Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

»62. AUGUSZTUS 19, VASARNAP

MST

hegyei

&£(rB&p

Megyei filmhíradó

ífe: :v^-xüc.iií»ív:

Az utolsó vacsora című új magyar film augusztusban az abonyi és a ceglédi mozikban, szeptemberben pedig az aszódi, a budakeszi, a budaörsi, a dunaharaszti, a gödöllői, a kiskunlacházi. a nagykőrösi, a péceli, a pornázi, a ráckevei, a szentendrei és a vecsési filmszínházakban kerül bemutatásra. A filmet Török Sándor ötlete, Hubay Miklós és Goda Gábor filmnovellája alapján Szász Péter írta, rendezte Várkonyi Zoltán. A film főszereplői: Páger Antal, Szakáts Miklós, Sulyok Mária, Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc és Cs. Németh Lajos

A Viharok bolygója című izgalmas szovjet fantasztikus film augusztus 24—26-án kerül bemutatásra a döm- södi moziban

— Miért ne sikerülne? — így a megbátorodott Gyárfás.

— Legfeljebb jól elvernek, aztán elmegyünk gyónni — egyszerűsítette le a dolgot Jóska, és nyomban ki is jelenítette: — Én benne vagyok!

— Én kilépek — akadékoskodott először Moldován, de amikor korgó gyomra megszólalt, bátran vállalta a kockázatot.

Volt az intézetnek egy hatalmas gazdasága, ennek végében óriási gázokká), benőtt, nagy tó terült el, szélesen, s csendesen. Úgy döntött az öt gyerek, hogy itt eszik meg a kenyeret, mert itt elbújhatnak.

Elérkezett a kenyérhordás ideje. A gyerekek úgy megrohanták a sütőt, hogy szegény, öreg épület szinte nyögött belé. Mintha ingyen osztották volna, úgy kapkodták le a kenyereket a polcokról. Anti és társai nem siettek. Hagyták, hogy a többiek megelőzzék őket. Amikor már csak ketten maradtak a sütőben, Basa Anti előhúzta kabátja alól a gazdaságból szerzett zsákot, gyorsan beledobták a kenyeret, Áron meg káposztalevelekkel borította be. Kis testük átforrósodott az izgalomtól. Homlokuk gyöngyözött a verítéktől. Moldován ismét ki akart lépni. Áron meg reszketett.

Végre Jóska intett, hogy szabad az út. A társaság nekiiramodott, s csak akkor lassítottak. amikor már mesz- ^ sze jártak. Megbeszélték, ha ^ valakivel találkoznak, azt ^ mondják, hogy a zsákban ká- ^ posztalevetet viszlek a nyuginknak. Ahogy közeledtek a ^ tóhoz, önkéntelenül gyorsítottak. Alig várták, hogy ^ megtomhessék korgó gyom- £ rukat. A friss kenyér szaga ^ ugyancsak bizsergette orrunkat és éhségüket fokozta az J izgalom.

Ahogy megérkeztek, keresetek egy rejtett helyet, kivet- £ ték a zsákból a kenyeret, majd körülülték, hogy Anti javas- tatára elmondjanak egy Mi- £ atyánkot.

$ Amikor oda értek, hogy: ^ „Mindennapi kenyerünket add \ meg nekünk” — tovább nem \ bírták.

j Antal Jóska nekiesett a ke- J nyérnek. Utána a többiek. ^ És marcangolták, tépték, $ nyelték a friss, meleg kenye- \ rét, úgy, hogy a szemük is 5 könnybelábadt bele.

; Te sok mindent látott, jó ; öreg nap! Valid be őszintén: ^ilyent te sem láttál. Milyen í megértőén mosolyogtál erre ; az öt maszatos, mindig éhes,

! vézna gyerekre, akik most £ megtalálták a világot, s azt ; hitték, addig tart, mig a ke- S nyér.

í A jóízű lakmározás köziben nem is gondoltak arra, j hogy felfedezték a lopást...

$ Gyárfás nagyot nyelhetett, í mert ugyancsak megnőttek a \ szemei. Amikor a falat nagy ^nehezen túljutott a kritikus 2 ponton, felállt. Amilyen las- 'san, komótosan állt fel, olyan

A Nagyváros örömei című nagysikerű francia filmvígjátékot augusztus 20—22-én tekinthetik meg a nagykőrösi mozilátogatók

gyorsan ült vissza. Elsápadt, mint egy tojás, amelynek a csibe feltörte már a héját

— Mi bajod? — kérdezte Áron.

— Jönnek! — felelte remegő szájjal.

Mint a villám, úgy cikázott agyukon a gondolat, mi lesz most? A rémült tekintetek találkoztak. Végül is Áronnak támadt mentő ötlete.

— Gyorsan tépjük a gazt. a kenyeret meg dobjuk a tóba, és ha elmennek, kivesszük, megszárítjuk és megesszük.

A gondolatot tett követte. Áron könnytől fátyolos szemmel dobta a tóba a kenyereit Nagy csobbanássál esett a vízbe és útját apró vízgyűrük kísérték ... Ekkor érkezett meg Jozefa nővér a csapatával

— Hol a kenyér?! — szólt lihegve és botját ütésre emelte.

— Mi nem láttunk semmilyen kenyeret! — szólt Basa

Anti.

— Gazt tépünk a malacoknak — mentegetődzött Áron.

Olyan szende képpel reszkettek Jozefa nővér előtt, hogy a bizonyosságot kezdte felváltani a bizonytalanság. Arra gondolt, hogy ennyi idő alatt nem lehet megenni egy hatkilós kenyeret, nyomóik nincsenek, így hát nem ők lehettek. Bár az is lehet, hogy sütésnél elszámolták. De azért a biztonság kedvéért végighúzott botjával Áron hátán, s azzal megfordult, s elindult a csapattal.

— No látjátok! Éh mentettem meg a népet a veréstől, szólt büszkén Mózes.

Ahogy megfordult a kereső csapat, egyik gyerek felkiáltott:

— Jozefa nővér! Tessék csak odanézni! — Jozefa nővér a jelzett irányban meglátta a víz színén püffedve lebegő, bé- kamyáltól zöldellő fél kenyeret.

— Kenyértolvajok! — sziszegte a dühtől vörösen a nővér és az udvar felé kergette a gyerekeket. Mikor megérkeztek, nagy csődület támadt körülöttük. Volt, aki sajnálta őkét a következményért, mások pedig irigyelték — lám, ők jóllakhattak kenyérrel. A kis tolvajoknak inukba szállt a bátorság Gyárfás elbőgte magát, soha nem' látott édiesanyjá- hoz rimánkodott. Mózes imádkozni kezdett magában. A Basa pedig azt kívánta, hogy bár csak páncél lenne a fenekén. A sütőben a főnöknő fogadta őket. Le a nadrágot! — szólt s a padra mutatott. Egymás után feküdtek a padra és hosszan, hosz- szan suhogott a nádpálca ...

Éjszakára a .sötét füstölőbe zárták őket. Másnap nem kaptak enni. Míg a többiek a levest falták, nekik az ebédlő közepén kellett állni, kezükben a megmaradt, összeázott kenyérrel, hátukon táblával, rajta: Ne szólj hozzá! Tolvaj! Ebéd után ismét visszakísérték őket a füstölőbe, és vacsora nélkül egy újabb veréssel a fenekükön tértek a hálóterembe. A többiek hősökként fogadták őket és kérdésekkel ostromolták.

— Ki találta ki?

— Bátrak voltatok.

— Jó volt jóllakni?

Ilyen és hasonló kérdések záporoztak feléjük. Mikor mindenre megválaszoltak, Gombos Pista intésére csend lett. És ebben a csendben. Gombos Pista megjelent egy kis csomaggal Rátette az ágyra, óvatosan kibontotta és tartalmát — néhány apró darab kenyérkét szétosztott közöttük.

— Ezt nektek gyűjtöttük össze, egyétek meg! — s ezzel hátralépett.

A „kenyértolvajok” szemét elborította a könny. Éhes gyomruk úgy fogadta be az összegyűjtött kenyérdarabkákat, hogy abban a pillanatban vérré vált bennük.

Késő volt már, mire lefeküdtek. A csend úgy belepte a termet, mint az őszi köd a meztelen fákat

vn-ffoA w,iU,,

A KENYÉR

kis mezítlábasok sora a sütőből az éléskamrába hordta az 5—6 kilós kenyereket, maszatos ujjuk úgy megcsipkedte, mint a tyúk a főtt krumplit. A nővérek hiába védekeztek e tevékenység ellen veréssel, nem használt. A gyerekek úgy megszoikták. mint a jól tejelő tehén a fejést.

1937-et írtak — ma is jól emlékszem. — Pünkösd előtt való hétfői napon, amikor a házi harang a tanítás végét kongatta, a gyerekek kettesével levom'ultak az udvarra. A mindig éhes, pipaszár lábú Basa Anti oldalba bökte legjobb barátját, a szeplős képű Gyárfás Pétert, aki arról volt híres, hogy egyszer egy darab kenyérért megevett egy Száraz békát.

— Te!

— Mi van?

— Azt ■ tudod, hogy ma minket rettenetesen el fognak verni?

— Én nem csináltam semmit! — siet magát tisztázni Gyárfás.

— De kenyeret fogunk lopni! — szólt Basa, s ádámcsutkája le. s fel járt izgalmában.

Ebéd után, mint a földre cseppentett higany, úgy szaladtak szerte a gyerekek az udvaron, a szélrózsa minden irányába. Anti meghúzódott egy csendes zugiban, s egy füttyel odahívta Gyárfást.

— Ha tudod a szád tartani, akkor ma jóllakhatsz!

— Hogy csináljuk? — kérdezte izgatottan Gyárfás.

— Úgy csináljuk, hogy bevesszük Moldovánt, Antal Jóskát és Mózes Áront.

— Az nem jó! — tiltakozott Gyárfás —, mert akkor ötfelé kell osztani, és tulajdoniképpen mi találtuk ki az egészet.

— Te mafla. Hát hogy eszünk meg ketten egy hatkilós kenyeret? Különben is, altkor a verést is. hétfelé osztják, s így kevesebb esik rád is.

— Hát jó, nem bánom! — mondta beleegyezőleg Gyárfás, s máris szaladt a többiekért.

Néhány perc múlva Anti izgatott taglejtés közepette ismertette a tervet. Veszélyes lehetet, mer Moldován remegő térddel, félve megszólalt:

— És ha nem sikerül?

lejthez. Csak magára vette. Belevaló gyerek. A többiek is megsejthettek valamit, mert egyedül Julika volt az, aki indulni akart, a másik három nem mozdult, lesték, mi lesz. Julika már a gépe körül matatott, nagy gonddal törülget- te, hadd lássa Terék, tisztán hagyja ott a gépet.

A nem várt fordulat fogas kérdés elé állította Tévéket. Mondja azt Bényinek, hogy Bognár Jóska volt? De hiszen nem mondana igazat! Hát akkor?

Vinyetz sietett segítségére:

— No, ha te csináltad a se- lejtet. akkor mi hozzuk helyre — mondta, s Vörösre, majd magára bökött. — Fényesné menjen haza, mert várja a' gyereke, a lány meg — kicsit megvetően Julika felé intett — nem nagyon érdeklődik az ügy iránt. Menjen ő is, legalább csend lesz.

Terékhez fordult:

— Rendben Jóska?

— Rendben Feri bácsi.

— No, akikor szólj Bényinek, hozassa vissza azokat az anyákat ... van azok között jó is, átválogatjuk, azzal kezdjük... ami még hiányzik, az is meglesz.

Indultak volna, Terék megfogta Vinyetz karját. Várt egy pillanatig, míg a többiek elmentek, aztán ‘odahajolt az öreghez:

— Feri bácsi, nem a Jóska volt. Én nem hiszem.

— Én se! Bízd rám. Legyűrjük, aztán majd hazafelé menet behívom egy pofa sörre. Eldiskurálunk vele, hogyan is kell értelmezni, a becsületet.

^Jiizlefl otn !

ön a napokban Rákoscsaba és Pécel között a vonaton felháborodva mesélte egyik frissen szerzett úti ismerősének, hogy a mai péksütemények milyen rosszak, ehetetlenek, hogy ez szegény tizenkét éves fiacskájának milyen nehezére esik naponta megenni. Egyik nap is elkészítette a reggelit — vajas-mézes zsemlét kakaóval. A gyerek csak a mézet és a vajat nyalta le, a zsemlét pedig kidobta, ön akkor zsúrke- nyeret vásárolt fiacskájának, amit az végre hosszú biztatásra megevett.

Láttam, hogy úti ismerőse igen fészkelődött és minduntalan kitekintett az ablakon, ami nyilvánvalóan azt jelentette, hogy nemigen figyel az ön felháborodására. Szerettem volna Önnek megmondani a véleményem felháborodása helytelen okáról, azonban utam végcéljához érkezvén, le kellett szállnom. Abban a reményben, hogy kezébe kerül e lap, itt szeretném elmondani e kis történetet válaszul Önnek és fiacskájának.

■k

A festőj szépségű somiyó- hagy lábénál 'húzódott egy hosszú, szürke épület. Nagy kertjét, udvarát minden nyomorával magas téglakerítés zárta körül, mely mögött annyi gyermeksóhaj szállt az elképzelt otthon után. A bejárat felett fekete betűk hirdették, hogy itt van a megye árvaháza.

Itt ette a szűkös, barna kenyeret százhúsz gyermek, itt szürcsölte reggelente a rántottlevest, melyben diónyi rámtáscsomók úszkáltak, amit kenyérre kenve — mint a lekvárt — majszolta sok éhes száj. Ez'az örökké éhes, vézna gyefmeklársaság az életkorához szükséges súlyt sem ütötte meg, s mégis — hogy bűnbocsánatot nyerjenek — szigorúan betartatták velük a böjti napokat.

Voltak napok az intézet életében, amelyet úgy vártak a gyerekek, mint a me- legágyi palánták a napsütést. Ilyenkor harapni lehetett a levegőt, mert belepte a friss kenyérillat. A kenyérsütés napjai voltak ezek. Míg a

esetleg azt gondolják, hogy én .. én voltam ...

Vinyetz szólalt meg megint:

— Ne beszélj ostobaságokat! Miért pont te lennél?

Vörös zavartan hallgatott, de látszott, jólesett neki Vinyetz szava. Bognár Jóska hirteleii felnevetett, megütközve nézték, mi baja, de már mondta is:

— Én csináltam a selejtet!

Olyan hangzavar keletkezett, hogy percekig egy szót

sem értett senki, igaz, hogy hatan egyszerre beszéltek. Végül csend lett:

— Igen, én.

— Te? — kérdezte hitetlenül Terék.

— Én.

— És még nevet rajta — nyelvelt Julika.

Torólrot eUo§ta a gyanú!

itnfc.-K.fc? I sőt. abban a pil_

lanatban tudta, hogy Bognár Jóskának semmi köze a se*

nyetz beletúrt ősz, de dús hajába, ahogyan szokta, ha baj volt. s Vörös is előbbre húzódott", tágra nyílt szemmel nézett rá, mint aki nem érti, mit is mondott.

Vinyetz szólalt meg végül:

— Biztos?

— Biztos. Bényi szólt.

Megint hallgattak. Közben

itt-ott már leállították á gépeket, hogy öt-hat perceket nyerve, még fújás előtt a fürdőben legyenek. Akik még dolgoztak, azok is inkább feléjük tekingettek.

H7 xt pmhpr els° zava'

Az! .?.T.gaDer ra elmúlt, most már egymást méregették, mintha ti’vájt resné- nefc, Julika okvetei.. .edett:

— Levonják, mi? Egy napi kereset...

Vinyetz rádörrent:

— Hallgass már te locska! A pénz a legfontosabb neki! Mintha az embernek nem lenne becsülete!

Beletúrt a hajába, aztán Terekre tekintett:

— Mi legyen hát Jóska?

— Én sem tudom, Feri bácsi. De maga is tudja, hét hónapja innét nem került ki selejt... Most meg... a kongresszusi verseny... nemrég csináljuk, s akkor tessék, beugrik ez...

Vörös szólalt meg, még a többiek is felkapták fejüket a csodálkozástól:

— Ha... ha az megoldás lenne, én itt maradnék ... ugye, hát egyszer... ezt is meg lehet tenni... persze, én itt új ember vagyok... nem tudom, hogy a többiek...

ki selejt. Már maguk nem adták tovább, ha valami félre sikeredett. Nem világkatasztrófa az a tízezer anya, de kellemetlen ... De a meó is, most veszi csak észre! Ki az isten állapítja meg már ilyenkor, hogy ki lehetett? Csitít- gatta magát, ne a meót szidja. Észrevették, ez a lényeg. Mindegy, hány nap múlva. Ha most került sorra a tétel, most került sorra. Nem ez a lényeg.

Abbahagyta«™”»;

csak a munkájára figyelt, hajtotta magát, hogy időt nyerjen. Fújás előtt negyedórával abba is hagyta, letudta a maga munkáját. Odament Vinyetzékhez, s intett nekik, beszélni akar velük. Utolsónak Vörös jött oda, zavartan álldogált a többiek háta mögött, pedig lett volna még he- helye.

— Mi van Terék elvtárs? — kíváncsiskodott Julika. Vinyetz rámordult, nem állhatta a folyton nyelvelő lányt, az meg éppenhogy ezzel bosz- szantotta, únos-úntalan kérdezgette az öreget.

— Becsúszott egy kis gik- szer — mondta.

Látta, nem értik, ezért ma- gyarázólag hozzátette:

— Selejt lett tízezer anya.

A rövidke mondat olyan hatást tett, mintha azt közölte volna velük, hogy felére csökkentették a fizetésüket. Julika már tátotta a száját, hogy tiltakozzon, ami magát illeti, Fényesné is merő elutasítás volt, Bognár Jóska cipőjével egy spéndarabot lökdösött, Vi-