét tol­mácsolta a kongresszusnak, j s hangoztatta: pártunkat a tegbensőbb és igaz testvéri kapcsolatok fűzik a magyar kommunistákhoz és a ma­gyar dolgozókhoz. — Az 1956-0» ellenforra­dalom idején — folytatta — a szocializmus magyaror­szági sorsa bennünket, oszt­rák kommunistákat is mély aggodalommal töltött el. A béke és haladás ellenségei Ausztriában is úgy gondol­ták, hogy ütött az óra, ami­kor meg lehet dönteni a nép hatalmát Magyarországon, vissza lehet állítani a kapi­talizmust. ezáltal meg le­het ingatni az egész szo­cialista tábort. Önök meg­hiúsították az imperialisták mesterkedéseit. örömmel és bizakodás­sal tölt el bennünket az a tudat, hogy ma a szo­cializmus Magyarorszá­gon mélyebb gyökeret vert, mint valaha. — Az osztrák kommunis­ták a szolidaritás és össze- forrottság érzésétől eltelve köszöntik a szomszédos or­szágban végbemenő nagy­szerű fejlődést! — A szocialista Magyar- ország léte a mi országunk függetlensége, és haladó, de-' mokratikus fejlődése szem­pontjából is nagyon fontos — hangsúlyozta, majd Auszt­ria belső helyzetével foglal­kozott. — Országunkban nincs hiány reakciós erőkben. Ezek érdeke, hogy éket verjenek az osztrák és a magyar dol­gozók, az osztrák és a ma­gyar nép közé. Ausztriát valamilyen for­mában az európai Köz- zös Piachoz szeretnék, kapcsolni, I s ezáltal az országot gazda- 1 ságilag és politikailag az agresszív imperialista körök ! szolgálatába szándékoznak ál- | lítani. Nem hányunk szemet I azok előtt a veszélyek előtt amelyek népünket a nyu­gatnémet militaristák és re- vansisták részéről fenyege­tik, akiknek szemében tüs­két jelent a semleges Auszt­ria. — Harcunkban legerősebb támaszunk a szocialista vi­lágrendszer, élén a Szovjet­unióval — folytatta Johann j Koplenig. — A Szovjetunió- j nak, a szocializmus vala- ' mennyi országának követ­kezetes békepolitikája meg- j erősíti bennünk azt a hi­tet, hogy sikerül megvalósítani az általános leszerelést, a békés egymás mellett élés politikáját és a né­pek megszabadulnak a háború rémétől. Felszólalásának további ré­szében elítélte az Albán Munkapárt vezetőit, akik cselekedeteikkel diszkreditál- ják a proletár internaciona­lizmust. Végül hangoztatta: — Az önök tanácskozása, a bizalom, az optimizmus és a bizakodás légköre, amely pártkongresszusukon uralko­dik, mély benyomást tett ránk. Szívből üdvözöljük önöket és nagy munkájuk­I hoz további sok sikert ki- ‘ vénünk. Fehér Lajos: Ki kell alakítani a termelékenyebb munkát Ezután Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi- j zottság titkára szólalt fel. Be­vezetőben hangsúlyozta: a VII. kongresszus óta pártunk j és népünk a szocializmus épí­tésében új határkőhöz érke­zett. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével a ma­gyar falu életében, mezőgaz­daságunk fejlődésében is új fejezet kezdődött. A termelőerők, a terme­lés növelése most döntően két tényezőn múlik: a szö­vetkezeti parasztság szo­cialista tudatának fejlő­désén és a termeléke­nyebb munkán, a nagyobb hozamok elérésén a termelés minden területén. A két alapvető, fontosságú tényező között a legszorosabb az összefüggés, a kölcsönös egymásra hatás. — A mezőgazdasági tér-1 mélés belterjesítése, a na- j gyobb hozamok elérése el sem képzelhető a mainál jóval termelékenyebb munka kiala­kítása nélkül! — Véleményem szerint sző- | vetkezeteink fejlődésének mai fókán a termelékenyebb I munka kialakításának, a kí­vánt nagyobb terméshozamok elérésének még mindig az a legfontosabb feltétele, hogy a szövetkezet minden egyes munkaképes dol­gozója fegyelmezetten ki­dolgozza a munkanapot és jó minőségű munkát vé- | gezzen a földeken, meg a jó- ! szágok körül. Ez a fő fórrá- 1 sa az eredményesebb, jőve-I delmezőbb gazdálkodásnak. Az anyagi ösztönzés fontossága Fehér Lajos a továbbiak- j ban hangsúlyozta az anyagi ösztönzés, a munkaegység- i rendszert kiegészítő munka-1 díjazási módszerek széleskörű alkalmazásának jelentőségét. , Ezzel összefüggésben rámuta­tott, hogy a különféle kiegé- j szító munkadíjazási módszerek [ alkalmazásánál az előzetes számítás, sajnos, még mindig ! sok helyen elmarad s emiatt j túlzások következnek be. A jövőben jobban fel kell venni a harcot a túlzások és torzítások ellen, ame­lyek kárt okoznak a kö- | zös gazdaságnak, a szö­vetkezeti mozgalomnak. Ugyanakkor fel kell lépni a j számos helyen még meglevő j vaskalaposság ellen is, amely az anyagi ösztönzők alkalma­zását holmj „opportunizmus­nak” tartja, „visszalépésnek” a szocializmus építésében, amely úgymond, a „kapita­lizmust erősíti”. — A Központi Bizottság út­mutatása és bátorítása nyo­mán, valamint a Földműve­lésügyi Minisztérium által ki­dolgozott és ajánlott kiegészí­tő munkadíjazási módszerek széleskörűen elterjedtek a szövetkezetekben — állapítot­ta meg Fehér Lajos —, majd utalt arra, hogy a szövetkezeti öntudat erősödése és az álla­mi segítség mellett, elsősor­ban ezeknek tudható be, hogy a tsz-tagok a szövetke­zeti földeket — különösen az idei esztendőben olyan szépen megmunkálták s jelentős mér­tékben csökkenteni tudták a súlyos aszály termésrontó hatását. — Az eddigi tapasztalatok s2erint a különböző kiegészítő munkadíjazási formák közül legjobban bevált a munkaegység jóváírásával együtt az össztermelésből való premizálás. Véleményünk szerint a közel­jövőben is célszerű e munka­díjazási forma legszélesebb körű alkalmazása. Emellett — a helyi adottságokhoz igazod­va — továbbra is bátran al­kalmazzák a munkadíjazás és jövedelemelosztás egyéb vál­tozatos formáit, amelyek meg­felelnek a szocialista elosztás elvének. — A mezőgazdaságban a termelékenyebb munka kiala­kításának másik nagyon fon­tos előrevivő tényezője: az alapvető és korszerű termelési I módszerek alkalmazása, az ' ehhez szükséges szaktudás megszerzése mind a dolgozók, mind a vezetők részéről. Harcot a korszerűségért — Az alapvető termelési el­járások legszélesebb körű, kulturált alkalmazásáért nem folyik kellő harc, szervező munka, sem a mezőgazdasági irányító szervek, a Földműve­lésügyi Minisztérium, a taná­csok részéről, de nem vívott ki megfelelő polgárjogot a fa­lusi pártmunkában, az üzemi pártszervek felvilágosító mun­kájában sem. Pedig megér­demli, mert a mezőgazdaság fellendítésének ez az egyik legnagyobb tartaléka. Részletesen szólt még az istállótrágya fontosságáról, a nyári és őszi inélyszántás sze­repéről, majd elmondotta, hogy a rét- és legelőgazdálko­dásunk színvonala alacsony. Rétjeink, legelőink összterü­lete 2,5 millió kát. hold. Ez az összes szálastakarmány- termőterület 70 százaléka, a rajtuk nyert takarmány vi­szont takarmány termelésünk­nek mindössze 30—35 száza­léka. A termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok — részben megfelelő irányí­tás hiányában — a legegyszerűbb intézke­déseket sem teszik meg a rétek, legelők karbantar­tására. j Ha minden réten és legelőn ! csak a legegyszerűbb művelé- i si, ápolási munkákat elvé- ' geznék, egy-két mázsával nö- j vélni lehetne a szénahozamot. Országosan egymázsás hozam- ! növelés 25 ezer vagon szé- j naértéket jelentene, ami 125 ; ezer szarvasmarha évi fű- és szénaszükségletét elégíte­né ki. — A termelékenység növe- i lésében, a népgazdasági J szükségletek kielégítésében, a mezőgazdaságban rejlő tar­talékok feltárásában egyre nagyobb jelentősége van a fajtakérdésnek, illetve a na­gyobb hozamú fajták kine­mesítésének, országos elter­jesztésének. — A fajta fontossága a | növénytermesztésben eddig j legszembetűnőbben a búzá­nál és a kukoricánál mutat­kozott meg. — Mindaddig, amíg az új, bőtermő, intenzív magyar bú­! zafajtát elő nem állítják — | és ez még több év kérdése —, j főleg a „Bezosztája 1” őszi ! búzát kell termesztenünk a je­lenlegi szinten, az ország egyes vidékein pedig a hazai Fertődi 293 fajtát lehet ja­vasolni. Az intenzív búzafajtáknál azonban meg kell je­gyezni, hogy azok csakis intenzív termelési eljárá­sok mellett nyújtják a bennük levő termőképes­séget, s adják meg a kívánt 3—4 mázsás terméstöbbletet. — Hazai növénytermeszté­sünkben eddigi legnagyobb eredménynek kell tekintenünk a beltenyésztéses hibridkuko­rica előállítását. — Ennek eredményeként ma már a kukoricaterület há­Apró Antal E. Ochabbal, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkárával a kongresszus szünetében (MTI Foto) romnegyed részén nagyobb hozamú belterjes hibridfajtá­kat tudunk vetni. — Baromfitenyésztésünk színvonala — különösen a to­jástermelés tekintetében — messze elmarad a legfejlet­tebb országokétól. Egy tyúk évi tojáshozama országos át­lagban 85—90 darab, ezenbe- lül az állami gazdaságokban a hozam 140, a termelőszövetke­! zetekben pedig 100 darab. S ez nagyon kevés. A nagyfokú elmaradás fő oka az, hogy az ország 25 milliós tyúkállomá­nyának több mint 90 százalé­ka, fajtajelleg nélküli, és gyenge termelőképességű. Ezen változtatni kell és lehet is. Bővíteni a termelés technikai-műszaki alapjait — A termelékenyebb mun­ka kialakításának következő igen fontos feltétele: a terme­lés technikai-műszaki alap­jainak bővítése, korszerűsíté­se. — 1959. óta, az idei eszten­dőt is beleértve, kereken 25 mittiárdot ruháztunk be a mezőgazdaságba. A termelő- szövetkezetek mintegy 4 mil­j liárd forintot, az összes mező- gazdasági beruházások 16 százalékát saját erőből való­sították meg. Az állami erő­feszítések eredményeként je­lenleg a tanácsi területen or­szágosan egy traktoregységre kereken 170 katasztrális hold szántó megművelése jut, az állami gazdaságokban 97 ka­tasztrális hold. — Az egy katasztrális hold szántóra jutó műtrágya-fel­használás az idei évben 138 kilogramm volt. — A ténylegesen öntözött terület a két évvel ezelőtti | 160 ezer holdról az idei nyár­ra több mint 350 ezerre nőtt. ( A Központi Bizottság idei márciusi határozatával 600 ezer holdra felemelt — a mos- j | tani ötéves tervünk végéig j j előirányzott öntözési program j 1 nagyobbik felét már teljesi- | tettük. — Szövetkezeteink az emlí­tett beruházások túlnyomó többségét a nagyüzemi állati férőhelyek biztosítására for­dították. A hatalmas igénye­ket az egyszerűbb megoldások előterébe helyezésével, a szer­fás istállók tömeges építésé­vel, a meglevő gazdasági épü­letek — nagyobb paraszti ta­nyák pajták — átalakításá­val tudtuk nagyjából kielégí­teni. — Így 1959 óta mostanáig a termelőszövetkezetekben fel­épült összesen 633 ezer szarvas- marha-, (ezen belül 240 ezer tehén-), 1 900 000 sertés- és ko­ca-, 875 000 juh-, 7 750 000 ba­romfi- nagyüzemi férőhely. A szerfás épületek aránya 57 százalék. — Az ország népe joggal elvárja, hogy a népgazdaság által nehe­zen előteremtett beruhá­zásokkal a jövőben az eddiginél jobban gazdál­kodjunk. A beruházások hatékonyságát növelhetjük a járulékos, ki­egészítő beruházásokkal, va­lamint a beruházások műsza­ki színvonalának emelésével és a rendelkezésünkre álló anyagi erők jobb koncentrá­lásával. Fokozott belterjességet — Az anyagi eszközök kon­centráltabb felhasználása ösz- szefügg a mezőgazdasági ter­melés határozottabb belterje- sítésével és a szakosítással. — A mezőgazdasági ter­melés belterjesítése azt a fő törekvésünket jelenti, hogy egységnyi földterületen a le­hető legnagyobb termelési ér­téket érjük el, ennek érdeké­ben növeljük a munka- és eszközráfordításokat, de úgy, hogy azokkal maximálisan takarékoskodjunk. — A belterjesítés útját és színvonalát döntően meg­szabják egyes országrészek, üzemek természeti, társadal­mi közgazdasági adottságai. A belterjesítés a legszoro­sabban összefügg a szako­sítás problémáival, a termelés területi és üze­mi szakosításával. A kenyérgabonát, a szemes­és tömegtakarmányokat ugyan az ország minden részében minden egyes üzemnek meg kell termelnie, de elég mesz­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom