Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-15 / 190. szám

A kút meséje Ha nem a saját szememmel győződtem volna meg róla, ta­lán el sem hinném. De úgy volt. A nap szinte kaján mo­sollyal küldte perzselő suga­rait a földre. Talán látta, hogy messze-messze Gyömrő váro­sában egy agyonsanyargatott szomjas vándor igyekszik a Szabadság téri szent kút felé. Nagyon messziről, talán még a biliéi homokon túlról igyeke­zett a kút felé, mert náluk az a szóbeszéd járta, hogy a kút szent vize néhány napja ismét gyógyítja a vándorokat. A nap melege kegyetlenül megviselte, szinte látszott raj­ta. hogy már nem bírja soká­ig. Már csak két lépésre volt a kúttól... már el is érte. Me­nekülése már biztosnak lát­szott, de mégis ott esett össze a kút mellett, mert abból nem folyt a víz. Mikor összeesett, hangok ütötték meg a fülét. A kút mesélt ... Sok ezer forintot költött rám a gyömrői tanács még a kezdet kezdetén, mert én mélyfúrású kút vagyok. Ere­detileg én vagyaik hivatva ar­ra, hogy a telepieknek pótol­jam a falusi artézi kutat. Nagy huzavona után hagy­ták abba a fúrásom, mert úgy látszik, a cég, amelyik vállal­ta az elkészítésem, ki szerette volna teljesen aknázni a lehe­tőségeket. (A pénzügyi keret felhasználását illetőleg.) Üzem­be helyezésem után a jó gyömrőiek sokáig sűrű, agya­gos vizet húztak belőlem. Bűz- í galmvik, kitartásuk láttán ' megszántam őket és kis ideig rendes, iható vizet adtam ne­kik. Amikor aztán láttam, hogy tartalékaimat hogyan igyekeznek a gyerekek elpo­csékolni, elhatároztam, hogy nem adok nekik több vizet, be is tartottam elhatározásom jó néhány évig. Már-mar mű­emlékként kezdtek emlegetni, \ mikor elhatározták a vezetők, j hogy ismét rendbehozatnak. Jöttek a szakemberek és el­kezdtek velem foglalkozni. Szörnyen büszke voltam rá, hogy milyen drága kút va­gyok, mert megtudtam, hogy a vállalat csak felvonulási költség címén mekkora össze­get számolt fel. Eredeti he­lyemről néhány méterrel ar­rébb helyeztek és kicsit ked­veskedtek nekem, hogy leg­alább addig adjak ismét vizet, ameddig jó messzire el tudnak utazni. f Kedvességüknek lehetetlen volt ellenállni. Mikor aztán folyni kezdett belőlem a víz, az is jólesett, hogy én voltam a park kedvence. Nem tudom pontosan megmondani hány napig, de biztos az, hogy üdí­tettem a szomjas vándorokat. Azt azonban mégsem akartam megvárni, hogy a tanítás meg­kezdésével a központi iskola diákjai pancsoljanak a vizem­ben. De neked, vándor, amiért ilyen türelmes voltál, megnyi­tom csapom és utoljára fel- üdítelek... A vándor elbámult, aztán észhez térve nagyot húzott a vízből és visszatért hazájába. (Gyarmati) Engedély nélküli állatorvosi gyakorlat címén 300 forintra bírságolta a szabálysértési előadó Ko­vács Ferenc (Péteri, Dózsa Gy. u. 24.) tsz-tagot, mert Gombán több személynél is sertést ivartalanított. KÉT CSOMAG KOSSUTH - SZÁZ FORINT A monori 61-es önkiszolgáló boltból özv. Pálinkás Pálné (Monor, Ady Endre u. 1.) két csomag Kossuth cigarettát fi­zetés nélkül akart elviníii. 100 forintra bírságolták. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Inguri partján. Gyöm­rő: Rangon alul. Maglód: Vadál­latok a fedélzeten. Mende: Sze­rencsés Tóni. Monor: Csodacsatár. Pilis: Az utolsó tanú. Tápiósüly: Dollárpapa. Úri: Kobra-akció. Üllő: Húsz évre 'egymástól (szé­les). Vasad: Iskolatársak voltunk. Vecsés: Fűre lépni szabad (szé­les). A gyömrői csemetekertben • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADASA • IV. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1962. AUGUSZTUS 15. SZERDA Alkony! látogatás a monori Kossuth Tsz központi majorjában Este hat óra. A nap már le­menőben van, de a hőség még mindig szinte kibírhatat­lan, a gépállomással átellen- ben, a Kossuth Tsz központi majorjában is. A malacok sivítása, hízók röf'ögése veri fel a környék csendjét. Most etetik a ser­téseket. Az ólakban sok hízó és 80 malac várja, hogy Kenyeres néni eléjük tálalja a mai menüt: tápkeveréket. Gyakorlott mozdulattal önti a vályúba Bán Marika és hú­ga a moslékot, hogy aztán az éhes állatok mohón neki­essenek. Nem messze a sertés­teleptől az istállóban 42 te­hén és üsző fogyasztja va­csoráját, miközben Nádasdy László, Kovács Sándor és a többi tehenész sajtárba feji a gőzölgő tejet. Az istálló ajtajában sora­koznak a tejeskannák és a tejmérő edény, ebbe öntik előbb a tejet és lemérik a napi termelést. Fcdor Jó­zsef állattenyésztési brigád­vezető kis könyvecskébe ve­zeti be a tehenek „teljesít­ményét”. Fél hét felé jár az óra, amikor az utolsó tehe­net is kifejik a gyakorlott kezek és a kannákban 140 liter tejet gyűjtenek össze, amit Burján József kocsija INTERJÚ PÁR SZÓBAN Spenger István járási KISZ- titkár elvtárs néhány napja tért haza Helsinkiből a Világ­ifjúsági Találkozóról. Nagy benyomással volt rá a VIT, igen sokat mesél az élményei­ből, több KISZ-szervezetnek megígérte, hogy élménybeszámolót tart a fesztiválról. Beszélgetésünk során inkább arra szerettünk volna választ kapni, hogyan tudja majd a VIT-en látottakat a mi kis fesztiválunkon a szeptemberi járási ifjúsági találkozón al­kalmazni. — Ezt is a látottak alapján a béke és a barátság je­gyében szeretnénk megszervezni. Nemcsak a látványos deko­rációknak, hanem a tartalom­nak, a mondanivalónak is kö­zel kell férkőzni a résztvevők szívéhez. A sport és kulturális műsor, a felvonulás, mind­mind a fiatalok barátságát kell, hogy elősegítse. — A KISZ-munkában ho­gyan lehet gyümölcsöztetni a látottakat? — Több helyen megígértem már, hogy elmondom tapaszta­lataim. Szeretném elmondani azt, hogy élnek a kapitalista országok fiataljai, milyen le­hetőségek állanak előttük, milyenek a mi fiataljaink előtt. — A járási ifjúsági találko­zó valamilyen formában hoz­zájárul-e a népek barátságá­nak erősítéséhez? ■— Igen. Meghívunk ide több külföldi fiatalt, lehetőleg még gyarmati sor­ban élő ország itt levő fiaiból is. A dekoráció is ebben az évben is a béke jegyében ké- szüi el, több KJSZ-szervezet- nél is. Gy. S. Központi műhely segíti az általános iskolák politechnikai oktatását Ä társadalom szüntelen előre lép, fejlődik. S ezzel a fejlődéssel az iskoláknak is lépést kell tartaniuk. A mai élet ismeretekben gazdag, gya­korlati embert kíván. Ezért vezették be az általános isko­lákban is a politechnikai okta­tást. Megszerettetni a mun­kát, fejleszteni a kézügyessé­get. Ez a cél. Eddig a járás általános is­kolásai külön-külön kapták a hatalmas fémlemezeket, desz­kaféléket, s nekik kellett fel­darabolni, méretre vágni, elő­készíteni a tanulók részére. A munka nehézségét az is tetéz­te, hogy az egyes iskolákban nem voltak megfelelő szerszá­mok, s így bizony sok-sok dél­utánt