Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
\ "^/Círlao 1962. SZEPTEMBER 27, CSÜTÖRTÖK Átadták Dobi Istvánnak a Nemzetközi Lenin Békedíjat (Folytatás az 1. oldalról) gas kitüntetése alkalmából. Az Ön tevékenységének nemzetközi elismerése nemcsak az .ön személyes szolgálatainak méltó értékelését jelenti, hanem az egész magyar népnek a világbékéért folytatott harc ügyéhez való nagyszerű hozzájárulásának elismerését is. Engedje meg Dobi elvtárs, (hogy még egyszer forrón üdvözöljem önt és jó egészséget, további sikereket kívánjak önnek, a magas állami poszton kifejtett eredményes tevékenységéhez a tartós világbékéért folyó harcban. Lelkesítse Önt ez a magas kitüntetés új tettekre a népek békéje és boldogsága javára. Dobi István beszéde Amikor átveszem öntől a Nemzetközi Lenin Békedíjat, hálámat és köszönetemet kell kifejeznem az ön elnöklete alatt működő bizottságnak, mely a kitüntetésre engem oly megtisztelő módon érdemesnek talált, és személyesen önnek azért is, mert eljött hozzánk, hogy átadja nekem a kitüntetést. És hálámat fejezem ki a nagy szovjet nép, pártja és kormánya iránt, mert mi a Lenin békedíjban a Szovjetunió békeakaratának, a világ minden népe javára folytatott békepolitikájának jelképét is látjuk. Ebben az ünnepi pillanatban megint jelentkeznek bennem és kifejezést keresnek azok az elfogódott érzések, amelyeket május elsejének előestéjén éreztem, amikor a díj odaítéléséről hírt kaptam. Gondolatok, arról, hogy mekkora jelentősége van a Lenin j békedíinak ezekben a nyrfg- ! talanságoktól és veszélyektől j terhes, de ugyanakkor számunkra, az emberi haladás, a szocializmus tábora számára a legszebb reményekkel teljes időkben, amelyekben élünk. Éppen az idők teszik, a nemzetközi helyzet, hogy ezt a békedíjat korunk legszebb és legnagyobb kitüntetésének erezzem. Ebben a véleményemben megerősítettek a népünk köréből, egyszerű dolgozó emberek ezreitől, társadalmi, politikai és tudományos szervezetektől, intézmények képviselőitől, állami, párt és közéleti vezetőktől, s a határainkon túlról, a világ minden tájáról általam tisztelt és előttem ismeretlen emberektől a békedíjjal kapcsolatban hozzám érkezett üdvözletek is. Ügy érzem, a mostani alkalommal helyes ezekről megemlékeznem, érettük, a bennük kifejezett gondolatokért szívből jövő köszönetemet és mély hálámat fejezem ki. Minden üdvözlet értékes állásfoglalás volt a béke ügyében és ösztönzés, hogy fáradhatatlanul folytassuk küzdelmeinket a háborús fenyegetések ellen, és az emberi haladásért. Végig kell gondolnom, mit végeztem életem eddigi folyamán és különösen sokat kell időznöm a fasiszta elnyomás éveinél, akkori nehéz küzdelmeink emlékénél. Érzem, hogy a munkámban voltak eredmények és azokat jólesik számbavenni. De tudom azt is, hogy voltak hibáim, tévedéseim, a küzdelmek során csüggedések, elernyedések és elmulasztott alkalmak, amelyekért felelős vagyok. S ha mindezt végiggondolom, arra a következtetésre jutok: legyen erőm, egészségem, mert még sokat kell dolgoznom, hogy erre a békedíjra, a benne kifejeződő elismerésre életem minden munkájának összességével valóban méltó legyek. És itt gondolok azokra, akik az évek, évtizedek folyamán mellettem voltak a munkában és a küzdelmekben. Munkások, parasztok, tanult emberek. elvtársak, akikkel együtt harcoltam, reménykedtem és lelkesedtem a múltban, amikor még olyan nehéz volt népünk élete, s akikkel a fel- szabadulás óta együtt fáradozunk a szocializmus boldog világának felépítésén. Hiszem, hogy ők minden bizonnyal ezután is segíteni fognak nekem, támogatásukra ezután is számíthatok. És gondolok egész magyar népünk erejére, tehetségére, szorgalmára, a haladás és szocializmus Ugye iránt tanúsított fogékonyságára és hűségére. mert tudom, hogy ez a békedíj velem együtt népünknek, pártunknak és kormányunknak is szól. Remélem, hogy velük együtt ezután is hász- nosan, eredményesen tudom szolgálni a magam szerény képessége szerint a béke, a szocializmus, a kommunizmus, a népek békés egymás mellett élésének ügyét.. Tudom, hogy az egész magyar nép nevében beszélek, amikor a mostani alkalommal is kifejezem a Szovjetunió iránt érzett szeretetünket, tiszteletünket személyesen Hruscsov elvtárs iránt is, akiben mi nagy és szeretett barátunkat és a béke ügyének első és fáradhatatlan harcosát látjuk. Ityiély ragaszkodásunkat a szocialista táborhoz és a Varsói Szerződéshez való törhetetlen hűségünket. Ha Ön, Szkobelcin elvtárs körültekint országunkban lépten nyomon találkozni fog ezekkel az érzelmekkel a nép körében. Megfigyelheti a szorgalmas munkát, a jóravaló törekvést, a szocialista fejlődés eredményei felett érzett boldog elégedettséget. A törekvést, hogy tovább haladjunk előre ezen az úton és a meggyőződést, hogy nyugodt életünknek, fejlődésünknek biztosítéka a Szovjetunió békepolitikája és Magyarországnak ehhez a politikához való hűsége. A világpolitika naponta figyelmezteti az államok vezetőit és az egyszerű embereket egyaránt, hogy ami a népek békés egymás mellett élését, annak lehetőségét illeti, sok a nyugtalanító jelenség, rengeteg még a tennivaló. Míg a Szovjetunió arra törekszik, hogy a föld nyersanyagkincsét, az emberi elme és tudomány csodálatos eredményeit az emberiség javára, a tömegek jólétének növelésére, az elesettek, gyengék felemelésére, az általános életszínvonal és a kultúra fejlesztésére fordítsuk, keressük az utakat és monokat a békés versengésre, a szellemi és anyagi javak rendezett cseréjére, a nemzetek közötti barátság és megértés elmélyítésére, addig a nyugati politikát — eléggé el nem ítélhető módon — még mindig az imperializmusnak, a nagyhatalmi zsarnokságnak és erőszaknak, a gyengébbek elnyomásának és kizsákmányolásának, a nagytőke korlátlan hatalmának szelleme hatja át. Ez a veszedelmes szemlélet, a nagy fegyverkezési üzletekhez való ragaszkodás, az emberiség sorsa és általános jóléte iránt tanúsított érzéketlenség nyilvánul meg a leszerelés elutasításában, a háborús fenyegetésekben, a provokációkban és a világ különböző pontjain kirobbantott és táplált válságokban. Világos. Ihogy ebben a nehéz helyzetben a békeszerető népeknek komolyan és felelősséggel szembe kell nézniök a veszélyekkel. a legszorosabbra ösz- sze kell fogni erőiket, ilyen értelemben kell élniök és po- litizálniok. Bizalmuk csak a Szovjetunió felé fordulhat, csak a szovjet hatalomban, a szocialista tábor politikájában és a békét óhajtó népek erejében találhatják meg a védelmet az imperialista háborús fenyegetésekkel szemben. Ez a helyzet valamennyi szocialista ország népeitől, tőlünk magyaroktól is. éber helytállást, nagy felelősségérzetet, fokozott munkát és erőfeszítéseket kivan. A Nemzetközi Lenin Békedíjat is ilyen értelmű ösztönzésnek érzem, mind a magam személyére nézve, mind egész népünk számára, s a megtisztelő bizalom kifejezésének, hogy mi ilyen munkára képesek vagyunk. Bízom benne. reménykedem, hogy nem leszünk méltatlanok a bizalomra. Kedves Szkobelcin elvtársi Még egyszer köszönöm önnek, hogy szíves volt eljönni hozzánk. Kérem, vigye el köszöne- tünket, üdvözletünket, jókívánságainkat, barátainknak, elvtársainknak, a kommunizmust építő szovjet népnek. Vigye el nekik a béke és haladás érdekében, a továbbiakban is végzendő munkára érkezett elszánt akaratunk és elhatározottságunk, hűségünk és áldozatkészségünk hírét. Önnek (hosszú életet és boldogságot kívánok, családja körében és közéleti munkájában, és kívánom, hogv a világbéke érdekében végzett és ezután végzendő munkáját teljes siker koronázza. A barátság légkörében Brezsnyev és Tito beszéde a jugoszláv elnök tiszteletére adott ebéden Mint már jelentettük, kedden, a Tito elnök tiszteletére adott ebéden beszédet mondott Leonyid Brezsnyev. Hangsúlyozta. hogy Jugoszlávia nagymértékben hozzájárul ahhoz a harchoz, amely az új világháború megakadályozásáért, a béke erősítéséért folyik, s amelyet napjainkban a szocialista országok és a világ valameny- nyi békeszerető országa és népe folytat. — Mind a Szovjetunió, mind Jugoszlávia harcol az ellen, hogy megkülönböztetéseket alkalmazzanak a nemzetközi kereskedelemben, síkraszáll a zárt gazdasági tömbök létrehozása ellen, mert az ilyen tömbök ellentétben állnak a világ valamennyi országa közötti kereskedelem szabad fejlődésének ei- vével és lényegében az imperialis- j ta katonai tömbök gazdasági bázisaként szolgálnak. Brezsnyev hangsúlyozta azt is, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia népei erélyes harcot vívnak a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolásáért, majd megállapította: ily módon kijelenthetjük, hogy egy sor létfontosságú nemzetközi kérdésben vallott azonos. vagy hasonló álláspontunk teljes alapot nyújt az országaink baráti kapcsolatainak fejlesztésére és elmélyítésére. Válaszbeszédében Tito elnök emlékeztetett a jugoszláv népnek a hitlerista hódítók ellen vívott harcára, majd kijelentette: a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában azelőtt volt bizonyos felhősö- dés. ez a felhő azonban sohasem volt ' olyan sűrű, hogy eltakarta volna a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között meglévő mély rokonszen- vet. Ez átmeneti jelenség volt, amelynek — véleményem szerint — soha többé nem szabad megismétlődnie. A jugoszláv elnök végül kifejtette azt a meggyőző- j dését, hogy a Szovjetunió i Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének jugoszláviai látogatása „hatalmas lépés a két ország kapcsolatainak fejlődésében”. Brezsnyev Kragujevócon Megérkezett Kragujevácra Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, s vele együtt Tito elnök, valamint Rankovics, Mijatovics és más hivatalos személyiségek. Az autókaraván annál a parknál állt meg, ahol a Jugoszlávia hitlerista megszállása idején agyonlőtt hazafiak vannak eltemetve. Brezsnyev és Tito koszorút helyeztek el a fasizmus áldozatainak síremlékén. Később Brezsnyev és kísérete ellátogatott a Crvena Zasztava autógyárba. Rusk és Gromiko találkozója Gromiko és Rusk külügyminiszterek kedden tanácskozásra ültek össze. A háromórás megbeszélésből két órán át négyszemközt, csakis tolmácsaik jelenlétében tárgyaltak. A megbeszélés után az amerikai külügyminisztérium egyik szóvivője határozottan kijelentette, hogy kizárólag Laoszról és a leszerelés kérdéséről volt szó, ez utóbbi problémakörön belül Is főleg az atomkísérletek megszüntetésének kérdéseivel foglalkoztak. A szóvivő azt mondta, hogy sem Nyugat-Berlin, sem Kuba kérdése nem volt napirenden. A két külügyminiszter újból találkozni fog, de időpontot nem állapítottak meg. Abbasz proklamálta az Algériai Demokratikus Népköztársaságot Algéria történetében jelentős állomást jelentett 1962. szeptember 25. az Algériai Al- kotmányozó Nemzetgyűlés első napja, az egyéves törvényhozói ülésszak megnyitása. Ferhat Abbasz, a képviselők korelnöke tizenötperces megnyitó beszédében a bélés külpolitika főbb pontjait érintette. Hangsúlyozta, hogy az országnak erős és sziláid kormány kell, amely élvezi a nemzetgyűlés és a nép támogatását. Kijelentette, hogy mihelyt a pártot megszervezik, a párttagok szabadon nyilváníthatják véleményüket. A jövőt — mondotta — a nép demokratikus konzultálásával lehet kiépíteni. Az európai képviselők felé fordulva Ferhat Abbasz ünnepélyesen megerősítette, hogy a felépítendő ország éppúgy az övék is lesz, mint az algériaiaké. Bár Algéria külföldi támogatást is igénybe fog venni, elsősorban saját magára számíthat —, mondotta. Körvonalazva az algériai külpolitikát, Ferhat Abbasz kijelentette, hogy Algéria, bár el nem kötelezett politikát akar követni, nem állhat egyedül. A jó szomszédi kapcsolatok kiépítése jelentős tényező a nemzetközi egyensúly szempontjából. Beszélt a Franciaországgal való kapcsolatokról. A függetlenség elnyerése után nincs ok — mondotta —, ami szembeállítaná Algéria népét a francia néppel: az eviani egyezményekkel összhangban a lojális és gyümölcsöző együttműködés lehetséges. A megnyitó beszéd után a nemzetgyűlés ellenjelölt nélkül Ferhat Abbaszt választotta meg elnökévé. Az első, csaknem hét órán át tartó gyűlésen a nemzet- gyűlés elnöke után az elnökség tagjait is megválasztották. Az ülés végén Ferhat Abbasz az alkot- mányozó nemzetgyűlés felhatalmazásával ünnepélyesen proklamálta az Algériai Demokratikus Köztársaságot, „amely az algériai polgárok minden jogát biztosítja és kötelességeit megállapítja’*. Egyidejűleg beterjesztette az ideiglenes alkotmány tervezetét. Eszerint a nemzetgyűlés hivatott kidolgozni a vég- 1 leges alkotmányt^ A burmai és a guineai küldött Kína ENSZ-tagsága mellett Az ENSZ-közgyűlés kedd délutáni üléséről Amerikai bankár javaslata a német kérdés megoldására Bonnban kínos meghökkenést keltett Warburg amerikai bankárnak a német kérdéssel kapcsolatban előterjesztett terve. Warburg szerint ugyanis a német kérdés rendezésénél a Német Demokratikus Köztársaság és az Odera—Neisse-határ elismeréséből kell kiindulni. Az amerikai gazdasági szakember azt javasolja, hogy az újraegyesítés kérdésének megoldását a két német államra kell bízni és tízéves határidőt kellene szabni ahhoz, hogy az újraegyesítés kérdéséről megegyezzenek egymással. Amennyiben megegyezésre jutnak, akkor az NDK lépjen ki a varsói paktumból és az NSZK pedig a NATO-ból és az újraegyesült Németország semleges állam legyen. Ha viszont nem jön létre megegyezés az újraegyesítésről, akkor a nyugat-berliniek kapjanak jogot arra, hogy — amennyiben óhajtják — átköltözhessenek az NSZK- ba és Berlinben maradt ingatlanaikért kártérítést kaoia- nak. A tízévi átmeneti idő alatt a nyugati csapatok az ENSZ megbizottaiként maradjanak Berlinben és biztosítsák számukra a várossal való | szabad közlekedést. Bonnban természetesen azonnal hangoztatták, hogy i a Warburg-terv „teljesen irreális és elfogadhatatlan”. A nyugatnémet rádió kommentátora kedden este azt hangoztatta: rendkívül sajnálatos, hogy Nyugaton egyre sű rűbben bukkannak fel ilyen tervek. A kommentátor ezzel kapcsolatban célzott egy angol diplomatának legutóbbi nyilatkozatára, aki ugyancsak az NDK elismerése mellett szállt síkra. Az ENSZ-közgyűlés politikai vitájában kedden délután elsőnek Ú Thi Han burmai külügyminiszter szólalt fel. Örömmel állapította meg, hogy véget ért az algériai háború és állást foglalt amellett, hogy a Kínai Népköztársaságot vegyék fel az ENSZ-be. A következő szónok Lansa- na guineai külügyminiszter volt. Beszédében hevesen támadta Portugáliát gyarmatosító politikája miatt és követelte a portugál közigazgatás alatt álló területek azonnali felszabadítását. Bírálta Dél-Afrikát a faji megkülönböztetés és az afrikai lakosság elnyomása miatt és szemére vetette Nagy-Bri- tanniának, hogy Rhodesiában és Nyaszaföldön gyarmati politikát folytat. Javasolta, hogy a közgyűlés nyilvánítsa ünnepélyesen a gyarmati rendszer befejezése napjának 1963. október 24-ét. Guinea küldötte szintén követelte Kína ENSZ- tagságának rendezését és a gyarmati kizsákmányolás újabb formájának minősítette a nemzetközi monopóliumok megteremtését. Kreisky osztrák külügyminiszter Ausztriának a gazdasági közösségekkel kapcsolatos álláspontját fejtegetve ismét előhozakodott a sokszor emlegetett állítással, hogy a nemzetközi gazdasági tömörüléseknek nincsenek politikai céljaik. A vitában felszólalt még Velasquez, Uruguay küldötte is, aki az ENSZ szerepét méltatta. Felszólalása után a kedd délutáni ülés befejeződött. SooC CűLcur ~hjí*h • CL IS • Kilónként már 82,— forinttól vásárolhat kakaót a FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI BOLTOKBAN!
