Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

1962. JÜNIUS 1, PÉNTEK FEST MEGYEI &CMm 3 Mintha ligetben járna az ember, vagy valami parkváros­ban. Dabasnak éppen ez a jellegzetessége, ez a sok árnyat adó, terebélyes öreg ja a régi udvarházak körül. A nemes urak a múlt század elején itt sokat adtak arra, hogy a görög meg római világra emlékeztető oszlopok díszítsék fákkal telitűzdelt lige­tek közé épült házaikat. Némelyiket harminc holdas park övez­te, ami nagy fényűzés, különös pompa volt olyanoktól, kik­nek a birtoka az ezer holdnál sokkalta alatta maradt. Alig valamelyiküknek volt telkes jobbágya, földjeiket napszámban, vagy részes műveléssel dolgoztatták meg zselléreikkel, akik ott éltek a kúriák körül apró kunyhóikban, vagy az urakét utánzó oszlopos, tornácos kis házaikban. De vályogból épült valamennyi, az úri-, meg a zsellérház is. A RÉGMÚLT 1270. Ekkor kelt az a legrégebbi okirat, amelyben Dabas községről említés tétetik. Jelentős település lehetett, erre vall, hogy akkor már temploma is volt. 1526. A mohácsi vész után a Budáról visszaözönlő török hadak sok pusztítást vittek végbe Dabason. Jóval később tel­jesen elpusztították. A szájhagyományok szerint, aki lakói kö­zül életben maradt, a környező nádasokban keresett menedé­ket, ott élt bujkálva évtizedekig, de előjött, amint véget ért a hódoltság. A szájhagyományt látszik igazolni, hogy a község lakossága színmagyar volt, míg körülötte az újraéledő kipusz­tult községekbe messzeföldről szlovákokat, németeket tele­pítettek. 1690. Lakatlan helyként említik. Az új falu a régi helyé­től kissé nyugatabbra épült fel. Idővel Alsó-Dabas lett a neve. 1720. A nádor Dabast a Halász-családnak adományozta. Innen vette ez a család nemesi predikátumát, és nevezte magát dabasi Halásznak. 1750 után Felső-Dabas néven új község alakult Alsó-Dabas szomszédságában. Semmi sem kötötte össze a két falut. Fel- ső-Dabas urasági birtok volt, jobbágyok lakták. 1S00. A múlt század első évtizedeiben már számos nemesi család élt Alsó-Dabason a Halászokon kívül. Zlinszkyek. Dom- jánok, Dinnyések és mások. (Alsó-Dabas szülötte Dinnyés La­jos nagy szerepet vitt a felszabadulást követő első években a magyar politikai életben, miniszterelnök is volt. 1961-ben be­következett halála után műemlékként becsült kúriáját a köz­ségre hagyományozta.) MŰEMLÉKEK FALVA Sok-sok nemesi kúriája legszebb emléke a neoklasszicista stílusnak az egész országban. A múlt század második és har­madik évtizedeiben emelték őket. Sok jel arra vall, hogy ezek a vástag oszlopos, jellegzetes dabasi kúriák, dabasi Halász Antal orvosdoktor kezdeményezésére épültek. Legtöbbje tervrajzát ez a kissé polihisztor szerű, művelt ember saját kezével készítette. Öreg dabasiak mondják, a régi öregektől hallották, apáról-fiú- ra szállt a híre, hogy ez az orvos ingyen gyógyította az embe­reket. Nyilván nemes ember létére — úgy vélte — csak nem fogadhat el pénzt egy kis szívességért. Akiket meggyógyított, azóta már azok is régen meghaltak, de a kúriák java része még áll. Ennek köszönhető, hogy aligha akad Magyarországon még egy falu Dabason kívül, amely ennyi műemlékkel dicse­kedhet. Tizenöt épületét műemléknek, másik tizenötöt pedig műemléki jellegűnek nyílvánították. A JÁRÁSI SZÉKHELY Tizenhét községből áll a járás, közülük nem egy jóval nagyobb és népesebb a járás székhelyénél, amelyben mindösz- sze négyezer ember lakik. Már közel száz éve járási székhely Dabas, bár e század első évtizedeiben átmenetileg a járás köz­pontjának Ócsát jelölték, de már 1930-ban újból Dabas lett a központ. A reformkor idején, amikor dabasi Halász volt Pest vármegye alispánja, többször tartottak megyegyűlést is a községben. • KOSSUTH VÁROS Dabas különben a két-szomszédos község egyesüléséből 1950-ben született. Alsó-Dabas és Felső-Dabas határa akkorra már elmosódott, összeépült a két falu. ahogy most északon Sári, délen pedig Gyón házsorai a dabasi utcával elválasztha­tatlanul összeérnek. Szó volt már róla. az egyesült két Dabas- hoz hozzákapcsolják ezt a két községet is és az egyesített négy község lesz Pest megye ötödik városa: Kossuthváros. Aztán az egyesítés terve lekerült a napirendről, de egyszer. — pár év, vagy évtized múlva — kétségkívül újra felmerül. Az egyesítést a szoros szomszédság előbb-utóbb elkerülhetet­lenné teszi. Jellegzetes dabasi kúria. Ez is műemlék Ötszáz bejáró és csak ötvennyolc helyben dolgozó üzemi munkás Bővítik a konfekcióüzemet - Még több helyi munka- alkalom kellene A dabasi gazdasági csoda így emlegetik nemcsak a községben, de a környező fal­vakban. az egész járásban, sőt talán még messzebb is, ami a dabasi Szikra Tsz-ben egyetlen év leforgása alatt történt. 1960-ban kevés tsz volt ziláltabb anyagi hely­zetben széles Pest megyé­ben a Szikránál. Négymil- lió-hatszázötvenezer forintos mérleghiánya mellett még 3 200 000 forint vagyon- hiánnyal is zárta akkor a gazdasági évet. Ma vagyona meghaladja a hárommilliót, adóssága jelentős részét le­törlesztette és az 1961-es esztendőre 33 forintjával számolhatta el a mun­kaegységet. Sokszor emlege­tett, köztudott mindez. Mi az egészről most csak a teljes­zül is nem egy naponta je­lentkezik. Mi persze köny- nyebb munkát szeretnénk nekik adni, de az nem min­dig akad. Mégsem mennek haza, hiába beszélem le őket, beállnak a sorba. Tegnap a hetvenéves- Tokaji Lajos bá­csit, mert rosszul lett. úgy vitték haza a szántóföldről. Hát nem ott láttam reggel már megint. Nem hagyta magát hazaküldeni. Hogy hát a szabad levegőnél, meg a testi fáradtságnál nincs jobb orvosság, orvosnál még életében sohasem járt, de most sem megy el. Az őszi krumplit most ka­pálják, a legkülönbözőbb ko­rú tagok. Csoportjukban a legkorosabb idősb Harmincz István, hatvankilenc eszten­Néha ugyan kissé lema­rad a sorból, de estére ő is megkapálja a hétszáz ölet, meglesz ma is egy munka­egysége. — Áprilisban négyszáz- negyven forintot kaptam — mondja. — Ez pedig huszon­két munkaegységet jelent. Valóban korát meghazudtoló szorgalommal dolgozott. Garai Gyula elnök dicséri a tagokat, az öregeket meg. a fiatalokat, valamennyit és erősen bizakodik a jövőben, annyira, hogy javaslatára éppen most mondotta kj a közgyűlés, ez évtől fogva fi­zetett szabadságot kapnak a tagok. Éspedig minden negy­ven munkaegységre egy munkanapot, amelyre egy munkaegység jár. Ezentúl hát a Szikra Tsz tagjai nyaralni járnak, per­sze majd csak tél derekán, s nem a munka dandárja idején, mert a munkából egy sem vonja ki magát. Nem érdemes. Hiszen a Szikrában a munka jól fizet. A NEMESI KASZINÓ Nemesi kaszinó talán csak már Dabason létezik. Igaz, most már járási művelődési otthon a neve. De ez még ugyanaz az épület, amelyet 130 évvel ezelőtt a dabasi nemes­urak, meghallva Széchenyi Ist­ván szavát, hogy pallérozódja- nak a műveltségben, magúk­nak építettek. Es ma is ugyan­azt a célt szolgálja, csakhogy most már az építő urak zsel­léreinek utódai pallérozódnak benne a művelődés sokféle ágában. Ez bizony nemes fog­lalatosság és még nemesebbé teszi, hogy többé nem kivált­sága a keveseknek. Éppen ezért kissé többen és sűrűbben kereshetnék fel a dabasiak ezt a most már mindnyájuké lett „nemesi kaszinót”, ahol a köl­csönkönyvtárbán is sok jó könyv várja az olvasókat. Az épületben talált otthont a ze­neiskola. Azt viszont sokan keresik fel. Délelőtt, délután oktatják a növendékeket kü­lönböző hangszerekre. Az iro­dalmi színpad is tartja elő­adásait és a nemrég alakult színjátszó csoport színpadán aratta első sikereit. Idős Harmincz István, a munka elején még élen jár a sorban, de aztán a mögötte álló fiatalabbak megelőzik lassan ség kedvéért szólunk rövi­den, mert Dabason járván, beszélgettünk a Szikra sokat dicsért elnökével, Garai Gyu­lával, aki a tavalyi gazda­sági év elején került a szö­vetkezet élére. Az ő műkö­dése vetette rtffeg a dabasi gazdasági csoda alapjait. — Meg a tagok szorgos munkája — teszi hozzá a tsz-elnök. — Dolgoznak, mert most már bíznak és értelmét látják a munkának. Húsz fo­rint előleget fizettünk az elvégzett munka arányában munkaegységenként. Nincs is nálunk munkaerőhiány. Tag­jaink száma százkilencven­nyolc, közülük százhúszra rendszeresen számíthatunk. Negyvenen-ötvenen kissé rendszertelenebbül járnak ágyán dolgozni, de ha szűk- lég van a kezükre azért ők Sem hiányoznak. A többi tneg egészen öreg. vagy be­teges, munkaképtelen. — A hetvenen felüliek kö­dős, második éve tsz-tag. Ki­lenc kishold földjével ál­lott be tavaly. — Jövök én, amikor csak jöhetek — büszkélkedik. — Amíg bírom, addig dolgozni is fogok, hiszen egész éle­temben azt tettem. A RÉGÉSZÖRS nyomára is rábukkantak, a templom körül pedig a régi temetőre, dabasi ősök csont­jaira, egy ezüstgyűrűre és két középkori magyar pénzérmére. A lelkes kis régészek a nyári szünidőben is folytatni szándé­koznak a munkát. Négyezer lakosának ponto­san egy nyolcada, a munka­bíró korban levőknek közel egynegyede bejáró. Dabason ipari munkalehetőség alig akad, azért jár nap mint nap ennyi ember dolgozni a fővá­rosba. Csak vasúton közel másfél óra a 44 kilométeres út, aztán még odafenn Pesten hat. a többi mind asszony, meg lány, aki elfoglalta eze­ket a munkahelyeket. Több­ségük dabasi, akad azonban köztük gyóni, meg újhartyáni is, sőt Örkényből és Hernád- ról szintén bejár, de leginkább Dabasra, egy-egy asszony. Ké műszakban dolgozik egy-egy szalag, mindegyik huszonöt Reggeltől délig, déltől estig száz-száz nadrág készül minden műszakban el a villamosozás! Oda-vissza na­pi három óránál tovább tart az utazás. De Örkényből, Tá- borfaiváról, meg Bács megye északi részéből is sokan utaz­nak, úgyhogy a dabasi állo­máson odafelé már ritkán akad ülőhely. S visszafelé sem mindig. A bejáróknak csaknem afe­lé szakmunkás, s közülük leg­alább 250 a nő. Nem is egy családanya. Rájuk gondoltak elsősorban, amikor üzemet kértek a községbe a dabasiak. A Pest megyei Vegyi- és Kéz­műipari Vállalat konfekció­részleget létesített, de abban nincs több, csak ötvennyolc munkahely. Férfi mindössze főből áll és szüntelen gyártja a nadrágokat. Havonta átlag ötezer darabot. Húszhavi fennállása óta az üzemben ed­dig százezer nadrágot ■ készí­tettek. Most úgy tervezik, ki­bővítik a helyiséget, új varró­gépeket hoznak és még hu­szonöt asszony, lány számára biztosítanak munkalehetősé­get. Csakhogy sokkal több a jelentkező. Nemcsak Dabas, de a kör­nyező falvak népe is azt sze­retné, ha valami jelentősebb üzem, legalább pár száz mun­kást foglalkoztató gyár léte­sülhetne; Terhes a sok órás utazás, nagyon elkelne a helyi munkaalkalom. Járási székhely - járda nélkül — Sok minden történt a fel­szabadulás óta, de Dabas kül­ső képe alig változott —' így beszél Valaszkai Gyula közsé­gi tanácselnökhelyettes, aki már tizenkét esztendeje dől-, gozik községéért a tanácsnál. — Nagyon sok új ház épült, a régiek kicsinosodtak, ám ma Új gimnázium, új járási tanácsház £ zium építésére községfejlcsz- ? tési alapjából. Felmerül azon- ^ ban a kérdés, nem létme-e he- | lyénvalóbb ebben a kifejezet- ^ ten mezőgazdasági járásban a ^ már meglevő ócsai gimnázium ^ mellett mezőgazdasági techni- ^ kum létesítése. ^ Kétezer öl földet pedig az j új járási tanácsház számára sajátítanak ki. Mindkét épület /// a távlati tervben új községi ^ központnak kijelölt részen, a községet az országúttaj össze- ^ kötő út mentén épül. & Hatezer négyszögöl földet sajátít ki a Dabasi Járási Ta­nács ezekben a napokban. Eb­ből négyezer öl a második öt­éves tervben megépülő közép­iskola telke. A dabasi járás egyetlen középiskolája, a gim­názium Ocsán van. Ezt akar­ják áthelyezni, mert nemcsak meglehetősen messze esik a járás legtöbb községétől, de sok faluból megközelítése is körülményes. A múlt évben valamennyi község jelentős összeget ajánlott fel a gimná­Mintegy kétszáz éve épült, de nem ez a legnagyobb neve­zetessége, hanem az, hogy Kossuth Lajos megfordult benne. Itt élte le utolsó éveit és itt halt meg 1839-ben az édesatyja, Kossuth László. A dabasi régi temetőben nyug­szik, sírköve is műemlék, amint a lakóháza is az. A refor­mátus egyház pedig kegyelettel őriz egy régi, elszáradt koszorút: Kossuth Lajos küldte az amerikai emigrációból apja sírjára Dabas tegnapja, mája és holnapja Az iskolaév elején új törté­nelemtanár, dr. Für Lajos ke­rült a dabasi iskolába és egyik legelső teendője volt, hogy a VI., VII. és VIII. osztályban a történelmet legjobban ta­nuló négy-négy úttörőből meg­alakította a régészőrsöt. A ti­zenkét gyerek azóta legalább hetenként egyszer kimegy, túl : az országúton a vasúti állomás közelébe, ahol a dombon taná­ruk szakszerű irányítása mel­lett ásatásokat folytat a régi Dabas helyén. Feltárták már a török időkben elpusztult temp­lom alapzatának egy kis ré­szét, céljuk azonban az egész rom kiásása. Néhány házhely is csak ugyanaz a poros falu vagyunk, amik voltunk. Az áramvezeték már a harmincas években elért a községig, úgyszólván minden évben vil­lamosítottunk, de van nyolc utca, amelyet még mindig csak részben hálóz be a veze­ték. Idén eljutunk végre odá­ig, hogy ezekbe is az utolsó házig elvezethetjük az ára­mot. Két és fél kilométer hosszú vezeték kell hozzá, ami nagyon sokba kerül. Bár állami támogatást is kapunk, ennek ellenére ez évben csak­nem az egész községfejle&ztési alapot erre fordítjuk. — Pedig mennyi egyéb a tennivaló még! Az ivóvíz pél­dául. Az ötvenes években mindössze négy közkutat fúr­tunk, sokkal több kellene. Lesz is néhány éven belül. Aztán az utcáink útteste is csupa hepehupa, erős javítás­ra szorul. Az úttest javítása és portalanítása a legközelebbi évek feladata. A járdaépítés meg különösen. Mert Dabas olyan járási székhely, hogv egyáltalán nincs járdája. Szá­raz időben porban, esőben, bo­káig sárban taposunk. Fokoza­tosan évről évre, de ezen is segítünk Talán kicsit lassan haladtunk előre, de azért nem állt meg az élet Dabas felett sem. Szöveg: Szokoly Endre Foto: Gábor Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom