Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-01 / 152. szám

s 1962. JULIUS 1, VASÁRNAP MEZOGAZDASAGI TECHNIKUM GÖDÖLLŐN Az 1962/63-as tanévben kez­dődik a mezőgazdasági tech­nikus képzés a Gödöllői Ag­rártudományi Bjyetem épüle­tében. Az oktatás levelező úton történik és az a célja, hogy a gödöllői járás terme­lőszövetkezeti vezetőit közép­fokai mezőgazdasági képzés­ben részesítse. A járási tanács nyilvántar­tása szerint eddig összesen 24- en jelentkeztek tanulásra a já­rás termelőszövetkezeteiből, még továbbiakra is számíta­nak. Budaörsi tervek és tapasztalatok Tanulságos határjáráson vettem részt a minap Budaör­sön. Demeter Miklós, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet mezőgazdásza invitált egy kis sétára, mondván, elromlott a motorja, gyalog vág neki a szokásos napi határszemlének, s ha kedvem tartja, nézzek körül — vele — én is. Hamar kiértünk a falu szé­lére, a Vasút dűlőbe, ahonnét belátni a szövetkezet birtokát. Kelet felől Buda, a déli része­ken a Kamaraerdő, majd pe­dig a törökbálinti határ fogja i Közgyűlésen tárgyalták meg az időszerű tennivalókat a minap az üllői Kossuth Termelőszövetkezet gazdák Már a tavaszi mun­kák idején is derekas munkát végeztek az üllőiek, s az utób­bi hetekben is jó ütemben ha­ladt a növényápolás. Ezt egyébként a vezetőség is meg­állapította, s a legfrissebb eredmények is erről tanúskod­nak. Tegnap délutánra pél­dául befejezték a soron levő növényápolási munkákat. Két­szer megkapálták a kukoricát, háromszor a cukorrépát, fel­töltögették a krumplit. Külö­nösen az asszonyok jó munká­ját dicséri ez a teljesítmény, de mellettük a férfiak sem maradtak el. A szövetkezet­ben nagy ösztönzést ad a munkákhoz a verseny. Jó pél­dát mutatnak a szocialista dmért versengő brigádok tag­jai. Tulajdonképpen a takar­mánybetakarítással is végez­■vvvvvvxvxvvvvvvxxxxxxxvvXVXVVAXVVN.Vv'iNVNXV tok már. A réteket kiadták a tagoknak kaszálásra, ezzel is segítvén a háztáji gazdaságok takarmánygondjain. Ha az idő engedi, holnap reggel megkezdik az aratást Üllőn. Kasza alá érett már a rozsosárpa; a tervek szerint két kombájn kezd az aratás­hoz. Ebben az évben az üllői szövetkezeti parasztok már nyugodtan szegre akaszthat­ják a kaszát. A kalászosokat teljes egészében géppel taka­rítják be. Idejében megkötöt­ték a szerződést a szövetkezet vezetői a gépállomással, en­nek köszönhető, hogy a szö­vetkezet részére három kom­bájnt és egy aratógépet bizto­sított a gépállomás. Ily módon tehát nem szerveznek kézi aratócsapatokat, viszont annál nagyobb gondot fordítanak majd az aratás után követke­ző tarlóhántási és másodve­tési munkálatokra. Színes látvány tárni a látogató elé a ráckevei Rákóczi Termelőszövetkezet földjén. Kövér máklevelek felett hó­fehér virágok nyílnak egy negyven holdas táblán közre ezt a hatalmas, három­szögre emlékeztető, réte.ike', patakokkal, szántókkal és sző­lős dombbal tarkított terüle­tet. — Még kisüzemi keretek kö­zött dolgozunk — mutatott kí­sérőik az út mentén meghúzó­dó alig másfél holdnyi kuko­ricára. Legnagyobbrészt par­cellákban vannak földjeink. Ezt itt például Gerse Jánosné, meg Angyal Pálné művelik. Odébb, azt a nagyobb dara­bot az egyik tíz fős munka­csapatunk ápolja. A budaörsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet alig félezer holdat mondhat magáénak, s mindössze nyolcvan tasot rzum- lál. Sajátosak itt a körülmé­nyek, a falu határa túlnyo­mórészt dimbes-dombos, he­lyenként terméketlen szikla­oldalak tarkítják. Nagyüzemi gazdálkodásra csak a község­től délnyugatra eső részeken gondolhatnak, ott, ahol jelen­leg is gazdálkodik a tsz. — Az időszerű tennivalók mellett legfőbb gondunk a jövő alapjainak lerakása. Itt szeretnénk kialakítani, sa­játos körülményeinket figye­lembe véve, a nagyüzemi gaz­dálkodást. Ott — mutatott Demeter Miklós a távolabbi szőlők felé —, a Hirsch-dülő- ben telepítünk majd száz hold őszibarackost. Jövő ősszel öt­ven holdat, 1965-ben pedig újabb ötvenet. A távlati fej­lesztési tervünk szerint 1970-ig ismét száz holdat... Á Buda környéki dombokon immáron több mint nyolcvan esztendje termesztenek ősziba­rackot. Budaörsön is szép ha­gyományai vannak ennek a gyümölcstermesztési ágazat­nak. A Vörös Csillag Tsz veze­tői is ebből indultak ki, ami­kor elhatározták, hogy a ha­gyományt, amely eddig a kis­üzemi gazdálkodásra épült, korszerű nagyüzemi módon folytatják. Addig is, amíg a gyümölcsös valósággá válik és termőre fordul (ehhez már megtették a szükséges lépése­ket, termesztik már a szaporí­tó anyagot, készülnek a telepí- | tési tervek), a rendelkezésre álló földterületeket maximáli­san szeretnék igénybe venni, i Minden tenyérnyi helyet meg- í művelnek. Lassan befejezik a második kapálást, s mire ezek a sorok megjelennek, a takarmánybe­gyűjtéssel is végeznek. Az ara. tás sem okoz gondot; a száz­ötven holdnyi kalászost gépek fogják levágni; Amerre csak elhaladtunk, a gondosan művelt földek kö­zött, mindenütt a lelkiismeretes munka nyomaival találkoztunk. A szö­vetkezet nagy gondot fordít a tagok megfelelő anyagi ösz­tönzésére. Ennek köszönhető, hogy például a kukorica közé valamennyi család vetett ba­bot, sőt a szőlőkben a hiány­zó tőkék helyét is beültették. Ebben a szövetkezetben is a nádudvari módszer egyik vál­tozatát alkalmazzák; a termé­szetbeni juttatás mellett mun­kaegységet is kapnak a tagok. Nemrégiben végezték el a ter­mésbecslést, az első kapálás után minden egyes parcellát megvizsgáltak, felbecsülték, milyen termésre számíthat­nak. Így aztán a reális kilá­tásoknak megfelelően állapí­tották meg a várható termés­hozamokat. A terven felül megtermelt kukorica, vagy burgonya negyven százaléka a tagokat illeti meg. Hogy töb­bet teremjen a föld, jobbak legyenek a várható hozamok, az a gazdákon is múlik: lel­kiismeretesebb munkával, nagyobb termésre számíthat­nak. — Most egyébként mindent elkövetünk, hogy minél több takarmányt takaríthassunk be — kapcsolódott a beszélge­tésbe a mezőgazdász. — Nagy az állatsűrűség, szűkiben va­gyunk az eleségnek. A szüksé­ges takarékossági intézkedése­ket már megtettük, tagjaink úgy vigyáznak a közös takar­mányra, mint a sajátjukéra. Erről egyébként Mihály Ist­ván, aki a szén akazla zók munkacsapatát irányította, ugyancsak meggyőzött. — Tavaszi árpánk — mu­tatta meg a szőkülő tízholdas táblát,— az egész környéken a legszebb; 15—16 mázsás ter­mésre számítunk. A kamaraerdei részen ta­lálkoztunk a szövetkezet fő­kertészével, Németh Imrével. Elmondotta, hogy most még külterjes kertészkedést foly­tatnak, de az a tervük, hogy ha a korszerű öntözőberende­zést megkapják, több zöldség­félét, paprikát, paradicsomot termelnek. VÍZ, VÍZ, VÍZ.-. Egyelőre ez a legnagyobb gondjuk, pontosabban az ön­tözőberendezés. Ha lenne szi­vattyújuk, a rétekről is meg­tízszerezhetnék a takarmány­hozamot, felhasználhatnák a vizet a szőlő-, sőt a gyümölcs- termesztéshez is. Szeszélyes az idei nyár, Bu­daörsön is. A szövetkezeti gazdák szorgalmas munkája azonban biztosíték, hogy eb­ben az évben sem érheti őket kellemetlen meglepetés. (súlyán) Amerikai agrárfőiskolások látogatása Gödöllőn kai agráregyetemek között lé­tesítsenek kapcsolatot, esetleg tanár- és diákcseréket is ter­vezhetnének. A diákok megtekintették az egyetem tanszékeit, s Gödöllőn működő kísér­leti gazdaságait. Néhány napos magyarországi tartózkodásuk során más vi­dékekre is ellátogatnak, s ki­cserélik tapasztalataikat. Ezt követően Angliában és Skóciá. ban folytatják tanulmányút] u- kat. (sp) A termelőszövetkezet az Idén négy mezőgazdasági tanu­lót szerződtetett a növény ápoló szakmára. Juhász Feri, Kiss Gabi, Merkl Feri és Nagy Dani nevére minden tsz- tag derűs mosollyal bólint: „ök igen, ők majd megtanul­ják”. Mi cseresznyeszüret közben beszélgettünk velük terveikről : Európai körútja során Ma- í gyarországra látogatott az ! Amerikai Egyesült Államok i minnesotai és Wisconsin! ag- ; rárfőiskolájának hetven tagú ; diákcsoportja. Lengyelország és Cseh­szlovákia után most ná­lunk tanulmányozzák az agrárfelsőoktatást és a mezőgazdaságot. i Tegnap délelőtt a kék kord- i bársony egyenruhás diákok i vezető professzoraikkal együtt i a Gödöllői Agrártudományi í Egyetemet tekintették meg. A i küldöttséget szívélyesen fogad- ; ták az egyetem vezetői és di­ákjai. Dr. Magyari András i rektor a magyar mezőgazdál- i kodás eredményeiről és egye- ; térni oktatásunkról számolt be az amerikai diákoknak. A kül- i döttség vezetői elmondották, j hogy a hatezer mérföldes ; hosszú út után már az első : órákban rendkívül kedvező \ benyomásokat szereztek ha- i zánkban. Különösen feltűnt i nekik népünk vendégszeretete, I nagyon megtetszett a diákok­inak a magyar főváros, Buda­pest. Jól érzik magukat, s itt— tartózkodásuk során bizonyá­ra sok hasznos tapasztalatot szerezhetnek. Indítványozták, hogy a magyar és az ameri­FELVESZÜNK Budapestre naponta bejáró kőműves, asztalos, bádogos, szobai estö-mázoló szakmunkásokat és SEGÉDMUNKÁSOKAT Fővárosi Javító Szerelő Vállalat XIV., Telepes utca 2—4. sz. (7/c. autóbusz végállomásánál) TÁVOL ÁLLJON A SZŰKKEBLŰ SÉG A mi megyénkben is meg­kezdődött az aratás, ami a leggyorsabb ütemű mező- gazdasági munkák szakasza. Állami gazdaságaink, terme­lőszövetkezeteink és gépállo­másaink dolgozói felkészül­tek a rajtra, hogy egy hosz- szabb idő fáradságos mun­kájának gyümölcsét, a gabo­natermést mielőbb veszteség nélkül betakaríthassák. Mivel a megye legtöbb ga­bonája a termelőszövetkeze­tekben terem, s mert a szo­cialista nagyüzemek közül a tsz-ek vannak leginkább hí­ján a beta kari tó-gépeknek, itt okozza a legtöbb gondot az aratás. A termelőszövet­kezetekben a gépi kapacitás teljes kihasználásán kívül jelentős emberi munkaerőre is szükség van még, nem szólva a mindenképpen szük­séges igaerőről. Mindebből az következik, hogy a lehető lfegjobb felté­teleket kell megteremteni a tsz-ekben a kaszások és a fo­ga tosok munkájához, mert a kedvező feltételek híján a munka akadozik, sőt sikerte­lenné válhat. Nem arról van sző, hogy minden eddiginél nagyobb kedvezményekkel vagy teljesíthetetlen Ígére­tekkel 'kecsegtessük a dol­gozókat, hanem arról, hogy minden arató-cséplő munkás értelmét lássa munkájának. Ma már bátran számítha­tunk a tsz-tagok nagy több­ségének öntudatára, hiszen mindenki tudja, hogy az egyéni jövedelem csak a kö­zös haszonnal együtt növe­kedhet. Sok szép példáját sorolhatnánk fel a közös tulajdon védelmének, annak a féltő gondnak, amellyel a közös termést, a tsz gabo­náját minden tag félti, ovi­ja. Ahol még akadnak is néhányan, akik nem min­dig gondolnak erre, társaik jő példája, a közösség ereje jobb belátásra juttatja a fe­lelőtlenebb embereket is. ]V agy hiba lenne azonban, ka a tsz-vezetők csupán szólamokkal, a közös érde­kek puszta hangoztatásával akarnák munkára serkente­ni a tagságot. Tudatában kell lennünk annak, hogy az anyagi érdekeltség elve nem maradhat puszta szólam, hanem a napi munkában rendszeresen érvényesülnie kell ennek a mozgató erőnek is. Különösen szem előtt kell tartani ezt a szocialista elvet az aratás-cséplés idején, ami­kor a dolgozóktól fokozottabb erőfeszítést és gondosságot követel a mezőgazdasági mun­kák jellege. A legtöbb termelőszövetke­zetben megnyugtató módon, előre állapították meg az aratási munkák díját, sőt azok kialakításánál figyelem^ be vették az egész tagság véleményét, óhaját. Sajnos, hallani azonban nyugtalaní­tó híreket is ezzel kapcso­latban, amelyekből kiderül, hogy egyes vezetők — a közös érdekek helytelen értelme­zése miatt — még most is vitatkoznak két-három kiló gabonán, amennyivel több munkadíjat, vagy prémiumot kellene kimérni a tagoknak ahhoz, hogy mindenki szív- vei-lélekkel dolgozzon; A megyei pártbizottság már korábban szükségesnek tar­totta hangsúlyozni, hogy az aratási és cséplési munkák­ban nincs helye szűkkeblűség- nek és holmi túlbuzgóságnak. Ha azon. múlik a gabona be­takarítása, hogy 110 kiló he­lyett — indokolt esetben — 115 kilót, vagy 120-at adja­nak egy hold betakarításá­ért, akkor azt nem szabad sajnálni, mert nyilván olya­nok a betakarítási körülméi- nyek, hogy a tagok rosszul járnának kevesebbel. A megye termelőszövetkeu zeteinek nagy része örömteli módon készült fel így is az aratásra, hiszen a termelőszövetkezeti tagság jó kedvvel látott munkához. Az itt-ott elvétve tapasztalható , szűkkeblűség általában nem befolyásolja a nyári mező- gazdasági munkák sikerét, de nekünk a legkisebb közös­ség érdeke is szívügyünk. Ezért hangsúlyozzuk ezúttal is a leghatározottabban, hogy mindenütt igazságosan, a he­lyi körülményeknek megfe­lelően díjazzák, serkentsék az aratási és a cséplési mim*, kát a termelőszövetkezetek. Nagymiklós István nyárra NtlHDEW HELVBEÜ UEGVtóWOUi« „ siöveweiei S1«0XIE1E»W KÉT KÉP - EGY TSZ-BŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom