Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-29 / 176. szám

I

1962. JOLIUS 29, VASÁRNAP

PEST

HEGYEI

k/CMop

Budapesttől a sorrentói öbölig

mélte: egyszer mérnöki tudását Déi-Olaszorszávg iparosítására hasznosítja. Ne csak észak gyarapodjék, hanem dél is boldoguljon. Volt, aiki épp esküvőre készült, és talán éppen olyan boldog volt, mint az a pár, amelyik a Szent Péter bazilika előtt került fényképezőgépem lencséje elé.

És Kereszti Sándor? Kereszti Sándor tanár volt. Talán éppen történelem tanár, vagy művészettörténész. Bizonyára vágyott arra, hogy háború után megismerje Róma történelmi emlékeit, órákat akart eltölteni Michelangelo Pietája és Mózes-szobra előtt. Látni akarta a Szent Péter bazilika freskóit, Bellini alkotásait és Pompeiben földbegyökerezett volna a lába a sok évszázad előtti magas kultúra láttán.

Utazott volna, úgy mint mi. Úgy, ahogy sok ezer ember ezen a nyáron. Élvezte volna az Alpok és az Appenninek panorámáját. Felkiáltott volna csakúgy mint mi, amikor beléptünk a firenzei Uffizi-kép- tárba, vagy sétáltunk az Arno partján, Rómában, a Forum Romatium és a Capitóli- um előtt.

Bizonyára neki is iskolai élmények jutottak volna eszébe: Romulus, Remus története, vagy egy rossz felelet az Aeneasból. Az építészettörténet egyik remeke — a Szent Pál templom — őt is ámulatba ejtette volna: olyan oszlopsorokat még soha nem láttam!

Nem tudtam Kereszti Sándor, az ismeretlen tanár emlékétől elszakadni Leonardo da Vinci, Michelangelo, Tizian, Tintoretto, Bellini, Veronese alkotásai előtt sem. Esténként fáradtan rogytunk ágyunkba, hogy másnap hajnalban újból elinduljunk szünet nélkül ismerkedni mindazzal a sok kinccsel, amit Itália évszázadokon át felhalmozott.

Ö rakat bolyongtunk a Vatikán Múzeumban, a Szent Péter bazilikában. Megmosolyogtuk a középkorra emlékeztető vatikáni svájci gárdisták egyenruháit, ujjongtunk, amikor a velencei Szent Márík téren a mi kezünkre is galamb szállt, és megborzongtunk Nápoly külvárosait róva.

Felfedeztük magunknak Olaszországot. Felfedeztük gazdag történelmi, művészeti emlékeivel, szép tájaival és minden ellentmondásával: gazdagságával és szegénységével. És megszerettük, nem egészen úgy, amilyen, hanem azt ami szép és jó benne. S nem is a múzeumok, a képtárak ó- és középkori templomok élményeiről számolnék be, hanem valami másról. Arról, ami ne.

üp|í

wM

Bárányi Ferenc:

LÁNYOK

Ma először — alig-tanár — a padsorok közt fel-le járok, körülöttem, akár a nyár, gyümölcs-mosolyúak a lányok.

Líviák, Editek, Manyik, köztetek furcsa bánat jár át, mert elvesztetten^. valamit: magam kamasz-bizonyosságát.

Tegnap még ennyi „ifjú nő” láttára tűz szökött szemembe, s ma először kötelező nem gondolni a szerelemre.

Oly furcsa az első TILOS mit ifjúság villant elébem, először érzem most „magas kornak” korom: huszonöt évem.

KÖNYVESPOLC

f Az Utak és gondok című csehszlovák film olyan fiatalokról *

y

f szól, akik helyüket keresik az ff életben

sebb természetű emberek — mint például Markech tanár — kezébe is fegyvert adott, hogy erejéhez és képességeihez képest ő is tettekkel bizonyítsa hazája, s a szabadság szeretetét.

Ha történelmi eseményeket dolgoz is fel Vladimir Minác, könyve mégsem történelmi, de elsősorban lélektani regény: hősei belső átalakulását figyeli, s kíséri végig műve fejezeteiben. A történelmi események csak hátterét adják ennek az emberformálásnak, amelyet mindvégig hitelesnek, őszintének és meggyőzőnek érzünk.

Kíváncsian várjuk a trilógia befejező részét, a Reggelre hív a harang című kötetet, amely minden bizonnyal ismét a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó és az Európa Könyvkiadó közös gondozásában kerül majd a magyar olvasók kezébe.

Thury Zsuzsa :

TŰZPIROS ÜVEGGÖMB

T

hury Zsuzsa legújabb regénye talán egész eddigi írói pályafutásának legsikerültebb műve. Öröm olvasni felnőttnek, gyermeknek egyaránt Kábái Erzsi finom lé- lekrajzzal megírt csodálatosan emberi történetét, amely a jelent és a múltat ötvözi össze tökéletes egységgé.

A regény hőse ma az egyik leányszállás különös lakója: hol valamennyi lány Kubai Erzsi nagyszerű tréfáin nevet, hol pedig megütközve veszi tudomásul, hogy Erzsi szinte az egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozott, szőtten, mogorva és elábrándozó. Mi az oka a lány ilyen hirtelen kedélyváltozásának? — Erről lebbenti fel művészi eszközökkel az írónő a fátylat, s avatott tolmácsolása nyomán feltárul az olvasó előtt egy apátlan-anyátlan árva keserves gyermekkora, amelyből

Rövidesen bemutatják filmszínházaink A francia nő és a szerelem című francia filmet

mérgezésre gondoltunk, azok a fiókók ott a kantinban nem megbízhatóik, elsősorban a saját zsebükre dolgoznak. A visszarepülés egy örökkévalóságig tartolt.

Néhány órával a landolás előtt belázasodtunk, s a székletünk vizenyőssé és véressé vált. Kín volt a repülés. Csodálkoztam, hogy a reptér olyan gyakran érdeklődik a rosszukét tüneteiről.

Három órával a landolás előtt William Asterhildnek, a mechanikusnak vérezni kezdett a bőre. Abban a percbeh már gyanítottam valamit...

A repkényinda csupaszodig Még öt levél vívja hasztalan küzdelmét... Georges Brantonnak alig volt már ereje, hogy továbbítsa a reptérre a jelentéseket. A kezdeti kimerültség! állapotot heveny Izgalmi állapot váltotta fel, mindhárman fájdalmat éreztünk a májunkban és rettegtünk, hogy soha nem érjük el célunkat. Én már tudtam. mit jelentenek ezek a tünetek. Néhány hónappal ezelőtt a kezembe került egy japán professzor írása. Egy tanulmány a sugárfertőzésről. Amikor Asterhildnél fellépett a bőrfelületi vérzés, igazolva láttam sejtésemet: sugárfertőzés.

Nem szóltam semmit, de eszembe jutott, milyen köny- nyű volt a startolásnál a gép.

Lepergett az ötödik levél, hozzávágódott az ablaküveghez, majd eltűnt. A vihar csendesedik, csak a Geiger- számlálócső recsegi borzalmas — lélektelen dallamait. Még négy levél.:. Augsburg előtt egy órával következett be a nagy krízis: George Bran ton kénytelen volt beszüntetni a rádió működését, tüdeje és hólyagja úgy fájt, hogy kínjában a földön fetrengett. Reszkető kézzel tartottam a kormánykereket. Már nem tudtunk beszélni.

Utolsó erőmegfeszítéssel landoltunk az augsburgi katonai repülőtéren. George Branton halott volt. Amikor kiemelték, az egyik egészségügyi véletlenül a hajához nyúlt, s az csorockban a kezében maradt. William elvesztette eszméletét.

S én, amikor eszméletre téregyetlen varázsos emléket őriz csupán, a pirosszínű tavat, s a fiú képét, akit már akkor igaz szívvel szeretett. Megtalálja-e Kábái Erzsi ezt a felejthetetlen gyermekkori pillanat- boldogságot — erre ád felele« tét az írónő kitűnő regénye, amely komoly nyeresége napjaink — sajnos, szegényes —; ifjúsági irodalmának.

Juan Goytisolo :

HORDALÉK

K

egyetlen, kiáltó vádirat Ooytisoló Hordalék című kisregénye' a fasiszta Franco- rendszer ellen. A harmincegy esztendős író a mai spanyol próza egyik legkiválóbb képviselője, aki bátran emeli fel szavát az elesett, nyomorgó kisemberek védelmében. Hőse, Antonio, a bareeloniai munkásfiú, mintha örök gyermekéveinek hű tükre fenne. Antonió ábrándozó természetű fiú, akit a polgárháború nyomasztó emléke, s a jelen kilá- tástalansága zülleszt csavargó» VtWon -o -tvoc'uv ” #»«W& A fiatal író a modern regénytechnika kitűnő ismerője — könyvében mozaikszerűen áll össze az egységes kép napjaink Spanyolországának mindenben csalódott, s a csalódásokba belefáradt, de mégis nyugtalan ifjúságáról. A regény lapjain mindvégig érződik Antonió vágya egy jobb, emberibb élet után, s nem rajta múlik, hogy azt neki már nem sikerül elérnie. El- zülljk, de az író mégsem egyéni tragédiát rajzol meg könyvében — az egész spanyol ifjúság tragédiáját festi döbbenetes erővel, őszinte élményekből fakadó művészettel. Csak dicséret illeti az Európa Kiadót, hogy hozzáférhetővé tette a magyar olvasók számára is ennek a kegyetlen, embertelen világnak a megismerését

(prukner)

VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXXX

| Vladimir Minác:

\ HOLTAK ÉS ÉLOK

V

ladimir Minác regénytrilógiájának első részét —

: A hosszú várakozás —, jól is- i meri már a magyar olvasókö- | zönség. A sikeres első kötet : után érthető módon különös I érdeklődéssel vártuk a folyta- ; tást, a Holtak és élők című | kötetet, amely a szlovák nép j életében oly sorsdöntő — 194*4 j —45-ös esztendők nagy ese- i ményét. a szlovákiai felkelés ! történetét eleveníti fel igazi í művészi eszközökkel,

; A kiváló szlovák prózaíró ! nem kivételes hősök és nagy ! személyiségek cselekedetein ! keresztül állít emléket e nagy j történelmi sorsfordulónak — ! egyszerű emberek életének és ! cselekedeteinek tükrében vall ; a korról, s arról a gigászi pró- í batételről, amely a legbéké■

A Vatikán állam kapujában ;

I

künk a nagy festők, építészek, í szobrászok mellett Olaszorszá- \ got jelentették.

Sági Agnes í

j

tt nem tolonganak a turisták. Minden csendes. 'A kapu melletti szobor csakúgy, mint az átnedvesedett, földbevájt börtön —, amely mementóként maradt az utókorra — árasztja a szomorúságot. Fedett temető az egész, ötszáz sírfelirat.

Kutatjuk a nevelcet, mintha kiolvashatnánk azt is, milyen •dőlt a tizenkilenc vagy húszesztendős ifjú, akit a németek kivégeztek. Kutatjuk, de sok helyen csak annyit találunk: „Ignotcy’: „ismeretlen”. Ott két testvér nyugszik, azoknak él a hozzátartozójuk, épp friss virágot hoztak a régi helyébe. Fiatal, idős váltja egymást. És egyszercsak a Mariók, Giuseppek között, majdnem az utolsó sorban, rábukkanunk egy magyarra: Kereszti Sándor magyar tanár, élt. huszonkilenc évet.

Keveset tudtunk meg róla. Csupán annyit: a Horthy-had- seregben szolgált. de átállt a partizánokhoz. Rómában fogták el, ott vetették börtönbe. Akkoriban a partizánok negyvenöt német fasisztát meggyilkoltak. A német parancsnokok válaszképpen elhatározták, hogy tízsZerannyi olaszt végeznek ki. A földbevájt börtönből így hurcolták el Kereszti Sándort is. A foglyokét kevésnek találták, így az utcáról szedték össze a hiányzó számot. Aznap ötszáz ártatlan ember vére áztatta a földet.

Fosse Ardiatiane. így hívják Rómában a partizánok emlékművét.

jz evesen járnak arra. Hi- szén a messzi országokból Itáliába utazókat a római kori emlékek vonzzák és legtöbbjük mit sem tud arról, hogy néhány megállóra a Colosseumtól, a Capitóliumtól, ötszáz mártír nyugszik.

A nevek között kutatok. Mintha kitalálhatnám, milyen tervet szőttek a háború utánra! Talán valamelyikük arról álmodott, hogy a majdnem ötmillió analfabétát megtanítja írni, olvasni. A másik azt re\ Duna túlsó oldalán

*

• Duna túlsó oldalán

l sok legényke összejár,

! összegyűlik, összejár,

\ egymás között síkra száll.

! Egymás között síkra száll, j hogy melyiké lesz a lány? í Ki átússza a Dunát,

: az kapja meg a leányt.

! Mind szabódik. csak pirul,

! s előáll egy ifiúr,

; nekiveti oldalát,

: s átússza a mély Dunát.

\ Mikor kiért partjára,

! rágyújtott egy nótára:

; „Azért vagyok oly vidám,

I mert enyém már az a lány!"

j .Menjünk innen kedvesem, j meg ne szóljon senki sem,

; itt szájukra vennének,

: mert megbújtam tevéled.

• A Dunára le szálljunk, i ismerőst ne találjunk,

j A Dunáról Nádasra, í megesküszünk holnapra". (Csuka Zoltán fordítása)

2 Az Európa Kiadónál most megjelent Fényes a tűz Lángja ' című szlovák népballada-kö tetbőL

| Szólnak már a kakasok

í

; Szólnak már a kakasok, j szólnak már a kakasok.

i

j „Engedjél be, én vagyok, í engedj kedves, én vagyok”.

\

! „Várj egy cseppet, angyalom, ! csak míg szoknyám felkapom.

\

; Jól esik a puha ágy,

J puha ágyban várni rád”.

\ . Én meg szabad ég alatt,

; eső veri lovamat,

í lovam, meg a szerszámot, j s én is bőrig elázok”.

; „Mért nem jöttél hamarabb,

; mikor még nem így szakadt?”

\

í ,,Nem jöhettem kis babám,

! nem engedte az anyám“.

! „Ugyan mért nem engedte,

| hiszen nem vagy senkim se,

; se férjem, se kedvesem,

! s nem is leszel sohasem”.

.XXXXWVXvtvvvvvxvxvvxxxvvNxxvxvvvvwxwv

tam volna fojtani a tiszteletest. Megfojtani, mint egy veszett kutyát...

Miért? Miért? Miért?

Még két levél. Még két levelet ér az életem, két levelet.

A fából épült kicsiny tanyai ház meleg volt, és anyám keze úgy tudott simogatni, mint senki másé.

Csak ne lett volna a tiszteletesnek olyan rideg képe...

Isten a halál percében ma gához szólítja a lelkeket;

A nedves ablaktáblák mögött látom istent a tábornok képében.

És elmosódva látom az utolsó levelet. Egyetlen levél. A szél elült. Jaj, csak ne kattogjon ilyen hangosan a Geiger- számlálócső; odakint csak esik, csak esik ...

Leukémiám van, így mondták az orvosok, tehát valamiféle vérrák ... Miért kell repülnünk? Hiszen senki sem akar megtámadni bennünket!

A jóistennek olyan az arca. mint a tábornoké, egy borzalmas torzkép.

Tábornok, menj el előlem, látni akarom a levelet, a levelet! Hol van a levél, hol az utolsó levél...!?

Vegyétek le az arcomról a kendőt, haggyótok a szivemet, tábornok, isten! Tábornok ... te vagy ... te... vagy ... tehát... az isten?

Hollósi Tibor fordítása

tem, már ebben az ágyban feküdtem.

Az ablak előtt három levél járja haláltáncát... Meg kell halnom; William már nyilván halott, tizenöt évvel volt idősebb nálam, és odahaza Manhattanban négy gyermeke várja. Ordítani szerettem volna, amikor a tábori lelkész elmesélte. hogy a tábornok rendelkezésére, kísérletképpen az egyik repülőgépet csupasz, vé- dőtourok nélküli atombombákkal kellett megrakni — de már nem tudtam kiáltani. Már nem tudtam ellene lázadozni. de a borzalom nyilván ott ült a szememben, az elképzelhetetlen borzalom, hogy emberek, amerikaiak, amilyen én is vagyok, testvéreiket, más embereket a kísérlet kedvéért a halálba űznek.

Élő holttest vagyok.

A lelkész azt mondotta, a tábornok is csak eszköz, a parancsok végrehajtója, de semmi esetre sem okozója a történteknek. Amikor istenről beszélt, szétroncsolt kezemet egymásra rakta és hangosan imádkozott, rémisztőén fagyos hangja belesüvített a fülembe. „Megnyugvással veszem akaratod, nem zárom he az ajtót, hogv ellened védekezzem, bensőmben nem él veled szemben harag, a tied minden bizalmam. Nincs fenségesebb gond és fenségesebb irgalmasság. mint a te legmagasabb gondolkodásod”.

Humanista vagyok, de ebben a pillanatban:.. meg tud-