Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

1962. AUGUSZTUS 5. VASÁRNAP

"^íirfap

3

Korszerű textilgyár Pomázon

Egy esztendő alatt megváltozott a gyár képe

Pilisvörösvár hajlandó a környező községeket hideg aszfalttal ellátni

Saját telepén készíti az útburkoló anyagot

Esztendeje, tavaly a nyár derekán járhattam utoljára itt, a Pomázi Posztógyárban. Akkor a gyár főmérnöke kalauzolt. Még ma is emlékszem a fáradt keserűségre, ami hangjában bujkált, amikor a túlzsúfolt üzemrészeken, a szinte életveszélyesen keskeny, ládasoroktól határolt folyosókon vezetett. Emlegette, hogy vannak szervezési, bővítési terveik, de ki tudja, mikor valósulnak meg.

A napokban találkoztunk Budai Lászlóval, a járási párt- bizottság ipari felelősével.

— Elmehetnének Pomázra az elvtársak — mondta. — Azt hiszem, érdemes megnézni, mit csinálnak ott.

így történt, hogy nem sokkal később bekopogtunk Ku- balek Sándornak, a Pomázi Posztógyár igazgatójának ajtaján. Bevezetőként az emlékezetemben élő képet idéztem. Az igazgató mosolyogva a szekrényhez lépett és pillanatokon belül

hatalmas rajz

került az asztalra. Az üzem alaprajza. Alul, a jobb sarokban kát kézzel írt sor. Két dátum. „1961. december 31. A termelőüzem építkezése megtörtént.” Alatta a másik, a frissebb. „1862. július 1. A termelőüzem átszervezése megtörtént.” A terv megvalósítását az iparág igazgatójának aláírása igazolja.

És hogyan fest mindez a' gyakorlatban?

A legnagyobb gondot a raktározás okozta. Emiatt volt még tavaly is a látogatónak az a benyomása, hogy az egész gyár egy ládaraktár, amelyben itt-ott gépeket is elhelyeztek.

Most azonban hiába keresek bármit is, ami a tavalyi helyzetre emlékeztet. Az udvaron, a kerítés mellett úgynevezeti, szabad raktár létesült. Hullámpala tető — oszlopsoron. A ládák ide kerültek, pzzel jelentős hely szabadult fel az üzemi épületekben és így nemcsak a dolgozók munkakörülményei javultak meg, hanem létre tudták hozni a textiliparban annyira jelentős

technológiai sorrendet is.

Az anyag útja és körforgása a minimálisra csökkent és a munkafolyamatok sorrendben követik egymást.

A termelőüzem rekonstrukciójának kezdetén osztályvezetői értekezleten vitatták meg lehetőségeiket. Az osztályvezetők valamennyien arról adtak számot, hogy a hozzájuk tartozó dolgozók részt kérnek a munkából.

A szövőelőkészítő és a szövődé átrendezése, a keresztor- sózó megfelelő elhelyezése azt eredményezte, hogy a munka termelékenyebb, de egyszersmind könnyebb és biztonságosabb lett. Mégis, a változásnak talán az a hetven lánj és asszony örül a legjobban akik a kivarróban dolgoznak Eddig két műszakban, nappá is mesterséges fénynél végezték szemet erőltető munkájukat. Ez most egycsapásrí megváltozott. Egy műszakban világos, tiszta helyiségekbe! dolgoznak. Itt végzi munkájá már esztendők óta Moinár Jó

zsefné és Bállá József né is. Mindketten nagyon örültek a változásnak. Mosolyogva számoltak be arról, hogy akadtak, bár nagyon kevesen, akik szerettek délután dolgozni, lévén akkor kisebb az ellenőrzés. A legtöbben azonban nagyon örültek az új helyzetnek.

Az idei első féléves termelési terv, az előző félévhez képest 8 százalékos emelkedést mutat, amelyet 85 százalékos termelékenységgel biztosítottak. A költségszintet a tavalyi

85,8 százalékról az idei első félévben 82,9-re csökkentették.

A baleseti statisztika arról tanúskodik számaival, hogy az ember szempontjából milyen jelentőséggel bír a gyárban végrehajtott rekonstrukció. 1961. második félévében a három napon túl gyógyuló sérülések miatt kiesett napok száma 244 volt, míg 1962. első félévében ez a magas szá,m 88 napra csökkent.

Utolsó kérdésül a „hogyan” marad. Hogyan tudták biztosítani a terv termelékeny munkával való teljesítését, a rekonstrükció idején, azzal' párhuzamosan? Az igazgató válaszában jelentős helyet foglal el

az anyagi érdekeltség

elvének hangsúlyozása. - A megfelelő prémiumrendszer kialakítása, ahol nemcsak adni. hanem megvonni is lehet. Jelentős volt a pártszervezet és az áltála mozgósított tömegszervezetek segítsége is, valamint a párttitkár, Farkas József elvi segítsége.

A pomáziak nem fáradtak bele üzemük felújításába. Ennek igazolására csak annyit: most építik át a régi, elavult konyhát. Annyian jelentkeznek társadalmi munkára, hogy nehéz beosztani őket.

Th'urzó Tibor

Nem is az az érdekes, hogy Pilisvörösvárott aszfaltjárda épül, hanem az, hogy hogyan. Igen, házi kezelésben, de ■ hát ezt sok minden felé csinálják így. Pilisvörösvárott azonban a járdaépítéshez vagy tíz napja községi bitumen keverő telepet, valóságos kis üzemet létesített a tanács. A járda anyaga újszerű hidegaszfalt, helyi újító eljárása szerint és felügyelete alatt készül ezen a telepen, nagyrészt helyi

anyagból — helyben. Mindez rendkívül olcsóvá teszi a munkát és így a községfejlesztési alapból az erre a célra szánt 145 ezer forintból

négyezer folyóméter járdát ,

építhetnek ez idén. Most

kezdenek hozzá, bizonyosra veszik azonban, hogy három hét alatt, de legkésőbb augusztus 20-ig befejezik az 1962. évi járdaépítési tervet.

Már önmagában az is dicséretre méltó leleményesség, hogy a községben lakó Lukács Ferenc útépítési technikus a hidegaszfalthoz űj, olcsó keverési szisztémát gondolt ki és azzal tavaly néhány négyzetméter járdát burkolt kísérletképpen. Erről annak idején be is számoltunk. Még nagyobb leleményességgel látott azután hozzá a községi tanáccsal együtt most már ahhoz, hogy a sikeres kísérlet után mennél kevesebb költséggel belefoghassanak az újfajta járda építésébe.

A múlt évben beszerzett a tanács tizenhét tonna bitument teljes áron. Ezenkívül azonban minden hozzávalóhoz rendkívül olcsón igyekezett hozzájutni. A bitumen felmelegítéséhez például üst kell, mégpedig jókora, amelyet, ha megvásárolnak, nem kis összeget költhetnek rá. Kértek tehát és kaptak is egyet kölcsön a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Útügyi Igazgatóságától. Inárcs- ról kellett elhozatniok bérelt teherautón az ezer literes üstöt és oda kell majd vissza- szállítaniok néhány hét múlva, de még így is lényegesen kevesebbe kerül a vásárlásnál. A szükséges meszet a helybeli Üj Élet Tsz-től önköltségi áron szerzik be. Nagy mennyiségű homok is kell. Van saját homokbányája a községnek,

annak a homokja viszont nem alkalmas, nagyon tapadós. Van azonban a faluban két maszek homokbánya is, terméke megfelelő szemcséjű. Mindkettő voltaképpen planí- rozásra váró házhely, de amíg el nem hordják róluk

a homokdombot,

egyik sem építhető be. Tulajdonosaik tehát szintén leleményesen azokkal hordatják le a dombjaikat, akiknek homokra van szükségük és tonnánként tíz forintot kérnek. A tanácstól azonban községük iránti szeretetből még ennyit sem kívánnak, sőt ötven tonnát díjtalanul engedtek át, a további homokszükségletért pedig teherautó rakományonként esetről esetre mintegy két és fél tonna, összesen tiz forintot kérnek.

További kellékeik még a bi- tumenikeverő és nagy mennyiségű víz. Előbbit a Pest megyei Építő vállalat tói kapták kölcsön, utóbbit pedig — önköltségi áron — a pilisszent- iváni vízmű szolgáltatja. Cserébe Pilisvörösvár ugyancsak önköltségi áron rendelkezésre bocsát Pilisszentivánnak annyi járdaépítő anyagot, amennyi ez idén a községnek szükséges. A közeli Telki ugyancsak megállapodott már, még ezen a nyáron szintén kap pilisvö- rösvári hidegaszfaltot. Solymár, Üröm. Pilisborosjenő, Piliscsaba és Pilisszántó szintén érdeklődik a hidegaszfalt iránt, idén, vagy jövőre esetleg ezek a községek is az újfajta útburkolóanyagból építik járdáikat.

Pilisvörösvár az anyag fel- használásához szakértő munkásokat is ad kölcsön, saját kilenc tagból álló kubikosbrigádját, a tanácsnál immár negyedik éve dolgozó jászladá- nyi embereket. Lukács Ferenc tanította be őket nemcsak arra, hoig.yan kell a hidegaszfalttal dolgozni, hanem arra is. hogyan kell azt előállítani. Ök a hidegaszfalt készítő telep munkásai is, illő bérért. Irányítójuk és munkájuk ellenőrzője szintén Lukács Ferenc, alki — hajnalonként, mielőtt budapesti munkahelyért; indulna és esténként, valamint

szombat délutánonként, amikor onnan hazatér —

társadalmi munkában

műszaki vezetője a járdaépítésnek. Másik vezetője és irányítója a munkálatoknak Peiler János vb-elhök. Tőle hallottuk:

— Négyzetméterenként mindössze körülbelül harminc- nyolc forintba, tehát rendkívül kevés pénzbe kerül a Lukácsféle hidegaszfaltból készüli járda. Másfajta keveréket, mintegy ötven százalékkal az egyéb útépítések költségánéi olcsóbbért szándékozunk felhasználni a kocsiutaik aszfaltozásához. Ezt az anyagot már Lukáccsal kikísérleteztük és együtt jelentjük be újításnak. Az újfajta útburkolattal a múlt évben készült százötven méter hosszú kísérleti úttest bevált. Jövőre több forgalmas utcánk kocsáútját szeretnénk belőle megépíteni.

— Egyébként a hidegaszfalt- járdák iránt az egész községben nagyon nagy az érdeklődés. A bányatelepen a Korvin Ottó utcában például az ottla- kók saját kezdeményezésükre társadalmi munkában felosá- kányóztak és elhordták 180—; 180 köbméter földet, hogy a járdát az aszfaltozáshoz előkészítsék. Igenám, csakhogy ez az utca nem szerepel idei járdaépítési tervünkben;

A példa azonban ragadós,

egyre-másra jelentkeznek az 1 utcák lakói azzal, hogy szintén, előkészítik aszfaltozáshoz járdájukat. Többre ’ azonban semmiképpen sem telik, terven felül nem biztosíthatunk egy fillért sem. így hát meg kellett tiltanunk a jelentkező utcáknak, hogy belevágják a csákányt a járdák kemény földjébe. Azt hiszem, nemigen fordult még elő valahol, hogy a társadalmi munkát megakadályozza a tanács.

Igen, ilyesmi aligha történt még meg. De az sem nagyon, hogy ennyi leleményességgel, ügyességgel és értelemmel biztosították volna a községfejlesztési munka olcsó elvégzését. Ezért is olyan tanulságos a pilisvörösvári hidegaszfalt története.

Sz. E.

A szövőelökészítőben is megváltoztak a munkakörülmények. Tágas, világos a műhely

A kivarró két dolgozója: Molnár Józsefné és Bállá Józsefné munka közben

(Koppány György felv.)

VASÁRNAPI POSTA

„SZAK-PARASZT"

tudás nélkül bárki helyesen, jól irányíthatna, vezethetne. Ma még elég a szerzett, az évek során tapasztalatilag felhalmozott ismeretanyag, de néhány esztendő múlva ez már kevés lesz. A növény- termesztésben a gyomirtó vegyszerek használata, az öntözéses gazdálkodás, az állattenyésztésbe* a tápetetés, az itatásos borjúnevelés, a nagyüzemi baromfitenyésztés, az egyedi takarmányozás, a gyümölcstermesztés új módszerei, a fokozódó gépesítés, mind-mind magasabb fokú szakismereteket kíván.

E magasabb fokú szakismeretek elsajátítása egyet jelent a magasabb fokú gazdálkodással, azaz a nagyobb eredményekkel. Nem egy termelőszövetkezetünknek van „aranyat érő” mindenese. Olyan tagja, aki több üzem- ágban is jól használható, s aki ura egy-egy részterületnek, a legváratlanabb helyzetekben is' megleli a megoldást. Ilyen aranyat érő parasztemberek sokaságára van szükség ma, s még inkább szükség lesz holnap. Ott is, ahol ma még húzódoznak ettől, ott Is, ahol még semmibe veszik a tanulás fontosságát, ott Is, ahol még nem értik, hogy az ezer holdak, a több száz darabos marhaállomány más irányítást, másfajta vezetést követel meg, mint azelőtt a nyolc-tíz hold, a két-három tehén. A tények figyelmeztetik erre azokat, akik nem akarják megérteni az idők szavát, akik kisüzemi módszerekkel akarnak a nagyüzemben eredményeket elérni.

A szaktudás olyan kincs, amelynek hiányát valamennyi közös gazdaság megérzi. A szaktudás olyan kincs, amelynek kamatoztatása nemcsak annak hasznos, aki birtokában van, hanem az egész közösségnek, a termelőszövetkezet egészének, ahol a nagyobb tudású tagok munkája nyomán jövedelmezőbb lesz a kertészet, nagyobb hozamú a gyümölcstermesztés, a szántóföldi növénytermesztés, eredményesebb az állattartás.

A szak-parasztok, a szakin u n k á sk é p ző- tanfol vamot, illetve mezőgazdasági tanuló iskolát végzettek száma ma még nem nagy. De mellettük ott vannak a technikumot, főiskolát, egyetemet végzettek, s nemsokára ott lesznek azok is, akik az új formát, a felsőfokú technikumot végezték el eredményesen. S ugyanakkor ott vannak azok is, akik éppen az ő példájuk nyomán érzik szükségét a többet tudásnak, a tanulásnak, akik szintén szak-parasztok akarnak lenni, azaz többet érő emberek.

A falun végbemenő változásoknak ez csak egyik jelensége, de hangsúlyozni kell, hogy nagyon fontos jelenség. Bár most, a nyári nagy munkák idején kisebb gondja is nagyobb a termelőszövetkezeteknek, mint a télre gondolni, nem árt. ha éppen most, ezekben a túlzsúfolt napokban -és hetekben figyelnek fel ■ azokra, s jegyzik meg azok nevét, akik hozzáértésükkel, munkájukkal még többet használhatnak a közösnek, s „előjegyzik” őket az ősszel, a télen induló tanfolyamok névsorára.

Az, hogy a fiatalok tanulnak, ma már a legkisebb faluban is természetes. Az idősebb nemzedék tanulása, „iskolába járása” azonban még nem az. Előítéletek, maradi gondoskodás nemegyszer a „mit szólnak” hangoztatása az, ami akadályozza e nemzedék bevonását. E nehézségek legyűrése a falu közös ügye, s elsősorban a falun dolgozó kommunisták ügye. Elsősorban nekik kell személyes példamutatással, meggyőző szóval eloszlatni az efféle aggályokat, de bátran hívják segítségül a falu értelmiségét, a tömegszervezetek aktíváit, mindazokat, akiknek szavára ad a falu népe, s akkor nem okoz seholsem gondot a megfelelő létszám biztosítása.

Igen, ma már a földművelést is — tanulni kell. Ma már kevés az, ami azelőtt elég volt, hogy „ellesi” a gyerek az apjától ezt a tudományt. A technika századában élünk, s ez a technika mind diadalmasabban tör be a mezőgazdaság minden területére is. A technika századában csakis az olyan ember állhatja meg sikerrel a helyét, aid ehhez a századhoz méri lépteit, igazítja tudományát. Ez alól nem kivétel a falu sem.

A szak-paraszt új jelensége mezőgazdaságunknak. Olyan új jelenség, amelynek hordozói büszkék lehetnek a szokatlan szóösszetételre, akik bátran vállalják ezt a jelzőt, mert tudják, hogy az a — holnapot jelenti.

Mészáros Ottó

í Nem tudom, megenged-e a í magyar nyelv efféle szóössze- ; tételt, én mindenesetre már ; találkoztam vele, amikor ; egyik termelőszövetkezetünk £ állattenyésztési brigádvezető- \ je után tudakozódtam. — Ja,

\ a szak-paraszt — mondta a \ megkérdezett, s útbaigazí- £ tott. Amikor rátaláltam,

^ szóbahoztam a dolgot, vajon ^ miért az új titulus? ' _

(i Kiderült, hogy a szakig paraszt állattenyésztő szak- munkásképző tanfolyamot % végzett, s sikeres vizsgája után lett brigádvezető. A fa- ^ lubeliek meg elkeresztelték ^ — szak-parasztnak.

% Ennyi maga a történet, de ^ azt hiszem, érdemes gondolni kozni rajta. Hiszen nem is gólyán régen, még valamifé- í le lebecsülő jelzőt jelentett | a paraszt megfogalmazás. ^Semmihez sem ért, paraszt ‘j— mondogatták, s persze: ak- 'j kor sem volt igaz! A föld- 'j művelő embernek egyéni kobrában is sok dologhoz kel- b lett értenie, hiszen a maga b kis ' gazdaságában is ezernyi gonddal, megoldásra vá- b ró kérdéssel találta- szemben b magát. S ha akkor nem volt g-igaz, most százszorosán nem b az, mert a nagyüzem nem- ^hogy kívánatossá, hanem el- f engedhetetlenné teszi azt, ^ hogy szakosodjék a mezőgaz- ^ daságban tevékenykedők is- ^ merete, hogy ne úgy „általiéban”, hanem egy-egy szak- 'j területen legyenek igazán b gazdái termelőszövetkezetükének.

A mezőgazdasági szakember-szükséglet olyan rohamosan nő, hogy az agrároktatási intézmények képtelenek azt kielégíteni. Ugyanakkor sok olyan üzemág is van, ahol nem kell egyetemi végzettség, viszont a szakismeret elengedhetetlen. Ezt az igényt célszerűen elégítik ki a szakmunkásképző tanfolyamok, amelyek ugyan nagy múltra még nem tekinthetnek vissza, de máris növekvő népszerűségről tanúskodhatnak.

A szak-paraszt, ha ma még némi maliciózus éllel is használják a megjelölést, néhány éven belül valós fogalom lesz mezőgazdaságunkban, s kell is, hogy az legyen.

A tanulás, a többet tudás valaha furcsa hóbort volt faluhelyen. A szakkönyvet forgató parasztra sokan úgy tekintettek mint valami csodabogárra, ma viszont nemhogy segítik az ilyen irányú törekvéseket, hanem nem egy helyen — nagyon helyesen — megkövetelik az olyan beosztásban levőktől, hogy kellő szakmai ismereteket is szerezzenek. Töibb termelő- szövetkezetünk anyagilag is honorálja az elvégzett tanfolyamot, iskolát, a tanulás idejére is különböző kedvezményeket biztosít, s amikor ezt teszi, jövőbe látásáról ad bizonyságot.

Egyetlen olyan területe sincs ma már a nagyüzemi mezőgazdaságnak, ahol szak-