Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
f 1962. SZEPTEMBER 9, VASÁRNAP "%J>CÍHan 7 IZGALMAS UTAZÁS EGY KEPZELETBELI EXPEDÍCIÓVAL Sok titkot rejt a Hold. Ember oda niég nem tette a lábát. Mégis, már most meg tudjuk mondani, mi vár ott az űrhajósokra. Képzeljük el, hogy egy holdexpedíció részvevői vagyunk. Négy teljes napot repültünk már az űrhajón a teljes csend és súlytalanság állapotában. Alattunk a holdgömb Az űrhajó kémlelőablakából kitekintve közelinek és óriási nak tűnik a Hold. Az égboltnak csaknem a felét elfoglalja, felülete mintha a száguldó rakéta felé fordulna. Körülbelül másodpercenként 3 kilométeres sebességgel közeledünk feléje. Bekapcsoljuk a hajtóművet, amely most a fék szerepét tölti be. A Hold^ felszíne meredek falnak tűnik, s úgy érezzük, mintha e fal mentén zuhannánk. Az a benyomásunk támad, hogy a hegyek vízszintes irányban húzódnak a falon. Szinte várjuk, hogy menten leválnak róla és velünk együtt fognak zuhanni! Ez az illúzió azzal kapcsolatos. hogy a rakétahajtómű működése közben a Tülkében megszűnik a súlytalnság érzése, s érzékeljük a nehézségi erőt. Ügy tűnik, hogy a Hold felszíne egyre lassabban mozog, megdől, függőleges helyzetből átmegy vízszintesbe, egy pillanatra- megáll és hirtelen visz- szafelé fordul. Fülkénket ütés éri, amelybe beleremeg, majd csend lesz. A kémlelőablakon ferdén behatoló napsugarak mozdulatlan csíkot rajzolnak a fülke párnázott belső borítására. Rakétánk szerencsésen Holdat ért. Mielőtt a fülkéből kiszállnánk, fel kell öltenünk a magaslégköri ruhát, amely biztos védelmet nyújt^az űrhgjps- nak á 'szokatlan feltételek között. Ballonban oxigént kell magunkkal vinnünk.1 meg egy automata berendezést, amely arra szolgál, hogy a magaslégköri ruhában fenntartsuk a megszokott földi légnyomást. Ezenkívül melegítő- és hűtő- készüléket, villanyelemeket, rádió adó- vevőberendezést, valamint ivóvíz- és élelmiszer- tartalékot viszünk magunkkal. A Földön ez a felszerelés bizony nagyon nehéz lenne, de a Hold felületén a nehézségi erő csak hatodannyi, mint a Földön. hiszen a Hold. méreteit és sűrűségét tekintve, elmarad a Földtől. Az űrhajó zsilipjén áthaladva (nehogy kieresszük a levegőt a fülkéből) kinyitjuk a fedélzeti nyílást, s látjuk, hogy az egészen közel húzódó láthatárig kősivatag terül el. Élesen tűz a Nap, de az égbolt egészen fekete, s látjuk rajta az ismerős csillagképeket. A Nap közelében a Holdra emlékeztető keskeny sarló csillog, csak jóval nagyobb és világosabb a Holdnál. Ez a mi Földünk. A napot kezünkkel eltakarva megpillanthatjuk a napkorona ezüstevöngy-suga- rait. amelyek a Földről csupán a teljes napfogyatkozások ritka perceiben láthatók. Itt minden olyan tárgyak, színüktől és a megvilágítás feltételeitől függően, egészen eltérő hőmérsékletűek lehetnek. Egyébként a legutóbbi időkig nem zárták ki azt a lehetőséget, hogy ritka gáz mégiscsak van a Holdon. A rádiócsillagászok kutatásai azonban véglegesen megcáfolták ezt a feltevést. Arról van szó, hogy természetes útitársunk, a Föld körül végzett mozgása közben. olykor elállja a távoli kozmikus rádiókisugárzások útját. Ha a Hold körül bármilyen ritka atmoszféra is lenne, ez észrevehetően eltérítené a rádióhullámokat egyenesvonalú útjukról. Ilyen eltérítést azonban nem lehet megfigyelni, mivel a Hold felületén a gázok sűrűsége nem nagyobb a földi levegő sűrűségének egybilliomod részénél. Gyakorlatilag ez az atmoszféra teljes hiányával egyértelmű. Miért nincs a Holdon levegő ? A Hold viszonylag gyengén vonzza a felületén levő tárgyakat. Vonzóerejének leküzdéséhez, vagyis a Hold elhagyásához 2400 méter/sec. sebesség elegendő, míg a Földön a szökési sebesség csaknem ötször ekkora. A Holdon a gázmolekulák mozgásának á't- lagsebessége meghaladja a kritikus sebességet. Éz azt jelenti, hogy a Hold vonzása nem tarthatja meg az atmoszférát. s ha a Hóidnak volt valaha légköre, ennek szét kellett oszlania a bolygóközi térben. Mivelhogy a Holdnak nincs légköre, azért vize sem lehet. Levegő nélküli térben a víz minden melegítés nélkül „felforr” és gőzzté válik. Ezért ha a Holdon lettek volna tengerek. gyorsan elpárologtak volna. éz a vízgőz pedig megszökött volna a világűrbe. A mai elképzelések szerint Földünk természetes jtitársá- nak felszíne ugyanolyan vízte- len, mint a mi legszárazabb sivatagjaink. Ám a Földön lehet kutat ásni és talajvizet találni. Vajon van-e talajvíz a Holdon? Ezt hiteltérdemlő módon senki sem tudja. Csupán annyi ismeretes, hogy ha lenne, akkor jég formájában néhány tíz méter mélységben időtlen időkig megmaradna. Igaz, vannak a Holdon olyan helyek, ahol a jég a felszínen is megmarad. Ehhez a feltételek a Hold pólusain húzódó gyűrűs hegyek belsejében vannak meg. ahol egymást érik a sarki éjszakák és nappalok. A Hold pólusain a Nap legfeljebb 1° 32’-re emelkedik a látóhatár fölé. ezért a Kráterek feneke mindig árnyékban marad, s a talajszínti hőmérsékletnek itt mínusz 150°-nak, sőt alacsonyabbnak kell lennie. Ilyen hőmérséklet közepette a jég meg tud maradni, s gyakorlatilag még a levegő nélküli tér viszonyai között sem párolog el Sajnos, a Földről a Hold sarkvidéki krátereibe nem tudunk bepillantani, s ha mondjuk, rakétáról be is pilla nata- nánk. akkor sem látnánk semmit. Hiszen a jég csakis ott nappal, mínusz 150 fokra lehűl. A tudósok a Hold hőmérsékletét úgy tudták meg, hogy megmérték hőkisugárzását. Minden tárgy láthatatlan hősugarakat és rádió nullámo- kat bocsát ki. Ez a kisugárzás annál intenzívebb, mennél jobban felmelegszik a szóban- forgó tárgy. Az égő iárgy által kisugárzott meleget bizonyos távolságból kezünkkel is érzékelhetjük. Az alacsony hőmérsékletű tárgyak hőkisugárzásának érzékeléséhez és méréséhez azonban igen érzékeny műszerekre van szükség. Az emberek nemcsak a Hold felszínének hőmérsékletét mérték meg, hanem a felszín alatt húzódó anyagokét is. Hiszen a kő a rádióhullámok számára épp olyan átlátszó, mint a szemnek a közönséges üveg. Rádióteleszkópokkal sikerült megmérni a 40 centí- n.éter mélyen húzódó réteg ki sugárzását. Kiderült, hogy a hőmérséklet itt kevésbé ingadozik. mint a felszínen. Nappal ez a réteg körülbelül 30 fokra melegszik fel, éjszaka pedig 75 fokra hül le! A por és a kráterek titka A vizsgálatok kiderítették, hogy teljes holdfogyatkozások idején. amikor természetes utitársunk néhány órára a Föld árnyékába kerül, a Hold Körülbelül „így festene” Erűméi magasugró és Vlaszov súlyemelő rekordja a Holdon. felszínének hőmérséklete igen gyorsan csökken, a mélyben azonban nem változik. Ez a külső, elenyésző vastagságú réteg hirtelen hőmérséklet-változásaival magyarázható. Kiszámították, hogy a Hold talajának a finom poréval azonos hővezető képessége van. A levegő nélküli térben körülbelül ezerszerte rosszabban vezeti a hőt. mint a gránit, vagy a homok, összevetve ezt a vádi ómegfigyelések eredményeivel. kiviláglik, hogy a Hold felszínén a porréteg igen vékony, mindössze nehány milliméteres lehet. Honnan került ide ez a por? Mindenki megfigyelte az általában csillaghullásnak nevezett jelenséget. Valójában nem csillagok hullnak, hamm a kozmikus térségből apró kavicsok, .meteor-részecskék’’ reA Hold felülete először meredek falnak tűnik (balról az első kép), majd fokozatosan megdől, és átmegy vízszintes helyzetbe. A nyilak e nehézségi gyorsulást (összefüggő vonal), illetve a hajtómű fékező erejét (pontozott vonal) jelzik. különös Lemegyünk a lépcsőn, s lábunk először érinti a Hold felületét. A kemény, sötétbarna talaj laza salakra emlékeztet... Milyen jólesik a szűk fülkében töltött néhány nap után szabadon járni-kelni! Ni csak, milyen különös alakú, sötét szakadék tátong előttünk. De hiszen ez a rakétaűrhajó árnyéka ! A Holdon azért láthatók ilyen furcsa képek, mert nincs légkör. A Földünket körülvevő levegőréteg reggel és este megajándékoz bennünket az esthajnalpír nagyszerű színeivel. éjszaka pedig azt a hatást kelti, mintha pislognának a csillagok. A Holdon nem így van. Itt nincs időjárás, s nehéz választ adni arra a kérdésre, vajon melee van-e. vagy hideg? A Földön ez a levegő hőmérséklettől függ, amit molekuláinak mozgási sebessége határoz meg. A levegő nélküli térben azonban nincsenek „molekulák”, s a szomszédos maradhat meg, ahol sohasem kel fel a Nap, vagyis árnyékban, a Holdon pedig az árnyékok teljesen feketék. A hosszú nappalt meg kell szokni A Holdon a nappal 354 óráig tart. Közben a kopár, teljesen védtelen felszín 130 fokra felizzik, éjszaka pedig, amely ugyanolyan hosszú, mint a pülnek a Földre. Óriási sebességgel iutnak a földi atmoszférába. amely mozgásukat lefékezi. A súrlódás hatására a kozmikus jövevények több ezer fokra felhevülnek, még a felső, ritka légrétegekben, körülbelül 80 kilométer rna- gassságban elégnek, anélkül, hogy elérnék a Föld felszínét. A Holdnak nincs légköre. A meteor-részecskék óriási erővel csapódnak a talajba. Az összeütközéskor oly magas hőmérséklet fejlődik, hogy az anyag egy része szempUlanlás alatt izzó gázzá alakul, amely kitagui. Vagyis robbanás történik. A meteoritok állandóan „őrlik” a Hold felszínét. A szelek és az esők teljes hiánya az évmilliárdok során elősegítette azt, hogy ma már a Hold egész felületét finom, porsze- rü anyagréteg borítja Meg kell jegyeznünk, hogy e „por” egyáltalán nem omlós, hanem érdes. Énnek az az oka, hogy a levegő nélküli térségben felaprózott ásványi részecskék, egymással érintkezve, a molekuláris erők következtében önkényesen összeállnak. A porszemek erősen összetapadnak, s rengeteg apró hézag marad köztük. Így könnyű, de szilárd, igen kis hövezetőké- pességű anyag képződik. A Holdra, miként a Földre, nemcsak apró, hanem nagy meteoritok is hullanak. A becsapódásuk közben végbemenő robbanások óriási méretű tölcséreket vájhatnak a talajba. Sok tudós úgy véli, hogy a Holdon a gyűrűs hegyek gigantikus meteoritok lezuhanásának nyomai. A kráterek a Holdon több milliárd évig megmaradhatnak, míg a Földön ennyi idő alatt nyomuk teljesen eltűnik. Mint ismeretes. ez a víz és a szél munkájának eredménye. Ezért a Földön igen kicsi a meteoriteredetű kráterek száma, de mégis vannak ilyen kráterek. Például Kanadában. Ausztráliában, Pretoriában (Déí-Afri- ka), az Arizona-sivatagban, Saaren-szigetén (Észtország). A holdkráterek eredetére vonatkozólag más nézet is van. Feltételezik, hogy vulkanikus erők működésének eredményei. Ma még nehéz lenne eldönteni, hogy a két hipotézis közül melyik a ’ helyes. Lehet, hogy mindkettő. Új holdkor — „földtölte“ De folytassuk utunkat a Holdon. Lám, beállt az éjszaka. A Nap igen lassan nyugszik re. Egész órába telik, míg vakító fehér korongja lassaa eltűnik a látóhatár mögött. Az utolsó fénysugár is kialszik. Már a napnyugta utáni első pillanatban lefelé tekintve semmit sem látunk. Ellenben fejünk felett nagyszerű, felejthetetlen panoráma bontakozik ki. A tömérdek csillaggal telehintett fekete égbolton ragyog a Föld. Most félkörnek látszik. Kidomborodó széle valóban a földgolyó körvonala, az az elmosódó, egyenes bevágás pedig, ahol a fehér-kékes szín rózsás és bíbor tónusokon át az égbolt feketeségébe megy át, a megvilágított és a sötét félteke között húzódó határt jelzi. A szem gyorsan megszokja a holdbéli éjszakát, s néhány perc múlva a Föld fénye oly erősnek tűnik, hogy akár olvashatunk is mellette. Időnként a Hold talaja vakítóan felvillan. Meteoritok csapódnak be S közben semmi sem zavarja a nagyszerű csendet. Hiszen a hang levegőrezgés. s levegő, mint már em’ítettük, a Holdon nincs. Telnek-múfnak az órák, s úgy tűnik, mintha a Föld egy helyben lehorgonyzóit volna. Ezt azért látjuk így. mert a Hold földkörüli forgása közben mindig ugyanazt a felét fordítja a Föld felé. Nem mindig volt így. A régmúlt időkben a Hold gyorsan forgott saját tengelye körűi: erről tanúskodik a sarkoknál kissé összelapult formája. A Föld hatalmas vonzóereje nem gyakorolt hatást a Hold egész tömésére. A „holdgömbnek” a Földhöz közelebb eső részei jobban megnyúltak, mint a távolabbiak. Ennek következtében a Hold a Föld irányában kissé meghosszabbodott. Különböző oldalaival a Föld felé forogva azonban megváltoztatta formáját. Tengelyforgása fokozatosan olyannyira lefékeződött, hogv vé- vülis állandóan ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé. A Holdnak a mi bo'vgőnk- ’•ói látható oldalán a Föld Sohasem nyugszik le. Az égbolton változatlanul tartja helyzetét, s csupán legfeljebb 8 foknyira tér el átlaghelyzetétől. A Föld változtatja alakját. hol keskeny sarlónak, hol teli korongnak mutatkozik a napsugarak irányától függően. Amikor a Földön holdtölte van, akkor bolygónk árnyékban levő, éjszakai féltekével fordul a Hold felé. Amikor nálunk újhold van, akkor a Holdon „földtölte”. A Hold azon oldaláról, amelyet mi soha sem látunk, a földteke természetesen szintén nem látható. Egyébként a Hold túlsó oldalán a táj arra a felszínre emlékeztet, amely- »yel már megismerkedtünk. Közel van az az idő. amikor ez az ismeretség részletesebbé válik, amikor az ember beszámolhat a Holdon tett látogatásának benyomásairól. A Holdon való leszálláshoz és a visszatéréshez az eddieg- nél tökéletesebb rakétákat fognak szerkeszteni. Lehetséges. hogy először federítö automatákat küldünk a Holdra. A tudományos berendezéssel és rádióállomással felszerelt kis laboratóriumok tisztázni fogják a Hold talajának szilárdságát (nem süly- lyed-e el benne a rakéta), megállapítják a taiaj rádióaktivitásának fokát, hogy a jövő űrhajósait felszerelhessük a szükséges védőeszközökkel. Csakis ezen és egyéb kérdések tisztázása után létesíthető a Holdon tudományos obszervatórium, ahol csillagászati, fizikai és más kutatásokra kerül sor. Most pedig képzeljük el. hogy látogatást teszünk ebben az obszervatóriumban. Látogatás az obszervatóriumban A „Lima—7” állomáson vagyunk. Egy kis „vicinális-rakéta” éppen az imént szállított bennünket ide az űrhajóállomásról. Először a világ legnagyobb gördülő rádióteleszkópja ragadja meg figyelmünket. Fényképek alapján már ismerjük. Parabola-formájú hálós tükre és a torony, amelyre e tükröt felszerelték. méreteivel és rendkívüli csipkézettségével lep meg bennünket. Kissé távolabb átlátszó kupola alatt pálmakert pompázik a zöld szín összes árnyalataiban, tőle jobbra pedig a televíziós közvetítőállomás tálalakú antennáját látjuk. Ennek köszönhető, hogy Moszkvában látják a vladivosztoki, a Déli-sarkon pedig a moszkvai adásokat. Lépten-nyomon találkozunk a naperőművek vékony fémtükreivel. Valamennyi a Nap felé fordul és követi az energiaforrás mozgását. A tükrös-teleszkóp masszív csöve az égboltot fürkészi. Kettős falának páncélja védi a teleszkóp nagytükrét az apró meteoritrészecskék oldalról jövő támadásaival szemben, csökkenti a ..meteorveszélyes” szöget és növeli az optika szolgálati idejét. Ez a miág legnevezetesebb teleszkópja, hiszen neki köszönhető a legtöbb csillagászati felfedezés. Vezetőnk elmagyarázza, hogy az emberek a holdfelszín alatt néhány méter mélyen berendezett szolgálati helyiségükből távirányítással kezelik a csillagászati és fizikai műszereket. E felszín alatti helyiségekben nappal nincs tűrhetetlen forróság, éjszaka nincs dermesztő fagy, a hőmérséklet gyakorlatilag állandó, s a fűtőberendezés a napenergia hasznosítása útján dolgozik. E hermetikusan zárt termekben nincs meteorit-veszély. Az emberek magaslégköri öltözék nélkül, a megszokott viszonyok között, „utcai” ruhában dolgoznak. Néhány hónapot töltenek itt, míg a Földről megérkezik a váltás. Otthonuktól távol nem érzik magukat elhagyatottnak. Szabad óráikban összejönnek a rádiók és televíziók mellett. Több százezer kilométer távolságból is eljut hozzájuk a haza életének lüktetése. Értesülnek a legfrissebb hírekről, megtekinthetik az új filmeket és a színházi előadásokat. A Holdon nemcsak tudósok lesznek, hanem mérnökök és munkások is, akik „távolsági“ űrhajókat építenek. Hiszen a Holdon levő támaszpont remek urgódesz- ka a naprendszer bolygóira való repüléshez. Nem kell áthatolni az atmoszférán, ami lehetővé teszi, hogy a rakéták első, legnagyobb lépcsőjének bármely megfelelő formát adjanak. E lépcsőnek itt egyáltalán pem kel] „áramvonalasnak” lennie. Ennek révén lehetővé válik, hogy az ember több üzemanyagot vigyen kozmikus útjára. ★ Ma mindez álom de nem fantasztikus álom. Most az a teendő, hogy minél több információt gyűjtsünk a Holdról a kozmikus expedíciók elindítása érdekében. A természet sok titka feltárul előttünk, ha majd az ember a Hold felszínére lép. S a Vosztok—3 és a Vosztok—4 repülése után feltételezhetjük, hogy az első expedíció résztvevői szovjet emberek lesznek. V. D. Davidov, a Sternberg Csillagászati Intézet tudományos titkára. Szovjet tervek a Mars lefényképezésére A moszkvai csillagászati intézet tudományos titkára, Viktor Davidov a szovjet rádióban elmondotta, hogy a közeljövőben szovjet automatikus űrrakéták felbocsátása várható a Mars irányába. E rakéták feladata az lenne, hogy közelről lefényképezzék a még mindig rejtélyes bolygó felszínét és eldöntsék a régóta vitatott kérdést: vannak-e ma- gasabbrendű élőlények a Marson. Végleges adatokat azonban csak akkor kaphatunk, ha expedíció száll le ezen a bolygón — fűzte hozzá Davidov. A tudós elmondotta: ma már világszerte egyetértenek a szovjet csillagászoknak azzal a következtetésével, hogy a Mars rejtélyes sötét foltjai tulajdonképpen növénykultúrák. Ezek a foltok évszakonként változtatják színűket, akárcsak a mi bolygónk erdei: tavasszal sötétebbé, csaknem zöldessé válnak, ősszel kivilágosodnak, hogy tavaszra ismét előtűnjenek. Szovjet tudósok nemrég újra sötét foltot fedeztek fel a Mars felszínén. A bolygó éghajlati viszonyai rendkívül mostohák, még a térítők körnvékén is, ahol a talaj nappal 25—35 fokra melegszik fel, éjszaka csikorgó fagy köszönt be. Mégis a Szovjetunióban végzett infravörös fényképezés eredményeképpen kétségtelennek tűnik. hogy a Marson, különleges. a mostoha éghajlathoz jól alkalmazkodó növényfajták "egetálnhk — mondotta Davidov.
