Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1962. JULIUS 29, VASARVAP Elektronikus vezérlésű fejő tank Jánosi Gyula, a Nagykun­sági Állami Gazdaság gépész- technikusa a gépi fejes töké­letesítésére kidolgozta egy elektronikus vezérlésű fejő­tank működési elveit. A gép mintapéldánya már el is ké­szült. Az elektronikus vezér­lésű fejőtanknak számos elő­nye van az eddig használt be­rendezésekkel szemben. így például, amikor a tehén tő- gyéből kifogyott a tej, a gép automatikusan, kikapcsol, így elkerülhető az üres szívás kö­vetkeztében beálló tőgygyulla­dás. Az elektronikus gép nem csupán tehenenként, hanem tőgynegyedenként feljegyzi a tejhozamot, aminek főleg az utódellenőrzés és tenyésztés szempontjából van nagy je­lentősége. (MTI) SZÜKSÉG SZÜLTE BŐSÉG Forradalmasítják a kukorica termesztést az áporkai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben — AZ ASZÖD és Bag kö­zött levő bekötő utat be­tonhíddal látják el a Galga felett. A munkát a Buda­pesti Közlekedési Építő Vállalat dolgozói végzik. A munka befejeztével a két község közötti út lényegesen rövidebb lesz. Az utóbbi években gyorsan fejlődött az áporkai Vörös Csillag Tsz állatállománya. A céltudatos munka eredménye: egy hold szántóra ma már 0,24 számosállat jut. Ez a mutató azonban a fejlődésnek csak az égjük állomása, mert a vezetőség és a tagság szi­lárd meggyőződése, hogy ter­melőszövetkezetükben az ál­lattenyésztésnek. de főként a sertéstenyésztésnek van jö­vője. Az állattenyésztés fejlesz­téséhez elsősorban elegendő takarmány kell. A sertés- tenyésztéshez főleg sok sze­meskukorica. A nagyszámú sertésállomány eltartása és meghizlalása nem kis gon­dot okoz a vezetőségnek. A mintegy ezer hold szántó­val rendelkező termelőszö­vetkezet idei hizlalási terve 395 sertés. E hónap 31-ig teljesítik ezt. Jelenleg 314 sertés hízik és a hónap vé­gén további kétszáz sertést ál­lítanak hízóba. Ez évben te­hát több mint nyolcszáz ser­tést hizlalnak meg. Honnét veszik a rengeteg takarmányt, ami a hizlalás­hoz szükséges? Az idén — éppen a hizlalá­st terv ilyen nagyarányú túl­teljesítése miatt — bizony nem tartott ki a kukorica az új termésig. Kölcsönt kértek az államtól, mintegy 500 mázsát. Ezt meg kell adni. Van még egy dolog. Erről ugyan nem szívesen beszélnek a tsz vezetői — tavaly ősszel tervükön felül kellett kenyér­gabonát. vetniük. Szabadkoz­tak, hogy ez az intézkedés — amely egyébként a termelő­szövetkezet önállóságát is sér­ti — keresztülhúzza számítá­sukat, azt. hogy jövőre még több sertést hizlaljanak meg. Az utasítást azonban végre­hajtották. A gabonával beve­tett holdakat a takarmány­termő területből vették el. Az idén tavasszal válasz­út előtt állott a vezetőség: vagy lemondanak tervükről, vagy valami olyan dolgot va­lósítanak meg, amire Á por­kán még nem volt példa. Az utóbbit, Detrich László elnök és Hercegfalvi János főagronómus javasolta, a Du­na mentén van egy 68 hol­das tábla, termesszenek itt kukoricát — öntözéssel. A té­len ugyanis ígéretet kaptak egy nagyteljesítményű öntöző berendezésre. A javaslat egyeseknek tetszett, mások ellenezték. Különösen akkor nőtt meg az ellenzők tábora, amikor kitudódott, hogy olyan ..valamire” készülődnek a szö­vetkezet vezetői, amibe úgy­mond úgyis „belebuknak”. A „valami” egyébként az volt. hogy a községben szokásos 10 —12 ezer helyett 30—35 ezer tövet hagynak meg. A vita a vetés idején is-zaj­lott, az egyelés'kor pedig csak ez volt a beszédtéma a köz­ségben. Nem mondanánk iga­zat, ha azt állítanánk, hogy Detrich László és Herceg­falvi János az egész faluval szemben álltak ebben a kér­désben. Vannak a község­ben haladó gondolkozása szö­vetkezeti gazdák. Azok is a vezető oldalán álltak, akik hittek szaktudásukban. Az egyelésnél megmaradt hát a 30 ezres tőszám. Az időjárás igazán nem' kedvezett a kukoricának, így a Duna menti kísérleti parcellá­nak sem. Ma mégis csodájára járnak a falubeliek, de meg­nézik a járási és megyei kül­döttek is. A kukorica csak­nem mindenütt embermagas­ságúra nőtt, a levelek hara­gos zöldek, egy-egy száron két cséve is mutatkozik. Olyan dús a növényzet, hogy a nagy tőszám ellenére is ké­pes kinevelni a csöveket. Nagyon sokat tettek fel a tsz vezetői erre a 68 holdas kukoricatáblára. A kukorica mostani fejlettségét tekintve: lesz olyan 15 hold, ahol meg­terem a száz mázsa — csöve­sen. Annak ellenére, hogy a tábla egyik részében a drót­féreg komoly kárt tett, het- venmázsás csöves termésre fogadnak a tsz vezetői. Het- venmázsós termést alapul vé­ve: a 133 holdra betervezett 21 vagon kukoricát — májusi morzsoltban számolva — 42 holdon termelik meg. A „fe­lesleg” bőven elég lesz a so­kat dédelgetett álmok meg­valósítására. így olvasva., egyszerűnek tűnik az áporkai „csoda”. Hogy mennyire nem így van, hogy mennyit kell lótni-futni, amíg az elképzelésből való­ság lesz. arra talán elég bizo­nyíték: Az elnöknek és az agronómusnak legalább napi két óráját igénybe veszi az el­lenőrzés. az öntözés irányítása az öntözési napló vezetése stb. Az utóbbi pontos vezeté­sével az öntözőmű célszerű kihasználásával ugyanis sok ezer forintot takarítanak meg a termelőszövetkezetnek. Az öntöző berendezés 680 ezer forintba került. Amehy­// Nem itta meg" Szervác az idei bort Inárcson Ö REG TOLVAJ módján akkor lepte meg az inár- csi szőlőket is a talajmenti fagy, amikor a füstölők már abbahagyták a strázsálást. Egy reggelre visszaszökött Szer­vác, s leszüretelte az ébrede­ző rügyeket, csak itt-ott ha­gyott hírmondónak egy-egy árva hajtást Lefagyott a szőlő, feketébe öltöztek a diófák, gyászba bo­rult az inárcsi határ. Húsvét- kor még rekordtermésre szá­mítottak, a május elejei fa­»,»ILYEN LESZ az idei sző- \ írj lőtermés Inár csőn? A \ szőlőben tett sétáiból meg a '• pincemesterrel folytatott be- \ szélgetésböl erre is megkaptam \ a választ. Ahogy For ezek Jó- i zsef is mondta, a közepes tér- ! més — ha csak nem jön Ifcöz- : be jég — meglesz. Hogy ez mit \ jelent hektoliterekben, azt már \ a nagypincében, lent a hordók \ között tudtam meg az inár- \ csia,k pincemesterétől. Azért csalt le a hűvös bolt- ; hajtások alá, hogy meggyőződ- \ Aranyszínű az óbor, villaníja meg az Ezerjóval teli üveg- Iopót a két gyertya fényénél Forczek József gyos éjszakák szétf oszlatták az inárcsiak reményeit. Az első napokban még az óvatosabb szakértők is 85—90 százalékra becsülték a fagy­kárt, sőt akadtak, akik mérget vettek volna rá: az idei őszön nemigen lesz szükség se put­tonyra, se présre, legkivált- képp pedig boroshordókra Inárcson. Nem olyan szűkmarkú a ter­mészet, ahogy a borúlátók az első pillanatban elképzelik. Amit elvesz az egyik kezével, rendszerint pótolja a másik­kal. Forczek József, az inár- csiajc deresedő hajú pincemes­tere mondta ezt a minap, a haragoszöld tőkesorok között, kint a szőlőben. — Merthogy nem tapsoltunk örömünkben azon a dermesztő májusi reggelen, amikor meg­láttuk, hogy csúffá tette dű­lőinket a fagy, az igaz. De — mutatott az egyik, már szép fürtöket hizlaló tőkére — az inárcsiak pincemestere — a szövetkezet vezetőivel, én ma­gam sem estem kétségbe. Két- három hét múlva, ahogy a szőlő kezdte kiheverni a fa­gyos éjszakákat, a reményte­lenség hangját a kétkedőknél is felcserélte a bizakodás. Ki­hajtottak az alvó rügyek, ki- zöldült az inárcsi szőlő. A sző­lős brigád tagjai megsejtve az ígéretet, még gondosabban ápolták a beteg tőkéket. Teg­napelőtt már negyedszerre is megpermetezték a szőlőt, gaz te szívja már az éltető nedvet Az elmúlt hetek időjárása még kedvezett is. nyiben ez évben 120 milli­méter vizet öntöznek ki a földekre — legalább 150 hol­don —, akkor az öntözött te­rület arányában, holdanként 2000 forint hitelt elenged az állam. A tsz-ben a 68 hold kukoricán kívül mintegy 140 hold lucernát is öntöznek, így 200 hold után — a feltétele­ket teljesítve — 400 000 forint a szövetkezet kasszájában ma­rad. Ezért gyakori „vendég” az elnök és az agronómus az öntöző berendezésnél, ezért állították a legmegbízhatóbb tagokat az öntözőgép mellé. Nagy termést csa k a lekor várhatnak — tudják ezt a tsz vezetői —, ha a megfelelő mennyiségű csapadék mel­lett a táperőt is bdztosit- ják. Tavaly az őszi mély­szántáskor három mázsa műtrágyát adtak holdanként, fej trágyának május végén 6‘5 kiló pétisót. A napokban újabb 25—.30 kiló pétisót adnak holdanként. Ezt a mennyiséget oldott állapot­ban az öntözővízzel együtt ..locsolják” ki a kukorica-, földre. A szükség kényszerítette a termelőszövetkezet egyébként agilis vezetőségét, hogy új utakat keressen a takarmány­kérdés megoldásában. Ma már biztosak abban, hogy pró­bálkozásuk sikerrel jár és többszörösét termelik kuko­ricából, mint eddig. Az idei év egyúttal jó néhány ta­pasztalattal is szolgált. így jövőre két-három méter szé­les utakat hagynak az öntö­zőcsövek számára. Most ugyanis szinte emberfeletti erőt fejtenek ki Farkas Jenő és öntözőbrigádjának tagjai. A sűrű, kukorica között hordják, szerelik a csöveket. A kukorica között szinte el­viselhetetlen a meleg, ők azonban mindent megtesznek — a siker érdekében. M. S. VÉGEFELÉ A MÁLNASZÜRET Néhány nap múlva ismét elcsendesedik a bernecebarátl: jmálnás" domb is: befejeződik a málnaszüret. A község mai-♦ natermesztői — mint felvételünkkor is látható — még jóked-< vűen szüretelnek. Ez nem csoda, hisz a rossz idő ellenére is gazdag termést takaríthattak be az idei szezonban. Itt még akad szednivaló, mutatják a férfiaknak a bernece- baráti asszonyok + + Nagy forgalmat bonyolít le az átvevőhely, ahonnét tonna­számra kerül az ízes gyümölcs az ország különböző ré­szébe, sőt még külföldre is ........... ’ ’ , "(Szabó János féív.) E llenőrző körúton n MEK szakembereivel Ki rakodjon és ki szállítsa a göngyöleget ? Legutóbb a M£K és a kis­kereskedelmi szervek munká­járól írtunk. Most a felvásár­lók és a termelők kapcsolatát néztük meg. Az újságíró kör­utazást tett a megye déli ré­szén, amelyen elkísérte a Szö­vetkezetek Pest megyei Érté­kesítő Központjának két szak­embere, Budai István és Klein Imre is. Első állomásunk Cegléd. A földművesszövetkezet irodájá­ban megbeszélésre jöttek ösz- sze az fmsz, a népbolt és * a MÉK emberei, hogy pontot tegyenek egy régóta húzódó vita végére. Cegléden ugyan­is a termelőszövetkezeteken kívül a tsz-tagok is foglalkoz­nak a háztáji gazdaságukban zöldség- és gyümölcstermesz­téssel. Termelvényeiknek egy részét a ceglédi piacon értékesítik. A piacon ezért olcsóbb a zöldáru és a gyü­mölcs, mint a boltokban. A boltokban ugyanis a napi hi­vatalos fogyasztói irányárak szerint értékesíthetik a zöld­séget és gyümölcsöt, termé­szetesen a minőség és az osztályzat szerint. A piacon azonban a vevők nem min­dig nézik az áru szabvány mi­nőségét és a szabványba nem sorolható áru is vevőre ta­lál megfelelő áron. A ter­melő ezért jól jár, mert az ilyen kevert árut is értékesí­teni tudja. A ceglédi panaszok orvoslása A Cegléden termelt hat cikk fogyasztói árát piaci ár- szabályozás érdekében csök­kentették. A paprika fogyasz­tói ára — egy-két forinttal olcsóbb lesz. A MÉK ceg­lédi telepe gondoskodik arról, hogy a földművesszövetkezet két mintaboltjában és a népboltban kiváló minőségű áru kerüljön eladásra. E meg­állapodás biztosíték arra, hogy az állami és földmű­vesszövetkezeti kiskereskede­lem is több egységet üzemel- . tethet a ceglédi piacon. Tér- * mészetesen a bolti eladóknak is többet Ítéli törődniük az áru minőségének a megőr­zésével: ne hagyják, hogy a zöldség megfonnyadjon és eladásra értéktelenné váljon. A megbeszélés után látoga­tást tettünk a 60. számú Földművesszövetkezeti Bolt­ban, ahol Orvos Mihályné boltvezető a zöldáru minősé­gére panaszkodott. Mi viszont meggyőződtünk arról, hogy a zöldség „elöregedéséért” az eladók a hibásak, mert nem cserélték ki a zöldhagymát, a zöldpaprikát, illetve nem írták jóvá az elfonnyadt árut. Az aznap érkezett újburgo­nya, paprika minősége kifo­gástalan volt. Az átmeneti piacszabályozó ár megálla­pításával tehát lehetővé vá­lik, hogy a ceglédiek most már általában kiváló minősé­gű árut kapjanak és a ki­alakított fogyasztói árak a piaci árakat is csökkentsék. Helyes az intézkedés, de miért most? Az abonyi MÉK-kirendelt- ség telepén nagy a sürgés­forgás. A termelőszövetke­zetek szállítják a zöldséget, a paprikát a telepre. Megin­dult a dinnyeexport is. A te­lepen Szabó József elvtárs- sal, az abonyi Uj Világ és Szabó András elvtárssal, a József Attila Termelőszövet­kezet főkertészével találkoz­tunk. Mindkét termelőszö­vetkezet állandó „ügyfele” a MÉK-nek. A kapcsolat a legjobbnak mondható. A MÉK idejében értesíti a termelő­szövetkezetet, hogy milyen zöldség értékesítésére van lehetőség — ezzel hozzásegíti a termelőszövetkezeteket a jó árhoz. Az abonyi tsz-ek pe­dig jó minőségű terméket adnak el, ezért jó a kapcso­lat. Az értékesítésre tehát nincs panasz. Szabó 1 elvtársék azonban panaszkodnak a MÉK 71-es számú körlevelére, amelyet Egri István elvtárs, a MÉK igazgatója és a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak főkönyvelője írt alá. Ez a körlevél a szállítás és a göngyöleg lebonyolítását sza­bályozza. Eddig ugyanis az árut a MÉK dolgozói rak­ták fel a kocsira, a rendelke­zés értelmében a jövőben a szövetkezetnek kell a felra­kásról gondoskodni. Eddig a MÉK kocsijával két kocsikí­sérő járt, ők segítettek az áru felrakásában. Most ezt a létszámot — munkabér-meg­takarítás címén — egy főre csökkentették. A szövetke­zetnek tehát újabb munka­erőt kell beállítani, hogy a rakodást gyorsan elvégezzék; Ugyanez a helyzet a gön­gyöleggel. Eddig azok a ko­csik szállították a göngyöleget a vasútállomásról, vagy a MÉK-telepről a termelőszö­vetkezet területére; amelyek az áruért mentek. Most is le­szállítja a MÉK a göngyöle­get, de a tsz-eknek a szállí­tási díjat meg kell fizetniük. Népgazdasági érdek! Ez az intézkedés helyes, mert rendezi a termelőszövet­kezetek és a MÉK kapcso­latát. A termelőknek koráb- I ban is kötelességük volt árui­kat a felvásárlóhelyekre be­vinni és ott átadni a felvá­sárlónak. Az intézkedés te­hát igazságos, csak az a baj, hogy nem a szezon kellős kö­zepén kellett volna ezt a rendelkezést meghozni, ha­nem a termelési szerződés megkötésekor. Reméljük, hogy a terme-, lőszövetkezetek a rosszul „idő­zített” rendelkezés ellenére is megértik az intézkedésnek jo­gosságát — hiszen népgazdasá­gi érdekről van szó — és meg­szervezik termelvényeik za­vartalan szállítását, (g. s.) hessek róla, már a szőlő beta- J karítására, a szüretre is gon- j doltak. Katonás rendben, tisz- ! tán sorakoznak a nagy hordók, £ igaz, ezeket mihelyt kiürültek, í első teendi/je volt kitisztítani, \ kénezni. — Tavaly jó esztendőnk volt i — emelte közelebb a pislákoló i gyertyák fényében Forczek Jó- zsef a lopót. — Kétezerhétszáz \ hektó termett. Méghozzá —; szippantotta föl a lopó hasába ; az aranyszínű Ezerjót — nem ; is akármilyen. Nem dicsek- í résként mondom, de rég volt; már ilyen jó borunk. — Az idén? — húzta össze í jó becsüs módjára a szemöl- j dókét — talán most is meg- ! lesz a borok maligánfoka. ! Hektoliterre meg olyan ezer- j ötszáz-ezerhatszázra számi-; tunk... j ,Z IGAZSÁGHOZ az isi zi hozzátartozik, hogy ezen í az őszön is csupán a szürete- í lés ad majd munkát a Március i 21 Termelőszövetkezet szőlő- i termelőinek. A borkészítés i már az állami pincegazdaság i dolga lesz, mert, akárcsak ta- i valy vagy tavalyelőtt, most is i eladják'a megtermett szőlő 75 ; százalékát az állami pincészet- j nek. Mindössze 400—500 hektó- \ liter bor marad majd a szövet- \ kezet pincéiben, s ennek viseli \ gondját Forczek József. Ha a szüret odébb is van, s ; az idő is elég szeszélyes még, \ elmondhatjuk: a gondos mun- • ka még az időjárással dacolva \ is meghozza gyümölcsét. Súlyán Pál :

Next

/
Oldalképek
Tartalom