Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
2 n*r ßfFCYEl &£Mm> 1962. AUGUSZTUS 5, VASARNAP . Szervezetlenség, kapkodás a Monori (gépállomáson A nehézségeken csak a termelőszövetkezetek összefogásával lehetnek úrrá Az utóbbi időben egyTe többet panaszkodnak a termelőszövetkezeti vezetők a Monori Gépállomásra. A gépállomás nem teljesíti időre a vállalt kötelezettségeket. Ha szántás- ról-vetésről van szó, még csak hagyj án, de ha egyéb munkát kémek a termelőszövetkezetek, megáll a tudomány. Ezért ma már a termelőszövetkezetek többségében bizalmatlanok a gépállomással szemben. Ezt mutatja az a gyorsütemű gépesítés is, ami csaknem valamennyi termelő- szövetkezetben megfigyelhető az utóbbi időben, A panaszra, a bizalmatlanságra van is okuk a tsz-veze tőknek. A tavaszi munkák idején, még kielégítette a termelőszövetkezetek igényeit a gépállomás, de a növényápolásnál már kevésbé volt segítségükre. Most a nyári idényben pedig bármelyik termelőszövetkezetbe kopogtattunk be, csaknem mindenütt tele vannak panasszal a gépállomást illetően. De zúdul a panasz a járási pártbizottsághoz, a járási tanácshoz is. Azért, hogy a nyári feladatokat jobban összehangolja a gépállomás a termelőszövetkezeteikkel, a járási pártbizottság á közelmúltban értekezletre hívta össze a tsz-ek és a gépállomás vezetőit. ígéretet is tettek a hibák kijavítására. A közelmúlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a gépállomás továbbra sem áll feladata magaslatán. Sorolhatnánk azokat a panaszokat, amelyeket a termelőszövetkezetekben elmondottak, de csupán néhányat említünk meg közülük, hiszen ezekből a gépállomás vezetői sokkal többet tudnak, mint mi. Az egyik panasz — ami szinte általános, hogy az idén nagyon sok baj volt — és van jelenleg is — a kombájnokkal. Több termelőszövetkezetben panaszkodnak amiatt is, hogy-a cséplőgépeket anélkül küldték ki, hogy azokat kijavították volna. Panaszra ad okot, hogy sok traktor elromlik — elsősorban a G—35- ösök. — A tsz-vezetőkkel való megbeszélés nélkül visznek et gépeket más munkaterületre stb. A monori járásban, mintegy 18 000 hold gabona várt learatásra, illetve betakarításra. A gépállomás e területnek mintegy hatvan százalékára kötött szerződést. Az általános tapasztalat: örülnek a járás vezetői, ha a negyven százalékát géppel takarítják be. A területnek még mintegy 8—10 százaléka vár betakarításra, tehát valamit javításnak eredményükön a kombáj- nosok. A gabona a szokásosnál későbben érett, türelmetlenebbek voltak a termelőszövetkezeti vezetők is, mint az előző esztendőkben. A gépállomás kiküldte gépeit a termelőszövetkezetek tábláira, több okból azonban nagyon sok volt a műszaki hiba. Nedvesebb volt a gabona szára mint máskor, tavaly ősszel az aszályos időjárás miatt nem tudták jól elmunkálni a talajt, stb. Törtek a gépek, a szerelő személyzet pedig nem bírta a sok munkát. A termelőszövetkezeti gazdák, látva a gépállomás tehetetlenségét, kaszával kezdtek az aratáshoz. Ezt — a körülményeket figyelembe véve — nem is veheti tőlük senki rossz néven. Nehezebb körülmények között, kellett dolgozniok a kom- bájnosoknak, aratógépvezeKÉSZÜL A PERMETLÉ Ötödször permetezik már szőlőjüket az inárcsi Március 21 Tsz gazdái. Gondos munkájuknak még a tavaszi fagyos időjárás ellenére is meglesz a gyümölcse. Felvételünkön azt a pillanatot örökítettük meg, amikor a szövetkezet egyik szőlőmunkása a permetlé toronyból megtölti az útra készen álló hordót tőknek, mint az előző években, de talán nem is rajtuk múlott teljes egészében, hogy az idei betakarítás rosszul sikerült. A gépállomás vezetői arra hivatkoznak, hogy sok a rossz régi kombájn. Igazuk van abban, hogy a régi magyar gyártmányú kombájnok nem veszik fel a versenyt a modem szovjet gépekkel. Éppen ezért kellett volna elfo- gadniok a járás vezetőinek azt a javaslatát, hogy ezeket a gépeket egy termelőszövetkezetben, illetve lehetőleg egy- egy táblán üzemeltessék. Üzemeltetésüket így sokkal jobban megoldhatták volna. A javítás is sokkal egyszerűbb lett volna, mint így, amikor a szerelőknek a járás minden zugába kellett futniok a régi gépekhez. Ilyen körülmények között nem is győzhették a rengeteg munkát. Ha itt tartunk, azt is meg kell mondani: a gépállomás túlontúl „gyorsan” felkészült az aratásra. Gyorsan de nem alaposan. Ez legyen intő példa a jövőre: nem „muszáj” elsőnek befejezni a javítást. Az aratásnál tapasztalt hibák, nemcsak a gabona betakarítására voltak és vannak hatással. A gépállomás körzetében — amelyhez az egész járás tartozik — rendkívül lassan halad a talajmunka is. A termelőszövetkezetek nyári mélyszántási tervét hatvankét százalékra teljesítették ugyan, de ez a szám rendkívül csalóka. A szövekezetek ugyanis kevés mélyszántást terveztek, de a szakpropaganda hatására tarlóhántás helyett mélyen szántatják fel tarlóikat. Ha a mélyszántási tervet és a tar- lóhántási tervet összevonjuk és azt vesszük figyelembe — egyébként ez a helyes — akkor csak 34 százalékát szántották fel a tarlóknak. A szántás az utóbbi napokban meggyorsult, de most sem halad kielégítően és félő — ha hatásos1 intézkedés nem történik — hogy a kapások betakarításáig nem is lesz felszántva valamennyi. A talajmunkában mutatkozó elmaradás a gépállomás és a termelőszövetkezetek közötti rossz együttműködéssel magyarázható. Ezért már nem kizárólag a gépállomás vezetőit kell elmarasztalni. A termelőszövetkezetekben a tagság — a gépállomás tehetetlenségét látva — az. aratáshoz kezdett. Ez sok embert lefoglalt, s ezért nem maradt elegendő erő a keresztek összerakására, a kombájnszalma lehúzására, a tarlók gereblyézésére stb. A késlekedés miatt a traktorok levél a tsz elnökének Kiskunkcházára az amúgy is gyér létszámot. Ahhoz pedig, hogy meggyorsíthassák a jövő évi termés szempontjából elhanyagolhatatlan szántást, traktorosok kellenek. Kiss József igazgató szerint legalább 70 traktoros kellene ahhoz, hogy sokrétű feladatukat elláthassák. A 135 traktor közül ugyanis mindössze 35 üzemel két műszakban. Milyen megoldást lehet találni e nehéz helyzetben? Csak egyfajta megoldás lehet: a termelőszövetkezeti vezetők adják át a gépállomásnak azokat a traktorosokat, akiket a télen kiképeztek, vagy akik értenek a traktorvezetéshez. Ezek az emberek, most dolgozzanak bárhol is, olyan hasznos tevékenységet nem fejthetnek ki, mintha traktorra ülnének. Több tsz vezetője meg is Ígérte a „támogatást”, de eddig mindössze néhány traktoros jelentkezett. Célravezető lehet — ha gyorsan cselekednek — az is, hogy az üzemekből kikérik azokat a munkásokat, akik korábban traktorosok voltak. Ezek a kezdeményezések helyesek de a gépállomás vezetőinek — főleg a főagronó- musnak — szakítaniok kell azzal az „elképzeléssel”, hogy ezeket az embereket szétszórják a járás községeiben. A gépállomás vezetői ugyanis azon a nézeten vannak, hogy a traktorokra ülő munkásokkal a gépállomás rendelkezik. Ez az álláspont merőben hibás. A tsz-ek által gépre ültetett tagok és az üzemből visszajövő munkások dolgozzanak csak a maguk termelő- szövetkezetében, a maguk községében. Nemcsak azért, mert étkezésük, éjjeli szállásuk így biztosított. hanem azért is, hogy ily módon is érdekeltté tegyék a tsz-ek vezetőit abban, hogy minél több traktorost ültessenek gépre, minél gyorsabban haladjon a szántás. A nyári munkák eddigi időszakúban . rosszul vizsga- i zott á Monori Gépállomás, a közeljövőben azonban sokat javíthatnak. Úrrá kell lenni a szervezetlenség okozta idegeskedésen, kapkodáson. Ez vezethet csak eredményre. Mihók Sándor Távirat Gödöllőről A gödöllői Petőfi Termelő- szövetkezet tagsága és vezetősége szombaton délután táviratban jelentette szerkesztőségünknek, hogy sikerrel teljesítették az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukat: valamennyi gabonaféle aratását, behordását és cséplésót augusztus 3-án befejezték. Kedves Szőke Elvtársi Most, hogy rendezgetem a szövetkezetükben írott jegyzeteimet, látom, nem tudom teljesíteni kívánságát. Ha emlékszik még rá, arra kért egyik brigádvezetőjével a minap, csak jót írjak gazdaságukról. Szívesen tenném, ha megérdemelné a szövetkezet. Erről azonban éppen az önök tájékoztatásai alapján nem győződhettem meg. Feltételezem azt is tudja, hogy az újságírónak egy-egy tudósítás, riport, vagy cikk megírásához tényeikre, pontos adatokra van szüksége. A dicsérethez is meggyőződés kell, teszem azt valóban jó ütemben folyik-e az aratás, vagy a mélyszántás, ön megtagadta a' felvilágosítást, azaz először csak úgy általánosságban tájékoztatott. Mondván, minden a legnagyobb rendben megy, most már éjjel-nappal dolgoznak, szántanak a traktorok. Azt viszont, hogy hány holdat arattak le pontosan, mekkora területet szántottak fel, elégedett-e a gépállomással, már nem sikerült kihámoznom szavaiból. Ráadásul, amikor az említett brigádvezető is bekapcsolódott a beszélgetésbe, egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, ön például azt állította, a Kiskun Tsz-ben jól haladnak az aratást követő járulékos munkákkal. A brigádvezető viszont beismerte, három napja nem tudnak összerakni egy kazlat, olyan lassan megy a szalmalehúzás a kombájnok után. Kiderült, hogy a szántás körül is hajók vannak, de a gépállomásra, nem tudni mi okból, nem akarnak rosszat mondani. Végülis, Ön, elnök elvtárs megunta kérdéseimet, kerekpéi'ec kijelentette „mit faggat maga engem, nem tartozunk mi egymásnak beszámolni”. Ügy gondolom, ha személyes jellegű kérdésekkel „ostromoltam” volna, jogos lenne a kifogás. Mivel azonban annak a gazdaságnak a munkája érdekelt, amelynek tagjai önt megválasztották,- továbbra is jogosnak tartom, igényemet a tájékozódásra. Annál is inkább, mert ha valami akadályozza az időszerű munkákat, esetleg felhívhassam az illetékesek figyelmét. vagy ha gördülékenyen folyik a munka, lapunk hasábjain keresztül megdicsérhessem, akik ezt megérdemlik. Hadd mondjam még el — tudom, nem azért tagadta meg a nyilatkozatadást elnök elvtársimért megharagudott rám; esetleg ellenszenvesnek talált, hanem mert egyszerűen Ön sem tudja, hányadán is állnak szövetkezetükben a betakarítással. És ez a nagyobb baj. Jól tudom, alig egy hónapja jött vissza a zsámbéki elnökképző iskoláról. Nehéz helyzetben találta szövetkezetét. megbomlott a rend, a bizonylati és a munkafegyelem. Azt sem akarom elhallgatni, hogy némi érdemeket is szerzett már, hogy minél előbb rendbejöhessen a szövetkezet Mutatkoznak a kibontakozás jelei, s minden remény megvan arra, hogy az idei évet már nem 12,50 forintos munkaegységgel zárják. Ahhoz pedig, hogy valóban rendet teremtsen a gazdaságban, elengedhetetlenül szükséges^ hogy tudja, mi történik, napra. sőt órára készen ismerje, hogyan haladnak a munkákkal. Ami pedig a sajtó munkatársait illeti, biztosíthatom: segíteni akarunk munkájában anélkül, hogy a dolgába „beleavatkoznánk”. Remélem, a legközelebbi találkozásunkkor már nem tekinti érdeklődésemet felesleges háborgatásnak, s eleget tudok tenni óhajuknak is, jót írhatok szövetkezetükről. Ehhez kíván jó munkát s üdvözli Súlyán Pál ILYENKOR SEM PIHENNEK az erdészek. A Budapesti Állami Erdőgazdaság* nyáregyháza erdészetében — akárcsak az ország más részein, nyáron is folyik a fakitermelés Látogatóban a versenytársnál Nagy a választék: kézen, vállon hordozható bőr iskolatáskák 65,— Ft-tói 135,— Ft-ig Diáktollak 14,40 Ft-tól 56,— Ft-ig Pasztell ironok 3_ Ft-tól 18,— Ft-ig Iskolakörzők 11,— Ft-tól 33,— Ft-ig Bőrből, fából, műanyagból készült tolltartók 5,80 Ft-tól 48,— Ft-ig a papír, és írószerbol- tokban, áruházakban és földművesszövetkezeti boltokban /Har mosí szeresükbe mieinket! nem kezdhettek munkához. Emiatt zúgolódtak is a traktorosok, hiszen a legnagyobb dologidőben nem dolgozhattak. Többen emiatt ott is hagyták a gépállomást. Jelenleg a gépállomás 135 traktorából mindössze ötven szánt. Ez* rendkívül kevés. De remény sincs arra, hogy a közeljövőben többet osszanak be szántásra, mert a gépállomás 34 gépével megkezdődött a cséplés is. Csépelni való pedig — azért, mert sokat vágtak le kézzel — a tervezettnél lényegesen több lesz. A gépállomás vezetői keresik a kiutat ebből a maguk teremtette nehéz helyzetből. Azt tervezik, hogy a kombájnokat is beállítják csépelni. Ez azonban csak fél megoldásnak látszik. Igaz, hogy gyorsabban halad a cséplés, de a kombájnoknál dolgozó traktorosok így nem szabadulnak fel, nem ülhet- I nek traktorra, nem növelik 3Mindkét félnek hassnns ívsz « verseny Az úri Béke Termelőszövetkezet tagsága a tápiósápi Petőfi Tsz gazdáit hívta páros versenyre. A két község között nem nagy a távolság, ezért többször ellátogatnak egymáshoz a két tsz vezetői, illetve küldöttei. Csütörtökön a rekkenő meleg sem tartotta vissza Horin- ka Józsefet, az úri tsz elnökét és Brecsók Illést, a községi tanács elnökét abban, hogy körülnézzenek a tápiósápi határban. A szigottyai határrészt járták, amikor találkoztunk velük. A kertészetben az asszonyok éppen ebédeltek, amikor a bricska feltűnt az erdő alatt. Na, kit hoz a hintó? — kérdezte a többiektől az egyik asszony. — Talán az elnököt — vélekedett a másik. Az asszonyok megismerték a jövevényt, és rögtön ki is tudódott, hogy Horinka elvtárs tápiósápi születésű. Csodálkozott is a sápi földeken. — Mi újság maguknál? — kérdezték többen is Horinka elvtársat. — Úgy látjuk, hogy mi előbbre tartunk. Többet mutatnak a növények — válaszolta a kérdésekre. — Csakhogy az úri föld jobb ám, mint a sápi — veti ellene az egyik asszony. — Nem tudom, ha mi is meglátnánk a maguk határát, mi mit mondanánk — nyelvel egy fiatal menyecske. A tsz-elnök gyorsan elvágja a vitát: — Tudják mit, jöjjenek el és nézzék meg. — Nem is lene rossz — vélekedik az asszony társaság egyetlen férfitagja. — Komolyan mondom, beszéljék meg az elnökkel, szívesen látjuk magukat. Biztos, hogy mindannyian tanulnánk a beszélgetésből — invitálja a tsz-elnök a sápiakat. ' — Bennünket például na- gyón érdekel az öntözéses termelés. Maguk ebben előbbre vannak. Nálunk csak száraz kertészet van — folytatja az elnök. A beszélgetés során szóba kerül az aratás, s a terméskilátások. Még arról is eldiskurálnak : mi lesz akkor, ha minden fiatal iskolát jár — középiskolára gondolnak — ki műveli meg a földeket. Ugyancsak megoszlottak a vélemények. Abban egyeztek meg végül is. hogy az iskola azért „nem árt” a fiatalságnak. ■— Ajjaj, mire a mi gyerekeinJc kijárják az iskolát, akkorra már nem is kell kapálni — vélekedett az egyik fiatalasszony. A vendégek körülnéztek a kertészetben, majd búcsút vettek az asszonyoktól. Még a késő délutáni órákban is láttuk őket a sápi határban, amint az egyik domboldalon kapaszkodtak fel. — m. s. —
