Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-15 / 164. szám
1962. JÜLITJS 15, VASÁRNAP «ST HEGYEI &€írltw H i anyatt feküdtünk a fűben: ő meg én. Feküdtünk némán, félig lehunyt szempilláink mögé bekúsztak a megtépett testű bárányfelhők, nem az ég magasságában, hanem pupilláink mélyén hajtották egymást valahonnan, valahová. A föld meleg volt és fülünkbe belezsongott a fűdzsungel élete, azt hallgattuk és saját szívverésünket. A szerelem legszebb pillanatai ezek. Talán csak a vágyakozás szebb ennél. Nem szebb. Vadabb. Az harcra buzdít, ez ringató békét önt végig egész testünkön. Az Ö testén és az én testemen. — Alszol? — kérdezte. — Nem. — Hallod? — Igen ... Madár kiáltott valahol, riadtan. És mégis szép volt. — Hová mennek a felhők? — kérdezte. — Nem kutatom a felhők titkait. Tiszteletben tartom. Talán éppen ők is nászra gyülekeznek. Tapintatlanság lenne. — Nagyon megértő vagy — kuncogta és megfogta a kezem. Kicsi volt a keze, izmos és forró. Megcirógattam ujjai hegyét, megkarcolgat- tam tenyerem a körmein. Elnevette magát. — Játszol? — Miért? — Mikor kicsi voltam, mindig anyám ujjaival játszottam. Ez elment vadászni... ez lőtt egy nyulat __ és haz avitte ... Ismered? — ... ez megsütötte, hamm, ez mind bekapta és mégis erre szalad a nyulacska — csiklandoztam meg, hogy aprókat sikongatott. — Ha nekem is lesz gyermekem, az is — biztos — játszani fog az ujjaimmal — szólalt meg egy pillanatnyi ernyedt csend után. .Megtanítom a nyulacskára is, meg a bölcsőre is... Tudod, az milyen? Ó, a kézzel nagyon sokat lehet játszani... — Simogatni is — fűztem hozzá. most' komolyan. MosVa, kézről akarsz filozófiai előadást tartani? Adok egy címet is hozzá, jó? — Jó — nevette el magát megint. — És mi lenne a címe? — A kéz szerepe az ember állattá válásában... Hirtelen felült, kicsit felém hajolt, hogy eltakarta a felhőlcet és haja megcsiklandozta az arcom. — Cinikus vagy? — Csak tréfáltam .. r/isszadölt mellén, érezr tem karja hűvösét. — Mindig mondasz valamit, ami elszomorít. Ez is. Hiszen a kéz olyan szép és Gyurkó Géza: KEZEK olyan jó. Azzal simogatsz, azzal simogatlak, azzal vetik a magot... — ... géppel... — ... ne légy hangulatron- tó! Igenis, kézzel vetik a magot, kézzel gyógyít az orvos, kézzel formálják végeredményben a szerszámokat is, és kézzel sütik a kenyeret Nem igaz? Nem válaszoltam. Nem akartam megint mondani vaRámnézett és egy pillanatra elfordította a fejét, úgy mondta: — Ne haragudj, nem akartalak megbántani... Csak... csak nő vagyok. S most az jutott eszembe, hogy itt benn — mutatott szégyenlősen testére — talán élet sar- jadzik. Tőled. Kicsit meg- csúnyulok, kicsit megszenvedek, és egy emberkével több lesz a földön. S akkor megöli BŐRÖND ÉS MUNKATERV valaki. Egy másik ember, egy olyan ember, mint te. S te is megölsz valakit, annak a másik embernek a gyermekét, aki talán éppen így fogant az ég alatt, amikor bárányfelhők futottak és te nem tudtad, hogy hová. Érted már? Bólintottam. Értem. — És most se válaszolsz? — Miért akarsz az én válaszomtól más, soha nem ismert embertől garanciát kapni egy születő élet védelmére? — Ez szofizma — legyintett dühösen és most már 6 is felült. Ült velem szemben és nézett. Idegenül. Ellenségesen. Láttam a tekintetében, hogy a gyilkost figyeli bennem, akitől most kellene — Egy példát említek csal* a sok közül. Az eddig negyedévenként megtartott osztályozó konferenciák sok időt elraboltak. Egy-egy ilyen konferencia előtt negyven (nem félreértés: negyven!) jelentés füzetből kellett kiírni a beszámolóhoz szükséges adatokat. Ez — esetenként — az igazgatóhelyettes és jómagam egyheti munkáját jelentette. Ilyenkor nem látogattuk az órákat, nem segédkeztünk a nevelőmunkában, csak körmöltünk, kör- möltünk... Ez egy év alatt két ember egyhónapi munkáját foglalta le. Az új tanévtől kezdve ezt az energiát az oktató-nevelő munkára fordíthatjuk. Hogy ez mit jelent majd, azt hiszem, nem szükséges külön bizonygatnom... — S most mindezek a jegyzetek bekerülnek az utazóbőröndbe? — Igen. Szeretném a nyáron alaposan áttanulmányozni ezeket a rendelkezéseket, hogy az új tanévet bürokráciától mentesen és mindenféle felesleges statisztikák és kimutatása nélkül kezdhessük el. — Tehát nyugodtabb lesz a jövő évi munka? — Feltétlenül. Megszűnik a kapkodás, a nevelő-oktató munka nem kampányfeladat lesz többé. A gondosan elkészített munkaterv szerint, nyugodt ütemben, nagy alapossággal végezhetjük majd feladatunkat. A VAKÁCIÓRÓL indult a szó, s mivel nyár van, szünet az iskolákban, illik, hogy oda is kanyarodjon vissza. — Gödöllőről hazatérve hova utaznak? — Nagy útra készülünk. Varsó—Moszkva—Leningrád az útirány. Repülővel megyünk. A feleségem még soha nem járt a Szovjetunióban. Én 1957 decemberében már voltam Moszkvában, Leningrádban. így ezúttal már én leszek az idegenvezető. Elsősorban az Ermitage-ban szeretnék hosz- szabb időt eltölteni. — Ezzel be is fejeződik a nyári program? — Még nem. Ha hazajöttünk a Szovjetunióból, Sárospatakra utazunk, a szüléimhez. Ott szeretnék teljes egészében felkészülni az új esztendőre. Gondolom, ez sikerül majd, s kipihenten, a feladatokat alaposan átgondolva kezdhetünk mind a ketten újra a munkához. Mit is mondhatna a riporter búcsúzóul: — Jó utazást, kellemes vakációt! Prukner Pál ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A filmszínházak augusztusi műsorában szerepel a Szem- től-szemben című csehszlovák film Mihai Bcniuc: \\\\V\\\\\V'\\\\\\\^^^ v\>\\\>\\\\\\\\\\VCV\V\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\V)\\\\\\\\\\\\\^^ HÍVLAK amikor szerelmes. Bocsáss meg... honnan is tudhatnád? Valósággal sugárzik a boldogságtól. Szórakozott es gyerekes egyszerre. Örökké dúdol, pedig nincs hangja. Egy este — mint később megtudtam — felmentek a lány lakására. Feri tolakodó lett s ebből szóváltás támadt közöttük. A lány szemére vetette gyávaságát, önzését. Követelte, hogy válasszon: vagy ő, vagy én. Feri megijedt, s egy kicsit megsértődött: csorba esett a hiúságán. Addig azt hitte, hogy a lány nem kíván tőle semmit, csak azt, hogy szeresse. Most gondolkodóba esett: mit akar tőle a lány. A szép, izealmas kaland nem elég neki?! Akkor este nagyon késón jött haza. Nem jött», be hozzám, mint máskor, a nappaliban ágyazott magának. Hallottam, ahogy fel-alá járkált a szobában. Nem sajnáltam. Én is szenvedtem. Reggelig forgolódtam az ágyban, tépelődtem: mit tegyek? Akkor már tudtam a lányról, ha nem is eny- nyit, mint most. Úgy éreztem, nem tudnék vele megküzdeni: fiatalabb, feltűnőbb, mint én. És érdekesebb. Mindenről lehet vele beszélni. Mikor gondolatban idáig jutottam, már tudtam, mit teszek: dolgozni megyek. Dolgozni fogok és eltartom a gyerekeket. Valami türelmetlen vágy fogott el a régi munkám után; Alig vártam, hogy megvirradjon. Reggel nem találkoztunk. Este pedig azzal állított be. hogy üdülni megy. Egyedül. Sajnos, nem vihet magával — mondta —, mert csak egyszemélyes beutalót kapott. Szó nélkül összecsomagoltam1 a holmiját. Meg voltam győződve, hogy hazudik: biztosan a lánnyal megy. de még mindig óvja a látszatot, komédiázik. Tévedtem. Csakugyan egyedül utazott el. Gondolkozni akart. Dönteni. Mindkettőnktől távol, minden befolyástól mentesen. Az üdülőben nem ismerkedett, nem barátkozott senkivel. Naphosszat a hegyekben kóborolt. Egyedül. így esett meg a szerencsétlenség. Egy esős napon megcsúszott a sziklákon és lezuhant. Mentők hozták haza a Mátrából, kettős bordatöréssel. Nagy fajdalmai voltak, de nem mutatta. Inkább dühös volt. A sorsra, a csúszós sziklákra. mindenkire: úgy érezte, minden összefogott ellene, hogy befolyásolja és visszavezesse hozzám. Rám is dühös volt. A türelmemmel, gondoskodásommal idegesítettem. Meg a2zal. hogy nem kérdeztem semmit. Három hét telt el így; elutazása óta több mint egy hónap. Ennyi ideje nem találkoztak. Egy délután — sosem felejtem el — az ágya körül rakosgattam. Egyszeresük megfogta a kezem. Üljek le mellé — kérte. A szívem összeszorult, szédültem. Féltem' is, reménykedtem is. Ne ítélj el, akkor is szerettem. Sokáig habozott, mielőtt megszólalt. Aztán azt mondta, hogy hivjam fel a lányt telefonon. Kérjem, hogy látogassa meg őt. Otthon. Forgott velem a világ, míg kimentem a hallba, a telefonhoz. A halántékomon úgy kaés hazudtam. Szemrebbenés í nélkül, látszólag nyugodtan, ? Azt mondtam, hogy beszéltem ^ a lánnyal, de nem jön. Azt ^ üzeni, hogy ha eddig nem hi-^ ányzott, ezután se hiányozzon.^ S hogy ő nem osztozik senki-^ vei. í y Nem felelt, csak nézett ma- á ga elé. Az arca megnyúlt, meg- ^ sápadt a szobalevegőn. Akkor ^ vettem észre, hogy őszül. í y Másnap este behívott és £ mindent elmondott. A ka peso- £ latukat, látogatását a lány la-^ kásán, a vívódásait, mindent. ^ Azt is. hogy azon a hegyi sé- ^ tán úgy döntött: elválik. Most ^ pedig én döntsék — mondta. ^ Nem néztem rá csak a ke- ^ zemet tördeltem, mintha segí- ^ teni akarnék. Borzasztó volt, ^ amit hallottam, s mégsem ma-^ gamat sajnáltam, hanem őt. ^ Éreztem, hogy mindabban, ami ^ történt, én is hibás vagyok. í Nem kellett volna otthon ma-í radnom. Ferinek nem cicaba-| bára van szüksége hanem j egyenrangú partnerra, támasz- i ra. Abban a lányban is csak ^ azt kereste, ami én voltam, ^ amikor megismerkedtünk;.. | A folytatást várod? Szeren-^ csém volt. A lány egy hónap ^ múlva férjhez ment. s. Három éve próbálom mind- ^ ezt szavakba önteni, most vég- ^ re sikerült. Talán ..; igen, most ^ már el tudnám mondani Feri- ^ nek is. A telefont, mindent.® Azt is, hogy nagyon szeretem, á Csókolj meg, ha úgy csókolsz, mint az orkán, mely lángjával a tengert föllobbantja, mint földrengés a földet, olyanformán, mint az eget a fellegek csapatja: vagy csókolj, mint a kicsi kék pillangó, mely elidőz a mezei virágon, és mint az estét az első rajongó csillag csókolja meg a láthatáron. Mint szél az erdőt, melynek fája roppan, mint haldokló hattyú életét a dal, úgy ölelj át két erős karoddal: ölelj magadhoz, szoríts egyre jobban! Őzsuta vagyok s rád várok az erdőn, arany vagyok, gyűrűvé válni vágyom, a langyos nedves föld vagyok, ki zengőn ekéért kiált, hogy az beleszántson. lapólt egy ér, hogy azt hittem, szétpattan. Felvettem a kagylót és tárcsáztam. A te számodat. Emlékszel? Arra is, hogy milyen zavarosan dadogtam? Hát ezért volt! Aztán visszamentem hozzá I AZ ÓCSAI ISKOLA újra hangos. : Ezúttal azonban nem a gyere- i kék csivitolása visszhangzik a ; falak között. Mesteremberek \ járják a termeket, meszelnek, ! javítják a megkopott falakat, ! egyszóval már az őszre készül- : nek, hogy vakítóan fehér, tisz- : taságtól ragyogó termekben í kezdődhessen majd újra a diá1 kok és tanárok közös nagy ; munkája, a tanulás. \ Gondoltam, üres az iroda is j — nemcsak a tanárok, az í igazgató is megérdemelt pihe- ! nését tölti, de azért megszo- ; kásból bekukkantottam az aj- \ tón. Meglepetésemre — nem í hiába. Az asztal mögött, papí- í rokba temetkezve, ott ült az | igazgató, Hargitai Károly. ; Kérdeztem is nyomban: mi az ! oka itt tartózkodásának, í Felállt, s mosolyogva nyúj- ! tott kezet. ; — Csaik a jegyzeteimért jötí tem be... — kínált hellyel, ha 5 már rátaláltam, cseréljünk í szót. ; Láthatta meglepett arcomat: ! minek a jegyzet nyáron, ami- í kor az igazgatónak is vákáció- 5 ja van, ezért gyorsan meg- £ nyugtatott: \ — Ez még kimaradt a bőröndből. — Tehát utazik? ; — Utazunk... — javított ki. \ — A feleségemmel. ^ — Merre? — faggattam ér£ deklődve, riport reményében, í hiszen nemcsak az a téma, í amikor az igazgató dolgozik, \ téma az is, ha pihen. | ELŐBB ÖSSZEHAJTOTTA a kivá\ lasztott papírlapokat, csak az- £ tán válaszolt: í — Most csak Gödöllőre ruc- 5 canunk át, a feleségem szülei- {hez. Néhány napra tervezzük 'j csupán. ^ — S oda kellenek a jegyze^ tek? — csodálkoztam rá. í — Oda is... — helyesbített, í — Ugyanis a napokban érkez- J tem vissza a háromnapos igaz- ^ gatói továbbképzésről, ame- £ lyet Dunaharasztin, illetve Da- ^ bason rendeztek, s ahol az is- Äkolareformmal kapcsolatos új intézkedéseket vitattuk meg. ^ Nagyon érdekes volt ennek a ^ továbbképzésnek az anyaga, í sok olyan új dolgot hallottunk, | amit nem elég csupán egyszer | hallani. Annál is inkább nem, | mert alapját képezi az új tan- í év munkájának. J A vakációról indult beszél- | getésünk, s ki tudja, hol vég- | ződik? A riporter szenvedé- | lyességével kérdeztem: í — Milyen hasznát látja, | mint igazgató, az új rendelke- | zésnek? 2 Nem váratott a válasszal: megvédenie a holnap születői életet. í — Te meg tudnál ölni egy ^ embert, ha tudod, hogy az'j arra készül, hogy megölje a 'j gyermekedet? $ L áttam, meghökkent egy £ pillanatra a kérdéstől, j arcára most meghatóan mu-f latsúgos töprengés ült ki, 'j aztán dacosan villant a sze- \ me... — Azt meg ... Az olyan embert, aki arra készül, hogy j megölje a gyermekem, azt 5 meg tudnám ölni! — Ezzel a két kezeddel? 5 — Ezzel a két kezemmel — ^ folytatta most már követke- \ zetesen. j — De hát ezzel a két ke- í zeddel simogattál engem, ez-; zel a két kezeddel játszottál í anyád ujjaival, s ezzel a két! kezeddel tanítod meg majd! őt is, a holnap születőt, hogy; játsszék a te ujjaiddal is...'} És mégis? a z arcán végigfutott egy í könnycsepp. A föld rög- \ tön felitta. — Nem tudom ... nem tu- \ dóm — rázta kétségbeesetten \ a fejét és hozzám simult, \ hogy éreztem, oly riadtan ■ ver a szíve, mint a kalitkába j fogott madár szárnya. Át-. S öleltem, megcsókoltam a szá- \ ját, amely most sós volt a! könnyektől és puha, mint a \ keze, amellyel az iménti még ölni akart. — Ne beszéljünk erről. Most \ ne. És reméljük, hogy soha \ nem kell erről beszélni. Csak\ simogass, csókolj, s játssz \ az ujjaiddal, meg süssél ke- i nyerst. Hidd el, én is in-l kább simogatlak ujjaimmal, i én is inkább magot vetek... I t ... Rám nézett, nem gú- j nyolódom-e most vele, az- j tán elmosolyodott: — ...géppel, ugye? — ... nem, kézzel — mo-; solyogtam én is vissza. — Szeretsz? —■ kérdezte, halkan és megfogta a kezem. í — Nagyon — súgtam visz- sza és megcirógattam ujjal hegyét, megkarcolgattam tenyerem a körmein. Elnevette magát. lamit. Hogy kézzel ölni is lehet. Nemcsak építeni, de pusztítani is. Vetést. Házat. Embert. — Miért hallgatsz? Vagy megint valami olyan jár az eszedben... — Olyan ... — Ha a férfiaknak női lelkűk lenne, sohasem lenne háború — jegyezte meg váratlanul és kicsit élesen. — S a nőknek férfilelkük... Szép kis felfordulás lenne a természet örökös rendjében — próbáltam tréfával elütni a választ, pedig nem is kérdés volt, amit mondott. És mégis az. Hozzám fészkelődött, s kicsit remegő hangon megkérdezte: , — Te tudnál ölni? Embert?_ — Nem tudor»,~~ ezen még nem gondolkoztam, s különben is, ez a körülmények tői függ... Csattant a szó a száján: — Egyértelműen beszélj ... j Tudnál Ölni, vagy nem? \ F elültem. Ott feküdt mel-'f lettem, keze kicsit ököl-! beszorítvd, szemöldökét ősz-! szehúztá, hogy haragos lett í az arca, mint mikor a nap í elbújik egy bodor felhő mö-! gé és egy pillanatra árnyék 1 borul mindenre. í 0 — Most mit akarsz ezzel? j Itt vagyok melletted, sze- j retlek, te is szeretsz, nincs \ titka testünknek egymás! előtt, s ami szépet, jót ad-! hat, azt mind megadja má-! síkunknak. Hát most miti akarsz te a halállal? •
