Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-15 / 164. szám
«ST MECVEI \i/£íHan 1962. JÚLIUS 15, VASÁRNAP Mi áll legközelebb egy pedagógushoz, aki ráadásul igazgató is? Természetesen az iskola. Még akkor is, ha vakáció van, még akkor is, ha társadalmi munkásként a falunak szinte minden nagyobb megmozdulásába bekapcsolódik ... Jó volt a tápiósági általános iskolában az idei esztendő. A gyerekek szorgalmasan tanultak, de ez — kisebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve — megszokott dolog már László Jánosnak, a tápiósági központi iskola idős igazgatójának, hiszen több mint négy évtizede lépett először a katedrára ... Az a levél azonban, amelyet nemrég kapott kézhez, s amelyet gondosan őrizget, már az 6 emberöltőnyi pályafutásában is ritkaság- számba megy, ezért boldogan újságolja. A levelet Prepok Gábor írta. Kitűnően végezte el a VIII. osztályt, s írásban köszönte meg az iskola pedagógusainak fáradozását. S hogy miért olyan kedvesek sorai? Azért, mert Prepok Gábor, a nemrég még nyolcadik osztályos tanuló, majd ötven esztendős ember, családapa ... Fütő Budapesten a Ba- káts téri kórházban, s naponta jár Tápióságról a fővárosDerékszögű háromszög - a ba. Hetenként négyszer — hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken — amikor megérkezett, nem haza, hanem az iskolába ment. Este hattól tíz óráig tanult a felnőttek esti általános iskolájában, alíol az idén először volt nyolcadik osztály... Prepok Gábornak jókora akaraterőre és elszántságra volt szüksége ilyen körülmények között a tanuláshoz. Tápióságról ugyanis már magában a Pestre járás is igen fárasztó. A községnek vasútállomása nincs. Autóbusz viszi hajnalonként az utasokat a hat kilométerre eső Tápiósze- csőre, a vonathoz. Ez komplikáltabbá teszi az utazást, nehezebbé az esti tanulást... De Prepok Gábor eredménye — ennek ellenére — kitűnő lett!... — Rajta kívül még huszonhármán végeztek a nyolcadikban ... — mondja László János. — Huszonhatan indultak az ősszel, de kettő kimaradt __ — Az a kettő miért hagyta abba? — Mindketten szövetkezetiek. Sok az elfoglaltság. A munka, a gond, a család mind időt kívánnak ... Különösen \\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\VVN\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\W^ Po Csii-ji; Boldogság, béke Előrelátás: a dús év dísze! Kard-beolvasztás: boldog kor éke! Ha bölcs reményed távolba lendül, mi oka, hogy nincs boldogság, béke? Jao király bora harmatba úszik, Sun király dala alkonyi szélbe — Ugyan ránk férne, mit ők kívántak, az egyetértés, boldogság, béke! ha fontos dolga mellett még családanya is az illető, mint Jusztika... — De miért iratkozik be, ha nincs ideje? Hiszen senki se kényszeríti? Ha meg elkezdi, miért nem fejezi be? — tolakodnak elő a kérdések. Jusztikát, Maczó Károlynét a helyi Kossuth Termelőszövetkezetben találjuk meg. Pirospozsgás, izmos termetű parasztasszony, még innen a negyvenedik esztendőn. Viseleté a mintás bőszoknya és a fejkendő. Beszéde olyan ízes, hogy élvezet hallgatni. Tekintete nyílt, őszinte. Mindenki ismeri a majd három ezer lakosú faluban és kicsinek- nagynak egyaránt kedves, mert örökké barátságos, nem fukarkodik a jó szóval, de ha kell, a segítséggel sem ... — Miért maradtam ki az iskolából? Csodálkozik, hogy ezt egy idegen tudja és firtatja, de aztán hamar hangot vált: — Hogy miért? Mert még mindig nincs teherautónk!... Csak ígérgetik évek óta!... — Mi köze az autónak a tanuláshoz? — Sok, kérem szépen, sok! Mert én áruszállító vagyok. ^ Viszem a szövetkezet zöldség- % féléjét Pestre, a standra. Ja- í nuárban iki kellett marad- ^ nőm... ^ — De miért iratkozott be? ^ — Mert éreztem, hogy ta£ nulnom kell. Brigádvezető vol- ^ tam ... Aztán, hogy az áruval £ kezdtem járni, azt hittem, von- tatóval jövünk, megyünk, gyor- ^sabban fordulunk, aztán ma- ^ rád idő a tanuláshoz is... De ^ nem így lett!... ^ — Hát mivel járnak maguk ^ Pestre? ^ — Szekérrel... ^ — De hiszen Budapest öt^ ven kilométerre van ide. — Bizony, annyira van ké- ^rem. És mi lovaskocsival já- ^ runk ekkora távon. Amikor a ^vontatóval próbálkoztunk. ^ megbüntettek bennünket a ^ rendőrök. Nem szabad ám a * vontatóval csak harminc kilo- I Baranyi Ferenc: LEGÉNYBÚCSÚ í 1kórházi szoba vakító feji hér ágyain fekszenek a betegek. Szunyókálnak. Olvasnak. Egyszercsak megszólal az első ágyon rekedtes, szaggatott hangon egy öreg ember. — Legyen szíves Varga ... A szemben levő ágyon gyorsan mozdul az egyik betegtárs. — Mi kell papa?! — Ágy ... tál... — mormogja csendesen. — Már csengetek is — szól Varga és nyomja a csengőt. Egy szempillantás és kattan a kilincs. Beiebben a nővér. Fiatal, gyorsmozgású, szőke és nagy szürke szeme van. — Ica nővér... a tálat... — rezegteti a hang. — Hozom. Hidas bácsi! Hozom már! És csattan az ajtó tompán. Ica nővér újra itt van. Fölemeli a beteg lábait. Két térdénél fogva, öleli, ügyesen, vigyázva. — Így ni! Most orvosságot is adok. Jó lesz, édes? Az öreg int, mosolyogva. Bajuszos, ráncos arcú. Ica nővér csőrös bögrébe vizet ereszt, viszi a tablettát. — Nyissa ki a száját! — Az öreg engedelmes. A fogatlan száj kinyílik. A nővér fehér ujjal közt fogja a gyógyszert: — Hamm, bekaplak! — mondja Ica nővér és így teszi a szájába a pirulát. — Még nincs lenn?! Ejnye! Ejnye! Hamm! — bíztatja nevetve. Hidas bácsi int a fejével. Lenyelte. — Jól van, édes — dicséri Ica nővér a ráncosarcú embert. Aztán szétnéz a szobában, • kell-e valakinek valami. Elrendezi Hidas bácsi éjjeli- szekrényén a tárgyakat. Kék ruhában, fehér köténnyel áll hosszú pillanatokig. ry inn esik az eső. Olyan "V nyári, gyoTsütemü. Az ablakpárkányon dobolnak a cseppek, mintha pici lábak táncolnának. Idebenn minden fehér és kék sugárzás. A falak, a párnák, a lepedők. Ica nővér kék ruhája, fehér köténye fényt szór, sugárzást. Mintha sütne a nap. És nem is kórházi szobában lennék. Lehunyom a szememet. A szoba kitárul, — szemben a nagyvilág. Olyan, mint egy óriási nyitott könyv. Két oldala van. Mindkét oldalon emberek. Az egyik oldal nyugodt, csendes. A másik ... esztelen dühvei harsogja: Hamm, bekaplak! Megrettenek. Mit is akarnak ezek? Jaj! Mit is akarnak? Aztán kinyitom a szememet. Ica nővért látom. Tele leszek bizakodással, felenged belül az a nyomasztó érzés, ami az előbb hatalmába vett. Nem rossz ember — juttatja eszembe Ica nővér, aki fiatal, gyorsmozgású, szőke és nagy szürke szeme van. Láng Etelka méteres körzetben közlekedni,] különben megbüntetik a sző- í vetkezetet... Így nem maradt ] más, mint a ló... — Ezért maradt ki az isko-í Iából? — Ezért. Jóformán soha nem; voltam itthon, amikor iskola-| ba kellett volna menni. Az áruval mindig hétfőn este indulunk és szerda reggelre érünk haza... Csütörtökön újra rakodunk és szombaton hajnalig szekerezünk... Pedig szerettem ám tanulni!... — Mit szeretett? — A mértani szerettem leginkább, mert annak mindjárt hasznát vettem... Nevetve meséli, hogy brigádvezető korában, amikor csak gondja akadt a számolásban, vagy a „papírmunká”- ban, szaladt az iskolába tana- r csőt kérni. Az iskola is itt van ^ ugyanis a régi Szirmai-kastély ^ parkjában, könnyű átugrani. ^ Nos, így történt akkor is, ami- ^ kor a háromszögekkel birkó-i zott... \ — A kapásokat mértem ki, ^ hogy melyik család mennyit í vállal megművelni. Aztán a | parcellák vége hegyesre fu-t tott ki a ferdén haladó dűlő- « útra. Sokat kínlódtam vele,* amíg az ölezővel lemértem* ezeket a csücsköket... ^ — Hogy mérik az ilyen há- 2 romszöget? £ — Kiegészítjük négyszögle- í tesre, aztán a négyszögnek^ vesszük a felét... így esi- ^ náltam akkor is, de szaporát-^ lan volt, meguntam, aztán át-'f szaladtam az iskolába: mond- $ ják már, hogy kell ezt? Hogy^ lehet könnyebben? ... — És megmondták? Kivillannak egészséges fo- í gai: \ — Meg: alap szorozva ma- $ gassággal, osztva kettővel...* Hiszen tanultuk is mértanból... Derékszögű háromszög volt a parcellák csücske... Janosik tanár úr megnézte... — És mi lesz az utolsó osztállyal? — Ősszel osztályozó vizsgát teszek... Engedélyem van rá... — De miikor tanul? — Mikor? Hát útközén, a kocsin... Tenkely Miklós ^XXXXXXXVXXVXXXXVVXNXXNXXXXXXVXXXXNN Falu Tamás: AZ EMBER MINDENT ELFELEJT Az ember elfelejti álmát, A valóságnak gyötrő jármát, Titkot, melyet féltve rejt, Felejt élni és felejt halni, •Este a szívét betakarni. Az ember mindent elfelejt. Felejt ernyőt nyitni záporban, Elfelejti, ami távol van, Azt is, mi hozzá oly közei. Suhannak az évek felette, De azt, aki őt elfeledte, Azt soha nem felejti el. Mostan emlékezem az elmúlt időkről, dalokkal hódított, fehér szeretőkről, íme, ifjúságom zöldtitkú vadonja, mélye szerelemnek dalát visszhangozza: „Zöld erdőben lakom, keressél galambom, nyári folyóvíznek csak zúgását hallom, nyári folyó vize ősszel megaluszik, de az én szerelmem soha meg nem nyugszik.” Szerelmes dalokból neveltem nyírerdőt, feledte a folyót, aki oda eljött, ősszel, ha a gyors víz egykedvűre alvadt, kicsalogattam sok hableányt magamnak. Nem volt az nagy erdő, kicsiny erdő volt csak, de ők nagynak látták: rengeteg-vadonnak, s dalomban sem az volt szép, hogy én daloltam, hanem az, hogy erdő visszhangozta hosszan. Álló nyugalomból jöttek habfehéren sosem-nyugvónak meghirdetett vérem buja vadonába — asszonyok, bolondok, titeket hozzám csak erdőm titka vonzott. Álltam néha dombon, fátlan pusztaságban, lobogó köpennyel, garabonciásán, voltam egyke-szálfa, mint jegenye, délceg, tártam néha törzset tépni-sóvár szélnek — meg se láttatok. Mert aki látni hagyja tépet-magát néktek — rá se néztek arra, nem kell, aki tárja, csak ki rejti lelkét, titeket titok vonz és nem hősiesség. Fáradt vagyok most már folyton az erdőben, megfogyatkoztam már bujkáló-erőben, komoly szívem gyakran dombtetőre szólít kitűzni a hűség s a dac lobogóit. Erzsi volt csak, Erzsi, ki akkor is mellém állt, mikor feszültem viharok keresztjén, övé lesz a titkok elég-maradéka, csak vele lopózom nyírerdőbe néha. „Zöld erdőm elhagyom, ne keress galambom, nyári folyóvíznek súgását visszhangzom, nyári folyó vize — ha meg is aluszik — mélyében a sodrás soha meg nem nyugszik”. Elsa Shelley színdarabjából készült a Túl fiatal a szerelemre című angol film, amelyet a jövő hónapban láthatunk Ferinek három éve volt hátra a műegyetemen. Eleinte még eljártunk ide-oda. Meg kellett mutogatni magunkat a rokonságnak, barátoknak. Aztán jöttek a szigorlatok, s a szórakozás elmaradt. Azt hiszed, hiányzott? Tévedsz! Jól éreztem magam otthon, nem Az augusztusi filmbemutatók között szerepel az Egy év kilenc napja cimű szovjet film. amelyet Mihail Komm rendezett s főszereplője Alekszej Batalov vágytam sehová. A könyvek, a rádió és egy-egy jó lemez mindenért kárpótoltak. Hatéves házasok lehettünk, amikor Feri először azt mondta — akkor még csipkelődve —, hogy begubóztam a háztartásba. Azzal ugratott, hogy maholnap háziáldást fogok hímezni a gáztűzhely fölé. A háziáldás túlzás volt, de a többi nem; csakugyan begubóztam. A két gyerek, a főzés, takarítás, mosás nagyon lefoglalt. Az első komoly veszekedésünk is erre az időre esett. Egy este nem azt főztem vacsorára, amit ígértem. Feri imádja a hasát. Amikor hazajött, kérte a megígért lekváros derelyét. Szó szót követett, s fejemhez vágta, hogy egyéb dolgom sincs, mint őt kiszolgálni, ennyit igazán megtehetnék. Ha ő megkímél engem a hivatali robottól — robottól! — akkor joggal elvárhatja, hogy a kedvében járjak. Van elég bosszúsága a munkahelyén. S gondoljak arra, mekkora áldozatot vállalt értünk éveken át: nappal dolgozott, este tanult, hogy magasabb beosztást kaphasson, többet keressen. Magam sem tudom, mi történt velem. Elvesztettem a fejem s visszavágtam: szeretném látni, mi lett volna a tanulásával, ha én nem lettem volna a házicselédje?! Ha nem vártam volna meleg vacsorával, tiszta otthonnal, ha nem kíméltem volna meg a gondoktól. Lemondtam a szórakozásról, magam varrtam a ruháimat, otthon csináltam a frizurámat, jóformán annyiba kerültem, amennyit megettem! De annyi egy cselédnek is jár — kiabáltam. Napokig nem beszéltünk egymással. Rideg, barátságtalan lett körülöttünk minden. Most már tudom, hogy ezekben a napokban kezdődött el valami. Feri osztályán dolgozott egy lány. Terv-statisztikus. Egy vállalati mulatságon mutatta be Feri, s ki tudja miért, megakadt rajta a szemem. Húsz éves, feltűnően csinos, s mindenben az ellentétem. Én szőke vagyok és házias, a lány fekete és modern. Imádja a motorkirándulást, a csónaktúrát. a táncot, az eszpresszót; zenében a néger dzsesszt, színházban A tojás-t szereti. Feritől többet akart, mint flörtöt: férjhezmenni. Jó partit látott benne: gépészmérnök, harminckét éves, jól keres. Úgy szőtte a hálót Feri körül, mint egy pók. Gondolom észrevette rajta, hogy szótlan, ideges, s megjátszotta a megértő barátot. Okosan csinálta: mindent Ferire tett fel. És ő megingott. Otthon szűkszavú lett, nem törődött a gyerekekkel — azelőtt imádta őket — és velem. Régen utálta a borotva hajnyírást, most rajongott érte. Rajtam sem tűrte a kölnit, most úgy illatozott, mint egy falusi borbélylegény. Észre sem vette mit eszik* hiába főztem a kedvenceit. Álomvilágban élt. Szerelmes volt. Te nem tudod, milyen Feri, \ Sokan irigyelnek bennünket. ! Egyszer — társaságban — J hallottam, amint azt mondták £ rólunk: mintaházasok. Iga- £ zuk volt? Nem tudom. A mi J életünkben is voltak buktatók. ^ Sosem beszéltem erről senkiinek. Neked mégis elmondom. £ Miért? Valakinek végre el kell * mondanom. ^ Tudod, én kereskedelmiben «érettségiztem, utána könyvelő * lettem. A vállalatnál ismer* kedtem meg Ferivel. Esküvő Sután — kívánságára — ott* hagytam a munkahelyemet. | Feri azzal érvelt, hogy tanul, |; nem tud segíteni a háztartás- ;; ban, sőt, őt is ki kell szolgálnom. Meg hogy majd egy ki- I csit összébbhúzzuk magunkat, s ha elvégzi az egyete- | met, úgysem lesz szükség az |én keresetemre. Szóval, otthon maradtam. Reggel takarítottam, főztem, mostam, vasaltam s esténként divatos háziruhácskában vártam a férjemet a szépen terített asztal mellett. Én voltam a „kisfeleség”, a „cicababa”. Vacsora után kaptam két puszit. egy szórakozott mosolyt, azután már csak az volt a feladatom, hogy kilenc óraikor megfőzzem a feketét és lábujjhegyen járjak a má- isik szobában. I NYÍRI ÉVA: KISFELESÉG HAMM, BEKAPLAK!