rabolt el az előkészítés. Ezen a nehéz helyzeten vál­toztatni kellett. A monori Mun­kásőr úti iskolában létrehoz­ták a központi raktárt, és mű­helyt rendeztek ez mellé. A műhelyben korszerű kisgépek segítségével szakmunkás fogja a megadott méretek szerint előkészíteni az anyagot. S így — félkészen — kapják majd meg az iskolák. A gépek nagy része már megérkezett. A szalagfűrész, a maró- és gyalugép már a beszerelést várja. A felszere­lés 40 ezer forintba került. A műhely működése jelen­tősen megkönnyíti a politech­nikai oktatást végző tanárok munkáját, s nem kell majd az értékes délutáni órákat felál­dozniuk. Koblencz Sándor MELY VIZ! Hétfő délután fél öt. A mo­nori strand medencéje előtt állok. A medencében vagy hetven fürdőzö, többnyire diákok, élvezik a fürdés örö­meit. A nők, asszonyok már eltávoztak, mert otthon vár rájuk a főzés. „Mély víz” lá­tom kiírva a medence hátul- só részén. „Aggódva figyelek, mert egy nyolc év körüli gyermek tart arra, de mikor látom, hogy alig derékig ér a víz, megnyugszom, nem lehet baj, mert nincs %óceáni mély­ség. Különben is Kugel Vil- mosné gyermekfelelős fel­ügyel és rendet tart a „srá­cok” között. elmondja, hogy rendesen viselkednek, rendet­lenkedő még nem akadt kö­zöttük. Egy fiatalembert, Pe- thö Attilát szólítom meg: — Hogy tetszik a strand, a víz? — Mióta beköszöntött a ká­nikula, azóta törzsvendég va­gyok. A víz jó, elég meleg és meg vagyok elégedve. Fiatal lányt, Bokros Má­riát kérdezem, ö is meg van elégedve, vagy hússzor volt már kint. Egy szabad téren labdáznak, mások a medence körül ülnek, társalogva, vagy sétálnak. A pénztárfülkében Czeglédi Jánosné, a nőta­nács elnöknője méri a hűsítő italt, a pénztárnál Egervári Jánosné munkálkodik. Kérdé­seimre az elnöknő elmondta, hogy vasárnap csúcsforgalom volt, vagy ötszáz vendég lu­bickolt a 33x11 méteres me­dencében, a pénztári bevétel pedig 1300 forint volt. A na­pokban román és lengyel ven­dégek is megtekintették a strandot. A látottakat egy­bevéve, megállapíthatjuk, hogy mióta beköszöntött a kánikula, döbbenünk rá ar­ra, hogy milyen nélkülözhe­tetlen, közszükséglet közsé­günkben a strandfürdő. Még nagyon szerény, szűk és kez­detleges. De fejlesztése a kö­zeljövő feladataként elenged­hetetlen. Szűcs Gyula azonnal beszállít a gyűjtő­be. Mint .Fodor elvtárstól megtudjuk, naponta 260 li­ter körül szállítanak be a tejgyűjtőbe. Ezután Övári lekönyvelő elvtárssal tovább karikázunk a Kosztán-tanyára, ahol Bánék a tsz most vásárolt 30 darab anyakocáját és 8 hízó marhát gondoznak. Ke­rékpárunkkal majdnem el­ütünk egy kis görcs mala­cot, ami az udvaron szalad­gál. Bánné mosolyogva me­séli, hogy mostanában kap­ta Homoki doktor úrtól, mert már olyan volt, hogy majdnem elpusztult. — Húsvétra ebből hízó lesz, ha minden jól megy. Ezt is így kaptuk a műit ősszel — mutat egy 120 kilós hí­zóra, amely vígan szürcsöli a moslékot — sőt, ez akkor annyira maradi volt, hogy jó­formán lábra sem tudott áll­ni, de kivakolódott és most itt van — mondja nem kis büszkeséggel Bánné. A tsz állataival is ilyen odaadóan foglalkoznak és meg is van az eredménye. Hét óra után csendes a tanya, az állatok jóllakva szuszognak az ólakban és istállókban. Fekete Benő ANYAKÖNYVI HÍREK Gyömrő Házasságot kötöttek: Zubornyák János és Kalina Julianna, Mar- getseta Pál és Egri Katalin. Monor Születtek: Lanter Sándor és Tóth Margit Xia: György. Szabó Zoltán és Otrokocsi Erzsébet leánya: Er­zsébet, Julia. Bukovszki Pál és Csima Mária fia: István, Balogh Antal és Nagy Mária fia: Zoltán. Sán László és Zsákai Etelke fia: László, Vigh János és Nyitrai Anna leánya: Mária, Olga. Füri Károly és Knul Ilona fia: Zoltán, Csikós Károly és Benedikti Erzsé­bet leánya: Erzsébet. Princes Mi­hály és Mohácsi Lidia fia: Jó­zsef. Varga József és Sándor Eme- rencia fia: József. Szabó György és Kanalas Erzsébet fia: Ferenc. Jurik György és Győri Ilona leá­nya: Hona. Polgár István és Lu- cilc Ilona leánya: Hona. Sáránszki Mihály és Szőnyi Katalin fia: Mi­hály. Házasságot kötöttek: Vidák Já­nos és Oláh Lidia, Léé István és Boros Emma Erzsébet. Elhunytak: I.ónk:: y János 76 éves, özv. Pokomyi Sándomé sz. Kovács Mária 84 éves. Kovács Károly a vörösfenyő fejlődését vizsgálja Szécsi Zoltán, a kert gépkeze­lője, szabad idejében a tó part­ján üldögélve, kosarat fon Locsolják a fenyőket, hogy gyorsabban növekedjenek (Kútvölgyi Mihály képriportja) Községi tanácsülések Augusztus 17-én, pénteken Gomba: 1. Beszámoló az első félévi pénzügyi terv teljesíté­séről és a harmadik negyed­évi terv állásáról. 2. A tsz beszámolója a folyó évi gaz­dasági, pénzügyi terv állásá­ról és a mezőgazdasági áb-el- nökének jelentése. 3. Augusz­tus 20-i ünnepség megtárgya­lása. Maglód: h. Jelentés a felvá­sárlás helyzetéről. 2. A nyári mezőgazdasági munkák érté­kelése, felkészülés az őszi me­zőgazdasági munkákra. 3. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága munkájának értéke­lése. ' Monor: 1. Felkészülés az őszi mezőgazdasági munkákra. Pilis: 1. A járási tanács vb 22/1962. számú határozata vég­rehajtásának megtárgyalása. 2. A máspdik negyedévi költ­ségvetési terv végrehajtása. 3. Beszámoló a tanács állandó bizottságainak munkájáról. Éri: 1. A községfejlesztési munkák állása. 2. A mezőgaz­dasági áb munkája. Augusztus 18-án, szombaton: Péteri: 1. A pénzügyi állan­dó bizottság elnökének beszá­molója, 2. A kereskedelmi áb elnökének beszámolója. Üllő 1. Az egészségügyi áb jelentése a közegészségügyi és köztisztasági helyzetről. 2. Tájékoztató a mezőgazdasági munkaverseny-mozgalomról. A háborúság háza Maglód, Marx Károly út 33 Már a cím elárulja, hogy a ház lakói nem élnek nagy bé­kességben. Nyolc család lakik a hosszú, nagy épületben: SPORT Monori Tanács válogatott— Aszódi Tanács válogatott 4:1 (0:1) Vezette: Haness A monori válogatott tizenegy el­ső félidőben így kezdett: Fogd, Sedró, Kiss, Hrutka I, Hrutka II. Szuhányi, Soproni, Romházi, Go­dina, Krenács, Csendes. Váltakozó támadások jellemez­ték az első perceket, de a veze­tést az aszódiaknak sikerült meg­szerezniük. Később Monor szem- mellátható fölénybe került, de a félidő végéig a csatárok gólkép­telensége miatt nem tudtak egyen­líteni. A második félidőben Fogd he­lyére Geringer, Sedró helyett Sza­bó állt be, Kiss Imrét Stettner, VECSES SPORTJA Sopronit pedig Szewczyk váltotta fel. A felfrissített és „fiatalított” csapat döntő fölénybe került, s Krenács góljával egyenlíteni tu­dott. Később Godina fejelt gólt, majd Romházi és Krenács rúgott szép gólt. Végeredményben a Mo­nori Járási Tanács válogatottja 4:l-re nyerte a találkozót. A nézők között ott láttuk a já- rásj, pártbizottság és tanács veze­tőit. Jól sikerült a „harmadik félidő” is, melyet vidám baráti hangúlat­ban töltöttek el a vendégek és vendéglátók, a Halászkertben. Gazdag sportműsor - vecsési sikerekkel Vasárnap egésznapos gazdag sportműsorral várta látogatóit a vecsési sporttelep. A műsor dél­előtt a nagy érdeklődéssel várt Vecsés—Tököl kézilabda-rangadó­val kezdődött. Bitkán látott Izgal­mas mérkőzést, sok gólt, parádés megoldásokat láthattak a nézők, gyenge játékvezetéssel. A találko­zó 21:21 arányú döntetlennel vég­ződött, de ez az eredmény nem hű kifejezője a játék képének, hi­szen a vecsési játékosok 11 kapu­fát lőttek. Egyénileg szopper I, Kovács és Horváth teljesítménye dicsérhető. A délelőtti sportmű­sort a Vecsés II—Monor II labda­rúgó-mérkőzés egészítette ki. ame­lyet a hazaiak meglepően bizto­san, 6:2 arányban nyertek meg. Délután a nagy kánikula erő­sen éreztette hatását a nézőszá­mon és bizony csak nagyon keve­sen tekintették meg a mérkőzése­ket. Az előmérkőzésen a vecsési ifi Makovecz három góljával 7:1 arányban nyert a rákosligeti ifi ellen. Ezután következett az egész­napos műsor fénypontja: labdarú­góink főpróbája, a Vecsés—Rákos­liget találkozó. Ha az eredményt vesszük alapul, akkor azt mond­hatnánk, hogy a főprájpa kitünő­en sikerült, hiszen a hazaiak 5:0 arányú fölényes győzelmet arat­tak. Az ellenfél azonban megle­hetősen gyenge játékerőt képvi­selt, s így a vasárnapi 5:0-ból nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni. Az időnkénti jó já­ték, csatáraink néhány ügyes hú­zása, fedezetpárunk és védelmünk kitűnő játéka azonban azt bizo­nyítja, hogy a felkészülést ered­ményesen végezték el a vecsési játékosok. A vasárnapi mérkőzés góHövői: Mercz (2), Kán (2) és Va- rényi. Egyénileg Trasszer, Leime- ter I, Siszler, Szlahó és Kari nyúj­tották a legjobbat. A főpróba tehát sikerült, várjuk a folytatást a bajnoki nyitányon! Szalontai Attila Zádori Béla, Bálint Péter, Papp István, Farsang Sándor, Zsuroczki József, Rivnyák Károlyné, Pócz Sándor és Pócz Jolán. / Az idők folyamán a ház la­kói két táborra szakadtak. Az elöl lakók (békességet kedve­lők) és a hátul lakók (háború­zók). — Póczék ugyanis évek óta ok néLküI sértegetnek, fenye­getnek — panaszolja öt csa­lád is. — Ezért nevezik házunkat a községben a „háborúság há­zának”. Póczék szidalmaznak, Póczék fenyegetnek — mondják sor­ban Zádoriék, Bálinték, Pap­pék, Farsangék .,. Tudnak er­ről a tanácsnál is, tud róla a körzeti rendőr is, mégsem tesz senki semmit az érdekünkben. Rettegésben és már nem egy esetben tettlegességig menő bántalmazásban van itt ré­szünk. Lakik itt egy tanácstag is: Rivnyákné. Ö is látja min­dennap, hogy Póczék mit mű­velnek a többi lakóval, még­sem tesz semmit, hallgat, mert fél tőlük — mondják a lakók. Munkásemberek — akik na­pi 8 órai munka után pihenni szeretnének — egy összefér­hetetlen család miatt állandó rettegésben kell éljenek, mert sohasem tudják, mikor, miért kötnek beléjük. Az ott lakó tanácstagnak lenne kötelessége erélyes in­tézkedést követelni választó- polgárai békességének érdedé­ben! Több éves összeférhetetlen­ség után éppen ideje lenne, ha Póczék is elgondolkoznának a szocialista együttélés szabá­lyain, mielőtt még összeférhe­tetlenség miatt a lakók is és az illetékes szervek is erélye­sebben lépnek fel. Blaskó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom