Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
nsr MEGYEI kMíHop 1962. AUGUSZTUS 19, VASARNAP Falu Tamás: Szérű Az elhagyott szérűskerten Átszáll az őszi sóhaj. Itt csépelték a gabonát Fürge cséphadaróval. Zsákba szedték a magszemet, Mert a búza az élet, De mit a csép a földbe vert, A fekete földé lett. Ez is kibújt zölden, buján, A szára már hüvelyknyi. Akár vetik, akár verik, A mag ki akar kelni. Farkas László: János a hangversenyteremben Először jött be János a tanyáról, hallgatni egy kis „úri muzsikát”. Feszült rajta a vőlegény korától gondosan őrzött fekete kabát. A Józsi cigány nyirettyűje mellett kurjantott hajdan duhaj nagyokat, de lassan aztán azt is elfeledte, a száján füttyszó is alig fakadt. Es most ott ült a homályos teremben, a dobogón szólt sok-sok hegedű. János csak nézett, szinte döbbenetben, 4 még akkor is, hogy véget ért a mű. Aztán azt mondta: „Szebben szólt bíz ez, mint a Józsi cigány húrja hajdanán...” Április volt, és friss zápor esett kint, millió duzzadt rügy pattant a fán. Es az eső is, mintha zenélt volna, szélben hajlongva kontráztak a fák. ... Ma vette János népi tulajdonba sok társával az „úri muzsikát”. FILMHlREK I Kenyérszegés közben i nyám a kés hegyével keresztet rajzol a kenyérre, mielőtt ty A megszegi. Pedig nem vallásos, mert utoljára saját es- ty küvőjén volt templomban, a miatyánknak pedig talán jelét \ se mondaná el kívülről... S ráadásul: nem is katolikus, ha- j nem nyírségi „kálomista”. Hogy honnan került be családunkba ty mégis a keresztrajzolás, ma már senki sem tudja. Így volt szo- ty kás annak idején a faluban, így tettek a vallásos öregek, szom- ty szádok, rokonok, minden ősök... És a szokás megmaradt, irá- ty nyitja anyám kenyérszelő kését. Még most is, a budapesti ty bérházban, ahol jó ideje nem saját sütetjét, hanem a bolti ke- ty nyeret szegi... Az apósomék családjában megint más a hagyomány. Ná- ty luk a családfő különös tiszte volt minden időkben, a kenyér- \ szegés ... Az én családomba sem egyik, sem másik szokás nem ke- í rült át. Az egyik nem, mert ahogy az öregek mondják, mi már f istentagadó fiatalok vagyunk... A másik pedig azért nem, ty mert feleségem dolgozó asszony, s ha keresi, szegheti is a ke- ty nyeret... Kicsit elkalandoztak a gondolataim, de mit tegyek? A ke- ty nyár ünnepén, amely az alkotmány évfordulójával együtt hi- ty vataios ünneppé is nőtt, a mezei munka fáradságos voltáról, £ parasztságunk áldozatos helytállásáról, a növekvő terméshoza- ty mokról, meg a mezőgazdasági szocialista nagyüzemek. gyors- ty ütemű erősödéséről szoktunk írni és beszélni, s miközben bol- ty dogan tudjuk magunkénak a gyarapodást, egyben már a kö- ty vetkező tennivalók nagyságát latolgatjuk. Az emelkedett szel- ty lemű ünnepi gondolatok, s a feladatok mérlegelése helyett ty azonban énbelőlem most ez, a famíliámban honos kenyérsze- ^ gési formák fölött történő csendes meditálás kívánkozott ki... ty Hogy miért? Azért mert egyikben is, a másikban is, ha tőlem ty idegen szellemben is, de a kenyérrel való megkülönböztetett ty bánásmód testesül meg ... í \/1 “r szerettem volna elmondani, hogy a kenyérnek, a ty lrl mi családi asztalunknál is ugyanolyan különös értéke ty van, mint régen, apáink, nagyapáink idejében volt... Az én ty asztalomnál például keresztrajzolás nélkül és egyéb külsősé- ^ gek nélkül is legnagyobb vétek nagyobb karéjt vágni, mint £ amekkora kell, s a maradékot szennyes tányérba, szemétbe £ dobni... A kenyér nekünk is nemcsak legfontosabb tápiáié- ty kunk, hanem egyben szimbólum is, akárcsak régen. Hogy mit ty szimbolizál? A jólétet, a biztonságot, a békességet, s ha ma | már géppel vetik, aratják, csépelik, dagasztják, sütik is, de a ty benne megtestesülő verejtékes emberi munkát, egyszóval: maty gát az életet... Mi is érezzük, tudjuk, megtanultuk: ha baj ty van az életben, annak a bajnak első jele, hogy kisebb és fe- ty ketébb a szelet kenyér tányérunk mellett... És mi, hangya- ty emberek milliói, éppen ez ellen, a baj, mondjuk ki: a háború ty ellen hadakozunk nemzedékről-nemzedékre, újra és újra, bíz- ty va, előre nézve, s egyre több reménnyel... ty Tenkely Miklós ty j vxXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXVCvXXXXXXXXXX'CvXXVX\XXXVXXXX'VSNXXXXvXX>XV*XXXXXXXXXXXXXXXXX\XXX á ............................ ............ R ácz József tollrajza MÉSZÁROS OTTÓ: BECSÜLET Bényi ránézett, fejével a kifényesedett, megkopott székre bökött, üljön le. — Melóznom kell. — Ülj le. — Mi az úristen bajod van? Bényi úgy tett, mint aki nem hallotta a kérdést, egéAugusztus 15-től ismét nagy sikerrel játssza a Pest megyei Petőfi Színpad együttese Molnár Ferenc: Olympia című vígjátékát. A képen Tarnay József, Vörös Tibor és Bihari Zoltán az előadás egyik jelenetében ű 2 szén mást felelt, illetve kérdezett. — Te vagy a párttitkár, igaz? Npm prtPttP hová akar mem eitene, kilyukadnii hallgatott. Bényi amikor maga megválaszolt a kérdésre, már öntötte a szót: — Hát ha te vagy a párt- titkár, akkor hallgasd meg, mit csináltak a díszes embereid! Ezek az öntudatosak! Ezek, akik a kongresszusi versenyre a legszebb vállalást tették. Ezek a ... ezek a... Elfulladt a hangja, nagyokat nyelt, csak azután folytatta: — A tisztelt szaktársak! A végellenőrzés visszadobott tízezer anyát! Selejt, selejt, érted? Vagy mind az öt ember selejtet gyártott egy álló napon keresztül, vagy pedig egy gyártott, de az aztán következetesen, öt napon át. Meózni most meózták, visszalökték az egész eresztést! Nyomozd ki, ki volt! Járd végig az embereket, s kérdezd meg őket: véletlenül ebben a nagy kánikulában nem méltóztatott selejtet gyártani? Nem a strandon járt az esze, a gépe helyett? Vagy hívjam be őket sorba, s fogjam rájuk, hogy kivétel nélkül selejtgyártok? Na, adj tanácsot, mi az úristent csirtáljak?! Bényi most már nem is türtőztette magát, szidott mindenkit, mint a bokrot, azokat, ■akiknek csak a pénzen jár az esze, a meót, az egész műhelyt, Bartalt, a „selejtgyár- tók” művezetőjét, akinek éppen most kellett szabadságra mennie, Gyureket, hogy nem nézett azok körmére, s végül őt is, hogy „ilyen öntudatosokra nevelik az embereket”. Az igazat . megvallva,--------—--------- mar nem nagyon figyelt arra, Bényi mit dohog. Sorra vette az öt embert, akik keze alól az anyák kikerülnek, s akik most tízezret elfuccsoltak. Melyikük lehetett? Elég, ha egyikük elengedi magát, a megengedettnél nagyobb a százalék, a meó nem törődik vele, visszadobja az egészet. — Hová mész — förmedt rá Bényi. — Bízd rám. Majd csak lesz valami. — Dehát... — Semmi dehát. Te most ne szólj semmit az embereknek. Semmit, érted?! Mert biztos vagyok benne, hogy akkor megint téma lennél a taggyűlésen. a modorod miatt! Helyes? Itt kuksolsz, s kész. Ha okosabb leszek, majd megkereslek. * Míg a gépek között a helyére ment, újból sorra vette az embereket: Vinyetz... nem, ő nem lehet. A legidősebb ... bizalmi... a legprecízebb emberek egyike.. Bognár Jóska... ő sem, o yan a keze, mint egy sebésznek ... Fényesné... nem, az sem, kétszer is megnézi, mit ad ki a*keze alól. Julika .. hebrencs kislány, de hát az még nem ok, hogy mindig nevet... Vörös Pali ... új ember, néhány hónapja került ide, nem nagyon szól soha, de dolgozni azt tud. látszik rajta. Megindította a gépet, s arrafelé tekintett, ahol Bartal emberei dolgoztak. A fene egye meg. Megérti Benyit, hiszen hét hónapja pontosan, hogy a műhelyből nem került Már csak egy óra v<* *------------------ , műszakból vissza. Valamennyien úgy érezték, hogy moccanatlan az óramutató. • Pokoli volt a hőség, s nem elég, hogy a nap szinte merőlegesen tűzött a műhely hullámbádog tetejére, a gépek maguk is kibírhatatlanul melegítettek. Kezefejével éppen letörölte homlokáról a verejtéket, amikor Gyurek, a csoportvezetője megállt mellette: — A főnök beszélni akar veled. A főnök Bényi Sándort, a főművezetőt jelentette, aki éppen most csukta magára üvegkalickája ajtaját. Pont oda láttak. — Mit akar? — Nem tudom. >— Majd ha lefújtak. — Azt mondta, most. — A fene egye meg, nem érek rá szaladgálni. j Mégis kikapcsolta a gépet, i megvárta, míg a késtartó i visszacsúszik az alapállásba, s | útközben törölgette a rongy- ; gyal a kezét. Amikor Bényi- I hez belépett, látta, nem stim- ! mel valami. Úgy ült a fehér ! papírral letakart asztalnál, í mint aki megkukult. 1 — Mi van? lVÍi baj, Sanyi? í Tíz éve ismerték egymást, ! s ahogy az első időkben nem l állhatták a másikat, most úgy '■ összetartoztak, mint az ikrek. _ rr _ sr jr /m m a «I n 4ü ai n rihbh am *2 #b ss. im isim» •*» t. an *»«■*»« m asv* Ezekben a tervekben azonban j a legritkább esetben szerepel, j hogy a majdani magasabb \ szinten dolgozó gazdaságban j hány és milyen szakmunkás j kell. Pedig ezt is meg kellene \ tervezni, s aszerint kellene év- \ rői évre újabbnál újabb fiata-j lókat küldeni technikumba, s; újabbnál újabb fiatalokat kel- j lene szerződtetni tanulónak a j fejlesztés előtt álló szakágak-! ban. A különben jól dolgozó j és egyre gyarapodó halász- j teleki „Szabad Május 1” Tér- í melőszövetkezet esete is bizo- i nyitja, hogy mennyire elfelejt- í keznek erről a szövetkezeti ve- ! zetők. Itt évről évre 15—20 ! fiatal dolgozik a kertészetben,! a többi idénymunkás között.! Ezek a fiatalok tanulónak! szerződtetve bizonyára szíve- { sen maradnának véglegesen a j növekvő kertészettel rendelke- ! ző, s gyors ütemben fejlődő; gazdaságban. A termelőszövet-; kezeinek sem mindegy, hogy j 8—10—15 év múlva lesz-e ele- ty gendő szakmailag jól felké-ty szült, egy-egy munkaterületet; önállóan ellátó kertésze. A mezőgazdasági tanulókkal 5 kapcsolatos kérdéskomplexum jj újszerűsége ellenére is, vagy ty talán éppen ezért, meglehető- ; sen szerteágazó alapvető fon- ; tosságú kérdések várnák még ; az említetteken kívül is meg- \ oldásra. Ilyen például az í üzefngyakorlat. A Földműve- í lésügyi Minisztérium,és a me- ty gyei tanács egész sor — a már ; említett tápiószentmártonihoz J hasonló — szakiskolát nyit. ty Megyénk például „önellátó” lett ty máris, a legfontosabb, s leg- ty kedveltebb szakágakból. Ezek- ty ben az iskolákban azonban ty csak a háromhónapos elméleti ^ képzés folyik. Az üzemgyakor- ty lat évenkénti nyolc hónapjára ty a szerződő gazdaságban kerül ty sor. A mezőgazdasági szak- ty munkásképzés fontossága 'ty azonban sürgetően veti fel a ty szakiskolákhoz kapcsolt ty üzemgyakorlat technikai fel- ty tételeinek biztosítását. így ty ugyanis egységesebb lenne a ty szakmunkásképzés, kevesebb ty lenne to „lemorzsolódás”, s ty eleve alaposabb szakmai tu- ty dóst adnánk. Ez a megoldás ty nyilvánvalóan drága, s beve- ty zetése nem megy máról hó- ty napra. De a jövő útja csak ez ty lehet. A másik probléma: vélemé- ty nyem szerint ma már eljutot- ty tunk oda, hogy megkülönböz- ty tetést tegyünk a termelöszö-ty vetkezetben is a tanult és a* nem tanult tag között. A fel-. nőttek szakmunkásképző í ezüstkalászos tanfolyamainak ty vonzó hatása is csak így ma- ; rad meg a kezdeti sikerek í után. S csak így látja érdé- ty mesnek a tanulást a mezőgaz- ty dasági szakmát választó, ta- ; nulószerződést kötő fiatal is. ty Ez a véleménye például Máj- : sányi László agrármérnöknek ty is. a tápiószentmártoni mező- ; gazdasági szakmunkásképző ty iskola vezetőjének, ö is vallja: ty meg &ellene határozni, hogy \ melyek azok a munkakörök, ty amelyek betöltéséhez szak- ty munkásoklevél szükséges. Ez 'ty még nagyobb lendületet adna ty az egész mezőgazdasági szak- ! munkásképzésnek. T. M. ty * '■'•'■'■xxxxxx-xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx ; > ty A Pannónia Filmstúdió ty műtermeiben befejezték a ty Pillantás a hídról és a ty Münchhausen báró című fil- S mek szinkronizálását. Arthur • Miller drámájának francia— ty olasz filmváltozatát Sidney ty Lumet rendezte. Eddie Car- ! bone szerepét Raf Valloné ty játssza. A film szinkronren- : dezője Vas János, s a sze- ! replők hangját Tolnay Klá- j ri, Szabó Ottó, Soós Edit, ty Verebes Károly, Fülöp Zsig- ; mond, Láng József és Gáti ty József tolmácsolja. ★ ty A Szovjetunióban augusz- I tusban mutatják be a I Moszfilm új produkcióját, ; a Tendrjakov regénye nyo- j mén készült Tárgyalás-t. A ty film főszerepét Nyikolaj ty Krujcskov játssza, akinek ez > a 70. alakítása. 'W«V^N\VV\V<WAX\\\\\\\VX\VVV\.\VV\\\V\VX\> y A San Sebastian-i feszti- £ válón a legjobb játékfilm j díját Damiano Damiani olasz ty rendező Arthur szigete cí- ty mű filmje, nyerte. A legjobb ty rendezés díját Mauro Bo- ty lognini kapta a Szenilitás cí- ty mű filmjéért. * í Zenés filmkomédiát for- ty gat Rappoport szovjet ren- ty dező A jövevény címmel, ty Zenéjét Dmitrij Sosztakovics ty szerzi. ty * Modem változatban dől- ty gozzák fel Amerikában Dosz- ty tojevszkij regényét Bűn és ty bünhödés az USA-ban (Cri- ty me and punishment USA) ty címmel. A film cselekményé-^ nek színhelye Santa Monica,^ a diákot Cole-nak hívják,^ George Hamilton alakítja, s ty Frank Silvera játssza a ty rendőrfelügyelő szerepét. í Erős áramlású életünk szinte naponta új helyzeteket teremt, s újabhnál újabb fogalmak megismerésére, és elismerésére kényszerít bennünket. Alig szoktuk meg például a mezőgazdasági szakmunkás, a „szakparaszt” fogalmát, itt van a másik: mezőgazdasági tanuló... Fiatal, az általános iskolát elvégző, de tovább nem tanuló, otthon maradó fiatalok százai, ezrei előtt nyílt meg a lehetőség, hogy több mint húsz szakágból választva, az ipari tanulókkal teljesen egyenlő elbírálási körülmények között, mező- gazdasági szakmát tanuljanak, mezőgazdasági-tanulói szerződést kössenek. A szerződés megkötéséhez termelőszövetkezet, vállalkozó fiatal, s beleegyezést adó szülő kell. Ott, ahol a közös gazdaságok vezetői, a szülők, de maguk a fiatalok is a reális lehetőségekkel és a mezőgazdaság gyorsütemű fejlődésével okosan számolnak, élnek is az alkalommal. Végeredményben ezt a józan számolást jelzi a héten befejezett szerződtetés eredménye. A tavalyi százhetven mezőgazdasági tanulóval szemben, most több mint háromszáz fiatalt szerződtettek a termelőszövetkezetek. S azért éppen a termelőszövetkezeteket hangsúlyozzuk, mert a tapasztalatok szerint elsősorban rajtuk múlik a fiatal fiúk és lányok érdeklődésének felkeltése. Jól példázza ennek a megállapításnak az igazságát a tápiószentmártoni közös gazdaságok múlt évi példája. A három helyi mezőgazdasági szövetkezet negyvenöt fiatalt szerződtetett, többet, mint a megye bármelyik járása. A művelődési házban mindjárt megindult részükre az elméleti oktatás, 6 ezzel egy önálló mezőgazda- sági szakmunkásképző iskola alapjait rakták le, amely működik is 1961. október közepétől. * Több más termelőszövetke- eetben is felismerték, hogy a szakmunkás utánpótlás, s egyáltalán a szaíkmunkás „szerzés" legjárhatóbb útja, ha a közös gazdaságok maguk nevelik őket. A túrái Galgamenti Termelőszövetkezetben például nagy gondot fordítanak arra, hogy a mezőgazdasági tanulók tisztességes jövedelemhez jussanak. Tanulókeresetük havonta átlagosan hat- száz forint. A törteli Rákóczi Termelőszövetkezetben pedig Törökéri Sándor főagronómus jó példáját adja annak, hogy miképpen kell a szerződés megkötése után is foglalkozna a leendő szakmunkásokkal. A tanulók önálló munkát végeznek egy nagyobb kertészeti területen. Az ilyen szövetkezetekben bizonyára nem lesz baj a szakmunkás-utánpótlással. A mezőgazdasági tanulók szerződtetésével kapcsolatban jó néhány községben megnyilvánuló közömbösség azonban elgondolkoztató. A termelőszövetkezetek ugyanis mész, szíré mutató távlati, fejlesztési terveket készítenek, amelyekben új kertészetek, szőlők, gyümölcsösök, növekvő termésátlagok, stb. szerepelnek. A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^
