Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1962. JULIUS 29, VASARNAP rrw il£GVE» VAB úsmimK Mnmm-i? Beszélgetés a megyei főügyészhelyettessel az ittasan elkövetett bűncselekményekről Néhány napja tették közzé a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa törvényerejű rendeletét, amely lehetővé te­szi és megszabja az alkoholis­ták elleni kényszerintézkedé­sek intézményes alkalmazását. A közvélemény örömmel és helyesléssel fogadta ezt a ré­gen esedékes rendelkezést. E' törvényerejű rendelet, ha más Síkon is, lényegében tovább­fejlesztése annak az erkölcsi és jogi álláspontnak, amelyet nemrég hatályba léptetett új büntető törvénykönyvünk a megfelelő helyen félreérthe­tetlenül kifejez. Az alkohol ^s a bűnözés összefüggésével kapcsolatban lapunk munka­társa kérdést intézett dr. Ha~ danich Gyula elvtárshoz, a Pest megyei Főügyészség he- lyjjltés Vezetőjéhez, aki az alábbiakat válaszolta: — A bűnözés, mint társa­dalmi jelenség, egyidős az osztálytársadalmak kialakulá­sával. Forrását tekintve azon­ban két alapvető okra vezet­hető vissza. Az egyik a nyo­mor, a másik az alkohol. Az elsőt a felszabadulást követő népi’ demokratikus átalakulás­sal megszüntettük, a másodi­kat, az alkoholizmust még nem. habár — mint legújabb törvényerejű rendeletünk is célozza — szüntelen erőfeszí­téseket teszünk visszaszorítá­sáért, végleges legyőzéséért. — Az alkohol tehát alapve­tő oka a bűnözésnek. E sze­rint a bűncselekmények túl­nyomó többségét ittas embe­rek követnék el? — Nem. Ez a megfogalma­zás túlzás. Egyrészt koránt­sem torz ennyire az arány, másrészt az alkohol társada­lomellenes szerepe inkább bizonyos bűncselekményfaj­táknál jelentkezik. Elsősorban persze az erőszakos, de gyak­ran a tulajdon elleni cselek­ményeiknél is. Lopás, betörés rablás, s a többi. Alapvető, pú­ként mégis elfogadható, hi­szen az alkoholos állapot gyakran nemcsak előidézőié a különféle bűntetteknek, ha­nem célja is, hiszen nemegy­szer a lopást vagy a sikkasz­tást a lettes az alkohol meg­szerzése végett követi el. Ami pedig az arányokat illeti, ér­dekes statisztikai felmérésre hivatkozhatom. A ceglédi vá­rosi és járási ügyészségnél egy fél év alatt keletkezett vád­iratok tanúsága szerint a bűncselekmények negyvenöt százalékában az alkoholnak szerepe volt. Köztudomású, hogy az ital, bizonyos mennyi­ség' elfogyasztása * után, fel­oldja a gátlásokat, felelőtlen­né tesz, különféle szenvedé­lyeket ébreszt. Mint mondot­tam, nemcsak erőszakos, dur­va cselekmények kiváltója, hanem a gátlástalan állapot, a virtus, lopásokra, tulajdon­javak megrongálására is ve­zet. Tapasztalatból tudjuk, •hogy — különösen faiun — az italboltok eleit kerékpár- lopást a hat-hét fröccsöt elfo­gyasztó tettes gyakran azért követi el, mert lusta gyalog hazamenni. De ha már elvit­te, a következményektől tart­va vissza sem adja jogos tu­lajdonosának. Az alkohol ha­tásának tudhatok be a mulat­ságokon előforduló duhajko­dások, garázdaságok, durva becsületsértések, vagy akár a társadalmi rend, .illetve intéz­ményei elleni izgatások. Ide sorolhatók továbbá, a foglal­kozás szabályainak megsérté­sével elkövetett bűntettek, az ú gynevezett veszélyeztetések, vágy az ittas járművezetők részéről az általuk okozott balesetek áldozatának cser- benhagyása, s a többi, s a többi. — Mi az ügyészi, illetve a bírói álláspont az ittas álla­potban bűncselekményt el­követő állampolgárokkal szemben? — A kérdés nagyon idősze­rű. Uj büntető törvényköny­vünk e tekintetben gyökere­sen szakított a régi jog fel­fogással. amely az alkoholos állapotban elkövetett cselek­ményt enyhébben bírálta el Elrettentő példaként hadé idézzek egy harminc év előt­ti kúriai ítéletből, ahol egy brutálisan végrehajtott bűn­tettben, az alábbiak szerin! indokolt a tanács: az örjön- gésszerű, minden akadályt legyőző, céltalan vadsággal végrehajtott cselekmények csak azzal magyarázhatók meg okszerűen, hogy terhelt az ital hatására vad ösztönök játékszerévé vált s ezért fe­lelősségre nem. vonható. Ez az indokolás tudomány­talan és egyben hűen tük­rözi a polgári rend joggya­korlatának álhumanitását is. A régi bírói gyakorlat a na­gyobb fokú ittasságot min­denkor enyhítő körülménynek tekintette. Ezzel szemben új törvényünk a huszonkettedik szakaszban kategorikusan ki­mondja, hogy ha valaki ittas állapotban követ el bűncse­lekményt, éppen úgy felelős­ségre kell vonni, mintha nem volna alkoholos állapot­ban. Következésképpen a tör­vényhozó testület azt a he­lyes álláspontot foglalta el, hogy az ittasság nem eny­hítő körülmény. Ezt az ál­láspontot fejezi ki az ezerki- lencszáznegyvennyolc évi negyvennyolcas törvényünk is, amely leszögezte, hogy a beszámíthatatlanul ittasan elkövetett bűncselekmény ese­tén is, egy évig terjedhető börtönnel büntethető a tet­tes. E törvény közeledés volt a maihoz, s már akkor visszatükrözte a fejlődő, a haladottabb társadalom er­kölcsi ítéletét. — Főügyészhelyettes elv- társ mind a régi kúriai íté­let idézésekor, mind a negy­vennyolcban hozott törvény említésekor az italos álla­pot szélsőségesen maeas fo­kára utalt. Vajon, az ilyen ember teljes feielősségrevo- nása megfelel-e az igazsá­gosságnak? — Mielőtt erre válaszol­nék, két példára hivatko­zom. A da hasi járásban for­dult elő g közelmúltban. Az apa részegen tért haza, ott­hon randalírozott, aminek vé­ge az lett, kétéves kisgyer­mekét úgy vánta. ágyába, hogy annak lába és tizenegy bor­dája eltörött. A gyermek egész életére nyomorék ma­rad. Vagy a másik eset. A Pest megyei Hírlapban is megjelent. Bozsik László, nagykőrösi lakos részegen rá­törte az ajtót egy -teljesen ismeretlen családra. Amikor a házaspár tiltakozni próbált a garázdaság miatt, / Bozsik először az asszony fejét üt­legelte a baromfiól tetejé­ről leszedett cserepekkel, majd az idős férfi fejét tel­jesen szétverte. — Meg vagyok győződve róla, hogy a közvélemény a legélesebben elítélte mind­két bűntettest, s nem írta javára, hogy borzalmas cse­lekményüket részegen követ­ték el. Ezt az erkölcsi ítéle­tet fejezi ki új törvényünk, ezért is igazságos, hiszen az alkohol hatása alá kerülő sze­mély mindenkor maga idézi elő állapotát. De tovább me­gyek. Az esetek majdnem száz százalékában az ittas emberek fel is ismerik cse­lekményük jogellenes voltát, amit bizonyít az, hogy a tett elkövetése után elmenekülnek cselekményük színhelyéről, s már altkor, vagy később, igyekeznek is eltüntetni az el­lenük valló nyomokat. — Hogyan fogadta a közvé­lemény az új Büntetőtörvény­könyv erre vonatkozó rendel­kezéseit? — A kérdés, azt hiszem, még korai. Jogpropagandánk, ha ért is el számottevő ered­ményeket, még nem tart lépést a fejlődéssel. Erre pedig ép­pen a törvényesség további szilárdítása miatt volna nagy szükség. Az embereit nagy többségében ma is a régi jog­felfogás, a régi törvény állás­pontja él. Az a téves hiede­lem. hogy az ittasság enyhítő körülménynek számít a bűn­tett elbírálásaikor. Jellemző példa volt erre az a komikus eset, amikor Szendrei István törteli lakos a kultúrotthon folyosójáról ellopta az egyik ott szórakozó férfi kerékpár­ját, A gazda azonban észre­vette a tolvajlást, és két ba­rátjával üldözőbe vette a me­nekülőt. Szendrei a nyulat megszégyenítő sebességgel tá­volodott a tett színhelyéről, de az üldözőik még gyorsabbak voltak, s beérték. Ekkor a tol­vaj hirtelen leugrott a kerék­párról és a népszínművekből tanult széles mozdulatokkal hadonászva, danolászásha kez­dett, hogy tettét „beszámít­hatatlan” állapotával indokol­ja. Erre a színjátékra és nyil­ván sok más bűncselekmény könnyelmű elkövetésére sem került volna sor, ha az embe­rek tudnák: a kiszabandó bün­tetésnél ittas voltuk nem jön számításba enyhítő körül­ményként. — De ha már a jogismeret­nél tartunk, sajnálattal kell megemlítenem, hogy nemcsak a laikusokban él hamis illúzió. Él és kifejezést kap néha a szakmabeliek körében, ügyvé­dek. ügyészek és bírák között is. Szinte érthetetlen az a ma­kacsság, ahogyan a régi, álhu­manista és éppen ezért anti­szociális joggyakorlat érvelé­sébe kapaszkodnak, ha nem is nyütan, inkább szalonképes lepelben. Bízom azonban ab­ban, hogy a társadalmi szer­vek hatékony segítségével fo­lyó jogpropagandánk előfob- utóbb mindenki számára vilá­gossá és egyértelművé teszi új törvényünknek ezt a fontos té­telét is. Annál inkább is, mert mi nem elégszünk meg azzal, hogy a törvény nem ismeré­se nem mentesít a bűncselek­mény következményeitől. El­lenkezőleg. Mi azt valljuk, hogy törvényeinket minden ál­lampolgárnak ismernie kell — fejezte be a Pest megyei Hír­lapnak adott nyilatkozatát dr. Hadanitíh Gyula megyei fő­ügyészhelyettes. (a. e.) Újfajta 250 köbcentiméteres motorkerékpár DRÁGA ÖRÖKSÉG Sallai Imrére és Fürst Sándorra emlékezünk 1932. július 29-én, harminc esztendővel ezelőtt, a gyűjtő- fogház udvarán két fiatal­ember nézett szembe a halál­lal. Mindketten kommunisták voltak. Nem váratlanul, mégis hirtelen csapott rájuk a statáriális bíróság halálos ítélete. Ma márványba vésett be­tűk. róluk elnevezett utcák őrzik Sállai Imre és Fürst Sándor emlékét. Harminc esztendővel • ez­előtt, a gyűjtőfogház udva­rán két fiatalember nézett szembe a halállal. Egyikük harmincöt, másikuk huszonki­lenc éves. Bitófán lettek a kommunista párt mártírjai. Fiatal, tevékeny életeket foj­tott el a hóhér kötele. Szem- és fültanúk elbeszélése, fel­jegyzései tanúskodnak arról, hogy életükhöz, meggyőző­désükhöz méltóan, harcuk jelszavaival ajkukon fejezték be életüket. Emberek voltak. Nem ada­tott meg számukra a sira­lomházi önvizsgálat, a szel­lemi végrendelkezés ideje sem. Jóformán a tárgyalást követő percekben hajtották végre az ítéletet. Rövid ta­lálkozás a hozzátartozókkal, a védőkkel. .Aztán a kivég­zés. Érzéseiket, utolsó óráik gondolatait kutatnám most. Lehet, végigpergett előttük a homlok belső falának vetí­tővásznán rövidre szabott, de gazdag életük filmje. Sallai Imre idézhette a proletárdik­tatúra győzelmes napjait, majd a megtorlás, a menekü­lés borzalmait, a halott elv­társakat, akik áldozatául es­tek a fehérterrornak. A nála hat esztendővel fiatalabb Fürst Sándor csak a nehéz napok szívós harcaira emlé­kezhetett. Ö már az illega­litásban élő pártnak lett a tagja 1929 tavaszán. Tudták, mire vállalkoz­nak. Tudták: üldöztetés, élet- veszedelem, bizonytalan hol­nap lesz a részük, Tudták: a bizonyosan eljövendő, szép, igaz és emberi holnapért har­colnak. De biztosíték nem akadt: részesei lesznek-e en­nek az időnek ők maguk is. Vajon a számvetés percei­ben hogy maradtak erős, ha­tározott emberek? Négyszem­közt a halállal átértékelődnek a valóságos világ dolgai. A harcok eltörpülnek, a közös­ség távol van. És ők mégis, életük utolsó percéig hatal­masnak és győzelemre ju­tónak érezték harcukat, erős­nek és közelinek közösségü­ket. Az ellenség idegesen fo­gadta a két, halni induló fia­tal kommunista szavait, mert azok átszálltak a fogház fa­lain, hogy megmaradjanak és a győzelemig erősítsék élő és tovább harcoló elvtársai­kat. Szavaik, életük példája és mártírhaláluk örökségként maradt ránk. Drága, őrizni való örökségként. Nem csu­pán tanulságul szolgál ket­tőjük élete a mai fiatalem­bereknek. Ébredjen fel a csapongó gondolat, ébredjen fel és tekintsen vissza arra a harminc esztendővel ezelőt­ti júliusi napra, amikor két fiatalember halni indul, hogy halálukkal is siettessék azt a napot, amikor ebben az or­szágban szabadon, félelem nélkül élhetnek az emberek, fiatalok és öregek egyaránt. Ébredjen fel a csapongó gondolat és őrizze emlékü­ket igaz örökségként. Mert drága örökség ez. T. T. Ipari és kereskedelmi szak­emberékből álló zsűri a na­pokban jóváhagyta egy újfaj­ta 250 köbcentiméteres motor- kerékpár mintapéldányát, amelynek üzemszerű gyártá­sát rövidesen megkezdik Cse­pelen. Alkatrészei nagyrészt azonosak a jelenleg is forga­lomban levő motorkerékpáro­kéval, változatlan a váz, a benzintartály és a sárvédő is. A motor teljesítménye azon­ban nagyobb, egy beépített automatika pedig a sebesség- váltó kezelését könnyebbé és biztonságosabbá teszi. A mo­torblokkót ügy ‘ szerkesztették meg, hogy a porlasztó teljé­sen burkolt, így az egész szer­kezetet könnyebben tisztán lehet tartani. Üj megoldással a kerékagyak beázásának is elejét veszik, ami esős időben biztonságosabbá teszi a motor fékezését. A sorozatgyártás, jövőre in­dul. A korszerű új megoldások ellenére a motornak sem a súlya, sem az önköltsége nem változik. (MTI) Elutazott Helsinkibe a kulturális delegáció Szombaton a kora reggeli órákban elutazott a VIT-en részt vevő kulturális delegá­ció. A küldöttséget a repülő­téren Pataki László, a KL3Z Központi Bizottságának titká­ra, valamint Molnár László, Király Andrásné és Pozsonyi Vilmos, a KISZ budapesti bi­zottságának titkárai búcsúz­tatták. A küldöttség tagjai a KISZ Központi Művészegyüt­tesének Rajkó-zenekara, a Bár lassa-tánczenekar és a mint­egy 40 tagú Állami Népi Együttes. Velük utazott Rábai Miklós, az Állami Népi Együt­tes művészeti vezetője és Lu­kács Pál, akik részt vesznek a VIT nemzetközi ének-, illetve népi tánc zsűrijének munká­jában. A művészekkel együtt utazott Helsinkibe több- spor­toló is. (MTI) VASÁRNAPI POSTA MI ÉRDEKLI AZ EMBEREKET? illető üzem munkáját bírál­ták, vagy dicsérték. Nem egyszer vett ki levéltárcá­jából egyszerű munkás vagy parasztember féltő gonddal összehajtogatott cikket, s mu­tatta büszkén: „nézze, ezt ír­ták rólam”. \ajon miért mindez, ha e kérdések nem érdeklik az embereket? Miért történik meg, mert sajnos megtör­ténik, hogyha rossz adatot közöl a lap, máris cseng a telefon: elvtársak, nem he­lyes, amit írtak. .. És továbbmenve: vajon az, amit tesznek, cselekszenek az emberek, miért ne érde­kelné őket? Amit alkotnak, amit létrehoznak, az ne ér­dekelné őket? Ne érdekelné őket, hogy tetteik a nyilvá­nosság előtt kapnak dicsére­tet, hogy munkájukról érte­sül az egész megye vagy akár az egész ország? Sorolhatnám tovább a ma­gam fogalmazta kérdéseket, de nincs sok értelme. Nincs, mert maga az élet adja. meg kérdéseimre a választ. Meny­nyivel érdekesebb annak részletezése, hogyan csalta lépre áldozatait a házasság- szédelgő, mint az, hogyan küzdöttek meg — például — a szédítő magassággal a DCM kéményépítő brigádjának; tag­jai? Nem arról van itt szó, hogy némely embernek ízlé­Pedig az abszolút termelési dráma volt, mégis: művészi színvonalon tükrözte a való­ságot. Sikere volt. És sike­re volt Dobozi Imre Záporá­nak, mert gyengéi ellenére is hű tükre volt a valóságnak. Kérdezzék csak meg a könyvtárosokat., vajon viszik- e az olvasóik a máról szóló könyveket? Viszik ha — azok jó könyvek. Pedig ott is termelésről meg problé­mákról” van szó a könnyed, semmitmondó limonádékat lassan-lassan kiszorítja az igényesen megírt irodalom. Vajon a hazai, belpolitikai eseményeken túl a világpoliti­ka sem érdekli az embere­ket? Csak a sportoldalt ol­vassák el az újságokból? Le­het, hogy először á sportol­dalt, de hogy utána a többit is, az bizonyos. Ezt legjob­ban a szabad pártnapok élénk­sége bizonyítja. De az az ér­deklődés is, amely szinte ki­vétel nélkül mindenütt meg­nyilvánul a külpolitikai elő­adások iránt. Ugyan lehet-e komolyan állítani, hogy a há­ború vagy béke kérdése nem érdekli az embereket? Nem érdekli őket, hogy mi lesz a sorsuk, s milyen lesz a sorsuk holnap, holnapután? Messzire jutottunk már a sajtótól, a sajtó érdekességé­től. Gondolatmenetünk lénye­gében döntő politikai kérdés­hez vezet, ez pedig a tömegek politikai érdeklődése, tapasz- taltsága, mondjuk ki bátran: érettsége. Politikánknak egy idő­ben legsúlyosabb hibája volt ennek lebecsülése. A párt az elmúlt esztendőkben nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyította, . milyen rendkí­vüli fontosságot tulajdonít en­nek a kérdésnek. Azok, akik arról elmélkednek, hogy lé­nyegében mi is érdekli az em­bereket, s azt hangoztatják, hogy minden, csak éppen a ma legégetőbb kérdései nem, vak- ’ ságukról tesznek tanúbizony- ságot. Az embereket minden ér­dekli, ha érdekeltté teszik abban. A „nagy” politika is érdekli, ha annak részvevője, alkotója, formálója lehet. S vajon nem az? A termelés is érdekli, ha látja, hogy a szá­mok hűek a valósághoz, ha tapasztalja, hogy munkája nyomán hogyan szebbül, gaz­dagul az élet. hogyan lesz könnyebbé. Minden érdekli, mert része van benne, mert ott érzi a maga véleményét is! Minden érdekli, mert tud­ja, hogy érdeklődése egyben pozitív erő, amely a holnap, a holnapután tetteiben érezteti 1 hatását. Ez a döntő kérdés, s csakis ilyen nézőpont alapján szabad ítéletet mondanunk. ’ Az emberek felnőttek lettek a szó szoros és átvitt értelmében is. Felnőttek ahhoz, hogy a maguk országának dolgait ma-J guk intézzék, felnőttek ahhoz, : hogy az élet minden erén raj- 5 ta tartsák kezüket. Felnőttek, s ez adja a párt politikájának szilárd, megingathatatlan alapját: együtt, szoros egy­ségben a tömegekkel, azokkal a tömegekkel, akiket, minden, de valóban minden érdekel, 1 ami e hazában, s a nagyvilág­ban a jövendőt szolgálja. Mészáros Ottó A társaság, amelybe vé­letlenül belecsöppentem, af­féle vasárnap délutáni tré- cselésre jött össze, s amikor megtudták, hogy újságíró jött közéjük, egyszerre ne­kem szegezték ezernyi kérdé­sük lándzsáit. Már-már a csendes megadás opportunus álláspontját választottam, amikor berzenkedésre, vitá­ra ingerelt egyikük megjegy­zése: „Miért nem azt írják, ami érdekli az embereket?” S itt hosszú sorolás követ­kezett arról, hogy mi min­dent írnak meg az újságok, „mind olyasmit, amit az em­berek úgysem olvasnak el", ahelyett, hogy ... s itt megint hosszú lista következett arról, hogy mi is érdekli az embere­ket. Az észrevételt tevő arról beszélt, hogy „minek az a sok termelési cikk, az emberek úgyis tudják, hogy többet kell termelniök, ha jobban akarnak élni”. Meg „annyi a mezőgazdasági anyag, hogy Dunát lehetne rekeszteni ve­le”. Mielőtt elmondanám a ma­gam gondolatait, hadd te­gyek egy kis kerülőt. Nem j egyszer találkoztam üzemek- i ben, állami gazdaságokban, : termelőszövetkezetekben a dí- ; sz-es vendégkönyvben — Id­evágott és beragasztott új- I ságcikkekkel. Olyan „terme- ' lesi" cikkekkel* amelyek az se, igénye még „nem állt át”, s közérdekű, olvasmányos anyag alatt a valamikori Friss Újság szenzációit érti? Nem arról van szó, hogy a közöm­bös ember szívesen olvas semmitmondó, de „szenzá­ciós” anyagokat, mint azt, amiben a mai élet lüktet? Azt hiszem, erről van szó. Igaz, nemegyszer szürkén, unalmasan írunk. Lehet és kell is tágítani a kört, közölni mindent az olvasóval, ami csak érdekli az olvasót. De világos, hogy a szocialista saj­tó nem lehet és nem is lesz botránysajtó, nem lehet, hogy a valóság helyett, a va­lóság tükrözése helyett csupán periférikus jelenségek har­sonája legyen. Bár nem eny- nyire erőteljesen, de mélis ez volt a lényege társaság­beli eszmecsere-partnerem- neik, s bár felsorakoztattam érveimet, nem sok hatást tettek rá. Gondolkodásmóddal állunk i itt szemben, torz vélemény­nyel. Mert nemcsak a sajtóra hangzik el efféle vélemény. Elhangzik filmekre, köny- i vekre, színdarabokra is. Nem, | nem a sematikus, mindenáron , politizáló, mindenáron „vo­nalas”, középszerű vagy an­nál is gyengébb műveket alkarjuk védelmünk alá ven­ni. De ki ne emlékeznék pél­dául Szabó Pál Nyári Zápo­rára, annak emlékezetes sike­rére a Nemzeti Színházban?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom