Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-22 / 170. szám
/ 1962. JÜLIUS 22. VASÄRNAP "ktfíi-lnn Rudi bácsi, a nagymarosi málna apja Beszélgetés a kertészkedés tudományának örökíiatal tanítómesterével Először a nagymarosi tanácsházán találkoztam Rudi bácsi nevével. Pál Sándor vb- elnökkel beszélgettem a község dolgairól, a többi nagymarosi probléma között a gyümölcstermelésről is. — Éppen ma járt nálam Rudi bácsi — mondta az elnök — és elpanaszolta, hogy egyes nagymarosi kerttulajdonosok gyümölcsfái eltetvesednek, mert fittyet hánynak a kötelező fertőtlenítésről szóló rendelkezésekre. A pusztító férgek így megfertőzik a szomszédok lelkiismeretesen fertőtlenített gyümölcsfáit is. Rudi bácsi bejelentése alapján már intézkedtem, hogy írják össze a hanyag kerttulajdonosokat. Szigorú eljárást indítunk ellenük. A titokzatos Rudi bácsi nevével alig egy órával később, a nagymarosi szörpgyárban ismét találkoztam. — Nagyszerű segítőtársunk Rudi bácsi — jelentette ki a kis gyár egyik vezetője —v okos tanácsainak, lelkes tanításainak nagyon sokat köszönhetünk. Most is egy pompás dik esztendőn. Aztán meg a lába sem jó, bottal jár-kel, de így is nehezen. Mégis készségesen elmegy mindenhová, ha hívják, ojtani, metszeni, szemezni, ültetni. Nincs senki, aki jobban ismerné azt a szép mesterséget. Elindultam hát, hogy felkutassam. Pici házikójában nem találtam meg. Szomszédai szerint már kora reggel j elment valahová. — Tessék csak kérdezősködni az utcákon akárkitől, mert mindenki jól ismeri — tanácsolták. A tanács hasznosnak bizonyult, Akárkitől érdeklődtem a girbe-gurba utcákon, mindenki ismerte, még azok is, akik csak üdülő polgárai a nyári hetekben a szépfekvésű községnek. Sokan látták kora reggel, amint a Főtér felé bicegett. Így kerültem vissza a tanácsháza elé és ott egy idősebbnek látszó férfit szólítottam meg. — Rudi bácsit keresem, Jung Rudolfot — mondtam. — Igenis! — pattant a katonás válasz és összecsattantak felragyog a szeme. — Nincs nagyobb gyönyörűség, mint látni, hogyan fejlődnek nemes termőfává a beojtott csemeték, és nincs nagyobb öröm, mint egy-egy fának az első termése. Végigvezet a házikója mögött rejtőző, menedékes gyümölcsösének ösvénykéin. Egy- egy fa előtt megáll, óvatosan, szinte simogató mozdulattal húzza magához valamelyik ágát, és közben mutatja, magyarázza a növényélet szépséges titkait. Beszél a háromféle rügyről, a hajtórügyről, a termőrügyről és az alvórügyről. Bütykös ujján mutatja, hogyan ojt, hogyan helyezi el a felvágott kéreg alá a nemes szemet. Szépen fejlődő, beojtott csemetéit úgy mutatja be, mintha leányai lennének. Büszkélkedik dúsan termő, „emeletes“ almafáival. A fejlődő gyümölcsfákat ügyi metszi, hogy a termőágból há-l rom traktusban alakuljon ki a gúla alakú korona. így aj gyümölcs mindig elég nap-1 fényt és levegőt kap, szedései is könnyebb, permetezése is ’ eredményesebb. A kis kertben már mindenfelé érik a gyümölcs, a sok fajta alma, a még több fajta őszibarack, meg a kajszi. Fügefája is van, meg sze- lidgesztenyéje. Valamennyi saját nemesítés. Közben látogató érkezik, berregő motoron. Fiatalember. A nagymarosi ügyvéd. Szaktanácsokért jött. Rudi bácsi készségesen árulja el a mesterségbeli fogásokat. Aztán letelepszünk a ház előtti lócára. Itt meséli tovább az életét, amelyben igen nagy szerepet töltött be a málna. — Volt itt málna azelőtt is — mondja —, egy-két tő majd minden kertben. Semmire sem becsülték. Ki is pusztult könnyen, élbánt vele a féreg, meg a gomba. Akkor hozott néhány másfajta málnatövet valahonnan, egy idevaló kőműves, Heffentráger Józsefnek hívták. Szép, halványpiros volt a termése és jól megélt a mi talajunkon. Van annak már több mint harminc éve. Rudi bácsi, akkor még javakorabeli férfiú, fölismerte a málna jelentőségét. Agitálni kezdett, termelte a dugványait és osztogatta a szomszédoknak. Hamar kisült, hogy aranyat ér. — Ma már ott tart Nagymaros — mondja büszkén —, hogy évente negyven vagon málnát vihet a piacra. Volt év, hagy három-négymillió forintot hozott a község népének. De arra is büszke lehet, hogy innen terjedt el a málna az egész környéken, messze föl, az Ipoly mentén, egészen Vámosmikoláig, Té- sáig. Rudi bácsi azonban nemcsak a málnának volt egy hosszú életen át apostola, hanem más, nemes gyümölcsöknek is. Mindenfelől hozzá folyamodtak, ha gyümölcsöst akartak telepíteni. Ha valamirevaló gyümölcsös van a messze környéken, az csaknem mind neki köszönheti létezését és páratlan szaktudásának bizonyítéka. Boldogan, igaz örömmel tanítja a fiatalokat, osztogatja két kézzel legfőbb kincsét, a tudását. Jung Rudolf tagja a községi tanácsnak. Egyik legaktívabb, legszorgalmasabb tagja. A mezőgazdasági állandó bizottságban tevékenykedik a legszívesebben. Mindig azt kutatja, hogyan lenne jabb, eredményesebb a munka, hogyan lehetne még tovább fejleszteni Nagymaros gyümölcs- kultúráját. — Szép volt az élet — mondja búcsúzkodás közben — és szépnek érzem még ma is. Különösen a gyümölcsfák között. Mintha a legjobb, a leghálásabb barátaim lennének. Az érő őszibarackok mosolyognak rá a mélyzöld lombok közül. Magyar László őszibarackiskolát telepített itt fönt. a hegyoldalban. Erre már meg kellett kérdeznem: __ Tulajdonképpen miféle e mber ez a Rudi bácsi? — Jung Rudolf, Nagymaros legöregebb gyümölcskertésze — kaptam a választ. — A híres „nagymarosi málna” apja. Nagymaros úgyszólván neki köszönheti mai gyönyörű gyümölcskultúráját. Ö tanította meg a nagymarosiakat a gyümölcstermelés tudományára. — Hol találhatnám meg? — Itt lakik a közelben. A vasútállomással szemben. De megtalálni nehezen lehet, mert ritkán van odahaza. Még ma is állandóan dolgozik. Pedig már jóval túl van a hetvenehozzá a bokák is. — Én vagyok! Kedves és tartalmas órákat töltöttünk aztán együtt. Beszélgetve ballagtunk vissza az öreg kertész tuszkulánumába. Lassankint mindent megtudtam róla. Először is azt, hogy hetven- három esztendős. Töméntelen sok esztendeig volt katona. Ott szokta meg a katonás, határozott beszédet, de még ott is gyarapította kertészi tudományát. Büszke arra, hogy a legtősgyökeresebb nagymarosi. Itt született, akárcsak.az apja és a nagyapja. A kertészkedés régi hagyomány a családban. — Nincs szebb dolog a vüáb gon! — mondja, lelkesen és Keresztény könyörület és királyi korrupció Ezt a címet nem a kezdőbetűk összecsengése végett, hanem az igazság kedvéért fogalmaztuk így■ Sophia görög hercegnő májusban kötött házassága alkalmából a királyi udvar és az ortodox egyház által együttesen kifejtett pompa és fény ugyanis ismét felhívta a figyelmet arra az árnyékra, amely beborítja az országot. A hercegnőnek hozomány gyanánt ötmillió drachmát kért a kormány a parlamenttől. Már korábban az északi, nyomorgó országrészek fejlesztésére szolgáló és a királyné által kezelt segélyalapból tekintélyes összegeket vontak el annac a márványból, nemes anyagokból épített, selyemmel, gobelinekkel gazdagon díszített csodapalotának céljára, amellyel a király és a kormány Konstantin trónörököst ajándékozta meg. Az ország e legdrágább épületéhez a cigaretta, csokoládé, mozijegy. benzin után felemelt adót fizető nép adta össze a garasokat, mert az említett segélyalapot ezek az adók táplálják. A trónörökös palotája korábban Jakovosz attikai és megariszi püspöké volt, aki átengedte a királyi háznak. Jakovosz Sophia hercegnő hozományát is megtoldotta százezer dollárral. A görögországi egyház e leggazdagabb püspöke, januárben egyházfő lett: érsekké választották. Ugyan még a kormánypárti lapok is figyelmeztették az érdekelteket az érsekválasztás előtt Jakovosz szekszváliS perverzitásaira, amelyek méltatlanná teszik őt e méltóságra, a választás mégis végbement. Ez azonban olyan felháborodást váltott ki, az érsek rovására a gúny és tréfa olyan özöne indult meg (ez érsekkel együtt a királyi házat és a kormányt sem kímélve), hogy végül is Jakovosz kénytelen volt lemondani. Ha a kormányzat el is ejtette' Jakovosz érseket, nem ejtette el az egyházzal kötött szövetséget. Jellemző, hogy Görögországban nincs polgári házasságkötés. A pompás luxuskocsikon közlekedő ortodox püspökök vagyonuk igazgatásán kívül a politikai élet befolyásolásával foglalkoznak. Még a jótékonykodást, a szociális szemfényvesztésnek ezt az egyházak által annyira kedvelt eszközét is hajlandók inkább az államnak átengedni. ' Az állami alamizsnálkodás jellemző példáját nyújtja a szegény sorsú leányok segélyezésére szolgáló alap. A leánygyermek születésekor a királyi család egyik tagjától személyesen ezer drachmas talcarékbetétkönyvet kap, amelyhez a leány 21 éves kora előtt nem nyúlhat, a betét addig kamatozik. Erre a segélyalapra a gyűjtést a helyi hatóságok szervezik, a papság erkölcsi támogatásával. Az adakozó természetesen maga a segélyezett nép. Amikor Kouremadi községből, az ínségre kárhoztatott falvak egyikéből az ottani tanító írt az egyik athéni lapnak és lefestette az éhség és ruhátlanság miatt tanulni képtelen, a hóban is mezítláb járó gyermekek nyomorát, a lap cikke nyomán áradtak az adományok a kis faluba. És alig fogyasztották el a kouremadi gyerekek az ajándékélelmiszert, betlehemezni küldték őket a környező falvakba, ötszáz drachmát gyűjtöttek össze, be kellett fizetniük a királyi leánysegélyalapra. A királyleányt ötmillió drachmával „segélyezték". Igaz, ezt nem a görög gyermekek gyűjtötték össze. Hanem a szüleik. (g. gy ) Uj lakók az Allaíkertben Apácamajom, fehérbarkójú cerkof, csimpánz, csuklyásfaun a Budapesti Állatkert majom- házában — Újabb kisoroszlán iratkozott be A fővárosi Állatkert sok új, érdekes látnivalóval várja a nyáron látogatóit. Ezekben a napokban kezdődött meg az 1945 óta hiányzó, korszerűsített rágcsálóház betelepítése. Ketrecsorában kapnak helyet többek között a gazdaságilag hasznos nyúlfajták, de itt „lakik” majd a közelmúltban befogott, s mesterségesen nevelt kis borz is. Minden bizonnyal a gyerekek kedvencei lesznek az állatként legfiatalabb lakói közé tartozó, bájos kis vadmacskák, a kedvesen hancúrozó farkas- és sakálkölykök is. A szokatlanul hűvös időjárás ellenére, pontosan a megszokott időben szaporodtak a gím-, a nika-, a dybowski, sőt a dámszarvasok is. Különösen szépék a sűrűn pettyezett kis dybowski borjak. A majomház Idei szenzációja a nemrégiben „érkezett” apácamajom, a fehér barkói ú cerkof, az ötéves csimaz állatóvodába pánznőstény és két csuklyás faun. Igen szép párral gyarapodott a mosómedve állomány is. Jelentős újdonságokat mutat be az akvárium. Először sikerült beszerezni zeller díszmámát, a terráriumbán Moszkvából érkezett kirgiz teknősök láthatók. Ugyancsak látványosságnak számít a díszsügér-szaporulat. A madarak között — a kel- tetőgépből „előbújt“ vadkacsák, sirályok és egyéb hazai vadmadarak mellett — messze földről érkezett ritkaságok is találhatók. így például a nagytestű, különleges szarvasvarjú, a keselyűfejű gyöngytyúk, valamint a zöld csőrű tukánpár. Benépesült a kis túzokok kifutója, s a nemrég érkezett tácánok is rövidesen felőlük csillogó ruhájukat. Bátor, a nyolchónapos kis oroszlán „személyében” új, rendszeres látogatója van az állatkert óvodájának is. A legfiatalabb óvodista hamar összebarátkozott az óvodai viszonyok között már otthonos tíz kis medveboccsal. (MTI) ___________ — HAMAROSAN MEGALAKUL Szentendrén a József Attila Művelődési Otthon Irodalmi Színpada. Éjszakai műszak után társadalmi munka Többször említést tettünk már arról az erős közösségi érzületről, amelyről Budakeszi népe állandóan tanúságot tesz. A múlt hétén indult meg a tanácsháza udvarán levő központi SZTK körzeti orvosi rendelő bővítése és korszerűsítése, ami a költségvetés szerint 300 .ezer forintba kerül. Ebből azonban harmincezer forintot vállalt át társadalmi munkában a lakosság. Meglehet, hogy végül még lényegesen több pénzt takarít meg a község ennél az építkezésnél a lákosság társadalmi munka vállalásával. Bár a társadalmi munkára jelentkezőket már régebben összeírták, még most is, úgyszólván naponta jelentkeznek sokan az építkezés helyszínén társadalmi munkára, s csak ott az építkezésnél írják alá a társadalmi munkaszerződést. Elmúlt vasárnap jókor reggel 21 társadalmi munkás jelent meg a tanácsháza udvarán, és egész délelőtt dolgozott a rendelő építkezésén. Ilyen lendületes munkatempó mellett gyorsan halad az építkezés, őszre már minden valószínűség szerint újból megnyílik a rendelő. Eddig mindössze egy kis váróhelyiségből és egy rendelőszobából állott. Most egy nagy közös váréból két tágas rendelőhelyiség nyílik, de lesz még benne ezenkívül betegfelvevőszoba, iraittái- és mosdóhelyiség is Építőmunkások és társadalmi munkások együtt és egyforma szorgalommal dolgoznak minden áldott nap a rendelő építésén (Gábor foto) Géczi Antal, a Prékó dolgozója is csak hétfőn kora reggel jelent meg az építkezésinél, s nyomban munkát kért. Azóta napról napra legkorábban jelentkezik „második műszakra” társadalmi munkahelyén Velemir Milutin nyugdíjas, aki mindennap megjelenik az építkezésnél. Az első hat napon tizenkilenc órát dolgozott. Ugyanennyi munkaórát teljesített egy másik nyugdíjas. Takács Ignác is. Szilágyi Károly, a budakeszi szennyvízderítő gépésze ugyancsak majd mindennap ott van a munkánál. Sokat kell dolgoznia, mert száz munkaórára szóló szerződést írt alá
