Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

2 "\Kívlan 1962. JÜNIUS 27. SZERDA Sikerült megfékezni az orani tűzvészt Minden algériai város csendes, csak Oranban tombol az OAS Hétfőn délután hatalmas robbanás rázta meg Orant Az OAS plasztikbombák segítsé­gével felrobbantotta a kikötő üzemanyagtároló raktárainak egy részét. Csaknem háromszáz mé­teres lángok csaptak az égre, amint egymás után tüzet fo­gott az angol olajtársaság, va­lamint egy másik vállalat nyolc olajtartálya. A sűrű fe­kete füst az egész várost be­borította. A városban kitört a pánik, jóllehet, az utcákon hangszórókkal felszerelt teher­autók száguldoztak, nyugalom­ra intve a lakosságot. A városi és a Mers-el Ke- bir-i haditengerészeti tá­maszpontról kivezényelt tűzoltóság egész éjszaka küzdött a lángokkal és igyekezett megfékezni a tü­zet. Csak a reggeli órákban érkeztek azonban jelentések arról, hogy munkájuk sikerrel járt. Sebesülés nem történt, mert a kikötő személyzete és a környező utcák lakossága el­menekült. Hivatalos körök szerint tízmillió liter üzemanyag, az orani készletnek mint­egy fele pusztult el. Algéria .történetében ez volt az egyik legnagyobb tűzvész. Az OAS orani szervezete to­vábbra is kitart a korábbi jel­szó mellett: mindent elpusztí­tani, amit az európaiak alkot­tak ebben az országban. Nyugati jelentések szerint tovább folynak ugyan az egyeztető tárgyalások az OAS és az algériai hatóságok kö­zött, e megbeszélések sikere azonban lényegében attól függ, milyen irányt vesz az OAS szervezetén belül dúló harc. Arab részről újabb enged­ményekre nem lehet szá­mítani. Az OAS vezetőségének nagy része ezzel tisztában van. Al­gírban, Bone-ban és Szidi bel Abbesz-ben nyugalom van. Csak Oran tart ki makacsul. Visszaérkezett Rocher- Noir-ba Abderrahman Faresz, az algériai ideigle­nes végrehajtó szerv elnö­ke, aki személyesen veszi át a va­sárnapi népszavazás rányííá- sát Csőmbe megszakította tárgyalásait Adoulával A Kongó és Katanga egysé­gének helyreállításáról Leo- poldvilleben hat hete vonta­tottan folyó tárgyalások ked­den hajnalban új fordulatot vettek: Csőmbe, a szakadár kongói Katanga tartomány el­nöke — az ENSZ kongói kép­viseletének teljes mértékű se­gítségével — megszakította a tárgyalásokat és visszautazott Elisabeth viliébe. Hírügynökségi jelentések szerint Csőmbe, aki fáradtsá­got nem kímélve keresett újabb és újabb ürügyeket a tárgyalások meghiúsítására, Valóra kell váltani az általános és teljes leszerelést Albert Schweitzer levele a Lityeraturnaja Cazetához A Kennedy-kormány amerikai területen is végeztet légköri atombomba­robbantásokat A Kennedy-kormány — had­ügyminisztériumának „taná­csára” — engedélyt adott, hogy „július hónap folyamán a Ne- vadai sivatagban légköri atom­bomba-robbantásokat hajtsa­nak végre” — jelenti Washing­tonból a New York Times. A tudósításból kiderül, hogy a Pentagon keveselte a Csen- des-óceáni Karácsony-, illető­leg a Johnson-szigetek térségé­ben végrehajtott légköri atom­robbantás-sorozatot és ragasz­kodott hozzá, hogy nagy kiter­jedésű „szárazföldi”-terület fe­lett robbanthasson a légkör­ben atombombákat. A Ken­nedy-kormány megadta hozzá­járulását, de nyilvánosságra nem hozta, mert attól tart, hogy az Egyesült Államok közvéleményében felháboro­dást kelt az amerikai hadügy­minisztérium terve. Békeharcosok készülődése a leszerelési és béke-világkongresszusra A belga haladó körök a moszkvai leszerelési és béke- 1 világkongresszusra készülődve országos leszerelési és béke ér­tekezletet hívtak össze. A belga békeharcosok kül­döttei határozatban követelik: az általános és ellenőrzött le­szerelésről szóló szerződés megkötését megnemtámadási szerződés megkötését a NA­TO és a varsói szerződés tag­államai között, egy olyan öve­zet megteremtését Közsp- Európájban, amely elválasztja egymástól a szembenálló had­seregeket, az Odera—Neisse- határ eÜ.xnerését. ugyanakkor ke-világkongresszus'hoz inté­zett levelükben. Uian Bátorban megtartották a mongol békebizottság kibő­vített plénumát, amelyen jóvá­hagyták a moszkvai leszerelé­si és béke-világkongresszuson részt vevő mongol küldöttség összetételét. A küldöttség vezetője — D. Tumurocsir. a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának titkára, tagjai — ismert tudósok, , írók. művé­szek. munkások, termelőszö­vetkezeti tagok. A Nobel-díjas Albert Schweitzer, a világhírű hu­manista tudós és közéleti személyiség a Lityeraturnaja Gazeta című szovjet irodal­mi laphoz intézett levelében hangoztatja, hogy a Kelet és Nyugat kö­zötti bizalom megterem­tésével valóra kell vál­tani az általános és tel­jes leszerelést, mindenekelőtt haladéktala­nul meg kell szüntetni a nuk­leáris kísérleti robbantáso­kat, amelyek „háborús vesz­teségeket okoznak békeidő­ben”. Albert Schweitzpr rész­letesen fejtegeti azt a fe­nyegető veszélyt, amely a kísérleti robbantások során felszabaduló rádióaktivitás során az emberiség mai és jövendő nemzedékeire nehe­zedik. Rámutat, hogy világszerte érlelődik e ve­szedelem teljes súlyának felismerése, s egyre többen látják be a leszerelés szükségességét. A leszerelési megegyezés leg­főbb akadályát Schweitzer a kölcsönös bizalom hiányá­ban látja, s sürgeti a világ­közvélemény egységes fellé­pését az általános leszerelés mellett. Veszélyes összeesküvés J. Boriszov, a TASZSZ bon­ni tudósítója írja: Rusk amerikai külügymi­niszter legutóbbi bonni látoga­tása után egyre több szó esett a NATO életének „új szaka­száról”. Az a három nap, amely Rusk elutazása óta telt el, jelentős mértékben fényt derített a bonnban lezajlott titkos tárgyalások eredményei­re. Minden jel arra mutat, hogy veszélyes katonai és politikai összeesküvésről van szó, amelyet szemlátomást ujjong­va fogadtak Nyugat-Németor- szág kormányszerveiben, de különösen katonai köreiben. Bonn talán még soha nem érezte magát ilyen közel régi titkos álmának megvalósulásá­hoz — a Bundeswehr atomfel­fegyverzéséhez. A sajtókom­mentárokból kitűnik, hogy az Egyesült Államok sok vonalon engedett a nyu­gatnémet kormány és a nyugatnémet stratégák azon követelésének, hogy tegyék a NATO-t önálló atomerővé, vagyis hogy lássák el a Bun­deswehr! tömegpusztításra al­kalmas fegyverekkel. Bonnban szemlátomást erő­sen bíznak abban, hogy a NA­TO életének „új szakasza” meghozza a nyugatnémet kor­mány atomköveteléseinek meg­valósulását. Lázasan folynak a megfelelő előkészületek. Az Egyesült Államokban hamarosan megkezdődik a Bundeswehr különleges egységeinek kiképzése a Pershing nevű amerikai stratégiai rakéta kezelésére, mely atomtöltetet is vihet és amelynek vásárlására vonat­kozóan Strauss bonni hadügy­miniszter legutóbb; amerikai útja során már megállapodást kötött. hétfőn este közleményt adott ki. Ebben arra hivatkozott, hogy „az ilyen bonyolult tárgyalá­sok nem folytathatók megszakítás nélkül” és ezért elhatározta, hogy „ideiglenesen” hazatér és szándékáról az ENSZ kongói képviseletét is értesítette. Közleményében Csőmbe igyekezett azt a látszatot kel­teni, hogy a tárgyalások ered­ménye kielégítő. Szerinte „Ka­tanga felajánlotta, hogy át­meneti időszakra hozzájárul a Kongói Köztársaság költségve­téséhez”, továbbá, hogy meg­állapodtak, a kongói parla­ment elé terjesztenek egy „szövetségi alkotmány-terve­zetet”. A közlemény kiadása után még a késő éjszakai órákba nyúltak a tárgyalások, majd Csőmbe Leopoldville repülő­terére hajtatott. A repülőterén az Adouia- kormány képviselője nép» volt jelen. Ezzel szemben Gardiner, az ENSZ kongói főmegbizottja személyesen, meleg kézszorí­tással búcsúztatta Csombét, akinek zavartalan elutazását külön ENSZ katonai kiren­deltség biztosította. A sajtó képviselőivel beszél­getve Csőmbe elismerte, hogy ,3 munkának csak kis részét végeztük el és még sok a teendő.” Arra a kérdésre, folytatód­nak-e a tárgyalások, Csőmbe arra célzott, hogy „más he­lyen” folytatódnak majd. Csangkajsekista vezetők engedélyt kérnek a Kínai Népköztársaság megtámadására Az amerikai 7. flotta provokációs erődemonstrációja V. Vasedcsenko a TASZSZ washingtoni tudósítója írja: Az Egyesült Államok újabb provokációs katonai erődemonstrációt kezdett a Kínai Népköztársaság partjai előtt. Amerikai hírügynök­ségek jelentése szerint az amerikai 7. flotta egy­ségeit a japán haditen­gerészeti támaszpontok­ról sürgősen átirányít­ják, a tajvani tengerszo­rosba. Honoluluban, az amerikai csendes-óceáni flotta főhadi­szállásán közölték: a hajók átcsoportosítása azért tör­ténik, hogy megerősítsék az amerikai haditengerészeti őr­járatokat a tajvani tengerszo­rosban, közvetlenül Fucsden tartomány térségében. Az amerikai sajtó ugyan­akkor arról ír, hogy a csangkajsekista veze­tők nyíltan felszólítják az Egyesült Államokat, „engedélyezze” a Kínai Népköztársaság megtáma­dását. Amint a New York Herald Tribune hétfői száma jelen­ti, a csangkajsekisták meg­szüntették a szabadságoláso­kat a hadseregnél, megerő­sítették a kiképzési progra­mot, élelmiszer- és hadi­anyag-tartalékokat halmoztak fel, újabb partraszálló hajó­kat rendeltek. Közük, továbbá, hogy a csangkajsekista Taj­van északi részére vezé­nyeltek át egy egész ro­ham-hadosztályt. A csangkajsekisták gyanús mozgolódása az Egyesült Ál­lamok tudtával és beleegye­zésével történik. Három na­pig Tajpenben tartózkodott az amerikai haditengerészeti miniszter helyettese, vasár­nap pedig az amerikai kül­ügyminiszterhelyettes fenye­gette meg beszédében a Kí­nai Népköztársaságot. Olga Pobletének átadták a Nemzetközi Lenin-békedíjat Olga Poblete de Espinosá- nak, a chilei nőtársadalom ismert személyiségének, a ki­váló békeharcosnak hétfőn át­nyújtották a Nemzetközi Le­nin-békedíjat. A Santiagói operában rendezett ünnepi gyűlésen Tatjana Nyikolajeva, a Nemzetközi Lenih-díj bizott­ság képviselője üdvözölte a neves chilei békeharcost. Koszigin Milánóban A. N. Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese hétfőn re­pülőgépen Milánóba, Olaszor­szág egyik legnagyobb ipari központjába érkezett. Este a milánói ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági kamarában Ko­szigin találkozott az Észak­olasz üzleti körök képviselői­vel. SALGÓ LÁSZLÓ: FORJBJSBJtJ&LOM AJUNTÁK FÖLDJÉN tiltakoznak azelleti, Iiogry nyugatnémet támaszpon- ^ tok legyenek Belgium te­rületén, valamint, hogy atomfegyverrel lássák el a belga hadsereget. A leszerelési és béke világ­kongresszusra való készülődés hatalmas lökést adott a görög békemozgalomnak. Athéniben hétfőin megtartották az első leszerelési és békekongresz- szust, amelyet különböző bé- keha rcos szervezetek hívtak össze. Jóllehet a hatóságok külön­böző akadályokat támasztottak a kongresszus megtartása elé. az ország különböző részeiből érkeztek küldöttek. A kongresszus előkészíté­sének napjaiban bé­keharcosokat tartóztattak le, mert békenyilatkoza­tokra gyűjtöttek aláíráso­kat. „A magunk nevében és az Auschwitzban Buchen wald­ban, Mauthausenfoen, Ravens- brückben és sok más haláltá- borban elpusztult milliók ne­vében felhívjuk a küldötteket határozott cselekedetekre a béke és a népek barát­sága védelmében” — írják a fasiszta táborok egykori leningrádi foglyai a küszöbönálló leszerelési és bé­— De miért nem lehet most gyakran a luxus szállodákban sem vajat kapni a reggelihez? — hallottam többször külföl­diek szájából a kérdést. Miért kell a forradalom győzelme után három évvel a jegyrend- szert bevezetni? — kerestem magam is a választ az élel­miszerüzletek előtti sorban ál­lást és a Jósé Marty szövet­kezet dúsan termő paradi­csomtábláit látva. Bőven jut idő erre is ma­gyarázatot kapni. — Egyelőre nem tudunk to­vább indulni — közli a szer­vizből visszatért gépkocsiveze­tő. A Chevrolet agyonjavított, szedett-vedett alkatrészekkel életben tartott motorjához új alkatrész kellene... Vili. Kubai gondok Az indulás tervezett idejére tolmácsom, a Haiti-szigetről emigrált néger koüega is visz- szaérkezett a cafeteriához. A falusi népboltban próbált a fővárosban nehezen kapható pipereszappant szerezni. Fele­ségét és a napokban született kisbabát várja haza a havan­nai kórházból... — Sikerült szerezni? — kérdeztük kórusban. — No, hay, nincsen, csak mosószappan van — hangzott a tömör válasz. Sokszor hallottam Kubá­ban ezt a „no hay” kifejezést. Mondták nekem is a Kodak- cég pompás havannai foto- szaküzletében, amikor eltö­rött fénymérőm helyett újat akartam vásárolni. Ott az eladó szájából el­hangzó gúnyos „no hay”-nak olyan volt a hangsúlya, hogy a külföldi világosan értse: az amerikai szállítások elmara­dása miatt itt állhat a kubai télvíz idején, a vakító trópusi napsütésben — fénymérő nél­kül. Itt, a cafeteriában a „no hay” kifejezésre, amit az asz­talt körülülő kubaiak is bó­logatva megismételtek, a hang­súly alapján inkább „nem tesz semmit” fordítást kelle­ne használnom. Nem, egyálta­lán nem volt ebben valamifé­le forradalmi romatikából táp­lálkozó lemondás. Inkább a nehézségek leküzdését vállaló, a problémák okait és megol­dását kereső emberek elszánt­sága érződött. Most a nyugati lapok, a rá­diók — és ezt nem is lehet tőlük rossz néven venni — a kubai ellátási gondokat a for­radalmi 'rendszer egyenes kö­vetkezményének igyekeznek beállítani és mint ilyent, el­rettentő példaként akarják a kubai fáklyát figyelő latin­amerikai népek elé állítani. — A kubai helyzet (a jegy­rendszer bevezetése) — hang­zott a londoni rádió március 16-i kommentárja — a gyors ütemű forradalmi Intézkedések és a hibás gazdálkodás „saj­nálatos” eredménye. És, hogy a venezuelai, a guatemalai, a brazíliai hallgató még világo­sabban megértse a kubai élel­mezési probléma okát, a kom­mentár hozzáteszi: mindezek a hiányok most azért vannak, mivel „Kuba gazdaságilag va­laha teljes mértékben a tőle mindössze 150 kilométerre le­vő Egyesült Államoktól füg­gőit.” De hát a népeknek most mindenütt a kontinensen ép­pen erről kell dönteniök: meg­maradnak-e a régi Kubához hasonlóan az „Egyesült Álla­moktól való teljes gazdasági függés állapotában” — ame­rikai áruktól zsúfolt áruhá­zakkal és telt kirakatokkal —, vagy pedig — számolva az amerikai retorziókkal — a for­radalom útjára lépnek a meg­levő készletek igazságos, át­meneti jegyrendszer alapján történő elosztásával hozzálát­nak a monokultúrás gazdasá­gi elmaradottság felszámolá­sához. Kubában a józanul gon­dolkodó emberek tisztában vannak azzal, hogy a cukor­nádföldeken 3 év alatt nem le­het fogpasztagyártól húsfel­dolgozó üzemig mindent épí­teni olyan ütemben, hogy a félévszázados amerikai gyar­mati uralom mulasztásait pó­tolják és a növekvő keresle­tet teljesen kielégítsék. Persze arról, hogy Kubában miért növekszik a kereslet, a nyugati rádiók Latin-Ameri- ka felé sugárzott adásaikban már egyáltalában nem be­szélnek. Egyszerűen azért nem, mert — a vásárlóerő gyors növekedése miatt — ez is a forradalmi gazdálkodás ered­ménye. A kubai mezőgazda- sági dolgozó napi keresete az 1959. előtti napi 1 pesoró! 2.8 pesora növekedett. A 400 000 falusi állandó munkanélküli pedig, az évi 3—4 hónapot dol­gozó szezonmunkással együtt, az év minden munkanapján keresethez jut. 1957-ben a Kubai Katolikus Egyetemi szövetséghez tarto­zó diákok egy csoportja vi­dékre ment, hogy megvizsgál­ja a parasztok életviszonyait. Az alábbi adatok szerint, amelyet annak idején a ha­vannai sajtó is közölt, a falusi lakosságnak mindennap csu­pán 4 százaléka evett húst, 1 százaléka evett halat, 2 száza­léka evett tojást, 3,5 százalé­ka evett kenyeret, 11 százalé­ka ivott tejet. Most elsősorban az a kiéhe­zett falusi lakosság igyekszik jóllakni, amelynek nagy több­sége a közelmúltban — Latin- Amerika parasztjaihoz hason­lóan — éhezett. A villany, a lakbérek 50 százalékos csökkentése, az in­gyenes oktatás és egészségügyi ellátás (minden kubai gyerek megkapja a Sabin-cseppeket), következtében ugyancsak meg­növekedett vásárlóerő a váro­sokban is mindenekelőtt az élelmiszerpiacon jelentkezik. A forradalom előtt elegendő volt a termelt napi 250 000 li­ter tej — most kevés a 400 000 liter. A meglevő készletek igazságos elosztása következté­ben minden hétéven aluli ku­bai gyermek napi esy liter te­jet kap jegyre abban az or­szágban ahol a lakosság átla­gos életkora néhány évvel ez­előtt — éppen a magas csecse­mő- és gyermekhalandóság következtében, nem érte el a 23 évet... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom