Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-29 / 176. szám
«ST MECYEI erlern 1962. JULIUS 29, VASARNAP Patakparti beszélgetés Új film László Jánost, Tápióság község idős iskolaigazgatóját éppen horgászás közben zavartam meg. Nyári vakációja lévén a pedagógusoknak is, aznap délután ő a pihenésnek ezt a formáját, a pecázást választotta. Leshelyül olyan bozótost keresett, amelynél jobbat alig-alig találhat az ember, mert elrejti nemcsak a halók, de a nyugalmát feleslegesen háborító emberek szeme elől is... Pedig a horgászhely nem sok híján a falu közepén van, Tápióságnak ugyanis az a különlegessége, hogy a falut kettévágja a Tápió patak. Két partján nem házak, hanem néhány száz méter szélesen húzódó, kincset érő kertészetek vannak, ahol dúsan terem minden zöldféle. Lernt a víznél pedig a bo- zót az úr. amelynek sűrűjében alig talál helyet a vékonyan kanyargó gyalogösvény. Az iskola kertje egészen eddig a vadregényes csalitosig húzódik le. A pecázás voltaképpen csak ürügy az üldögélésre. Közben lehet pihenni, gondolkozni, sőt, ha halkra fogja az ember a szót, még beszélget-, ni is... Mert jócskán van miről... Az utóbbi hetekben pedagóguskörökben az új oktatásügyi rendelkezések adják a legfőbb beszédtémát. Azok a rendelkezések, amelyeket egy hónappal ezelőtt hoztak nyilvánosságra. Jelentős lépése <■ ezek a tanügyi reform végrehajtásának útján. Elmarad ugyanis minden felesleges tan- testületi értekezlet, kevesebb lesz az adminisztráció, megszűnik az év négy negyedre történő bontása, nem lesz év végi összefoglaló, s még egy seregnyi jelentős könnyítés és egyszerűsítés lép életbe ... Erről beszélgetünk László János igazgatóval a csobogó patak partján. — Miben látja a változások lényegét? Gondolkozik egy kicsit. Szeme végig siklik a horgászboton, pillantása megállapodik a fodrozó hullámokon, de talán azt sem venné észre, ha fogás esne, mert figyelme másra összpontosul: a válaszra ... S ez a válasz a legnagyobb elismerés, amelyet rendeletek tervezői valaha is kaphatnak, mert László János mögött negyvenl<ét esztendei munka tapasztalata áll, s véleménye tekintélyes súllyal esik latba: — Úgy látom — summázza mondandóját —, hogy akik kidolgozták ezeket a rendelkezéseket, hozzáértő gyakorlati szakemberek... Nemcsak az elméletet tudják, hanem alapos ismerői az iskolai munka idegőrlő hétköznapjainak is... Az intézkedések mindegyike nagyon elevenre tapint... — Mit jelent gyakorlatban például a tanév négy negyedre való bontásának megszűnése? — Véget vet a zaklatottságNémeth Emil: KIKNEK FEHÉR ING VOLT A SZÉP A fehér inget szeretem s fehérből bármit magamon. A Uis foltot is jelzi az, s a kis foltért is megmosom. Vannak így mások is, tudom, s hiszem, ha majd időnk lejárt, utódainkból egyre több legény kivan olyan leányt, akit a kis folt is zavar, nem csak fehéren és ruhán, de szándékban és tettben is — s tisztul rajzás rajzás után. így lesznek egyszer igazán egymásé majd az emberek, s az oknyomozó öntudat ősként majd minket emleget, kiknek fehér ing volt a szép, mert az kis foltot is mutat, s kiket kis folt is zaklatott, hogy jóvá tegyék múltjukat. Nagy Ibolya: BOCSÁNATKÉRÉS Anyám! Húsz éve múlt éppen, Hogy ordítva a hajam téptem, Kegyetlen szavakkal sértegettelek, Elbujdosom, azzal is fenyegettelek. Te megdöbbenve néztél, hallgattál, Néha, még kenyeret se adhattál. Hajnalban a cipődben baktattam, S a vetélőt dühösen vagdaltam, A gyárban, hol öt pengőt kerestem. S gyolcsot szőve álmaim temettem ... Jaj, de sokszor szemedre vetettem. Hogy felsőbb iskolába nem mehettem. Kedvesem, most bocsánatot kérek, Amikor süppedő sírodhoz lépek. Ma már tudom, nem voltál hibás, A sírástól majdnem megvakultál... Hallod? Ott benn lábujjhegyen járok, A múlva mindent megcsodálok. Lopva a padot simogatom, Holnap, a professzort is hallhatom. Igaz, hűvösek az ódon falak, De a kincsekből már én is kapok, Hallod? egyetemista vagyok! Anyám! kérlek nyújtsd ki a kezedet, — Simogasd meg még egyszer fejemet... f Főmufti Jenő a KUFI (Külföldre Utazók Fuvarozási író- fája) igazgatója halottsápadt '/f arccal jelentette be a rend- £ kívüli osztályvezetői értekez- £ létén: — Nagy baj van, elvtársak. Most olvastam el negyedéves \ statisztikai a jelentésünket és ^ borzalmas adatokról kell be- J számolnom. \ — Miért, mi történt? — kér^ dezte Sáfár Simon, a kereske- 'f, delmi osztályvezető. — A helyzet válságos — ^ folytatta az igazgató. — £ Operatív intézkedésre van ^ szükség. — De mi a baj? — érdeklő- £ dött Kufár, a főkönyvelő. — £ Beszélj már. ^ Főmufti beszedett egy An- ^ daxint, és ügy jelentette be a ^ tragikus hírt: ^ — Még mindig sok fizetésé^ bői élő ember, mondhatom í úgy is, egyszerű dolgozó uta- '/ zik irodánkon keresztül kül- £ földre. y — Az lehetetlen — suttogják egyszerre mindannyian. — á Lehetetlen. y ^ — Sajnos, nem lehetetlen. £ A tények beszélnek: ^ — Pedig mi mindent meg^ tettünk — szólt közbe most ^ Sáfár. Az utazási díjakat ala- | posan felemeltük. ^ — De nem eléggé — for^ tyant fel az igazgató. Nem jeléggé. Legalábbis a számok í ezt mutatják. y — Könyörgöm, mit mutat- ^ nak a számok? — esedezett í most a főkönyvelő. y £ — Azt, hogy a külföldre uta'/f zók között még sok az egysze- jű dolgozó és kevés a szabad £ foglalkozású. £ — Tényszámokat kérünk — ^ szólt közbe Sáfár. ^ — Tényszámokat? Hát tesHF.INZ KRUSCHEL: TÁBORNOK, TE VAGY AZ ISTEN? mondta a tábori lelkész. A szemem ég, szeretném lecsukni, de már nem tudom, nincs bőr a szemhéjamon. Amikor a nyár egészen kellemes y Süvít az északkeleti szél, s 2 bár szobámon kettős ablak van, mégis érzem. Szabályta- í lan időközökben esőcseppek ^ vágódnak az ablaküvegre, sze- ^ retem ezt a zajt, mert erősebb ^ az ágyam fölött levő Gedger- £ számlálócső egyhangú katto- ^ gásánál. ^ Szobámban egy sugárfertő- zéses tárgy van. Ez a tárgy í én vagyok. Én. Billy O’Brien } őrmester, a 18. felderítőraj pilótája. A testem élettelen, ^ már nem érzek semmit, sem- ^ mi fájdalmat. De gondolko- /// zom, látok és hallok. Nem so- ^ kát látok. Fehér falakat, '/f ágjíam előtt egy félmagas ^ ólom védőfalat, az ablakot, az 2 csőtől nedves ablaküvegeket ^ és egy vékony repkényindát, ^ amely táncol az erős szélben. <! Nem tudom, mennyi az idő, ; a repkényinda az órám. Még ■ tíz levelet számoltam meg. rö- \ videsen mind lehull, s letelik < az én időm is, az utolsó levéllel meghal Billy O’Brien őr- í mester. • Tegnap meglátogatott a tábori lelkész. A hangja egyáltalán nem volt kenetteljes. világosan. acélosan csengett, . szinte fáit. S a szavai is fáj- 2 tak. amelyeknek pedig vigasz- ^ talniuk kellett volna. „Isten örökkévaló, de az ember halandó, ezért ne is tulajdonítsunk neki semmiféle jelentőséget”. Jól hallottam, jól értettem, de beszélni már nem tudok. Ha megpróbálom, érzem, hogy fejembe száll a vér, elvörösö- dök, de csak valami hörgés hallatszik. Tehát a pilóta nem fontos... De. hiszen ezt már tanultuk az egyetemen is. Nyugodj bele a halálba, úgysem tudsz előle kitérni, feltétlenül utolér. Dehát ki parancsol a halálnak? Kicsoda? Az if ten? Az utolsó felderítő repülést Augsburg és Grönland között nem az isten rendelte el, hanem a tábornok. Ablakom előtt lepergett egy levél. Még kilenc maradt. — Százhatvankétszer tettem meg az Augsburg és Grönland közötti utat. Huszonnégy óra az út. egy nappal és egy éjszaka. Az éjszakák rosszak voltak és veszedelmesek, mert fedélzetünkön atombombát vittünk, két ólomhüvellyel biztosított atombombát. Mindig minden simán bonyolódott le. Csak néha fordult elő, hogy a legénység egyik-másik tagjának az idegei felmondták a szolgálatot, mint Tom Daisynek, aki le akarta dobni az izéket és ki akart szállni. Meg kellett kötöznünk. Most valahol az Egyesült Államok nyugati részén éJ egy ideggyógyintézetben, ezt így nevezik. Az indán egy parányi elsár■liLrgult levél összezsugorodik, mintha védekezni akarna a pusztulás ellen. De semmi sem használ, leesik és nyolc levél marad. Minden megy a maga jól elrendezett, szükségszerű útján. sehol semmi játékos véletlen. minden, az úr bölcs irányításával történik, így Az utolsó repülés úgykezdődött, mint a többi. Kigurítottuk gépeinket a betonpályára. egy föld alatti felvonó felhozta a bombákat, acélkarmok megragadták és a gépbe, a bombateknőbe emeltek a terhet. A startolásnál észrevettem, hogy a gép köny- nyebb, mint máskor. Nem törődtem vele. Gyorsan elértük az előírt magasságot és rátértünk a szokásos útvonalra. Északnak tartottunk, s állandó összeköttetésben voltunk a reptérrel. Bekapcsoltam a rádiót, s felhangzott a friscói adóállomás dzsesszzenekara. Satchmo játszott. Teltek az órák, nem számoltuk. Ábrándozom. A trombitaszóló végigbizsereg rajtam lágyan és szomorkásán — mint valami öreg anyóka jóságos mosolya... A repkényindán még hat levél van, a szé! erősödött, vadul pörgeti a kicsiny ágakat... Amikor Grönland előtt megfordultunk. erős kimerültséget éreztünk. És szomjúságot, valami olthatatlan szomjat... Izgatószereket vettünk be, mint mindig, de semmi nem segített. Georges Branton. a távirdász hányt. Először hús* 'Silva Popovici játssza az Egy 'házasság története című ro- ! mán film női főszerepét Falu Tamás: MI A HAZA? Az a haza, hol anyám szólítom, Ahol estig dolgozik apám, Az a haza, hol a tüzet szítom, S csendes otthon fénye hull le rám. Az a haza, hol iskolám vénül, Es nélkülem árva már a pad, Ahol annyit kaptam szent emlékül, Forrást, amely ki sosem apad. Az a haza, hol őt megszerettem, Ahol ő élt, az a drága lány, Ahol együtt jártunk-keltünk ketten, Vidulva víg madarak dalán. A haza egy csöpp fűszál a réten, Egy árva fa a domboldalon, Egy kis porszem a földkerekségen, Minden öröm s minden fájdalom. \\\\\\\\W\V\\\\\W\VW.NWWWS Külföldi utazás sék. — És Főmufti Jenő bogosán olvasni kezdte az *ő- ző negyedévi jelentést. Másfél napos út Grácba, kétezerötszáz forintért. Az úton csak ötszáztizennégy szabad foglalkozású vett részt a nyolc állami alkalmazottal szemben. Kérdezem én, mit keresett ez a nyolc ember Grácban? — De ha megfizették a díjat — mondta Sáfár. — De miért fizették meg a díjat? — dühöngött Főmufti, — Mert alacsony a díj. Potom kétezerötszáz forint másfél napért? És azért nem tudnak a szegény belvárosi szabad foglalkozásúak külföldre utazni, mert az egyszerű dolgozók elfoglalják a helyüket. — Ami igaz, az igaz — mondta Tallér megsemmisültem — Elfogadom a kritikát* nem emeltünk eléggé. Főmufti tovább folytatta: — Még siralmasabb a helyzet a háromnapos palermói utunknál, mert a Csekély nyolcezerötszáz forintos részvételi • díj miatt száztizenhárom szabad foglalkozású mellé kilenc állami alkalmazott. íurakodott be ......... — Sajnos, ez is igaz — sóhajtott fel Kufár. — Mit lehet itt tenni? — érdeklődött Sáfár. — Emelni, emelni és emelni — válaszolt keményen az igazgató. Ebben maradtak és a külföldi utazások részvételi díját újabb húsz százalékkal emelték fel. s büszke örömmel töltötte el őket az a tudat, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor külföldre a KUFI-n keresztül nem utazhat már fizetéséből élő egyszerű dolgozó. Miklósi Ottó nak!... — hangzik a tömör vélemény. Nos, nézzük meg közelebbről: milyen munkát is jelentett a tantestületnek a negyedévi zárás? Jóformán még alig rázódott bele az új esztendőbe a tanár és a tanítvány, máris zárni kellett az első negyedet. Bár a gyerek nem kapott teljes tájékoztatást az osztályzatokról, s csupán az intőket és a rovókat vitte haza az ellenőrzőben, mégis négy-öt- hatórás osztályonkénti értekezleten tárgyalták meg a pedagógusok a tanulók tanulmányi előmenetelét. Ezen az értekezleten a gyerekeket egyenként bírálták el... Ezután következett az ellenőrző értekezlet, ahol a pedagógusok írásban nyújtották be az osztályonkénti negyedévi beszámolót, s a következő negyedév munkatervi feladatairól készített feljegyzést. Az igazgatónak körülbelül három-négy nap állt rendelkezésre, hogy ezeket a jelentéseket átnézze, s értékelje. (Tápióságon tizenkilenc pedagógus van. Nem is a legnagyobb tantestület, mégis jelentős munkát ad a sok jelentés átnézése). Az igazgató jegyzőkönyvet készített két példányban, amelyhez csatolta egyrészt a saját jelentését, másrészt egy alsó és egy felső tagozatos pedagógustól kapott beszámolót. (A két beszámolót az ellenőrző értekezleten jelölték ki, tehát előre senki nem tudta, kié lesz az. Ez is a sakkbantartás egyik eszköze volt!...) A járási művelődésügyi osztály az iskoláktól kapott jegyzőkönyveket és beszámolókat áttanulmányozta, megjegyzésekkel látta el, s egy példányát visszaküldte. (Hogy ez mekkora munkát jelentett egy 16—18 nagyközségből álló járásban, azt csak az tudja, aki maga is csinálta néhány évig ezt a papíremésztést... S ez csak egy hulláma volt csupán a papírtengernek . ■ ■) Ezzel még nem fejeződött be a negyedévi zárás! A szülök ugyanis még nem hallottak semmit, csak az intőket, rovókat látták, ha vitt a gyerek... Következett tehát az osztályok szülői értekezlete, ahol az osztályfőnök számolt be, majd ezután sor került a nagy. az iskolai szülői értekezletre, ahol az igazgató tartott beszédet ... Ugyanez ismétlődött meg a harmadik negyed zárásakor azzal a különbséggel, hogy akkor még kevesebb volt az értékelni való, mert a félévi bizonyítvány osztás után még kevesebb idő telt el... — Meglehetősen formális volt ez az értékelés — mondja László János. — Sokkal hasznosabb lesz, ha ezt az energiát oktatási, nevelési feladatokra fordítjuk ... De nemcsak a negyedévi tagoltsággal van ez így. hanem amint mondtam, az intézkedések minden része elevenre ta- í pint ... ! A változások a könnyítések ; és egyszerűsítések valóban ; nagy horderejűek lehetnek, aJ hatásuk minden bizonnyal (s \ ez most már főleg a pedagó- ; gusokon múlik) rövid idő múl- ! va jelentkezik... Ez a vé- \ leménye szinte valamennyi í pedagógusnak, s bár még ja- i vában tart a szabadság, s ilyenkor pihenni illik, gondo- ; latban legtöbben már mégis; a jövő évet tervezgetik, amely- '( tői sokat várnak, s amely; ugyan nagyobb „mozgási le- ; hetőséget” biztosít, de na- \ gyobb követelményeket is ál- lit... í Tenkely Miklós \
