Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

/ 1962. AUGUSZTUS 7, KEDD ffSTT Mtcvei 'efCMan MINDENKI JÓL ÉREZTE MAGÁT J%Ségftfs&ássött?cmhét Pest megyei saöeetkeaeti gaada a saegedi ünnepi jditéknkon Feszült várakozás lopott csendet szombaton este a sze­gedi Dóm térre, hétezer szem­párt ragadott magával a lát-' ványos, lebilincselő jelenet — s valaki a nézők közül izga­tottan kiáltott fel: jönnek a franciák. Csakugyan, tarka ru­hás gránátosok özönlöttek el a csatateret, nehéz, nagy mo­zsarakat állítottak fel, s a nézők szíve ezekben a percek­ben szinte együtt dobbant a már megszeretett, leleményes főhőssel, Johannes Háryval. Aztán feltűnt Napóleon alakja Is, de mihelyt megpillantotta vi­téz Háry Jánost, földre ro­gyott ijedtében a legendás hí­rű óbester előtt. Taps csattant fel, s máris újabb bájos jele­net ejtette ámulatba a néző- közönséget. Kodály Zoltán ma­gával ragadó zenéje, a mű­vészek magas színvonalú, oda­adó játéka és az ötletes rende­Szombat délután a Széchenyi parkban mint tizenötezer vendég ke­reste fel környékét. Mégis zökkenőmentesen megoldot­ták az elszállásolást, s lép- ten-nyomon a szegediek ved— A népviseletes ceglédberceli asszonyok a Hungária Étte­remben vacsora mellett zés az ismert daljáték eddig legsikerültebb produktumát nyújtotta. Ennek élvezői, szemtanúi között lehettek a Pest megyei szövetkezeti pa­rasztok is, több mint négy- százötvenen. Mint arról már olvasóink is értesülhettek, szombaton déli tizenkét órakor feldíszített kü­lönvonat futott ki a Nyugati pályaudvarról. Nyolcvan Pest megyei termelőszövetkezetből vettek részt a kétnapos juta­lomkiránduláson. A változatos programot a termelőszövetke­zeti tagok biztosító és önse­gélyező csoportjának megyei elnöksége szervezte az Állami Biztosító és az IBUSZ megyei igazgatóságával. Nehéz feladatra váltakoz­tak a kirándulás szervezői, hiszen majd ötszáz embert irányítani, elszállásolni nem könnyű, különösen ilyen kánikulai melegben. Ennek ellenére elmondhatjuk, eddig az önsegélyező csoportoknak ez volt a. legsikerültebb ki­rándulása. A fővárosban, a megyei -pártbizottság képvi­seletében Baráth Károly, az agit.-prop. osztály vezetője búcsúztatta a nagyszámú ki­ránduló-csoportot — Szegeden a város és a járás képvise­lői fogadták virággal a Pest megyeieket. Hadd jegyez­zük meg azt ás, jó hangu­latban telt el az utazás. A gyorsvonatban mindenki meg­találta a kényelmes helyét, s a szerelvény csupán Mo- noron, Cegléden és Nagykő­rösön állt meg, hogy fel­vegye az útközbe eső kirán­dulókat. Az utazás kedve­ző alkalmat nyújtott az is­merkedésre. így megyénk kü­lönböző részeiből eljött szö­vetkezetiek már az első órák­ban szoros barátságot köthettek. Akadt . olyan ter­melőszövetkezet, mint pél­dául a fóti Vörösmarty Tsz, ahonnét több mint tízen vál­lalkoztak az érdekesnek Ígér­kező kirándulásra. Öle sem, de a többiek sem bánták meg. hoigy eljöttek, sőt, aki­vel csak beszéltünk, min­denki arról győzött meg, felejthetetlen élményt jelen­tett ez a kétnapos út. Szeged ezekben a napokban talán az ország legforgalma­sabb városa, vasárnap ds több 1 dégszeretetével találkoztunk. Hosszú lenne felsorolni a program egyes pontjait, hát még azt a töméntelen él­ményt, amit már az első órákban szereztünk Móra Ferenc, Juhász Gyula, Tö­mörkény István és József Attila városában. Alighogy megérkeztünk szálláshelyünkre, a csoportok máris elárasztották Szeged ut­cáit. Bőven akadt itt élmény, látnivaló, hisz majd mind­egyik házhoz, térhez, utcához fűződik valamilyen történelmi, vagy irodalmi esemény. Akik régebben már megfordultak Szegeden, meglepve tapasztal­hatták a nagy fejlődést. Emitt még az Oskola utca ódon han­gulatú házai szerénykedtek, odébb egyre több utcában mo­dem épület hívta fel magára a figyelmet, nem is hivalko­dóan. Szombat délutáni sétán­kon elkísért bennünket a tele­vízió helyi riportere is, s meg­örökítette a Pest megyeieket, az „ENSZ-palota” előtt íígy nevezik a szegediek azt a hat­emeletes, hipermodern, csupa üvegből, műkőből, alumínium­ból emelt épületcsodát, ahol a megyei tanács és a megyei pártbizottság székel.) A biai Fagylaltport a Virág cukrászda teraszán Dózsa Termelőszövetkezet ősz­hajú növénytermesztője, Si­mon István és a felesége az épületnek még a belsejét is megnézték. Nagy élményt jelentett a vacsora elfogyasztása is a vá­ros patinás éttermében, a Hungáriában. , A ' szabadtéri játékokról már elmondottuk, milyen nagy sikert aratott a Háry János, még talán annyit, nagyon kedves epizódja volt e daljátéknak, hogy a második felvonás szünetében özvegy Kókai Jánosné, országgyűlési képviselő a termelőszövetke­zeti tagok biztosítási és ön­segélyező csoportjának megyei elnöke két népviseletbe öltö­zött ceglédberceli parasztasz- szonnyal, virággal köszöntötte Mátyás Mária Kossuth-díjas művésznőt és Háry Jánost, az­az Szabadi István szegedi mű­vészt. Előadás után a Tisza-parti város éjszakai világában, — amely szintén változatos —, ismerkedtek, a Pest megyeiek. Sokan le sem feküdtek, egész éjjel rótták a hangulatos ut­cákat, közbe-közbe fölkeresve a mulatóhelyeket is. Vasár­nap délelőtt autóbuszos városnézésen vettek részt a Pest megyeiek, majd kiláto­gattak a környező termelő- szövetkezetekbe. Az Űj Élet Tsz-ben a baromfinevelés ra­gadta meg a figyelmüket, a Felszabadulás Termelőszövet­kezetben, a nagyüzemi papri­katermesztéssel ismerkedhet­tek. A vasárnapi ebédet, sze­gedi halászlét és túróscsuszát (ami sajnos nem sikerült a legjobban) Üj-Szegeden a Ví­gadó Étteremben fogyasztot­tál el a szövetkezeti gazdák. Délután ki-ki saját maga választotta meg a programját, sokan kerestek felüdülést a szőke Tisza hullámai között, míg a kitartóbbak lankadat­lanul járták a várost. Haza­felé ismét különvonat hozta a kirándulókat, nótázva. táncol­va töltötték el a három- és félórás utat. Mindenki nagyon jól érezte magát, s feletihetet- ien élményekkel gazdagodva utazott vissza Pestről falujá­ba. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk: a kirándulás sikere elsősorban a szervezők áldozatos munkájához fűző­dik. S. P. Galgahévlz új orvosának átadták az új orvoslakást A jól végzett munka tuda­ta ült mindazok arcán, akik péntek délelőtt a galgahévízi tanácsháza dísztermében ösz- szegyűltek Az elégedettségre minden okuk megvolt. Májusban kezdték, három hónap alatt pedig megépítették a közsé­gi orvoslakást és rendelőt. Dr. Pöstényi Istvánban el­ső orvosukat tisztelik a köz­ségbeliek. Eddig közös dok­toruk volt Túrával. Ott azonban két orvosra jutott nyolcezer ember, s ehhez járult még Galgahévíz köz­ség lakossága. Dr. Pöstényi munkássága tehát nagy köny- nyebbséget jelent a túrái kol­légáknak is. A három szolba összkom­fortos, villának beillő lakó­házat 315 OÓO forint kész­pénzből és 50 000 forint tár­sadalmi munkavállalásból építette a községi tanács. A parkettás, hideg-meleg vizes (villanyboyleres) épületet a műszála átadás után dr. Baranyai Imre járási főor­vos vette át az építőktől és adta át a galgahévízi orvos­nak. Hogy a komfort teljes le­gyen, Csányi László épí­tész, helyi szakember, a kö­zeli napokban társadalmi­munkával garázst emel a ház kertjében. — Ez az épület a kifejezője annak az előlegezett nagy­rabecsülésnek, amelyet első orvosunk iránt érzünk — mondta Konoróth István ta­nácselnök. — Reméljük, a bi­zalom és szeretet mind erő­sebb lesz közöttünk az el­jövendő évek folyamán. — Szívesen hoztuk az ál­dozatot — állapították meg befejezésül a jelenlevők. — A községi orvosi állás létesíté­sével ismét nagyot léptünk. előre! Nem remélt szerencse 1959. augusztus 3. Kovács Péter az ajtóból visszaszólt kedves feleségének, Terának: — Tera, aztán készen le­gyen a vacsora időre. A gye­reket is mosdasd meg addig­ra. Estére teljes csendet és nyugalmat óhajtok. Millöcker- operettestet közvetít a rádió, tűzön-vízen keresztül meghall­gatom! Képzeld csak, Rácz György írta az összekötőszöve­get, és Tábori Nóra mondja el! Hazafelé menet bekövetke­zett a tragédia. Orra előtt be­csapódott a trolibusz ajtaja, s mire kievickélt a Kerepesi út­ra, szerelvénye valahol Cinko- ta táján zakatolt. Otthon várta a marhapör­költ, egy üveg hideg sör s a rózsaszínre sikált gyerek. Ott volt takaros felesége, Te­ra. Mégis, Kovács Péter szót­lanul, búskomoran feküdt le páplánös ágyába. Mire haza­ért, Millöcker dallamai helyett zord férfihang a hazai káposz- to.termesztés és a világpiac higanyárfolyama közötti össze­függésekre hívta fel a figyel­mét. Az idő nagy úr. Begyógyí­totta Kovács Péter lelki hegeit is, de a csalódás tüskéje szúr- kálta szíve legmélyét. Sokáig, nagyon sokáig. Egészen 1962. augusztus 5-e, vasárnap este 18.50 percig, amikor is a Magyar Rádió és Televízió mindig újra és friss­re törekvő műsorszerkesztö- sége magnetofonról megismé­telte az 1959. augusztus 3-án elhangzott Millöcker-operett- estet. Kovács Péter aznap könnyes szemmel köszönte meg magá­ban a rádiónak ezt a páratlan figyelmet. _ Akadtak azonban mások, akik arra gondoltak: micsoda műsorszerkesztési távlatok! Utóvégre legalább huszon­öt éve van hazánkban műsor­sugárzás! i ___________ K. M. F rancia szólásmód- gyűjtemény jelent meg A Russzicizmusok című kö­tet után most Gallicizmusok címmel jelent meg frazeo­lógiai gyűjtemény a Terra Kiadó gondozásában. A ki­advány, amelyet Végh Béla és Rubin Péter szerkesztett, mintegy ötezer sajátos fran­cia szólást, képes és átvitt jelentésű szókapcsolatot, köz­mondást foglal magában, könnyen áttekinthető, újsze­rű csoportosításban.. A so­rozat Germanizmusök, Ang- licizmusok, Amerikanizmusok című kötetei előkészületben vannak. (MTI) mos Jókai-regényt ültetett át színpadra, s a „Szegény gaz­dagok” 1924-es bemutatója előtt a következőket írta dra­ma tizálásának alapelveiről: „Amikor a „Szegény gazda- gok”-at újra meg újra átolvas­tam. valóságos páni félelem fogott el, mert éreztem, hogy Jókai csillogó, színes, meleg mondataihoz nem szabad hoz­zányúlni. És ekkor vetődött fel bennem az a probléma, nem lehet-e Jókait úgy szín­padra vinni, hogy mindent, amit a színpad kíván, egysze­rűen kiemelek a regényből, s még a kapcsolódó jeleneteket is Jókai mondataiból szer­kesztem össze.” S ezt a célki­tűzést eredményesen meg is valósította tömör, egészséges színpadi képekbe foglalva össze Jókai nagyszerű alak­jait és robbanó erejű jelene­teit. Az előadás színpadra ál­lítását és rendezését ezúttal is mint az elmúlt évben ma­gas művészi színvonalon be­mutatott „Budai Nagy Antal” előadásnál — Hradhovina La­jos és Kiss István végezték. Munkájuk legdicséretesebb része, hogy a sok képes — hét díszletben játszódó — színmű előadási elképzelésénél szá­moltak a szabadtéri színpad lehetőségeivel és körülmé­nyeivel, s ötletesen változtat­tak helyszínéket, hogy minél inkább kihasználhassák reme­kül épített színpaduk regé­nyes környezetét. A tökéletes színpadi illúzió megteremtésé­ben egyenértékű társuk a színpompás, s a dráma han­gulatát intonáló díszletek ter­vezője: Bercsényi Tibor. Kü­lönösen Marióra kunyhójának a megoldása tetszett, a met­szetben ábrázolt faházikó a félelmetes komorságú sziklák előterében. Az előadás játékstílusa — milyen örvendetes, hogy szín­játszó-előadás kapcsán ilyen nézőpontot egyáltalán fel lehet vetni — a dráma sodróerejű dinamikájának megfelelően bátran romantikus. Talán a harmadik felvonásban lehetett csak érezni ennek a szenvedé­lyes, beszédben és mozgásban egyaránt megmutatkozó ro­mantikának az alábbhagyását, de lehet, hogy ez csupán a szereplők fáradtságának tud­ható be. Az előadás csúcs­pontja így a II. felvonás vé­ge, a Lucia-barlang felrobban­Hátszegi báró: Hrachovina Lajos, Henriette: Elekes Ist­vánná, Kengyelessy grófnő: Völgyi Istvánná tása, amelyet még technikailag is iílúziókeltően sikerült meg­oldani. De mintha ezzel a sze­replők puskapora is elhasz­nálódott volna, s a XII. felvo­nás két nagy jelenetének — Henriette letépi Fatia Negra álarcát majd Fatia egra és Vámhidy Szilárd halálos ösz- szecsapásának — forró feszült­ségű nagy pillanataival a sze­replők adósak maradtak. A színjátszók teljesítmé­nyéről szólva mindenekelőtt az együttes munkát kel] meg­dicsérni, azt. ahogy még a né­ma szereplők is — pedig le­hettek vagy húszán — pon­tosan reagáltak a színpadi cselekményre, bizonyítva, hogy a rendezők figyelme mennyi­re kiterjedt erre is. A szerep­lők dicsérete, néhány kisebb hiba felsorolgatása helyett egyetlen alapvető fogyatékos­ságra hívnám fel az együttes figyelmét: a színpadi beszéd fontosságára, amellyel — ér­dekes módon főleg a fiata­lok — nagyon pongyolán bán­nak. elhanyagolva a tiszta és szép magyar beszéd megóvá­sára irányuló kötelességüket. Földeák Róbert A Fafia Negra Vecsésen í A Sokat olvasott regények alakjait a közönség szereti a 1 színpadon viszontlátni, figyel- v ni az elképzelt figurák sorsát, £ amint húsból és vériből valók­2 ká elevenednek a reflektorok fényében. Ez biztosította szín­\ te mindenkor a világirodalom kiemelkedő regényeinek szín- padi sikereit, s talán legin- \ káb'b érvényes ez a nagy ma- \ gyár mesemondó, Jókai Mór \ munkáira. „Az aranyemiber”- \ nek éppen harmadik fürnvál- \ tozatát forgatják a Vaskapu- \ nál — s az elmúlt hetekben ? nagy sikerrel mutatták be az ^ újhartyáni színjátszók — „A kőszívű ember fiai”-ból több £ mint ézerötszáz előadást tar- 5 tottak színházaink és színját- / szó együtteseink. A „Kárpáthy j Zoltán” színpadi változata a / Petőfi Színpad emlékezetes si- í kere volt megyénkben, s hosz- • szán lehetne sorolni még to­ll vább a címeket. Éppen ezért í nagyon helyesen választott a \ Vecsési Földművesszövetkezet Jókai kultúrcsoportja. amikor £ névadójuknak romantikus \ színművét, a „Szegény gazda- 'tf gok”-at tűzték műsorukra az \ egyik legnagyobb magyar ren- dezönek. Hevesi Sándornak a ' dramaűzálásában. Hevesi szá­Lengyel államférfiak üdvözlő távirata magyar államférfiakhoz Aleksander Zawadski, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Wla- dislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a Len­gyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke távirat­ban mondtak köszönetét Dobi Istvánnak és Kádár Jánosnak a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából küldött üdvözletükért. Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisz­tere ugyancsak táviratban kö­szönte meg Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság kül- ügyminitszerének a lengyel nemzeti ünnep alkalmából kül­dött jókívánságait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom